Budapesti Hírlap, 1859. október (234-259. szám)

1859-10-22 / 252. szám

melylyel az óraművészség és egyéb műiparok is egybeköttetve leesnek. A kiállítás jun. 1 -től sept. 30-áig fog tartani. A Societé d’Emulation du Doubs viseli a költségeket s érmeket is fog kiosztani, valamint Páris pél­dájára a kiállított művekből sorsjátékot is rendez. * Great Eastern. Az eddigi adatokkal ellenkezőleg az „Observer“ azt írja, hogy a „Great Eastern“ óriás hajó még e hó folytában és pedig már 24-kén elindul első amerikai útjára. * XIV. Lajos hálóterme. Mint Páriából f. hó 17-ről Írják: XIV. La­jos hálószobája, melyben halála is történt, tegnap óta ismét nyitva áll a látogatók számára, miután kijavítása be van fejezve. Az ágy, melyet a ki­rály komornoka Delebel Simon 12 év alatt készíthetett csak el, azon korban csodaműnek tartatott s függönyökkel van letakarva, melyeket a st.-cyri kisasszonyok hímeztek, a forradalom alatt azonban Németor­szágra kerültek, hanem Fülöp Lajos újra visszavásárolta. E hálóterem melletti szobák, melyekben XIV. Lajos és Marie Antoinette lakott, egy idő óta nem nyittatnak fel többé a látogató közönség számára. Tudomány, művészet és közélet Magyarország tudós társaságaihoz, múzeumaihoz ipar- vagy gazdasági egyesületeihez s egyes tudó­s­a­i­h­o­z a „P. N.“-ban olvasható közlés szerint a washingtoni Smithson féle intézet, tudományos összeköttetés és főleg museumi tárgyak cseréje végett felszólítást intézett, mely így hangzik:­­ A washingtoni Smithson-féle intézet alapítása egye­düli és kizárólagos czélját (ismeretek szaporítása és terjesztése az embe­riség közt) előmozdítani iparkodván, összeköttetését rokon intézetekkel és egyénekkel már a világ minden részére kiterjesztette, és soha nem mu­lasztott el alkalmat a magyar értelmiséget is szövetségébe szólítani. Saj­nálkozva jelenti azonban az intézet, miként fölhívásainak fölötte kevés eredménye jön, mert eddigelé csak két magyar tudományos intézettel le­hetett szerencsére összeköttetésbe léphetni: a magyar tudós társasággal, s a pesti egyetemi könyvtárral, melyek közöl csak az első adván cserébe irodalmi termékeket, fölötte keveset nyert az intézet Magyarország tudo­mányos állása felőli tájékoztatásául. Azért örömmel ragadja meg az intézet ismét ezen alkalmat, hogy a magyar értelmiség figyelmét tételére vonja, s különösen a következő­ket bátorkodik említeni: 1. Az intézet akár magánosok, akár társulatok bármely nyelven irt munkáit, folyóiratait, vagy évkönyveit elfogadja; cserében hason szakú amerikai irodalmi termékeket ajánl. 2. Az intézet minden természettudományi példányokat elfogad, cserében helyettük amerikai példányokat ajánl, melyek minőségét a küldő hátár­ozza meg. 3. Ha egyes tudományos férfiak, hason szaktudományú amerikaiak­kal összeköttetésbe lépni óhajtanak, az intézet kedves kötelessége leend ily ismeretségeket kötni, az illető felek közti levelezés létrehozásával. S e czélból, ha magyar tudósok, vagy általában írók bármely terjedelemben kívánják munkáikat vagy értekezéseiket amerikai hasonszellemű férfiak közt köröztetni, az intézet által tehetik, s az intézet ugyanazon férfiak munkáit fogja cserében megszerezni s megküldeni a magyarországi fe­leknek. 4. Az intézet minden amerikai veteményeket, gépek mintáit vagy közhasznú épületek rajzait megküldi magyarországi feleknek, kik ilyes­mit kívánnak s elvárja, hogy értük cserében szintén minden hason csik­keket megkapjon, melyeket netán kívánni fog. 5. Minden küldemények az intézethez következő czim alatt in­tézendők: Smithsonian Institution care of F. Flügel Washington city American Consul Nort America. Leipzig (Saxony) 6. A kötegen a költő neve kéretik följegyeztetni s a köteg tartalma. 7. Minden küldemény szállítási költségeit a magyarországi fél Lip­cse és lakása közt, az intézet pedig Lipcse és Washington közt viseli. 8. A levelezés az intézet részéről angol nyelven történik, de minden műveit nyelven irt leveleket elfogad s figyelembe vesz. A philadelphiai természettudományok Akadémiája, a magyarországi rokon ntézetek figyelmét szintén fölhívja, hogy az Akadémia minden termé­szettudományi munkát, értekezést, folyóiratot vagy évkönyvet elfogad, s cserében saját évkönyveit és folyóiratát vagy hasonszaku amerikai írók munkáit adja. Lelgpjabb külposta. (Westmoreland lord London, oct. 18. halála.) Az angol peerség T A R 0 Z A. A léghajózásról. (A „Times" után.) Ha a találmányok ezen korában a tudomány valamely uj dia­dala még bámulatra ragadhatna, — úgy­mond a nevezett lap egy czikke — úgy ez ama kísérletnek, a levegőben hajókázni, bármeny­nyire is tökéletlen sikerülése lenne. Ezen nincs is semmi bámulni való : 77 éve most, hogy Montgolfier első léghajóit fölbocsátá, s egy század háromnegyede alatt a legkisebb előhaladás sem történt. A léghajók nem hajóznak a levegőben, csak függnek benne a legtöké­­letesb gyámoltalanságban. A kísérletek, azokat irányozni, nem­csak hogy mind tökéletesen meghiúsultak, egyszersmind legtényle­­gesb bizonyságát szolgáltaták annak, hogy még folyvást a legmélyebb tudatlanság uralkodik azon elvekre nézve, melyeken a re­pül­é­s hatalma a természetben alapszik s melyekből hasonlag minden mesterséges utánzásnak is ki kell indulnia. Nem lehet eléggé absolut határozottsággal ismételni: a lég­hajók képtelenek s mindig azok is maradandnak az irányoztatásra; végkép a légállat hatalmának kell áten­­gedtetniök, melyben függnek. Mindazon analógiák hamisak, melyek által a feltalálók azon csalékony reménybe ringattaták magukat, mi­szerint mégis lehetséges lesz nekik a léghajót irányozni. Egész meg­gondolatlanul épen helytelen időben idézék itt a hajók evezőit s a ma­darak farkait. A hajók nem egy elemben mozognak, mint a léghajók a levegőben , a madarak másrészt épen semmi úszóerővel sem bírnak, nem is kormányoznak ők farkaikkal. A hajó nem a vizb­e­n, hanem a viz­e­n úszik , s egy más elemben mozog legnagyobb része, de eb­ben sem úszik. Általában a madár nem is úszik, se a levegőjén, se rajta, legalább nem a szó valódi értelmében, azaz : nem köny­­nyebb, úgy mint a léghajó, azon elemnél, melyben mozog, ha­nem végtelenül nehezebb. A halnak helyzete a víz alatt némileg közelebbi rokonságban áll a léghajóéval a levegőben , de itt is­ényeges különbségek léteznek. Azon állatok fajsúlya, melyek víz alatti gyors mozgásra vannak szervezve, habár csak igen jelentéktl­­en, mégis mindig nagyobb mint azon elemé, melyben mozognak, minden vadász tudja, hogy a vidra azon perezben kezd lesülyedni, melyben a lövés találja. De a léghajó még akkor is teljesen fogékony­­alan marad minden irányzás iránt, ha féh­érenkor fölemelkedésének maximumát s ezzel azon pontot érte el, midőn Bulya az általa félre­­vomott légtér tartalmával egészen egyenlővé lesz , s ha ekkor még éperővel is ellátva lenne, hasonlóan azon izomerőhöz, melylyel a sethal a maga farkpropellerjét mozgatja, mégis igen kétséges lenne, alján képes lesz-e a légköri állatoknak valahol ellentállni. A tény az: a két közeg, lég és víz különböző sűrűsége,jelenté­kenyen megváltoztatja azon erőviszonyokat, melyektől a mozgató hatalom függ — ha még annak magyarázatai hiányzanak is, mégis tény marad, melyről a tapasztalás bennünket meggyőzhet. Vannak állatok, melyeknek rendeltetése a vízben mozogni, s mi a hajónak víz alatti részét illeti, sikerrel utánozzuk formáikat s mozgató készü­léküket. Vannak oly állatok is, melyeknek rendeltetése a levegőben mozogni, de azok egyike sincs azon elv,szerint szervezve, mely szerint mi kisérlettük meg ekkorig, ugyanazon működést végezni. Pedig annyi áll: ha fönntartva van számunkra még, hogy valaha a levegő­ben úszszunk, oda csak azon elvekhez­ szoros alkalmazkodás , azon eszközök pontos utánzása által juthatunk el, melyeket a teremtő kigondolt, hogy ugyanazon czélt a repülő állatoknál betöltse. Jegyezzék meg tehát: ezen állatok egyike sem könnyebb a le­vegőnél , sőt ellenkezőleg, be fogják látni, mikép azon körülmény, hogy súlyosabbak, röperejüknek múlhatlan föltétele. Súlyuk az, mely nekik mozgató erőt ad, s mozgató erő nélkül talán lebeghetnének, de sohasem röpülhetnének. Beszélünk ugyan néha arról, hogy egy madár röpülése „tovaúszás“, ámde ez csak amolyan kifejezés, hogy a na­gyobb könnyűséget jelöljük, melylyel némely madarak viszonosan másokhoz úsznak. A szó tulajdonképi értelmében soha egy madár sem „úszik tova.“ A sulyerő soha egy perczig sem szűnik meg testére hatni, s a legkisebb közbejövésre föltartóztathatlanul lerántja őt a súlyerő a földre. Azon erő, mely a madarak röpülését fönntartja, szár­nyaiknak erélyes ráhatása a levegőnek ellentállást képező közegére. A madarak viszonylagos röpereje azon aránytól függ, mely 1) súlyuk, 2) azon légköri tér, melyet szárnyaikkal elfognak, és 3) azon erő közt létezik, melylyel szárnyaikat hajtják. Nem a legkönnyebb madár a legnagyobb szárnyakkal röpül legjobban és leggyorsabban: ellenkezőleg , egy ily madár röpülése ren­desen fáradalmáé és nehézk­e. A gém mindenki előtt világos példa erre. Teste kiválólag vékony és könnyű, szárnyainak terje roppant, s mégis mindenki előtt felötlő, mily lassú és nehézkes a röpte. Más­részt legnagyobb terjű madarak oly minimál szárnyterjjel, mely álta­lában a röpüléssel megférő, roppant gyorsasággal röpülnek. Példa erre a búvár. Szárnyaik igen keskenyek , minthogy főleg uszo­­nyok vagy evezőrudakkal használtatnak a víz alatt. E madár súlya igen nagy , ennélfogva nagyon nehezen esik neki, általában a leve­gőbe fölemelkedni, de ha egyszer „vitorlát kelt“, ekkor röpül mint a nyil. Épen nagy súlya s az ebből eredő mozgató ereje az, mely neki e gyorsaságot kölcsönzi. Hogy azon hatalmas behatásnak ellentálljon, melyet a föld vonzereje reá gyakorol; vagy inkább, hogy ezen sulyerő behatásának függőleges helyett vízszintes irányt adjon, majdnem megfoghatlan erővel és gyorsasággal korbácsolja keskeny szárnyait. Csak a leggyorsabb csapások képesek ily kis légsíkon azon hatalmat kifejteni, mely szükséges, hogy a nehéz testalkatot lebegésben tartsa. Ezen két véglet, a gém és a búvár közt, immár mindennemű fokozataira találunk a súly, szárnyterj és csapóerő közti viszonynak a madaraknál. Azon különböző arány sajátos változatosságot s különös repülési tulajdonokat idéz elő. Némely arányok legjobban illenek a „tovalebegéshez,“ mások a gyorsasághoz, ismét mások a fáradság nélküli irányzáshoz. A könnyűség, kitartás és tökéletes irányzási ké­pesség minden egyesített feltételeiben legmagasb fokát a reperő a a fecskenem némely fajaiban, aztán a tengeri madarak némely fajai­ban éri el, melyek szárnyai hasonló alkotásúak. Némely madarak fölemelkedése, látszat szerint, kivétel a repü­lés rendes tevékenysége alól s a szemnek feltolja a valódi „tova­úszás“ vagy „tovasiklás“ gondolatát. Azonban a kivétel csak látszó­lagos. Habár a sas vagy keselyű fölemelkedik is, mindamellett igen ne­héz madár, melyet a röpkészülék legcsekélyebb megzavarodása szét­zúzva a földre sújtana. A súly a fölszálláshoz ép annyira szükséges, mint a vízszintes röpüléshez. A madár fölemelkedése épen azon mó­don történik, mint ugyanazon mozgás a gyermekek sárkányai­nál eszközöltetik. A sárkánynál a madár súlya részben a gépezet sú­lya (mert a sárkány nem bir úszóképességgel), de részben a kötél ál­tal van képviselve, melynek hajlama van azt lehúzni. A tartó fonal nélkül a sárkányt nem lehetne megtartani — úgy hogy azon szellő ellenében, melytől az emelő nyomás kölcsönözhetik, szöget képez. Ugyanezen módon ad a madárnak az ő súlya képességet, a levegő­nek, mely a kiterjesztett szárnyak felé fúg állományi ellentállást sze­gezni ellent. Midőn szárnya lapját kiterjeszti vagy összehúzza, a leg­­pontosb mérlegeléssel képes a két erőt a mozgás azon neméhez alkal­mazni, melyet kíván. Mindkét esetben a vivőerő a légköri nyomás, csakhogy némelykor ezen nyomás az által idéztetik elő, hogy a szárny a levegőt korbácsolja, a néha az által, hogy a levegőt a szárny felé en­gedi csapkodni. Az utóbbi történik, ha egy madár fölszáll. Magától érthető, hogy a szárny tértartalmának meglehetősen nagynak kell lenni, hogy azon nyomás, melyet a levegő csupán az által gyakorol, hogy a szárny felé fú, elégséges legyen a madarat fölfelé nyomni. Ennélfogva könnyen meggyőződhetni, hogy általában egy madár sem emelkedhetik föl, melynek számlapja tetemesen fölül nem múlja azon minimumot, mely a félirányos röpüléshez szükséges. Az igen nehéz madarak keskeny szárnyakkal sohasem emelkednek föl, egy­szerűen azért, mivel azon légköri nyomás mennyiségét, mely szükséges, hogy nagy súlyát fönn megtartsa,csak az igen keskeny szárnylapra gya­korolt leghevesb behatás által érheti el, mely rendelkezésére áll. Búvárt vagy vadkacsát soha sem lehet fölemelkedni látni. A nyomás, melyet még a leghevesb vihar is ama keskeny lapra gyakorolna, melyet azok neki nyújtanak, nem lenne elégséges leesésüket meggátolni. A kondor s más madarak ellenben, melyeknek röpülése rendesen föl­szálló, oly széles szárnyakkal bírnál, hogy a nyomás, melyet a legki­sebb léghuzam gyakorol, elégséges azon föladatra, súlyukat vinni. Lássuk immár most, miután azon elveket kinyomozták, diplomatia egy kitűnő tagját veszté el ismét Westmoreland­jói­ban, ki f. hó 16-n este, Abthorpehonseban, őscsaládi lakási meghalt. Született 1784-ben febr. S-n, tehát nem egészen 76 évet . Pályájából ezúttal csak azt említjük meg, hogy midőn Peel Robe 1841-ben ministerelnökké lett, Westmoreland lord az akkori kuluig. minister, Aberdeen lord által berlini követté neveztetett ki; hon­nan 1851ben ugyanazon minőségben Bécsbe tétetett át. Ott egyik ab írója volt az 1850. júl. 2-n Dánia s Poroszország közt kötött békénél Londonban Russell lord mellett külön teljhatalmazott volt az 1855-i congressusnál. Ugyanazon év novemberében nyugalomba lépe vissza. Párta, oct. 18. (A zürichi béke alapvonásai.) Alább a távirati sür­gönyök közt olvasható a zürichi béke alapvonásai felőli londoni ver­zió; ettől némileg eltérő a „K. Z.“ párisi levelezőjének állítólag hite­les forrásból vett verziója,­ melyet a mazzali összehasonlítás végei ezennel közlünk. E szerint annak alapvonásai: 1) Austria Császárt: Lombardiát Francziaországnak engedi át. 2) Francziaország azt Szar­diniának adja át. 3) Austria Császárja békét köt Victor Emanuellel elismeri annak királyi jogát (droit de royauté) Lombardiára. 4) A francziák császárja kijelenti továbbá, hogy a villafrancai békeelőz­ményekhez képest, a toscanai nég államaiba visszatérendő lesz. Pár­ma és Modena fejedelmeiről nincs szó. Az sincs kimondva, mint férjei vagy vezettessék vissza IV. Ferdinánd a maga államaiba. Ugyani levelező azt tartja, mikép a toscanai restauratió, valamint általában Modena, Parma és a legatlók jövő szervezete eldöntés végett a con­gressus elé fog tartozni; az adóssági kérdés miként történt szabályo­zásáról azonban még semmit sem tud ; csak annyit említ föl fény­kép,­hogy Napoleon f. hó 12-n igen erélyes, részben éles jegyzéket in­tézett Turinba, mely a mostani megoldásra lényegesen közrehatott Florence, oct­. 10. (A közhangulat. Clariicarde lord itt mutatása A „Le colo“ megintetése.) Mint a „Köln. Zig“nak írják, a leg­utóbbi hetekben itt sokat beszéltek reactióról s ellenforradalmakról. Sept. 25 két s később oct. 5-két jelölték ki a Romagnábani ellensé­geskedések megnyitásának napjául, és mégis a nyugalom mindenütt megmaradt. Annyi bizonyos, hogy a toscanai nép oly lágy, mint a megmelegített kautsuk s tetszés szerint mindenféle alakba erőszakol­ható. Erős meggyőződések itt nem igen léteznek, rajongók találkoz­nak ugyan, de lelkesültek ritkán. Másrészről azonban az is igaz, hogy ha itt valóban léteznék egy oly nagy párt, mely a jelen rendnek ellensége lenne, a szervezetnek annál szükségkép hiányzania kell s az ápr. 27-től s az akkor diadalmaskodott párttól keveset vagy épen semmit sem tanult. Demonstratiók nem történtek s alig is lehet azokra gondolni. R­i­c­a­s­o­l­i báró erélyes egyén s a középolaszországi moz­galom vezetői közt kétségkívül a legjelesebb. Clarib­arde lord Russell s Palmerston lordok barátja néhány napig itt volt, Ricasoli­­val hosszas értekezletet tartott s Bolognában Garibaldi s Ciprianival ebédelt. Hírszerint ő a Themze mellől ezen jelszót hozá : „Türelem s nyugodt kitartás." — Egy itt néhány nap óta megjelenő demokrata lap a „Secolo“ egy bolognai levelezésében így ír: „Ha képvise­lőink, kik a kormánynak a hon köszönetét szavazák meg, előbb a ki­adási budgetet megtekintik, bizonyosan nem oly vaktában jártak volna el. P­e­p­o­­­i marquis (Murat unokája) teljes külügyministeriumot állított föl, felsőbb s alsóbbihivatalnokokkal. Signor Cipriani, — Isten bocsássa meg neki, a ki őt hozzánk küldő! alig erősíttetett meg főkormányzói hivatalában, midőn saját fizetését megkettőzteté. Most havonkint 1000 scudót s 70 scudónyi kocsipénzt húz. Ittléte idejére 30,000 fokot kívánt titkos czélokra. Californiából jő, s azt hiszi, hogy itt is aranybányákkal rendelkezhetik. — 1849-ben az országot négy elnök, 4 tanácsossal s egy titkárral kormányzó s most hivatalnokaink száma egész légió, kik nagyrészint Francziaországból jöttek, s kiket jobb lenne haza küldenünk.“ — Az említett két ur különösen azért nem tetszik a sajátlagos olasz pártnak, mivel Napoleon herczeg ügy­nökeinek tartatnak. — Az épen most megjelent „Monitore toscano“ közli, hogy a „Secolo" cz. lap, a félebbi czikk miatt, a flóren­­­zi rend­őrfőnök részéről megintést kapott. Nápoly, oct. 11. (Ajossá, az Abruzzóba küldött csapatok.) Mint az „Indep. belge"nek írják, jelenleg A­j­o­s s a hajdani salernói igaz­gató, a ministeriumnak legnagyobb befolyású tagja. Ő hivatalától el­­mozdíttatá a rendőrfőnököt Governát, ki túlbuzgalma által kissé ártott a kormánynak. — Filangieri, ki Sorrentében folyvást be­tegen fekszik, nem igen jó egyetértésben van Ajossával. — Nagyon elterjedt azon hír, mikép az Abruzzóba küldött csapatok nem fognak a középolaszországi liga ellen indulni. Ez volt ugyan ren­del­­tetésük, azonban B­o­q­u­e­­ tábornok befolyása leverte a királyt ezen politikában expeditióról. Mindazáltal a hadikészületek nagyban foly­nak. A hadtest most 22,000 főből áll s még szaporíttatni fog. Ma reggel körlevelek ragasztattak ki, az önkénytesek beállásával ösz­tönzés végett. Pian­e 11­­ tábornok Teramóba téve át főhadiszál­lását. G­a­e­t­á­b­ó­l legközelebb újabb csapatok indultak el. Monte- C­a­s­s­i­n­o megerődíttetett s két üteggel láttatott el. Nápolyból egy bombákkal megrakott sorhajó indult el. Egy hajóraj — mely, mint mondják, A­q­u­i­­­a gróf parancsnoksága alatt álland­ó a tengerre indulni készül, s az adriai tengeren már most is egy hajóhad­osztály állomásozik, Scrugli parancsnoksága alatt, Garibaldi kiszállásá­nak meggátlása végett. — A vámhivatalnokoknak meghagyatott, hogy­­ gondosan megmotozzanak minden Nápolyban kiszállított boros-, ola­jos- stb. hordókat s minden Párisból érkező bonbonokat. Attól fél­nek, hogy ezen hordók puskákat rejtenek s hogy a bonbonok va­­k valósággal bombák. Párma, oct. 16. I­­ (Farini körjegyzék­e.)Farini dictator legközelebb­­ egy körjegyzéket intézett külföldön lévő politikai ügynökeihez. Abban­­ erélyesen védelmezi a Piemonthozi csatlakozás ügyét. Szerinte az an­­­­nexiót nem lehet különválasztani a régi dynastia ellen kimondott trón- t téli megfosztástól; a pármai nép által e tekintetben kifejezett óhajtá­sok elvaszthatlanok lévén. „Az annexió“ — úgymond — „ugyanek­­­­kor kielégíti az ország rokonszenveit s ösztöneit, a szellemeket kibé- s kiti öszhangzó óhajtásaik létesítése által s nagy haladást teljesít a nemzeti újraalakításnak ama műve felé, mely, miután a legnemesebb­­ s legdicsőbb háború által megkezdetett, a népek bölcsesége s erélye s­­ a szabadelvű Europa rokonszenve által folytattatik.“ (Vizsgálat. Be­fogatások. Aggodalmak. A bűn- s tények névsorának közzététele.) A vizsgálat itt nagybuz-­­­galommal folytattatik; már több mint 80 személy fogatott be. Mint az „Indép. belge“nek írják, itt rettentő zavarok kiütésétől félnek, azon esetre, ha Farini dictator A n v­­ t i gróf gyilkosait halálra ítéltetné. — Farini a modenai s pármai tartományokban előforduló bűntények havi sorjegyzékének közzétételét rendelé meg, hogy így a növekedő erkölcsiség összehasonlító statistikáját lehessen létesítni. Varsó, okt. 19. (Az orosz császár megérkezése.) Az orosz csá­szár f. hó 16-án éjjel számos kísérettel ide megérkezett s a Bel­ve­derében szállott meg. Már előbb ide érkeztek: Gortsakoff herczeg kül­­ügyminiszer számos diplomatiai hivatalnokokkal Sz. Pétervárról, a bécsi, berlini s londoni orosz követek, valamint több más diplomaták is. A párisi követet szintén várják. Az összes diplomaták személyze­tükkel együtt a Lazienski-palotában verék lakásukat. A császári törzs szaporítása végett tábornok-hadsegédek s számos szárny-hadsegédek érkeztek Sz. Pétervárról Varsóba, hol a legközelebbi napokban ka­tonai szemlék s különféle nagyszerű ünnepélyek lesznek. Konstantinápoly, oct. 7. (Az összeesküvés­ ügy. — Husszein pasa.) Mint a „Pays“nek írják, a szultán a török büntető-törvénykönyv 55—58-dik §§-ai értelmében elitélt összeesküdteknek két évi fogságra fog meg­kegyelmezni . Husszein pasának pedig — Karsz ostrománál tett fé­nyes szolgáltai tekintetéből — a büntetést annyiban egészen elenge­dendő a­mennyiben az egyszerűen csak disponibilitásba fog helyez­tetni. Egyébiránt általánosan azt hiszik, hogy a kormány okult azon veszélyen, melytől csak nagy nehezen menekült meg, s rendszerében tetemes változtatásokat eszkö­lend. (A párisi szerződést aláírt h­atalmasságok col­­­lectiv emlékirata.) A felfedezött összeesküvés következtében, a párisi szerződést aláírt hatalmasságok képviselői egy collectiv em­lékiratot intéztek a portához. Ezen igen rövid, de igen szilárd okirat a jelen török kormánynak szigorú megrovását foglalja magában s kije­lenti, hogy Törökország csak akkor lehetene nyugodt, midőn oly kor­mánya leend, „mely figyelembe veszi annak erkölcsi s anyagi szüksé­geit, a visszaéléseknek határozott ellensége, s különösen költség­kí­­mélő s értelmes a közpénzek használatában.“ (Azon emlékirat), melyet a párisi békét aláírt hatalmak képviselői a portához intéztek, a párisi „Presse“ szerint így hangzik: „Azon hatalmak képviselői, melyek az ottomán birodalom fönnál­lása és függetlenségéért kezességet vállaltak s ez által annak jóléte iránt különös érdekeltséget tanúsítottak, kötelezve érzik magukat, a jelen kor nehéz körülményeivel szemközt a portát megkeresni, hogy minden gond­ját az ország politikai és pénzügyi helyzetére fordítsa. Európa Törökor­szágnak a maga kebelében fontos állást engedett, de azt is jól felfogta.

Next