Budapesti Hírlap, 1883. április (3. évfolyam, 90-119. szám)

1883-04-01 / 90. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP. Ráfogták. Azért, hogy Trencsén vármegyé­nek is legyen nagy embere. És ő az. Azonban bár mily jeles ember legyen Ba­ross Gábor magában véve, tisztességes és jóra- való, hü és hazafi : a közlekedési minisztérium nem oskola, hogy oda tanulni menjen az, kinek feladata a miniszteri tanácsosok, főmérnökök s vasúti igazgatok munkálatait felülvizsgálni, meg­bírálni és elreferálni, sőt eldönteni. Ez ami szerény véleményünk ezen kineve­zés felett. Mi szükség volt rá ? A hadsereg köréből. Mint Bécsből távirati­lag jelentik a hadsereg rendeleti közlönyének mai száma a következőket publikálja. Kinevezések : Ve- rőczei gr. Pejacsevich Miklós altábornagy lovassági felügyelő ; hg. H o h e nlohe-Schil- lingsfürst altábornagy, ő felsége főudvar­mestere a 87. számú sorgyalogezred ezredes-tulajdo­nosává, lovag Schmarda Károly altábornagy a műszaki és adminisztratív katonai elnöke a 4. számú tábori tüzérezred ezredes tulajdonosává ; gr. Sternberg Lipót szolgálaton kívüli címzetes tábornok a 8-ik számú dragonyos-ezred másodtulaj­donosa ugyanezen ezred ezred-tulajdonosává ; to­vábbá hg. C r o y Lipót eddig számfelett szabad­ságolt vezérőrnagy a valóságos szolgálati létszámba való átvétel mellett az 57. gyalogdandár parancsno­kává ; R i t t n e r Henrik ezredes temesvári mér­nökkari igazgató a 6. hadtest mérnökkari főnökévé és V o a s Miksa őrnagy a zenicz szerajevó’ vasút­vonal katonai építészeti vezetője, temesvári mérnökkari igazgatóvá kineveztettek. Nyugdíjazások: Rudenhofi lo­vag Becher Alfréd altbnagy komáromi várpa­rancsnok ;Kiszling Sándor vezérőrnagy az 57. gyalogdandár parancsnoka ős Maraspiu József fregatt-kapitány; utóbbi a serhajó kapitányi rang egyidejűleg való ad honores adományozása mellett. Oláh rugaszkodik. A brassói „Ga- zeta Transilvaniei“ 31 ik számában gyászkeretben teszi közzé az aradi püspök körlevelét és a fölötti legmélyebb fájdalmát fejezi ki, hogy ahelyett, hogy a püspökök a román nép élére állva megvédenék ennek érdekeit, versenyezni kezdtek szolgaias aláza­tosságukban és a magyar kormány rendőri közegeivé alacsonyitották le magukat. A nagyszebeni „Observatoriulu“ pedig azt mondja, hogy e két ro­mán püspök neve örökké meg lesz bélyegezve a ro­mánok történetében. — A bukuresti „Telegraful“ „Kárpátontuli Romániából“ (Egy idő óta igy nevez­tetik Bukarestben Magyarország) a következő táv­iratot közli: „A Romániában élő hegyen túli romá­nok Kárpát-társulata üdvözli odahaza lévő testvéreit azon erélyes fellépésért, melylyel a román iskolák megmagyarositása ellen protestáltak a brassói, nagy­szebeni, kolozsvári, dévai, fogarasi, abrudbányai, ba- lázsfalvi és tordai gyűléseikben. Becsületükre válik, hogy ily szépen megfelelnek kötelességöknek.“ „A Romániában élő hegyent üli románok „Kárpát-társu­lata“ figyelmezteti Erdólyországot és szenvedő nővé­reit, hogy fiaikra — bár hol is legyenek azok — mindenkor számíthatnak. A bizottság.“ TUDOMÁNY és IRODALOM. * (A a író k é 8 művészek tár­sasága) által az Írói és művészi tulajdonjogra vonatkozó törvényjavaslat tanulmányozására kikül­dött bizottság f. ápril 2-án, hétfőn, d. u. 5 órakor az Írók és művészek társaságának helyiségében (Nem­zeti színház bérháza I. em.) ülést tart. A tárgyalás alá kerülő pontok a zenei- és színmüvekre vonatkoz­nak, esetleg a képzőművészetekre is. * (A m. t. akadémia) III. (math, és természettudományi osztálya f. évi ápril 2-án, hétfőn d. u. 5 órakor ülést tart, melynek tárgyai: 1. Mar­tin Lajoa 1. t. „A komplex mennyiségekről.“ 2. Than Károly r. t. „Közlemények a m. kir. egye­temi vegytani intézetből.“ 3. Scherfel Aurél felkai gyógyszerész részéről „A sibrai fürdő ásvány­vizének vegyelemzése“. bemutatja Nendtvich Károly r. t. 4. T ó g 1 á s Gábor tanár részéről: „Bányász­szobrok a római hódoltságból.“ Közlemény. Bemutatja Szabó József r. t. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (A nemzeti szinházból.) S a r d o u „Fédorá“ja ápril hó 6-án kerül szinre a nemzeti színházban a címszerepben H e 1 v e y Laura kisasszonynyal. — Legközelebb egy olasz basszista fog vendégszerepelni a nemzeti színházban, aki hivatva lenne a távozó N e y t helyettesiteci. * (Népszínházi hírek.) „A pópa“ cimü népszínmű szerzőjét a népszínház igazgatója felkéri, akár írásban, akár személyesen való jelentkezésre. — A népszínház mű­sora: vasárnap „A tót leány“ B 1 a h a Lujza asszonynyal, hétfőn „A kertészleány“, kedden „A gyűrű“, szerdán „Nap és hold*, csütörtökön és az azt követő napokon pedig „A szárazmalom“. — Vidor ez uj népszínműve csütörtökön (5-én) a következő szereposztással kerül először szinre : Özv. Horváthnó B 1 a h a L., Kovács Lajos gépész T a m á s s y, Pittle Máté Tihanyi, Daru Lőrinc Kassai, Daru Panni M un­káé s y n ó , Czikornya Dani Horváth, Czikornya Laci Vidor, Sári K 1 á r n é, Klári Pártényiné, Gabi Újvári. — A népszínház igazgatósága a következő cimü darabokat nem fogadta e 1 előadásra: „Szakajtó és kucsma“, „Czifra Sán­dor az úri betyár“, „Biró lánya Rózsi“, „Csonka Marczi“, „A szerelem szökevényei“, „Szerelem és bosszú“, „A veres pruszlik“, „Kortesvilág“, „A falusi biró Budapesten“, „Don Quijote kalandjai“, „A szép vadász szerelme“, „Bakó örzsi*. A kéziratok a népszínház titkári hivatalában d. e. 11—12 óra közt visszavehetek. * A nemzeti színház jövő heti műsora. Vasárnap ápril lón Cifra nyomorúság ; 2 án A kis szórakozott; 3-án Ernani, Bignio Lajos, Perotti Gyula és Kövéri k. a. mint vendégek ; 4 én Bozóti Márta ; 5-én Lahor királya ; 6-án Fédora (1-ör) ; 7-én A kegyencnő, Bignio L., Perotti Gyula és Kövéri k. a. mint vendégek ; 8 án Fédora (2-or) ; 9-én A zalameai biró (3-or). * (A várszínház műsora:) Vasárnap, ápril 1. „Afrikai nő“, csütörtök 5. „Ro­senkranz óe Güldenstern“, szombat 7. „Borgia Lu- cretia“, vasárnap 8. „Bűvös vadász“. * (Hangverseny.) A rákos-palotai park déli helyiségeiben f. év ápril hó 7-én hangver­senynyel egybekötött tánevigaiom lesz. A tiszta jö­vedelem fele részben Arany János szobra, fele rósz- bon pedig az újpesti szegény tanuló ifjúság javára jordittatik. Szives közreműködők : Maleczky Jozéfa úrnő, Henszler Halén k. a. Eőry Gusztáv, Gosztonyi M. Dezső, Méry Béla és Wiilmuth Ferenc urak. Közlekedésről éjfél után Újpestre s Budapestre gon­doskodva lesz. * (Uj zenemüvek.) Táborszky és Parsch zenemükereskedéseben Budapesten megjelen­tek : 12 kedveit magyar népdal. 1. Volt szeretőm .., 2. Lekaszáltak már a rétet ... 3. Felleg borul az erdőre ... 4. Kiderült az ég felettem ... 5. Néz­lek, nézlek ... 6. Rászállott a vadgalamb a ka­lászra ... 7. Nincsen annyi tenger csillag ... 8. Ha bemegyek, ha bemegyek ... 9. Kétszer nyílik az akácfa virága . . . 10. Zsindelezik a kaszárnya tetejét . . . 11. Keserű a borostyánfa levele . . . 12, Barna legény elbujsodott. Énekhangra zoDgor- kisórettel átírta Varga József. Ára 1 frt. Gyermekbál. (Ma este 7 órakor a vigadó kis termében.) A divat hóbortjainak engedve most már apró gyerekek számára is rendeznek bálokat ugyanazon termekben, hol a farsang alatt a budapesti bálki­rálynők körül reménykedve és hízelegve tolongott udvarlóik serege. A „táncpróbá“-nak nevezett bál esti 6 órára volt kitűzve, de ekkor még a vékony „illem- és tánctanár“ Müller ur egyedül lézengett a teremben, aggódva a fölött, hogy az Ígérkezett 150 i gyermekből eddig beérkezett ielentések szerint alig j 70 fog megérkezni. A vigadó portása felöltő fehér jegesmedve jel- mezét s várja az érkező kocsikat. Végre jön egy í egyfogalu, belőle két apró gyerek hemperedik ki csattos cipőben, harisnyában, aztán egy vastag mama, aszályos lila selyemben, majd megint gondosan be- pólyált két rózsaszinü lányka, s végül a papa, ki izzadva törüli homlokát. — Bizonyosan mi leszünk az utolsók, szól Kukliné ő nagysága, mig négy csemetéjét szép rendben tuszkolja előre, s ezzel lihegve rohannak föl a lépcsőn. Az első fecskék! Müller ur kecses mozdulattal lejt eléjük. A babák hátrahuzzák lábaikat meghajt­ják magukat. Utánuk csakhamar mások is kezdenek gyűlni, apraja nagyja vegyest. A mamák mind selyemben, ‘ ékszerekkel, a papák „in full dress“, frakkban, fe- j hór nyakkendővel. A kicsinyek legnagyobb része : abban a kedves öltözetben, amelyben egyszerűség ! párosul az ízléssel, fehér ruha, rajta rózsaszín vagy 1883. április 1. .................................................Ilii. ......................... 3 k ék écharpepal. A fiuk nagyrészt fehér vagy tarka harisnyában, rövid nadrágban, hosszú mellénynyel és kurta kabáttal. Üdvözlógy gyermeki ártatlanság ! a romlottság világában alkoss körülem jótékony oázt. hol jól es­sék a pihenés az emberi hitványság szemléletében kifáradt léleknek. íme, megjelent itt a lágyságnak minden variációja, kezdve azon a kis négyéves ba­bán, kinek a láb még „bábó“, egészen addig a „kis nagysámig“, ki sértésnek veszi, hacsak „kisasszony­nak“ címezik. A megfelelő férfi nemzedéket a hátul- gombolóból alig egy hónapja kibújt gyerektől kezdve,, képviselve látjuk egészen a syntaxistáig, ki a terein sarkában keresett helyzetben nyúlik végig a bársony- pamlagon s bodrozott feje kinrimeket kalapál, mig monókiija alól világfájdalmas mosolylyal nézi a vi­dám zsibongást. Hogyne, hisz már tizenhárom éves 1 Türelmetlenül harangoz egy sereg rózsaszinü harisnya a falak mentében, azok a muzsikusok nem akarnak még mutatkozni. A terem közepén a papák kezdenek csoportot képezni, megbeszélve — a mai temetés részleteit, mig a mamák folyton igazgatják lánykáik ruháit. — Irénke! egyenesen tarts magad, ne ülj le, mert összegyűrődik a tüniked ! S ez aztán az egyetlen magyar szó, amit a mama leányához intéz, maguk közt az egész társaság németül beszól, Irénke feje úgy össze van bodrozva, arca úgy bepúderozva, szájtartása oly imádóan affektált, hogy húsz éves korában se lesz már kiállhatlanabb. Ba­rátnője a kis Ilon egész vállától levágott meztelen karokkal, plüssgolyós ruhában jött, oly zsinórral kötve össze ruhája, mely egész földig érő két hosz- szu makkban végződik. A szegény kis ártatlannak karjai fáznak, ő maga mindegyre megbotlik a zsi­nórban, —■ de a mama büszke s meg van győződve arról, hogy az ő lánya a legszebb. A kis hölgyek sétálgatni kezdenek, az apró gavallérok félredobva minden tanult „illemet“, rug­dossák a széklábakat, mert már l/i8 s még se kez­dődik a bál. A csoportok már a lehető legteljesebbek, kedvesek és visszataszítók egymásután. Nem kedves-e az a két csepp baba, kik úgy összecsipeszkedve tesznek mindent, mint két kis amerikai veréb, alig több öt éves­nél mindkettő ; nem ellenszenves e az a másik pár, a lány forgatja a nyakát jobbra-balra, fogai közt alig szűrve a szavakat s tükrös legyezőjével kacér­kodva, mellette ped’g frakkban esetlenkedik egy ti­zenkét éves tacskó, ki cvikkeróvel a mamákat mus­trálja végig s kicsiDylően gúnyolódik a — gyerme­kek fölött. Végre ! a zenekar rágyújt, az ajtóban elrende­zett 33 pár gyermek megindul, legelői a legapróbbak, legvégül a legmagasabbak. Némelyik egész csinosan, sok veleszületett kecsesei táncol, valamennyinek leg­alább ütenyérzókót fejleszti a gyakorlat. — Compliment ! kiált a tánctanár, francia né­gyes kezdődik. A kis had nyüzsögve szalad „angazsirozni.“ — Papa, rohan kétségbeesve egy kis fiú apjá­hoz, Lajosnak már van frakkja, pedig még csak tizenkét éves. Én három héttel idősebb vagyok, s még sincs nekem. Ha nem csináltatsz s nem veszel monoklit nekem is, főbelövöm magam ! íme a gyermekbálok haszna ! —s. Mailáth György. I. A temetés. Beláthatlan tömeg mindenütt, a Ferenc-József- tértől kezdve föl a dísztérig. Erkélyeken, ablakokban fej fej mögött, háztetőkön, utakon, a lánchídon feketól- lik a sok ember délután 2 óra óta. A propellerek, különösen a lánchidi, majd elsülyedtek az átkelő nép terhe alatt. A budai lánchídfő, melynél a ren­det maga a nép tartotta fönn, a főút torkollata, az ellipsz és az Albrecht-utra hajló hegyoldal a rajta heverésző kényelmes sürü csoportokkal érdekes lát­ványt nyújtott; mindenütt megszámlálhatlan tömeg által tarkítva minden talpalatnyi föld. Az érkező fogatok, melyek százával zarándo­koltak föl lépésben az Albrecht-utón, megbámultatva a sorfalat képező népség által, a Ferenc József-ka- puban állíttattak meg, itt történt a kiszállás, a ko­csik a Szent-György-tórre hajtottak, a temetésen résztvevők pedig a rendőrkordon által szabadon ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék