Budapesti Hírlap, 1859. február (25-47. szám)
1859-02-25 / 45. szám
az anyagi pólushoz, hogy nem sopánkodhatunk, ha ránk mondják: „ysa pur es hamon vagyak.“— Az idei bármily hosszú farsang, legalább itt nálunk városokban úgy mint faluhelyeken, akár hosszú böjtnek is beillenek, kivált az ujonczozás heteiben, s mikor a „Haben és Soll“-féle mérleget csinálják. Eperjesen nyilvános bál eddig nem volt s aligha is lesz. Kis- Szeben hármat hirdetett, — „vox clamantis in deserto.“ Bártfa is néma. A helybeli Casino, hogy legalább megmentse a farsang becsületét, szintén hetenkint rendez egy kis tánczmulatságot szűk termekben, zárt köröknek. Van azonban egy múlt őszszel alakult derék férfi énekkar, mely a „Koronában“ már kétszer nagy tetszésben részesült s utóbbi alkalommal kitört a farsang szunyadó tüze, s az éneklési productio után pergő tánczmulatság improvizáltatott. De a terjeszkedő krinolinoknak itt is szűk a hely; hozzám ne közeledj abroncsaikkal s tán azzal a széllel is, melyet forgás közben szélmalomszárnyak módjára támasztanak, elakasztják vagy messze űzik a fesztelen jó kedvet. Febr. 19-re a kereskedő-segédek terveznek egy nagy bált, mely alighanem szenvedene hajótörést, minthogy a vállalkozók közt is több a betegen fekvő, azonkívül egy épen ma történt gyászos esemény maga is képes száműzni minden báli vágyakat közöttük. Zsembery Ignácz jó hirü nevü s szerencsés kereskedő t. i., a városi községnek egyik kitűnőbb tagja s a Pest-eperjesi gyorsutazási intézet igazgatója, egy általánosan tisztelt, szeretett s még csak 37 éves férfiú, kiestve 8 órakor még vidám tréfa közt búcsúzott el barátaitól, tüdőszélhűdés következtében éjfélkor már élni megszűnt. Reggelre a hir az egész várost megdöbbenté, s a gyász úgyszólván általános. De a panaszos hangokból, melyeket több mással, noha inkább csak helybeli érdekűvel lehetne szaporítani, legyen elég ennyi. Egypár örvendetesb tudósítást tudom a t. olvasó is szívesebben lát. Amit a hertneki, most már dessaui herczegi uradalomról épen most esztendeje óhajtás vagy igénytelen javaslatképen fölhozánk, mely képes volna az uradalom roppant erdeinek erejét jövedelmezőbbé tenni, azt a mostani jószágigazgató b. Kloch-Kornis úr már is valósítá, fölállittatván Hertnek mellett egy gőzerővel dolgozó nagyszerű és remek fűrészgépet, melynek úgynevezett keresztelési ünnepélyére (a gyárt Ascaniának nevezték el, gondolom a herczegi ház tiszteletére), több eperjesi hivatalos vendég is megjelent, kik magukra vállalták, hogy a gyár készítményeinek raktárt nyitnak Eperjesen. Van tehát kilátásunk jobb és olcsóbb deszkára. A nagysárosi műmalomnak néhány itteni részvényese egy más, nem kevésbbé jutalommal kecsegtető, mint tán nemsokára országosan nevezetes vállalatba fogott. Tapasztalván t. i. azt, mily tömérdek pénzbe kerül a franczia vizi quarcz-féle malomkő (párja 2000 ft), fölkérték a felföld legavatottabb geológusát, Hazslinszky Frigyes eperjesi collegiumi tanárt, venné szemlére kivált Hegyalját, nem találna-e az ottani kovanemek közt alkalmatos vizi quarcz-féle rétegeket. Ki is szorgos kutatás után végre a főnyi szőllők alatt (Fony magyar falu, Abaujmegyében, Vizsolyhoz keletre egy óra járás),oly szép és hatalmas rétegekre talált, melyek a franczia quarczot jóságra és tömörségre nézve még meg is haladják, mint azt a vele tett kísérletek világosan bizonyitják. A kő igen-igen kemény s mégsem rideg és törékeny, s a darabok tömörsége nem 4-5 hüvelyk, mint rendesen a franczia köveké, — úgy, hogy a malomkő magasságának atán csak egyharmadát teszi a kova s a többi gypszszel van kitöltve, — hanem 12—15 hüvelyk is, úgy hogy az egész malomkő csakis ilyen darabokból összerakható, s mind a két felületén élesíthető. (a minőnek párja, a párisi utólsó kiállításban az egyetlen, 8000 ftra becsültetett.) A lonyi határig Bretzenheim birtok. A vállalkozók a herczegi jószágok igazgatóságával bérleti szerződésre lépvén, a bányát múlt őszszel megnyitották s a munkások élére egy schweizi születésű, de franczia ilynemű gyárakban képzett, szakértő férfiút tettek, ki a vállalkozókat biztosítá, hogy rövid idő alatt majd kiderül, mily kincsekkel bir e részben is Magyarország. A vállalat meginditója és feje az ernyedetlen Benczúr József, eperjesi polgár, ugyanaz, ki ezément gyártásáról is nemcsak országszerte, de a külföldön is ismeretes. Végre városi tanácsunk nemes szellemének jellemzésére, kedves kötelességemnek tartom, köztudomásra hozni egy folyó febr. 1- én tartatott rendkívüli tanácskozmánynak teljes elismerést érdemlő eredményét. Tomásek Pál, cs. k. prot. iskolatanácsos úr hivatalos küldetésében legfelsőbb helyről megbízva lévén azzal is, hogy a protestáns elemi iskolák emelésére az illető polgári községek segítségével is közreműködni törekedjék, fölkéré a nevezett napon közös tanácskozás végett a városi bel- és kültanácsot, s előadván küldetése czélját, alapos lelkes előadása által arra biró városunk tisztelt képviselőit, hogy ezek átlátván a dolog méltányos voltát, nem arról tanakodnának : adjunk-e, nem-e, hanem, hogy mennyit. Végre határozatta jön csaknem egyhangúlag, hogy az evangélikus két egyháznak fölsegélésére már évekkel ezelőtt megajánlott 400 pfton fölül, most az elemi tanítók javára 500 ftnyi évenkinti segélylyel járuland a város. Meg kell jegyeznem, hogy a város még ezenfelül ev. lelkészek, tanítók, elemi és felsőbb iskolák számára tűzifát is adat évek óta a város erdeiből, most ha jól tudom összesen 60 bécsi élet. A kisszebeni Székes-Fehérvár, febr. 18 (A Sárvíz szabályozása. Vasútépítés. Gazdasági hírek.) Haladni kell az idővel, hogy elkésve túl ne haladtassunk. Ezen elismert igazság vezeti tollamat, hogy városi teendőink egyikében, a vízi közlekedés ügyében, a Sárvíz hajóztatásáról nyilvánosan szólhassak. Újságot ezzel nem mondok, 1843-ban megvolt ez már kisértve, de a magánerő nem volt,elég legyőzni az akadályokat. Nézzük azokat rendre: a Sárvíz folyam tisztállítása, a kiszabott rendes partoknak itt ott vontató lovak járására alkalmatossá tétele, két vagy három zsilip építése, víztörvények életbeléptetése. A felsőbb hatóság bizonyára örömmel látná, s közreműködnék ezen előretörekvésben. A költségeket hamar födeznék az innen származó előnyök. Ezen viziutnak úgyis van saját felügyelő bizottmánya a csatorna-parti birtokosok kebléből, melynek gondjait nem igen szaporítaná, ha egyes szakértőkkel együttesen működnék. Nyerve lenne egy új országút tizedrész költséggel, s még kevesebbel fönntartható. A Sárrét völgymentében országút úgysem könnyen létesíthető, miért ne használtatnék föl a viz ?*- Fehér és Tolna megyék bor, búza, gyapjú, építési anyagok s egyéb nyers terményekkel annyira bővelkednek, hogy ezeknek könnyű elszállítása már az épülő vasút miatt is előbbutóbb kényszerítő szükséggé leend. Ezzel azonosan egy más, Fehérvárra nézve nem kevésbbé fontos teendő lesz elintézhető. Általánosan ismeretes, hogy minden második évre jut egy vízáradás a csatornából, mely által a város rétjeinek egy évi haszna el is vesz, pedig egy évi kár sokszor fölülmúlja a költségvetési sommát, melyet szakértő mérnökök a tanácsnak már a múlt tizedben benyújtottak, hogy ezen gyakori kárnak eleje vétessék. Azonban a legjobb szándék kivitele hajótörést szenvedett a költségnek mi módoni kivetésén, behajtásán. Ugyanis ahány hold terület, annyi a tulajdonos e réteken, ehhez járul a köznép döntő fatalizmusa, egy mezőgazdasági társulat kezdeményező befolyásának hiánya, sőt azon körülmény is, hogy a vitáiban a kevesbbé károsultak még hasznot találnak, mintha bizony a rétöntözést a Sárvíz szabályozása akadályozná. Mezőgazdáinkról nem tudjuk föltenni, hogy önmaguk ellenségei, ezért szeretnék figyelmüket újra fölébreszteni, mert az elemekre bízni a teendőket könnyű lehet, de ez most több volna már mint törökösen cselekedni. Fehérvárhoz, a sárvízi bizottmány egyik érdekelt tagjához, mint községhez illő szerep volna kezdeményezni. Hogyan és hol kellene építeni a zsilipeket, hajókat, hidakat, malmokat stb. meghatározni a szakértők dolga. Annyi kétségtelen, hogy áldás lenne a vidékre nézve, s következményeiben sok várakozást fölülmúló. A város közérdeke és sokoldalú reményeinek gyapontja egy idő óta az épülő vasút. Az éjjel-nappali folytonos munka meglepő sikert mutat. A pályaudvar 65 holdnyi területének egy, egész két öl magasság közt váltakozó feltöltése a környéknek egészen új alakot látszik adni. E sürgés szükséges is, ha mint értesülünk, i. é. május 1-re a földmunkának be kell fejezve lennie. Emberélet-veszteség a munkáknál ritkán fordul elő. Bámulandó marad, hogy az annyi viszontagság helyszínén történt földmozdítások folytán mindekkorig történeti emlékre nem akadtak. Az építési terv kivitele mellett egy nevezetes aggodalom merül föl abban,hogy a tó-külvárosban az országutat átmetsző majdnem két öl magas vonal a közlekedésnek hidak által nyitva nem marad. Ezen országút egyetlen útja a vidéknek délfelé, ennek forgalma a heti és országos vásárokat kivéve már nagy. A gazdálkodás száz teendői és érdekei itt mind találkoznak. Rendkívüli körülmények között pedig a közlekedés előre megfoghatlan. Ezért a hidak leendő építését örömmel üdvözölné kiki. Eltekintve a város szépítésétől, a szerencsétlenségek valószínűségétől, ezek nélkül a közlekedés könnyűsége pótolhatlan sokat fog veszteni. Ezen kedvetlen megilletődés közepett vigasztalásul szolgál, hogy a vasúti keresetforrás észrevehetően hat a munkásnép jólétére, a közbátorság biztosítására. A munkadíj emelkedése pedig a mezőgazdáknak azért nem okozhat aggodalmat, mert a nyári időszakra a munkás kezek úgy is csekélyebb mérvben fognak e téren igényeltetni. Időjárásunk tavaszi. Inkább a kenyeret drágítja, mint a fát. Járnak is a malmok mind, s jut elég viz a szomjasnak, bár a bor ára aránylag legnagyobb. A moori borokból legutóbbi termés czime alatt mintegy 11,000 akó 10 p. f.-val vásároltatott össze austriai borvásárlók megbízása folytán. A búza pesti mérője 7—8 váltó forinton kel, de bőven nem árultatik. A hetivásárok gyöngék; lehet, hogy a tartós lágy idők miatt a községi utak itt-ott járhatlanok lévén, kisebbítve van a szokott élénkség. T A R 0 Z A. Lavéne anya. Elbeszélés. I. Fabriac egy kis falu déli Francziaország Al-Languedoc megyéjében. A Cevennaláncz első hegyét képező Saint-Loup lábainál feküdvén, csaknem egészen eltűnik a fenséges sötét sziklák között, melyek környezik. Művészet, tudomány nem hatott még a föld e csaknem ismeretlen zugába, melynek lakosai máig megérzék az ősidők egyszerűségét. És mégis, daczára, hogy a környező vidék olyan komoly, sziklái oly ridegek, mezei kopárak, völgyét folyó nem öntözi, házai oly szegények, talán épen mindezeknél fogva, Fabriac vonzó hatást tesz a touristára. Levegője egésséges, tiszta, üdítő, mely lecsöndesiti az értékeket és a világi izgalmakban elfáradt lelket kinyugosztja. Egy szép septemberi napon, azon évszakban, midőn déli Francziaország valódi tavaszát élvezi, egy kis kopár dombon egy ifjú utas ült, hátán útitáskával, s lehajtott fővel. Imént tért le az országútról, s mielőtt a kis ösvényre indulna, mely Fabriacba visz, megpihent, inkább éldelet végett mint fáradság miatt, a festői tájkörrel szemben, mely előtte elterült. Édes, balzsamos szellő frissté a léget. A természet csöndes volt, és a leggyöngébb nesz is hallható lön. Hallani lehet, a nyájak csengetyűjét a hegyek lejtőjén, a szőlőterhelt kocsik tompa zörgését az út homokvágányában, és a szüretelő nép hangos kaczaját, mely a távolból fölfölnivalt. A viszhangok ismétlék e mezei dallamokat, mint valamely rejtelmes hangverseny hullámzó zenéjét. Az egész egy harmónia volt: az ég tisztasága, a lég csönde révedezésre csábított. Van-e szomoruabban édes érzemény, mint a múlt emléke ? Midőn uj életre keltjük szivünkben az édes vagy fájdalmas benyomásokat, melyek rég kihaltak, nem uj bűbájba öltöznek-e azok ? A múlt egy ábránd, melyet szeretünk ölelni; ami nincs többé, a mi föl nem támadhat, mindig csábító színekkel diszítkezik. A fiatal utas átolvasá élete első lapjait. Ő Fabriacban született. Atyja Lavéne gazda, s anyja Lavéne anya a falu aristokratiájához tartoztak. Mindenkitől szeretve és tisztelve Fabriac legfehérebb, legszebb házában laktak. Lavéne gazdának elég földje volt, melynek művelésével idejét eltöltse; hitvese a szelíd Madeleine csak a háztartással foglalkozott. Tán ez volt az egyetlen pár Fabriacban, mely nem szorult rá, hogy két kezét a vidékbeli gazdáknak bérbe adja hogy élhessen, és senkit sem lepett meg, midőn látta, hogy a kis Lavéne Marcelt Montpellierbe küldik doctorságot tanulni. Szemlélődésébe merülve a fabriaci ifjú átfutó emlékében gyermekkora jelenetein. Újra látá az erdőben fészkükből kiszedett kismadarakat , a virágokat, melyeket a legmagasb sziklák csúcsain szedett; az úrnapi szent menetet, midőn ifjú hangja a tömjénnel együtt emelkedett a jégben fölfelé; emlékezék a hideg évszak hosszú estvéire, melyeken a szomszédok száraz venyige pattogó tüze körül gyűjtenek, midőn a parasztok fáradt arczáit a falon függő ragyogó rézedények visszatükrözék. Mintha hallaná szelíd fürje rikácsoló szavát, mely minden reggel fölébresztő, és a gabnacsépek egyhangú ütéseit, a nyár tikkasztó napjain. Négy év folyt le, mióta a falu békés örömeit el kelle hagynia, hogy a városban tudóssá lenni megkísértse. Négyszer virágoztak a mandolafák, a fecskék négyszer tértek vissza megrakni agyagfészküket és a szőlőfürtök négyszer törték meg nedvükkel a kokádakat. Vájjon e négy év óta nem őszült-e meg a Lavéne és Madeleine haja ? Nem fogja-e atyját, anyját az évek súlya alatt meggörnyedve találni. És a nagy barkóczafának a forrásnál megvan-e még három lombdasága? Ki valaha hosszú távollét után szülőhonába viszszatért, érteni fogja Marcel elérzékenyülését. Midőn Lavéne gazda fiát Montpellierbe küldé, ama büszkeséggel, mely a languedociakra a móroktól maradt örökül, így szólt hozzá : „Mint doctor térsz vissza, vagy soha“. Lavéne gazda óhajtása volt, hogy Marcel foglalja el a falu öreg orvosának helyét, és azon boldogság után sóvárgott, hogy láthassa fiát egy nagy fehér lovon a környék betegeit látogatni. Marcel fölfogadta, hogy azon évben, midőn gyermekkori barátai katonának mennek, ő mint orvos tér vissza. A falusiak általában keveset imák, Fabriacban meg épen nem imák. Marcel családjáról a marhakereskedők által kapott tudósításokat, kiket kereskedelmi ügyeik olykor Montpellierbe vittenek, s kik neki nagy börtarisznyáikban mindig hoztak valami anyai ajándékot. Minden esztendőben egy-két levelet irt szüleinek. E levelek eseményt képeztek a kis vidéken, hol a jegyző egyszersmind kántor, ügyvéd, harangozó és földmives volt egy személyben. Most azonban szabadjon elhagynunk a gondolataiba mélyedt Marcelt, hogy a Fabriacba vivő ösvényen nálánál hamarabb érkezzünk meg Lavéne anyához. Egy szerény forrás, a legszebb növésű barkócza árnyában, buzogott föl a falu kis piaczának közepén. Ez a komaasszonyok talahelye, hol míg korsójok megtelik, mondanivalóikat kicserélik. Ez illatos fák védő árnya alatt adják alkonyaikor a szerelmesek egymásnak esti csókjaikat. Itt végzik a nagyok komoly ügyeiket, s űzik a gyermekek zajos játékukat; itt intéztetik el minden perpatvar, és itt gyűl össze víg tánczra vasárnaponkint az ifjúság. E téren öszpontosul a falu egész élete. Egyik oldalon a templom kis tornya emelkedik, szemközt a helység házára ismerni a lengő zászlóról. A sütő, mészáros és kovács műhelyeik húsz lépésnyire vannak a nagy barkóczafától. Egy száraz fényvág, mely egy vörösfüggönyü tetőablak fölött kifüggesztve lóg, bizonyítja, hogy Fabriac a kávéház és biliárd örömeitől sem idegen. Végre az adószedő minden reggel kinyitja szürke ablaktábláját szemközt a Lavéne gazda ablakaival, kinek mint előkelőnek háza a piaczon van. 1185. September 4-én különös tevékenység mutatkozott Lavéne anya házánál , valamint általában az egész faluban. A gazdaszszonyok, föltárt ujjak és kötényekkel jöttek mentek, s rézedényeiket, tűzhelyeik e fényűzését kirakosgaták a nap melegére. A férfiak a szőlőben dolgozván, csupán a nőnem tölté be a falut beszédzajával, munkássága és nyüzsgésével. Fabriac védszentjének ünnepe jövő vasárnap volt tartandó. Azon néhány nap alatt, mely a falu templomünnepét megelőzi, a dél-franczia tartományokban az ember Hollandiában képzelné magát, azon csínteljes tisztaságot látva, mely minden háznál ragyog; de nem sokára ismét por, rozsda,s főleg a legyek fekete rétegekben boritnak el mindent, melyeket a gazdasszonyok tiszteletben tartanak a jövő ünnepig. Talán Lavéne anya a falu összes lakosnői közt az egyetlen volt,ki kötelességét a legnagyobb lelkismeretesség és ügyességgel teljesíté. Letérdepelve egy nagy vízmedencze mellett, melyben a nyugovó nap sugarai tűzkövét képezve játszadoztak, Marcel anyja annyira el volt merülve, hogy egy fiatal leány fris szavának több izbeli tudakozásaira volt szükség, hogy fejét vele fölemeltesse. — Ahnéném, mondá Róza, látszik, hogy az edény, melyben Marcelnek a befőzöttett készíted, ő rá viszi gondolataidat. Egész elfelejted magadat; nagybátyám jön a grabeli jegyzővel és leányával, és semmi sincs készen elfogadásukra. . Lavéne anya fölkelt, s bement a házba azon automatikus képpel, melyen látszik, hogy ha a test engedelmeskedik is egy idegen akaratnak, a lélek teljesen közönyös marad. Az anya valósággal fiáról álmodozott. (Folytatása kövés polgári község is ily szellemben határozott, 200 ujítot és 20 öl tűzifát ajánlván meg az evang. iskolák részére. Csak Bártfa városa vonakodott még a méltányosság elvét is elismerni, és a segélyt simpliciter megtagadá, jóllehet az evang. polgárok mint birtokosok, de különben számukra nézve is a közös városi pénztárba tetemesen adóznak. Napi újdonságok. * Beigtatási ünnepély. Zirczen f. hó 10-kén igtattatott be veszprémi püspöki excja által ns. és főtiszt. Rezutsek Antal ur a hold, szűzről czimzett zirczi, pilisi és pásztói egyesült apátságok apátja fényes méltóságába. A mintegy kétszázra menő egyházi és világi vendégek koszorújában székesfehérvári püspöki mlga is jelen volt. Az érdemdús szerzet tagjai három rendbeli versezettel örökíték meg új rendfőnökük székfoglalási örömünnepének emlékét. * Színházi hírek. Molnár pécsi színigazgató jelenleg Pesten időz , mint értesülünk minap Pécsen Kazinczy Ferencz akadémiai százados ünnepe javára álarczos tánczvigalmat rendezett. A vállalkozó szellemű igazgató folytonos sikerrel működött Pécsett és igen meg van az ottani közönség részvétével elégedve. Most a miskolczi színházat vette át s társulatával nem sokára ott nyitja meg jól rendezett előadásait. _A nemz. színháznál ismét egy uj darab van előkészületre kitűzve, czime „A féltékenység vígjátéka“, e darab angol eredetiből van fordítva . A „Székely leány“ czimü eredeti daljáték többszöri ismétlése után is meglehetős vonzerőt gyakorol. Közelebbi előadása — a mostani mostoha színházlátogatás daczára is — 205 pstot jövedelmezett, jóval többet mint a pár nappal előbb előadott „Próféta.“ E körülmény igazolja a repertorrkészítőket, hogy előveszik. A műitészek helyesen tesznek, ha egy darab gyöngéit kimutatják, hanem az már nem tiszteli, hogy ellenszenvüket a közönségre reáeröltessék. Szigeti a múlt napokban Nyitrán vendégszerepeit, s jutalomjátéka alkalmával egy serleggel tisztelteték meg. * A redoutepileli-rom jövöje. A „W. Z.“-nak f. hó 21-ről ezt írják Budáról: A városi színház- és redoutépületi romok újjászületésének órája is ütött. De fájdalom nem színház lesz belőlük. Mint hallatszik egy társulat alakult, mely az egész épületet átveszi (a szárnyhelyiségek részint magánlakások, részint irodák, iskolák és egyleti helyiségül használtatnak) s nagyszerű redouttermeket és egy nagy kiterjedésű fényes bazart fog abban létesíteni. A város csak imént vette át a német ideiglenes színházat, s nem lehet neki rész néven venni, ha a régi colossalis épületet végre értékesíteni szándékozik, de minda mellett méltán fájlalhatni, hogy az épület eredeti czéljától eltér, miután e színház volt a legnagyszerűbb az egész birodalomban. Ha a dolog valósul (a bérlakóknak már tényleg fölmondtak), akkor Pest a jövő télre egy pár díszteremmel gazdagabb lesz, mire méltán nagy szüksége van. Nevezetes úgyis , hogy Pest e tekintetben nem egy megyei városnál hátrább áll, melynek nagyobb termei vannak , hol hajdan a megyei s egyéb gyűlések tartottak, s jelenleg egy-egy vándorszínész csapat igen kényelmesen állítja föl színpadát és nézőhelyét. Tehát a pesti nagy színház hamvaiból lesz bálterem és bazár. * Jótékony adakozások. A temesvári takarékpénztár — mint a „D—70“ jelenti — több jótékony adakozáson kívül 1000 pftot ajándékozott egy Temesvárott fölállítandó reáliskola számára; ugyan e czélra az ottani kereskedelmi testület 4000 pftnyi alaptőkét szavazott meg. * Baleset baj nélkül. F. hó 16-án délben a Szegedről elinduló vasúti vonal mozdonya Szőreg táján a szerkocsival együtt kiugrott a sínekből. A mozdonyvezető ezt idejekorán észrevévén, a mozdony ismét minden további baj nélkül rendes kerékvágásba hozatott. * A Tiszaszabályozás északbihari (előbb alsó-szabolcsi) osztálya múlt hó 29-én Debreczenben tartott gyűlésének legfontosabb tárgyát a pénz, s az ezzel elvárhatlan kapcsolatban álló kölcsön ügye képezé, a társulati igazgató e tárgybani érdekes jelentéséből kitűnik, hogy a társulat már 750,000 frtot kölcsönzött záloglevelekben, s hogy az ezután járandó, valamint a kinnlevő 463,397 frtnyi tartozások után eső 500-es kamatok mellett, a társulat aktiv állása mintegy 7039 frt hátrányban marad, e szerint javaslatba hozatik, az érdekeltektől 8’/1 ° a kamat törlesztési járulékot követelni. Továbbá a folyó évi szükségletekre és általában jövőre a társulat minden érdekeltjeit illető kivetés ajánltatik holdankint 4 új krral, mi 32 év alatt, a még 1859-dik évre fölveendő 400.000 ft értékű záloglevelekből bejövő 5° 0-res kamattal, nemcsak a kivánt pénzösszeget kiadná , hanem a fönntartásra is lehetne belőle valamit fordítani. E tekintetben a gyűlés jónak látta elrendelni, miszerint mielőtt a már fölvett és még szükséges és fölveendő kölcsön kivetése végett intézkedhetnék, készíttessék a Tiszaszabályozás első kezdete óta, ennek eddigi folyamáról, főkép a működési terv, a munkálatok fejlődése, a fizetések állása, szóval az egész pénz és szabályozási ügy mibenlétéről rendszeres okadatok s ki-s merítő jelentés. — Ezen jelentés az igazgató választmány által előlegesen helybenhagyatván, azonnal kinyomatandó, s az illető érdekeltekkel, még mielőtt a jövő április 30-kán Debreczenben tartandó gyűlésnek benyujtatnék, — a végett közlendő, hogy annak tartalmával előre is megismerkedjenek. A még kifejlesztetlen és osztályzatlan ártérek classificatiója, valamint a kisajátított földek iránti viszonos követelések kitisztázása végett az igazgató választmánynak szintén kellő utasítás adatott, s végre a jövő gyűlésen a felöl is indokolt vélemény adandó, hogyan és kikre lenne a már záloglevelekben eddig fölkölcsönzött 750.000 forint kivetendő, s miként lenne ez, mint a még netalán nyerendő kölcsön 32 évnél, a társulat belsejében foganatosítandó intézkedések által előbb is törlesztendő. P. N. : Amabilis confusio. Ne ijedjen meg az olvasó, e czím alatt nem színházi ügyekről lesz szó, hanem a losonczi országos vásárról, mely 1.