Budapesti Hírlap, 1883. március (3. évfolyam, 60-89. szám)

1883-03-01 / 60. szám

1883. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (66. sz.) Lett. Bemutatja ezután Bartók Lajos és Vargha Gyula újonnan választott tagok levelét, melyben köszönetet mondanak megválasztatásukért. Ezután Heinrich Gusztáv tartotta szék­foglalóját „A műfordítás elméletéhez“ című érteke­zésével. A kérdés, melyet tárgyalt, a következő : Szabad-e és mennyiben az eredetiek verses alakját a fordításban megváltoztatni ? Előadó figyelmeztet arra, hogy még vagy 30 év előtt e kérdésre határo­zottan tagadólag feleltek ; ma az eredeti alakok megváltoztatását nemcsak megengedhetőnek, hanem — főleg az ókori irodalmak remekeivel szemben — még előnynek is tartják. A műfordítás törté­neti fejlődésének rövid ismertetése után, felolvasó arra a következtetésre jut, hogy az alak a styl egyik­­főoszlopa, melynek megváltoztatásával változik a mű­ jelleme is. Előadó nem tagadja, hogy egyes esetek­ben az alak megváltoztatása is megengedhető, sőt szükséges. Legkevesebb veszteséggel jár ez a drámá­ban jóval többel az eposban, de legtöbbel a lyrában. Szerinte a műfordítás hivatva van az eredetit az idegen nyelvben nem járatos olvasónak egész teljes valójában bemutatni, ezt pedig csak úgy érheti el, ha az eredeti remeket teljes eredetiségében adja, tartalmával és alakjával, szellemével és styljével. Az értekezés tárgyát illetőleg rövid vita fejlő­dött ki Szász Károly s az értekező közt. Szász oly fontosnak tartja a fő kérdést, hogy előre is beje­lentő, hogy e tárgyról szintén fog értekezni. A mű­fordítással elméletileg és gyakorlatilag foglalkozó tagokat pedig kéri, hogy a tárgyat figyelmükre mél­tassák. Frankenburg Adolf „Emlékezés Petőfiről“ cím alatt tartott felolvasást. Frankenburgot először 1843 ápril 13 án látogatta meg Petőfi, aki verseket ho­zott a Fr. által szerkesztett „emlék zsebkönyv“ szá­mára. Mikor aztán 1844-ben Frankenburg az „Élet­képeiket megindította, Petőfi is ott volt a munka­társak közt. Ezután felolvasó egy pár epizódot hoz fel Petőfi jellemzésére, végül pedig azokat a fáziso­kat sorolja fel, melyeken Petőfi költeményeinek ki­adása átment. A tetszéssel fogadott felolvasás után Szász Károly felolvasta Jékey Aladárnak „Egy az Isten“ című költeményét s 10 Petrarca féle szonettet Radó Antal fordításában, a közönség élénk tet­szése közt. A felolvasások után Beöthy Zsolt folyó ügye­ket terjesztett elő. Jelenti, hogy a társulat ereklye­tára egy pár nevezetességgel ismét szaporodott, így Széll Piroska a társulatnak ajándékozta azt a ko­kárdát, melyet Petőfi viselt 1848 ban. E kokárdát maga Petőfi adta Arany Jánosnénak s ettől kapta Széll Piroska. — Gyulai Pál a társulatnak ajándé­kozta Arany Jánosnak tajtékpipáját és gyufatartóját. Mind e tárgyak az ereklyetárban helyeztettek el. — Felolvassa titkár gr. T­e­l­e­k­i Sándorné s több nagy bányai hölgynek a társulat elnökéhez in­tézett levelét, melyben üdvözlik a társulatot, hogy Bartók Lajost tagjává választotta. Végül Szász Ká­roly jelente, hogy felszólítására L­é­v­a­y József késznek nyilatkozott a rendezendő Arany ünnepély­hez ódát írni, ha ezzel a társulat őt megbízza. A társulat köszönettel vette ezt tudomásul s elhatá­rozta, hogy Lévayt az óda megírására fel fogja kérni. En­zel az ülés véget ért. * (Arany János dalaira) hir­detnek előfizetést Révai testvérek. Ez az a t­­­z dallam, melyet elhunyt Aranyunk utolsó időben inkább szórakozásul szerzett gitár mellett s aztán szólamát leírva, átadta Bartalusnak. Bartalus har­monizálta azokat s a Kisfaludy Társaság januári ülé­sén mutatta be , mikor is lapunk hasábjain tárcában ismertettük e dalokat. Azóta Gyulai László, ki­tűnő festőművészünk tizenkilenc rajzot készitett a dalokhoz, ismert modorának finom kivitelében s igy jelennek meg a dalok május havában, album kiadásban negyedrét alakban, iniciálékkal, kartonpapírra nyomva. Előfizetési ára 4 frt, diszkötésben 6 frt. Reméljük azonban, hogy e derék kiadók e mű népszerűsítését igen olcsó kiadások útján is fogják eszközölni, mert az semmiesetre se lehetett a költő intenciója, hogy dalait csakis azok élvezhessék, kik ezért 4—6 irtot megadni képesek. A tiszta jövedelem, mint a kiadók jelzik, az Arany szobor javára fordíttatik. Azt hisszük, felesleges bővebben ajánlanunk e mű­vet, Arany János szép dallamai beszélnek maguk helyett, s bizonyára nem lesz vagyonosabb család, melynek zongorájáról ez album hiányzani fog. * (M­olnár György) színészi vissza­emlékezéseinek harmadik kötete jem érti most meg „V­ilágos után“ cím alatt, érdekes s az emlékiratok természete szerint, igen szubjektív tar­talommal. A kötet ára 2 frt. Kapható Budapesten Rajkai sünházügynökségénél. * (A „N­emzeti Nőnevelés“) februári füzetének érdekes tartalmából kiemeljük a következőket: Nőnevelésünk és a társadalom, Fel­méri Lajostól, Az álom, Léderer Ábrahám­­tól, György Aladárné emlékezete (jól sikerült arc­képpel) Sebestyénné Stettina Ilo­nától, Néhány szó a nőcselédekről Szigethy Karolától, stb. A hézagpótló vállalatot ajánljuk ol­vasóink szives figyelmébe. Jásával rohan a habokba, hogy a különben elég alaposan úszó Blobbsot kimentse a hullámok közül. Mondják maliciának, nem bánom, hogy e helyre vetem Lady Florence azon megjegyzését, miért győzöttek le az angolok a boor háború­ban. Mert Carey és Wood tábornokok emberei csupa gyönge ujjoncok voltak. „Kipróbált harco­sokra van szükségünk, hogy Angolország nevé­nek becsületet és dicsőséget szerezhessünk; csontokra és izmokra van szükségünk, hogy Anglia csatáit végig vívhassuk, s ehelyett egyen­ruhába dugott dudvát és hitványságot kap­tunk.“ Valóban csodálnók is, ha ezt a lady saj­nálni volna képes. Pusztuljanak, ha sem nem ökrök ők, sem ponyk, sem egyikök még csak a Blobbs sem. Lady Florence Oude Molenben találkozván a fogoly Kecsvájával, megígérte neki, hogy Zulu­országot is föl fogja keresni. A lady ezt nem tehetvén meg akkor azonnal, legalább futó láto­gatást végez az afrikai gyémántmezőkön Kim­­berleyben. Tizenöt év előtt Kimberley nagy pusztaság volt, itt-ott elszórva levő tanyákkal. Jakobs majoros gyermekei egy fényes követ ta­lálnak, melylyel játszadoznak. Egy szemfüles utas meg akarja Jakobsnétól venni a követ, ez ne­vetve neki ajándékozza. Az utas zsebredugja el­viszi s a gyerekjátékot eladja Európában — 6000 forintért. Persze az egész világ Kimberleybe rohan, gyerekjátékot keresni s a gyémánttelepek megnyílnak. Az a kép azonban, a­melyet Lady Florence e helyről szemünk elé tár, nem igen vigasztaló. Ő meglátogatja a telepet, a kórházat és a fog­házat, a jellemző három hely. A gyémánt- és aranyvágy még a feketéket is elfogta, azok is meg akarnak gazdagodni, hogy fegyvereket vá­sárolhassanak, azokkal elűzendők a fehér embert. Ezért mindenik tőle telhetőleg lop s csakhamar be is kerül a fegyházba. A felügyelő levezeti őt a bányába, ott néhány kupacot jelöl ki a lady számára, az feltúrja azokat s félóra alatt 20—30 darab gyémántot halász elő belőlük. A felügyelő egyet neki is ajándékoz. Aztán belép a kórházba Lady Florence, s ott, e nyomorúságos kalyibában lakásban fek­szik fehér és fekete beteg. A szerencsétlen kaf­­ferek egy söntésbe vannak összezsúfolva. Derek­­aljakon csakis a halálos betegek fekszenek. Egy vak kaffer azon könyörög, hogy legalább meg­halni küldjék szüleihez, s nem teljesíthetik ké­relmét, mert sokba kerülne­k egy olyanért köl­teni, ki úgyis meghal, nemzetgazdasági veszte­ség. Lady Florence elég nagylelkű megfizetni az útiköltséget. Lord ABC tengerpénze tegyen leg­alább egyszer valami jót. E beteg mellett egy másik jajgatott, kinek azon reggel amputálták le kezét-lábát, — az egész házban egyetlen ember nem volt, ki a nyomorultnak egy ital vizet adott volna ! Hasonlag gyászos képet nyújt a fogház. Férfiak, nők, köztük a legjobb családokhoz tar­tozók egy seregben ülnek itt elitélve, gyémánt­lopás miatt. Közöttük ott van a Sekukum­ kaf­­fertörzs két főnöke is, szép festői alakok. A nagy Gy. H. 3 SZÍNHÁZ és BŰVÉSZET. * (A népszínházban) ma este a régóta pihent jó„Peleskei nótárius“ tette meg ismét viszontagságteljes utazását a fővá­rosba. Bohó kalandjai, jóizű, naiv humora folyton derültségben tartották a nagyszámú közönséget, mely majdnem szinig megtölte a színházat. Tiha­nyi a címszerep kitűnő személyesítője valóság­gal remekelt; méltó párja volt T­a­m­á­s­s­y tőrül metszett Baczur Gazsija. A dalos Nina szobaleány szerepe ezúttal Beregi Kornélia kisasszonynak jutott, a­ki feladatát sikerrel oldá meg. Nagy Ibolyka kisasszony a legkedvesebb Hopfen Fáni volt. A vasas németek jelenése, melyben Kassai és U­j­v­á­r­i excelláltak, valamint Újvár. „Csiszi csoszi“ nótája az utolsó felvonásban viharos tetszést arattak. * (A népszínházbeli átala­kítások.) A népszínházi bizottság Kauser Jó­zsef műépítészt kérte fel, hogy a színházvizsgáló bi­zottság által proponált s ezen bizottság által is el­fogadott átalakítások terveit részletesen dolgozza ki, egy némelyiknek a módját is találja ki s a kiviteli sorrend felől tegyen javaslatot. Miután mindezen át­alakításokra julius 31-ig van határidő, a legnagyob­bak a nyárra fognak maradni s ekkor valószínűleg 2—3 heti szünidő lesz a népszínházban. A bizottság örvendetes tudomásul vette azon jelentést, hogy a népszínház 80000 frtnyi adós­ságából már csak 8000 frt. áll fenn. * (N­­e­g­y­i A­r­a­n­k­a k. a.) legközelebb, midőn a népszínház új operetteje : „A g­y­ű­r­ü* szinre kerül, egy hétre Zomborra utazik rokonainak látogatására. A szeretetreméltó művésznő az alka­lommal kétszer fel fog lépni az ottani szinész­­társaságnál, hogy mily szerepekben még nincs megállapítva. * (Francia opera újdonsá­gok. ) A párisi nagy operában március 5 én kerül először szinre a „Vill. Henrik“ című új opera. — Az Opéra Comique ban pedig március 20-án adják elő fényes kiállítással Delibes­­n­e­k „Lakmé“ című dalművét. *(A budapesti várszínház) fentartási költségeinek fedezésére, a király az ud­vartartási javadalmazás művészi célokra szánt ré­széből, az eddig élvezett 12 000 forintnyi segélyt engedélyezte a f. évre is. Ez összeg­nek a budapesti nemzeti színház intendánsa kezeihez leendő kiutalása, már a napokban megtörténik. * (A Z­i­c­h­y - k i­á­l­l­i t­á­s.) A Zi­chy Mihály festményeiből és rajzaiból rendezendő kiállítás megnyitását március bő 1- re tervezik. Zichy Mihály, ki jelenleg Szent Pétervárott Lermonton műveit illusztrálja, a kiállítás idejére Budapestre szándékozik jönni.­­ Liszt Ferenc megígérte, hogy Zichynek birtokában levő „A böl­csőtől a sírig“ című festményét szintén át fogja en­gedni a kiállításra. A művész legjelentékenyebb fest­ményei, a „Danse macabre“ és a „Modern szirén“ már itt vannak, ezenkívül még vagy 40—50 külön­féle festmény és rajz lesz Zichytől kiállítva, melyek este elektromos világítás mellett is lesznek lát­hatók. *(Erdősy Eugénia k. a.) a ber­lini „Friedrich Wilhelms j­ädtisches Theater“ bájos és szeretetreméltó művésznője a következő évre is ugyan a színházhoz szerződött. A nyárra a hannoveri „Residenz-Theater“ nyerte meg hosszabb vendég­­szereplésre. * (H­uszár Adolf műterme­­k­ő 1.) Huszár Adolf már befejezte a Deák-szo­bor két mellékalakjának óriási agyagmintáját és jelenleg Deák ülő alakjának mintázásával foglalko­zik. A művész legközelebb hozzáfog az aradi vér­tanuk szobrának mintázásához, melynek munkálatait azonban fölötte megnehezíti az ehhez alkalmas he­lyiség hiánya, miután a rendelkezésére álló nagy mű­termet a Deák-szobor alakjai foglalják el. Huszár aranysóvárgás dacára is átlag kevés gyilkosság fordul elő. Bethlehem és Winburg között akkor ölnek meg csak egy fiatal embert, mikor Mylady és Mylord oda érkeznek,­­ elég könnyelmű volt a fiatal ember elfecsegni, hogy nála 2000 forintos vagyon van. Mylady látja a meggazdátlanított paripát, a hullát meg nem találták. De hogy végre Mylady valamely személyes kalandját is elbeszéljük, (elhallgatjuk nézeteit a boorokról és zulukról s Angolország politikai feladatairól Afrikában), egyikben egy szamár (négylábú) kilopja éjjel kenyeres tarisznyájukat a sátorból. Mylady botot ragad, fölugrik, nem tekintve azt, hogy se lovagló csizmái, se haris­nyái, sem ama bizonyos nadrágszerű szoknyája sincs rajta, utána a derék állatnak, végre elszedi a zsákot és diadallal viszi a sátorba, hol­ már azalatt férje, a derék Lord ABC hatalmas horko­lással várja őt. Mit is csinálna egy oly kövér, néhány mázsás baronet ily vállalkozó és izgalmas feleségecskével. Miután a csatatéreket meglátogatták Zulu­országban, Napóleon Lajos herceg márványke­resztjénél kényekkel áldoznak. Mylady megunja a „szerencsétlenség országát“, összepakolózik Lord ABC-vel, Tommal, Blobbsal, Punchcsal és Nancyval egyetemben és hazatér. Óhajtjuk, hogy legközelebb Magyarországba látogassanak be.

Next