Budapesti Hírlap, 1883. január (3. évfolyam, 1-31. szám)

1883-01-26 / 26. szám

Ill. évfolyam. 26. szám Budapest, 1883. Péntek, január 26. Előfizetési árak i Elésa évre 14 firt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 Ért 20 fa. Megjelenik minden nap, hétfőn és ünnep utánni napon is. Felelős szerkesztő : Jukáni József Egyes számára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kerület, kalap-utca 16. nem. A főhercegek. A király elhagyta a magyar fővárost, ő felsége a királyné a napokban követi férjét. Az udvari pompa, élet és pezsgés, mely nyilvános életünk hullámainak tetejét mint játszi hab díszítette, ezzel jó darab időre véget ér. Szabad-e felhasználnunk ez alkalmat egy némely megjegyzésre ? Királyunk a legelső magyar ember, királynénk a legszebb magyar asszony, szeretnek bennünket, mi is szeretjük őket. Ha dolga van, a király mindig lejön, nem is szereti, hanem magyar ruhában tisztelegnek nála, akik trónjához járulnak. Mikor hadgyakorlatokra jön, akkor is vannak magyar urak kíséretében, ebédet vagy estélyt hard, magyar társaságban magyarul beszél. Huszár tábornoknak öltözik, vadászatra kilovagol magyar gavallérokkal, a magyarokat pártolja a hol lehet. De nemcsak külsőségekben keresi a magyarságot, hanem alkotmányos uralkodásában is az ország törvényeit megtartja. Ilyen királyunk a Habsburg házból még egy se volt. A királyné rokonszenve a magyarok iránt még élénkebb. Magyar könyveket olvas, magyar festőket pártol, Gödöllőn szeret lakni, Budán társaságot lát szívesen, Bécsben nem szívesen, kedvenc gyermekét, kisebbik leányát magyar hercegkisasszonynak neveli egészen, udvarmestere, udvarhölgyei, környezete magyarok, neheztelnek is reá a németek eleget, mit ő bánja. A trónörökös tud magyarul, Rezsőnek írja nevét, Erdély tetszik neki legjobban és az erdélyi finom úri társaság, Budapesten is otthonos a főúri körökben s ha kész lesz a királyi palota, hogy az ő háztartásának is lesz helye, még többet fog itt lakni. A trónörökösné József nádor unokája; sógora Koburg herceg, ki már egészen megmagyarosodott s áttette lakását állandóan Bécsből Budapestre, hol bájos neje a társaságnak egyik központja és dísze ; ezek ide vonják a trónörökös párt a családi kör édes hatalmával. Reméljük, hogy a trónörökösből olyan király lesz, ki atyja nyomdokait fogja követni s meg fogja magyarosítani a Habsburgokat. Hogy olyan magyarok legyenek valamenynyien, mint József főherceg, aki születésétől kezdve magyarnak tartotta magát, mi is őt. A ki hazafi egészen s nem német egy cseppet sem, se maga, se háznépe, ki a honért viseli a fegyvert s a nemzetiszin zászlóra esküdött, kiben nincs semmi idegen. Érdemeit tettei dicsérik. — Felesége és gyermekei azok is magyarok, egyebek már nem is tudnának lenni. És ezzel punktum. A többi főhercegeket nem ismerjük. A kalendáriumból tudjuk, hogy az egyiket Károly Lajosnak, a másikat Lajos Viktornak hívják, ezek a király testvérei. Budapesten nem látjuk őket soha. Hogy osztrák főhercegek, mi hírből hallottuk, hogy magyar királyi hercegek, ők elfelejtették. Vagy talán nem is tanították meg őket erre? Nyilván Magyarország előttük olyan fogalom, mint Ázsia s a Kelethez számít. Bécsben palotáik vannak, a bécsi udvari szokásokat szeretik, a hagyományt kultiválják s nem bírnak megbarátkozni a magyar állameszmével, a magyar befolyással és a fesztelenebb szokásokkal, melyek Erzsébet királyné udvarán Budapesten dívnak. Várjon Károly főherceg gyermekei, kik legközelebb állnak a trónhoz, tanulnak-e magyarul? Albrecht főherceg jól ismer bennünket Akart ő udvart tartani Budán, de nem járt hozzá senki. Rossz idők voltak azok nagyon. Mindazon gyűlölséget, melyet akkor tapasztalt és magába gyűjtött, nem bírja felejteni. Neki a magyarok most is rebellis náció s az alkotmány csonkítása a fejedelmi jognak, ő előtte a magyar király csak császár, meghódol urának akarata előtt, de marad a régi. Neki a hadsereg a birodalom s a centralizáció a politika s hiszi, hogy vissza fog még folyni a Duna Budapestről Bécsbe. A német nyelv neki az egyedüli s az ő kedvéért most is azon tanítanak Magyar-Óvárott. Most is megtette, hogy Baranyában két magyar falut német névre átkeresztelt uradalmában. A leggazdagabb földesur Magyarországon, de soha le nem néz jószágaira, kerüli hazánkat. Badenben és Bécsben lakik, onnan vezeti a katonapártot és az udvari osztrák párt politikáját. Örököse Frigyes főherceg most Pozsonyban lakik. Ez egy lépés a közeledésre. Felesége, Crouy hercegnő, Árpád ivadéknak tartatik, sógora Esterházy herceg magyar főispán és talán tud magyarul. A főherceg katona. Eszes embernek mondják s még meglehet, hogy átcsap a magyarokhoz. Modenai Ferenc főherceg nagybirtokos Vasban, Aradban s rendesen Sárvárott tölti a nyarat, a hol teljes magyar életet folytat, nyílt házat visz, rokonszenvez a magyarokkal s közkedveltségnek örvend. Nagyon szívesen látnék őt Budapesten a jövő télen. Toskánai Lipót főherceg hasonlókép ma- A „BUDAPESTI HEAP" TÁRCÁJA, Flotowf. Rövid idő alatt két hírt jelentettünk arról a mesterről, kinek neve mellé most a gyászkereszt került: hetvenéves születésnapjának évfordulóját, majd a szemevilága elvesztését. Nem sokáig volt a szép világ elzárva testi szemei elől, most már ő is ott van, ahol csak lelki szemet látnak . Flotow, ,Má rtha“ szerzője tegnap délelőtt Darmstadtban elhunyt. Aki zenével foglalkozik, akit a zene egyáltalában érdekel, lehetetlen, hogy az „utolsó rózsa“ dallamát Flotow „Márthá“-jából ne ismerje. Ahány műkedvelő baritonista van, mind énekli a „Sördalt“, a tenoristája pedig Lyonéi nagy dallamát, melyben szemére hányja Márthának rut játékát szívével. Egy dal szépsége mellett mi sem bizonyít inkább, mint annak általános kedveltsége, amit hercegi palotában, koncertteremben és pótkunyhóban egyaránt énekelnek, az eltagadhatlanul becses és szép. Flotow minden műve csupa dallam, csupa behízelgő, édes dal, mely telizsongja lelkünket és önkénytelenül nyitja, meg ajkaink, hogy veleénekeljük a dalolóval. S dallamai nem közönséges, triviális ,gassenhaueriek, hanem a valódi zeneköltészet nemes termékei, a milyeneket még egy Gounod, Felicien Dávid írtak még ily gazdagságban. Mennyivel becsesebb most egy-egy ily dallamgazdag opera, midőn a wagnerizmus a zenevilágot kezdi teljesen elposványositani, mikor rengeteg unalmasságú vastag partitúrákat írnak egyetlen dallam nélkül, s azokhoz még vastagabb magyarázó könyvtárakat készítenek. Ma azon szomorú kort éljük, mikor vastag szótárakkal pótolják a hiányzó dallamot és alapos szóbeli magyarázatokkal disputálják bele a zenét élvezni akaróba a hallott zenének igen nehezen fölfedezhető szépségeit. Flotow érett férfi volt már akkor, mikor e zenei tévelygések megkezdődtek: sok zenész elcsábult a wagneri zene nagydobverő végtelenségeinek és végtelen dallamtalanságainak hallatára, Flotow azonban hű maradt önmagához és a megkezdett után letérés nélkül haladt folyton. Előkelő családból származott: a mecklenburgi Rentendorfban született, atyjának lovagbirtokán 1812. ápr. 27-én. Atyja őt diplomáciai pályára szánta, a zene azonban jobban vonzotta az ifjút sepedő lélekkel az isteni zene és művészet elvei után sietett Párisba, hol még inkább megerősödött benne az a vágy, hogy életét kizárólag a zenének szenteli. Első dalművei elárulják már későbbi irányát : kiforratlan, de gazdag lélek bájos nyilvánulásai, melyeknek köszönhető, hogy legelső dalműve „Medúza hajótörése“ című lírai opera ötven előadást ért 1839—40-ben. Ez és másik rendkívüli sikert aratott dalműve között néhány év s néhány kiforratlan tehetségre valló opera fekszik. „Stradella csaknem páratlan sikert aratott világszerte, nem volt dalműszínház, mely két évtizeden keresztül számtalanszor ne ékesítette volna vele műsorát s csak egy múlta meg fölül és szorította le jóformán a műsorról, ugyancsak Flotow „Márthá“-ja. A negyvenes években kezde meg diadalútját Párisban és felhatolt Orosz- és Svédország legcsúcsáig s le Délamerika közepéig, Egyiptomba és Indiába, hatvan-hetven nyelven énekelve mindenfelé. Dallamai egész népdalokká váltak, jelenleg sincs valamire való dalműszínház, melynek műsorán ne volna ez opera, örök szépségeivel; énekesek és énekesnők fellépő szerepeik gyanánt Lyonéit, Plumketet, Márthát és Nancyt választják. „Mártha“ után sok dalművet irt még Flotow, de egyik sem érte el azután ennek hihetetlen népszerűségét és sikerét. Azon dalműve, mely még végigjárta az egész világot, de már vegyes sikert aratott, az „Árny“ volt, ennek azonban szövege sem olyan, hogy nagyobb hatású zenét lehetett volna komponálni rá. Mindazonáltal Párisban (1869-ben először adva) nagyon tetszett, Németországban kevésbbé. Flotowski báróságra emeltetett, 1856-ban a schwerini színház intendánsságát" foglalta el s egész 1863-ig nagy buzgalommal, s zeneszerzőségének elhanyagolásával is tölté be e hivatalát. Aztán újra Párisba vonult, hol valóban ünnepelték őt. Most, hogy szemevilágát elvesztő, Darmstadtba vonult agg nővéréhez, kivel és saját családjával együtt élt haláláig. Özvegyén kívül két gyermeke, fia és leánya siratják benne a szeretett férjet és gyöngéd atyát. Tavaly még mint hetven éves aggastyán, derült kedélylyel vett részt „Márthá“-ja 500-ik bécsi előadásán, az intendáns páholyából hallgatva azokat az édes dallamokat, melyek őt legszebb életéveire emlékeztették. Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.