Budapesti Hírlap, 1859. november (260-284. szám)

1859-11-22 / 277. szám

1859. — 277. szám. Előfizetési árak austriai értékben. BUDA­PESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt.­­ A Hivatalos Értesítő nélkül , fr. kr. I fr. kr. I , Évnegyedre 4 50 | Egész évre 10 — Évnegyedre Egy Hónapra 1.76 | Fél évre 5 25 | Egy hónapra (A házhozhordáé­érfi havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Bonnesten a kiadó hivatalban, serint ‘'élűi.­­* ’emeinél fog' érzett, iá**r a Egyes szám ára a Hivatalos E együtt . n nélkül . SZERKESZTO-HIVATAL : Barátok tere 7-ik szám emelet. '•\végir0** . *' 1­8 . fr. kr. 3 — 1 26 Kedd, november 22. Előfizetési árak austriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkint! postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. 1 . fr. kr. Egész évre 19 — Évnegyedre 5 50 Fél évre] 10 —­­ Egy hónapra 2 10 KIADÓ­ HIVATAL: Barátok tere 7. a­z á­m f­ö­ld­es i­n­t. HÍRLAP. kh.r. A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. Egész évre 14 — Fél évre 7 — fr. kr. egyedre 4 — hónapra 1­60 Egy Hónapra Vidéken bém­entes levelekben minden es. kir. postahivatalnál. Igtatványok. Egy hatodhasábos petrisor egyszeri beiktatásnál 8 ujkrajczárjával, kétszeri­nél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczárjával számíttatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A be­iktatási bélyegdij mindann­y­iszor 36 ujkr] Mindennemű hirdetések a kiadó-hivatal­ban vétetnek föl A külföld számára a hir­detményeket H. Hübner könyvkereske­dése Lipcsében veszi át. fr. kr. gész évre 15 — 1l évre 8 — HIVATALOS RÉSZ. ö cs. k. Apostoli Felsége Sehönnbrunból f. évi nov. 16-ról kelt legfelsőbb határozatéval, a székesfehérvári székeskáptalannál czim­­zetes kanonokká K é p a 11­­ k Kajetán száári lelkészt legkegyelme­­sebben kinevezni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 16-ról kelt legfelsőbb hatá­rozatával, Böhm Venczel rendőr-igazgatót Troppanban, császári ta­nácsosi czímmel, dij-elengedés mellett legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 25-ről kelt legfelsőbb hatá­rozatával, Streicher G. B. cs. k. udvari-, s polgári zongora-készí­tőt, cs. k. kamrai zongora-készítő czímével legkegyelmesebben fölru­házni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége Schönbrunnból f. évi nov. 2-ról kelt legfelsőbb határozatával, általában, valamint különösen a beteg és sebesült tisztek s katonák ápolása és segélyzése végett fönnállott egyleteknek­ kitűnő hazafias s emberbaráti működésük tekintetéből, Magyarországban a következő hölgyeknek a legmagasb dicsérő elis­merést kifejeztetni méltóztatott: Wenkheim Krisztina grófnőnek, Eszterházy Mária Leopoldina herczegnőnek, Besan, született Frank Francziska tábornok özvegyének Tétről, Hussmann Kata­linnak, A­p­p­o­n­y­i Sofia grófnőnek Nagy-Apponyban, B­y­d­e­s­k­u­­t­h­y Amália, az angol kisasszonyok intézete főnöknőjének Egerben, Benda Klementina, az Erzsébet-szüzek zárdája főnöknőjének Bu­dán, Kampfmidller Annának s a pozsonyi egylet összes hölgyei­nek , N o r s­e d Theréziának Aradon. NEMHIVATALOS RÉSZ. A „ Budapesti Hírlap “ táviratai. Pária, nov. 21. Garibaldi véglegesen lemondott. A „Patrie“ jelenti, hogy ma indíttattak el Páriából a franezia kor­m­ánynak a congressusbai meghívásai.— A központi re­gensségi ügy föl van függesztve. — Nov. 22. Mint a „Constitutionnel“ jelenti, Tarinból ér­kezett nyilatkozatok után Buoncompagninak a regensség elvállalása lehetővé tétetett, azonban csupán a rend fönntar­tása végett s a congressus határozatainak fönntartása mellett. Pest, nov. 21.­­ (Politikai szemle). Az olaszhoui krízis, melyet hetek óta előreláttunk, előremondtunk, hatalmas lépésekkel közeledik, sőt úgy­szólván már az ajtón kopogtat. A „Constitutionnel“ jelenti, misze­rint Buoncompagni régensségét Victor Emanuel visszahúzta, még­pe­dig Francziaország tanácsára. A b­rini franczia követ Latour d’Au­­vergue egyre szorítja a piemonti kabinetet, hogy minden olyan lépéstől tartózkodjék, mely a congressus határozatát megelőz­hetné. Garibaldi leköszön és a szardiniai hadba lép, mint egy­szerű altábornok; a középolaszhoni ideiglenes kormányok Buon­­compagni régenssége ellen tiltakoznak, — íme ezek azon egyes ki­váló pontok, mik a beállt h­acsból fölmerülnek. Turinban úgy látszik a kormány teljesen elvesztette fejét, habár talán azoknak még sincs igazuk, kik azt állítják, miszerint Victor Emanuel lekötött kézzel adta magát a franczia politika hatalmába és végképen lemond az utóbbi hónapok „vívmányairól.“ Csak egyre legyen szabad figyelmeztet­nünk, a­mi egyszersmind mentségül szolgálhat, ha a helyzetre nézve egyelőre nem merünk határozott ítéletet mondani, és ez az, hogy a fönntebb említett hírek nagyobb része — bár általánosan el vannak terjedve — de még nincs hivatalosan megerősítve és így, e kósza hírek alapján ítélve, azon veszélynek tennék ki magunkat, miszerint követ­keztetéseinket oly állítólagos tényekre alapítnák, mik talán nem lé­teztek vagy legalább nem léteznek úgy, miként most előadatnak. A „Constitutionnel“ czikke — az igaz — előttünk fekszik és így ez mindenesetre kétségbevonhatlan tény, de a „Constitutionnel“ nem hivatalos lap és a franczia kormány számtalanszor kinyilatkoztató, miszerint ő csak arról lehet felelős, a­mi a „Moniteur“ hivatalos részében áll. Mondják ugyan, hogy a „Moniteur“ hivatalosan is épen úgy fog nyilatkozni, mint a „Constit.“ nemhivatalosan vagy félhiva­talosan tette, de e nyilatkozat e peretben még nem jelent meg és megjelenése előtt nem lehet rá véleményt alapítani. Hivatalos azonban azon tudósítás, melyet Carignan by Buon­compagninak adott és mely novembe 14-kén kelt; ezen okmány tehát még azon föltételből indul ki, miszerint Buoncompagni a ráru­házott méltóságot el fogja fogadhatni és igy e hó 14-dike óta újabb fordulatnak kellett beállni, melynek részleteit még nem ismerjük és melyről hivatalos értesítés nincs.­­ Feltűnő továbbá, hogy Franczia­ország és a középolasz honi kormányok egy időben tiltakoznak Buon­­compagni régenssége ellen. Ez majdnem alattomos egyetértést sej­­díttetne Páris és Florencz közt, ha igen közel nem állna azon kérdés: miért tiltakoztak tehát Párisban is, miután már Középolaszország óvása is elegendő lett volna a Buoncompagni- féle combinatio meghiúsítására ?! Garibaldi visszalép, állítólag azért, mert az ő jelenléte Nápolyt nyugtalanítja, hanem tény, hogy Garibaldi volt az, ki eddigelé a közép-olaszhoni hadsereget féken tartá és minden összeütközésnek elejét vette. Vagy tán épen ezért kell távoznia? Talán kívánják, hogy e hadsereg valami meggondolatlanságot követvén el, idegen közbenjárásra adjon alkalmat ? . .. A­merre pillantunk, mély homály,­­ megannyi rejtélyes tény, melynek végső okát nem bírjuk kifür­készni. Nem kíváncsiságból keressük a"ezen okokat, tökéletesen meg volnánk nyugtatva, ha általános lenne azon meggyőződés, miszerint valamelyik erős kéz tartja az események fonalát és a mozgalmat minden erőszakos megrázkódás nélkül előre kitűzött czél felé veze­tendő De épen ezen meggyőződés az, mely­ legalább sokakban a leg­újabb események által nem kevéssé megrendülhe­tett, és melyet csak tisztán átlátható tények bírnának újra megszilárdítani. A két nyugati hatalom közti viszony is mindinkább rejtélyessé kezd lenni. A „Times“ fellármázó czikkeket hoz és az„Observer“, mely whigkormány alatt a „jólértesült“ lapok közé számítható, egyene­sen közel háborút hirdet Anglia és Francziaország közt. Egyéb jól­­értesü­lt lapok ellenben nevezetesen a „Morning Fest“ megc­áfolja a „Times“ czikkeit, hanem teljes hallgatással mellőzik az „Observer“ részjóslatait. Másfelől bizonyosnak állítják, miszerint Anglia a con­­gressusra nézve teljesen egyetért Francziaországgal, és hogy ezen európai gyűlés létrejötte — a be nem avatkozási elv alapján — tö­kéletesen biztosítva­ van. De hát honnan aztán a viszály ? Honnan a bábom veszélye ? Honnan azon ingerült hang, mely a csatornán innen és túl, nevezetesen a sajtóban hallatszik ? Minek azon nagyszerű hadi készületek, melyek mind a két hatalom részéről oly terjedelemben és oly sietséggel vizetnek véghez, mintha „Hannibal ante portás“ lenne ? A felszín tehát mindenesetre hullámzó, tajtékzó, de — ez min­dig volt a mi véleményünk és nem akarunk, nem fogunk tőle meg­válni, míg a végső szükség nem kényszerít — a vihar alkalmasint nem terjed a felszínen túl és nem hat a mélységbe, mert különben az özönvíz támadna Európában, mely e világrész anyagi és szellemi ér­dekeit oly kegyetlenül elpusztítaná, hogy az okozott kár századok múlva nem lenne ismét helyreállítható. Belgrád, nov. 17.­­ (Ismét a „Szrbszke Novi­ne.“ A szárd consul látogatása Milos hgnél. A hivatalnoki fizetések leszállítása.) Úgy látszik, hogy Milos herczeg nincs igen meg­elégedve azon iránynyal,melyen a „Szrbszke Novine“új szerkesztősége haladni kezdett. A­mint értesültem, pár nap előtt magához hivatta a censort, s figyelmeztette, hogy minden badarságot kinyomatni ne engedjen. A censor megemlíti, hogy a szóban lévő lap minden censura nélkül jelenik meg, de a fejedelem erre azt feleli, mikép­p azt akarja, hogy mindenért, a­mi kinyomattatik, a censor legyen felelős, így tehát rövid idejű volt az itteni szabadsajtó. A censura azonban nagyon enyhe, s sokkal szabadabb, mint egyebütt maga a sajtótörvény. Ez azonban nem elég a „Szrbszke Novine“ ideiglenes szerkesztőjének; ő azt akarja, hogy minden censura s minden törvény, s igy minden kor­lát nélkül szerkessze a lapot, s panaszkodik a herczeg rendelete el­len, tudtul adván az olvasó közönségnek, miszerint könnyen megle­het, hogy nem fogja többé szerkeszteni a „Szrbszke Novinét“, mert ő azt várta, hogy a kormánynak benne több bizalma legyen, mint az előbbi szerkesztőben,­­ mint a censorban. Hiedelmem szerint, a szerb journalistikára nézve legkevésbbé sem volna kár, ha a szerkesztőség személyzete, s üdvös volna, ha a lap mostani iránya megváltoznék. A volt szerkesztő ügye még mindig élénken foglalkoztatja a közönséget; számosan legnagyobb érdekkel viseltetnek ez ügy irányá­ban s kiváncsiak, mikép fog végződni. Azon pártbeli emberek, kik a volt szerkesztőt megbuktatták, szeretnék talán, hogy­­ érzékenyen büntettessék, de Milos herczeg aligha teljesítendi kivánataikat. So­kan lehetségesnek tartják, hogy a volt szerkesztő már az új év kez­detével előbbi állására visszahelyeztetik, s a „Szrbszke Novine“ to­vábbi szerkesztésével újólag megbizatik. A „Szrbszke Noviné“ról szólva, érdekesnek tartom megemlíteni, hogy Milos herczeg, s némely pártbeliek Medakovicsot, az újvidéki „Szrbszke Drevnik“ egykori szerkesztőjét, a­ki jelenleg családostól itt él, akarák rávenni, hogy a „Szrbszke Novine“ szerkesztését elvál­lalja. Medakovits azonban mint a törvényesség embere, s­ a törvény­­elleni kihágások és erőszakoskodások rászólója semmi áron sem volt arra birtató. Ez utolsó napokban, a volt szerkesztő peren kivül, több más nevezetesebb újság is adta elő magát. Nem tudom való-e?, de azt bal­lám, hogy e napokban Milos lehet az itteni szárd consul D’Astengo­ur, a­ki irányában Milos herczeg személyes sympathiával viseltetik, meg­­látogatá. A consul némi megjegyzéseket tett a herczegnek a szerb kormány némely tetteiről, és sokan ezen beleszólásnak tulajdonítják, hogy Milos herczeg a „Szrbszke Novinét“ megint censura alá vetette. Azt is hal­lom, hogy D’Astengo úr a volt szerkesztő dolgában is tett némi észrevételeket, melyeknek eddig azonban semmi sikere nem led. A legközelebbi szkupstinai határozatok csak most jelennek meg az itteni hivatalos lapban, azonban, tekintve a szkupstinai jegyző­könyv szerkezetét, úgy látszik, hogy a szkupstinai dolgozatok csak kivonatban fognak közzététetni, alkalmasint elhal­lgattatnak a legér­dekesb tanácskozmányok. A szkupstinárok legalább azt beszélték, hogy a szkupstinán több igen heves vita fordult elő, a közzétett jegy­zőkönyvben pedig ilyen heves vitákról mindeddig semmi említés sem létezett. Jobb elhallgatni azt, a­mivel nem dicsekedhetnénk. Jelenleg egy bizottmány azon furcsa törvényen dolgozik, miké­pen lehetne a hivatalnokok fizetéseiből valamit elvonni, hogy az ál­lam bevételei szaporíttassanak, vagy inkább annak kiadásai kiseb­­bíttessenek. Egyébütt azon vannak a kormányok, hogy nagyobbít­­hatnák a hivatalnokok fizetését; Szerbiában az ellenkezőt teszik. A szkapstinán, a­helyett, hogy a közadót rendszerezték, vagy pedig a fejadót fölemelték volna, azt határozták, hogy a hivatalnokok fize­tése csonkíttassék. A csonkítások érzékenyek. Némelyektől 25, má­soktól 20, 15, 10 és 5%-ot fognak levonni. Azonban e határozat csak ideiglenes s reméljük, hogy alig fog tartani egy évnél tovább, sőt azt hiszem, hogy Milos herczig most sem léptetné azt életbe, ha csak egy vagy két hatóság hivatalnokai folyamodnának is hozzá kérel­mükkel, hogy a törvényt tegye félre. A szerb hivatalnokok jelen fize­tése 20 év előtt rendszereztetek. A­mi akkor nem tartatott nagy fize­tésnek, most találják nagynak, midőn az élelmi­szerek az akkori időkhöz képest háromszorta megdrágultak. Pest, nov. 19. (Az építészeti ügy.) A vakolókanál szünetel s bezárja az idei építési évet. Ha most végig tekintünk azon, a­mi ezen igen fontos téren az idén teljesítve jön, fájdalom csak kevés följegyezni, de annál többb kivárni és mondani való marad. Az építkezési vágy három tized óta nem feküdt nálunk annyira parlagon mint most, mert habár itt ott egy egyes bérház fölmerül is,s va­lamelyes átépítés vagy kijavított épület egy-egy annak helyét elfoglal­ja is,ez még távolról sem elégséges az építészeti szakot a maga hatásá­ban fönntartani. A vizsgáló néző úgy találja továbbá, hogy hazai építé­szeink, mérnökeink és építészeti rajzolóink sokasága, s velük azon jelentékeny számú művészek és kézmívesek, kik kizárólag az építési szakhoz tartoznak, kevéssé vagy épen nincsenek elfoglalva. Míg a mélyebben gondolkozó a tehetségek és erők ily emésztő szendergésé­­ből rész következtetést von, addig egy utazó angol ezen annyira önkénytelen szünetelést az építészeti munkások szándékos strikerének tartaná, melyeket Londonban tapasztalni szokott. Az említett szakok anyagi és erkölcsi helyzete sohasem volt oly szembetűnőleg rész mint az utolsó években, minélfogva természetesen sok ügyekre, éveken át szerzett ismeretei daczára, a­helyett hogy előre menne, romlásnak néz eléje. Ezen baj oka egyébként kevésbbé a közönség építési vágyá­nak megfogyatkozásában , nem is az építkezési törvény nálunk még be nem hozott reformjának hiányában, valamint még kevesbbé az olcsó anyagszerek nemlétében , melyekkel Magyarország csak oly gazdagon van, mint bármely más ország, ellátva, hanem in­kább általában a pénzügyi viszonyokban keresendő. A földbirtokos, a kereskedő vagy tőketulajdonos most természe­tesen nincs azon helyzetben, hogy fölös pénzét építkezésre fordít­hassa, mint ez korábban történt. Mindenki örül, ha folyvást elég kész­lettel van ellátva, hogy üzlete legszükségesebb kívánalmait kielégít­hesse , mert a kiadások a szolgálati személyzet, a napszámok, üz­leti költségek s közterhek fizetésére sokkal tetemesbek, s a bevételek, nevezetesen a termelőnél (gazda és gyáros), jóval csekélyebbek mint azelőtt voltak. Nem egy jómódú uraság, melynek azelőtt évi költség­vetésében 30—40.000 ft volt építkezésre bejegyezve, most 3 - 4000-et is a ig lenne képes a legszükségesebbre fordítani. Ezen annyira ala­pos visszatartózkodás által természetesen ezernyi ember közvetlenül s ugyanannyi ismét közvetve szenved. Az építési szak pedig minden államban egyik legfontosabb té­nyezőnek tekintendő, miután számos ágakba beszolgál s az egész­szel föltétlenül öszhangzania kell. A föld legnagyobb népei (görögök és rómaiak) már a maguk korában minden módon ápolák az építési művészetet s fáradozásaik a leggazdagabb gyümölcsöket is termék. Sohasem állt az építészet oly magas fokon mint azon korban, mert még ma is látogatják, tanulmányozzák s utánozzák azon nagy mű­veket. Minden mivelt ember tudja, mivé lett a különben oly csekély­­ded Bajorország II. Lajos alatt az építés művészete által; fölvirágo­zott általa s jelenleg a világ minden tájáról bámultatik és láto­gattatok. Hasonló okokból, melyek közöl egyik : a polgárok jólétét előmozdítani, azaz: a kézművesek osztályát gyümölcsözővé tenni, kez­dett hasonlót nemrég III. Napóleon Párisban jó sikerrel, s most már munkája közepén túl a véghez közeledik. Hasonló szellemtől lelke­sítve parancsolá meg két év előtt Felséges Uralkodónk is Bécsnek óriási város-szélesbítési tervét, mely nagyszámú kincstári és községi építményeknek s ezek közt egy egész uj városnak adand életet. Igen kívánatos volna, ha az építészet annyira elágazott és jelen­tős szaka Magyarországban is valamely módon fellendíttethetnék. Se a tetemes és terjedelmes vasútépítések, melyeknél milliók építtettek be évenkint, se az azoknál épített hidak, (melyek két legje­­lentékenyebbike a szobbi az Ipolyon s a szegedi a Tiszán keresztül), nem voltak az érintettük osztályoknak különös hasznára, miután ezen vállalatok nagy társulatok kezében lévén, ezek természetesen építészeink és mestereink foglalkoztatására nem voltak s nem lehet­tek különös tekintettel, már annál fogva sem, miután a társulati ér­dek, habár nem akadályozá is, de nem is parancsoló, úgy hogy ter­mészetesen nincs mit csodálkozni azon, ha ama nagy társulatok igaz­gatóságai műveik létesítésére bizalmuk legközelebb álló férfiait válasz­ták ki. Ámde épen azért, mivel saját embereinknek ezen nagy mun­káknál az általános verseny által ki kelle szoríttatniok, annál méltá­­nyos­, hogy a magános építtetők és megrendelők egyes vállalataik­nál eddiginél több figyelemmel lennének tétlenségbe hanyatlani kezdő bel­tehetségeinkre, mivel kétségtelen tény gyanánt merjük föl­állítani, hogy mi e­szakban többé kiskorúak nem vagyunk. Azok, kik alkalmilag Magyarországban utaznak s némileg érdekkel viseltetnek a régibb és újabbkorú építmények összehasonlítása iránt, honi építőművészeinknek nem csak haladását, hanem valóban­ nagykorúságát fogják tapasztalni nem csak disz- hanem haszonépü­­leteknél is. Azok pedig , kik Pesten akarnák ama haladást meg-­­­télni, a múzeum, ludoviceum, nemzeti színház, valamint a minden változatú magánházak által meg lesznek a mondottakról győzelve. Aztán az sem áll, hogy minden, mi ekkorig nálunk távolabbi erőktől került, minden igénynek megfelelne, sőt ki tudnék mutatni,­ hogy nálunk nem egy épület, mely messziről hozott építész kezéből jött, saját építészi erőinktől is messze elmaradt. Hogy csak­ egy bizonyítványt hozzunk föl ezen épen nem túl merész állí­tásra : az egyetemniezai palota szolgáltatja azt, melynek pedig­ fölépítésére egy bécsi építésznek korlátozatlan nagy összeg állt rendelkezésére, s mégis a sok ide s tova próbálás s végre még átépítés daczára ia a főrangú megrendelőnek müszlését távolról

Next