Budapesti Hírlap, 1859. november (260-284. szám)
1859-11-18 / 274. szám
1859. — 274. szám Előfizetési árak austriai értékben. budapesten. A Hivatalos Értesítővel együtt. A Hivatalos Értesítő nélkül. , fr. kr. I fr. kr. I , fr. kr. Évnegyedre 4 50 | Egész évre 10 — I Évnegyedre 3 — Egy hónapra 1 75 | Fél évre 5 25 | Egy hónapra 1 25 (A házhozhordásért horonkint 15 karral több.) Előfizethetni Buda..' «ten a kiadó hivatalban. Egyes szám ára a Hivatalos Ertistffvel együtt . 00 kr. „ nélkül . 10 „ SZERKESZTÖ-HIVATAL : Barátok tere 7-ik szám 1-ső emelet. KIADÓ-HIVATAL: Barátok tere 7. ez a m földszint. •Kääsäci--~i1~- I ■ - n- difi» TT-TTTgr^rrsrr-rrrirrir-rnösirii MURMCPOMUAMM Péntek, november 18. Előfizetési árak austriai értékben. VIDÉKRE.Naponklnti postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt. A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. I, fr. kr.] I fr. kr. I , fr. kr. Egész évre 19 — Évnegyedre 5 50 ! Egész évre 14 — | Évnegyedre 4 — Fél évre 10 — | Egy hónapra 2 10 j Fél évre 7 — | Egy nőnapra 1 60 Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál Igtatványok. Egy hatodhasábos petrisor egyszeri beigtatáanál 6 ujkrajczárjával, kétszerinél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczárjával számíttatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A beigtatási bélyegdij mindamadiszor 36ujkra Mindennemű hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl A külföld számára a hir- ■ detményeket H. Hübner könyvkereskedése Lipcsében veszi át. Egész évre 15 — Fél évre fr. kr. 58 HIVATALOS RÉSZ. ő cs. k. Apostoli Felsége az igazságÜgyministeriumnak legfeleöbbleg helybenhagyott jövőbeli személyzeti létszáma alkalmából, f. évi nov. 11-ről kelt sajátkezű iratával, a szolgálat érdekében levőnek találta . Járy György ministeri tanácsost, az igazságügy-ministeriumnak eddigi szintoly buzgó, mint kitűnő szolgálatával a legmagasb megelégedés kifejezése mellett, mint udvari tanácsost a legfelsőbb törvényszékhez áthelyezni. NEMHIVATALOS RÉSZ. A "Budapesti Hírlap" távirata. Páris, nov. 16. Hiteles kútfőből hallatszik, hogy Napoleon császár a Buoncompagnivali combinatiót tökéletesen kárhoztatja s ezt Tarinban s egész Olaszországban tudata adja. Pest, nov. 16. (Politikai szemle). Valahára képesek vagyunk a középolaszhoni ügy legújabb stádiumára nézve hiteles és részletes adatokkal szolgálni. Ezeknek velejelmez : Victor Emanuel király tökéletesen el volt határozva, a carignani herczeget a felajánlott tisztség elfogadására fölhatalmazni, sőt (miként ezt annak idejében megemlítet-tük) már hetek előtt legalább pillanatig azon szándéka volt, hogy maga nevezné ki a herczeget Középolaszország régensének. Azon-ban Dabormida tábornok, ki ez iránt értekezendő Párisba ment, azon a hírrel jött vissza, hogy Párisban ekinevezést sehogysem ajánlják és hogy a dolognak mindenesetre a nemzeti gyűlések szavazata utján kellene létrejönie. Az aláírásra kész rendelvény tehát félretétetett, a nemzeti gyűlések egybeléptek és Carignan herczeg megválaszta-tott. Ezen eredmény tüstént Tarinba úgy , miként Párisba táv- iratoztatott, hanem ezalatt Napoleon császár kipuhatolta volt a kabinetek indulatát és azt nem igen biztatónak találta , nevezetesen Austria kinyilatkoztatá, hogy Carignan herczeg régenssége egyenes gúny lenne a zürichi szerződés ellen és hogy ily esetben e szerződés Austria részéről nem fog ratifikáltatni. E tudakozások folytán Napóleon császár Victor Emanuelnek azt tanácsla, hogy a carignani herczeget visszautasításra bírja. E hó 8-kán érkezett Ta- Arirba a császár e tudósítása ; a király tüstént egybehivatta a ministereket és III. Napóleon sürgető tanácsát közlé velük. A ministerek teljesen le voltak verve, a király szintén mélyen megilletődött és néhány perczig nyommasztó csend uralkodott a teremben, melyet végre maga a király szakasztott félbe, kijelentvén, miszerint érett megfontolás után a legújabban kívánt áldozatra is rászánja magát, de Középolaszhon egységét semmi áron nem akarná odaáldozni, tehát a régensséget elvben helyeslendi, csak más személyiséget indítványozván az olaszoknak. E személy meghatározása képezte a ministeri tanácskozás főtárgyát; másnap a király még egyéb tapasztalt férfiakkal is értekezett, és midőn az olasz küldöttség a carignani herczeg előtt megjelent, ez megköszönte ugyan a neki szánt kitüntetést, de a régensség elvét Buoncompagni alatt valósítandónak ajánlotta. Eddig terjednek híreink, miknek hitelességéről kezeskedhetni. Ekként aránylag jó kimenetele volt az egész dolognak, mert a piemonti dynastia távol marad a régensségtől (ami nélkül Olaszhon békéje újra veszélyben forgott volna)és a carignani lg visszavonulása által üresen hagyott helyre se Cavoni se Garibaldi nem lép, hanem a mérsékelt és józan Bnoncompagni, ki a kormányt előreláthatólag tökéletesen Piemont értelmében fogja vinni, de remélhetőleg legalább minden kihágásnak és vérengzésnek elejét venni. E kimenetelt szántszándékkal csak aránylag jónak neveztük, mert hogy Austria ezt akárcsak legtávolabbról is helyeselhetné, arról szó sem lehet. E régensség általában — akárki legyen is annak személyesítője — eredeti illustratió a villafrancai s zürichi békéhez, és ha az ebbeli állapítványok legalább még a külső szia szerint fönnállanak, ez nyilván nem Francziaország vagy Piemont ebben jóakaratának, hanem egészen más kényszerítő körülményeknek tulajdonítható. Egyebek közt megemlítik, miszerint Kisseleff gr. Varsóból Párisba visszatérvén, a czárnak igen nyájas levelét Ferdinand toskánai nagyherczeghez hozta magával, hogy ezt a konstanczi tó partjain nővére, a bajor herczegnőnél mulató nagyherczegnek kézbesítse. Másfelől Sándor czár, ki Victor Emanuellel is folytonos levelezésben áll, ez utóbbi irányában is kinyilatkoztatta volna, miszerint a legitim fejedelmek jogait fönn akarja tartatni. A kik tehát ellenkezőt akarnak, azoknak mindenesetre lassan és óvatosan kell előre lépniök, nehogy az eddig semleges hatalmakat is maguk ellen kihívják. A congressusról — elég csodálatosan nem igen szólnak a lapok ; úgy látszik, miszerint az, hogy e gyűlés már dec. 15. egybelépend, inkább jámbor kívánat, mintsem tényeken alapuló várakozás. Mindazáltal igaz, hogy a meghívás Austria és Francziaország részéről minden pereben várható, a meghívottak válaszai azonban tán nem lesznek annyira öszhangzók egymással, hogy ezeknek folytán az értekezést tüstént meg lehetene nyitni. Nevezetesen Oroszország — könynyen megfogható okokból — nem formaszerű congressust, hanem „sza-I bad conferentiát“ kíván, ahol fesztelenül lehet beszélni „de omni- Ibus rebus et — quibusdam aliis !“ E kívánat ellen Franczia- ország nem teend kifogást, mert, miként már most egész bi-izonyossággal mondhatjuk, e hatalom az 1815-diki szerződések revisióját diplomatiai után már egyenesen is megpendíté és nevezetesen Bécs és Páris közt e tárgy körül forog jelenben az eszmecsere. Ezt tudván már most épenséggel nem hihetjük , miszerint Boroszlóban az 1815-diki szerződések „érinthetlensége“ határozhatott volna, mert különben Francziaország legalább e perezben szóba sem hozta volna a revíziót. Azonkívül Schleinitz báró legújabb körjegyzékében, melynek legalább lényeges tartalmát ismerjük, ily . határozatról nincs szó, pedig ok sem lenne eltitkolására, ha valósággal hozatott volna! Mindez azon következtetésre jogosít, hogy a congressus, ha valóban létrejö, tetemesen túl fog terjedni az olasz ügy határain és habár a bábom „localizált“ vala, de a congressus semmi[ esetre sem leend az! Belgrád, nov. 15. ) (A „Szrbszke No vine.“ Egy kis baj a pasával. F i 1 i po v i c s.) Engedjen meg az olvasó, hogy mai levelemben legelől megint a „Szrbszke Novine“-val foglalkodom. Már négy szám fekszik előttünk e lapból ez új szerkesztés alatt. Mikor az első lap megjelent, azt írtam, hogy hangja mérsékeltebb, mint vártam. Azonban ami elmaradt az első számban, a szerkesztő és társai azon vannak, hogy a következő számokban helyrehozzák. A lap hangja naponkint izgatottabb, s minden egyes új számban új becsmérléseket találhatni, nem csak azon párt ellen, mely a volt szerkesztővel a törvényesség mellett harczolt, hanem azon külföldi lapok ellen is, melyekben fekete színekkel festetett Szerbia jelen rész állapota, melyet azon pártbeli emberek idéztek elő, kik kezében jelenleg Szerbia egyetlen politikai lapja a „Szrbszke Novine“ találatik. A hivatalos „Tem. Zeitung“ valóban goromba szavakkal dorgáltatok meg azért, mert számos czikkeket hozott, melyekben részint való, részint kigondolt panaszok találtattak Szerbia mostani helyzetének kényelmetlenségéről. A „Tem. Zeitung“ után rájött a sor az „Augs. Alig. Zeit.“-ra, bál szintén több czikk jelent meg Szerbia mostani helyzetéről.Furcsa, hogy az „Alig. Zeitungot“ a „Szrbszke Novineban“ most ép azon ember dorgálta meg, kinek tolla a múlt év végén, s a mostani elején a volt szkupstina minden tetteit, tehát a jogtalanokat is szépíteni akarta s ép ugyan azon „Allgemeineban.“ Azt hiszem, hogy nem sokára a többi lapokra is kerülendő sor, s azok is kikapják a magokét. Ezen becsmérlések s mocskos dorgálásokon kívül, a mi aj „Szrbszke Novine“-ben találtatik, s a mi Szerbia belállapotára vonatkozik, részint tudatlanság, részint vakmerő részakarat bélyegét viseli homlokán. A nevezett lapnak jelenleg az a tendentiája, hogy a volt „Szrbszke Novine“ szerkesztőjét az olvasó közönség előtt minél hátrányosabb világba helyezze, s mivel a volt szerkesztő nem született Szerbiában, személyében mindazok ellen agitál, a kik bevándoroltak, s Szerbiában polgárjogot nyervén hivataloskodnak. További tendentiája , hogy ócsárolja az ellenkező pártbeli embereket, bár kik ezek, s bárhol születtek , s ez ócsárlásokkal összeköti alattomos dicséretét saját pártbeli embereinek, akiket mind valódi hazafiaknak ecsetel. Egy „Tekintet mostani helyzetünkre“ czímű czikksorozatban legfurcsább vegyüülékét találhatja az ember a történelmi tudatlanságnak s politikai éretlenségnek. Farizeusok, jezsuiták, aristokraták, a világosság s miveltség ellenei, törökök, külhatalmak, Szerbia történelmi múltja, jelene s jövője mind egybe van olvasztva e czikksorozatban, amelynek vége felé ez áll: „Vigyáznunk kell! A mi jelenünknek nagy nehézségekkel kell küzdenie. Nem könnyű átalakítani egy egész nemzedéket, amely morális vesztéhez kezdett volt közeledni.“ Tehát morális vesztéhez kezdett közeledni Szerbia mostani nemzedéke?! Valóban van némi igazság e tételben, s ennek legnagyobb bizonyítéka az, hogy oly emberek hathatnak a kormány dolgaiba, minek a mostani „Szrbszke Novine“ dolgozótársai és barátai. De halljuk, miként végzi a nevezett czikksorozat: „Húsz év alatt ültettünk kórót szép kertünkben, s ha valami jót tettünk, a rosz emberek azt elborították fölötte nagy roszaságokkal, s hallottam árulásaikkal. Ha ezer sejtik volna, nem bírnák azokkal kárpótolni elkövetett résztetteiket.“ S még ők panaszkodhatnak! Kissé bővebben szólottam a „Szrbszke Novine“ ról azért, mert azt hiszem, hogy a sajtó állása nagyon is jellemzi egy állam helyzetét is. Ép úgy, mint a mostani szerb sajtóban uralt a rendetlenség, lehet azt észrevenni a kormány majd minden tetteiben. Úgy látszik, hogy Milos herczeg is megunta már a sok haszontalan, s ízetlen beszédet. Tegnap magához hivatta a censort, s bár nem elég világosan, mégis azt adta értésére, ne engedje meg minden badarság kinyomatását. A censor emlékeztette ugyan, hogy a „Szrbszke Novine“ lap jelenleg nem censuráltatik, de ő csak annál maradt, hogy a censor felelős mindenért ami kinyomattatik. Hogy a censor helyzete ez által roszabbak, s nagyon kényelmetlenné vált, magától értetik. A herczegnek némi baja volt a belgrádi török pasával. Ugyanis pár hét előtt egy kis naptáracska jelent meg, melyben egy üdvözlő ének olvasható Milos herczeg Szerbiába visszatérésének alkalmából, ás énekben a többi közt azon sanyarú állapot is említtetik, melyben a török birodalom különbféle tartományaiban lakó szerbek sínylődnek. A pasa az éneket ingerlőnek találta, s a herczegnél némi tiltakozást emelt; azoban az egész dolog könnyen kiegyenlíttetett. Egyik múlt levelemben írtam, hogy az igazságügyi minister működése következtében Filipovits fő és semmitő törvényszéki ülnök minden jogos ok nélkül simplicitet elbocsáttatott hivatalából. Mikor múlt hó végével a fizetésnapja eljött, az illető hatóság megkérdezte a miniszert, a nevezett Filipovitsnak kiadhatja-e fizetését, mivel nem lehetett semmi letételi okmány. A minister megkérdezte a felől Milos herczeget, ki magához idéztetvén Filipovitsot, neki kezét nyújtotta megcsókolásra, (a herczeg kezét idegcsókolni, itt szokásos) s őt kegyesen elbocsátá, utasítván, hogy térjen vissza helyére a semmítő törvényszékhez. A herczeg kegyessége megjavította azt, a mit a miniszer rész akarata s talán bárgyúsága roszul tett. A közhatóságok hatáskörének szélesbítése. Kék. Azon átalakulás, mely a közigazgatás egyszerűsítésére nézve terveztetik, itt amott az egyes hatóságoknak lassanként engedtetni szokott nagyobb működési önállóságában, az alattas hivatalok s közsegeknek a központi hatóságok alóli függetlenítésében máris érezhetővé válik, így nem régen az országos politikai hatóságoknak működési köre többnemű teendőkre nézve nem csekély mérvben jön szélesitve, és legújabban hason irányban és hason czélból a postaigazgatóságok hatásköre jelentékeny mértékben tágíttatott meg, minek az leohol eredménye, hogy a hivatalos ügyek halmaza több vállra fektetve,nem annyira nehezülend a központi hatóság vállaira, hogy továbbá a középhatóságok nagyobb önállóságra vergődve s a reájok bízott ügyek elintézésében szabadabban mozogva nagyobb erélyt képesek kifejteni, hogy végre megrövidíttetvén ez által a hivatali pálya, melyet eddigelé a parányiabb ügyeknek is be kellett futnia, a tárgyalásoknak gyorsasága is el leend érve, időnyereség pedig napjainkban valóságos pénznyereség. Érdekes ennélfogva az új hivatalos utasításból, mely a postaigazgatóságok eredúli hatáskörére nézve a folyó hó 2-án kelt, azon ügyleteket elősorolni, melyeknek önálló eldöntése a pénzügyi ministérium könnyebbülésére az igazgatóságokra bízatott, így ezentúl nemcsak a gyakornokok s bijnokok fölvétele, hanem a postahivatali járulnokok és utolsó rangú tisztek kinevezése is a postaigazgatóság köréhez fog tartozni, a magasabb állású tisztviselői állomásokra a kijelölési jog őket illetvén. Az alkalmazott tiszti egyéneknek elbocsátása, nyugalmaztatása, özvegyük és hátrahagyott árváik felöli gondoskodás, a hivatalcsere, áttétel és lemondás iránti intézkedések szintén saját körükhöz számítvak. A postaigazgatóságok följogosíttattak helyettesítés által az állomások ideiglenes betöltése iránt szabadon intézkedni, csak hogy ez a kincstár lehető kímélésével történjék, és ha hivatali főnökség forog szóban, a ministériumhoz jelentés tétessék. A hivatal és fizetésteri fölfüggesztésekre nézve is, főleg midőn fegyelem elleni vétségek, pénztári fogyatékok , vagy egyéb csalárdságok forognak fönn, a postaigazgatóságok terjedtebb hatósággal ruháztattak föl oly hivatalnokok irányában is, kik magasabb helyen lettek alkamazva. A posta tiszti és szolgai személyzet közöl azoknak, kik hosszas betegség vagy egyéb bajoknál fogva pillanatnyi segélyre szorulnak, vagy kik rendkívüli szolgálatok által maguknak különös érdemeket szereztek, a postai igazgatóság egész 40, illetőleg 80 frtig terjedő pénzsegélyzéseket és jutalmakat, vagy 50 forint erejéig gyógyítási kárpótlásokat adhatnak ; 840 forintnál magasabb fizetéssel nem bíró tisztviselőknek fizetési előlegezéseket és a postamestereknek egész 500 forintig pénzeket kamat mellett előlegezhetnek, szolgálati biztosítékok elfogadása, lefoglalása vagy kifizetése iránt a fönnálló rendszabályok értelmében intézkedhetnek. Hivatalos utazások alkalmával helyt foglalt úti költségek, napdíjak, áthelyezési illeték és egyéb járandóságok utalványozása, szintén közvetlenül a postaigazgatóságoknak van fönntartva , és egyedül magának az igazgatónak ebben követelményei intézendők a ministériumhoz. Elszabadságolások tárgyában hasonlólag jóval tágabb ezentúli körük, miután 6 hétre az alattas tisztviselőket még azon esetben is szabadságra bocsáthatják, ha helyettesítésük végett naponként egy forintnál magasabb illetményt nem igénylő díjnok felvétele válnék szükségessé. A levélbélyegjegyek eladására és a levélgyűjtő-szekrények felállítására való engedély közvetlenül a postaigazgatóságtól adatik meg, mely egyszersmind a postamesteri, postaistállói és levélkiadói állomásokat közvetlenül osztogathatja, ha csak az a szabad versenyzésnek és a politikai közhatóságokkal való egyetértés nyomán történik stb. Még szélesebb hatáskörük, tekintve a levél és személyszállítási üzletet, és az avval összeköttetésben álló szükséges intézkedéseket, miket azonban legkevésbé sem vagyunk hajlók részletesen előszámlálni, a mondottakból már eléggé kiderülvén, hogy a postaigazgatóságoknak jelen hatásköre jóval szélesebb alapra lön fektetve, mint ez eddigelé volt. Csak óhajtandó lenne, hogy egyéb igazgatási ágaknál is a középhatóságok minél tágasabb munkakört, minél nagyobb önállóságot, minél szabadabb mozgalmi tért és minél nagyobb bizalmat nyerjenek, mert ezáltal növesztetik bennük az öntudat, és az erélyesség, bátrabb föllépésre indítva a hatóságok készebbek és képesebbek is lendnek a különféle igazgatási hiányokat nagy nyomban megszünteti. , vagy a központi kormány tudomására juttatni, a bennük helyzeti bizalom arra fogja őket bírni, hogy magukat bizodalomra érdemeseknek is mutassák. A szélesebb hatáskör ezenfelül öregbíti a hatóságok köztiszteletét is , mert tevékenységük nincsen ügy alákötve, fontosabb ügyekben is határozhatván, a felek előtt nagyobb tekintélyt és közméltánylást képesek maguknak kivívni stb. De a számláklott közigazgatási egyszerűsítés eszközlésére még nem elegendő a működő hivatalos közsegeknek hatáskörét szélesbí-iteni és azokat nagyobb önállósággal és hivatalhatalommal ruházni föl, ahhoz még továbbá kívántatik, hogy a felesleges, merő időfecsérléssel járó s semmi hasznot nem hajtó formaszerűségek, a sok hiábavaló irka-firka, a sok tudósítás és aprólékos kimutatás és egyéb hihivatalos teendők a múlhatlan szükség szoros határai közé szoríttassanak és vagy végképen kiküszöböltessenek, vagy legalább helyes mértékre vezettessenek vissza. Zárkőüt és az előre bocsátott intézkedések mintegy befejezéséül pedig szükséges volna mindazon bokros foglalkozásokat, melyek a községi elöljárók által igen helyesen lennének elintézhetők, jelenleg azonban a közhatóságok vállain nehezülnek, mint péld. az útlevél és idegenek ügyét, a családrendtartást, a visszautasítási ügyet s számos egyéb a rendészeti igazgatással járó apróságokat, a községbeli községek hatáskörébe utasítani, miáltal a közhivatalok ezen felesleges tehertől megszabadulhatnának, anélkül, hogy ezen szintén közügyek-