Budapesti Hírlap, 1859. április (74-98. szám)

1859-04-20 / 90. szám

Csongrád „ Szolnok „ Jászságban Heves megyében Borsod 546.000 286.000 282.000 233.000 86.000 Ezen adatok eléggé tanúsítják, mily roppant pénzerő fekszik az árvavagyonban, és benne mily jótékony forrás nyilt a reál­hitelnek az által, hogy m. é. november 9-én kelt császári rendelet folytán a tö­­megített árvavagyon kitűnőleg a mezőgazdasági hitel élesztésére for­dítandó ; csak a budapesti közigazgatási vidéken 9 millió forintnál nagyobb őszint e czélra ál­lván rendelkezésre. Igaz ugyan, hogy a földbirtokosok száma is e kerületben elég tekintélyes, t. i. 300,104 ; igaz továbbá, hogy ezek közöl bizonyosan sokan pénzsegélyre szorulnak, mi már azon egyszerű tényből elég világosan következtethető, hogy itt fejenkint minden birtokosnak 17 hold föld jut, holott Alsó-Austriában például csak 11, Morvában 9, Velenczében 6, sőt Lombardiában épen csak 4 hold telek a fejenkénti birtokosztalék, mégis egy 8—9 millió forintnyi tőke nem megvetendő tényező, mely nem fogja eltéveszteni a mezei iparra való terméke­nyítő hatását, és a hitel megszilárdítására való jótékony befolyását. A c­s­ö­d­pörökre nézve az előttünk fekvő kimutatásokban csak két rovatot találunk, t. i. az elintézett és a folyamatban maradt csőd­­esetekre nézve, a legfontosabb rovat épen ez ügyleti ágnál hiányzik, azon rovat t. i., melyből kitetszenek, hogy hány új csőd nyittatott meg minden egyes évben, a legközelebbi kereskedelmi válságnál hason­­rovatok fölötte tanulságosak lehetnének. Az 1858-ki évben 200 csődpör intéztetett el és 558 maradt folyamatban, a megelőzött 1857-ki évben 149 csődpör fejeztetett be s 538 maradt tárgyalás alatt, úgy hogy 687 egész 758 Csődeset jön az egész pesti kerületre.­­ E minden­esetre jelentékeny szám, mert a két év átlaga szerint esztendőn­­ként 722 csödeset tárgyaltatván, ez az 1,765,212 főre menő né­pességhez arányítva , mintegy 2445 lakó után egy csödesetet eredményeztet; Francziaországban például 1851-ben 2305, 1852-ben 2478, 1853-ban 2671 és 1854-ben 3691 új csőd nyittatott, és az utól­­szor említett évben még az előbbi évekből 5855 csőd maradt fönn to­vábbi tárgyalásul, úgy hogy az egész országban az egy évben tárgya­lás alá kerülő csődpörök száma mintegy 9546-ra rúg, mi, tekintve a Frank birodalom népszámát, csak 3748 lakóra szolgáltat egy csődese­tet, a pesti főtörvényszéki kerületben tehát aránylag nagyobb a csőde­setek száma ; persze hogy az 1854 és 1858-as év közt e tekintetben nagy a különbség. A­mi végre a bűnvádi törvénykezésre vonatkozó működési üzle­tet illeti, erről, valamint a főtörvényszék saját tevékenységéről, a leg­közelebbi czikkben szólandunk. Bécs, ápril 18. A (A fővárosi hangulat. Alaptalan hirek.) Jelen­leg a főváros két pártra oszlik, melyek némileg hasonlítnak a vallási pártokhoz — oly kizárólagosak nézeteik, s oly kevéssé positiv tudo­máson alapuló hit éleszti őket. Az egyik párt a háborúban, másik a congressusban hiszen. Tudni — egyik sem tud semmit. És a há­ború hitében élő meg nem foghatja, mint lehet valaki még oly vak — a congressusban hinni ! És viszont. A székvárosi nagy lapok az előbbi, vagy 10—14 nap előtti határozott hangot elveszték. Bizonyos izgékonyság és erélyes szavak elárulják ugyan harczias hajlamaikat, de észre venni, hogy e hangulat, e nézetek egyéniek, nem pedig tudomáson vagy bármi tényleges alapon nyugvó meggyőződések. E zavar igen természetes, minthogy e pillanatban az események súlypontja nincs Bécsben. A­mit minden ember kérdez s a­mire senki sem tud felelni: mint fogadja III. Napoleon az általános lefegyverkezés javaslatát ? mi van folyamatban Berlinben ? mi siker várható Pétervárott ? Oly biztosítások-e, hogy veszélyeztetés nélkül jelenhetünk meg a congressuson ? vagy oly — még kívánatosabb — biztositások-e, mik által födözve, nyugodtan állhatunk ki a harcosikra? vagy végre oly csábigéretek-e, melyek e két háló egyikébe bonyolí­tanának? — Azon egyet bátran állíthatom, hogy igen sokan, kik azelőtt a rögtöni hadüzenet hívei voltak, megtértek, és pedig nem szeszélyből, hanem a németországi mozgalmak láttára. Az idő, mely a mostani alkudozásokban eltelik, nem látszik elveszettnek többé, minthogy az nem csak Franczia-, hanem Németországnak is alkalmat ad hadi készületeit befejezni. Találkoznak ugyan, kik Németország eddigi készülődésére nem sokat építenek, és egy elménet politikus nem átallotta a porosz kormánynak a rajnai vasutakhoz adott (hadse­regszállításra vonatkozó) p­arancsát a béke előjelének tekinteni, és így a jelen hangulat a fővárosban: habozás, sötétben tapogatás. Közelebb híre terjedt, miszerint néhány nap előtt az államnyom­dában elzárattak a szedők. Ez rendesen annak lévén jele, hogy vala­mely nagy fontosságú rendelet, melynek titokban tartása szükséges, van munkálatban — a legkülönbözőbb conjecturák keringettek; ki pénzügyi rendszabályt, ki pedig valamely meglepő organicus törvényt, sőt valamely állam­ alapjogi okmányt várt. Azóta néhány nap telvén el, s a szedők ad lares patrios visszatérvén — az egész városban tudni kellene, mit tartalmaz azon okmány.... ha léteznék. Az efféle hiú várakozásokban is nyilatkozik némi vélemény, mely tudniillik nem képes belátni, hogy a háborúlehetőségek, sőt háború tettleges volta is akadályozhatná a törvényhozást oly organi­kus művekben, mint az állami, tartományi, kerületi, községi szerve­zet! Az bizonyos, hogy egy irányban kénytelenek vagyunk megálla­podni , sőt visszaesni : pénzügyeink rendezésében! Ily viszonyok mint a mostaniak, nem kedveznek a papírpénz értéke helyreállításá­nak, a deficit megszüntetésének! Sőt e czélok háttérbe vonulnak az állam megvédésének főczélja előtt. Nagy-Várad, ápr. 14. (Uj fényes jövő­ kezdete. A földesúri viszonyo­kat megszüntető örökválts­ág. Annak előnyei a vá­rosra nézve. Vége.) Örvendetes kötelességünk hálásan emlékezni amélt. megyéspüspök és cs. k. belső titkos tanácsos Szaniszló Fe­­rencz ur ő excjának a város irányában ez alkalommal tanúsított ke­gyességéről. Hasábokat kellene betöltenem, ha részletesen akarnám elősorolni azon tetemes segedelmet, melyet ő excja a vallás és népne­velés ügyének előmozdítása körül a város költségeinek kímélésével naponkint gyakorol. Legyen elég csak a következőket fölemlítenem: Alig egy éve, hogy saját költségén Várad-Olaszi részben egy nagy­szerű leányiskolát — mely egyszersmind a városnak egyik díszes épülete — a tiszt. Orsolya-szűzek kolostora hosszában emeltetett. Ugyanazon idő alatt a Várad-Velenczei városrészben két osztályú elemi iskola és leányiskola fölállítása és fönntartására szükséges költ­ségeket a várossal egyenlő részben elvállalni méltóztatott. Ugyan­azon városrészben szemben az iskolával szintén a múlt évben letett alapból emelve már tető alatt áll az imaház, melynek díszes és pom­pás kiállítására százezerek nem kímeh­ettek. Ily előzmények után ki kételkedhetett, hogy ő exójának nagylelkű bőkezűségét az örökvált­sági ügy megoldásában is reményeink fölött tapasztalni fogjuk ? Te­tézte ő excra előzékeny jóakaratát még az által is, hogy ugyanazon rövid idő alatt, míg az örökváltsági alkudozások folytak, egyszers­mind a folyamatban levő úrbéri rendező pernek és a bortized kérdé­sének, egy a városra nézve hasonlóul előnyös egyesség mellett véget vetett. Kegyes főpásztorunk eme jósága a főtiszt, káptalannál is visz­­hangra talált. Ezen tisztelt egyházi testület is távol minden fillérke­déstől, a legnagyobb készséggel hajlott a város kérelmei és kivonatai teljesítésére , mi­által azt maga iránt szintén örök hálára kötelezte. A 3-ik volt földesúrral a nyélt­ kincstárral nincsen ugyan még aláírva a szerződés, de annak kölcsönös egyetértéssel már megállapított fölté­telei jegyzőkönyvbe foglalják. Ideje most már egy futó tekintetet vetni a megkötött örökváltsági szerződések tartalmára. Mihelyt ezen szerződések a concordatum és fönnálló törvények értelmében legfelsőbb jóváhagyással ellátva, és a folyamatban levő úrbéri perek végrehajtva lesznek, a város azonnal minden még fönn­álló földesúri jogok gyakorlatába lép. A szeszesital-mérési regale joggal számos italmérési épületek és vendégfogadók s ezek között a zöldfantezai káptalani palotaszerü vendégfogadó, a nélkül, hogy ezen épületnek becsértéke különösen fölszámíttatott volna, a város birto­kába bocsáttatnak. Nyer ezenfölül a város két sörházat és két vízi malmot a hozzájuk tartozó iparüzleti eszközökkel. Végre bírni fogja a vásárvámot és a Körös folyón fönnálló két híd vámjövedelmét. Ezen javadalmakért fizet a három volt földesúr részére vagy a szerződés jóváhagyásakor egyszerre, vagy pedig ha akkorra a város által szán­dékba vett kölcsön fölvétele ,még eszközölhető nem volna, 5 percentes kamat mellett és három év alatt 705.000 frtot ad­é. A javadalmak jelenleg 6 százlélit jövedelmeznek, semmi kétség azonban, hogy egy részről a regálék egy kézbe jutása, más részről a földesúri viszonyok megszüntetésével nyerendő szabadabb mozgás mellett ezen jövedel­mek annyira fokozhatók, hogy a város által évi törlesztésre fölvenni szándéklott váltsági tőkének nem csak biztos törlesztési alapjául szol­gálni, hanem még a törlesztési évek alatt az más czélra fordítható jö­vedelmet fogna adni. Ily szerencsés körülmények között, kivált a város jelentéktelen passivumai mellett, tökéletes remény van hozzá, hogy a törlesztési alapra fektetendő kölcsön sikerülendő így az örökváltság jó­téteményeit már a jelen nemzedék is élvezendi, a jövő pedig egy város életében igen rövid időnek tekinthető törlesztési évek lefolyta után kö­zel egy millió­ért tőkének birtokába jutand, még­pedig a­nélkül, hogy ezen szerzemény akár a jelen, akár az utókornak legkisebb terhelte­­tésével is járt volna. Az úrbéri egyesség, és az azzal egybekötött bor­tized megválása is hasonlag sok jót eredményezett. Főtárgyát az úrbéri pernek a legelő elkülönzése képezvén, a 600 holdat haladó közlegelőből a mélt­ püspökség részére nevó több mint 100 hold, a bortized megváltása fejében pedig csupán 50 hold fog kiszakasztatni. Megjegyzendő még itt, hogy ezen földmennyiséget a lefolyt úrbéri perben hozott legfőbb törvényszéki ítéleteknél fogva a mélt­ püspök­ség majorsági birtok gyanánt követelte, az egyezkedés útján azonban ezen követeléstől egészen elállott, és szintúgy a bortized iránti mind­két részre kétséges kimenetelű kérdést is a város részéről tett fön­­netíki ajánlat után azonnal megszüntette. Mi ismét fényes tanúsága a hívei javát szivén hordó kegyes főpásztor atyai jóságának, íme a békés idők malasztja! íme a tény tanúságául annak, hogy a haladás föladatai legbiztosabb sikerrel és az érdekek kölcsönös kímélése mel­lett csak békés uton oldhatók meg ! Milyen lenne most e város, ha a pénzt emésztő és kedélyt ddló százados perlekedés helyett czélja el­érésére azon utat választotta volna, melyen jelenleg szenvedélytelen eljárás s a jogok és körülmények kölcsönös méltánylása mellett szel­lemi és anyagi továb­bfejlődésének alapjait rövid négy hónap alatt biztosítania sikerült. Nagybánya, ápr. 12. (Érdemjutalmazás­i ünnepély. A várt főpap meg­­érkezése. Kisdedovoda s a derék műkedvelők.) A leg­közelebbi napokban ritka ünnepélyben vettünk részt, t. i. cs. k. koho­­nagy de Adda János ötvenévi hű szolgálatának méltó megjutalmaz­­tatásában, ki a cs. k. Apostoli Felsége által legkegyelmesebben cs. k. tanácsossá neveztetett ki, s egyszersmind koronás arany érdemjellel diszesíttetett föl. Az ünnepély vezetője mélt. Szakmáry Sámuel cs. k. tanácsos és e bányászati kerület érdemdús főigazgatója volt, ki meg­ható szavakkal nyilvánítá a legfelsőbb helyről érkezett méltó elisme­rést, mit a megjutalmazott hosszú évek során tanúsított szorgalma által vívott ki magának. Az egész ünnepélyen ama komoly méltóság párosulva a kifejezett érzelmek bensőségével ömlött el, mely a jutal­mazott érdemek valódiságáról s meggyőződésből nyeri oly megható ihletét. Husvét első napján indul s ugyanakkor érkezik városunkba mélt. Haas Mihály megyéspüspök úr s másnap a bérmálás szentsé­gében részesítendi hiveit, kiknek legnagyobb része ugyan eddig csak a hírlapok utján ismeri őt, de azért mi ismerősként fogjuk üdvözölni ő méltóságát, mert ki a nevelés körül e hazában, hol annyi teendő vár legjobbjainkra, már eddig is közelismerést aratott s tetteivel kapcso­latba hozott neve az irodalom mezején is az érdemteljesek közt tisz­telve említtetik, azt ismerősként méltán üdvözölhetjük. A „P. U.“ ápril 7-diki számában méltánylattal jön fölemlítve Nagy-Bánya város lelkes községének a létesítendő kisdedóvoda körüli részvéte,ugyanott számmal jelöltetvén ki alaptőkéjének addigi szapo­rodása. Hozzátehetem itt, hogy e részvét s pártolás naponként nőttön nő, mennyiben az alaptőke amaz utóbbi tudósítás óta­­ 2190 pengő forinttal szaporodott, s így készpénz és aláírások által eddig 4860 pengő forint van biztosítva. Ez oly ritka részvét annak kétségtelen Bizonyságául vehető, hogy kis számú közönségünk lelkesedésének nagyságával kívánja csekély számát ellensúlyozni, mi­által egyedül hiszi a czélt elérhetni. Ily törekvést lehetlen, hogy a siker áldása ne kisérjen. E mellett fáradhatlan műkedvelőink szintén vetélkedve ad­ják e jótékony czélra előadásaikat; legközelebb a „Falusi egyszerű­ség“t, „Szökött katoná“t és „Liliomfi“t adák, a legjobb sikerrel, mely előadások tiszta jövedelme, fönnebb kitett összegbe még be nem foglaltatott, holott az is szép mennyiséget tesz. El kell ismerni, hogy a nagybányai műkedvelő társulatnak tudtunkra nincs párja e hazában, mert az, évtizedet meghaladó idő óta a legnagyobb erély­ű kitartás­sal és mindenkor jótékony czélra játszik, nem kímélvén semmi fárad­ságot, úgy hogy már több ezer forintokat áldozott a legjobb czélokra, s valóban annak minden egyes tagja, a közügy iránti ezen feláldozó készségéért községünk legőszintébb köszönetére téve magát­ érde­messé. N­a­s­z­á­d­y Sándor. T­A­R­C­Z­A. Külirodalmi levelek. VIII. Az angol én porosa selfgovernement. Az angol selfgovernementról szóló (Ueber das Selfgovernement in England und in Preussen. Von einem ehemaligen preussischen Staats­beamten. Erlangen. Enke.) röpirat ismertetésével nem mentünk túl az angol közigazgatási intézményeken. Ama vázlat tulajdonkép Gneist Rudolf egy nagyobb műve után van dolgozva. Gneist a legnagyobb érdemekkel bíró német író az angol közigazgatási intézmények ismer­tetésében. Az angol államjogról szóló munkája (Das englische Staats­recht) nem csak a közigazgatás szervezetét, hivatalok s hatóságok soklejtőjét adja elő, mint a legtöbb szó ezt elégnek tartja (mint nem egy minister is a közigazgatást organizáltnak tekinti, ha a hatóságok és hivatalok gépezete rendezett.) Ő egyúttal kérdéseket fejteget, me­lyek az administrativ életforrásaira vonatkoznak : a társada­lom mely osztályaiból kerülnek ki a politikai hatáskör kezelői, birto­kosai ? mily eszmék- s érdekek mozgatják őket ? valódi társadalmi hatalom-e, mely a hatalmat kezeli ? stb. De mind Gneist művének , mind a nyomát követő föntebbi röpiratnak legtanulságos, s illetőleg gyakorlati része a párhuzam az angol és porosz (mondhatni continentális európai) intézmények között, melyeket szerző igen helyesen ellentéteknek nevez, mert — ellentétek. Mily különböző már fölfogása is a selfgovernementnek An­gol- és Poroszországban! A porosz junker selfgovernment alatt azt érti, hogy ők a nemesek, a lovagbirtokosok a közjog alól kivétes­senek, a község közterheihez járulni ne kényszeríttessenek, melynek javait élvezik, s több efféle exempiókat. Angliában a közteherviselés elve hús és vérbe ment át, s azonfölül a noblesse oblige sehol sem lelhető szélesebb terjedelemben gyakorlatban; a szegényadó, tö­mérdek jótékony intézet, mind a birtokos osztály pénzéből kerül ki. Angliában a selfgovernment hagyományos, és az aristokratia politikai s társadalmi tevékenysége által a nemzettesttől elválaszthat­­lanul összeolvadt. Ki tudná meghatározni hol kezdődik az aristokratia ezen átmegát aristokratikus nemzetnél ? — Poroszország egy öszpon­­tositott állam, mely a monarchia műve, és egy monarchia, mely alkat­részei ziláltságában a külországok és saját tartományainak különváló törekvései ellen egyedül összes erejének összetartása által képes ma­gát fönntartani. Ide járul a gazdászati és rendi állapotok különfélesége. Az angol gentry politikai képzettségét távolról sem közelíti meg a német földbirtokos osztály míveltsége. Mert — úgymond szerző — hol venni Poroszországban 14,000 önálló férfit, kik egy költséges, időrabló tiszteletbeli ingyenhivatalt átvenni hajlandók s képesek vol­nának ? — Angliában a földbirtokos magasan áll polgártársai fölött — a mennyiben ők a nagyszámú bérlők természetes elöljárói. Német­­porosz-­ országban a földbirtokos teljesen önálló, tőle független, vele egyenlő rangon álló, vagy hasonló üzlettel foglalatos egyénekkel áll szemközt. Nem is lennének ezek képesek ama részrehajlatlanságra, mely politikai hatáskör betöltéséhez szükséges, mert önkezelésű gaz­daságaik által különféle szomszédi s függési viszonyokba bonyolul­­tak; és — úgymond — „egy mindennapi s megszégyenítő tapaszta­lásból tanultuk, hogy földbirtokosaink igen nagy részénél a rangöntu­dat erősebb a polgári közszellemnél. Az angol gentry politikai tapasz­talásai s tapintata teljesen hiányzik, mert az államügyek vezetése Poroszországban századok óta a monarchiai hivatalnokok kezében van. A mi birtokosaink nagy részétől távol van azon áldozatkészség, mely az angol gentry nagyságának alapköve. Ők nem is sejtik, hogy a selfgovernement nem a közterheknek s politikai kötelességeknek ma­gától elhárításában, hanem önkénytes átvételében áll.“ És valójában Angliában, hol minden megyében 100—300 béke­­biró lelhető, kik az egymásközti versenynek s a bíróságoknak ellen­­őrsége alatt állnak, nem kell a közérdekek elhanyagolásától tartani. Hogy néha egy egy kevésbbé képes is közbecsúszik, természetes, de ily viszonyok közt nem épen aggasztó. „De némely porosz megyében (Kreis) nehéz a Landrath ál­lomására csak egy alkalmas jelöltet is találni.“ Ennélfogva azt java­solja szerző, hogy a Landrathokat ne kelljen kizárólag a nagyobb birtokosok köréből választani, hanem ezen állomást minden vagyonos értelmes ember előtt meg kell nyitni. Az értelmiség ezen jogosítása igen szép eszme, azonban nekünk úgy látszik, hogy az értelmiség maga még nem teszi az embert vagyonilag oly önállóvá, hogy egy ingyenhivatalt elvállalhasson. Például egy keresett ügyvéd idejét nem szentelheti egy ingyenhivatalnak, sőt ezzel állása összeütközésekbe is jöhet; egy ügy nélküli ügyvéd pedig vagy egy tudományos, mivelt, de vagyontalan ember — nem élhet ingyenhivatalból, sem ingyen­hivatalnak. Az elv azonban magában helyes marad; e politikai jog­nak minél szélesebb­ körre kiterjesztése majd fölébreszti a képessé­geket, melyek most a vagyonos középosztályban ösztönzés nélkül lé­vén — philister életmódban senyvednek el. Angliában a megyék selfgovernmentje fölött áll a parlament, így kellene Poroszországban is az önkormányzásnak határát a megyénél (Kreis) tenni le. A Landrathok — mint a megyei önkormányzati érde­kek képviselői, s fölöttük a kormányszékek. A kormányhivatalnokok­­ pedig tartoznának a Landrath-ügyvitellel néhány évi gyakornokosko­­­­dás által előbb megismerkedni. A kormányszékek (Regierungen) helyettesítését az angol quar­ter-sessions, negyedévi ülések által Poroszországban szerző lehetlen­­nek tartja, mert a társadalom igényei az állam irányában napról nap­ra növekednek; mert a munkafelosztás elve a politikai életben is mindinkább érvényre jut; mert egy közigazgatási állomás korunkban az egész embert, egy egész életet vesz igénybe; mert az államtudo­mányok minden ága oly terjedelmet von, hogy universalitás a ritka csodák közé tartozik, s mindenkinél elég érdem, ha egy két ösz­­szefüggő specialitásban, ki a közgazdászaiban, a pénzügyben, ki a törvénykezésben, ki a politikai közigazgatásban stb. honos. Az olvasóra bízzuk azon különbségeket s hasonlatokat, mik Ma­gyarország egy és más oldalról Angol- s Poroszország viszonyai közt léteznek, kitalálni s abból az eredményeket levonni. Egészben véve nem csalódunk talán, ha történeti fejlődésü viszonyainkat tekintve, kö­zelebb véljük állni erényeinket s hiányainkat az angolok, m­int a poro­szok viszonyaihoz. Épen igy nálunk kevésbbé nagy lenne az érzékeny­ség, mint a közigazgatási mindentevőséghez régen hozzá­szokott Po­­rosz-Németországban, azon zu­wenig regiererei, s ezen kereset-igazgatással járó slendrián ellenében, melyet, mint szerző mondja, az angolok könnyedén eltűrnek. Nem lehet keményebb ítéletet mondani a porosz ne­mesi földbirtokos osztály fölött, mint szerző azon aggo­dalmában fejez ki, miszerint Poroszországban az önkormányzásnak negyedévi gyűlések tartásáig való kiterjesztése a földmivelő s kisbirtokos osztályok elnyomásához fog­na visszavezetni. A­hol ily korlátolt látköre van a nagy­­birtokos osztálynak, ott ugyan — igaza van szerzőnek — a becsületes hivatalnokok kezébe tett közigazgatás a legczélszerűbb. A porosz selfgovernment magva a községi rendszer, mely fél század óta oly szép fejlődésnek indult; ettől a bureaukratiai önkényt, és a feudális párt középkori igényeit távol tartani; a föld fel­­szabadulását végkövetkezményeiig keresztülvinni; a nagy földbirtoko­sok rendőrhatalmát s adómentességeit megszüntetni: ezen után lenne Poroszországban a selfgovernment előkészíthető. Nekünk úgy látszik, e nézetek ép oly elfogulatlanok, a­mily vi­lágosak. És ezzel az önkormányzásróli tanulmányunkat, melynek ily szűk téren csak érdekgerjesztés lehetett czélja, e helyen befejezhető­­nek tartjuk. Ki alaposabban óhajt értesülni — utaljuk Gneist két legújabb művére az angol községi rendszerről; „Die englische Com­­mUnalverfassung“ (Berlin, Springer), mely épen most jelent meg; és „Die Grundlagen des englischen Staatslebens“ — az angol államélet alapjairól, mely Bluntschli Staatslexikonából külön lenyomatban je­lent meg. Kecskeméthy Aurel: Napi újdonságok. * Jámbor adomány. Ferdinánd Császár és Mária­ Anna Császárné . Felségeik a szakolczai irgalmas barátok kolostortemplo­mának kijavítására 500 a. é. forintot ajándékozni méltóztattak. * Magjai* nemzeti múzeum. Gróf Forrayné szül. Brunswik Julia grófnő, fiának, kiben nem rég az utolsó Forray hunyt el, sajátkezű­­leg rajzolt, képeit és távolból irt leveleit egy albumba összeállítva, az elhunyt mellszobrával együtt, továbbá szintén elvesztett unokájának gróf N­á­d­a­s­d­y Tamásnak életrajzát Kubinyi Ágoston múzeumi igazgató urnak a nemzeti muzeumbani fölállítás végett megküldé e következő tar­talmú sorok kíséretében: „Tettben az élet, e jelszó környező a czimert, mely ma már megfordítva áll az utólsó Forray sírja fölött. — Tettben az élet, e szavaktól lelkesült az ifjú, s

Next