Budapesti Hírlap, 1883. január (3. évfolyam, 1-31. szám)
1883-01-01 / 1. szám
1883. január 1. BUDAPESTI HTRI.AP. (1.) Télte ott találhatni, kinek kis kacsáit legutolsó elbucsuzásakor elfeledte megcsókolni. Az irredentista mozgalmak Oberbank kivégeztetése miatt még mindig nem csitulnak. E lapok hasábjain nemrég egész cikket közöltünk, elősorolva azon tényeket, melyek az irredentista mozgalmak nagy mérvét bizonyíták, most csak azt akarjuk még fölemlíteni, hogy minden hivatalos cáfolat dacára is igen jól tudta Valeriani azt, hogy abban a kocsiban, melyre a követ hajította, Paar gróf, osztrák-magyar nagykövet ül. Maguk a radikális lapok állítják, hogy Valeriani ezt politikai indokból téve. Ez egy tény eltagadása és szépítgetése teljesen fölösleges akkor, midőn az olasz kormány oly elégtételt ad monarchiánknak, hogy egy zavargó tanulót Pisában nyolc havi fogságra ítéltet. Azt hiszszük, ily elégtétellel más állam is megelégedhetik, nemcsak az osztrák-magyar tehetetlen monarchia, melynek belgrádi nagykövetét a szerbek büntetlenül bántalmazták s melynek lobogóját ugyan e nemzet emberei szintén büntetlenül gyalázták meg. A szegény portának nemcsak a diplomatákkal, orosz hadisarccal és egyéb zaklató dolgokkal van baja, de most az európai sajtó képviselői és közte is ütött ki egy fiók-keleti kérdés. Mint az elődiek, úgy alkalmatlankodnak minden főbb hivatalnoknál, (hivatásuknál fogva) az angol, francia és egyéb világlapok levelezői s az illető nagyvezérnek még azon elégtétele sincs meg, hogy kidobathatná a levelezőt, mert annak a háta mögött egy-egy nagyhatalmasság áll. Eddig ugyan valamennyi basának szigorúan meg volt tiltva, hogy bárminemű információkat adjanak s meginterviewálást eltűrjenek; e merev álláspontot azonban többszörös és nyomatékos felszólalásra a porta kénytelen föladni. Először azt gondolták ki, hogy majd egy külön egyesületet csinálnak a külföldi sajtó számára s annak úgy holmi hivatalos morzsákat vetnek koncul. A levelezők azonban a nagykövetek tanácsára nem alakiták meg ez egyesületet s kidacolták azt, amit akarnak. A kis-keleti kérdés szerencsés megoldást nyer s ezentúl az európai sajtó csakis megbízható értesüléseket fog hozni Konstantinápolyból. Szép lesz ! így mindjárt legelső gyanánt is azon jellemző hirt jelenthetjük, hogy a szultán kiadta pénzügyminiszterének azon rendeletet, mely szerint a költségvetésbe csakis a valóban várható és valószínű jövedelmeket vegye föl, ne pedig a teljességgel nem remélhetőket is. Ennek alapján megkészült a költségvetés, természetesen rengeteg deficitet mutatva föl. A szultán most a hadseregben akar redukciókat eszközölni s civillistája egy részéről mondott le, mely reformoktól összesen mintegy 25 millió forintnyi kiadás-kevesebblet várható, akarata mindig teljesült. Egyszer azt kívánta, hogy alattvalói egymás bőrébe bújjanak, lelkük kicserélődjék s istenileg kacagott az ebből támadó zűrzavaron. Máskor meg elrendelte, hogy a halottak feltámadjanak s diszmenetben trónja előtt végig vonuljanak; amikor pedig ezt megunta nézni, kimondá, hogy a csontok visszafekhetnek ugyan sírjaikba, de ahány rossz ember van az élők közt, vigyék el mind. E kívánsággal csaknem megjárta, mert a tetemek csontkarmaikkal őt akarták legelőbb széttépni, s csak idején adott ellenrendelet biztosítá életét. Zsarnokuktól a népek rettegtek, mert senki se volt tőle biztos fedele alatt. Élvezett mindent, mit emberileg élvezni lehet a mások kárára. Telhetetlenségét nem volt oka mérsékelni, mert hisz mindenhatóságával elpusztíthatlan erő fölött rendelkezett. Madárszárnyon bejárta a magast, cethalformában beúszta az óceánt, — csak egy pillanat műve volt, hogy minden ötletét megvalósulni lássa. Templomot emeltek neki, imádták, — boldog volt.* De az engedelmes világ csakhamar untatni kezdő, az ételt italt megutálta, a kéjtől megcsömörlött, az érzés kiveszett lényéből, anélkül hogy észre vette volna. Gyűlölte a mindenségben a rabszolgát. Sejté, hogy valamije hiányzik isteni hatalma, dacára, ami a létnek célt, tartalmat s értéket ad: küzdést keresett, akadályokkal, ellenségekkel. A mindenhatóság * (A ,Magyarország“) Ardényi Dezső hézagpótló havi folyóiratának januári száma rendkívül gazdag tartalommal harcol a „magyarosodás érdekében“, célja szerint. E szám valóban a legfőbb neveket mutatja be, kik a jelenlegi politikai sajtóban a magyarosodás mellett harcolnak, elkezdve a három közleményt megnyitó első cikktől, melynek névtelen szerzője Grünwald Béla, egész végéig, hol a vidékről Bartha Miklós úr az Erdélyben alakult „magyar kulturegylet“ről küld lelkes tudósítást. A többi névből megemlítjük a következőket, kik e számot gazdagíták magvas cikkeikkel : Szathmáry kizárja az ellenkezést, a harcot s a fájdalmakat. Vágyott a hin után s a szenvedés kéjét nem bírta megszerezni. A jónak nem volt előtte becse, mert egy akarat szó árán hozzá jutott s egy másik „akarom“-szóval lerontható megint. Egy estve keserűen fakadt ki Pirladahama királyné előtt: „Te nem vagy többé oly szép mint voltál. S gyűlölnélek kell, mert azelőtt csodált bájaid is rabszolgái akaratomnak. Szeretnék valamit csodálni, valami előtt meghajolni, leborulni, imádni azt. „Nem tudom mi, de hiány az nekem.“ S asszony, ki ez „istent“ megalázva még soha nem látta, most könyeket pillantott meg a férfi szemeiben. S a varázs meg volt törve. Az egykori fakkr égő homlokához szokta Pirladahama hideg kezét. Aztán ezt sóhajtá: „Parancsoljon valaki nekem, meguntam a magam akaratát, — parancsoljál te! akarok — engedelmes lenni!“ Pirladahama pedig ezt parancsolá: Halj meg! Szőrt ütött a mindenhatónak szivébe. * Visnu isten harmadszor találkozott a volt fakir lelkével. „Nem hajoltál meg az égiek örök parancsa előtt s a fölön mindenható erőd egy asszony kezében vált végzeteddé.“ A lélek lesüté szemeit. . . . S úgy várta Visnu parancsát, mint a gangeszi krokodil az övét. De Visnu megbocsátott. A minden jót kívánás napján jutott e történet eszembe. Balogh Pál: TUDOMÁNY és IRODALOM. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (Hangverseny.) Goszman- Passy-Cornet tanárnő és magántanítványai január 7-én este Vs8-kor a „Hungária“ dísztermében a „Vöröskereszt-egylet“ javára hangversenyt rendeznek. Helyárak : körszék 3 frt, számozott szék 2 frt, belépti jegy 1 frt. * (A cimbalom,) ez a speciális magyar hangszer egyre nagyobb hódításokat tesz a népszínház köreiben. B 1 a h á n ó példája lelkesít. A kitűnő művésznő oly tökélyre vitte már a cimbalmozást, hogy legszebb népdalait, melyekkel hatást csinál a színpadon, képes kiverni e nyílt hangszer két verőfájával. — Pámay Ilkát Pintér már egy hét óta vezeti be a cimbalmozás titkaiba s a művésznő a kezdet nehézségein (értsd : a „Kutya, kutya tarka“, s „Szeretnék szántani“ népszerű nótákon) már szerencsésen túl esett. — Hegyi Aranka kinek mint „Lii“nek nem volt ínyére a trombitálás, mint „Aranka“ egész szenvedélylyel fordult a cimbalom felé, s ismerve zenére termettségét s buzgóságát, rövid idő alatt nagy előhaladást jósolunk neki. — Arra a hangversenyre lesz csak a tódulás, melyen ők hárman cimbalmozni fognak. *(Sziemiradzki), a lengyel festős ki a „ erő élő fáklyái“-t Krakó városának ajándékozta, ugyanazon város evangélikus templomának egy oltárképet festett : „Krisztia Genezáreth taván lecsillapítja a vihart.“ Vannak, akik azt állítják, hogy a festő e képpel azt akarta allegorizálni, hogy a vad szenvedélyek és féktelen üzelmek,melyek jelenleg a társadalmat fenyegetik, csupán a hit és a vallásosság hatalma által győzhetők le. Mások, kik a művész személyes nézeteit és művészi tendenciáit ismerik, azt mondják, hogy esze ágában sem volt az említett allegória, s úgy ezen, mind egyéb képein, csupán a tárgy nyújtotta külső hatást igyekszik lehetőleg kizsákmányolni. * („Opéra Populaire.“) A Páris városa által szubvenciónál!. uj műintézetnek az „Opera a nép számára“ — valószínűleg Rott Jenő úr lesz az igazgatója. A szubvenció feltételei a következők : A város évenkint ad 300,000 frank szubvenciót. Ezért 3 EGYLETEK és INTÉZETEK. — A VI. kerületi terézvárosi klub ma délután tartotta rendes évi közgyűlését. Az elnökség távollétében Dévány Henrik választmányi tag nyitotta meg a közgyűlést. A felolvasott évi jelentésből kiemeljük, hogy az évi bevétel volt 4536 írt 14 kr, a kiadás 4528 írt 29 kr, s így a pénztári maradvány 7 írt 85 krt tesz. A vagyonmérleg szerint az egyesület vagyona 5416 frt 80 kr, a teher 3307 frt 80 kr, s így a fenmaradó vagyon 2109 frt. Miután a múlt évi közgyűlés által kiküldött három számvizsgáló közül kettő időközben lemondott, a számadás megvizsgálása teljesíthető nem volt. De tekintve azt, hogy a választmány saját kebeléből megvizsgáltatta a számadást, a választmánynak a felmentvény megadatott. A jövő évi költségvetés 4357 főt 85 kv bevétellel irányoztatott elő. Szóba kerülvén, vájjon a tisztujítás megejtessék-e vagy elhalasztassék ? többek kívánatéra elnök a közgyűlést 10 percre felfüggesztő. Ezalatt megérkezvén a rendes elnök, a közgyűlést újból már dr. Reinitz József nyitotta meg. Egy öt tagú szavazatszedő bizottság küldetett ki s beadatván a szavazatok, tisztviselőkül megválasztattak : elnöknek dr. Reinitz József, alelnököknek Kund Endre és Harsányi Adolf, titkárnak dr. Stokinger János, pénztárnoknak Sándor Simon, ügyésznek Sullay Aurél és házigazdának Thury János. Ezeken kívül 50 választmányi rendes és 10 póttagok választottak s ezzel a közgyűlés véget ért . A krisztinavárosi iskolai és népkönyvtár javára f. é. december hó 16-án a krisztinavárosi sörcsarnokban rendezett hangverseny tiszta jövedelme, a 71 frt 50 krnyi kiadás leszámitása után, összesen 201 frt 70 kr. volt. Befolyt pedig jegyek eladásából 255 frt és felülfizetésekből 18 frt 20 kr. A rendezőknek s a közreműködőknek a f. hó 29-én tartott választmányi ülésében a választmány köszönetet szavazott, úgy azon tisztelt hölgyeknek is, kik a jegyek eladása körül buzgólkoltak, mégpedig Szauer Jenőné, Lorsich Ferencné, Krancz Dávidné, dr. Bányai Fülöpné, Löwenstein Róza, Oesterreicher Amália és Wolf Anna urhölgyeknek ; továbbá Liebscher A. V. urnak a hangverseny rendezéséért, a budai légszesztársulatnak és Chmel zongoraárusnak a zongora ingyenes átengedéséért. György orsz. képviselő, Bánó József, dr. Bal-tagi Géza , Moldován Gergely, Lehóczky Tivadar, kinek cikkéből mai számunkban mutatványt adunk, Olsavszky Lajos, Libertiny Gusztáv kir. tanácsos, stb. stb. E szám négy nyomtatott ívből áll, harminckét teljes oldal tartalmából mindenik cikke a kérdést másmás oldalon ragadva meg, lelkesít, buzdít, ösztönöz és ébreszteni iparkodik a sok-sok tekintetben eltagadhatlan közönyt. A derék lapot, melynek negyedévre csak 1art az ára, melegen ajánljuk t. olvasóink figyelmébe és pártfogásába. Csórók Benjámin epizamma. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Nagy, szálas, csontos, torzbajuszu úr vala. Homlokára „v“ betűket írtak a ráncok, bajusza, mint a Niagara zuhatag szakadt ki az orra alól, s egyenesen a világba ugrott volna, ha oda nincsen gyökerezve. Orra mint egy lehajtott fejű horgos hátú sárkánykígyó nézett két fekete szemlákával szájának meg-megnyiló feneketlen örvényébe, mintha bele akarta volna ölni magát. Bizonyosan azt sejtette, hogy annak a végtelenül nagy boráramlatnak, mely oda már becsorgadozott, ott kell valahol tengerkátyút képezni a fenéken. Azt szándérozta. Szemei mintha galambdúcból forognának kifelé, hol szürkét, hol veresét mutattak, aszerint amint haragosabb vagy békésebb gondolat madara fordult elő. De azért jó úr volt az istenadta, csakhogy fösvény volt egész a piszkosságig. S ha még csak ezen a világon lett volna fösvény — de a más világon is az akart lenni ! A vagyonát tudniillik olyan képtelen célokra testálta, amikből szegény unokaöcscsének egy árva petákot sem sikerült volna megkaparitani sohasem. Pedig annyit nyomorgott az áldott jó lélek, mármint hogy az unokaöcs, Gyula, hogy méltán megérdemelte vele egy fösvény nagybátya halálának áldását. A bástya utcában is lakott a két bagolynál. Ez is egyik érdeme a jobb jövendőre. Épen az napon volt utoljára Csórók Benjámin urnás audiencián, mikor én meglátogattam.