Budapesti Hírlap, 1859. március (48-73. szám)

1859-03-01 / 48. szám

1859. — 48. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben. BUDA­PESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. Évnegyedre 4 50 Egy hónapra 1 75 A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. Egész évre 10 — Fél évre 5 25 , fr. kr Évnegyedre 3 — Egy hónapra 1 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. gyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. „ nélkül . 10 „ SZERKESZTŐ HIVATAL: e g­y e t e m - u t­cza, 1. szám 2-dik emelet. KIADÓ HIVATAL: Barátok tere 7. szám föld­szint. Kedd, martius 1 Előfizetési árak ausztriai értékben VI­D­E­K R­E. (Nap önkin­ti postai küldéssel.) . A Hivatalos Értesítővel együtt. hám. I . fr. kr. Egész övre 19­­*­ Évnegyedre 5 50 Fél övre KM—­­ Egy hónapra 2 10 fr. kr. Egész övre 14 — Fél övre 7 — A Hivatalos Értesítő nélkül. . fr. kr Évnegyedre 4 ·­­Egy hónapra 1 60 Igtatványok. Egy hatodhasábos petítsor egyszeri beigtatásnál 8 ujkrajczáijával kétszeri­nél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczáijjával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A be­­igtatási bélyegéit mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű hirdetések a kiadó­hivatal­ban vétetnek föl. A kü­lföld számára a hir­detményeket H. Hübner könyvkereske­dése Lipcsében veszi át.­ Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. BUDAPESTI HÍRLAP. IV. kr. Egész évre 15 — Fél évre 8 — HIVATALOS RÉSZ. Budapest, február 28.­ ­ (Politikai szemle.) Alfelső Dunán — Lincz és Bécs közt fele után — van egy híres örvény,melynek táján a járható vizi-ut igen kes­keny; jobbra balra zátonyok fenyegetik a hajót s ha a kormányos ama keskeny ösvénytől eltér, hajója tüstént fönnakad. Midőn a gőzösök sötét éjjel e veszélyes hely felé közelednek, a matrózok kiállanak a hajó­­fedélzetére mérő póznáikkal kezükben s minden másodperczben fel­váltva a hajó mindkét oldalán vizbe mártják, ennek mélységét kiáltva a figyelő kapitány felé. Az utasok ekkor szorult lélekzettel állnak a fedélzeten. „Nyolcz,“ „nyolczadfél,“ „kilencz,“­,„hét“ e fölkiáltások váltják föl egymást, míg végre vagy heves zökkenés jelenti, hogy a hajó zátonyon ül, vagy pedig a mélység folytonos növekedése meg­nyugtatja az utast arra nézve, hogy a veszélyes ponton szerencsésen túlestek. Ilyen ma a politikai helyzet. A járható víz igen keskenynyé lett; mélysége perezről perezre változik és senki sem tudja előre meg­mondani, várjon zátonyra fog-e futni a hajó vagy pedig szerencsésen elkerülni a fenyegető örvényt. A kapitányok minden erejöket megfe­szítik, hogy a hajót járófélben fönntartsák; a birlapírók pedig, miként a matrózok, nem tehetnek egyebet, mint a közönséggel a veszély növe­kedését vagy csökkenését tudatni. Ha ma így, holnap amúgy szólnak, ez nem következetlenség az ő részükről, nem az ő indulatuk változik, hanem a hajózható víz mélysége. A sajtóra nézve ezek mindig a legkényesebb perczek, mikben éles szemre és rendíthetlen nyugalomra van szükség; a valódinál mélyebbnek nem szabad mondani a vizet, nehogy az utasok álnyuga­lomba ringattassanak, de a valódinál csekélyebbnek sem szabad azt hirdetni, mert ez indokolatlan aggodalmat szülne. A hajózható út kes­keny , az bizonyos; a kormányos egyetlen balfogása és a hajó záto­nyon ül, de a veszély korántsem elkerülhetlen és annak elkerülésére se jóakaratban se tevékenységben nincs hiány. Tanúsítja ezt leg­jobban Cowley lord bécsi utazása. Képzelhető-e, hogy ez megtörtént volna, ha Londonban a béke fönntartatását lehetségesnek nem tarta­nák ? Ezen ténynyel szemben teljesen fölösleges Disraeli legújabb nyilatkozatára utalni, mely az angol kabinet reményeinek újabb kife­jezését tartalmazza. Az angol minister — az igaz — csak lehetséges­nek mondja a béke fönntartatását, de nem bizonyosnak, sőt a való­színűség mértékére nézve sem adott nyilatkozatot. Ez meg nem nyugtató, de nem is nyugtalanító ! Cowley lord, kinek küldetésétől az eldöntés függni látszik, vasárnap reggel érkezett Bécsbe, miképen lehetett volna pénteken este az alsóházban határzott vagy akár csak valószínűségi nyilatkozatot tenni a dolgok fordulatára nézve ? Ez oly világos, hogy még Palmerston is — bármily kedve lehet is Derby kor­mánya ellen síkra szállni — erre a mostani perc­et nem tarta alkal­masnak s rövid szóváltás után a vitát félbehagyta. Átlátta ő is, hogy a mostani utolsó kísérlet eredményének ismerete nélkül az angol kabinet nem képes az iránt nyilatkozni, sőt maga sem képes tudni, minő lesz ezentúl Nagybritannia politikája,s igy a parlamenti harcz e pereiben va­lami nem­ létező, valódi szélmalom ellen folyt volna.Ha Cowley 1. vissza­tér, ha a bécsi kabinet utolsó szavát otthona megismertetendi, akkor az angol kormánynak el kellene magát határoznia s akkor alkalma­sint új és alaposabb vita fog kezdődni a külpolitika terén, ha — ad­dig a parlament nincs feloszlatva, miként ez hallomás szerint a minis­­térium szándékában állna. Nem mondhatnék, hogy ily feloszlatás kí­vánatos volna; ily válságos időkben, mint a mostani, a miniszerek csak örülhetnek rajta, ha a népképviselettel szakadatlan érintkezés­ben maradnak s ennek kivonataihoz alkalmazhatják eljárásukat. — Mindenesetre teljesen alaptalan azon hir, melyet a „Nord“ tuxini le­velezője közöl, hogy t. i. Anglia már is kinyilatkoztatta volna, mi­szerint háború esetén semleges fog maradni. Ily hir mához egy hétre legalább nem hordaná magán a képtelenség bélyegét; e perezben, miként mondjuk, nem gondolható, miszerint a brit ministerek közt már határozat létezik az ezentúl követendő politikára nézve. Cowley lord utasításait természetesen csak a legavatottabb sze­mélyek ismerik s így nem igen nagy hitelt adunk annak,mi erre nézve akár a legjobban értesült lapokban is fölmerül. A „Patrie“ azt állítja, miszerint Cowley küldetése azt mutatja, hogy Anglia kész Francziaor­­szág felé „közeledni“. Tehát eddig — ez derül ki közvetve ama jegyzékből, — eddig az angol politika még nem közeledett a fran­­cziához. Azonban kötve hiszünk a „ Patrie “nak, mert nem hihetjük azt, hogy Cowley lord szószólója leend a legújabb franczia követelésnek, mely se többet se kevesebbet nem akar, mint hogy Austria az olasz államokkal kötött külön szerződésekről lemondjon. Ily szerződések lé­teznek minden olasz állammal és majdnem azt mondhatni, hogy a félsziget mostani állapota többé kevésbbé e szerződéseken nyugszik. A franczia követelés teljesítése tehát egyrészről az egész olasz félsziget állapotának fölforgatását eredményezné, míg másrész­ről megtámadná azon régóta fönnálló jogot, miszerint souverain államok szabad akaratjok szerint léphetnek szerződésre egymással. Még a franczia érzelmű „Indépendance“ sem hiszi, hogy Austria ezen követelést teljesíthetné. Szóljunk itt tüstént azon hírről, melyre mind a két nagy belga lapban akadunk, s mely abban áll, hogy az austriai kormány a po­rosz és angol közbenjárási kísérletekre azt felelte volna, miszerint neki szövetségestárs kell, nem pedig közbenjáró. Ha a közbenjárás — a­mit azonban nem hiszünk — a fennebbihez ha­sonló indítványt tett volna, akkor nem valószínűtlen, hogy csakugyan ily feleletet nyert, mert ha Austriával oly jogról akarnának lemon­datni, melyhez minden souverain állam ragaszkodik, akkor csakugyan meglehet, hogy azt mondta volna, miszerint ily esetben nem kell neki közbenjáró, hanem szövetségestárs, ilynemű követelés erélyes visszautasítására. Föltétlenül azonban semmiesetre nem utasította vissza a közbenjárást, miként ezt azon hír is tanúsítja, hogy Bécsből csak az imént Koburg-Koháry herczeg külön küldetésben ment Lon­donba. Bud­ gróf febr. 5-ki jegyzékére, miként már a minap jelentet­tük, a német középállamok többsége már felelt, egy rész föltétlenül csatlakozott Austria nézeteihez, a másik pedig általánosan barátságos indulatairól biztosító Austriát azon hozzátétellel, miszerint határozott nyilatkozat Frankfurtban fog adatni, a­hol egy Austria és Poroszor­szágtól közösen kiinduló indítvány az egész szövetség gyámolítására számolhat. Ha nem csalódunk — Cowley lord közbenjárásának sike­­retlensége esetében — Frankfurtban valami történni fog, az austriai képviselő már útnak indult a szövetség székhelye felé és Salygnac- Fénelon, Francziaország képviselője a német szövetségnél már szin­tén útban van a régi német birodalmi város felé. Törökországban, a szegény Törökországban, melyet a párisi congressus, miként Faust Margitot „szivének szende nyugalmától megfosztott“, szintén fegyverkeznek és csapatokat küldeni készülnek, — csak azt nem tudják, honnan vegyék s hová küldjék legelőbb? Háború esetére komolyan aggódnak a szláv népek magatartása miatt, s igy elővigyázati rendszabályokról kell gondoskodni, de a fegyverke­zés pénzbe kerül és a pénz Törökországban ritka mint a fehér holló. A Dunafejedelemségek ügyébe ugy látszik, már nem szándékoznak fegy­. cs. k. Apostoli Felsége f. é. febr. 24-ki legfelsőbb határozata által legmagasb kegyelemből Kaiser Ignácz udvari könyvvivőt, és az állami-, hitel- és központi udv. könyvvivőség főnökét, nemes Meyer Móricz udv. könyvvivőt, és az udv. dohány s bélyeg-könyv­­vivőség főnökét, Pretseh János állami könyvvivőt és az alsó aus­­triai állami könyvvivőség főnökét, és feldeggi lovag Fellner Hen­rik állami könyvvivőt és a lombardiai államkönyvvivőség főnökét kormánytanácsos czíme és rangjával fölruházni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. febr. 17-ki legfelsőbb határozata által Mattaus­eh Károly altanitót Theresienstadtban Csehország­ban, egy embernek saját élte veszélyével megmentése jutalmazásául koronás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszíteni mél­tóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. febr. 23-ki legfelsőbb határozata által Kozarics János siófoki lelkészt, esperest és palotai járási is­kola felügyelőt, czímz. kanonokká a veszprémi székes káptalanhoz legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs.k. országos pénzügyigazgatóság kassai osztálya Malyusz Józsefet az aradi cs.k. gyű­jtő­pénztár II osztályú hivataltisztjét, a munkácsi cs. k. gyűjtő­­pénztár ellenőrévé kinevezte. A kassai cs. k. országos pénzügy igazgatósági osztály G­rünwald Ágoston irodai gyakornokot III. oszt. irodai segéddé ideiglenes minőségben kinevezte. Változások a cs. k hadseregben. Kineveztettek: báró Sztankovics Lajos altbgy és hadosz­­tálynak, a hadsegédi testületbe besoroztatás mellett, első, és K­r­í­z Ferdinand alezredes a hadsegédi testületben, a veronai orsz. főpa­rancsnokság I. osztályának főnöke, második vezér­ hadsegéddé a II. hadseregnél; A­r­b­­­e­r Ignácz ezredes, eddigi vezér hadsegéd a hadsegédi testületben, ezen állástól fölmentetés mellett, a 20. sz. Frigyes Vilmos porosz hg gy. ezr. parancsnokává. Előléptettek: a 9. sz. gr. Hartmann gy. ezredben: Hubatsek, Károly ale­zredes, ezredessé és ezred-parancsnokká és Sertich József őrnagy alezredessé. A 17-ik sz. Hohenlohe hg gy. sorezredben : wolffenbergi Wolff Jakab őrnagy, alezredessé és Illizstein Jakab első oszt. százados a 22. sz. gr. Wünpffen gy. ezredben, őrnagygyá. A 21. sz. b. Reischach gy. ezredben: Borchetta Sándor első oszt. százados a 17. sz. hg Hohenlobe gy. ezredben, őrnagygyá. A 35. sz. gr. Khevenhüller gy. ezredben: Anberg Ágoston első oszt százados a 43. sz. b Alemann gy. ezredben, őrnagygyá. Az 53. sz. Lipót Förig gy. ezredben : Larisch József első oszt. száza­dos a 9. sz. gr. Hartmann gy. ezredben, őrnagygyá. A 43. sz. b. Alemann gy. ezredben : C­z­a­p­p­e­k Szebald első oszt. szá­zados a 21. sz. b. Reischach gy. ezredben, őrnagygyá. A 28. sz. Benedek lovag gy. ezredben : B­­­r­n­d­t János első oszt. szá­zados, őrnagygyá. A 9. sz. hg Liechtenstein Károly dzsidás ezredben: báró Roden Károly első oszt. százados, a 12. sz. két Sicilia király dzsidás ezredben, őr­­nagygyá. A 12. sz. két Sicilia király dzsidás ezredben , báró Sturmfeder Károly őrnagy alezredessé. F. é. febr. 23-án jelent meg és küldetett szét a bécsi cs. k. udv. és állam­nyomdában a VIII. birodalmi törvénylap VIII. darabja. Tartalma: 34.sz.Rendelete a bel-,pénz-és kereskedelmi ministeriumoknak s Ő Felsége központi katonai irodájának f. ,é. febr. 14-éről — hatályos az összes koronaor­szágokra — az öszvérki­vitel s a ló- és öszvér-átvitel megszorításáról. 85. sz. Hirdetménye a pénzügyministeriumnak f. é. febr. 19-éről — hatá­lyos Tirolra — a klauseni bányabiztosság megszüntetéséről. NEIUHIVATALOS RÉSZ. Főherczeg Főkormányzó Ur ő császári Fensége tegnapelőtt dél­után Bécsből visszaérkezett, véresen beavatkozni; a conferentiától várják a porta ottani jogainak oltalmazását; de mikor lép egybe a conferentia, és fog-e egybelépni ? ezt még nem tudja senki.Ez, miként minden egyéb,Cowley utazásának sikerétől függ, e siker pedig annyira meg nem határozható meny­­nyiség, hogy erre még valószínűségi számítást sem építhetni. Belgrád, febr. 24. "/•­­ (Milos kormányra léptének hivatalos jelen­tése a garantírozó udvaroknál. A Journalistik­a. Az új tanács.) Bizonyosan tudva lesz az olvasó előtt, hogy Milos her­czeg a fejedelmi méltóságba visszahelyeztetéséről értesítő azon euró­pai hatalmakat, melyek a párisi értekezleten Szerbia jogait garantiá­­sok alá vették. A levél azért bir érdekkel, mert abban is, mint tudom, említés létezik arról, hogy a nemzet akaratával helyeztetett vissza szerb uralkodói s örökös fejedelmi székébe, s hogy Szerbiát a szultán illető barátja elfogadása után kezdi kormányozni. Ez okmány nyil­ván mutatja, hogy Milos fejedelem hatalmának alapjául a nemzet aka­ratát és a szultán megerősítését együtt tekinti, mert noha a szultán be­látja egy szóval sem említi visszahelyeztetését,öröklési jogát a fejedelmi méltóságra, Milos magát visszahelyezett örökös szerb fejedelemnek nevezi, de mégis Szerbia kormányát csak azon időponttól fogva vezeti, mikor a szultán barátja már fölolvastatott. Alkalmunk lesz majd megtudni, miként fogadtatott ez okmány az illető európai hatalmak által. A szerb journalistikában szokatlan mozgás vehető észre és pedig mind a belgrádi, mind az újvidéki szerb hírlapban. Az új események elegendő anyagot szolgáltatván, legújabb időben mindkét hírlap érde­kessége igen emelkedett; a belgrádié azért, mert az eseményeket egész kiterjedésükben tárgyalhatta; az újvidékié meg azért, mert sza­badabban nyilatkozott a történtek fölött. E két újság közt közelebb érdekes szóváltások történtek. Emlékezik olvasó, hogy a szkupstina Milos herczeg megérkezte előtt ötször s erősen sürgette, hogy a szkupstináról szóló törvény illető helyeken megerősíttessék. A „Dnev­­nik“ e sürgetést nem találta helyén, s azt némileg Milos herczeg sze­mélye irányában­ nyilvánított bizalmatlanság jeléül tekintette, meg­jegyezvén, hogy Milos herczeg előbbi kormánya egész ideje alatt a szkupstinák barátja volt. A belgrádi újság nem adhatott elégséges feleletet a tett szemrehányásokra, de a pert tovább folytatja. Másik érdekes vitatárgy köztük a sajtó. A szkupstina t. i. elhatározta, hogy Szerbiában sajtószabadság legyen, s hogy a sajtószabadság elve a szkupstinatörvénybe fölvétessék. A „Szrbszki Dnevnik“ a szkupstina e határozatára megjegyzi, hogy a szabad sajtó megemlítése a szkap­szi­atörvénybe nem tartozik, s másodszor, hogy a sajtószabadság Szerbia eddigi kifejletlen viszonyaihoz nem lesz alkalmazható. A bel­grádi újság a „Dnevnik“ e jegyzetei ellen is kikel, bizonyítván, hogy Szerbia a sajtószabadság mellett csak úgy fönnálland mint más ország, s hogy az illető törvények elégségesek lesznek az írókat illető kor­látok közt tartani. Még valamit a szerb journalistikáról. A belgrádi szerb újság, eddig nagyon tartózkodó volt oly kérdések érintésében, melyek Szer­bia belviszonyaira vagy a porta s Szerbia közt fennálló jogviszonyokra vonatkoznak. Egy idő óta azonban szabad hangon kezd az államéletre vonatkozó több kérdések fejtegetésével foglalkozni, így a tegnapi számban tüzetesen tárgyalja e kérdést: kinek van joga Szerbiának alkotmányt adni,s az alkotmányt változtatni, s e jogot a szerb nemzet­nek, s a szerb kormánynak vindi­álja. E czikkek azon törekvéssel h­atnak, hogy tisztába hozassanak a Szerbia s porta közt fönnálló jogviszonyok, s hogy szorosabban meghatároztassanak azon jogok s kötelességek, melyeket a porta s Szerbia közt viszonyosan s egymás irányában fönnállanak. Az újdon alakított tanács még nem kezdett minden erélylyel működni, mert a tanácsnokok a tanácselnök megérkeztét várják. A tanács a kinevezett ministerek előterjesztésére alakíttatott. Minthogy a tanács még nem kezdi el működését, nem tudhatni, fog-e benne el­lenzék alakulni a kormány ellen. Bécs, febr. 27. Cowley lord, a párisi udvarnál levő angol rendkívüli követ, ma reggel ide megérkezett. — Mint egy b­r­­i­s­s­e­­ i lapnak innen f. hó 27-től táviratilag jelentik, Frigyes­ Vilmos porosz kir. her­­czeget várják ide; a herczeg a cs. udvarnál bizalmas küldetéssel lenne megbízva. Gömörmegye, februárban. (A gömöri helvét hitv. egyházmegyei­ gyámolda Érdekesnek tartom a gyámolda megismertetését. Annak alapkövét né­hai L­e­n­k­ey Zsigmond volt pelsőczi lelkész, egyházmegyei főjegyző tette le 1840-ben, azon 100 darab aranyat, melyet a magyar tüdós tár­saságtól egy tudományosan kidolgozott munkáért nyert, özvegy-árva­­tár kezdő tőkéjéül ajándékozván. Akkori esperes néhai D­a­p­s­i József úr, a szeretet ezen adójától lángra gyuladván, az ügy élére állott, maga jó példával menve elő, az egyházmegyében kebelezett egyházakat, világi jóltévőket, papokat, ta­nítókat lelkes körlevelével, a letett alap gyámolitására hivá föl. A k­ő kebelből fakadt, — tettel is támogatott — fölhívása nem maradt eredmény nélkül. Ámbár a lelkészek s tanítók részérül szép áldozatok tétettek le a szeretet oltárára, ezen sikerrel az egyházmegye meg nem elégedett, s azon elvből indulva ki, hogy a mely egyházi hivatalnokot akár a sors, akár az érdem nagyobb jövedelmű egyházba helyzeti, az a ke­gyelet ezen tárába, tehetsége arányában adózzék,­ mind a lelkészek, mind az iskolatanítókra nézve, három osztályzatot hozott be, elrendel­vén, hogy az I-ső osztályú egyházban lakó pap 15 pp forintot, a Il­ik osztályban lakó 10 pftot, a Hi-dik osztályban lakó 5 pftot, továbbá az I-sö osztályú iskolatanító 4, a II-ikbeli 2 p forintot tartozik fizetni belépti dij czimen. Oly föltétel alatt, hogy a kiosztandó kamat %­ré­szében az özvegy papnők, '/j-ban az özvegy tanítónők nem a létösz­­szeg arányában, hanem egyaránt részesüljenek. Majd később az egy­házmegye határozata folytán, azon papok és iskolatanítók, kik, egyik egyházból másikba költöznek által, úgyszintén az egyházi egyéneket

Next