Budapesti Hírlap, 1859. január (1-24. szám)
1859-01-12 / 8. szám
1859. — 8. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben. BUDAPESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. Egész évre 15 —Fél évre 8 — , fr., kr. Évnegyedre 4 50 Egy hónapra 1 75 A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. , fr. kr. Egész évre 10 — Évnegyedre 3 — Fél évre 5 25 Egy hónapra 1 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. . KIADÓ HIVATAL: Barátok ~tere 7. szám földszint. BUDAPESTI Egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. : 6 . nélkül . 10 . SZERKESZTŐ HIVATAL: Egyetem - utcza, 1. szám 2-dik emelet. Szerda, január 12., Előfizetési árak ausztriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkinti postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. Egész évre 19 — Fél évre 10 — fr. kr. Évnegyedre 5 50 Egy hónapra 2 10 A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. Kész évre 1 évre 14 — 7 — Évnegyedre Egy hónapra Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál, kt. 60 Igtatványok. Egy hatodhasábos petitsor egyszeri beigtatásnál 8 ujkrajczáijával, kétszerinél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczárjával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A beigtatási bélyegdij mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű hirdetések a kiadó hivatalban vétetnek föl. A külföld számára a hirdetményeket H. Hübner könyvkereskedése Lipcsében veszi át. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. é. jan. 8-ki legfelsőbb határozata által Fenséges testvére Károly Lajos Főherczeg vezérőrnagynak, a neki adott pápai Pius-rend nagykeresztjének viselését legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége m. é. dec. 26-ki legfelsőbb határozata által Kilós ma András czimz. kanonokot és rózsahegyi lelkészt, az 1855-ki cholera-járvány korában tanúsított sikeres működése elismeréséül a Ferencz József-rend kiskeresztjével legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. A magyarországi cs. k. főkormány a nagyváradi postaigazgatósági kerület számára újan rendszerezett IV. osztályú hivataltiszti állásra Clement Adolf pesti I. oszt. postahivatali járulnokot nevezte ki. A nagyváradi cs. k. helytartósági osztály elnöksége Konopi Cziger Kálmán helytartósági fogalmazó gyakornokot ideiglenes II. osztályú szolgabirósági tollnokká kinevezte. IMEIHHIVATALOS RÉSZ. Budapest, január 11. (Politikai szemle.) A nyugtalanító hírek most úgy szaladgálnak ide s tova mint az egerek, midőn valamely régi padlózat fölszakasztatik. Majdnem lehetetlen mindezen mendemondákat följegyezni, s a válogatás köztük szintén nehéz, mert az ember talán épen azt a hírt találja kihagyni, amely legalaposabb volt. Mindenek előtt azonban saját igazolásunkra constatkrozzuk azon tényt, hogy a „Moniteur“ minapi jegyzékét minden párisi tudósításban — bármily színezetű is — akként látjuk fölfogva, amint magunk ítéltünk róla e lapokban. Vagy becsületesen és érthetően szólni vagy hallgatni! mondták Párisban, ez az, ami tekintélyes kormányhoz illik s miután a „Moniteur“ se nyíltan nem beszélt se nem hallgatott, a tuileriák eljárása igen kemény korholásra talál. Ezen kedvezőtlen benyomás enyhítésére azt híresztelik, miszerint a franczia kormány nem is akart hivatalosan fölszólalni, hanem Hübner báró által szoríttatott e nyilatkozatra. Kötve hiszszük! Hübner báró nagyon jól ismeri az ily „ha akarom vemhes, ha akarom nem-vémhes“-féle nyilatkozatok csekély értékét, mintsem azoknak megjelenésére különös súlyt fektetne. Arról is volt szó, hogy Francziaország ultimátumféle jegyzéket menesztett volna Bécsbe, melyben Austriától végső nyilatkozatot kíván a függőben levő viszályokra nézve, továbbá miszerint (minő képtelenség!) néhány külhatalom (kicsoda?) Bud gróf visszalépését követelte volna. Egyik hir csak oly valószínűtlen mint a másik ultimátumtól, reméljük, még elég távol áll a dolog, mert még az eddigi alkudozásokra nézve sincs biztos hir és — miként már e napokban említettük — mind a két kormány a diplomatiai és nemzetközi viszonyokat, legalább e perczben, még nem oly nyugtalanítóknak tünteti elő. A „Nord“ ez alkalommal azt a kis ügyetlenséget követi el, hogy arra emlékeztet, miszerint Napóleon császár 1857. január 1. Antouini marquishoz majdnem ugyanazon szavakat intézte, mikkel ezidén az austriai nagykövetet megtisztelni méltóztatott, és hogy kevéssel azután Nápolylyal a diplomatiai összeköttetés félbeszakasztatott. A „Nord“ nyilván azt akarja mondani, hogy Austriával is ugyanez fog történni, hanem elfelejti, hogy itt nagyon közel fekvő azon kérdés : hát ama diplomatiai szakadás mit ártott Nápolynak, mit az európai békének? Tudjuk, hogy tavaly a Cagliari ügyében, midőn Szardínia és Anglia a nápolyi kormánynyal viszályba bonyolódott, Francziaországnak is lett volna alkalma beleavatkozni és Ferdinánd királylyal a haragra lobbant imperatőr boszuját megéreztetni. És mi történt? semmi sem, Francziaország békés néző volt, mig az ügy magától le nem pergett. Ami az austriai külügyminiszer visszalépését illeti, nem kétkedünk rajta, miszerint ezt itt ott nagyon kívánnák, de hogy e kívánat valamikor követelés alakját ölthetné föl, és hogy valakinek bátorsága lenne, az efféle követeléssel egy minister koronás ura elé lépni, az oly valami képtelen és képzelhetlen, hogy e hit cáfolgatására se időt se helyet nem akarunk pazarolni. Fontosabbnak és kevésbbé merészeltnek tartjuk azon hírt, miszerint Francziaország az austriai csapatküldésekre azzal akar felelni, hogy Val departementban, a birodalom délkeleti szögletén, Piemont tőszomszédságában figyelő hadtestet akar fölállítani s egyszersmind tengerhadát is teljes készségben tartja. Hallomás szerint a hajóraj egy része parancsot kapott, mely szerint mártius 15-n netaláni indulásra készen kell lennie. Algírban is hadi készületek vehetők észre, s midőn a császár minap Marseille város községtanácsát fogadta, újra figyelmeztető arra, miszerint a marseille-touloni vasútnak haladék nélkül mindenesetre pedig tavasz beállta előtt meg kell nyittnia. Azt hiszi az olvasó, végén vagyunk a híreknek ?! Korántsem! Párisiak e tekintetben kimeríthetlenek; ők nem csak arról tudnak, a Francziaországban történik, hanem azon eseményeket is ismerik, el akarják ismerni, miknek színhelye elég távol fekszik a Szajna-tól így példa egész bizonyossággal állítják, miszerint austriai fáár Ő Felsége újév napján a bécsi udvar mellett működő franczia yréhöz hasonló szavakat intézett volna, mint Napóleon császár u.. ni Hübner báréhoz ; hátha még mindazt is elő akarnék sorolni, amit az olaszországi eseményekre nézve tudnak vagy tudni akarnak ; erre bizony e lapok nagyított formátuma is nagyon kicsiny lenne. De hogy részrehajlásról vagy előítéletekről ne vádoltassunk, mintha t. i. mindig csak szürkére szürkét szeretnénk festeni, megemlítünk még egy,megnyugtató hírt is, hogy t. i. a franczia császár Pereire bárónak azt mondta volna, miszerint az Austriávali feszült viszony nem tagadható ugyan, de azért mégis elég nagy hézag választ el még a háborútól. Egyik lap azt állítja, mintha a császár ezt Pereire és Rothschild bárónak mondta volna; érdekesnek tartjuk ennek ellenében egy másik lap verzióját megemlíteni, mely szerint ti felsége csak Pereire bárót vigasztalta volna, Rothschildot pedig, ki szintén meg akart volna valamicskét tudni — mivel e ház az austriai kormánynyal sokféle összeköttetésben áll, a császár két három napig várakoztatta, mig végre maga elé bocsátotta! De a végén csattan az ostor! Legislegutóljára oly hírről kell megemlékeznünk, mely legfontosabb és legtöbb valószínűséggel bír, ámbár inkább nézet, mintsem tényre vonatkozó közlemény. Párisban t. i. tapasztalt és józan politikusok azt állítják, miszerint Napóleon császár a háborút se föltétlenül nem óhajtja, se pedig föltétlenül nem irtózik tőle; a mit ő kiván, az az 1815-ki szerződésekre v i sója; ha ezt békés után elérheti, nem fogja kardját kivonni a hüvelyből; ha nem — cedet toga armis ! Midőn egy franczia diplomata irányában azt a megjegyzést tették, miszerint különös, hogy a franczia császár most egyszerre e szerződések revisióját kívánja, míg akkor — midőn hatalma még kevésbbé szilárd volt — azzal kecsegtette Európát, hogy e szerződések iránt „tisztelettel viseltetik“, ezt az életet (mi életnek tartjuk) nyerték válaszul: „Hisz épen ez különös tisztelet jele, mert épen annak, a mit az ember tisztel, javítására és tökélyesítésére (?) kell törekednie.“ Ez úgy hangzik, mintha valakit a ház kapuján kidobnak s ezt azzal magyarázzuk, hogy az illetőnek — üdvösségváltozásra akartunk alkalmat adni! Törvényhozásunk a múlt évben. is. (Lásd „B. H.“v3-dik. sz.) -t Büntetőjogi eljárásunkban is igen lényeges reformokat szült a törvényhozás munkássága. A cs. k. belügyministérium által márt. 5-én kibocsátott rendelet által a bünfenyitó eljárás köréből a kihágási esetek nagy része elvonatlán, ez a politikai hivatalok ügyködése tárgyai közé soroztatott. Szükségtelen magyarázni ezen üdvös intézkedés fontosságát. Mert elismert tény az, hogy az állami intézkedések egy ága sem oly fontos a polgárok biztonságára és szabadságára, tehát azon czélokra nézve, melyek miatt az emberek polgári társaságba álltak, mint a büntetőjog s még inkább a büntető eljárás, mely ha jó, még a kevésbbé jó büntetőtörvényeket is türhetőkké teszi, ha pedig már magukban véve is észszerűek s humánusok, véghetlenül áldásosak, valamint az állam politikai, nemzetgazdászati s pénzügyi érdekeire, úgy a közerkölcsiség előmozdítására nézve is. Ezen érdekek czélozzák a március 5-diki reformok által. Könnyítés, egyszerűsítés s rövidítés a büntető perrendtartás alapján, tehát újabb lendülete a haladás azon nagy mozgalmának, mely, miután a forgalom, váltó- és kereskedelmi jogokat a leggyorsabb eljárás pajzsa alá helyezte, a közrend és erkölcsiség érdekeit is hasonló színvonalra segítette. Csaknem ezen tárgygyal kapcsolatban aug. hó 1. napján egy császári legmagasb rendelet bocsáttatott ki, azon kérdésnek szabályozása végett, hogy miután november hó 1. napján új pénzláb léptettetett életbe, mikép történjék a büntetőjogi eljárás körében naponkint fölmerülő értékszámítás ? Lapunk tárgyhalmaz miatt ezen törvényről, mint mely a büntetőjogban megszabott pénzérték-fokozatokat módosítja, külön kommentárt nem adhatván, szabadságot veszünk megjegyezni, hogy az ezen legmagasb rendeletben előírt jogelvek szerint, november hó első napjától kezdve büntetőtörvényünk valamivel szigorúbbá vált, mert ott, hát a bűn és kihágás közötti különbség a bűnös cselekmény tárgyául szolgáló pénzértéktől függ : az új pénzbecs szerint már pótlék nélkül számíttatik, s ennél fogva, bűntényt képez sok oly cselekmény,mely ez előtt csak kihágásnak tekintetett.Majdnem egyidejűleg azon kérdés megoldására nézve is adatott ki miniszeri rendelet, hogy váljon a két első folyamodású úrbéri törvényszék egyenlő határozatai ellen az úrbéri legfőbb törvényszékhez benyújtott panasz elítélhető-e, s ennélfogva ez utóbbi esetben az ellenféllel közlendő-e ellennyilatkozat végett ? E rendelet szerint a föllebbezhetés még az egyenlő ítéletek ellen is meg van engedve, de a fölebbezési folyamodványnak ellennyilatkozat végetti közlése megengedve nincs. Az úrbéri ügyeknek két egyenlő ítélet ellenébeni föltétlen felebbeztethetése, némileg az ügyfolyam lassítására szolgálhat ugyan, de a legfőbb hatalomnak még fontosabbnak látszott arról gondoskodni, hogy ezen kényes ügy végleges elintézése, minden félnek teljes megnyugvásával eszközöltessék. Egy September hó 29-kéről kelt cs. k. nyilt parancs, a katonakötelezettség szabályozását karolta föl. Ezen egyrészről bölcs és humánus kedvezményekkel telt, másrészről szigorúan igazságos törvény, általános megelégedéssel fogadtatott az országban. Tekintettel a családi legszentebb viszonyokra, méltányolva sőt kellőleg kímélve és oltalmazva azon erőket, melyek a családok anyagi, illetőleg gazdászati érdekei által igénybe vétetnek, a katonai kötelezettség alóli megszabadulás esetei sokkal nagyobb számot nyertek, mint mennyivel a korábbi törvényekben bíztak, minélfogva igen természetesen történt, hogy mindazokra nézve, kik a fölmentés categoriáiba nem tartoznak, s igy erkölcsi, családi vagy személyes okok súlyán kívül kivánnak menekülni az állam közszolgálatától, — a váltságdíj magasbra emeltetett, mint volt az előtt. Ezen fontos törvényt legközelebb bővebben meg fogjuk ismertetni. — Ugyanezen hó 25-én az 1857-dik évi junius 8-dikán kelt igazságügyi rendelet kiegészítéséül a bel- és igazságügyi ministeriumok egy rendelete a zugirászokat az úrbéri jogügyek tárgyalásaitól is eltiltotta, s így eleje vétetett azon már nagyon is elharapódzott visszaélésnek, miszerint némely föltolakodó kontár jogtudós, a köznépet áligéretek fejében továbbra is zsebelhesse s nyugtalanítsa. October hó 16-dikáról, oly czélból, hogy a belföldön előforduló minden csődeset a, „Wiener Zeitung“ által átnézetileg közzététethessék, egy igazságügyi rendelet által a csődbíróságoknak kötelességül tétetett, miszerint a múlt évi november hó 1. napjától kezdve, ezentúl minden csődnyitásról a bécsi cs. k. udvari és államnyomdát is értesítsék. A hitelállapotot sújtó esetek nyilvánságban tartására nézve, mindenesetre szükséges és korszerű intézkedés ez is, — de még fontosabb azon legfelsőbb határozmány, melyet egy October hó 26-dikáról kelt igazságügyminiszeri rendelet a moratórium általános megszüntetésének tárgyában tett közzé, s melynek napja a jelen év január hó 1-én állott be. Hogy ezen határozvány épen a legillőbb pillanatban érkezett, könnyen beláthatja mindaz, aki tudja, hogy a földtehermentesítési munkálatok bevégezte előtt, az adósok tetemes megrontása nélkül, a törvények által nyújtott ama késlelvényt megszüntetni nem lehetett, amidőn ellenben most, a mikoron az úrbériséget vesztett adósok egyrészről már kárpótoltattak, más részről pedig több mint tíz évi respikiumot s kíméletet élveztek, a hitelviszonyokat továbbra is bilincsen tartani, szintén nem lehetett. Tíz év alatt, az életrevaló birtokos kétségkívül elegendő időt élvezett arra nézve, hogy jószágát rendbe hozhassa s derangirozott viszonyaiból kimeneküljön; —más oldalról pedig,a lefolyt tiz év nagyon is ránehezült már hitelérdekeinkre, s aligha csalódunk, midőn mondjuk, hogy a magyarországi pénzforgalom megrekedésére s számos csődökre a múlt években, nem csekély befolyással volt a moratórium. Ezért a moratórium általános megszüntetését tárgyazó legfelsőbb határozmánynak csak örvendhetünk. Bécs, jan. 10. Legmagasb határozat. C z á f o la t. Mivel az új hadsereg-kiegészítési törvény csak,, az iskolai szünidő lefolytéval érkezett be s hirdettetett ki, a cs. k. Apostoli Felsége m. évi decemb. 29-től kelt legfelsőbb határozattal legkegyelmesebben imejr a 89 -ben kijelölt tanulók kategóriáira vonatkozólag, kivételesen, s az 1858. évi hadsereg kiegészítésével korlátozás mellett, azok fölszabadításának ott kiszabott föltételeitől eltérés történjék, s hogy azok fölszabadítása a kijelölt hadsereg-kiegészítésnél még a bel- s oktatásügyi ministeriumoknak 1851. nov. 6-ról 23,901 sz. alatt kelt, s az illető koronaországok országos hatóságaihoz intézett rendelet intézkedései szerint eszközöltessék. A legutóbbi napokban számos lapokba átment egy franczia levelezésnek egy oly kalandszerű közlése, mely szerint Milanóban a Sylvester élet zajos jelenetek közt, amelyekben katonák s csendőrök is résztvettek — ülték volna meg. Azonban a „Wien. org“hoz érkezett hiteles tudósítások szerint, ott a Sylvester és ünnepe egészen a rendes szokás szerint, s név szerint az ama levelezésben jelentett politikai nyilvánítások nélkül ment végbe. Szintoly alaptalanoknak nyilvánít a „Wien. Ztg.“ a lombard-velenczei királyságból érkezett több más híreket is, melyek — a lapokba még nem jutva el — szintén a legutóbbi napokban elkövetett politikai gyilkosságokról stb. akartak tudni. Eperjes, jan. 6. (Takarék-pénztár.) Köztetszésben részesült a múlt évben, hogy a „Budapesti Hírlap“ hasábjain, hazai takarék-pénztáraink mindegyike közlötte évi működésének eredményét. Ismét egy munkateljes és eredménydús év repült el fejünk fölött, melyről takarék -pénztárunk pontos és szorgalmatos hivatalnokai dicséretére az évi működés eredménye már nyomtatásban is kiadva áll előttünk. Sietek azt a t. ez. szerkesztőségnek megküldeni, hogy a remélhetőleg e folyó évben is minden takarékpénztáraink hozzájárulásával kiegészítendő érdekes ciklus megkezdésében az eperjesi takarékpénztár legyen az első. E hivatalos kimutatás szerint az épen lefolyt 1858-ki Üzletévben takarékpénztárunk . Bevétele: Pénztári maradvány 1857. dec. 31-ről 26,980 frt. 6 kr. Felek 5 száztóli bevételei 191,721 frt. 27 kr. felek 6 száztelsi betételei 187,078 fr. 41 kr., visszafizetett előlegezések 214,174 fr.44 kr, beváltott váltók 2,298,554 frt. 17 kr., előlegezésektőli kamatbefizetések 3320 frt. 30 kr., váltóktóli kamatbefizetések 35,944 frt. 48 kr., kezelési dijak 19,639 frt, beírási dijak 2768 frt. 3 kr., késedelmi kamatok 572,1 frt. 58 kr, könyvecskék díja 71 frt. 18 kr, részvényátírási dijak 7 frt, letéti díjak 23 frt. 54 kr, iglói takarékpénztári részvényosztalék 30 frt, államkölcsöntesi kamatok 960 frt 45 kr, összeg : 2,086,996 frt. 23 kr. Kiadás: 5 száztólis betételek visszafizetése 162,312 frt. 35 kr, hat száztólis betételek visszafizetése 94,775 frt. 42 kr, feleknek fizetett öt száztalis kamatok 13,004 frt. 15 kr, feleknek fizetett 6 száztali kamatok 18,982 frt. 40 kr, előlegezések zálogokra 220,295 frt. 39 kr, váltókra adott összegek 2,414,597 frt. 2 kr, intézeti költségek 2476 ft. 33 kr, jótékony czélokra 550 frt, jövedelmi adóra 2172 frt. 20 kr, hivatalos személyzet díjazására 2816 frt. 40 kr. visszatérített kamatok 390 frt. 43 kr, cs. kir. kamat nélküli kölcsönre 1000 frt, részvényi kamatok 1200 frt, osztaléka 15,000 frt, összeg : 2,949,574 frt. 9 kr. Levonván a kiadást a bevételből, jött át a folyó évre pénztári maradékul 37,422 frt. 14 kr. E kimutatást a múlt évivel összehasonlítva, midőn az összesforgalom 2,333,688 frt. 37 krt tett, azon örvendetes ténynek jövünk tudomására, hogy a forgalom összege a lefolyt évben 653,307 frt. 46 kvnyi jelentékeny sommával szaporodott. Miskolcz, jan. 7. (Ujoncz összeirás. Gyilkosság.) A közelgő ujonczozáshoz az előkészületek nagy sietséggel történnek. Miskolcz város már összeiratta ujonczait, vagyis inkább az ujonczozás alá eső korkötelezetteket. Ezen összeírásból kiderül, hogy az