Budapesti Hírlap, 1883. február (3. évfolyam, 32-59. szám)
1883-02-23 / 54. szám
telenek pótolni földeik jövedelmének csekélységét. Ez az ut a pauperizmushoz, mely sok vidéken ijjesztglgg jelegkszik. De ezen elaprózás egyszerűbk okai a birtokok összevásárlásának és a kivándorlásnak, mert mikor valamely parasztgazda kis telkén nem tud többé megélni s azok mivelése ki nem fizeti magát, sőt a birtok őt leköti, fogva tartja s tehát zsenirozza, kapja magát, eladja s elmegy. Az ily apró birtok az elemi csapást sem képes elviselni s a legcsekélyebb adósság tönkre teszi. Ezek hát olyan társadalmi kérdések, melyekre szemet hunyni nem lehet. Itt pontos adatok kellenek s az országos statisztikai hivatal nem menekülhet ezen munkától, bár hogy húzódjék tőle. S a miniszter sem mentheti fel azt és önmagát a kötelesség alól a földbirtok kérdéseivel foglalkozni. Legyen világosság, elég hosszú ideig tapogatództunk a sötétségben. FŐVÁROSI ÜGYEK. A főváros közgyűlése. II. nap. — febr. 22. A napirend folytatólagos tárgyalására középszámmal jöttek a tagok össze. Rózsa Péter jegyző a II.ker.primásutca szabályozása ügyét adta elő. A közgyűlés minden vita nélkül hozzájárult azon javaslathoz, hogy azon utcában, özv. Heinz Magdolna és Mayer Mihály házai az egyezségi áron szabályozási célra megvétessenek, a harmadik háztulajdonos ellen pedig, kivel az egyezség nem sikerült, a kisajátítási eljárás létetik folyamatba. Majd a Mauk - féle ingatlanok szabályozása fogadtatott el s tudomásul vették a képzőművészeti bizottság múlt évi működéséről bemutatott jelentést, mely sokszorosítva, a törvényhatóságnak megküldetik. Most elnök konstatálván, hogy a biz. tagok egynegyede jelen van, előadóta a légszesztársulat és közúti vaspályatársaság kérvényeit nagyobb értékű városi telkek megvásárlása iránt. A légszesz társulat az alsóbikaréten akár fiókgázgyár létesítésére 8637 négyszög ölet megvenni , a lóvasúttársulat pedig a közvágóhídi dűlőben 5075 négyszög ölet. A közgyűlés észrevétel nélkül elfogadta a vételi ajánlatokat s az előbbinek 5 írtjával, az utóbbinak 4 írtjával bocsátja rendelkezésére a kért területeket. Most nagy figyelem mellett előadta Viola tanácsnok a helyi álláspénz és pártjavadalmak házi kezelése ügyében készült javaslatot. A kezelés szervezési munkálata ez : meg van írva a kezelő személyzet létszáma, a kezelés mikéntje stb. Eddig függőben volt a végleges elhatározás a bérlet felmondására s felmondásának időpontjára vonatkozólag. Az előadó után Havas Ignác emelt szót s ajánló a közgyűlésnek, hogy maradjon azon állásponton, amelyet 1881-ben elfoglalt. Scheichl Károly szerint is jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. A bérlő jobban biztosítja a város jövedelmét, mert nagy kauciója van, de mit biztosíthat a kezelési főnök ? Semmit. Elnök most figyelmeztet az előadó tanács azon állítására, hogy már elvben elhatároztatott volna a házi kezelés s ezt tagadja, miből köztes Viola közi szóváltás támadt , felolvastak két közgyűlési határozatot, miből kitűnik, hogy a végleges határozat elhalasztva lett a kezelési módozat részletes kidolgozásáig. Mindez meglehetős zaj között folyt le. Heinrich Ödön azt kívánja, hogy a város tudja, mennyi az értéke a helypénzjavadalomnak, s ezért be kell próbakép hozni a házi kezelést. (Helyeslés.) Hubenay József a házi kezelés mellett szól. Utána Máttyus Arisztid védte a bérleti rendszer előnyeit. Indítványában csatlakozik Havashoz, csak igy módosítja amazt, hogy a közgyűlés mondja ki, miszerint a házi kezelést 1885. ápril 1-én lépteti csak életbe, de akkor is csak úgy, ha a lejárat előtt négy hóval megtartandó bérleti tárgyalás a mai haszonbérnél kevesebbet eredményezne. (Helyeslés.) Sztupa György, Bernátsky Antal és Haris Sándor felszólalásai után elnök szavazásra tűzte ki a kérdést s nagy többség fogadta el a tanácsi és bizottmányi javaslatot. E szerint a helypénz és javadalmak kezelése árverés alá többé nem fog bocsáttatni. A házi kezelés időpontja későbbi megállapodás tárgya lesz. A kezelési szabályzat Hubonay József indítványára en bloc fogadtatott el. Most a közgyűlés a sz. János kórház kibővítése céljából a budai lövölde megvétele kérdésével foglalkozott. A tanács tudvalevőleg 50.000 frt. vételárat hozott javaslatba. Ezen ügy képviselői körökben már élénk előzetes gondolatcserékre adott alkalmat, a tárgy a közegészségi bizottsághoz utasíttatott. (A szótöbbség.) Az adófelszólamlási bizottságokba tagokul Havas Sándor és Takácsy Miklós, póttagokul Halász Géza és dr. Fülöp Károly küldettek ki. Megválasztottak az adókivető bizottságokba küldendő bizalmi férfiak is. Most Brezelmayer Kálmán panaszát mutatta be a főjegyző a tüzijátéktéri kioszk bérlete ügyében. A panasz az, hogy az árverés alkalmával Brezlmayer ígért legtöbbet 1000 frt van. A mostani bérlő Günzl, ki jelenleg 500 irtot fizet, az árverésnél csak 700 irtot ajánlott. Hanem az árverés után Günzl egy utóajánlatban, melyhez ezer forintot mellékelt, arra kérte a tanácsot, hogy új árverést rendeljen el, mert ő biztosítja az 1000 frtnál kedvezőbb eredményt. A tanács, nem hallgatva a pénzügyi bizottságra, mely a Brezelmayer féle bérletet jóváhagyandónak találta, csakugyan folyó hó 26 ára ki is írta az új árverést, így adta elő a dolgot dr. Nagy főjegyző. Kérdés támadt, hogy a terjedelmes beadványt felolvassák e. A főpolgármester indítványa szerint érdemileg a tárgy a jövő közgyűlésen lenne eldöntendő, mikorra a tag 109 eljárása igazolására az iratokat is előterjeszti Mert a közgyűlésnek ismernie kell az ügyet, s addig az új árverést fel kell függeszteni. Borónyi Géza szerint egyedül ezen eljárás korrekt, s azt mondja, hogy a tanács törvénysértést követett el, midőn Bt. felfolyamodását elutasítá saját hatáskörében. Kamermayer erre izgatottan szólt a főváros pénzügyi érdekeiről, miket a tanács megatalmazni kívánt. A tanács különben is fel van hatalmazva ezer forintig rendelkezni s igy törvényt nem sértett. Máttyus Arisztid csodálta, hogy oly hűhó után csak ennyi sül ki ezen „acaire“-ből. Igaz, hogy a kérdést tárgyalni nem lehet, midőn cak a felek állnak informátorul előttünk, tudnunk kell a tanács által felderítve az ügyállást. Szóló is mint főv. biz. tag azon helyzetben van, hogy a tanács felett ítélhet, de nem arrogálja magának e jogot most, midőn a fél puszta panaszát ismeri. Az árverés újbóli kitűzéséről hivatalos tudomásunk nincs s azt fel se függesszük. Erre heves jelenet következett. Poónyi rendkívül ingerülten szólt személyes kérdésben. Azt mondá, hogy ő itt soha sem illethető „fél“ névvel, ő mindig csak bizottsági tag, ha még oly ügyben kellene is szavaznia, hol pl. részvény által volna érdekelve. És ezt jegyezze meg egyszer s mindenkorra Máttyás úr ! (Itt kezével fenyeget.) „Én (úgymond) nem mint közigazgatási ügyvéd de mint egyszerű turista tudom, hogy felfolyamodást a tanácsnak a közgyűlés elé kell hoznia !“ Az elnök néma csendben mondá ki a határozatot. Az új árverés felfüggesztőik. A tárgy a jövő gyűlés napirendjére tűzetik, melyre a többi tárgy is maradt. alatt, vagy a követkőre halmozott kripták üregében — az igaz, s a sírkő ennél nem hazudik. Ah, de mellette s a többi jeles, dicső honfiadat boritó göröngyök sirhalmai között ép ily ékes fölirással díszelgő fejfa alatt nyugszik a Bachhuszár, a spicli is, mint a közügynek, a hazának jó szolgálatot (!) tevő alattvaló — mondja a sírkő írása ! A sirásó kapanyél mértéke, mely oly bölcs osztogató és nivellírozó, oda pécézte és dugta a tiszta honfiak közé a Bachhuszárt, a spiclit is. Ott van együtt az érdemesekkel, a dicsők, a tisztességesek sorában, rendjében s az ő márványköve is azt mondja, amit a többi beszél! Keserű gúny ! Paródiája az emberéletnek, mely a temetőben oly találóan nyilatkozik s játszik is a sirásó rendezői véletlenjében, mintha csak a sötét sírgödrökben is Bach huszároskodnék, spicliskednék, a körülötte hamvadó honfiak fölött. Hogy fog majd e Bachhuszár, e dévai spicli a föltámadáskor e honfiak szellemei után törtetni, hogy mint 30 év előtt Bécsben, úgy majd ott fent az ur istennek siessen bevádolni őket, mivelhogy ezek még az égben is egy darab önálló Magyarországot akarnak! A sok szép emlékezetű dicsőket magába záró sírok közt, ép a spicli gödre mellett, ott van a derék Fodor bácsi sírja is. A Nopcsa ház híres orvosa volt ő hajdan, még a szabadságharc előtt, ki a két hétig tartó megyei gyűlések úri asztalánál elázott, elszédült vendégeket gyorsan lábra tudta állítani s és azért a kastélyban is lakott, patikát tartott és mindig kézügyben volt. Mint ura, a nagy nevű Nopcsa, ő is igen szerette a színészetet s bár öreg lábadon járt már, de egy előadást sem hagyott el. Kedves, szeretett, nagyra becsült ember volt, sok honvédet bujtatott el, sokat kisegített. A színpad az ő lakása mellett volt a Nopcsa ház nagytermében, melynek falai közt alig hangzottak el azok a maiakhoz nem hasonlítható, eszme és tartalomdús pohárköszöntők, utánna pedig Thália áldozó oltárán gyúltak szent lángok a művészetnek. Örökké a színpad körül forgolódott, a sok honvéd-színész gyereket szerette s a régi nagy színészek példáira buzdította, azoknak a játékait magyarázgatta. Hát ott van ő is az élet kérlelhetlen rendje szerint az enyészet gödrében és csudás játéka a természetnek, hogy átmeneti processzus gyanánt éppen kedvenc füve, egy szép fodorminta-bokor sarjadozott föl sírjából! Nem messze a jó Fodor bácsinak már fodorminta-favirággá vált hamvaitól, egy nagy kőkereszt alatt, melylyel szemben repkény, örökzöld lugas van, a lugasban időtől és kesergő nőtől lágyított kőpad, — áll egy sír, rajta, mint az élet, oly terhes kőlap. Vajh ki nyugszik e súlyos fedő alatt, hisz úgy sem jöhetne már onnan vissza a gödörből, elég terhes volt neki viselni az életet, miért nyomja a nehéz kő a már kiszenvedett élettelent ?! Hajh ! itt a halál elhibázta suhintását, éretlen szálat tarolt le, nem gondolva vele, hogy friss virág hull kaszájának rendjében. Irgalmatlan vaksi kaszás kezét, angyalok karjai vezették, hogy a földnek eme szép virágbimbóját, hamar érett ízes gyümölcsét, földre nem való eszes-kedves lényt, az emberi homokórának 13-ik lefolyásában, szeráfok szűzies szárnyain, angyali kórusok, égi hárfák hangjainak himnusaival az egekbe emeljék — vigyék ! Kíméletlen kaszás, ép olyan a gyökerétől meszabadult és a földön szabadon járó-kelő ember, mint a fa, a növény élet fölött, nem tesz különbséget, levágja az alig feslő bimbót, virágszálat is! Drága, kedves sír! A vigasztalhatatlan anya galamb ősz hajával, fejedelmi arcával, a búbánat barázdás vonásaival, fekete öltönyében, a temető szellőjétől a drága sírra lebegtetett hosszú gyászfátyolával úgy állott ott a keresztre feszített Jézus szobra alatt, mint egy fájdalmas fölkiáltó jel, mint a hétszeres tőrrel átvert szivü isten-ember anyja ! Boldogtalan nő ! Szerencsétlen anya ! Oly sokaknak vigasztalója, érdemetleneknek és hálátlanoknak is nemes szívvel segítője, támogatója, annyinak eltemetője, — vigasztalódjál, hisz nem volt méltó kis leányodra e nyomorult földi lakó hely, az égiek magukhoz kívánták s a mi a sárból a sárhoz tartozik, abból ibolya és nefelejts virág lesz, mely újra meg újra megtenni rügyét s tovább él, mint az ember-állat, mintha itt maradt volna ! A gyász asszonya és a vándor tragikus oly igen oda illettek a dévai sírkertbe, 30 év halottjainak temetőjébe, Jézus Krisztusnak fölfeszített szobra alá, repkény és örökzöld, babér meg cser-ág lombozatai alatt a kőpadra, mintha csak a nemes Veturia is Coriolanus ült volna a római fórumon, megtört alázatossággal kikönyörögni a voksokat a dévai temetőben, a jó szellemek áldásait és békés nyugalmat a drága sírok hamvainak ! Molnár György. BUDAPESTI HÍRLAP, (54.) 1883. február 23 — A fővárosi igazoló választmány ma ülést tartott, melyen a két esküdt választásokat szankcionálta ; formahiba csupán a III. kerületben fordult elő, hol a választási aktusnál nem voltak bizalmi férfiak. A választmány kimondta, hogy kerületi esküdtet kvalifikáltnak nem tart, ha szóval és írásban a magyar nyelvet kellően nem bírja, s ha a községi választásra képesítve nincs. Ez utóbbinak megvizsgálására albizottság küldetett ki. Az előbbi csak egyes felmerülhető panaszok esetén vizsgáltatik meg. — Jelzi a választmány azt is, hogy e törvényhatósági bizottság tagjaira nézve szintén elkerülletlenül szükségesnek tartja a magyar nyelvben való kellő jártasságot. Máray József jegyző egy albizottság jelentését olvasá fel, mely szerint a főv. biz. tagsági kvalifikációval immár nem bírnak (nem községi választók) Jekelfalussy Lajos, Szlávy József, Bán József, Thaisz Elek, Végh Arthur, dr. Farkas Kálmán, dr. Szabó József, dr. Környey Ede, dr. Schwimmer Ernő, dr. Kohn Sámuel, Bogisich Lajos, Grulich Vince, Kapy Ede, Kern János, Könyvey József, Nagy Ágoston, Kinzl Pál, ifj. Heidel