Budapesti Hírlap, 1883. február (3. évfolyam, 32-59. szám)
1883-02-14 / 45. szám
1883. február 11. BUDAPESTI HÍRLAP, (45.) hinthető. A tényleges szolgálatban állók, illetve az 1867. julius 1-je után szolgálatban volt egyének is csak annyiban mentethetnek fel a minősítésről szóló törvény hatálya alól, amennyiben ugyanazon szakban kivánnak alkalmaztatni A postamesteri állás tehát sem gyámpénztárnoki, sem egyéb közigazgatási hivatalra — a törvényben előírt képesítettség különbeni hiánya esetén, képessé nem tehet. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A felső iparrajztanoda szervezése ügyében tegnap a kereskedelmi minisztériumban vegyes tanácskozmány tartatott Matlekovics Sándor államtitkár elnöklete alatt. Matlekovics az értekezlet jegyzőjével felolvastatá a főv. közgyűlés azon határozatát, amelylyel a felső iparrajziskola továbbfejlesztését és külön épületbe elhelyezését mondta ki s egyúttal felkérte a kormányt, hogy miután az iskola tanulóinak fele vidékről való s az intézmény fejlesztése az országnak is érdekében áll, ő is nyújtson támogatást és adjon segélyt. Schnierer mintán, általában megjegyzi, hogy a felső iparrajziskola már nemcsak életképességét, de versenyképességét is megmutatta. S így tovább fejlesztése kötelesség. A kereskedelmi minisztérium mint műiparost képző intézetet fogja fel ez iskolát, s óhajtja, hogy a kerámiás osztály országos kerámiás tanműhely-yé legyen átváltoztatva, hol tanuljon és dolgozzon a tanuló s a jövedelmet az év végén a tanítók és tanulók oszszák meg. Matlekovics óhajtja, hogy a részletekhez szólás előtt a főváros képviselője adja elő : mi módon kívánja a város újjászervezni ezen iskolát. Akér Gusztáv szerint a főváros tulajdonképeni nyítást nem, hanem inkább nagyobbítást akar, mert az iskola mai szervezete is jó. A szervezési javaslat előtt a kormány segélyére kíván számot tartani a főváros. Gönczy Pál a közokt. minisztérium részéről is kilátásba helyezi a segélyt. Ráth Károly, Say Mór, Mudrony Soma, Szalay Imre, Herrich Károly, Hegedüs Károly, Vidéky János felszólalása után Matlekovics összegezi a véleményeket, s kiemeli, hogy az intézet minden oldalról dicsérettel találkozik s fejlesztésének hasznos volta felől a vélemények egybehangzók. A kormány — ezt kijelentheti — fog segélyt adni és pedig az országgyűlés által hozandó törvény útján. Az évi segély összegét nem mondhatja, de biztos kilátásba helyezheti. S a segély az országos jellegűvé válandó intézetnél tanerők gyarapítására, felszerelésekre, ösztöndíjakra lesz idővel fordítható. A várost kéri, hogy az intézet újjászervezése felőli javaslatot és az épület terveit is mielőbb mutassa be a kormánynak. tokracia női felében pedig épen a legnagyobb ritkasággá válott a nemzeti nyelv tudása. Meg sem érték e korcsok az ellenük menydörgő „Magyar Óda“ költői átkát: „Scythák vére ! Mi csúf bőrbe pipeskedel ? Most tetszik ki, mi volt tüzed . Játék volt s valamint füst elenyészedett. — Veszszetek el mostoha fajzatok!“ A nemzetnek rangra, vagyonra legkitűnőbb osztályából vajmi kevesen érezték társaik e sülyedését, fakadtak megróvó szóra szégyenpirral arcukon szánandó erkölcseik fölött. E választott hű sereghez tartozott a „Bártfai Levelek“ írója. Valódi szent haraggal korbácsolja társadalmunk elnémetesedését, gúnyolja főrangú hölgyeinket, akik született nyelvükön nem tudnak szólani. Mert „nincs nevetségesebb, nincs gyalázatosabb kevélység, mint a külföldit kirekesztőleg csodálni, a magáét pedig alig megsejteni vagy elismerni.“ A Bártfán találkozó magyarországi főrangú világ ez elnemzetietlenedése az oda gyűlő, hazafias lengyel arisztokráciát is megbotránykoztatja. De a falra hányt borsó nyom nélkül hull le. A szerecsenmosdatásban is van köszönet. A hazafias magyar főur azonban nem hagyja abba kellemetlen szemrehányásait. S mint elbeszéli, a keserű orvosságnak egy ízben megvolt az üdvös foganata. „Egykor azt mondá nekem egy még virágjában levő lengyel hercegnő egy gyönyörű magyar grófkisasszonyról, aki nem tudván magyarul s úgy beszélt németül, amint többnyire bécsi dámáink szoktak: „Nem veszi észre az a szép kisasszony, hogy a drezdai udvarnál kevés sziveket hódíthatna meg német szólásával“. Elég gyalulatlan valék, megmondtam honbeli kisaszszonyunknak, amit hallottam ; pirulások közt azt felelé : „Igaza van engem megpirítani, de helyre hozom szüleim hibáját“. Megtanulta azóta a gyönyörű alak, amit sohasem kellett volna nem tudnia, nemzeti nyelvét, melyen most gyermekei is folyvást beszélnek“. A németajkú magyar arisztokráciával versenyez a germán kultúrával a német színház, mely nemcsak német, de a mellett rossz is. Minden művészi színvonalon alul álló. „De jók vagyunk mi magyarok, hogy a németektől nekünk okozott unalmakat meg is fizetjük. Meg is vásárolhattuk volna ekkorig annyi vonatkozásokon keresztül nemzeti játékszínünk tökéletesedését!“ Bírálatnak igaz, de óhajnak jámbor az időben, midőn széles Magyarországon még csak Kolozsvárit rakta le állandó hajléka alapját, a magyar Thália. Nemzetiség szempontjában derékig benn voltunk még, ahová a bécsi kormány gonosz számítása az országot rendszeresen sülyesztette el, a germanizációnak máig teljesen ki nem irtott hínárjában. Az egyetemes társadalmat mozgató eszmék rajza, a polgári osztály állapotának képe s a hazai műveltség átalános színvonala, mint e könyv tanuságos vázlataiban festvék, meggyőznek affelől, hogy semmi okunk, a letűnt boldog jó idők állapotait visszasírni. De hát uramfia, mond a tisztelt olvasó, a köz- és magánerkölcsök megromlása, melyről annyi dörgedelmes vezércikk zengedezett ép e napokban: a korrupció mégis csak a modern liberalizmus méregfájának áldatlan gyümölcse, teljes ismeretlen a reakcionárius kormányzat ama napjaiban ! Hol voltak még a modern szabású dr. Kaminszkyek Lajthán innen s Lajthán túl, mikor Dr. Spinoza. EGYLETEK és INTÉZETEK. — A budapesti angol körben szerdán, f. hó 14-én egy Debating Evvenig lesz. Kezdete 8 és fél órakor. Csak a tagok vehettk ar . A „Fővárosi Egylet“ 1882. február 14-én a régi városház tanácstermében (délután 5 órakor) közgyűlést tart. Tárgyak : 1. Előterjesztése a választmány jelentésének az egylet múlt évi működéséről. 2. A pénztári kimutatás előterjesztése. 3. Elnök, alelnök és 24 választmányi tag választása. 4. Háromtagú számvizsgáló bizottság kiküldése. 5. Az alapszabályok 4. és 14. § ainak módosítása. TUDOMÁNYos IRODALOM. * („Szerelmi dalok“) című énekhang- és zongorára alkalmazott eredeti magyar dalgyűjteményre hirdetek előfizetést. A mű március 15-én fog megjelenni. A felhívás szerint az öt évre terjedő technikailag a legdíszesebb kiállítású műnek előfizetési ára 50 kr. Bolti ára 1 frt lesz. Az előfizetési pénzek szerző címére postautalványon Nagyszombatba küldendők. Vágvölgyi Béla. * (Az országos régészeti és embertani társulat) ma délután tartotta havi ülését Puszky Ferenc elnöklete alatt. Dr. Frölich Róbert az agathyrsekről értekezlett. E népfaj leírásába és társadalmi viszonyainak fejtegetésébe bocsátkozni nem akar, miután ez a földrajz körébe tartozik. Csak azon kérdést veti fel, mennyiben érdemel hitelt Herodot azon állítása, hogy az agathyrsek hazája Erdélyben a Maros vidéke s az ettől délre eső Havasföld lett volna. Utána Szendrey Wagner János ismertette az általa átkutatott s újabban felfedezett három diósgyőri ősi barlangot. Az egyikben egy kőkori őrlökövet talált, a másikban pedig egy kősirt. Indítványára elhatároztatott, hogy Borsod megye alispánjának és a járási szolgabirónak, kik az ásatásoknál közmunkaerőt bocsátottak rendelkezésére, a társulat köszönetét fogja kifejezni. Végül a titkár tett jelentést a január havi bevételről s ezzel a gyűlés véget ért. * (Az „Ön ügyvéd“) 18-ik füzete megjelent. (Irta Knorr Alajos, kiadja ifj. Nagel Ottó Budapesten a nemzeti színház kórházában.) E füzetben a szerző folytatja a csődeljárás ismertetését , azután közli a különböző peren kívüli eljárások szabályait, nevezetesen a kiskorúság meghosszabbítása, atyai hatalom megszüntetése és gondnokság alá helyezés körüli eljárások szabályait, végre megkezdi a hagyatéki eljárás ismertetését. A füzet ára 30 kr. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (Wiltné Mária asszony) a jövő hét folyamában kétszer fog fellépni, még pedig kedden „Lohengrin“-ben s szombaton „Hunyadi László “-ban. * (Bozóthy Mártha), Csiky Gergely új színművének első előadása a nemzeti színházban, mint értesülünk, e hó 23-án lesz. A színpadi próbák már javában folynak s színészkörökben nagy hatást jósolnak ez új drámának, mely az uzsora kérdésével foglalkozik. * (Komáromi Mariska k. a.) második fellépése a nemzeti színházban e hó 22-én lesz. A fiatal művésznő ez alkalommal a „Bűvös vadász“ Anna szerepében fogja magát bemutatni. * (Színigazgatói engedélyek.) A magyar színész-egyesület központi igazgatótanácsa a színiengedélyek megadását, illetőleg megújítását a belügyminisztériumnál véleményezte a következőknek : Aradi Gerő, Balog Alajos, Bogyó Alajos, Csóka Sándor, Dobó Sándor, Gerőfy Andor, Hegyi Gyula, dr. Kovács Pál, a győri színpártoló - egylet elnöke, Mándoky Béla művezetésével, Lászy Vilmos, Miklósy Gyula, Krecsányi Ignác, Mártonfy Pál, Saághy Zsigmond, Szegedy Mihály, Tóth Béla, Várady Ferenc, Völgyi György. Uj : Farkas Gusztáv (feltételesen:) * (Az új opera menyezete) melyet Lotz Károly fest, a freskófestés valódi remeke lesz. A dalmaszínház pompás nagy festőtermében készülnek már a kartonok és a színvázlatok. A menyezetet hat csoport fogja diszíteni. E csoportok mind a mithológiábó vannak véve. A színpad felé eső rész közepén lesz Apollo és a múzsák csoportja ; ettől balra Vénusz és a gráciák, jobbra pedig Jupiter csoportjai. Azután következnek Neptun és a Nereidák, Babusz és végül Hekatesa fúriák csoportjai. Ugyancsak a menyezetnek a színpad felé eső két szögletében két medaillont fest Lotz ; az egyikbe a Pegazust, a másikba pedig a Griff madarat. Ezenkívül a rendkívül széles proszcénium, az udvari és a színész páholyok lesznek ott, a menyezetére a zene, a költészet és a tánc allegorikus alakjait, továbbá köröskörül a menyezet szélén lévő medaillonokban a hangszereket ábrázoló allegorikus gyermekalakokat is Lotz Károly fogja festeni. Az e festményekhez való tervek már mind megvannak, s mihelyt elkészülnek a természeti nagyságú kartonok, a művész azonnal hozzálát a falfestéshez. Egyúttal megemlítjük e helyen, hogy Székely Bertalan, aki az előcsarnok freskóit fogja festeni, szintén elkészült már nagyobbára vázlataival. * („Zugi hegyes“) című népszínművet nyújtott be a népszínházhoz Balassa Ákos, kinek „Szerelem gyermeke“ című népszínműve pár hó előtt szülővárosában H.-M.Vásárhelyen és nem rég Székesfehérvárott sikerrel adatott. * (Viktor Emánuel szobrára), mely Rómában lesz felállítandó, az olasz kormány újabb nemzetközi pályázatot hirdet. A pályázat feltételei a képzőművészeti társulat titkári hivatalában megtudhatók, már megírta ama nagy római publicista Tacitus, hogy: „Corrumpere et corrumpi saeculum vocatur !“ S a mi századunk sem fogamatott különb erkölcsiségben, mint amelyben ma él és holnapután le fog hanyatlani. A „Bártfai Levelek“ is panaszolják az ország lehanyatlott moralitását és visszasóvárgják a régi állapotok mesés boldogságát. „Ha még hozzá gondoljuk mind a köz, mind a különlött (privát) jövedelmezés állapotját egész Európában, még könnyebben meg fogjuk magunknak magyarázni, miként történik, hogy a politikán és pénzen kívül nem pereg majd egyéb már most a nyelveken s miért kergette el az elmék mostani törekedése, a pénz becse járásával járó gyors nyerések, vesztések, tékozlások, ínségek, félelmek és bizonytalanságok közt a gondra és bura kárhoztatott szívekből a régibb, áldott megelégedést.“ Ugyancsak a mai ismert nóta és sóvárgás az emberiség mesebeli aranykorszakának káprázatban élő közboldogsága után ! ” Egyébként kora társadalmának gazdag adattára ez élénk esprűvel, gazdag kedélylyel írott munka. A szerző üde szelleme Bártfa fenyveseinek üde légkörét leheli. Elmélkedve és emelkedve ismertem meg lapjairól egy elpihent kor társadalmát. S a klasszikus epigrammiró őszinte hálájával tettem le e megfakult könyvet soha nem évülő szellemével: „Olvasván Levelid Bártfáról fürdeni látszom , de nem a víziben, — szép eszed árjaiban !“