Budapesti Hírlap, 1859. november (260-284. szám)
1859-11-22 / 277. szám
1859. — 277. szám. Előfizetési árak austriai értékben. BUDAPESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt. A Hivatalos Értesítő nélkül , fr. kr. I fr. kr. I , Évnegyedre 4 50 | Egész évre 10 — Évnegyedre Egy Hónapra 1.76 | Fél évre 5 25 | Egy hónapra (A házhozhordáéérfi havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Bonnesten a kiadó hivatalban, serint ‘'élűi.* ’emeinél fog' érzett, iá**r a Egyes szám ára a Hivatalos E együtt . n nélkül . SZERKESZTO-HIVATAL : Barátok tere 7-ik szám emelet. '•\végir0** . *' 18 . fr. kr. 3 — 1 26 Kedd, november 22. Előfizetési árak austriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkint! postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. 1 . fr. kr. Egész évre 19 — Évnegyedre 5 50 Fél évre] 10 — Egy hónapra 2 10 KIADÓ HIVATAL: Barátok tere 7. az ám földes int. HÍRLAP. kh.r. A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. Egész évre 14 — Fél évre 7 — fr. kr. egyedre 4 — hónapra 160 Egy Hónapra Vidéken bémentes levelekben minden es. kir. postahivatalnál. Igtatványok. Egy hatodhasábos petrisor egyszeri beiktatásnál 8 ujkrajczárjával, kétszerinél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczárjával számíttatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A beiktatási bélyegdij mindannyiszor 36 ujkr] Mindennemű hirdetések a kiadó-hivatalban vétetnek föl A külföld számára a hirdetményeket H. Hübner könyvkereskedése Lipcsében veszi át. fr. kr. gész évre 15 — 1l évre 8 — HIVATALOS RÉSZ. ö cs. k. Apostoli Felsége Sehönnbrunból f. évi nov. 16-ról kelt legfelsőbb határozatéval, a székesfehérvári székeskáptalannál czimzetes kanonokká K é p a 11 k Kajetán száári lelkészt legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 16-ról kelt legfelsőbb határozatával, Böhm Venczel rendőr-igazgatót Troppanban, császári tanácsosi czímmel, dij-elengedés mellett legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 25-ről kelt legfelsőbb határozatával, Streicher G. B. cs. k. udvari-, s polgári zongora-készítőt, cs. k. kamrai zongora-készítő czímével legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége Schönbrunnból f. évi nov. 2-ról kelt legfelsőbb határozatával, általában, valamint különösen a beteg és sebesült tisztek s katonák ápolása és segélyzése végett fönnállott egyleteknek kitűnő hazafias s emberbaráti működésük tekintetéből, Magyarországban a következő hölgyeknek a legmagasb dicsérő elismerést kifejeztetni méltóztatott: Wenkheim Krisztina grófnőnek, Eszterházy Mária Leopoldina herczegnőnek, Besan, született Frank Francziska tábornok özvegyének Tétről, Hussmann Katalinnak, Apponyi Sofia grófnőnek Nagy-Apponyban, Bydeskuthy Amália, az angol kisasszonyok intézete főnöknőjének Egerben, Benda Klementina, az Erzsébet-szüzek zárdája főnöknőjének Budán, Kampfmidller Annának s a pozsonyi egylet összes hölgyeinek , N o r se d Theréziának Aradon. NEMHIVATALOS RÉSZ. A „ Budapesti Hírlap “ táviratai. Pária, nov. 21. Garibaldi véglegesen lemondott. A „Patrie“ jelenti, hogy ma indíttattak el Páriából a franezia kormánynak a congressusbai meghívásai.— A központi regensségi ügy föl van függesztve. — Nov. 22. Mint a „Constitutionnel“ jelenti, Tarinból érkezett nyilatkozatok után Buoncompagninak a regensség elvállalása lehetővé tétetett, azonban csupán a rend fönntartása végett s a congressus határozatainak fönntartása mellett. Pest, nov. 21. (Politikai szemle). Az olaszhoui krízis, melyet hetek óta előreláttunk, előremondtunk, hatalmas lépésekkel közeledik, sőt úgyszólván már az ajtón kopogtat. A „Constitutionnel“ jelenti, miszerint Buoncompagni régensségét Victor Emanuel visszahúzta, mégpedig Francziaország tanácsára. A brini franczia követ Latour d’Auvergue egyre szorítja a piemonti kabinetet, hogy minden olyan lépéstől tartózkodjék, mely a congressus határozatát megelőzhetné. Garibaldi leköszön és a szardiniai hadba lép, mint egyszerű altábornok; a középolaszhoni ideiglenes kormányok Buoncompagni régenssége ellen tiltakoznak, — íme ezek azon egyes kiváló pontok, mik a beállt hacsból fölmerülnek. Turinban úgy látszik a kormány teljesen elvesztette fejét, habár talán azoknak még sincs igazuk, kik azt állítják, miszerint Victor Emanuel lekötött kézzel adta magát a franczia politika hatalmába és végképen lemond az utóbbi hónapok „vívmányairól.“ Csak egyre legyen szabad figyelmeztetnünk, ami egyszersmind mentségül szolgálhat, ha a helyzetre nézve egyelőre nem merünk határozott ítéletet mondani, és ez az, hogy a fönntebb említett hírek nagyobb része — bár általánosan el vannak terjedve — de még nincs hivatalosan megerősítve és így, e kósza hírek alapján ítélve, azon veszélynek tennék ki magunkat, miszerint következtetéseinket oly állítólagos tényekre alapítnák, mik talán nem léteztek vagy legalább nem léteznek úgy, miként most előadatnak. A „Constitutionnel“ czikke — az igaz — előttünk fekszik és így ez mindenesetre kétségbevonhatlan tény, de a „Constitutionnel“ nem hivatalos lap és a franczia kormány számtalanszor kinyilatkoztató, miszerint ő csak arról lehet felelős, ami a „Moniteur“ hivatalos részében áll. Mondják ugyan, hogy a „Moniteur“ hivatalosan is épen úgy fog nyilatkozni, mint a „Constit.“ nemhivatalosan vagy félhivatalosan tette, de e nyilatkozat e peretben még nem jelent meg és megjelenése előtt nem lehet rá véleményt alapítani. Hivatalos azonban azon tudósítás, melyet Carignan by Buoncompagninak adott és mely novembe 14-kén kelt; ezen okmány tehát még azon föltételből indul ki, miszerint Buoncompagni a ráruházott méltóságot el fogja fogadhatni és igy e hó 14-dike óta újabb fordulatnak kellett beállni, melynek részleteit még nem ismerjük és melyről hivatalos értesítés nincs. Feltűnő továbbá, hogy Francziaország és a középolasz honi kormányok egy időben tiltakoznak Buoncompagni régenssége ellen. Ez majdnem alattomos egyetértést sejdíttetne Páris és Florencz közt, ha igen közel nem állna azon kérdés: miért tiltakoztak tehát Párisban is, miután már Középolaszország óvása is elegendő lett volna a Buoncompagni- féle combinatio meghiúsítására ?! Garibaldi visszalép, állítólag azért, mert az ő jelenléte Nápolyt nyugtalanítja, hanem tény, hogy Garibaldi volt az, ki eddigelé a közép-olaszhoni hadsereget féken tartá és minden összeütközésnek elejét vette. Vagy tán épen ezért kell távoznia? Talán kívánják, hogy e hadsereg valami meggondolatlanságot követvén el, idegen közbenjárásra adjon alkalmat ? . .. Amerre pillantunk, mély homály, megannyi rejtélyes tény, melynek végső okát nem bírjuk kifürkészni. Nem kíváncsiságból keressük a"ezen okokat, tökéletesen meg volnánk nyugtatva, ha általános lenne azon meggyőződés, miszerint valamelyik erős kéz tartja az események fonalát és a mozgalmat minden erőszakos megrázkódás nélkül előre kitűzött czél felé vezetendő De épen ezen meggyőződés az, mely legalább sokakban a legújabb események által nem kevéssé megrendülhetett, és melyet csak tisztán átlátható tények bírnának újra megszilárdítani. A két nyugati hatalom közti viszony is mindinkább rejtélyessé kezd lenni. A „Times“ fellármázó czikkeket hoz és az„Observer“, mely whigkormány alatt a „jólértesült“ lapok közé számítható, egyenesen közel háborút hirdet Anglia és Francziaország közt. Egyéb jólértesült lapok ellenben nevezetesen a „Morning Fest“ megcáfolja a „Times“ czikkeit, hanem teljes hallgatással mellőzik az „Observer“ részjóslatait. Másfelől bizonyosnak állítják, miszerint Anglia a congressusra nézve teljesen egyetért Francziaországgal, és hogy ezen európai gyűlés létrejötte — a be nem avatkozási elv alapján — tökéletesen biztosítva van. De hát honnan aztán a viszály ? Honnan a bábom veszélye ? Honnan azon ingerült hang, mely a csatornán innen és túl, nevezetesen a sajtóban hallatszik ? Minek azon nagyszerű hadi készületek, melyek mind a két hatalom részéről oly terjedelemben és oly sietséggel vizetnek véghez, mintha „Hannibal ante portás“ lenne ? A felszín tehát mindenesetre hullámzó, tajtékzó, de — ez mindig volt a mi véleményünk és nem akarunk, nem fogunk tőle megválni, míg a végső szükség nem kényszerít — a vihar alkalmasint nem terjed a felszínen túl és nem hat a mélységbe, mert különben az özönvíz támadna Európában, mely e világrész anyagi és szellemi érdekeit oly kegyetlenül elpusztítaná, hogy az okozott kár századok múlva nem lenne ismét helyreállítható. Belgrád, nov. 17. (Ismét a „Szrbszke Novine.“ A szárd consul látogatása Milos hgnél. A hivatalnoki fizetések leszállítása.) Úgy látszik, hogy Milos herczeg nincs igen megelégedve azon iránynyal,melyen a „Szrbszke Novine“új szerkesztősége haladni kezdett. Amint értesültem, pár nap előtt magához hivatta a censort, s figyelmeztette, hogy minden badarságot kinyomatni ne engedjen. A censor megemlíti, hogy a szóban lévő lap minden censura nélkül jelenik meg, de a fejedelem erre azt feleli, miképp azt akarja, hogy mindenért, ami kinyomattatik, a censor legyen felelős, így tehát rövid idejű volt az itteni szabadsajtó. A censura azonban nagyon enyhe, s sokkal szabadabb, mint egyebütt maga a sajtótörvény. Ez azonban nem elég a „Szrbszke Novine“ ideiglenes szerkesztőjének; ő azt akarja, hogy minden censura s minden törvény, s igy minden korlát nélkül szerkessze a lapot, s panaszkodik a herczeg rendelete ellen, tudtul adván az olvasó közönségnek, miszerint könnyen meglehet, hogy nem fogja többé szerkeszteni a „Szrbszke Novinét“, mert ő azt várta, hogy a kormánynak benne több bizalma legyen, mint az előbbi szerkesztőben, mint a censorban. Hiedelmem szerint, a szerb journalistikára nézve legkevésbbé sem volna kár, ha a szerkesztőség személyzete, s üdvös volna, ha a lap mostani iránya megváltoznék. A volt szerkesztő ügye még mindig élénken foglalkoztatja a közönséget; számosan legnagyobb érdekkel viseltetnek ez ügy irányában s kiváncsiak, mikép fog végződni. Azon pártbeli emberek, kik a volt szerkesztőt megbuktatták, szeretnék talán, hogy érzékenyen büntettessék, de Milos herczeg aligha teljesítendi kivánataikat. Sokan lehetségesnek tartják, hogy a volt szerkesztő már az új év kezdetével előbbi állására visszahelyeztetik, s a „Szrbszke Novine“ további szerkesztésével újólag megbizatik. A „Szrbszke Noviné“ról szólva, érdekesnek tartom megemlíteni, hogy Milos herczeg, s némely pártbeliek Medakovicsot, az újvidéki „Szrbszke Drevnik“ egykori szerkesztőjét, aki jelenleg családostól itt él, akarák rávenni, hogy a „Szrbszke Novine“ szerkesztését elvállalja. Medakovits azonban mint a törvényesség embere, s a törvényelleni kihágások és erőszakoskodások rászólója semmi áron sem volt arra birtató. Ez utolsó napokban, a volt szerkesztő peren kivül, több más nevezetesebb újság is adta elő magát. Nem tudom való-e?, de azt ballám, hogy e napokban Milos lehet az itteni szárd consul D’Astengour, aki irányában Milos herczeg személyes sympathiával viseltetik, meglátogatá. A consul némi megjegyzéseket tett a herczegnek a szerb kormány némely tetteiről, és sokan ezen beleszólásnak tulajdonítják, hogy Milos herczeg a „Szrbszke Novinét“ megint censura alá vetette. Azt is hallom, hogy D’Astengo úr a volt szerkesztő dolgában is tett némi észrevételeket, melyeknek eddig azonban semmi sikere nem led. A legközelebbi szkupstinai határozatok csak most jelennek meg az itteni hivatalos lapban, azonban, tekintve a szkupstinai jegyzőkönyv szerkezetét, úgy látszik, hogy a szkupstinai dolgozatok csak kivonatban fognak közzététetni, alkalmasint elhallgattatnak a legérdekesb tanácskozmányok. A szkupstinárok legalább azt beszélték, hogy a szkupstinán több igen heves vita fordult elő, a közzétett jegyzőkönyvben pedig ilyen heves vitákról mindeddig semmi említés sem létezett. Jobb elhallgatni azt, amivel nem dicsekedhetnénk. Jelenleg egy bizottmány azon furcsa törvényen dolgozik, miképen lehetne a hivatalnokok fizetéseiből valamit elvonni, hogy az állam bevételei szaporíttassanak, vagy inkább annak kiadásai kisebbíttessenek. Egyébütt azon vannak a kormányok, hogy nagyobbíthatnák a hivatalnokok fizetését; Szerbiában az ellenkezőt teszik. A szkapstinán, ahelyett, hogy a közadót rendszerezték, vagy pedig a fejadót fölemelték volna, azt határozták, hogy a hivatalnokok fizetése csonkíttassék. A csonkítások érzékenyek. Némelyektől 25, másoktól 20, 15, 10 és 5%-ot fognak levonni. Azonban e határozat csak ideiglenes s reméljük, hogy alig fog tartani egy évnél tovább, sőt azt hiszem, hogy Milos herczig most sem léptetné azt életbe, ha csak egy vagy két hatóság hivatalnokai folyamodnának is hozzá kérelmükkel, hogy a törvényt tegye félre. A szerb hivatalnokok jelen fizetése 20 év előtt rendszereztetek. Ami akkor nem tartatott nagy fizetésnek, most találják nagynak, midőn az élelmiszerek az akkori időkhöz képest háromszorta megdrágultak. Pest, nov. 19. (Az építészeti ügy.) A vakolókanál szünetel s bezárja az idei építési évet. Ha most végig tekintünk azon, ami ezen igen fontos téren az idén teljesítve jön, fájdalom csak kevés följegyezni, de annál többb kivárni és mondani való marad. Az építkezési vágy három tized óta nem feküdt nálunk annyira parlagon mint most, mert habár itt ott egy egyes bérház fölmerül is,s valamelyes átépítés vagy kijavított épület egy-egy annak helyét elfoglalja is,ez még távolról sem elégséges az építészeti szakot a maga hatásában fönntartani. A vizsgáló néző úgy találja továbbá, hogy hazai építészeink, mérnökeink és építészeti rajzolóink sokasága, s velük azon jelentékeny számú művészek és kézmívesek, kik kizárólag az építési szakhoz tartoznak, kevéssé vagy épen nincsenek elfoglalva. Míg a mélyebben gondolkozó a tehetségek és erők ily emésztő szendergéséből rész következtetést von, addig egy utazó angol ezen annyira önkénytelen szünetelést az építészeti munkások szándékos strikerének tartaná, melyeket Londonban tapasztalni szokott. Az említett szakok anyagi és erkölcsi helyzete sohasem volt oly szembetűnőleg rész mint az utolsó években, minélfogva természetesen sok ügyekre, éveken át szerzett ismeretei daczára, ahelyett hogy előre menne, romlásnak néz eléje. Ezen baj oka egyébként kevésbbé a közönség építési vágyának megfogyatkozásában , nem is az építkezési törvény nálunk még be nem hozott reformjának hiányában, valamint még kevesbbé az olcsó anyagszerek nemlétében , melyekkel Magyarország csak oly gazdagon van, mint bármely más ország, ellátva, hanem inkább általában a pénzügyi viszonyokban keresendő. A földbirtokos, a kereskedő vagy tőketulajdonos most természetesen nincs azon helyzetben, hogy fölös pénzét építkezésre fordíthassa, mint ez korábban történt. Mindenki örül, ha folyvást elég készlettel van ellátva, hogy üzlete legszükségesebb kívánalmait kielégíthesse , mert a kiadások a szolgálati személyzet, a napszámok, üzleti költségek s közterhek fizetésére sokkal tetemesbek, s a bevételek, nevezetesen a termelőnél (gazda és gyáros), jóval csekélyebbek mint azelőtt voltak. Nem egy jómódú uraság, melynek azelőtt évi költségvetésében 30—40.000 ft volt építkezésre bejegyezve, most 3 - 4000-et is a ig lenne képes a legszükségesebbre fordítani. Ezen annyira alapos visszatartózkodás által természetesen ezernyi ember közvetlenül s ugyanannyi ismét közvetve szenved. Az építési szak pedig minden államban egyik legfontosabb tényezőnek tekintendő, miután számos ágakba beszolgál s az egészszel föltétlenül öszhangzania kell. A föld legnagyobb népei (görögök és rómaiak) már a maguk korában minden módon ápolák az építési művészetet s fáradozásaik a leggazdagabb gyümölcsöket is termék. Sohasem állt az építészet oly magas fokon mint azon korban, mert még ma is látogatják, tanulmányozzák s utánozzák azon nagy műveket. Minden mivelt ember tudja, mivé lett a különben oly csekélyded Bajorország II. Lajos alatt az építés művészete által; fölvirágozott általa s jelenleg a világ minden tájáról bámultatik és látogattatok. Hasonló okokból, melyek közöl egyik : a polgárok jólétét előmozdítani, azaz: a kézművesek osztályát gyümölcsözővé tenni, kezdett hasonlót nemrég III. Napóleon Párisban jó sikerrel, s most már munkája közepén túl a véghez közeledik. Hasonló szellemtől lelkesítve parancsolá meg két év előtt Felséges Uralkodónk is Bécsnek óriási város-szélesbítési tervét, mely nagyszámú kincstári és községi építményeknek s ezek közt egy egész uj városnak adand életet. Igen kívánatos volna, ha az építészet annyira elágazott és jelentős szaka Magyarországban is valamely módon fellendíttethetnék. Se a tetemes és terjedelmes vasútépítések, melyeknél milliók építtettek be évenkint, se az azoknál épített hidak, (melyek két legjelentékenyebbike a szobbi az Ipolyon s a szegedi a Tiszán keresztül), nem voltak az érintettük osztályoknak különös hasznára, miután ezen vállalatok nagy társulatok kezében lévén, ezek természetesen építészeink és mestereink foglalkoztatására nem voltak s nem lehettek különös tekintettel, már annál fogva sem, miután a társulati érdek, habár nem akadályozá is, de nem is parancsoló, úgy hogy természetesen nincs mit csodálkozni azon, ha ama nagy társulatok igazgatóságai műveik létesítésére bizalmuk legközelebb álló férfiait választák ki. Ámde épen azért, mivel saját embereinknek ezen nagy munkáknál az általános verseny által ki kelle szoríttatniok, annál méltányos, hogy a magános építtetők és megrendelők egyes vállalataiknál eddiginél több figyelemmel lennének tétlenségbe hanyatlani kezdő beltehetségeinkre, mivel kétségtelen tény gyanánt merjük fölállítani, hogy mi eszakban többé kiskorúak nem vagyunk. Azok, kik alkalmilag Magyarországban utaznak s némileg érdekkel viseltetnek a régibb és újabbkorú építmények összehasonlítása iránt, honi építőművészeinknek nem csak haladását, hanem valóban nagykorúságát fogják tapasztalni nem csak disz- hanem haszonépületeknél is. Azok pedig , kik Pesten akarnák ama haladást meg-télni, a múzeum, ludoviceum, nemzeti színház, valamint a minden változatú magánházak által meg lesznek a mondottakról győzelve. Aztán az sem áll, hogy minden, mi ekkorig nálunk távolabbi erőktől került, minden igénynek megfelelne, sőt ki tudnék mutatni, hogy nálunk nem egy épület, mely messziről hozott építész kezéből jött, saját építészi erőinktől is messze elmaradt. Hogy csak egy bizonyítványt hozzunk föl ezen épen nem túl merész állításra : az egyetemniezai palota szolgáltatja azt, melynek pedig fölépítésére egy bécsi építésznek korlátozatlan nagy összeg állt rendelkezésére, s mégis a sok ide s tova próbálás s végre még átépítés daczára ia a főrangú megrendelőnek müszlését távolról