Budapesti Hírlap, 1859. március (48-73. szám)
1859-03-01 / 48. szám
1859. — 48. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben. BUDAPESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. Évnegyedre 4 50 Egy hónapra 1 75 A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. Egész évre 10 — Fél évre 5 25 , fr. kr Évnegyedre 3 — Egy hónapra 1 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. gyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. „ nélkül . 10 „ SZERKESZTŐ HIVATAL: e gy e t e m - u tcza, 1. szám 2-dik emelet. KIADÓ HIVATAL: Barátok tere 7. szám földszint. Kedd, martius 1 Előfizetési árak ausztriai értékben VIDEK RE. (Nap önkinti postai küldéssel.) . A Hivatalos Értesítővel együtt. hám. I . fr. kr. Egész övre 19* Évnegyedre 5 50 Fél övre KM— Egy hónapra 2 10 fr. kr. Egész övre 14 — Fél övre 7 — A Hivatalos Értesítő nélkül. . fr. kr Évnegyedre 4 ·Egy hónapra 1 60 Igtatványok. Egy hatodhasábos petítsor egyszeri beigtatásnál 8 ujkrajczáijával kétszerinél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczáijjával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A beigtatási bélyegéit mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl. A külföld számára a hirdetményeket H. Hübner könyvkereskedése Lipcsében veszi át. Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. BUDAPESTI HÍRLAP. IV. kr. Egész évre 15 — Fél évre 8 — HIVATALOS RÉSZ. Budapest, február 28. (Politikai szemle.) Alfelső Dunán — Lincz és Bécs közt fele után — van egy híres örvény,melynek táján a járható vizi-ut igen keskeny; jobbra balra zátonyok fenyegetik a hajót s ha a kormányos ama keskeny ösvénytől eltér, hajója tüstént fönnakad. Midőn a gőzösök sötét éjjel e veszélyes hely felé közelednek, a matrózok kiállanak a hajófedélzetére mérő póznáikkal kezükben s minden másodperczben felváltva a hajó mindkét oldalán vizbe mártják, ennek mélységét kiáltva a figyelő kapitány felé. Az utasok ekkor szorult lélekzettel állnak a fedélzeten. „Nyolcz,“ „nyolczadfél,“ „kilencz,“,„hét“ e fölkiáltások váltják föl egymást, míg végre vagy heves zökkenés jelenti, hogy a hajó zátonyon ül, vagy pedig a mélység folytonos növekedése megnyugtatja az utast arra nézve, hogy a veszélyes ponton szerencsésen túlestek. Ilyen ma a politikai helyzet. A járható víz igen keskenynyé lett; mélysége perezről perezre változik és senki sem tudja előre megmondani, várjon zátonyra fog-e futni a hajó vagy pedig szerencsésen elkerülni a fenyegető örvényt. A kapitányok minden erejöket megfeszítik, hogy a hajót járófélben fönntartsák; a birlapírók pedig, miként a matrózok, nem tehetnek egyebet, mint a közönséggel a veszély növekedését vagy csökkenését tudatni. Ha ma így, holnap amúgy szólnak, ez nem következetlenség az ő részükről, nem az ő indulatuk változik, hanem a hajózható víz mélysége. A sajtóra nézve ezek mindig a legkényesebb perczek, mikben éles szemre és rendíthetlen nyugalomra van szükség; a valódinál mélyebbnek nem szabad mondani a vizet, nehogy az utasok álnyugalomba ringattassanak, de a valódinál csekélyebbnek sem szabad azt hirdetni, mert ez indokolatlan aggodalmat szülne. A hajózható út keskeny , az bizonyos; a kormányos egyetlen balfogása és a hajó zátonyon ül, de a veszély korántsem elkerülhetlen és annak elkerülésére se jóakaratban se tevékenységben nincs hiány. Tanúsítja ezt legjobban Cowley lord bécsi utazása. Képzelhető-e, hogy ez megtörtént volna, ha Londonban a béke fönntartatását lehetségesnek nem tartanák ? Ezen ténynyel szemben teljesen fölösleges Disraeli legújabb nyilatkozatára utalni, mely az angol kabinet reményeinek újabb kifejezését tartalmazza. Az angol minister — az igaz — csak lehetségesnek mondja a béke fönntartatását, de nem bizonyosnak, sőt a valószínűség mértékére nézve sem adott nyilatkozatot. Ez meg nem nyugtató, de nem is nyugtalanító ! Cowley lord, kinek küldetésétől az eldöntés függni látszik, vasárnap reggel érkezett Bécsbe, miképen lehetett volna pénteken este az alsóházban határzott vagy akár csak valószínűségi nyilatkozatot tenni a dolgok fordulatára nézve ? Ez oly világos, hogy még Palmerston is — bármily kedve lehet is Derby kormánya ellen síkra szállni — erre a mostani percet nem tarta alkalmasnak s rövid szóváltás után a vitát félbehagyta. Átlátta ő is, hogy a mostani utolsó kísérlet eredményének ismerete nélkül az angol kabinet nem képes az iránt nyilatkozni, sőt maga sem képes tudni, minő lesz ezentúl Nagybritannia politikája,s igy a parlamenti harcz e pereiben valami nem létező, valódi szélmalom ellen folyt volna.Ha Cowley 1. visszatér, ha a bécsi kabinet utolsó szavát otthona megismertetendi, akkor az angol kormánynak el kellene magát határoznia s akkor alkalmasint új és alaposabb vita fog kezdődni a külpolitika terén, ha — addig a parlament nincs feloszlatva, miként ez hallomás szerint a ministérium szándékában állna. Nem mondhatnék, hogy ily feloszlatás kívánatos volna; ily válságos időkben, mint a mostani, a miniszerek csak örülhetnek rajta, ha a népképviselettel szakadatlan érintkezésben maradnak s ennek kivonataihoz alkalmazhatják eljárásukat. — Mindenesetre teljesen alaptalan azon hir, melyet a „Nord“ tuxini levelezője közöl, hogy t. i. Anglia már is kinyilatkoztatta volna, miszerint háború esetén semleges fog maradni. Ily hir mához egy hétre legalább nem hordaná magán a képtelenség bélyegét; e perezben, miként mondjuk, nem gondolható, miszerint a brit ministerek közt már határozat létezik az ezentúl követendő politikára nézve. Cowley lord utasításait természetesen csak a legavatottabb személyek ismerik s így nem igen nagy hitelt adunk annak,mi erre nézve akár a legjobban értesült lapokban is fölmerül. A „Patrie“ azt állítja, miszerint Cowley küldetése azt mutatja, hogy Anglia kész Francziaország felé „közeledni“. Tehát eddig — ez derül ki közvetve ama jegyzékből, — eddig az angol politika még nem közeledett a francziához. Azonban kötve hiszünk a „ Patrie “nak, mert nem hihetjük azt, hogy Cowley lord szószólója leend a legújabb franczia követelésnek, mely se többet se kevesebbet nem akar, mint hogy Austria az olasz államokkal kötött külön szerződésekről lemondjon. Ily szerződések léteznek minden olasz állammal és majdnem azt mondhatni, hogy a félsziget mostani állapota többé kevésbbé e szerződéseken nyugszik. A franczia követelés teljesítése tehát egyrészről az egész olasz félsziget állapotának fölforgatását eredményezné, míg másrészről megtámadná azon régóta fönnálló jogot, miszerint souverain államok szabad akaratjok szerint léphetnek szerződésre egymással. Még a franczia érzelmű „Indépendance“ sem hiszi, hogy Austria ezen követelést teljesíthetné. Szóljunk itt tüstént azon hírről, melyre mind a két nagy belga lapban akadunk, s mely abban áll, hogy az austriai kormány a porosz és angol közbenjárási kísérletekre azt felelte volna, miszerint neki szövetségestárs kell, nem pedig közbenjáró. Ha a közbenjárás — amit azonban nem hiszünk — a fennebbihez hasonló indítványt tett volna, akkor nem valószínűtlen, hogy csakugyan ily feleletet nyert, mert ha Austriával oly jogról akarnának lemondatni, melyhez minden souverain állam ragaszkodik, akkor csakugyan meglehet, hogy azt mondta volna, miszerint ily esetben nem kell neki közbenjáró, hanem szövetségestárs, ilynemű követelés erélyes visszautasítására. Föltétlenül azonban semmiesetre nem utasította vissza a közbenjárást, miként ezt azon hír is tanúsítja, hogy Bécsből csak az imént Koburg-Koháry herczeg külön küldetésben ment Londonba. Bud gróf febr. 5-ki jegyzékére, miként már a minap jelentettük, a német középállamok többsége már felelt, egy rész föltétlenül csatlakozott Austria nézeteihez, a másik pedig általánosan barátságos indulatairól biztosító Austriát azon hozzátétellel, miszerint határozott nyilatkozat Frankfurtban fog adatni, ahol egy Austria és Poroszországtól közösen kiinduló indítvány az egész szövetség gyámolítására számolhat. Ha nem csalódunk — Cowley lord közbenjárásának sikeretlensége esetében — Frankfurtban valami történni fog, az austriai képviselő már útnak indult a szövetség székhelye felé és Salygnac- Fénelon, Francziaország képviselője a német szövetségnél már szintén útban van a régi német birodalmi város felé. Törökországban, a szegény Törökországban, melyet a párisi congressus, miként Faust Margitot „szivének szende nyugalmától megfosztott“, szintén fegyverkeznek és csapatokat küldeni készülnek, — csak azt nem tudják, honnan vegyék s hová küldjék legelőbb? Háború esetére komolyan aggódnak a szláv népek magatartása miatt, s igy elővigyázati rendszabályokról kell gondoskodni, de a fegyverkezés pénzbe kerül és a pénz Törökországban ritka mint a fehér holló. A Dunafejedelemségek ügyébe ugy látszik, már nem szándékoznak fegy. cs. k. Apostoli Felsége f. é. febr. 24-ki legfelsőbb határozata által legmagasb kegyelemből Kaiser Ignácz udvari könyvvivőt, és az állami-, hitel- és központi udv. könyvvivőség főnökét, nemes Meyer Móricz udv. könyvvivőt, és az udv. dohány s bélyeg-könyvvivőség főnökét, Pretseh János állami könyvvivőt és az alsó austriai állami könyvvivőség főnökét, és feldeggi lovag Fellner Henrik állami könyvvivőt és a lombardiai államkönyvvivőség főnökét kormánytanácsos czíme és rangjával fölruházni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. febr. 17-ki legfelsőbb határozata által Mattauseh Károly altanitót Theresienstadtban Csehországban, egy embernek saját élte veszélyével megmentése jutalmazásául koronás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. febr. 23-ki legfelsőbb határozata által Kozarics János siófoki lelkészt, esperest és palotai járási iskola felügyelőt, czímz. kanonokká a veszprémi székes káptalanhoz legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs.k. országos pénzügyigazgatóság kassai osztálya Malyusz Józsefet az aradi cs.k. gyűjtőpénztár II osztályú hivataltisztjét, a munkácsi cs. k. gyűjtőpénztár ellenőrévé kinevezte. A kassai cs. k. országos pénzügy igazgatósági osztály Grünwald Ágoston irodai gyakornokot III. oszt. irodai segéddé ideiglenes minőségben kinevezte. Változások a cs. k hadseregben. Kineveztettek: báró Sztankovics Lajos altbgy és hadosztálynak, a hadsegédi testületbe besoroztatás mellett, első, és Kríz Ferdinand alezredes a hadsegédi testületben, a veronai orsz. főparancsnokság I. osztályának főnöke, második vezér hadsegéddé a II. hadseregnél; Arber Ignácz ezredes, eddigi vezér hadsegéd a hadsegédi testületben, ezen állástól fölmentetés mellett, a 20. sz. Frigyes Vilmos porosz hg gy. ezr. parancsnokává. Előléptettek: a 9. sz. gr. Hartmann gy. ezredben: Hubatsek, Károly alezredes, ezredessé és ezred-parancsnokká és Sertich József őrnagy alezredessé. A 17-ik sz. Hohenlohe hg gy. sorezredben : wolffenbergi Wolff Jakab őrnagy, alezredessé és Illizstein Jakab első oszt. százados a 22. sz. gr. Wünpffen gy. ezredben, őrnagygyá. A 21. sz. b. Reischach gy. ezredben: Borchetta Sándor első oszt. százados a 17. sz. hg Hohenlobe gy. ezredben, őrnagygyá. A 35. sz. gr. Khevenhüller gy. ezredben: Anberg Ágoston első oszt százados a 43. sz. b Alemann gy. ezredben, őrnagygyá. Az 53. sz. Lipót Förig gy. ezredben : Larisch József első oszt. százados a 9. sz. gr. Hartmann gy. ezredben, őrnagygyá. A 43. sz. b. Alemann gy. ezredben : Czappek Szebald első oszt. százados a 21. sz. b. Reischach gy. ezredben, őrnagygyá. A 28. sz. Benedek lovag gy. ezredben : Brndt János első oszt. százados, őrnagygyá. A 9. sz. hg Liechtenstein Károly dzsidás ezredben: báró Roden Károly első oszt. százados, a 12. sz. két Sicilia király dzsidás ezredben, őrnagygyá. A 12. sz. két Sicilia király dzsidás ezredben , báró Sturmfeder Károly őrnagy alezredessé. F. é. febr. 23-án jelent meg és küldetett szét a bécsi cs. k. udv. és államnyomdában a VIII. birodalmi törvénylap VIII. darabja. Tartalma: 34.sz.Rendelete a bel-,pénz-és kereskedelmi ministeriumoknak s Ő Felsége központi katonai irodájának f. ,é. febr. 14-éről — hatályos az összes koronaországokra — az öszvérkivitel s a ló- és öszvér-átvitel megszorításáról. 85. sz. Hirdetménye a pénzügyministeriumnak f. é. febr. 19-éről — hatályos Tirolra — a klauseni bányabiztosság megszüntetéséről. NEIUHIVATALOS RÉSZ. Főherczeg Főkormányzó Ur ő császári Fensége tegnapelőtt délután Bécsből visszaérkezett, véresen beavatkozni; a conferentiától várják a porta ottani jogainak oltalmazását; de mikor lép egybe a conferentia, és fog-e egybelépni ? ezt még nem tudja senki.Ez, miként minden egyéb,Cowley utazásának sikerétől függ, e siker pedig annyira meg nem határozható menynyiség, hogy erre még valószínűségi számítást sem építhetni. Belgrád, febr. 24. "/• (Milos kormányra léptének hivatalos jelentése a garantírozó udvaroknál. A Journalistika. Az új tanács.) Bizonyosan tudva lesz az olvasó előtt, hogy Milos herczeg a fejedelmi méltóságba visszahelyeztetéséről értesítő azon európai hatalmakat, melyek a párisi értekezleten Szerbia jogait garantiások alá vették. A levél azért bir érdekkel, mert abban is, mint tudom, említés létezik arról, hogy a nemzet akaratával helyeztetett vissza szerb uralkodói s örökös fejedelmi székébe, s hogy Szerbiát a szultán illető barátja elfogadása után kezdi kormányozni. Ez okmány nyilván mutatja, hogy Milos fejedelem hatalmának alapjául a nemzet akaratát és a szultán megerősítését együtt tekinti, mert noha a szultán belátja egy szóval sem említi visszahelyeztetését,öröklési jogát a fejedelmi méltóságra, Milos magát visszahelyezett örökös szerb fejedelemnek nevezi, de mégis Szerbia kormányát csak azon időponttól fogva vezeti, mikor a szultán barátja már fölolvastatott. Alkalmunk lesz majd megtudni, miként fogadtatott ez okmány az illető európai hatalmak által. A szerb journalistikában szokatlan mozgás vehető észre és pedig mind a belgrádi, mind az újvidéki szerb hírlapban. Az új események elegendő anyagot szolgáltatván, legújabb időben mindkét hírlap érdekessége igen emelkedett; a belgrádié azért, mert az eseményeket egész kiterjedésükben tárgyalhatta; az újvidékié meg azért, mert szabadabban nyilatkozott a történtek fölött. E két újság közt közelebb érdekes szóváltások történtek. Emlékezik olvasó, hogy a szkupstina Milos herczeg megérkezte előtt ötször s erősen sürgette, hogy a szkupstináról szóló törvény illető helyeken megerősíttessék. A „Dnevnik“ e sürgetést nem találta helyén, s azt némileg Milos herczeg személye irányában nyilvánított bizalmatlanság jeléül tekintette, megjegyezvén, hogy Milos herczeg előbbi kormánya egész ideje alatt a szkupstinák barátja volt. A belgrádi újság nem adhatott elégséges feleletet a tett szemrehányásokra, de a pert tovább folytatja. Másik érdekes vitatárgy köztük a sajtó. A szkupstina t. i. elhatározta, hogy Szerbiában sajtószabadság legyen, s hogy a sajtószabadság elve a szkupstinatörvénybe fölvétessék. A „Szrbszki Dnevnik“ a szkupstina e határozatára megjegyzi, hogy a szabad sajtó megemlítése a szkapsziatörvénybe nem tartozik, s másodszor, hogy a sajtószabadság Szerbia eddigi kifejletlen viszonyaihoz nem lesz alkalmazható. A belgrádi újság a „Dnevnik“ e jegyzetei ellen is kikel, bizonyítván, hogy Szerbia a sajtószabadság mellett csak úgy fönnálland mint más ország, s hogy az illető törvények elégségesek lesznek az írókat illető korlátok közt tartani. Még valamit a szerb journalistikáról. A belgrádi szerb újság, eddig nagyon tartózkodó volt oly kérdések érintésében, melyek Szerbia belviszonyaira vagy a porta s Szerbia közt fennálló jogviszonyokra vonatkoznak. Egy idő óta azonban szabad hangon kezd az államéletre vonatkozó több kérdések fejtegetésével foglalkozni, így a tegnapi számban tüzetesen tárgyalja e kérdést: kinek van joga Szerbiának alkotmányt adni,s az alkotmányt változtatni, s e jogot a szerb nemzetnek, s a szerb kormánynak vindiálja. E czikkek azon törekvéssel hatnak, hogy tisztába hozassanak a Szerbia s porta közt fönnálló jogviszonyok, s hogy szorosabban meghatároztassanak azon jogok s kötelességek, melyeket a porta s Szerbia közt viszonyosan s egymás irányában fönnállanak. Az újdon alakított tanács még nem kezdett minden erélylyel működni, mert a tanácsnokok a tanácselnök megérkeztét várják. A tanács a kinevezett ministerek előterjesztésére alakíttatott. Minthogy a tanács még nem kezdi el működését, nem tudhatni, fog-e benne ellenzék alakulni a kormány ellen. Bécs, febr. 27. Cowley lord, a párisi udvarnál levő angol rendkívüli követ, ma reggel ide megérkezett. — Mint egy brisse i lapnak innen f. hó 27-től táviratilag jelentik, Frigyes Vilmos porosz kir. herczeget várják ide; a herczeg a cs. udvarnál bizalmas küldetéssel lenne megbízva. Gömörmegye, februárban. (A gömöri helvét hitv. egyházmegyei gyámolda Érdekesnek tartom a gyámolda megismertetését. Annak alapkövét néhai Lenkey Zsigmond volt pelsőczi lelkész, egyházmegyei főjegyző tette le 1840-ben, azon 100 darab aranyat, melyet a magyar tüdós társaságtól egy tudományosan kidolgozott munkáért nyert, özvegy-árvatár kezdő tőkéjéül ajándékozván. Akkori esperes néhai Dapsi József úr, a szeretet ezen adójától lángra gyuladván, az ügy élére állott, maga jó példával menve elő, az egyházmegyében kebelezett egyházakat, világi jóltévőket, papokat, tanítókat lelkes körlevelével, a letett alap gyámolitására hivá föl. A kő kebelből fakadt, — tettel is támogatott — fölhívása nem maradt eredmény nélkül. Ámbár a lelkészek s tanítók részérül szép áldozatok tétettek le a szeretet oltárára, ezen sikerrel az egyházmegye meg nem elégedett, s azon elvből indulva ki, hogy a mely egyházi hivatalnokot akár a sors, akár az érdem nagyobb jövedelmű egyházba helyzeti, az a kegyelet ezen tárába, tehetsége arányában adózzék, mind a lelkészek, mind az iskolatanítókra nézve, három osztályzatot hozott be, elrendelvén, hogy az I-ső osztályú egyházban lakó pap 15 pp forintot, a Ilik osztályban lakó 10 pftot, a Hi-dik osztályban lakó 5 pftot, továbbá az I-sö osztályú iskolatanító 4, a II-ikbeli 2 p forintot tartozik fizetni belépti dij czimen. Oly föltétel alatt, hogy a kiosztandó kamat %részében az özvegy papnők, '/j-ban az özvegy tanítónők nem a létöszszeg arányában, hanem egyaránt részesüljenek. Majd később az egyházmegye határozata folytán, azon papok és iskolatanítók, kik, egyik egyházból másikba költöznek által, úgyszintén az egyházi egyéneket