Budapesti Hírlap, 1859. október (234-259. szám)
1859-10-22 / 252. szám
melylyel az óraművészség és egyéb műiparok is egybeköttetve leesnek. A kiállítás jun. 1 -től sept. 30-áig fog tartani. A Societé d’Emulation du Doubs viseli a költségeket s érmeket is fog kiosztani, valamint Páris példájára a kiállított művekből sorsjátékot is rendez. * Great Eastern. Az eddigi adatokkal ellenkezőleg az „Observer“ azt írja, hogy a „Great Eastern“ óriás hajó még e hó folytában és pedig már 24-kén elindul első amerikai útjára. * XIV. Lajos hálóterme. Mint Páriából f. hó 17-ről Írják: XIV. Lajos hálószobája, melyben halála is történt, tegnap óta ismét nyitva áll a látogatók számára, miután kijavítása be van fejezve. Az ágy, melyet a király komornoka Delebel Simon 12 év alatt készíthetett csak el, azon korban csodaműnek tartatott s függönyökkel van letakarva, melyeket a st.-cyri kisasszonyok hímeztek, a forradalom alatt azonban Németországra kerültek, hanem Fülöp Lajos újra visszavásárolta. E hálóterem melletti szobák, melyekben XIV. Lajos és Marie Antoinette lakott, egy idő óta nem nyittatnak fel többé a látogató közönség számára. Tudomány, művészet és közélet Magyarország tudós társaságaihoz, múzeumaihoz ipar- vagy gazdasági egyesületeihez s egyes tudósaihoz a „P. N.“-ban olvasható közlés szerint a washingtoni Smithson féle intézet, tudományos összeköttetés és főleg museumi tárgyak cseréje végett felszólítást intézett, mely így hangzik: A washingtoni Smithson-féle intézet alapítása egyedüli és kizárólagos czélját (ismeretek szaporítása és terjesztése az emberiség közt) előmozdítani iparkodván, összeköttetését rokon intézetekkel és egyénekkel már a világ minden részére kiterjesztette, és soha nem mulasztott el alkalmat a magyar értelmiséget is szövetségébe szólítani. Sajnálkozva jelenti azonban az intézet, miként fölhívásainak fölötte kevés eredménye jön, mert eddigelé csak két magyar tudományos intézettel lehetett szerencsére összeköttetésbe léphetni: a magyar tudós társasággal, s a pesti egyetemi könyvtárral, melyek közöl csak az első adván cserébe irodalmi termékeket, fölötte keveset nyert az intézet Magyarország tudományos állása felőli tájékoztatásául. Azért örömmel ragadja meg az intézet ismét ezen alkalmat, hogy a magyar értelmiség figyelmét tételére vonja, s különösen a következőket bátorkodik említeni: 1. Az intézet akár magánosok, akár társulatok bármely nyelven irt munkáit, folyóiratait, vagy évkönyveit elfogadja; cserében hason szakú amerikai irodalmi termékeket ajánl. 2. Az intézet minden természettudományi példányokat elfogad, cserében helyettük amerikai példányokat ajánl, melyek minőségét a küldő hátározza meg. 3. Ha egyes tudományos férfiak, hason szaktudományú amerikaiakkal összeköttetésbe lépni óhajtanak, az intézet kedves kötelessége leend ily ismeretségeket kötni, az illető felek közti levelezés létrehozásával. S e czélból, ha magyar tudósok, vagy általában írók bármely terjedelemben kívánják munkáikat vagy értekezéseiket amerikai hasonszellemű férfiak közt köröztetni, az intézet által tehetik, s az intézet ugyanazon férfiak munkáit fogja cserében megszerezni s megküldeni a magyarországi feleknek. 4. Az intézet minden amerikai veteményeket, gépek mintáit vagy közhasznú épületek rajzait megküldi magyarországi feleknek, kik ilyesmit kívánnak s elvárja, hogy értük cserében szintén minden hason csikkeket megkapjon, melyeket netán kívánni fog. 5. Minden küldemények az intézethez következő czim alatt intézendők: Smithsonian Institution care of F. Flügel Washington city American Consul Nort America. Leipzig (Saxony) 6. A kötegen a költő neve kéretik följegyeztetni s a köteg tartalma. 7. Minden küldemény szállítási költségeit a magyarországi fél Lipcse és lakása közt, az intézet pedig Lipcse és Washington közt viseli. 8. A levelezés az intézet részéről angol nyelven történik, de minden műveit nyelven irt leveleket elfogad s figyelembe vesz. A philadelphiai természettudományok Akadémiája, a magyarországi rokon ntézetek figyelmét szintén fölhívja, hogy az Akadémia minden természettudományi munkát, értekezést, folyóiratot vagy évkönyvet elfogad, s cserében saját évkönyveit és folyóiratát vagy hasonszaku amerikai írók munkáit adja. Lelgpjabb külposta. (Westmoreland lord London, oct. 18. halála.) Az angol peerség T A R 0 Z A. A léghajózásról. (A „Times" után.) Ha a találmányok ezen korában a tudomány valamely uj diadala még bámulatra ragadhatna, — úgymond a nevezett lap egy czikke — úgy ez ama kísérletnek, a levegőben hajókázni, bármenynyire is tökéletlen sikerülése lenne. Ezen nincs is semmi bámulni való : 77 éve most, hogy Montgolfier első léghajóit fölbocsátá, s egy század háromnegyede alatt a legkisebb előhaladás sem történt. A léghajók nem hajóznak a levegőben, csak függnek benne a legtökéletesb gyámoltalanságban. A kísérletek, azokat irányozni, nemcsak hogy mind tökéletesen meghiúsultak, egyszersmind legténylegesb bizonyságát szolgáltaták annak, hogy még folyvást a legmélyebb tudatlanság uralkodik azon elvekre nézve, melyeken a repülés hatalma a természetben alapszik s melyekből hasonlag minden mesterséges utánzásnak is ki kell indulnia. Nem lehet eléggé absolut határozottsággal ismételni: a léghajók képtelenek s mindig azok is maradandnak az irányoztatásra; végkép a légállat hatalmának kell átengedtetniök, melyben függnek. Mindazon analógiák hamisak, melyek által a feltalálók azon csalékony reménybe ringattaták magukat, miszerint mégis lehetséges lesz nekik a léghajót irányozni. Egész meggondolatlanul épen helytelen időben idézék itt a hajók evezőit s a madarak farkait. A hajók nem egy elemben mozognak, mint a léghajók a levegőben , a madarak másrészt épen semmi úszóerővel sem bírnak, nem is kormányoznak ők farkaikkal. A hajó nem a vizben, hanem a vizen úszik , s egy más elemben mozog legnagyobb része, de ebben sem úszik. Általában a madár nem is úszik, se a levegőjén, se rajta, legalább nem a szó valódi értelmében, azaz : nem könynyebb, úgy mint a léghajó, azon elemnél, melyben mozog, hanem végtelenül nehezebb. A halnak helyzete a víz alatt némileg közelebbi rokonságban áll a léghajóéval a levegőben , de itt isényeges különbségek léteznek. Azon állatok fajsúlya, melyek víz alatti gyors mozgásra vannak szervezve, habár csak igen jelentéktlen, mégis mindig nagyobb mint azon elemé, melyben mozognak, minden vadász tudja, hogy a vidra azon perezben kezd lesülyedni, melyben a lövés találja. De a léghajó még akkor is teljesen fogékonyalan marad minden irányzás iránt, ha féhérenkor fölemelkedésének maximumát s ezzel azon pontot érte el, midőn Bulya az általa félrevomott légtér tartalmával egészen egyenlővé lesz , s ha ekkor még éperővel is ellátva lenne, hasonlóan azon izomerőhöz, melylyel a sethal a maga farkpropellerjét mozgatja, mégis igen kétséges lenne, alján képes lesz-e a légköri állatoknak valahol ellentállni. A tény az: a két közeg, lég és víz különböző sűrűsége,jelentékenyen megváltoztatja azon erőviszonyokat, melyektől a mozgató hatalom függ — ha még annak magyarázatai hiányzanak is, mégis tény marad, melyről a tapasztalás bennünket meggyőzhet. Vannak állatok, melyeknek rendeltetése a vízben mozogni, s mi a hajónak víz alatti részét illeti, sikerrel utánozzuk formáikat s mozgató készüléküket. Vannak oly állatok is, melyeknek rendeltetése a levegőben mozogni, de azok egyike sincs azon elv,szerint szervezve, mely szerint mi kisérlettük meg ekkorig, ugyanazon működést végezni. Pedig annyi áll: ha fönntartva van számunkra még, hogy valaha a levegőben úszszunk, oda csak azon elvekhez szoros alkalmazkodás , azon eszközök pontos utánzása által juthatunk el, melyeket a teremtő kigondolt, hogy ugyanazon czélt a repülő állatoknál betöltse. Jegyezzék meg tehát: ezen állatok egyike sem könnyebb a levegőnél , sőt ellenkezőleg, be fogják látni, mikép azon körülmény, hogy súlyosabbak, röperejüknek múlhatlan föltétele. Súlyuk az, mely nekik mozgató erőt ad, s mozgató erő nélkül talán lebeghetnének, de sohasem röpülhetnének. Beszélünk ugyan néha arról, hogy egy madár röpülése „tovaúszás“, ámde ez csak amolyan kifejezés, hogy a nagyobb könnyűséget jelöljük, melylyel némely madarak viszonosan másokhoz úsznak. A szó tulajdonképi értelmében soha egy madár sem „úszik tova.“ A sulyerő soha egy perczig sem szűnik meg testére hatni, s a legkisebb közbejövésre föltartóztathatlanul lerántja őt a súlyerő a földre. Azon erő, mely a madarak röpülését fönntartja, szárnyaiknak erélyes ráhatása a levegőnek ellentállást képező közegére. A madarak viszonylagos röpereje azon aránytól függ, mely 1) súlyuk, 2) azon légköri tér, melyet szárnyaikkal elfognak, és 3) azon erő közt létezik, melylyel szárnyaikat hajtják. Nem a legkönnyebb madár a legnagyobb szárnyakkal röpül legjobban és leggyorsabban: ellenkezőleg , egy ily madár röpülése rendesen fáradalmáé és nehézke. A gém mindenki előtt világos példa erre. Teste kiválólag vékony és könnyű, szárnyainak terje roppant, s mégis mindenki előtt felötlő, mily lassú és nehézkes a röpte. Másrészt legnagyobb terjű madarak oly minimál szárnyterjjel, mely általában a röpüléssel megférő, roppant gyorsasággal röpülnek. Példa erre a búvár. Szárnyaik igen keskenyek , minthogy főleg uszonyok vagy evezőrudakkal használtatnak a víz alatt. E madár súlya igen nagy , ennélfogva nagyon nehezen esik neki, általában a levegőbe fölemelkedni, de ha egyszer „vitorlát kelt“, ekkor röpül mint a nyil. Épen nagy súlya s az ebből eredő mozgató ereje az, mely neki e gyorsaságot kölcsönzi. Hogy azon hatalmas behatásnak ellentálljon, melyet a föld vonzereje reá gyakorol; vagy inkább, hogy ezen sulyerő behatásának függőleges helyett vízszintes irányt adjon, majdnem megfoghatlan erővel és gyorsasággal korbácsolja keskeny szárnyait. Csak a leggyorsabb csapások képesek ily kis légsíkon azon hatalmat kifejteni, mely szükséges, hogy a nehéz testalkatot lebegésben tartsa. Ezen két véglet, a gém és a búvár közt, immár mindennemű fokozataira találunk a súly, szárnyterj és csapóerő közti viszonynak a madaraknál. Azon különböző arány sajátos változatosságot s különös repülési tulajdonokat idéz elő. Némely arányok legjobban illenek a „tovalebegéshez,“ mások a gyorsasághoz, ismét mások a fáradság nélküli irányzáshoz. A könnyűség, kitartás és tökéletes irányzási képesség minden egyesített feltételeiben legmagasb fokát a reperő a a fecskenem némely fajaiban, aztán a tengeri madarak némely fajaiban éri el, melyek szárnyai hasonló alkotásúak. Némely madarak fölemelkedése, látszat szerint, kivétel a repülés rendes tevékenysége alól s a szemnek feltolja a valódi „tovaúszás“ vagy „tovasiklás“ gondolatát. Azonban a kivétel csak látszólagos. Habár a sas vagy keselyű fölemelkedik is, mindamellett igen nehéz madár, melyet a röpkészülék legcsekélyebb megzavarodása szétzúzva a földre sújtana. A súly a fölszálláshoz ép annyira szükséges, mint a vízszintes röpüléshez. A madár fölemelkedése épen azon módon történik, mint ugyanazon mozgás a gyermekek sárkányainál eszközöltetik. A sárkánynál a madár súlya részben a gépezet súlya (mert a sárkány nem bir úszóképességgel), de részben a kötél által van képviselve, melynek hajlama van azt lehúzni. A tartó fonal nélkül a sárkányt nem lehetne megtartani — úgy hogy azon szellő ellenében, melytől az emelő nyomás kölcsönözhetik, szöget képez. Ugyanezen módon ad a madárnak az ő súlya képességet, a levegőnek, mely a kiterjesztett szárnyak felé fúg állományi ellentállást szegezni ellent. Midőn szárnya lapját kiterjeszti vagy összehúzza, a legpontosb mérlegeléssel képes a két erőt a mozgás azon neméhez alkalmazni, melyet kíván. Mindkét esetben a vivőerő a légköri nyomás, csakhogy némelykor ezen nyomás az által idéztetik elő, hogy a szárny a levegőt korbácsolja, a néha az által, hogy a levegőt a szárny felé engedi csapkodni. Az utóbbi történik, ha egy madár fölszáll. Magától érthető, hogy a szárny tértartalmának meglehetősen nagynak kell lenni, hogy azon nyomás, melyet a levegő csupán az által gyakorol, hogy a szárny felé fú, elégséges legyen a madarat fölfelé nyomni. Ennélfogva könnyen meggyőződhetni, hogy általában egy madár sem emelkedhetik föl, melynek számlapja tetemesen fölül nem múlja azon minimumot, mely a félirányos röpüléshez szükséges. Az igen nehéz madarak keskeny szárnyakkal sohasem emelkednek föl, egyszerűen azért, mivel azon légköri nyomás mennyiségét, mely szükséges, hogy nagy súlyát fönn megtartsa,csak az igen keskeny szárnylapra gyakorolt leghevesb behatás által érheti el, mely rendelkezésére áll. Búvárt vagy vadkacsát soha sem lehet fölemelkedni látni. A nyomás, melyet még a leghevesb vihar is ama keskeny lapra gyakorolna, melyet azok neki nyújtanak, nem lenne elégséges leesésüket meggátolni. A kondor s más madarak ellenben, melyeknek röpülése rendesen fölszálló, oly széles szárnyakkal bírnál, hogy a nyomás, melyet a legkisebb léghuzam gyakorol, elégséges azon föladatra, súlyukat vinni. Lássuk immár most, miután azon elveket kinyomozták, diplomatia egy kitűnő tagját veszté el ismét Westmorelandjóiban, ki f. hó 16-n este, Abthorpehonseban, őscsaládi lakási meghalt. Született 1784-ben febr. S-n, tehát nem egészen 76 évet . Pályájából ezúttal csak azt említjük meg, hogy midőn Peel Robe 1841-ben ministerelnökké lett, Westmoreland lord az akkori kuluig. minister, Aberdeen lord által berlini követté neveztetett ki; honnan 1851ben ugyanazon minőségben Bécsbe tétetett át. Ott egyik ab írója volt az 1850. júl. 2-n Dánia s Poroszország közt kötött békénél Londonban Russell lord mellett külön teljhatalmazott volt az 1855-i congressusnál. Ugyanazon év novemberében nyugalomba lépe vissza. Párta, oct. 18. (A zürichi béke alapvonásai.) Alább a távirati sürgönyök közt olvasható a zürichi béke alapvonásai felőli londoni verzió; ettől némileg eltérő a „K. Z.“ párisi levelezőjének állítólag hiteles forrásból vett verziója, melyet a mazzali összehasonlítás végei ezennel közlünk. E szerint annak alapvonásai: 1) Austria Császárt: Lombardiát Francziaországnak engedi át. 2) Francziaország azt Szardiniának adja át. 3) Austria Császárja békét köt Victor Emanuellel elismeri annak királyi jogát (droit de royauté) Lombardiára. 4) A francziák császárja kijelenti továbbá, hogy a villafrancai békeelőzményekhez képest, a toscanai nég államaiba visszatérendő lesz. Párma és Modena fejedelmeiről nincs szó. Az sincs kimondva, mint férjei vagy vezettessék vissza IV. Ferdinánd a maga államaiba. Ugyani levelező azt tartja, mikép a toscanai restauratió, valamint általában Modena, Parma és a legatlók jövő szervezete eldöntés végett a congressus elé fog tartozni; az adóssági kérdés miként történt szabályozásáról azonban még semmit sem tud ; csak annyit említ föl fénykép,hogy Napoleon f. hó 12-n igen erélyes, részben éles jegyzéket intézett Turinba, mely a mostani megoldásra lényegesen közrehatott Florence, oct. 10. (A közhangulat. Clariicarde lord itt mutatása A „Le colo“ megintetése.) Mint a „Köln. Zig“nak írják, a legutóbbi hetekben itt sokat beszéltek reactióról s ellenforradalmakról. Sept. 25 két s később oct. 5-két jelölték ki a Romagnábani ellenségeskedések megnyitásának napjául, és mégis a nyugalom mindenütt megmaradt. Annyi bizonyos, hogy a toscanai nép oly lágy, mint a megmelegített kautsuk s tetszés szerint mindenféle alakba erőszakolható. Erős meggyőződések itt nem igen léteznek, rajongók találkoznak ugyan, de lelkesültek ritkán. Másrészről azonban az is igaz, hogy ha itt valóban léteznék egy oly nagy párt, mely a jelen rendnek ellensége lenne, a szervezetnek annál szükségkép hiányzania kell s az ápr. 27-től s az akkor diadalmaskodott párttól keveset vagy épen semmit sem tanult. Demonstratiók nem történtek s alig is lehet azokra gondolni. Ricasoli báró erélyes egyén s a középolaszországi mozgalom vezetői közt kétségkívül a legjelesebb. Claribarde lord Russell s Palmerston lordok barátja néhány napig itt volt, Ricasolival hosszas értekezletet tartott s Bolognában Garibaldi s Ciprianival ebédelt. Hírszerint ő a Themze mellől ezen jelszót hozá : „Türelem s nyugodt kitartás." — Egy itt néhány nap óta megjelenő demokrata lap a „Secolo“ egy bolognai levelezésében így ír: „Ha képviselőink, kik a kormánynak a hon köszönetét szavazák meg, előbb a kiadási budgetet megtekintik, bizonyosan nem oly vaktában jártak volna el. Pepoi marquis (Murat unokája) teljes külügyministeriumot állított föl, felsőbb s alsóbbihivatalnokokkal. Signor Cipriani, — Isten bocsássa meg neki, a ki őt hozzánk küldő! alig erősíttetett meg főkormányzói hivatalában, midőn saját fizetését megkettőzteté. Most havonkint 1000 scudót s 70 scudónyi kocsipénzt húz. Ittléte idejére 30,000 fokot kívánt titkos czélokra. Californiából jő, s azt hiszi, hogy itt is aranybányákkal rendelkezhetik. — 1849-ben az országot négy elnök, 4 tanácsossal s egy titkárral kormányzó s most hivatalnokaink száma egész légió, kik nagyrészint Francziaországból jöttek, s kiket jobb lenne haza küldenünk.“ — Az említett két ur különösen azért nem tetszik a sajátlagos olasz pártnak, mivel Napoleon herczeg ügynökeinek tartatnak. — Az épen most megjelent „Monitore toscano“ közli, hogy a „Secolo" cz. lap, a félebbi czikk miatt, a flórenzi rendőrfőnök részéről megintést kapott. Nápoly, oct. 11. (Ajossá, az Abruzzóba küldött csapatok.) Mint az „Indep. belge"nek írják, jelenleg Ajos s a hajdani salernói igazgató, a ministeriumnak legnagyobb befolyású tagja. Ő hivatalától elmozdíttatá a rendőrfőnököt Governát, ki túlbuzgalma által kissé ártott a kormánynak. — Filangieri, ki Sorrentében folyvást betegen fekszik, nem igen jó egyetértésben van Ajossával. — Nagyon elterjedt azon hír, mikép az Abruzzóba küldött csapatok nem fognak a középolaszországi liga ellen indulni. Ez volt ugyan rendeltetésük, azonban Boque tábornok befolyása leverte a királyt ezen politikában expeditióról. Mindazáltal a hadikészületek nagyban folynak. A hadtest most 22,000 főből áll s még szaporíttatni fog. Ma reggel körlevelek ragasztattak ki, az önkénytesek beállásával ösztönzés végett. Piane 11 tábornok Teramóba téve át főhadiszállását. Gaetából legközelebb újabb csapatok indultak el. Monte- Cassino megerődíttetett s két üteggel láttatott el. Nápolyból egy bombákkal megrakott sorhajó indult el. Egy hajóraj — mely, mint mondják, Aquia gróf parancsnoksága alatt állandó a tengerre indulni készül, s az adriai tengeren már most is egy hajóhadosztály állomásozik, Scrugli parancsnoksága alatt, Garibaldi kiszállásának meggátlása végett. — A vámhivatalnokoknak meghagyatott, hogy gondosan megmotozzanak minden Nápolyban kiszállított boros-, olajos- stb. hordókat s minden Párisból érkező bonbonokat. Attól félnek, hogy ezen hordók puskákat rejtenek s hogy a bonbonok vak valósággal bombák. Párma, oct. 16. I (Farini körjegyzéke.)Farini dictator legközelebb egy körjegyzéket intézett külföldön lévő politikai ügynökeihez. Abban erélyesen védelmezi a Piemonthozi csatlakozás ügyét. Szerinte az annexiót nem lehet különválasztani a régi dynastia ellen kimondott trón- t téli megfosztástól; a pármai nép által e tekintetben kifejezett óhajtások elvaszthatlanok lévén. „Az annexió“ — úgymond — „ugyanekkor kielégíti az ország rokonszenveit s ösztöneit, a szellemeket kibé- s kiti öszhangzó óhajtásaik létesítése által s nagy haladást teljesít a nemzeti újraalakításnak ama műve felé, mely, miután a legnemesebb s legdicsőbb háború által megkezdetett, a népek bölcsesége s erélye s a szabadelvű Europa rokonszenve által folytattatik.“ (Vizsgálat. Befogatások. Aggodalmak. A bűn- s tények névsorának közzététele.) A vizsgálat itt nagybuz-galommal folytattatik; már több mint 80 személy fogatott be. Mint az „Indép. belge“nek írják, itt rettentő zavarok kiütésétől félnek, azon esetre, ha Farini dictator A n v t i gróf gyilkosait halálra ítéltetné. — Farini a modenai s pármai tartományokban előforduló bűntények havi sorjegyzékének közzétételét rendelé meg, hogy így a növekedő erkölcsiség összehasonlító statistikáját lehessen létesítni. Varsó, okt. 19. (Az orosz császár megérkezése.) Az orosz császár f. hó 16-án éjjel számos kísérettel ide megérkezett s a Belvederében szállott meg. Már előbb ide érkeztek: Gortsakoff herczeg külügyminiszer számos diplomatiai hivatalnokokkal Sz. Pétervárról, a bécsi, berlini s londoni orosz követek, valamint több más diplomaták is. A párisi követet szintén várják. Az összes diplomaták személyzetükkel együtt a Lazienski-palotában verék lakásukat. A császári törzs szaporítása végett tábornok-hadsegédek s számos szárny-hadsegédek érkeztek Sz. Pétervárról Varsóba, hol a legközelebbi napokban katonai szemlék s különféle nagyszerű ünnepélyek lesznek. Konstantinápoly, oct. 7. (Az összeesküvés ügy. — Husszein pasa.) Mint a „Pays“nek írják, a szultán a török büntető-törvénykönyv 55—58-dik §§-ai értelmében elitélt összeesküdteknek két évi fogságra fog megkegyelmezni . Husszein pasának pedig — Karsz ostrománál tett fényes szolgáltai tekintetéből — a büntetést annyiban egészen elengedendő amennyiben az egyszerűen csak disponibilitásba fog helyeztetni. Egyébiránt általánosan azt hiszik, hogy a kormány okult azon veszélyen, melytől csak nagy nehezen menekült meg, s rendszerében tetemes változtatásokat eszkölend. (A párisi szerződést aláírt hatalmasságok collectiv emlékirata.) A felfedezött összeesküvés következtében, a párisi szerződést aláírt hatalmasságok képviselői egy collectiv emlékiratot intéztek a portához. Ezen igen rövid, de igen szilárd okirat a jelen török kormánynak szigorú megrovását foglalja magában s kijelenti, hogy Törökország csak akkor lehetene nyugodt, midőn oly kormánya leend, „mely figyelembe veszi annak erkölcsi s anyagi szükségeit, a visszaéléseknek határozott ellensége, s különösen költségkímélő s értelmes a közpénzek használatában.“ (Azon emlékirat), melyet a párisi békét aláírt hatalmak képviselői a portához intéztek, a párisi „Presse“ szerint így hangzik: „Azon hatalmak képviselői, melyek az ottomán birodalom fönnállása és függetlenségéért kezességet vállaltak s ez által annak jóléte iránt különös érdekeltséget tanúsítottak, kötelezve érzik magukat, a jelen kor nehéz körülményeivel szemközt a portát megkeresni, hogy minden gondját az ország politikai és pénzügyi helyzetére fordítsa. Európa Törökországnak a maga kebelében fontos állást engedett, de azt is jól felfogta.