Budapesti Hírlap, 1859. szeptember (209-233. szám)

1859-09-16 / 221. szám

b) Azon iskolai s egyházi ügyekben, melyek valamennyi superinten­­dentiát érdekelnek, a vallás- és oktatásügyi ministérium kívánsága foly­­táni véleményadás, vagy egyes superintendentiák indítványa folytán ké­selmek és előterjesztések följuttatása; b) azon pénzalapok és alapítványok igazgatásáróli gondoskodás, melyek minden vagy legalább több superintendentiákat közösen illetnek; o) a népiskolákban, gymnasiumokban, reál- és középtanodákban használandó vallási könyveknek, a vallás- és oktatásügyi ministerium ré­­szérőli beleegyezés kieszközlése folytáni megerősítése, továbbá a jó népis­kolai könyvek előállítására és terjesztésére legczélszerűbben vezető esz­közök fölötti tanácskozás; d) a zsinatok elé terjesztendő tárgyaknak a superintendentiák in­dítványa folytáni véleményezése s előkészítése; e) legalább is két superintendentia indítványa folytán, rendkívüli zsinat tartásának megengedéséért folyamodhatás joga; f) bírósági minőségében: e) valamely esperességi felügyelő (gondnok), esperes vagy társes­peres ellen támasztott panaszok fölött, a másodbírósági; p) valamely superintententiális felügyelő (gondnok), superintendens vagy helyettes superintendens ellen emelt panaszok fölött, az első bíró­sági ítélet hozatala. A generalis conferentia bírói határozatai az evangélikus egyházi legfőbb törvényszékre fölebbeztethetnek, s a felebbezés fölfüggesztő erő­vel bír, ha az ítéletben a hivatalbóli eltávolítás mondatott ki. 95. §. A conferentia — a 100 §.-ban említett eset kivételével — mindig teljes számú gyülekezetben határoz. Minden határozatok egyéni szavazás folytán hozatnak. A szavazásból a jelenlévők közöl senki sem vonhatja ki magát. A szavazatok egyenlősége esetében az elől ülő szavazata dönt. 96. §. A conferentia üléseiről pontos és kimerítő s csatolványfüzet­­tel ellátott jegyzőkönyv vezettetik, melynek — a 94. §. 1. pontjában említett, tisztán bírói tárgyalások kirekesztésével — magában kell foglalnia: a) minden előterjesztvényeket; b) minden indítványokat indokaikkal együtt; c) azon kérdéseket, melyek fölött szavazás történik; d) minden szavazók név szerinti elősorolását, azon megjegyzéssel, hogy „igennel“ vagy „nemmel“ szavaztak-e; e) a határozatot a mellette szóló indokokkal együtt. A csatolványfüzetnek, a jegyzőkönyvről folytonos hivatkozással s ugyanazon sorrendben, minden ügydarabot vagy eredetiben, vagy az ere­detivel öszhangzó teljes másolatban kell tartalmaznia. 97. §. A generalis conferentiának nem bírói tárgyalásairól vezetett jegyzőkönyv, megtekintés végett, tíz nap alatt a vallás- és oktatásügyi ministerium elé terjesztendő. A generális conferentia határozata csak ak­kor tekintethetik végrehajthatónak s csak akkor tétethetik közzé, ha az ellen, az illető jegyzőkönyvnek elintézése alkalmával, a ministérium részé­ről nehézség nem támasztatik. 98. §. Nehézség támasztása esetében, a vallás- és oktatásügyi mi­nistérium az iránt a legközelebbi generális conferentiát tartozik meghall­gatni. Ha azonban a jegyzőkönyvbe fölvett határozatok ellen semmi ne­hézség sem forog fönn, úgy az illető hitvallás minden superintendentiái­­val közlendő. 99. §. A 49. §. d. pontjának foganatosítása tekintetéből, az időköz­ben tartott conferentiának valamennyi jegyzőkönyvei egész teljességükben a legközelebbi zsinat elé terjesztendők. 100. §. Ha a conferentia birói hatóságkép (94. §. 1. pont) jár el, úgy titkos szavazás útján s viszonylagos szótöbbség által, az elnökséggel együtt hét személyből álló választmány alakítandó; ezen választmányba azonban föl nem vétethetnek : a) a conferentia azon tagjai, kik ugyanazon superintendentiához tartoznak, melynek kerületéből az elintézendő per származik; b) a conferentiának az egyik vagy másik fél által el nem fogadott tagjai. A birói tárgyalásokról külön vezetendő jegyzőkönyv titokban tar­tandó, felebbezés eseteiben mindazáltal az evangélikus egyházi legfőbb törvényszék elé terjesztendő, 101. §. A conferentia minden tagjai, kivévén a helyben lakókat, az illető superintendentia pénztárából utazási és tartózkodási költségeik fe­jében megfelelő kárpótlást kapnak. (Vége köv.) A bel-­s igazságügyministerek Kirillovich Mihály szolgabiró-hiva­­tali segédet a szathmári első folyamodó és úrbéri törvényszéknél segéddé kine­vezték. A cultus- és oktatásügyi minister Nassl János helyettes tanítót a bud­­wesei gynasiumnál, a selmeczi slgymnasiumnál valóságos tanítóv­á kinevezte. Az igazságügyminister Ofner Alajos szolgabiró hivatali segédet Pápán a soproni országos főtörvényszéknél tanácstitkári segéddé kinevezte. Az igazságügyminister Pulay Kornél szolgabiró hivatali tollnokot Hajdu-Doroghon s Tóth Ferencz figyelőt, a szathmár-németi é s debreczeni me­gyei törvényszékeknél ideiglenes törvényszéki segédekké kinevezte. Az igazs­ágügy minister Gerdenich József szolgabiró hivatali tollno­kot Magyar-Óváron a zala-egerszeghi megyei törvényszéknél ideiglenes törvény­­széki segéddé kinevezte. Az igazságügyminister F­e­­­g­­ Theophil tisztet a soproni országos fő­­törvényszéknél, ugyanazon országos főtörvényszéknél segélyhivatali igazgató­­sági segéddé kinevezte. A cs. k. vegyes szolgabirói hivatalok kassai helytartóság­ kerületi sze­mélyzeti országos bizottmánya Molitorisz István törvényszéki segédet, Tóth László szolgabirói tollnokot, és L­u­m­c­z­e­r Károly ideiglenes törvény­­széki segédet II. osztályú ideiglenes szolgabirói segédekké a cs. k. vegyes szol­gabirói hivatalokhoz Bártfára, Giráltra, és Munkácsra; továbbá Havrillay Sándor figyelőt, és Szmetány Péter fogalmazói dijnokot II. oszt. ideiglenes szolgabirói tollnokokká a cs. k. vegyes szolgabirói hivatalokhoz Huszthra és Homonnára kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. A sebesült harczosok számára S­z­ű­c­s Péter, a székesfehérvári segély­hivatalok cs. k. igazgatója 50 pftos államkötelezvényt, a ka­mat­szelvényekkel együtt jövedelméül adományozott. Pótlólag a f. hó 8-ki népünnep következtében a sebesült har­­czosok javára már átadatott 5200 a. ért. ft-hoz, a pesti polgári bizott­mány ugyanazon alkalomból s ugyanazon czélra 41 ft 56 krnyi ösz­­szeget nyújtott a magas főkormányzóságnak, mint az ez iránt tett számadás után maradt hátralékot. A birodalmi törvnylap közli a cs. k. pénzü­gyministeriumnak f. évi sept. 15-ről kelt s minden koronaországra nézve érvényes kibo­­csátványát, melynélfogva az 1859. jan. 11-ről kelt császári rendelet a az 1859. sept. 6-ról kelt legfelsőbb határozat értelmében, a nemzeti kölcsönnek 1859. october, november, s december hónapokban kifize­tendő kamatjait illetőleg, a ráfizetés 15 pc-el állapittatik meg. Pest, sept. 15.­­ (Politikai szemle). „Az olaszok — mondá a minap egy szellemdús férfi — olyanok, mint a kaczér nő­­ — törvényes férje iránt nem tud hit lenni, de szeretőjéért bármily áldozatra is kész.“ E ki­mondásban sok igaz van s nem lehet ezt el nem ismernünk, midőn azon engedelmességet látjuk, melylyel a középolaszországi lakosság­­— azelőtt a legnyugtalanabb a világon — jelenben Piemont titkos parancsait teljesíti, először Toscana, aztán Modena, legújabban a le­gallók és Parma. Csak az a kérdés, meddig fog ez engedelmesség tartani és nem unják-e meg Piemontot is, ha majd valamikor ezzel „törvényes házasság“ viszonyára találnának lépni? Egyébiránt a dráma első felvonása be van fejezve; a középolaszhoni nemzeti gyű­lések „határozatokat“ hoztak s ezeknek egy részét már teljesítették is; még csak az „annexió“ lenne hátra és ez fogja alkalmasint a má­sodik felvonás tárgyát képezni; színmű vagy pedig tragoedia lesz-e végre a dologból, azaz „megkapják-e egymást“ vagy pedig tragikai­­lag el kellend-e veszni a „hősöknek ?“ ez a második felvonás végén fog kiderülni. Talán épen e peresben kezdődtek az erre vonatkozó tanácskozások — Biarritzban. Lipót király oda már megérkezhetett Metternich bg szintén már odahagyta Bécset, Walewski gróf pedig ugyancsak császári urához sietett és igy a tanácskozás alkalmasint már megindult a villafrancai kötelezések teljesítése vagy a fölbontása fölött. Miután tegnapi szemlénkben a „Nord“ hallgatásának különös fontosságot tulajdonítottunk, kötelességünk ma arról is megemlékezni, hogy e lap legújabb száma csakugyan kezdi már taglalgatni a „Mo­niteur“ czikkét, óvatosan ugyan és gyöngéden, de mégis úgy, hogy az irány fölismerhető. Úgy hiszszük,­nem csalódunk, midőn a „Nord“ nyilatkozatai által igazolva látjuk azon bizalmatlanságot, melylyel mi eleitől fogva a „Moniteur“ czikkét fogadtuk. A „Nord“ czikkének súlypontja, véleményünk szerint, e passusban keresendő: „a császár előre látja, miszerint — akarat­a ellenére is — a dolgok ereje és az események menete a villafrancai szerződés néhány részét s­z­é­t­s­z­a­­kíthatná; nem akar tehát azon gyanúban állani, mintha ő erre segéd­kezet nyújtott volna.“ A „Moniteur“-czikk tehát — „excuse,“ pedig épen a franczia példabeszéd mondja : qui s’excuse, s’accuse ! Az em­ber itt önkénytelenül azon czifra beszédekre emlékezik, mikkel a fizetni nem képes adós hitelezőjét fogadja; sok czifra szó, de — sem­mi pénz! Az ilyen oratióra nem lehet durván felelni, az igaz, hanem azért a hitelező mégis jól tudja, hányadán van s máskor legalább óvakodni fog a hitelezéstől ! Szinte örömünkre szolgál, hogy valahára másról is szólhatunk, mint arról a szerencsétlen olasz ügyről. Közöltük azon választ, me­lyet Schwerin gróf, porosz belügyminister, a regens nevében a stet­­tini föliratra kibocsátott. E föliratban a porosz régens fölszólittatott, hogy a német szövetség reformjára tegyen lépéseket és megigértetett neki, hogy az egész nemzet bizalma ez után gyámolítani fogja. A vá­lasz oly tapintatteljes, a minél jobbat se a német fejedelmek, se a nemzet nem kívánhattak maguknak. Tudni való, miszerint a szövet­ség reformja alatt tulajdonképen azt érti a népies párt, hogy veszély idején a szövetségi had vezénylete a porosz uralkodó kezében közpon­­tosíttassék és a diplomatiai viszonyokban is ugyane hatalom által képviseltessék a szövetség. E törekvés a német fejedelmeknél itt azon aggodalmat gerjeszti, miszerint az ő szuveranitásuk veszélyben fo­rogna ; ezeknek megnyugtatására c­éloz a válasz azon passusa, mely a „létező jogok tiszteletben tartásáról“ szól. A nemzetnek pedig meg­jelöli e válasz azon utat, melyen gyakorlati eredmény remélhető; az egységnek mindenekelőtt azon törekvésben kell nyilvánulnia, hogy minden állam a többivel a korszerű haladás terén vetélkedjék, hogy a nemzet védelmi ereje kitelhetőleg szaporíttatik, hogy az anyagi érdekek összevetett vállakkal segíttetnek, szóval hogy ábrándok és képzelmények helyett valóságos anyag gyűjtessék, mely az egység alapjául szolgálhasson és melyre erős életrevaló szövetséget építhetni. Nem lehet őszinte örömmel nem üdvözölni e porosz nyilat­kozatot, mely a nélkül, hogy valamely párttal kaczérkodnék, de a nélkül is, hogy az újonnan ébredt mozgalmat leforrázná, azt észszerű korlátok közt tartani é­s gyakorlati czél felé irányozni törekszik ! Napi újdonságok. * Intézetlátogatás. Főtiszt. Csaj­ághy Sándor temesvári püspök ur fővárosunkban mulatván f. hó 18-án a pesti vakok intézetét látogatá­sával tisztelte meg; az intézet belső szerkezetéről kellő tudomást szerzett s a növendékekkel leereszkedő nyájassággal társalgott. * Jótékony előadás. Ma f. hó 16-n a budai nyári színházban jóté­kony előadás van a szegén­y-g­y­e­r­m­e­k-k­ó­r­h­á­z javára. A közön­ség teljes részvéte ezúttal annyival inkább remélhető,­ mivel a valóban meleg pártolást érdemlő czél mellett művészi élvről is kellő biztosítást nyújt azon körülmény, hogy a jelenleg Bécsből itt mulató cs. k. udvari szinésznő D­elia k. a. szintén szives volt közreműködését megígérni. Kü­lön adományok a pénztárnál nyugtatványoztatnak, s az adományozók ne­vei közzé fognak tétetni. * Magyar gazdasági egyesület. A m. gazd. egyesület September 6-i igazgató választm. ülésének jegyzőkönyvéből értesülünk, hogy az egyesü­letnek az napig volt 350 alapító után szabályszerű alapítványban 123,949 pftja, 32 kisebb (régi) alapítványban 1,490 pft, 382 névszerinti alapítványban biztosított alapítványi tőkéje és 575 évdíjas tagja 10 pftval 1858/63 s 132 — 1859/e 4- évekre , összesen 1089 alapító és évdíjas tagja. A kertészeti és szőlőmivelési szakosztályok megbízatásuk folytán, hogy a szőlő- és faiskolai felügyelő részére kiadandó utasítást dolgozzanak ki, továbbá, hogy a pesti volt faiskola ügyében egy részletes javaslatot nyújtsanak be, a szőlő- és faiskolai felügyelő számára az utasítási pontokat elkészítették, s azok a nevezett ülésben fölolvastattak. A pesti régi fais­kolai telekre vonatkozólag a szakosztályok azon véleményben vannak, hogy miután az említett telek azon c­élnak, a­miért vásároltatott, nem fe­lelt meg, így a vállalat magától megszűnt, s több más a jegyzőkönyvben pontonkint felhozott indokok folytán, az egyesület eladván a telket, ha a vételárnál több jöne be, minden részvényesnek a többletből háramló ösz­­szeg csatolása mellett fizesse vissza részvényeit; azon esetre pedig ha a vételárt nem kapná meg a telekért, minden részletes számadásba bocsát­­kozás nélkül adja vissza mindenkinek a ftját, ki azt visszakövetelni jogo­sítottnak mutatja magát. Az igazg. választmány mind a javaslatba hozott utasítási pontokat, mind a végleges eladás iránti véleményt elfogadta. * Gyapjúföldek. A „Gazdas. Lapok“-nak „Aldunai képek“ czímű közleményeiben egy új gyapjúmosási gyakorlatról olvasunk. Gyurgyevo alatt a Dunánál a juhot mosatlan állapotban fosztják meg bundájától, a gyapjút pedig kosarakban mossák meg, aztán a szabad Dunában. Meg lé­vén a gyapjú mosva, gyékényekkel terített tiszta gyepre fektetik száritás végett. Az a tér, melyen a mosott gyapjú a közlő előtt kiteregetve volt, lehetett legalább is 2—3 hold, messzebbről úgy nézett ki, mintha egy nagy tábla föld göndör gyapjút termett volna. — A fennebbi gyakorlat, ha meleg az idő, nem rész. A spanyolok hasonló eljárást követnek. * Kövezetvám vizen. A városi tanács egy hivatalos hirdetményében a parti jövedék haszonbérbeadását illetőleg előfordul az e­v­e­z­ő hajók­tól járó kövezetvám is. Első pillanatra furcsának tetszhetik, hogy a vizen is szednek kövezetvámot, de ez csakhamar érthető lesz, ha eszünkbe jut, hogy a hajók ki is kötnek a lovak által vontattatnak, és így többé-kevésbé szintúgy igénybe veszik a kövezetet. * Kincstári lovak eladása. Említettük, hogy a cs. k. főkormányzó­­ság intézkedése folytán Magyarország minden jelentékenyebb helyein te­nyésztésre alkalmas lovak árvereztetnek el. Ezen intézkedés épen most van folyamatban, s a Pozsonban eladott lovakra nézve következő köz­lést olvasunk: Az itt eladásra került lovak, mintegy 300 darab, általában szépek és jó erőben lévők voltak, és jobbára gazdák vagy földmivelők által, kik az árverésen előnynyel bírnak, vétettek meg. A magas államigazgatás e szép gondoskodása s czélszerű eljárása a lótenyésztőknél annál örvendetesb elismerésben részesült, miután ők az által azon kellemes helyzetbe jutot­tak , hogy csekély pénzen szép és egyszersmind erős lovakat szerezhettek és a legszebb csikókat remélhetik. Galambdög, Gödöllő vidékéről (sept. 14.) írják a „M. Gazdának“, hogy ott sok helyen uralkodik a baromfidög. Domonyban pedig egyik közbirtokos uraságnál galambdög ütött ki; sept. 2-n a galambosból 15 öreg és 20 fiatal döglött galambot szeltek ki; látták a repülő galambot a légből élet nélkül lezuhanni; ugyane jelenség a sorok írójánál is mutat­kozott. * A halandóság Pesten 1858-ban. 1858-ban Pesten a városi­ halott­nézők 4580 elhunytnak hulláját vették halottszemle alá; ebből 2374 férfi és 2206 nő; nincsenek befoglalva azon betegek, kik a sz. Rókushoz czimzett kórházban, más kórodákban s a cs. k. katonai kórházban haltak el. Orvos hivatott 3318-hoz, ellenben 1262-nél orvosi segély nem véte­tett igénybe. A legtöbb halálozás február havában fordult elő (547); a legkevesebb oktoberben 253. Gyermek, 1 éves korig meghalt 2051; 1-től 5-ig 1031; 5-től 10-ig 162; legkevesbet tört le a halálangyal a 10-től 20 ig terjedő virágkorban, csak 119-et; míg a következő 10 évből már százhetvenkettőt fektetett gyászpadra. 30-tól 40-ig elhat 210; 40-tól 50-ig 233; 50-től 60-ig 186; 60-tól 70-ig 206; 70-től 80-ig 146. Hogy lakostársaink közt több magas kori aggastyán van, mutatja az, hogy a 80 éves életkoron túl is még 57 hunyt el. A szegény­ gyógy,­gyárak és kórházakban­ 6,261 kereset fordult elő a múlt esztendőben. * Dunagőzhajózás. Az austriai államvaspálya-társulat gőzöseivel összeköttetésben még ez év folytában egy második franczia gőzhajó­­zási társulat nyitja meg meneteit Belgrádból kiindulva. Két egészen új szerkezetű gőzös e czélból már Belgrádba érkezett. A vállalat alapítói Magnan, Alfons Comte és társa kereskedőházak. * Kocsizás t fszesszekeren a más világra, Illés próféta lángszekerének egy frivol kiadása fordult elő Somogyban. F. hó 1-n az aligvári csárda tu­lajdonosa pipázva és ittas állapotban hajtott hazafelé a szigetvár-istvándi utón. A pipájából kihallongó szikrák vagy a tüzes taplótól a szekér meg­­gyuladt, a nélkül hogy a tulajdonos, ki maga ült a kocsin s a lovakat hajtotta, észrevette volna, mig őt magát is megragadta a tűz , akkor sem bírt elég józansággal a lovak megállítása s a kocsiról leugrás által magát megmenteni. Sőt, mint mondják, béresei eléje behajtottak s midőn az égő szekeret észrevették, segélyére is siettek. Hanem a boldogtalan még job­ban a lovak közé csapkodott, s midőn a csárdát elérte, már annyira égett, hogy pár nap múlva borzasztó kínok közt adta ki lelkét. 1,1 Blondin az ifjú Amerika nagy kötéltánczosa és troubadour-ja, ki előbb egy guitárral, azután egy akó vizzel kezén, később egy zsákkal fején s végre egy pajtásával a hátán lépdelte át egy keskeny kötélen a Niaga- I­rát, most egy új mesterséget vitt véghez. Kapta magát, s egy valóságos nagy vaskályhát vitt magával az útra, s midőn ennek felére ért, a kötélen egy pár bukfenczczel more suo, a mennyire lehetséges, kényelembe helyezte magát, eléje áll­ta a kályhát, tüzet gerjesztett, megfőzött egy pár tojást, melyhez a vizet a Niagarából húzta föl, megette, s egy pár további buk­­fencz segélyével megemésztette, s ezután kályhájával tovább folytatta út­ját az amerikai partra. Ezt kevés ember és majom lesz képes utána meg­tenni s mégis — a hálátlan század — a közönség csak csekély számmal je­lent meg e mutatványra, s az a kevés sem volt valami nagyon meglepetve. Ez valóságosan onnan van, mert Blondinnek kályhával a hátán egyáltalá­ban nem volt annyi esélye, hogy a vízbe bukik, mint mikor egy embert vitt magával keresztül, miután ez utóbbi esetben mindjárt kettőnek vízbefúlá­­sán gyönyörködhettek volna. Ha művészetét igazán szívén hordja, köze­lebb egy borjút, tevét vagy elefántot kell magával a Niagarán keresztül­vinnie. Ha ezt nem képes ekkor Amerikában legalább hosszú időre kitán­­czolta magát (s keresse föl a világ egyéb folyóit, a Themzét, Szajnát, a Névát és a Dunát). London, sept. 12. (Az „Observer“ nyilatkozata a chinai esemé­ny­ekről.) Az „Observer“ a legutóbbi chinai eseményeket tár­gyalván — a „Triest. Ztg“ előadásával ellentétben — a chinaiak „áru­lásá“ -ról beszél, kik szerinte a „békés“ hajórajt megtámadták volna, s hozzáteszi : „Az általunk tisztekben szenvedett veszteség aránytalanul tetemes­nek látszik, s alig tudjuk elképzelni, hogy miként lehetnének képesek bármely oly ágyúk, melyek a chinaiak birtokában vannak, csak egyetlen ágyúniszádot is elsülyeszteni. A tudósítást kissé kétségessé teszi azon kö­rülmény, miszerint annak kelte nincs kijelölve, mindemellett is az igaz lehet. Ez utóbbi esetben a Chinával a háború megújulása s a főváros, Pe­king ellen intézendő megtámadás kikerülhettem“ Pária, sept. 12. (Vegyesek.) A császár és császárné ma hagyák el St. Sau­­veurt, Biarritzba menvén. Ő felségeik Tarbes-n keresztül mennek, mely alkalmat Fonld felhasználandja, hogy őket reggelivel megkí­nálja. — A „Pays“ szerint Lipót királynak első találkozása a császár­ral sept. 14-én megy végbe. A belga királynak a cs. udvarnál muta­tása három napot veend igénybe. — Gr. Beizet, ki küldetéséből Olaszországból ismét Párisba érkezett, az udvarhoz megy,­­a császár­nak jelentést teendő. Turin, sept. 10. (A „Móni­t.“-c­zikk hatása.) A „Moniteur“ czikke itt annál inkább meglepett, miután a múlt héten Párisból még folyvást a legmegnyugtatóbb tudósítások érkeztek. Ha azonban azt kérdené vala­ki és hatással lesz ama czikk a turini politikára, erre a „K.Z.“ egy leve­lezője azt feleli, hogy annyi mint semmivel. Úgy hiszi, hogy ignorálni fogják e megintést s a megkezdett után tovább haladni. A lapok is nyilatkoznak a franczia czikkről, s a „Pays“ azt mondja, hogy nyilat­kozatuk igen ügyes s sok politikai szellemet árul el azon férfiakban, kik a herczegségek kormányával megbizvák. S miben áll ezen politi­kai szellem s ügyesség ? abban, hogy a „Mon.“ czikkéből nem olvas­­nak ki egyebet, mint hogy a fejedelmek nem fognak erővel visszahe­­lyeztetni, szóval, hogy a herczegségek népei teljes önrendelkezési joggal birnak. „Ezen nyilatkozat, úgymond az „Indipendente“, nem lehetett ünnepélyesebb s világosabb­“ Az „Opinione“, a b­rini ka­binet közlönye megegyez a fölebbi lappal, de mégis némi kifogásokat tesz azon kötelezettségekre nézve, melyeket Austria Velenczére nézve elvállalt volna. Róma, sept. 10. (Montanari tanár. A pápai kormánynak a­­fegy­veres föllépés tervéről­ lemondása.) Mint az „Ö. C.“­­nek írják, a bolognai fölkelési gyűlés szónokai közt mindenek fö­lött Montanari tanár tünteté ki magát. Ezen pártember 1846 ig apát volt. Egyházi foglalkodásáról lemondván, hírlapíróvá lett s Minghettivel egyesülten, a közönség által eléggé kedvelt „Ita­­liano“ cz. lapot adá ki. — 1848-ban a pápa öt történelem tanárává nevezte ki a bolognai egyetemnél;ugyanekkor Medolában,Forli tartományában, a római kamrába követte választatott meg. Bossi gróf kabinet alakításával bízatván meg, Montanarinak a közmunka- ügyi tárczát adá át, s midőn IX. Pius Rómát elhagyá, Montanari őt Gaetába kisérte el, hol jó fogadtatás- s bánásmódban részesült. Bo­lognába visszatérve, a történelem tanársága újólag reá ruháztatott át. íme ez ezen ember múltja, ki miután éltének huzamosb idején át a pápai kormány kegyét vadászta, azt most porba tiporja s úgy viseli magát, mint annak legelkeseredettebb ellensége. — Itt azon hit szár­nyal, miszerint a pápai kormány lemondott azon szándékáról, hogy a

Next