Budapesti Hírlap, 1859. június (130-154. szám)

1859-06-18 / 144. szám

vezető utakat öt töltés képezi, 3 a jobb, 2 a balparton, melyek kö­zöl az egyik 2100, a másik 1380 láb hosszú. Amatt a St. Gior­gio erőd, ezt a di Porto nagy vára­s védi; a nyugati és déli töltése­ket a Pradella mii s az erős Pietoli erőd fedezi, mihez az I­ Te sziget déli csúcsán még a Miglioretto sáncz járul, egy nagy zsilipműves az alacsonyabb térség elöntése végett. Ezen helyzet Mantuát tulajdon­kép megközelíthetlenné teszi, s míg bevéve nincs, önsúly gyanánt csügg az a Minero felé vagy azon át nyomuló ellen minden mozdulatán. I. Na­póleon 8 hónapig ostromlá­s csak ekkor mehetett előbbre. Ezen két vár s az egész hadállás kiegészítésére szolgál még Verona és Legnano, ezekről másszor. Bécs, jun. 17. (Vegyesek.) Tiroli tudósítások szerint ott az országvéd-had szer­vezése gyorsan halad előre. Néhány század már kivonult, igen soknak fölállítása folyamatban van. Az ötszörösök mind megszállvák.­­ A Lloyd­­gőzhajójáratoknak a kül tengeri kikötőkbe megszüntetése alkalmából szükségessé lett, az eddig a Lloydgőzösök által Triestből szállított levele­zések számára más szállítási utat használni, mely tekintetben a következő juttatott tudomásra : 1) Alessandretta, Alexandria, Beirut, Dardanellák, Gallipoli, Smyrna, Tripoli stb. felé Szíriába menő levelezések, a követ­kező feltételek alatt Francziaországon keresztül küldhetők : a levelek vagy bérmentetlen, vagy a kézbesítési helyig bérmentve küldendők. Az austriai vitelbér minden 10 grammtól 13 uj krajczár, az idegen vitelbér, a francziát is belé foglalva, 20 ujkr minden 71­­ grammtól. Az ajánlott le­véltől azonfölü­l az ajánlási dij 21 ujkr szedetik be. 2) Haltába s a Suezen át szállítandó levelezések Keletindiába, Chinába és Austráliába szintén Francziaországon keresztül küldethetnek. 3) Konstantinápolyba a levelek többé nem Triesten át, hanem szárazi postavonaton s az Al-Dunán és a Feketetengeren gőzösök által szállíttatnak. A galacz-konstantinápolyi gőzhajózás szállítja a Szulina-Tulcsa, Várna és Burgasba szóló leveleket is. E levelek kezelésében semmi változás nem történik, szintoly kevéssé a Moldva-Oláhországba, Szerbiába, Ruscsuk, Szófia, Szeret, Szalonik és Drinápolyba menő levelezésekében. Végre, további intézkedésig az albá­niai partokra Triestig, az archipelaguson s ázsiai Törökországban fekvő helyekre menő levelek bérmentesítendők. — A bécsi önkénytes hadtest első zászlóalja ma Olaszországba elutazott, a második néhány nap múlva indul. — A bécsi összekötő vasút, miután a próbaút sikerrel megtörtént, szombaton megnyittatik, de egyelőre csak a katonai átvonulások és ka­tonai jószágszállításokra. E pályának Császár Ő Felsége által meg­parancsolt gyors helyreállítása következtében jelentékeny idő- és költség­kímélés fog történni a csapatok és anyagszerek Bécsen keresztüli szállítá­sánál. A Legfelsőbb határozat folytán elrendeltetett, hogy a polgári rendbeli bündönczök, a büntetésidő alatt fölszaporodó tartási költsége­ket saját vagyonukból pótolni kötelesek. A kiszámított napi tartásdíjak ellen fellebbezésnek nincs helye. A beszolgáltatás 6 hóról 6 hóra törté­nik. Külföldieknél e költségek beszolgáltatása csak annyiban történik, a­mennyiben azoknak belföldön vagyonuk van.­­ A vasnak kivitele Szerbia, Bosznia és a dunai fejedelemségbe egy legújabb pénzügyminiszeri bocsátvány által meg van tiltva. Folyó hó 15-n délután ment végbe boldogult hg Metternich- Winneburg Kelemen Venczel Lothár hullájának ünnepélyes beszen­­telése, mielőtt Plaszba a herczegi családi sírboltba eltemetés végett elszál­­littatnék. A pompás gyászmenet a rennwegi villától a templomba vonult, hol ő cs. Fenségeik F­er­en­cz Kár­oly, Lajos Victor, Lajos, Albrecht, Rainer és Zsigmond Főherczeg urak, első főudvar­mester hg Liechtenstein lovassági tábornok ő főmést., ő exoláik a ministerek és a központi hivatalok főnökei, gr. B­u­o­­ államminister s az itt levő birodalmi tanácsosok, hg Windischgrätz és gr. Wratislaw tengyok,a nagyszámban képviselt magas tábornoki kar, a cs. k. testőrség osz­tályai, hg Lobkovitz helytartó­k magassága, számos főméltóságok a pol­gári és katonai rendből, a diplomatiai testület, a cs. ház és külügyek mi­­nistériumának összes tisztviselői, a községtanács képviselősége és a Bécs­­ben létező főnemesség legfényebb képviselői által­ jelentek meg az utolsó tisztesség megadására. A nagyszámú összes közönség komoly, méltóságos magatartással megható, mély megindulással mondá el a nagy szellem lakául szolgált földi maradványok fölött: „nyugodjanak békében!“ Eger, jun. 11. (Községügyi tárgyalás.) Az egri járási községelőljá­­róságok legutolsó központi tanácskozmánya most május hóban az illető szolgabiró előülése alatt tartatott, melyben, a tárgyalások folya­máról meggyőződést szerzendő, megyefőnök ur is részt vett. Az előülő T A R G Z A. Leona. Beszély Valreytől. vm. (Vége: L. „B. H.“ 142. sz.) Végre egy reggel, két hétre Albert házassága után Nerandal gróf b neje elhagyták Páriát. E naptól fogva Leona meghalt a világra nézve. Tizenhat év leforgása alatt Lervin Klára, az egyedüli személy, kivel levélközlekedésben maradt, következő töredékiratokat ka­pott tőle : April. 184 .... Hét évvel ezelőtt szép valék s eszes; beírtam egy szív s szellem­ben nagy férfiú szerelmét; szerettem őt s szabad valék ... Szabadsá­gomat arra használtam föl, hogy lábbal tiporjam szivemet s büszkesé­gemet, hogy kinyújtsam kezeim a legnyommasztóbb s megalázó lán­­czok után, mivel rajtok ékszerköveket s czimert láttam csillogni. Miután óhajtottam a szolgaságot, a rabszolga erényét, a hűséget sem bírtam gyakorlani, megcsaltam uramat. Méltán szenvedek, hibás vol­tam ; de miért kell hibám egész felelősségének reám visszaesni ? Ha házasságom időszakában azon egyének, kik a salonokat rendesen be­­tölték s kiknek véleménye törvényünk, megtudhatták volna, hogy én visszautasítottam Monthal Lajost, hogy Nerandal grófhoz mehessek nőül, legnagyobb részben helyeselték volna eljárásomat s egy hang sem hallatszott volna, hogy engemet megszégyenítsen. 184... Hosszú s hideg octoberi napot töltöttem el szobámban. Nincs többé nyár — de tél sem; a tűz kihamvad a kandallóban s a permetező eső nem engedi, hogy fölnyissam ablakaimat. Szemeim szertetévedez­­nek a kietlen s egyhangú tájékon. Nincs egy élő lény a mezőkön, egy madár a légben, egy kiáltás vagy lármanesz. Lásd t e komor, mogorva, elhagyott, hallgatag természet kevesbbé komor, mogorva, elhagyott s hallgatag, mint az én életem. Vajha soha ne tudd meg, mily hosszúak s nyommasztók az órák, midőn szivünkben nincs lángzó érzelem, nincs szórakozás, nincsenek vigasztaló visszaemlékezések, remények! Fájlalom szenvedéseimet; az első itt töltött két év alatt legalább éltem. Szomorúságom mélabús költészettel környezé be a szétterülő tájékot; a szerelemről beszélő könyvek égették kezeimet, lázasztó eszmék, függetlenségi ábrándok forrongásba hozták véremet, a fájda­lom s bánkodás könyei barázdálták gyakorta orczáimat. Most meg­szűnt a léleknek e rezgése, a múlt viszhangja elnémult, s a fiatalság illata elgőzölgött. Nem küzdök továbbra ez unalom ellen; ellenszegü­lés nélkül engedem át magamat az érzéketlen tompaságnak. Miért is küzdenék ? Nincs-e a grófnak teljes ereje s joga ? So­káig azt hittem, hogy majd csak kifárasztja őt e magányos életmo­dor. .. Oh nem ! Soha nem látszott ily boldognak. Felngazaltatja a mezőket, s élénken foglalkozik a kerület érdekeivel, s naponkint nő gyönyöre, ha engemet engesztelhetlen kegyének súlyával terhelhet. Együttlétünkben soha egy szemrehányó szót sem szól, azonban beszé­dét soha nem intézi hozzám, szemeit nem függeszti az enyémre a nél­kül, hogy hangnyomata vagy tekintete ne látszanék mondani: „Ne felejtsd, hogy vétkes nő vagy.“ Miért nem ölt meg az nap, midőn vét­kemet megtudta. Julius 184.... Ismét ő — ismét neje! . . . Csaknem nyugodt voltam, lemondva mindenről; tegnap nyugodtan aludtam el. Ez éjjel nem feküdtem le ; reggeli szellő fuvall végig homlokomon, hogy fölfrisítse azt; a szoba falai megfojtanak, a magány megöl. Kastélyunk, mint tudod, pár mértföldnyire fekszik Montmarsantól. Nerandal grófnak valami te­endője volt e városban. Beegyeztem, hogy elkísérem őt. Ebéd alkal­mával a vendéglős férjemtől engedelmet kér, hogy asztalunkhoz ve­zethessen egy urat, ki nejével Párisból postafogaton jött meg. A gróf nem ellenkezett. Az étterembe lépve , szemben állottam Monthal La­jossal s Kamberinevel,. .. feleségével.... Miért nem írtad meg egybe­kelésüket ? .. . E nő, kit én most gyűlölök, mintha ő rabolta volna el boldogságo­mat, szebb volt ati öltönyében mint a saint-jacquesi külváros pavil­­lonában. — Nekem igen meg kellett változnom, mert első tekintetre nem ismertek rám. Nerandal gróf csakhamar megtudta, hogy ebédtársunk korunk­nak egyik legjelesebb írója s barátságosan társalgott vele. A társal­gás élénkült; utazás, művészet s politika felől folyt a beszéd. Mily mozgalmasság Lajos s neje eszméiben! mily ékesszólás szavaikban. Mennyi élet tekinteteikben. Mintha az egész világ az övék, s csak boldogságukra volna rendelve. Hallgatva őket, átláttam, mily mélyen estem alá. Mennyit szenvedtem ez ebéd alatt! Alig volt vége, siettem szo­bámba. Néhány perczig lehettem ott, midőn a mellékszoba ajtaja fel­nyílt. Két személy lépett be csevegve a mellékterembe. Fölismertem a Rambertné hangját, rólam beszélt. — Szegény nő, mondá, mily élet ! — Megérdemli sorsát, ada válaszul Lajos­— Mily kegyetlenek vagytok ti irántunk, viszont a neje, tehát elfeledted, hogy én is megérdemeltem a világ megvetését. Nem négy évig szerettelek-e, noha nem volt megengedve, hogy neved viselhes­sem s bevalljam boldogságomat. — Anna, szólt Lajos pereznyi csend után, ne hasonlítsd maga­dat e nőhöz soha. Midőn fiatalságom fájdalmait elbeszéltem neked, sírtál, elátkoztad azt, ki szenvedéseimnek oka volt. Nos ládd, Neran­dal grófnő, ki egykor oly csillogó s szép volt, s kit te most elher­vadva s megalázva látsz, senki más, mint Leona............ Hosszú szünet állott be. Kedvem lett volna fennhangon kiál­tani, hogy én vagyok a világon a legboldogabb nő! — Ilyen lehetett az est, midőn először láttuk egymást, mondá egy fizérre Rambertné kinyitva az ablakokat. Lajos megindult hangján susogott valamit, mit azonban nem ve­hettem ki. Rákönyököltek az erkélyre; elfeledkeztek rólam! Elha­­gyatottabbnak hittem magamat, fiimnt valaha. — Értesítettek, hogy a gróf várakozik reám. Lementem s kocsiba ültünk. Mont-de-Marsantól fél mértföldnyire a postafogat, mely Monthal Lajost s nejét vitte a Pyrencek felé, utóiért s sebesen elénk vágott. Az est viharos volt, fekete felhő függött fejeink fölött, az út végén azonban fényesen s égően nyugodott le a nap. Én a sötétben vissza­maradtam, míg ők a fény felé közelgenek ; avvagy nem ez az én éle­tem s az övék története ? Beállt az éj, képzelmem szárnyakat nyert. A gondolat, hogy ama jéghideg börtönbe, a kastélyba vissza kell térnem, őrültté ten. Nem óhajtom többé, szólok magamhoz, se a gazdagság gyönyöreit — hisz jól ismerem ezen érvek ürességét — se a szerelem élveit, nem tudtam soha szeretni se szerelmet ébreszteni — szabadságra vágyom, csupán szabadságra. Egy faluban megálltunk, hogy kipihentessük a lovakat. Az ön­állóság vad, szédületszerü vágya ragadt meg; fel akarom nyitni a ko­csiajtót s kiugorva az országútra, elfutni bárhová is, midőn a gróf föl­­ébredt szendergéséből. Üttette óráját. Fél tízre, monda, h­a nem játsz­hatunk whistet, a szomszédok aligha oly türelmesek voltak, hogy mostanig várjanak. Bárcsak az az ostoba János összeboglyáztatta volna a szénát — tévé hozzá kidugva fejét az ajtóablakon. Megsemmisülve hanyatlottam a kocsi mélyébe. Egy whistpartie valamely buta falusi urac­csal s nevetséges vidéki nőkkel mint ját-, szótársakkal, néhány megmentett vagy odaveszett szénaboglya, ezek azon világ elvei, foglalkozásai, melyben élek. A szomszédok nem távoztak el. Whistezlünk. Holnap, holnapután, azután s mindig csak whistezni fogunk. — Érted-e Klára ? mindig ! 1858. Miért bánkódnál te, ha lassan kint idősülsz is. Minden év ha­­gyand számodra emlékeket, miután boldogsággal megajándékozott. Az emlékezet az igazi élet, mely ment a valóság salakjaitól s áteszményí­tett, s lehet, hogy jobb is! Ha összekalászoltuk az emlékkincseket, vidoran szállhatunk szembe az öregséggel; de én, ki arra vagyok kárhoztatva, hogy legdrágább ifjúságom végéveit fejemre lássam súlyosulni s visszahullani onnan a semmiségbe, gondolhatok-e én a jövőre kétségbeesés nélkül ? 185......... Nerandal gróf 15 napja hogy meghalt. Gazdag s szabad va­gyok, s mégsem távozandom e faluból. Ne sajnálkozzál fölöttem ked­ves Klárám; mielőtt e határozat megért volna keblemben, több ízben nyomosan gondolkodtam, sokszor összeszámláltam orczáim redőit s hajfürteim őszülő szálait. Negyvenkét éves vagyok, egésségem oda van, lelkem kialudt, sokkal inkább össze van zúzva, mint testem. Öreg asszony vagyok már .. .. irántam csak szánalmat érezhetnek az emberek. Rambertné még szép s imádtatik, te, te még­ kicsi is kedves vagy, s leányodban mindennap uj bájt bámulhatsz. Melletted igen szenvednék. Itt talán elfeledhetem, hogy én is lehettem volna boldog­ Francaidból. Reviczky Szever­ megnyitó beszédében örvendetes tudomásul adá a gyülekezetnek, hogy az annyira óhajtott s régen,várt községtörvény f. évi ápr. 24-én kelt legmagasb nyiltparancscsal a cs. k. Apostoli Felsége által legke­gyelmesebben szentesittetvén, az a birod. kormány lap ápril 27-iki 14. dkjában egész terjedelmében meg fog jelenni. Ennek következté­ben lelkesíti az elöjárokat, hogy e tanácskozmányokat, melyek czélja nem egyéb, mint előkészület a közjóra mű­ködtetésre, minél nagyobb bensőséggel fogadják, miután az új községtörvény által ismét új, és sokkal tágasabb tér nyílik a működés és cselekvésre, fejtsenek ki­­ itt minél szilárdabb érettséget, hogy a végleges rendezés után annál­­ sikerdúsabban vehessék gyakorlatba mindazon jogokat, melyek reájok­­ ruháztatnak. A fölmerült tárgyak és kérdések közt érdekesnek mond-­­­ható azon indítványnyal párosult határozat, mely a tűz gátlására szol­gáló fecskendők, és a községi adópénzek megóvására ható tűzmentes­­ pénzszekrények megszereztetését véve igénybe. Hasonlóan egy másik jelentékeny tárgy került szőnyegre, mely a közvagyonosodás előmozdítására, s a takarékosság szellemének elterjesztésére vonzó­­ például szolgál; ez tudniillik a némely egyes községben különféle­­ mellékes czélokból gyűjtött, illetőleg megtakarított pénzöszletek föl­jelentését képezte, igy Kápolna községe 157 ft 50 kr, Pécs 127 ft,­­ F.­Német 88 ft és Kaál 1085 a. é. forintot fektetett a takarékpénz­tárba. Végül az önkénytes csapatok toborzása iránt kiadott felsőbb­­ utasítás olvastatván föl, ennek érdekében az összes járási elöljárók­­ részére azon szép ajánlat létetett, miként ők ezen fontos ügy min­den lehető előmozdítása tekintetéből készek személyes közremunkálá­­sukat is fölajánlani, mihez képest történt, hogy községenként egy egy­­ erre alkalmas elöjárósági tag zászlót tűzvén, a toborzást megkezdette, mely eljárás pár nap alatt a legkedvezőbb eredményt nyújtotta. A fiatalság zászlóházi kedvét még azon kedvezmény is növelte, hogy az erélyes előjárók a községi képviselet beleegyezésével oda hatottak, hogy az ön­kény­­esnek fölcsapott egyének fejenkint nem csekély föl­pénzben részesítettek a község pénztárából, azonkivül visszatérésük esetén községi szolgálattal is biztosíttattak. Az egri járás ily erélylyel több önkénytest állított be azon illetéknél, melyet rendes ujonczo­­zásnál adni szokott. 1. 1. Mezőtúr, jun. 10. (Hazafias adakozások. A Wertheim féle pénz­szekrény. Időjárat.) Bár Mezőtúr városra a volt földesúri vi­szonyokból kibontakozás nehéz napjai épen a mostani válságos idő­ben nehezültek, mégis meghozta városunk is a közbirodalom igé­nyelte áldozatát — a községi képviseleti gyűlés a város közjövedelmé­ből a szabad csapatbeliek toborzási költségeire 500 a. é. ftot rendelvén fordítani; ezenkívül kimondta, hogy városunkból beállott mintegy 85 önkénytes közöl minden alkalmasnak találtatandó egyénnek 15 ft elő­lege személyenként 5 ft hozzáadással 20 frtra pótoltassák ki, azután pedig az önkénytesek a város által étellel itallal láttattak el elvite­lük napjáig, s végre Jászberényig községi költségen szállíttattak el. Múlt hó végén a Wertheim pénzszekrény nálunk is kiállotta a rablók próbáját. Ugyanis a mo­ turi járási árvabizottmány helyisé­gén két ajtó befeszítése után eljutottak oda, hol a nevezett b­eka áll, s azt állványairól a földre buktatták, de miután elvinni Búlya miatt nem tudták, feltörni próbálták, mit az oldalán levő csákányütés követ­keztében támadhatott 3 behorpadás méltán gyanittat ; ez pedig tör­tént a városháza tőszomszédságában, hol minden éjjel 6 ember őrkö­dik a rendesen ott hálni szokott városi cselédeken kívül, s még­sem vette észre senki a döbbenést, lármát, mit a b­éka lezuhanása, annak csákánynyal széttörni próbálása okozhatott a padozott s alulról pin­­czével ellátott szobában. — A tettesek — kik miután pénzhez nem juthattak, holmi tekikés, olló­s gyertyatartóféle apróságokat vittek el — nem tudatnak. A mostanában volt bár kevés esőzések folytán az elalélt veté­sek megjavulván, az élet ára lejebb szállott, még még eddig a határt nem bántotta. Napi újdonságok. * Hazafias adományok. A Bánság és szerb vajdaság községei, testü­letei és egyes lakosai hazafi áldozatképen készpénzben 64,681 ft 22 krt és értékpapírokban 102,051 ftot, tehát összesen 166,732 ft 22 krt ada­koztak austr. értékben; továbbá 96 lovat, igen tetemes mennyiségű tépe­­­tőt, sörkötőket, vásznat és több effélét, melyeket a bécsi hazafi egylethez szállított; ezenkívül többen jelentékeny évi járadékot kötöttek ki a jelen háború egész tartamára.­­ A hazafi egyletnél Bécsben jun. 11-ig befolyt: 260,732 ft 86­/4 kr és 26 db arany, 13 darab 20 frankos, 36 darab régi tallér, 1 régi forintos, 6­/s egyesületi tallér, 68 egyesületi forint, 85 huszas , 1 db ezüst 5 frankos , 1 szász tallérjegy. — Azon ada­kozások öszlete, melyek jun. 11-ig a csehországi önkénytes vadászcsapat fölállítását kezelő bizottmányhoz befolytak tesz: 141,689 ftot készpénz­ben és 105,925 ftot kötvényekben. * A pápa ő szentsége által szentesített esztergomi határozványok, az egyes egyházkerületekbe ad circulandum azon utasítással adattak ki, hogy azoknak tartalmát tanulmányozzák, a gyakorlati kivitelnél netalán fölmerülő észrevételeket hivatalosan előterjeszszék, hogy a jövő tartomá­nyi zsinaton tárgyalás alá vétethessenek. * Rövid életrajz. A melegnanoi csatában f. hó 8-án elesett nagy­­berivói B­e­e­r Imre tábornok igen régi magyar nemesi családból szárma­zik ; a 19. gyalogezredben századosból őrnagggyá előléptetve 1849-ben a Vorarlbergben öszpontosított 4-ik hadtest hadsegédévé neveztetett ki. 1850 december havában alezredes volt a Sándor császár gyalogezrednél csakhamar ezen ezred ezredese és parancsnoka lett, és később a szász koronaherczeg 11 sz. gyalogezredhez téteték át. A múlt évben Boer ve­­zérőrnagygyá s dandárnokká lett a nyolczadik hadtestben. * Halálozás: T­e­s­s­é­n­y­i Zsigmond a cs. k. orsz. törvényszék r. orvosa, a cs. k. egyetem orv. kar. tagja, munkás élete 61. évében, hiva­tásának gyakorlata közben kapott rövid, de súlyos betegség folytán teg­nap meghalt. Az elhunyt tetemei ma délutáni 5 órakor takarittatnak el szállásáról — Kristóftól- 4. sz. * Művészpál­. Niemann ur a hannover­i k. színház első tenorja nejével a jeles S­e­e­b­a­c­h Mária kisasszonynyal vendégjátékokra fog az itteni német szín­házhoz jönni. Első föllépésül Niemann ur a „Portréi né­­má“ban Massaniellót s neje Fenellát adandja. Ritka házasság, melyben a nő férje kedvéért néma szerepet vállal el. 8­­ a órakor a * Dalárda. A budapesti dalárda ma. f. hó 18-án esti polgári lőde helyiségein dalárda-ünnepélyt rendez. * Telekkönyvek. Biztos kútfőből értesülünk, hogy a szabályozott te­lekkönyvek alapjául szolgáló helyszinelési munkák Veszprém megye ösz­­szes nemes és nem nemes fekvő birtokaira nézve ez év folytában még meg­kezdetnek. * Takarékpénztár. A temesvári takarékpénztárnak f. hó 13-án tar­tott közgyűlésén az osztalék egy részvény után 25 ftban állapittaték meg. * önkénytesek. A „Temesv. Ztgu írja: Alig jelent meg kormányzó és parancsnokló tábornok gr. Coronini ur ő excjának fölhivása a szerb vajdaság és temesi bánság hű lakóihoz önkénytes csapatok alakítása iránt s már is számos önkénytes seregük össze, hogy derült kedvvel s bá­tor szívvel a trón és haza védelmére fegyvert ragadjon. Bezárólag f. hó 10 éig 722 önkénytes jelentkezett, ezek közt 148 a huszár osztályba so­­roztatók és még naponként számos jelentkezés történik. Ez eredmény itt annál kedvezőbb, mivel a lakosság aránylag csekély és munkás kezek­ben épen nincs fölösleg. * Vízszabályozás. A szarvasi körös szabályozási társulat július 5-kén Szarvas mezővárosában közgyűlést fog tartani. Tárgyai az alapsza­bályok kiegészítése; a szükséges pénzösszeg megszerzésérel intézkedés; az ártér kimutatása. * A Torre dell Orologio. A­ki Velenczében megfordult, emlékezni fog a Torre dell Orologiora a Márk-piaczon. Ez épület, mely egyszersmind benyitó kapuja a Mercerianak, Velencze látogatójának szép nagy homlo­kával s hatalmas bronzszobraival, a nép nyelvén­­ Móri, már a tengerről szemébe tűnik, ha a Lloyd gőzös fedezetén a Piazetta felé tekint. Régebb idő óta elhagyatva, újabban kijavíttatott és mint a „Gazetta ufficiale di Venezia“ jelenté, pár napja állványaitól fölszabadítva a közhasználatnak ismét átadaték. A közönség igen kedvezően nyilatkozott e javítás és ma­gán az órán tett változtatásról. Ezen Torre dell Orologio Velencze renais­sance kora leghíresebb művészei egyikének műve ; neve Lombardo Péter 1496-ból. Újabb vizsgázok ezt kétségbe vonják és építészete Gian­­golo és Giancarlo Rinaldi da Reggionak tulajdonít táti­át. Építészi ren­­dezete mindenesetre ép oly fényes és üzletdús, mint e helyhez illő. Az alsó épületet a nevezett Merceria kapu képezi, az első emelet az óra az égi jegykörrel és a hold szakaival, a második egy fülke a Madonnával és két arany ajtóval, melyekből bizonyos ünnepeken a három király alakjai lépnek ki, kiket egy angyal trombitával hirdet, a harmadik emeletet az aranyos szárnyú Mark oroszlán ékesíti. A terasse-on látható az ismeretes két gigászi bronzalak : a mórok, köztük egy harang, melyen kalapácsaik­kal az órákat jelölik. A gépezet, mely a mórok karját mozgatja, Gian Paolo, Rinaldi da Reggio és fia Gian Carlo műve. 1757-ben Bartolomeo

Next