Budapesti Hírlap, 1859. február (25-47. szám)
1859-02-23 / 43. szám
Kécs, febr. 21-A (Röpiratok.) A közfigyelem oly kizárólag a külügyek felé fordul, miszerint e lapok levelezője, ki kiválólag a belállamélet mozzanatait ellenőrzi , szint visszahajtja azon a hírlapírók előtt különben gyűlöletes emlékű két évi tespedést, melyet a külpolitika tetszhalott állapota idézett elő, s melyben az iparkamrák tanácskozásai, egy egy czéh velleitásai, czukoradós vámpanaszok souverain érdekű dolgok voltak. A vasgyárnokok ugyan most is, mint azelőtt, sokat törődnek a vámtarifával, de ki törődik még a vasgyárnokokkal ? ? — Azonban a természet téli álma után új erővel tenyész, úgy az érintettem külpolitikai tetszhalott-állapot rohadó anyagainak termékenyítő ereje is nyilatkozik immár a számos, de nem épen üdítő gyümölcseiben. Egy nap sem múlik anélkül, hogy legalább két alkalmi röpiratot ne dobna az eszmék vásárára, s mondhatni, soha oly elmezavaró zsibvásárnak nem voltunk tanúi, mint épen ez. Az olvasók hírlapok útján rendesen értesülnek ezen iratoknak legalább lényeges tartalmáról, néha még mielőtt megjelentek volna, nem lehet szándékom tehát utólagos böngészdét tartani belőlük. De némely észrevétel az ismertekre, s egy-két ismeretlennek bemutatása nem lesz érdektelen. Első helyen áll a manifestum jellemével föllépett La Gueronniére-féle röpirat, melyre a bécsiek e szójátékkal felelnek : la guerre — ohne Ehr! (Háború — dicsőség nélkül.) Semmi sem volt képes annak elv és érvek tekintetébeni gyöngeségét oly találólag éreztetni, mint Girardin ur röpirata La Guerre, mely némi tekintetben félre lön értve a közönség és lapok által. Ki egészen átolvasó, azon meggyőződésre jutott, hogy Girardin ur, ha nem is szándékosan téve gúnytárgyává La Gueronniére okoskodásait, legalább oly ügyesen bírálta meg, hogy hatásából sokat kelle vesztenie. Igen, de Girardin világfölforgató, európai forradalmi háborút akar! — azt mondják. De őszintén-e? X) azt mondja : a háború oly nagy átok a népekre, hogy nevetséges és bűnös volna az olaszok kedvéért veszélyesnek kitenni magát; mert a veszély nagy; európai coalitio válhat belőle Francziaország ellen! Hanem egész Európát provokálni Francziaország „természetes határai“ visszafoglalása s Európának uj felosztása végett — az más! abba is beleegyez!! Ez olyanforma, mint ha valaki azt mondaná : arra, hogy egy pint vizet megiszom, nem érdemes fogadni, hanem arra fogadok, hogy kiiszom a nagy Dunát. Más szóval ez esztelenség. Igaz, hogy a „Times“ nem sokkal gyöngédebben mondja, hogy Girardin úr veleje nincs kívánatos rendben, ha oly könnyűnek hiszi azt, miszerint Bright - Cobden cotteriája , szóval oly békepárt kerülend a kormányrúdra Angliában , mely majd Francziaországnak carta biancát adand Európában azt tehetni , amit tetszik. Mi mégis hajlandóbbak vagyunk azt hinni, hogy Girardine nyilvános bolondság fölállításával épen csak azt akará mondani, miszerint ő a béke fönntartására szavaz. — Olaszországról könnyű a negatív téren igen szép s okos dolgokat mondani.Minden gyermek tudja azt, minek nem kellene lenni Olaszországban ? De mihelyt a positív térre lépünk, azon kérdésre : tehát miként szervezendő közép és déli Olaszország, hogy a béke biztos legyen? és hogy Austria, mint a lombard-velenczei királyság ura ne legyen kénytelen saját jogai s a félsziget monarchiai jogainak védelme végett túlnyomó befolyást gyakorolni, hadőrségeket tartani az olasz kisebb államokban ? e téren nehéz valami okosat mondani, valami tarthatót ajánlani. La Gueronniére, vagyis a franczia kormány utógondolata egy foederatio szövetség, élén a pápával. A gondolat nem új. Egy „L’empereur Napoléon I. et l'Italie“ (Paris 1859.) czimű röpirat kifejti a nagy Napoleon terveit Olaszországra nézve; neki is kedvencz eszméje volt az olasz nemzet egyesítése egy szövetségben. Tudjuk mi lett belőle. Olaszország feldarabolása, egy pár napóleoni családkirályságra s egy párranczia megyére (departementra) való felosztása. III. Napóleon sokkal hivebb tanítványa az elsőnek, semhogy ezt ujjmutatásul ne vehetnők. Az üzleti nyegleség és kapzsiság is fölkarold Olaszországot. Ennek műve például „Italien und seine politische Bedeutung in der Gegenwart von Dr. C. Forster. (Lipcse 1859.) Ez egy alkalmi firka, melyből a ki semmit sem tud Olaszországról, ugyanannyit fog tanulhatni. A kérdésnek pusztán katonai oldala is vita tárgya immár. Több irat hadtudományilag tárgyalja, hogy mily kilátást nyújt egy austriai-szárd háború ? így P i n e 11 i .ki Piemont haditörténetét irá meg s tekintélyes katona, író, egy minap megjelent röpiratában (Considérations politiques et militaires sur une nouvelle guerre entre le Piémont et l’ Autriche. Turin 1859.), melyben erős kritika alá veszi a szárd kormány belpolitikáját. Szerinte a kormány 1849 óta épen ellenkezőjét téve annak, amit tennie kellett volna, ha szándéka volt és van Austriával új háborúba ereszkedni; nem kellett volna milliókat hegyek átfúrására, Genua és Alexandria czél nélküli megerősítésére fordítani, nem kellett volna a már kiszolgált katonákat elkedvetleníteni roszfizetés által, se elbocsátni s alig 40 napig gyakorolt tudatlan ujonczokkal tölteni be a hézagokat és a többi. Pinelli egyenesen kimondja, hogy offensiv hadról Piemont nem is álmodhatik, s a defensiv háborúban is csak egy sereget képes (mindössze vagy 60 ezer embert, 140 ágyút) síkra kiállítani, mely, ha megveretett, amit bizonyosnak tesz föl, nincs tartalék, mely kipótolja. Több önbizalommal szól egy másik : Brevi considerazioni sulla neces- 8110 e modo di propre il Piemonte in istato di difesa in caso d’ una nuova guerra coll’ Austria. (Torino 1859.) De ebből is kirí az ufógondolat — miszerint Austria mai készültsége ellenében franczia segély nélkül dőreség volna — kezdeni. Ha nem, várni kell, mig Austria megámadja. Arra ugyan várhatnak a fonalak szövetek font-portékák papir és papirkészüm. bőr s szűcs-áruk csont, fa, üveg és kőedény-áruk ércz-gyártmányok szekerek s hajók hangszerek, gépek és vegyes portékák vegyészi, festő s gyű áruk irodalmi s művészeti csikkek hulladékok _______ összesen : 18,108 18,206 2,068 2,039 12,301 15,761 30,298 34,987 2,217 2,625 4,237 4,263 7,580 7,140 8,198 7,312 21,000 18,245 »T 21,747 24,086 2•6,*799 5,574 6,743 1»177,146 2,602 7,049 3,353 2,944 10,479 9,398 15,958 20,003 2,956 2,930 3,389 3,833 7,696 7,607 3,202 13,056 177 187 174 126 318,986 288,266 293,336 241,870 TÁRCZ A. Vitéz Barcsai György ifjú uram viszontagságai. Novella. Irta Páffy Albert. IX. (Vége.) Azonban az ifjú másodszor is kérdő tekintetet vete a lánykára. Takácsát akará kérni e végső perezben, melynek letelte után visszalépésről többé szó sem lehete. — Húgom, gyönyöröm, piros pünkösd napján fakadó kedves Rózsám! Megígérted, hogy Barcsai Györgyné Jeszesz , most szólj, és én esküszöm, kívánságod törvény lesz előtérni Akarod-e, hogy Erdély fejedelemasszonya légy ? A lányka nem tudott felelni. Ösztöne súgta, hogy egyetlen szavával, legyen az igenlő vagy tagadó, lelkére iszonyatos felelősség terhét vonja, de midőn az ifjú ismételt kérdése által másodszor is válaszadásra érzené magát kényszerítve, kitérőig mondá : : — Bátyám , ez az ország dolga; és én egy régi könyvben olvastam , hogy legjobb, ha az asszonyok ilyesmikbe bele nem avatkoznak. úgy látszott Barcsai György ifjú uram e válaszból a helybenhagyás némi jeleit képzelé kiolvashatni. Barátjára tekintett. Ez kardjára támaszkodva, a határozatlankodót bátorságra látszék ösztönözni. Megindult tehát, hogy a ház küszöbe előtt nyugtalankodni kezdő törökök elé lépjen, a midőn a szoba mélyében egy ajtónyilas halk zörejelte meg füleit. Visszanézett s Barcsai Andrásnét látta azon kijönni. A gyászos hölgy egyenesen testvérnője segítségére sietett, karjai közé véve az ingadozó gyermeket és mondá : — Leányom, őrizkedjél a kisértettől s lásd meg mit teszesz; szólj bátran mi sziveden fekszik, mert még csak egy pereznyi késedelem, s bele vagy sodortatva az örvénybe, s előbb mintsem vélnéd, te is fölveended az örök gyász sötét öltönyét. Barcsai György ifjú uram megötődék ugyan e szavakra, de csakhamar eszébe juta, hogy halandó léleknek a jövendölés mestersége soha sem volt kenyere, azt hitte, akkor cselekszik férfiasan, ha e rendkívüli körülmények között azt teszi, mire könnyelmű szivének hajlamas ingerük. De mi történik ? Apaffy Mihály uram, ki egy idő óta homlokát ezer redőkbe szedve szótlanul ült karszékében, szivében egyszerre titkos határozatra ébred. Fölhajtja vitézül tizenhatodik szeze borát, s aztán feleségét, ki roszat sejtve férje elé akart állani, gyöngédtelenül félretaszitva, oda tántorga a török bég elé . És kiáltá jó recsegős torokhangon: — Török szomszéd! ha Ebesfalvára jöttél valakit keresni, az csak én lehetek ócska kastélyomban. Régi nemzetségből való nemes urat akartok Maros-Vásárhelyre vinni ? Itt vagyok én , nemes és vitézlő Apaffy Mihály! híres neves Apaffy György tanács úr fia, kinek fényes úri famíliája, mint mondják, egyenesen Aba Sámuel ősi királyunk véréből származik. Na hiszen a törököknek se kellett egyéb, mint egy ily nyilatkozat. Rögtön mindenfelől a legéktelenebb ujongás és kurjongás kezdé a levegőt betölteni. Az udvaron s a ház környékén hallani lehete : Éljen Apaffy Mihály Erdély fejedelme s uralkodjék az országon fiúról fiúra mind végiglen. A család tagjai mintegy megkövülve állottak helyükben. — Álom ez vagy való! — kiálta kétségbeesetten a házi asszony, kinek egyébiránt nem maradt mák választása, mint tétlenül nézni az ízetlen bohózatot, vagy hozzá nem illő meg kijelenteni a törökök előtt, hogy férje . . 1*1. részeg! A bég szolgái, uruk egy intésére zöld bársony kaftánt hozának elő s rá adák azt a tántorgóra Aztán kivezeték a nevetséges állapotban lévő egyszerű falusi nemest az udvarra, paripát adtak alája s újra rá kezdék fülhasitó kiáltásaikat. — Barátom, — szól a társához Pogány Miklós ifjú uram — Ha ezen ember csak három napig tartja meg a fejedelmi méltóságot, e farsangi komédia bele jön Erdély történeti könyvébe ! Férfiak és asszonyok vigasztalhatlanok voltak. Azonban tétlenül kellett nézniük az eseményeket, miután a nagyszámú törökség ellen mit sem kezdhetének. A bég egészen el volt ragadtatva, hogy annyi fáradság után, elvégre Erdély számára ily fényes úri nemzetségből származó fejedelmet találhatott. És lovára pattanva, csapatával katonai kanyarodásokat tétete s mindnyájan homlokkal a zárt kapu felé fordulának. Apaffy Mihály uram majdnem megvetőleg néze le lováról környezetére. Ezen egyszerű ember komolyan bizni kezdett csillagában. Alakjának méltóságos kifejezést igyekvék kölcsönözni s még ő sietteté legjobban az elindulást. A megszomorodott család tagjai a ház tornáczái a gyülekezének. Apaffyné arczán a szégyen pírja lángolt, mert valósággal még a cselédek is félre fordíták arczukat s nevetének rajta , mint teheti magát ki gazdájok a világ ítéletének. Minden készen lévén a megindulásra, Erdély jövendőbeli fejedelme egy pár szóval elbucsuzék családjától és monda : — Isten veletek. Rövid időn látjuk egymást ismét. Feleség! tartsd rendbe egykori díszes menyasszonyi ruhádat, s ha utánad küldöm udvarhölgyeidet, siess közelembe. Leányok! jól viseljétek Tnagatokat, azaz hagyjatok föl már egyszer azzal a sok sírással. Ti pedig fiuk ,halljátok akaratomat. György öcsém, készülj rá , mert azonnal megtartjuk lakodalmadat, ha Isten bevezérel fehérvári palotámba ! Mi pedig téged illet Miklós öcsém, te sem maradsz büntetés nélkül; hallottam, hogy zúgolódtál az én vármegyém neve ellen ; most már csak azért sem kerülöd el a küküllői főispánságot . . . Quibus in reliquo gratia propensi et cetera. Menjünk ! Elszáguldtak. ' ' Jl ! ! És a hátramaradottak összenézének és újra kérdék egymástól: álom-e ez vagy vala ? mit látniok kelle, s mindnyájan elszomorodának, elképzelvén, mily botrány, nevetség és veszedelem fog ezen egy meggondolatlan lépésből következni. Azonban az ember sorsa a csalódás Erdély fejedelmei, kik éltüket föláldozva, hadak élén nyerék el méltóságukat, leggyakrabban az erőszakos halál áldozatai lettek. Apaffy Mihály, kit a nevetséges véletlen ültetett a hírében megfogyatkozott székbe, hatalmát haláláig, késő vénségeig, megtartotta, sőt méltóságát, fia, örököse is inkább csak elhanyagolta, mint elvesztette! Min ■ ’ I / 8 f ' , így végződének Barcsai György ifjú uram viszontagságai. Egész életében a szerencse mindig akkor ugrott félre előle, midőn már csak kezeit kelle kinyújtania, hogy czélját elérhesse . És csak háromszor talált kivételre életében. Először : midőn, oly derék és hű bajtársat választott, mint Pogány Miklós uram volt. Másodszor : midőn a Vaskapu sziklái előtt a jégtáblákat megállva találván, tömérdek kincsre akadott. Harmadszor : midőn húgát, gyönyörűségét, piros pünkösd napján fakadó kedves Rózsáját szerepcsésen feleségül vette ! Napi újdonságok. * Úrbéri kárpótlási illető. Az 1857. jun. 7-ki legmagaab császári rendelet folytán a földtehermentesitési kötelezvényeknek i. é. ápril 30 án bekövetkezendő negyedik sorshúzása alkalmából a soproni alappénztár utasítva van 1859. márt. 1-jén minden átirást, mely által az újonnan kiállítandó földtehermentesitési kötelezvények egy megváltoztatott számot kapnának, az ápril 3- án kisorsolt kötelezvények közhirré tételéig fölfüggeszteni. Hasonló módon löni kassai kerül, földtehermentesítési alappénztár utasítva , miszerint f. évi febr. hó 25-től kezdve, ápril hó 30-ig, mely napon a kihúzott kötelezvények közhírré fognak tétetni, a földtehermentesítési kötelezvények mindennemű átírását, miáltal az új kötelezvények más számot fognának nyerni, függeszsze föl. * Iskolaügy). Az „Oestr. pädagogisches Wochenblatt“-nak jelentik Pozsonból. A népiskolaügy az utóbbi időkben közigazgatási területünkön kiváló gondban részesül. A legnagyobb figyelem az iskolák és a tanító személyzet dotatiójára van fordítva. Az illető hatóságok utasítják, hogy úgynevezett iskolai bevallásokkal minden iskolának jövedelmét kiderítsék és okmányilag megalapítsák. E tárgyban a hatóságok figyelmetesekké tétették, hogy itt nem a körül forog a kérdés, kimutatni, miszerint egy iskolának már biztos jövedelme van, sőt inkább gondjukat oda irányzatnak, hogy minden az iskolával egybekötött jövedelmeket, járadékokat és haszonvételeket pontosan kitudva és hitelesen följegyezve, azon iskoláknál, hol ezek a helyi viszonyok tekintetbevételével egy tanító család fönntartására elégteleneknek bizonyulnak, a szükséges megjavítások létrehozásán munkálkodjanak. E megjobbítás nemcsak a tulajdonképeni iskolai szolgálatra, hane az azzal egybekapcsolt mellékszolgálatokra is kiterjesztendő, s ha azok kellőkép jualmazva nem volnának, erre nézve nem csupán az iskolai, hanem az egyházi községek, az egyházi pénztárak és pártfogók is fölszólítandók. Ezen intézkedés által a tanítók nyomasztó helyzete véget fog érni. Mint értesülünk, ezen iskolai bevallmányoknak már nagy része kész, s a cs. k. helytartósági osztály jóváhagyása elé van terjesztve. Ez intézkedés a rom. katholikus, görög nemegyesült és izraelita népiskolákra terjed ki; az evangélikus népiskolákra nézve külön intézkedés fog történni. * Szerződés-Ügy. A nemzeti színház szerződési ügye úgy látszik az európai ügygyel abban a sympathetikus, viszonyban van, mint az a kis tavacska Tihany mellett, mely a Nagy-Balatonnal rendesen osztani szokta az ártás és a nyugalom idejét. Ismét új fluctuatiók. Csak minap említettük e megnyugtató szót : a kiegyezkedés megtörtént, és ime újra arról értesülünk, hogy a dráma egypár elsőbb rendű férfitagja a már megajánlott s a körülményekhez képest nem épen jelentéktelen fizetésnagyobbitás daczára is meg akar a pesti színpadtól válni Az új színházi év oly közel a küszöbön van már, hogy az intézet érdekében igen kivánatos volna e szerződési ügyet igy vagy amúgy, de határozott irányban eligazítani. Tárgyalási terem. (Végtárgyalás Rózsa Sándor ellen, egy öttagú bíróság előtt a cs. k. budai országos törvényszéknél.) (Folytatás és vége). Febr.21-n igen számos hallgatóság előtt, mely a tárgyalási termet s a mellékszobát megtöltő, az ülés délelőtti 9, órakor azzal kezdődött meg, hogy Frenreiss s Kiss törvényszéki orvosok,mint szakértők, még egyszer előhivattak, hogy már f. hó 18-n adott véleményzésüket annyiban helyreigazítsák, amennyiben kiderült, hogy ők abban hibás föltevésből indultak ki, mivel a Csik-féle házhely leírásában, az ajtóbani lyuk távolságát, melyen át Rózsa S. az ürményházai bíróra lőtt, a padlózatról vették föl, míg itt a padlás kifejezés alatt a telep volt értve. Miután a szakértők visszavonultak, az elnök Csik vádlotthoz azon kérdést intézé,hogy váljon azon különböző keresztnevek közöl,miket ő különböző időkben használt, (Mihály, Jakab vagy Ádám), melyik valódi keresztneve. Vádlott kijelenti, hogy valódi keresztneve Mihály, melylyel keresztlevele is, mely fölolvastatik, öszhangzik. Erre még egy magaviseleti bizonyítvány is, mely több ürményházat esküdtek s lakosok aláírásaival van ellátva, olvastatik föl, melyben Csik Mihályról az állittatik, hogy az gyakori apróbb lopásokat követett el. 1854-ben gyümölcs-lopás miatt hat hétig fogságban volt, s hogy rosz emberekkel társalkodás hirében állott. Neje úgy iratik le, mint becsületes, csöndes személy, kinek csak azt vethetni szemére, hogy a felsőségnél nem tett jelentést arról, mikép férje gyanús egyéneknek adott szállást. Most az elnökség fölszólitására a cs. k. államügyész úr kel föl, s a hallgatóság általános néma feszültsége közt megkezdi végelőadását, melyet alább közlünk. Mielőtt a végelőadás az ötödik büntetési esetre, az ürményházai biró meggyilkoltatására tért volna át, azt félbeszakasztá, oly czélból, hogy a törvényszéki orvos urak a tőlük kívánt véleményzést nyilvánítsák, melyet most azok a helyreigazított helykijelölés alapján — a mennyiben az érintett lyuk magassága , a padlózattól mérve 3' 9", nem pedig —■ mint föltéve volt, 2' 2" öt tett, az első kérdésre vonatkozólag oda módosának, mikép Huszka bírónak karját a lövés történtekor a mell felé emelt irányban kelle ugyan tartania,de mégis úgy, hogy a könyökhajtás a lövés felé volt fordítva, s nem volt elfödve a könyökoldal által. A többire nézve fönntartják előbbi állításaikat, miszerint t. i. a többi megsebesüléseknek (a mell- s has-üregben) egy második, nagyobb távolságból történt lövésből kelle eredniök s föltétlen halálokut tekintetniök. Miután a cs. k. államügyész ur Rózsa Sándor ellen, végrehajtott gyilkosság miatt halálbüntetést, s Csik Mihály ellen büntetőknek nyújtott segély miatt, egy évi súlyos börtönt indítványozott, a két védő beszédei következtek, melyek elsejéből a leglényegesebb pontokat alább közöljük. Egy erre még a csek államügyész úr és Rózsa Sándor védője közt váltott válasz s viszonválasz után az elnök a végtárgyalást bevégzettnek nyilvánító (már délutáni 3 óra volt) s jelenté, hogy délutáni 5 órakor a törvényszék ítélethozás végett összegyülend. A bírói ítélet kihirdetése febr. 22-re délelőtti 9 órára tűzetett ki. A cs. k. államügyész úr végelőadása. Az első vádtény, mondá, be van bizonyulva, azon három pásztorember által, kiknek egybehangzó tanúskodása szerint 1842. October 1-jén napnyugatkor négy lovas fölfegyverkezett betyár jelent meg, kiknek egyike Csákó nevű pásztorembernek azon fenyegetéssel, hogy meglövi, pisztolyt szegezve mellére, a többi betyároknak megparancsolta, a marha elhajtását. Az utóbbiak 15 darabot össze is tereltek, s két kolompost külön választva, a többi 13 darabot (12 ökröt és 1 tehenet) magukkal elhajtottak. A pásztorok előbb a tetteseket követni próbálták, azután a károsodott gazdáknak s a vásárhelyi biztonsági hatóságnak jelentést tettek; ezek October 21 és 3-kán tovább indultak a nyomokon, melyek a Tiszán át vezettek, erről jelentést tettek a szegedi hatóságnak, mely azalatt már azon bizalmas értesítéit kapta, hogy Rózsa S. és Török Samu Veszelke Péter tanyáján tartózkodnak, melyet katonaság fogott körül. Törököt megfogták, Rózsa Sándor azonban megmenekült. Hogy a második betyár, aki Törökkel a tanyán valt, Rózsa S. volt, kiderül abból, hogy már Kotolár biztosak úgy jelentették, hogy Rózsa Sándor és Törökvészeikénél vannak, s ez utóbbi ott csakugyan elfogatott; hogy Lovászi főhadnagynak Veszelka háza ajtajában ez , miután előbb hangosan tagadta, hogy a nála lévő betyárokat ismeri , titkon azt súgta, hogy Rózsa Sándor van ott és e titkos közlést Babarczi János és Osznovics József is erőltették ; továbbá, hogy az elfogott Török Szegedre kísértetvén Osznovics és Lovászinak útközben is bevallá, hogy társa Rózsa Sándor volt; végre mi a legfontosabb, hogy Osznovics hadnagy esküvel erősítette, hogy az istállónál, hol föl volt állítva, a bennlevő betyárok közt az általa igen jól ismert Rózsa Sándort hangjáról megismerte. Rózsa Sándornak csakhamar a tett után jelenléte oly helyen, hová a rablott marha nyomai vezettek, s Török Samuval társaságban, kit a pásztorok a rablók egyikének ismertek föl s a törvényszék által akkor a rablás bűnében el is marasztalott, egy közeli jogos gyanualap a b. p. r. 138. §. 7 sz. szerint. A „közelség“ fogalma viszonylagos ; egy lovas betyárra nézve egy hely még közel van, mely egy gyalog embernek távol tetszik; továbbá a tetthely a szökevény tettes nyomaival kiebb terjed, úgy hogy kétségen kívül áll, miszerint ha egy tanú valamely gonosztevőt a tetthelyről üldözni kezd és csak 3 órányi távolra veszti el szem elől egy bokorban, azon esetre, ha e bokorban egy embert elrejtőzve találnak , ez ellen az említett törvényczikk gyanúalapja alkalmazható, ha az üldöző ez elrejtőzködött embert még a tetthelyen nem ismerte is föl, miután különben a tanú nemcsak a gyamokrai tanú, hanem közvetlenül a bűnsúly tanúja volna. Miután Rózsa S. ezenfölül már 1836-ban is büntetve volt rablás miatt és 1837-beni megszökése óta folyvást mint betyár kóborolt, reá a bpr. 281. §-a is alkalmazható és a teljes bűnsúlyi bizonyiték kiegészítésére még csak egyetlen jogi gyanualap hozzájárulása leendne szükséges- Hanem e helyett több távolabbi gyamuok létezik, mint: fegyverek birtoklása, különösen egy pisztoly is, midőn Veszelka Péter tanyájáról menekült-