Budapesti Hírlap, 1859. november (260-284. szám)

1859-11-26 / 281. szám

■ A­­rsu­lat igazgatóját az igazgató­tanács nevezi ki. A főfelügyelet­ jog, egy országfejedelmi biztos kinevezése által, az államigazgatóság szá­mára tartatik fönn. A társulat szabályaiból­ ezen kivonatot egyelőre azon megjegyzés­sel közöljük, miszerint teljes kilátás van arra, hogy azok a felsőbb jóvá­hagyást változatlan alakban megnyerendik , mivel azok alapvonásai már helybenhagyottak s csak részlegesen történtek változtatások, épen felsőbb helyről eredt figyelmeztetések szellemében. A 23. §-ban is változtatás tör­tént , a­mennyiben elhatároztatott, hogy az igazgató­tanácsnak­ 25 rész­vénynyel kell bírnia. Ezen fölemelés a belga tőkepénzeseknek kilátásba helyzett idehivatása tekintetéből történt, kik a honokban divatozó eljárás­nál fogva, az igazgatótanácsosoknak saját társulatuknál­ tetemesebb rész­vevőjüket szabták meg. A „Vindobona“ az ismeretes dresdai Statisticus, Engel által, hitelzálogi biztosítások számára kidolgozott el­vek szerint van alakítva, s ezért közvetett czélja , tőkepénzeket általa biztosított hitelzálogokhoz , s viszont a hitelzálog-birtokosokat, illetőleg pénzkeresőket (főleg földbirtokosokat, háztulajdonosokat) arány­lag olcbó tőkékhez juttatni, s azokat rögtöni fölmondások, birói végr­e­­hajtások, s szerfölötti kamatoktól, a társulat közbenjárása által megőrizni. Egy ily társulatnak e tárgybani előnyei Engel ismeretes irataiban igen alaposan kifejtvék, s épen ama közvetítési üzletben állanak,melyet a tár­sulat ekkép tőke-keresők s hitelzálog-birtokosok közt vállal magára s ez által általában a real-hitel (földbirtok-hitel) teljes szer­vezésére törekszik. Técsó, nov. 21-(Községi kórház, Técsői vásárok stb.) E kis vá­rosban is, mely mintegy 2400 magyar ajkú, többnyire földmivelésse­l marhatenyésztéssel foglalkozó lakost számlál, s a mármarosme­­gyei öt koronás város egyik­e, történnek olykor események, melyek a közfigyelmet megérdemelnék, de a nyilvánosság terére nem juthat­nak *). Legyen e hiányon jelen közlésemmel némileg segítve, legelő­ször is annak megemlítésével, a mi itt 1858/9-ben a szenvedő emberi­ség érdekében történt. Ugyanis még 1855. aug. 18-a­n cs. k. Apos­toli Felsége születésü­nnepén t. Lasztokay János cs. k. szolgabiró úr intézkedése folytán e városban néhány iskolai szünnapokon bennlevő tanulóifjak, mint műkedvelők, színelőadást rendeztek, egy annak ide­jében e városban fölállíttatandó kóroda javára. Habár ez, valamint az ily szépre és jóra áldozni kész nemes ifjúság ismételt föllépése elég szép eredményt mutatott föl, de a czél elérésére vagy megkez­désére az még elegendő nem lévén, a bejött összeg biztos helyekre kamatra kiadatott. Múlt 1858-ik év elején Szvoboda József itteni cs. k. szolgabirói hivatali segéd ur karolta föl ismét egy kóroda felállít­tatásának ügyét, a kerületbeli helységeket s azok elöljáróit fölszólí­totta, hogy a helységeikből befolyt büntetéspénzeket engednék át egy Técsőn építtetendő kóroda javára; s azok az 1858. julius 12-ig hely­ségeikből kikerült ilynemű pénzeket egész készséggel e czélra át is engedték, valamint az e városból befolyt büntetéspénzek is ugyanezen czélra fordíttattak; majd az úgy nevezett lelkes fölkarolója f. évi jan. 19-n a tervezett kóroda alaptőkéje javára tánczmulatságot rendezett, mely szintén igen szép jövedelmet eredményezett, így lett a czélra­­törekvő fáradhatlan munkásságnak azon kedvező eredménye, mik­ép oly összeg gyűlt be a tervezett kóroda javára, hogy ez a jövő tava­szon már a város áldozatkészsége mellett létesíttethetik, miután a cs. k. szolgabirói hivatal által annak felsőbb megerősítése is kieszközöl­tetett. Lesz tehát már kórodája is e városnak, és hogy lesz, azt e vá­ros, valamint a kóroda jótékonyságában részesülő szenvedő emberi­ség mindenekelőtt cs. k. szolgabiró Lasztokay János s cs. k. sz. segéd Szvoboda József uraknak fogja köszönhetni, kiknek törekvését azon­ban egyesek áldozatkészsége dicséretesen támogatja. Mert alig hogy a kóroda létesítése megpendíttetett, Karácsonyi Antal gyógyszerész úr mindjárt abban egy ágynak tökéletes fölállítását s fölszereltetését megajánlotta. Reméljük, hogy e példa nem álland egyedül, a város­­ pedig semmi áldozatot sem kímél, hogy a jótékony intézet legrövi­debb idő alatt az emberiség javára megnyíttathassék. Ugyancsak ezen évben a városi elöljáróság által a városi pénz­tár rovására egy községi orvosi állomás is alapíttatott 420 a. é. forint évi fizetéssel, és 35 új krajczár kijárási díjjal, melyhez van kötve annak idejében a kórodai felügyelet is. Ezen orvosi állomás szintén felsőbb megerősítést nyervén, erre Ridler Zsigmond orvos tudor úr elválasztatott. Ezeken kivül a városi elöljáróság pénztára tehetségéhez képest ugyan­csak a szenvedő emberiség segélyezésére ezen lefolyt évben némi adakozásokat is tett, nevezetesen: Az olaszországi háborúban megsebesült harczosok gyógyíttatására 100 ftot; a szomszéd Szigeth városban f. évi august. 10-kén történt szerencsétlen tűz által károsult lakosok segélyezésére 60 ftot; az ottani leégett reform, egyház s­­em­*) Közlő úr a legjobb eszközökhöz nyúlt, hogy Técaöte vád tovább ne érje. Szerk. T . a C Z A. Jean de la Roche. (Folytatás.) Az első, második s harmadik emeleti szobákban azonban semmi különös nem volt. Míg ellenkezőleg a földszin igen érdekes lát­ványt nyújtott a szemlélőnek. A kielégítő fönntartás állapotára utal s noha a bútorzatnak is színét vette az idő, de azért az egészen, a telje­­­­sen hiteles ősrégiség színezete ömlött szét. A mondottakból eléggé­­ kiviláglik, hogy szegények voltunk. Alig volt tizenkétezer frank évi jövedelmünk s ebből jó állapotban kellett tartani, úgy a hogy, e tö- s mör romladozó épületet, mely nem volt helyes arányban háztartásunk minőségével, s azonkívül ama szent kötelezettségnek is eleget kelle tennünk, hogy tisztességesen fogadjuk s ellássuk a hozzánk gyakran be-betévedő mezei szomszédbirtokosokat. Sok gond volt e feszélyzett­­ségben, minden nyomor vagy szegénység nélkül. Az erkölcsi s érzelmi nélkülözések összeházasodása volt itt szemlélhető, az álomkóros jólét­­ tetszleple alatt. Szóval ama kétes állapotban voltunk, mely a jó ke­délyű utazóval azonnal elmondatja : Lám! ezek szegény urak ! mialatt a paraszt, ki a gúnyolót tisztelettel eltelve kalauzolja a Labérkastély­­hoz, büszkén mutat reá s igen meghökken,midőn a jelenkori kérelem­­imádók ajkain falánkos megjegyzéseket hall az ily sasfészkek fölött. Őseink ha gazdagok nem voltak is, bizonyára több kényelem­­­mel éltek mint mi, mert hisz ők építették e lakhelyet, melynek legki­sebb javítása is nekünk oly terhes, szépítése vagy csinos bizgatása­­pedig egyáltalán lehetetlen, azonban jövedelmi forrásaik kiapadását már ők megélték.Hogy erről meggyőződést szerezhessünk, nem szükség fölkutatni családi történeti okmánytárakat; vessünk egy tekintetet a bútorzatra, melyet XIII. Lajos kora óta nem illetett újító kéz, s mely magában sem árult el valami szokatlan fényt é s kész a bizo­nyosság. Ilyen volt ez időtől fogva egy középsorsú nemes házbútor­­zata. E szempontból tekintve ez ereklye-bútorokat, bizonyára megér­demelték, hogy az utódok más szemmel nézzék azokat.Az ízlés és fény­űzés megtartott vagy száműzött sok ízlés- s fény b­icsi czikkeket, de azo­kat, melyek csupán kor jellemzésre s az időviszonyok irányzatának ki­emelésére szolgáltak, rég elhordá magával az idő Francziaországból. Például a belekítményezés több részleteit csak La Rocheban láttam s sehol másutt. Így a többek között egy kandallót a díszteremben, mely kiáltó színekkel mázolt faékítvényekkel volt behintve, nemkülönben az ablakközfalat s az ablaksarkok oszlopait, melyeken két-két finom s festett fametszvény volt szemlélhető, kidőlt sudár pálmát ábrázolva virágtömbök között. Igaz, hogy mindez rut, omladékony, fölösleges, szegényes s ízléstelen ; de hiszen létezik, már pedig csak nyom a lat­ban valamit, ha az is létezik, minek létezésjoga s a megsemmisülés kikerülésére semmi alapindoka nincs. A földszinti lakosztályban fölébreszték még a kíváncsiságot a deszkafalazat szőnyegzeteinek festményei s a szobamennyezetet át­fogó vékony keresztgerendák. Nem tudom, ha ősünk, Richelieu kor­társa, látta-e Olaszországban az antik falfestményeket, de annyi áll, hogy az ősetrusk színezés iránt, melyet pompejusinak lehetne nevezni, különös előszeretettel viseltetett. A három szobának alapszíne sötét csokoládszínű volt, világoskék vonalakkal csikóivá. E szinvegyület, melyet az örág öszhanggal ajándékoz meg, nem veszti el mindazon­által szembeszökő jellegét, így az étterem falain bánták a szemet a fülkeformájn falbavésett kredenczek , a homlok sötétszinü négyszö­gére beirt jelmondatokkal. E falkredenczek erdei méhszinü vasrovát­­kokkal voltak berácsozva, úgy annyira, hogy szegény anyám szemei mindig könnyezni kezdtek, midőn ez öszhangtalanságot látta, s húsz év leforgása alatt nem hitte magát följogosítva, hogy megváltoztasson valamit, vagy másutt ebédeljen. A diszszobának mennyezetes ágya, mely a szobának harmadrészét elfoglaló emelvényen fénnelgett, sár­gával s fehérrel hímzett ágytakaróval volt beborítva; e színvegyület mindazáltal nem volt ép kellemetlen; a padmall négy sarkában óriás virágtartó edények bámészkodtak egymásra. Rettentő ízlés ! A pipe­­reasztalra helyezett tükör két szárnyain két nagy alak állongott, vagy inkább két emberformájú medve; iszonyatos erdei Batyrok fekete dió­fába metszve, melyeknek mindegyike egyik kezével — a másik már Isten tudja mikor letört — magasra emelve tartott egy koronát a tü­kör fölött. A díszszobában a szőnyegfestő ké­relemjátékát nem lehetett nem csodálni. A veréssel csikóit kék alapszínű szőnyegzetre odamá­zolt egy pár a kor divatját képviselő alakot a­helyett, hogy mint az étteremben a fehérszínű családczimereket festette volna le; itt egy hős lovag mélázott syrenje mellett, amott signore Pantalon, Callot utánzata,­­ távolabb egy hegyi pásztornő. A kivitelben a föntebbi izléshiány. Mindazonáltal a közelvidék régiségbúvárjai örömmel te­­kinték e festészeti maradványokat, melyeket a félben összeomlott, fél­ben kőhalmazzá tömegűri kastélyokban nem fedözhettek föl. E három szobának pohárszékei s étasztalai különben a renais­sance stylt megelőző fölfogásra mutattak, de oly rosz állapotban vol­tak, hogy az egérhad a fiókban gyűlést is tarthatott s minden perczen lehetett őket a finom fametszvényeken föl s alá szaladgálva látni. E vén bútorok, melyeket az etrusk színezést kedvelő ősapa annyira tisz­telt, nem mozdultak ki helyeikből négy század óta. Az ágy lassanként roskadozott a sznette lábakon ; a talaj apró négyszögtéglái meghasa­dozva a vénség miatt, átadák magokat a porladjanak, s az ablakok külpárkányain a teremtés minden hivatlan füves rendez­vényt adtak egymásnak. H. Anyám és én itt éldegéltünk ez omladványkastélyban, a múlt­nak e hamvai között; ő halványan, szikáran s álmodozva; én szint­­oly szikáran s inkább mélabúsan s nyugtalanul, mint neki törődve s szemlélődve. Anyám még fiatal nő volt, midőn én már kezdtem kinőni a gyer­mekkorból. Tizenöt éves korában férjezve, alig haladta meg a harmin­­czat, midőn én is elértem a kort, melyben ő engem a világra szült.Arcza még elég kedves volt, úgy hogy ki bennünket egymás mellett látott, nővéremnek tekintette őt. De egészségének törékenysége, a kiolthatta a fájdalom férjének elvesztése fölött,s az eltompant nembánomság megszo­­kottsága ót a mindenfeli lemondás azon állapotába helyezték, hogy előttem nem tizenhat, de ötven évvel tetszett öregebbnek nálamnál. Kellem­e angyalias, jósága azonban kissé hideg volt; talán a hosszas özvegység könnyes hártyával vonták be szívét. Sokszor gon­doltam hogy­­ látva azt, miként nyugodtságom daczára bennem nagy közlékenységi hév forrong, erőtette magát, hogy engemet a lehető legtovább tartson fegyelemben, nyugodt méltósága által. Lehet, hogy kárhoztatni fognak azok, kik benne s bennem a szeretet lángját, melyet ő csak mérsékelni iparkodott, nem ismerendik föl. Ha tehát tehetnék engedékeny szemrehányást — nem értem ezt szoros értelemben — az említett egy tartékonyság lehetne az. Méltá­nyossága s nyájassága bámulatot gerjesztett mindenkiben. Lelkének zordsága miatt modorában nem volt kesernyés, nem éles szavában. Aj­tajával összefért a türelmesség, jámborsága nem volt álszenteske­dés. Tisztelteivé becsültetett, s ha bárkinek szólott volna is egy mé­lyebb baráti szót, bizonyára szerettetett is volna; de úgy látszott, hogy atyám szerelme után nem akar többé szívérzelmet ismerni, bár­mily tiszta teendett is az. Sőt az enyém sem látszott neki oly szüksé­gesnek. Úgy látszott, mintha örömmel elfogadná, de csak azért, hogy a kötelesség gyakorlatából ki ne tanuljak, különben szeretetének kéz­zelfogható bizonyságaiban igen takarékos volt; féltem őt némileg, noha ajkain a szemrehányásnak még árnya sem lebbent végig soha. Ha hibáztam, a dorgálás az volt, hogy bebizonyíta, miszerint csak magam­ magamnak ártottam. S ez imádandó anya, midőn félt, hogy a plom segélyezésére 50 ftot, igy összesen segélyezésekre a jelen évben kiadott e városi pénztár 210 ftot a. é. A „B. H.u f. é. 256. sz. a kassai közigazg. kér. lévő vásárokkal bíró városok s községek névsorából Técső városa ki van feledve,azért legyen itt pótlólag megemlítve,hogy Técsőnek évenként 5 országos vására van, mindegyik valódi országos vásár,miről tanúskodhatnak Galicziából,Len­­gyelországból s Magyar- és Erdélyország minden részéről ezen vásá­rokon megjelenni szokott marhakereskedők. Alig is történhetnének valahol jobb és nagyobb baromvásárok, mint itt a máramarosi váro­sokban, mely megyében a marha- és lótenyésztés a gazdálkodásnak kiválólag egyik legfőbb ágát képezi; valamint­ a galicziai s lengyel­­országi marhakereskedőknek is leginkább kezük ügyébe esnek az it­teni, nevezetesen: técsői, szigeti, és huszthi vásárok. Az e megyebeli városokban esni szokott vásárok nem is mondhatók rendkívül soknak, mert azok évszázadok óta úgy vannak tartatva, és rendezve, hogy soha meg nem tódulnak, egymással össze nem ütköznek; sőt hogy azok mindegyikére e bérezés vidék hosszan nyuladozó völgyeibe lakó leginkább marhatartásból élő népének nélkülözhetetlen szüksége van, azt azok helyzete és körülményei eléggé magyarázzák. Végül még egy kiegészítő megjegyzést. Ugyane lap 258. számá­ban egy czikk a kassai közigazgatási kerület községi háztartásáról kimerítő fölvilágosítást adván, ott az mondatik, hogy „csak leginkább Gömör megyében találkozik néhány helység, hol a községi jövedelem egészen a­z fedezi a kiadást.“ Ezt oda egészíthetni ki, negye megy­ében is vannak községek, hol a községi vagyon jövedelmei rendes kezelés mellett fedezvék az évenkénti kiadások, és igy a lakosok községi adót nem fizetnek. Ilyenek nevezetesen: Técső, Szigeth és Hosszumező koronás városok, hol még eddig a lakosok nem ismerék a községi adót. Körmend, nov. 20. (Lembachi szőlész ünnepélyek.) Most midőn a társu­lati eszme, s emlék­­ünnepélyek országunkban is élénk mozgalomnak indultak, azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha a szomszéd Stájeror­szágnak egy igen szép ünnepélyességéről s buzdítással ható jótékony intézetéről szólok, melynek­ ünnepélyes eljárásnak pár héttel ezelőtt tanúja voltam. Értem a lembachi szőlész-ünnepélyt Marburg közelében. Ez October 23-kán ment végbe, 19 szegény sorsú szőlőmives és szőlőmivesné ruhaneműekkel ajándékoztatván meg, mely kitüntetés­nek a munkások szorgalma növelésére igen jótékony hatása van. Az ajándékozás egy alapítványból történik, mely főkép cs. k. János Főherczeg, Stájerország felejthetlen mecaenása által kezde­ményezve, I. Ferencz császár emlékének köszöni lételét. Névszerint I. Ferencz csásár s hitvese Karolina Augusta Csá­szárné Ő Felsége meglátogatták a főherczeget 1830 ban Fikern nevű szőlejében s ott igen élvezetes napot töltvén, saját kezükkel szőlőt is ültettek, a hegynek több szép helyeit pedig bejárták. Ennek emlékét János Főherczeg egy emlékoszloppal örökítette meg. Midőn ez fölál­líttatott, ugyanakkor kezdett egy alapítványt, melynek kamataiból magokat ugyanazon hegységen kitüntető mindkét nemű szőlőmunká­­sok jutalmaztassanak. Ez alapítványhoz azonnal több ugyanazon hegységi birtokosok is járultak, úgyhogy az mindjárt első alkalom­mal 700 pftra nőtt, azóta pedig 1000 pfton fölül szaporodott.Eleintén pénzjutalmak adattak. 1854 óta van divatban különösen téli ruhane­­műek kiosztása, miután az tapasztaltatott, hogy azt a szegény mun­kás nép kedvesebben veszi. Míg a boldogult főherczeg élt, többnyire saját kezével szokta volt a kiosztásokat tenni. Most Merán grófné tisz­telte meg a kiosztást jelenlétével. Nap­­ojdonságok * A József-emlékszobor számára múlt szerdán kezdték meg a talapzati munkát a József téren. Az itt fölállítandó szobor mint tudva van H­a­­­b­i­g műve Münchenben. * Orvosi munka. Orvosok részére igen érdekes munka van jelen­leg sajtó alatt. Ez a dr. Sugár úr által kiadandó „Orvosi Almanach.“ A jó képességű s közelebb külföldön nagyobb utazást tett orvos úr e könyvét mind tartalomra, mind külső kiállításra nézve oly érdekessé igyekszik tenni, hogy a hason czélú német munkákkal sorompóba lép­hessen. * Érdekes hagyaték. Zala-Egerszeg mellett Pető-Henye helységben nem rég egy Simon János nevű egyszerű pórlegény halálozott el, ki VCglCUUClClCUO,___________________­________ __________________ sét igtattatá be: Szeretesből nemzetemhez és hazafi jó indulatból a pesti nemzeti színház alapjának 10 forint pengőt hagyományozok.“ * Irodalom. A magyar Parnassus a régibb és az újabb korból kö­vetkező két művel gyarapodott. Az első jó classicusunk : „Berzsenyi Dániel versei.“ A megrongált szöveget az eredeti kéziratok és kia­dásokhoz egyezgetve, kiadatlanokkal, és életrajzzal bővítve, a költő örökösei megbízásából kiadta: T­o­­­d­y Ferencz. A költő hü arczképével. uaui c* Egy tömör kötet. A másik: „Tóth Kálmán összes költ­em­é* nyei.“A költő arczképével két kötet. Mind a két munka Heckenas* Gusztáv sajátja. Az utóbbinak ára 3 ft uj p. * Zágrábi pályaudvar. Zágráb város községtanácsa f. hó 15-kén bizottmányt nevezett ki alkalmas hely kijelölése végett a jövő pályaud­var számára. A bizottmány egyhangúlag azon nézetét nyilványttá, hogy a pályaudvar, melynek hossza 600, széle 60 leend, a selyemszövő utczával egy vonalban állíttassék föl a Petrinusok utczája és a laktanya közt, mivel e pont a város központjához közel, és a Száva árterületén kívül esik, s mind az előbb említett utcza, mind a kórház- és selyemszövő utczákból könnyen járható. * Gyü­mölcskiállítás: Miskolcson a folyó évben keletkezett borsodi gazdasági egylet által rendezett első gyümölcskiállítás f. hó 20-kán nyittatott meg a „korona“ vendéglőben. Remélik, hogy e vállalat az ott fájdalom nagyon elhanyagolt gyümölcstenyésztés nemesítésére legjobb sikerű leend. Tudomány, művészet és közélet (Irodalom.) Das Sanitätsjahr 1858. in der Sst­a­d­t Pest nach meteorologischen, sanitätischen und statisti­schen Beobachtungen von Dr. Carl Tormay. II. Vége. Legérdekesebb a halálok kimutatása és tekintve az arány nagyságát a gümőkór legtöbb áldozatot igényelt, az elhunytaknak 18.20 százaléka ezen életrövidítő kóralaknak esvan martalékul, legtöbb a 10—40 évi élet­korban (51.43°­0). Legsűrítebb vala e baj okozta halálozás, midőn az azon reactio lghatalmasabbnak bizonyult, félreismerhetlen tanúságul, hogy a légzés­szervek nem vonhatják ki magukat ez elem romboló befolyása alól. Az arány magassága szerint második helyen egy eddigelé meg nem határozott halandósági ok jelentkezik, a rángatódzisok gyerekeknél — nehézkór — melyek legszaporáb­ban a nyári hónapokban, nyilván a nagy­hőség nyomán mutatkozott szélhüdések stb. legritkábban az őszi hónapok­ban fordultak elő. A tüdőláb 4,65°/C-l garázdálkodott, midőn a többi kór­nemek nagyobb kisebb mértékben tartottak aratást. Valamint a fontosabb kórnemeknek havonkinti menetét, úgy a főbb halál­okok folyamát is időszakilag ecsetelve egy­­ külön ábra szembeszö­­kőleg tünteti föl, és igen örvendetes, hogy az efféle mozzanatoknak ábrá­­zolati kimutatása, mely újabban külföldön annyira megkedveltetek, ná­lunk is kezd lassan kint meghonosulni. A keresk. kamaráé, jelesen a kérdésben forgó közlemények indítójáé , , s a titkáré az érdem, hogy e kőrajzok csinos kiállítása által be lön bizonyítva, miszerint hazánk e nemű iparossága bátran állhatja ki a mivelt világ bírálatát. Kedves toldaléka az eddig megismertetett dolgozatnak, a helybeli baromállományban a házi­állatoknál mutatkozott nyavalyák rövid megis­mertetése, melynek azonban jövőre mezőgazdászaii szempontból nagyobb terjedelmet és részletességet kívánunk. Úgyszintén egyik becses függelék városunk egésségorvosi személyzetének kimerítő bemutatása, úgy­általán véve, mint tekintve a helybeli lakók számát. Ezekben elég bőven megismertettük volna főorvosunk statistikai dolgozatát s legyen szabad végül egy kívánalmat kifejeznünk. A tetemes kór és halálesetek, melyek városunk területén évenkint felmerülnek, még más irányban is képesek lehetnek becses adatokat szolgáltatni, jelesen j­ör annak felismerésére, mily arányban az egyes különböző nemzetiségek részesítvek­ a különféle kóralakokban, az­az: mennyire tanúsítnak az egyes nemzetiségek ama vagy eme betegségnemre nagyobb hajlamot, mennyire áralnak el nagyobb kisebb fogékonyságot úgy tekintve a légköri tünemé­nyek kihatását, mint a fölmerülő kórállapotok uralmát. Másodszor fölötte kívánatos lenne a légköri és korbeli tünemények­nek az egyes foglalkozásokra való befolyásának kipuhatolására is némi tájékozó adatokat nyerhetni, hogy a különféle keresetnemeknek az egyik vagy másik köralak felé hajtása, és a polgári keresetmódoknak életrom­­boló volta iránt kellő felvilágosítással kedveskedhetnénk. Mindkettő könnyen az által lenne eszközölhető, ha a szegénybete­­gek gyakorlatában előforduló úgy mint a kórházakba jutó betegek nemze­tisége és polgári állása, kereseti s foglalkozásmódja esetről esetre ponto­san feljegyeztetnék. Tudjuk ugyan, hogy ez it a nem épen megvetendő idő és munkavesztegetéssel járna , és hogy a számos egyéb följegyzések mellett, nem könnyen várható, miszerint még egyéb viszonyok figyelembe vétessenek, de városi főorvosunk már annyi akadályt tud­ legyőzni, hogy nem kétkedünk, miszerint a felvételek ez iránybani szélesbítésének is utat fog törhelni, és a mondott viszonyok fölismerésére vezethető adatok gyűj­tését is lehetővé fogja tehetni. 5 Legifjabb körposta London, nov. 21. (Az o 187 ügy.) A „Morn. Post“ így szól: „Okunk van hinni, hogy az olasz kérdés az angol kormány s különösen, a külügyi hiva­tal figyelmét folyvást foglalkoztatja. Mennyire tudomásunk terjed, ekkorig nem érkezett ide formaszerinti meghívás a congressusra, s ily

Next