Budapesti Hírlap, 1883. március (3. évfolyam, 60-89. szám)
1883-03-13 / 72. szám
1883. március 13. BUDAPESTI HÍRLAP. (72. sz.) és szép emlékét nem csak rendben, hanem egészen megújítva találta, mit a bengáli tudós társaság eszközölt kegyeletesen. Talált a síremléken kosarut is, melylyel az akkoriban ott utazott Hopp Ferenc budapesti hazánkfia nyilvánitá kegyeletét. A sírról dr. Duka leszakított egy szép harasztot is s elküldte az akadémiának. A kalkuttai levéltárban a magyar tudósra vonatkozó tizenhat iratot talált, köztük az ő sajátkezüleg irt hat levelét. Az első osztály több tagja fog dr. Dukának becses adatokat küldeni a megírandó életrajzhoz. ♦(Füzetek.) A „Magyar Paedagogiai Szemle“ februári füzete Rill József szerkesztésében Lichvártsik Mihály fénynyomatú arcképével jelent meg. — A „Statisztikai havi füzetek“ ez évi januári száma küldetett be szerkesztőségünkhöz. Körösi József a fővárosi statisztikai hivatal igazgatója által szerkesztve. Egy füzet ala írt. — Az orsz. középtanodai tanáregyesület közlönyéből (szerk. Köpesdy Sándor) beküldetett hozzánk az idei márciusi füzet. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. Liszt Ferenc és Mosonyi emléke. — Saját levelezőnktől. — Nezsider, márc. 10. A nezsideri kaszinó-egyletből azon mozgalom indult ki, hogy megyénk szülöttje, Mosonyi Mihály emlékét méltóan megörökítse, s ez ügyben a főispánnál küldöttség járt, kérve az ügy felkarolását. E küldöttség ebbeli megbízatásában eljárván, azon ígéretet hozta magával, hogy az indítvány pártolásban fog részesíttetni. Mindezekről a lapok már megemlékeztek. A kaszinó elnöksége tudva azt, hogy bármi jó eszme avagy indítvány csakis úgy valósítható meg, ha ennek keresztülvitelénél jeleseink részéről erkölcsi támogatásban részesittetik ; ezen erkölcsi támogatásra egyszersmind felkérte a zongorakirályt Liszt Ferencet is, kinek nemes barátságával a korán elhunyt Mosonyi is dicsekedhetett, s ki, Mosonyi bekövetkezett halála alkalmával id. Ábrányi Kornélhoz írt levelében ezeket írja : „Mosonyi halála, mindnyájunk szivét mély gyászszal tölti el. Elvesztése elszomoríthat a hazai zeneművészet érdekében is, melynek ő egyik legnemesebb, legbátrabb és legérdemteljesebb képviselője volt. Bárki is büszke lehetett vele arra, ha lépést tarthatott az általa követett jó után.“ S hogy az ez ügyben a nagy mesterhez intézett kérés nem volt a pusztában elhangzó szó, szolgáljon bizonyítékul a kaszinó elnökéhez küldött válasza, melynek közlése által, úgy hiszem, nem követek el indiskréciót. A levél így szól: „Mélyen tisztelt Elnök úr ! A nezsideri Társaskörnek Mosonyi Mihály szülőházára illesztendő emléktábla érdekében hozzám intézett hazafias felhívásának annál nagyobb készséggel sietek szerény erőmhöz képest megfelelni, minél élénkebben él bennem az őszinte nagyrabecsülés a megdicsőült művész géniusza iránt, s minél kegyeletesebben őrzöm megtisztelő személyes barátsága emlékét. Midőn tehát az említett célra ide zárt szerény adakozásom elfogadására kérném, fogadja egyszersmind tisztelt Elnök úr mély tiszteletem kifejezését, melylyel maradtam Budapesten, 1883. évi március hó 3-án kész szolgája Liszt Ferenc.“ Hogy ezen megtisztelő sorok a legszebb és legtökéletesebb erkölcsi támogatást jelentik, kell-e még mondanom ? s hogy ezek hivatva lesznek a kétkedők kishitűségét eloszlatni, s az eszme netán létező ellenzőit elnémítani, bizonyítanom nem szükséges. Mert hol az erre leghivatottabb férfiú úgy nyilatkozik, ott a siker elmaradhatlan. A nagy mester leveléhez 20 frt volt csatolva, s igy biztat a remény bennünket, hogy a nezsideri kaszinó-egylet nemes indítványa, Mosonyi szülőházát hozzá méltó emléktáblával megörökíteni, rövid idő múlva megvalósul. Mert hisz Liszt kezdette meg az adakozást s a jó példa, különösen ily jelesünktől, csakhamar követőkre fog találni. Az ügy további menetéről, ha a tekintetes szerkesztő úr kívánja, nem fogok késni időnként tudósítani. * (A várszínházban) hétfőn e hó 19-én lesz az előadás a bukovinai csángók javára. Egy egyfelvonásos vígjáték előadása után Witnó Mária asszony és Perotti Gyula úr fognak egy felvonást énekelni valamely operából, s végül ballet lesz. ♦ (A „Mesterdalnokok“) című operát már tanulják a nemzeti színháznál. Hans Sachs szerepét Ney Dávid, Walter szerepét pedig Gassi Ferenc urak fogják énekelni. Ezen kívül közreműködni fognak még Bartolucci Vittorina k. a., Tallián és Pauli urak. Az igazgatóság még a nyári szünidő előtt szeretné színre hozni az operát, de valószínűleg az őszi évadra marad. *(A Zichy-kiállítás) iránt a közönség nagy mértékben érdeklődik. Este elektromos világításnál rendkívül hatásosak a nagy teremben elhelyezett festmények, melyeken az étetnagyságú alakok és különösen a temető jelenet mély benyomást tesznek a szemlélőre. A rajzok és kartonok a mellékhelyiségekben vannak elhelyezve és ezért csak nappal láthatók. A beléptidíj ugyanaz, mint a Verescsagin-kiállításnál, azaz hétköznapokon 30 kr és vasárnapokon délután 1—4 óra közt 10 kr. A kiállítás mintegy 3—4 hétig lesz nyitva. A rajzok közül többekre nézve vételi ajánlatok is történtek. Az első vásárlók között volt Zichy Jenő gróf, aki „A vörös kereszt“ című kisebb, de nagyérdekű kompozíciót és Mary kisasszonynak, a mester tanítványának egy kréta-rajzát vásárolta meg. ♦(Egy pápa a színpadon.) A római „Argentina“-színházban a napokban Carlo Lottinak eg drámája : „VII. Gergely“ kerül színre. A római rendőrség megengedte a darab színrehozatalát. * („A kozák király“) Beot Adolf „A kozák király“ című regényét hasonló címmel öt felvonásos drámává dolgozta át, mely csütörtökön, e hó 8kán került először szinre a párisi Guité színházban. A drámában meg vannak mindazok a hibák és előnyök, melyek az ilyforma művek sajátságai. A darab, melynek erős drámai voltát nagyon dicsérik, nagy tetszést aratott. ♦(„Numero egy.“) A dublini gyilkos - összeesküvés sem kerülhette el sorsát, s legközelebb színpadra kerül. Grser György párisi író „Numero Un“ címmel drámát irt, melynek tárgya az említett összeesküvés. ♦ (Karitták strájkja ) A párisi nagy operában a „VIII. Henrik“ főpróbáján, a harmadik felvonás végén, midőn a nép örömrivallgása következett volna, egy hang sem hallatszott, sőt midőn a király harci dalát kezdő, a kar ismét mélyen hallgatott. Az egész kórus megbeszulni akarta magát, mert az igazgató nem engedte meg, hogy a karszemélyzet rokonai jelen legyenek a főpróbán. Vauco rbe i igazgató természetesen megbüntette a strájkolókat, s a főcinkosokat elcsapta. ♦(Pest megye központi tisztikara) által a lacházai tűzkárosultak javára Pest megyeháza dísztermében március hó 1- én tartandó hangverseny műsora véglegesen megállapíttatott. A hangverseny két szakaszból fog állani. Első szakasz : 1. Prolog Dalmady Győzőtől , felolvassa a szerző. 2. „Harc a víz és tűz ellen“, rajz Lacháza történetéből, irta és felolvassa Könyves Tóth Kálmán úr. 3. Hegedű-solo, előadja Máthé István úr, zongorán kiséri Gosztonyi Béla ur. 4. Anna Bellini „Puritánok“ c. dalművéből, énekli Losonczy Antalné urhölgy, zongorán kiséri Fehérváry Marie k. a. 5. Magyar dalok, cimbalmon játszó Gömöry Oszkárné urhölgy. — Második szakasz. 5. Költemény, szavalja Vámossy Ilona k. a. 6. Fonódal, Wagner „Repülő hollandi“ c. dalművéből, Liszt átiratában és Rhapsodia (VI) Liszttől, zongorán előadja Rudnay Ilon k. a. 7. Magyar dalok, énekli Losonczy Antalné úrhölgy. 8. Trio (zongora, hegedű és gordonka), előadják * * * A hangverseny kezdete 7 órakor. Helyárak: körszék 3 frt, számozott szék 2 frt, bemenet 1 frt. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Jegyek válthatók a megyeháznál, a jegyzői hivatalban és este a pénztárnál. Meg kell még jegyeznünk, hogy néhány lap azon hire, mintha a hangverseny után tombola és tánc következnék, teljesen alaptalan. * (Az orsz. zeneakadémia) csütörtökön, e hó 15-én este 7 és fél órakor saját hangversenytermében zeneestélyt rendez a következő műsorral : Bevezetés és fuga. Bach 5. Cantatejából orgonán Kössler J. tr. a) Ecce quomodo. Handl Jakabtól, b) Ave Maria. Arcadelt Jakabtól, c) Tenebrae facta. Haydn Mihálytól, vegyes karok, tanár: Kessler J. Fuga zongorára, Mendelssohn B.-tól. Thomás István: Magándal „Faust“ dalműből, Gounod K.-tól. Takács Mihály: „Bénédiction de Dieu dans la solitude“, a „Harmonie poetiques“ című zenekölteményekből, Liszt Ferenctől, zongorán Krautwald Jozefa k. a. Változatok egy énekhangra, Rhodetől. Spányi Lenke, Allegro Bach S.-től, orgonán Kozsák László, a) Német népdal Brahms J.-tól. 3 b) „Der König von Thule“, c) „Schön Rohtraut, balladák Schumann R.-tól, vegyes karok. „Ach wenn es doch immer so bliebe!“ dal, Rubinstein A.-tól, zongora átirat Liszt Ferenctől. Pászthory Róza Gizella asszony, a Magándal „Euryanthe“ dalműből, Weber K.-tól. „Du bist wie eine Blume“, dal, Liszt Ferenctől. Jerusalem Julia: Magyar népdalok vegyeskara, átirta id. Ábrányi Kornél tanár. „Szózat és Hymnus“ szimfonikus átirat Liszt Ferenctől, zongorára 8 kézre: Bauhölzer Julia, Jerusalem Julia, Kodere Róza és Neumann Gizella kisasszonyok. A csángók és a magyarok. — György Endre mai felolvasása az akadémiában. — A magyar faj kezdettől fogva nem volt mondható földhöz kötöttnek. A történet minden korszakában találunk a hazából elszakadt magyar telepekre és pedig olyanokra is, akiket nem egyes belzavaroknak zivatarjai, hanem saját szándékuk vitt ki külföldre. Egész nyugaton, sőt az Óceánon túl is apúgy vannak magyar telepek, mint a keleten. Mind e telepek között legfontosabbak a csángók és egyáltalában a Romániában élő magyarok Három osztályú magyar van Magyarország keleti határain: a bukovinai székelyek, akik helytelenül csángóknak neveztetnek, s moldvai csángók és székelyek s végül az oláhországi székely és magyar kivándorlók. Számot adni a bukovinai székelyeknek csak megközelitőleg lehet. A Szt.László társaság 11,660-ra teszi. Gegő Elek 7—8000-re, Kubinszky püspök 1880-ban magának Hadikfalvának 6000 lakost tulajdonit. László Mihály 20,000-nél többre becsüli számukat. A csángók szoros értelemben a Szered völgyén laknak, a székely telepek pedig a határhoz közelednek. A moldvai hivatalos statisztika 34,869 magyart ismer el Romani és Baku megyékben, de e statisztika megbizhatlan. Obedener 1876-ban 50,000 re teszi a csángók számát s 36,000-re a magyarok és székelyekét. Zöld Péter 1767-ben 62 faluban 9 plébániába osztva találta a magyarokat. Gegő Elek 1836-ban 15 plébániában s 70 filiáléban 7 magyar minorista atya felügyelete alatt 50,000 magyart számit. Baudin püspök 1647-ben 30 helységet meglátogatván, 10 papot, 13 diákot , 1020 famíliát talált. Kovács Ferenc 1868 ban 65,000-re teszi számukat, részletes kimutatást adva az egyes falvakról. 1880-ban Kubinszky püspök 48,678-ra teszi számukat, kiknek főrészük magyar. Ekkoráig már 4 községben a Szt.László társaság magyar tannyelvű katholikus iskolákat létesített és egy kántortanító-képezde felállítását Bakóban, a misszió központján szükségesnek tartja. E kimutatások mindegyikében csak a moldvai csángók s ezek közül is csak a róm. katholikusk vannak felvéve ; pedig orthodox reformátusok és zsidók is vannak ; ezek számával tehát e tételeket fel kell emelni. Oláhországban Obedener 36,000-re teszi a magyarok számát , Aurelian az osztrák-magyar alattvalókét 28,136-ra. Kovács Bukarestre 12,000 magyart számít, Brailára 1500-at, Krajovára 1000-et és Plojestre 1300-at. A helvét hitvallásúaknak 5 egyháza: Bukarest, Pitest, Plojest, Galac és Szászkut közel 4000 tiszta magyart számlál. A statisztikában is eltérések lévén, még nagyobbak azok a történelemben s a nyelv eredetében. A hivatalos statisztika szerint Husz János követőiül maradtak ott a magyarok. Azoknak egy része a Dnieszter mellé telepedett le. Ráday Pál 1790-ben még beszélt velük. Turkuli Sámuel 1725-ben még hét falut ismert magyarnak. Zöld Péter 1767-ben Csöbörcsökön 12 nap alatt meggyóntatott 7139 magyart, keresztelt 2515-öt, miután 17 év óta magyar pap nem volt feléjük. Sirás-rivás, jajgatás közt 2000 férfi és asszony egy mértföldnyire elkisérték és kérve kérték, hogy adjanak nekik magyar papot. Az oroszok és románok teljesen megfosztották őket nemzetiségüktől. 1844 ben Jerney már egy lelket sem talált A csángók eredete a történelemben is különböző. Szarvas Gábor 1874-ben nyelvészeti kutatások alapján legközelebbi rokonságban a székelyekhez tartja őket. Jerney összeállítása szerint 340 faluban laktak a csángók. Megható adatokat sorol fel felolvasó azon küzdelemről, melyet ezen nemzetiségükhöz ragaszkodó magyarok vívnak az eldláhosodással, különösen pedig az olasz misszionáriusokkal. Több példát idéz a múlt századbóli, melyben kifejezést adnak annak.