Budapesti Hírlap, 1883. április (3. évfolyam, 90-119. szám)

1883-04-01 / 90. szám

1883. április 1 BUDAPESTI HÍRLAP. (90. sz.) 3­ gyort helyen vonultak a gyászház felé. Szemközt a palotával, a tér közepén foglalt állást a tisztikar, élén körülbelül 18—20 szolgálatban levő és nyugal­mazott tábornokkal, közöttük százra menő törzs- és főtiszt. A kiváló méltóságok fogatai itt állottak meg. Az egész disztért elrekesztő kordon mögött harminc lovasrendőr teljes díszben egy szakaszban állott. A disztér ablakai és erkélyei természetesen szintén el voltak lepve néppel. A gyászházba kevesen léptek be, mert így is roppant tolongás volt benn. Mindenütt feketével vonva be minden, plafondtól padlatig, lépcsők, folyo­sói­, gyér lámpafény által megvilágítva. A szalon falain egymás mellé sűrűn agigatva függtek a pom­pás koszorúk, fehér, fekete, lila, sárga, kék szalag­jaik egészen a padlat fekete szőnyegét söpörték. Az ebből nyíló dolgozószobában már délután három órakor ott állott a ravatal mellett a minisz­térium, csaknem teljes számmal, Tisza, Trefort, Pau­­ler, Szapáry, Ráday, Széchenyi, Kemény, mellettük altábornagyi díszöltönyében Andrássy Gyula gróf; az egész ravatal körül zsúfolásig ember ember há­tán, tikkasztó hőséget idézve elő. A lakásban magában mindenütt Jekelfalussy Lajos rendőrfőnök honvédőrnagyi díszegyenruhájá­­ban maga tarta fönn a rendet, csinálva helyet az érkező néhány főrangú hölgynek, majd a kevéssel 4 óra előtt érkezett papságnak. A papság élén Bogi­­sich és Maszlaghy plébánosok, I. Hornig püspök, Pellet és Cselka apátok haladtak, köztük Simor Já­nos hercegprímás, fényes mise ornátusában, környezve egész sereg segédkező pap, karénekes és ministráns által.* Ott láttuk: Haynald Lajos bibornok-érseket, Pauer székesfehérvári püspököt, Petrovics Basilián bácsi görög püspököt, gr. Andrássy Gyulát honvéd tábornoki egyenruhában az arany gyapjas renddel, Szlávy József koronaőrt, Péchy Tamást, a képviselő­­ház elnökét, Somssich Pált, Bittó Istvánt, Széll Kál­mánt, gr. Andrássy Manót és Aladárt, br. Edelsheim Gyulayt, br. Fejérváry Gézát, gr. Cziráky Jánost és Bélát, gr. Károlyi Gyulát, Istvánt és Tibort, gr. Zichy Jenőt, Nándort, Gézát, és Antalt, gr. Káro­lyi Sándort, br. Bánffy Bélát, gr. Szapáry Istvánt, gr. Széchen Antalt, gr. Karácsonyi Guidot, br. Atzél Bélát, hr. Odescalchy Gyulát, gr. Wilcaeket, gr. Andrássy Tivadart, gr. Kornisst stb. kis leg­­többnyire diszmagyarban jelentek meg. A testületek közül a főrendiház és képviselőház tagjain kívül, megjelentek : a kir. kúria Percel Béla vezetése alatt, a kir. tábla Szabó Miklós vezetése alatt, a főváros képviseletében Ráth főpolgármester, Kammermayer és Gerlóczy polgármesterek, dr. Nagy Lajos főjegyző, Hamza, Alker és Viola tanácsnokok, az akadémia küldöttségében gr. Lónyay Menyhért, Fraknói Vil­mos, Mailáth Béla, Hunfalvy, a Kisfaludy-társaság tagjai Gyulai Pál vezetése alatt, az igazságügymi­­nisztérium személyzete Kovács Kálmán minisz­teri tanácsos vezetése alatt, a budapesti ügy­­védi kamara tagjai Hodossy Imrével élükön, a főhad- és térparancsnokság, a budapesti tör­vényszék tagjai Csernák elnökkel, a pestvidéki törvényszék Bogisich elnökkel, a váltó és kereske­delmi törvényszék Csanády György elnökkel, a ke­reskedelemi testület Straszszer Alajos vezetése alatt, az orsz. m­. gazd. egyesület a képzőművészeti társu­lat Lipthay Kornél vezetése alatt, Pécs város kül­döttsége Eidinger polgármesterrel, Baranya megye küldöttsége Jeszenszky alispán vezetése alatt, Fehér vármegye küldöttsége Bónó Géza alispán­nal élén, a pécsi ügyvédi kamara Erreth János el­nök vezetése alatt, a pécsi közjegyzői kamara Bánffy Simon elnökkel, a szt. István társ. stb. Ő felsége a király képviselője br. Mendel főhadsegéd fél 4 kor érkezett meg, alig pár perccel előzve meg József főherceget, ki br. Nyári főudvarmester kíséretében jött. A főherceg a halottas ház kapujában szívélye­sen üdvözölte Tisza Kálmánt s a többi notabilitáso­­kat és dr. Mondellel együtt a gyászoló családot ke­reste fel külön lakosztályában. * A gyászleplek félhomályában gyászosan hang­zott föl reszketeg hangon a „eircum dederunt me“, mely után a bibornokérsek beszentelé a holttestet. A beszentelés alatt benn a gyászszobában mindenki térdreborult és az ezután mondott imát az egész gyászvendégsereg utána mondá egyhangúlag az agg bíboros reszkető ajkainak. A gyászlakban ezzel végződött a szertartás, a tömeg lassacskán elkezdett mozogni kifelé. Kívül a koszorúkat vivő kocsira fölrakták a koporsóval együtt elvinni szándékolt koszorúkat, a gyászkocsira pedig az arckoporsót. Csaknem félóra telt belé, amíg sikerült a koporsót kihozni a házból s föl­tenni, ezalatt a jelenvoltak részint elhagyták foga­taikon a disztért, részint a gyászmeneten részvétel végett rendezkedtek. Az előkelőbb urak egy része, kik ezzel megbizva voltak, ezalatt a családot keres­ték föl s mély részvétüket tolmácsoltak nehány szóban.V­ogy 5 óra tájban hullámzásba jött az óriási tömeg. „Jön a menet!“ hangzott ajakról-ajakra, mindenki előretolongott s tompa moraj töltötte meg a levegőt. Az Albrecht-útról lassú ügetéssel jöttek be a díszbe öltözött lovasrendőrök, hogy szabadon tartsák az utat a gyászmenetnek. Utánuk az Entre­prise lóhátas fekete huszárai jöttek, kezükben sárga lámpával. Két lovas kocsi haladt nyomuk­ban, teli­­des-teli koszorúval, szalagjaik hosszan söpörték a szürke poros utat. Ezután haladt Vasvári Kovács a kereszttel. A koszorús kocsi után kis távolságra a papság következett, egyházi gyászpompában. Nyom­ban utánuk a hat fekete paripa által vont gyászko­csi a koporsóval, melyet szintén elborítottak a koszo­rúk. A koporsó két oldalán fáklyás emberek lépeget­tek, távolabb pedig lovasrendőrök, hogy messze tartsák a szorongó sokaságot. Utána jött egy fényes gyász­tömeg, 20—25 tábornok, és a honvédtisztek nagy­száma , a sötét civilközönség tömegében a fényessé­get a zöld tollas tábornoki kalapok és a honvédek piros-aranyos csákói tették. Ezek élén lépdelt J­ó­­z­s­e­f főleg­, egyik oldalán Tiszával, a másikon Edelsheimmel. És a gyászolók tömege után gomolyogtak le az Albrecht út lejtőjéről a nép ezrei, folyton a gyászkocsi nyomában tartva. A lánchídra is egy­szerre tódultak, s a nagyszerű alkotmány rengett hullámzott és imbolygott a­z óriási teher alatt. Végül jött a fogatok beláthatatlan sora, így haladt a gyászmenet az osztrák­ állam vaspálya időhá­­zához. A lánchíd, s számos ház fel volt gyászlobo­gózva, s a dunai hajókon a nemzeti zászlók — gyász jeléül — fél árbocra voltak eresztve. * Bár a gyászmenet megérkezése a pályaudvarba csak 6 órára volt jelezve, mégis már jóval 4 óra előtt az indóház környéke, valamint az udvar, hon­nan az elindulás történt, el volt lepve ezerekre menő kiváncsiakkal. Öt óra felé jelentek meg az osztrák­magyar vasúttársaság tisztviselő in corpore és ket­tős sorfalat képezvén, hajadonfővel fogadták a bejá­ratnál, a már háromnegyed 6 órakor megérkezett gyászmenetet. Itt az elhunyt újra beszenteltetvén, a koporsó az Entreprise szolgái által az e célra készen álló 11.635 sz. vagyonba helyeztetett át, a rendelte­tési helyére való szállítás végett. Az elhelyezésnél csakis az elhunyt fiai voltak jelen, kik csak holnap külön vonaton utaznak Pozsonyba. A halottat az Entreprise egyik szolgája kiséri. — József félig a pályaudvarig kikisérte a koporsót. II. A gyilkos nyomozása. — Újabb részletek. — Saját tudósítónk illetékes hely­ről vett információk alapján a következőket írja: A rendőrség által üldözött S­p­o­n­g­a Pál ellen mindinkább szaporodnak a nyomós gyam­okok. Konstatált tény, hogy Sponga jó barátja volt Be­­recz Jánosnak, az is kétségtelen, hogy Sponga volt az, akivel Berecz 27-én este felé az Albrecht-úton beszélgetett, maga a Mailáth huszárja is azt vallja, hogy meglehet, hogy Sponga barátja ölte meg a kegyelmes urat. Mindezeknél fontosabb azonban az a vallomás, melyet Spongának legutóbbi szállásadója L­á­s­zl­l­ó n­é tett. Lászlóné azt vallotta, hogy Berecz János, a Mailáth huszárjaj sokszor láto­gatott el éjjelenként Sponga Fáihoz és az utóbbi időben többször zárt ajtók mögött vol­tak együtt. A házbeliek Bereczet fináncnak nézték, azért, mert hosszú szürke köpenyet és kéksujtásos katonasapkát viselt. A házbeliekkel Berec egyáltalá­ban nem érintkezett. Igen erős gyam­ok végre Sponga ellen az a körülmény, hogy a gyilkosság éjjelén nem volt otthon, csak reggel tért haza, átöltözött, eltávozott s azóta eltűnt, minden holmijá­nak hátrahagyása mellett. Hol­mija egy szép nagy utazó ládában Z­s­a­r­n­a­y Győző kapitány hivatalos szobájában van. Ha ártat­lan volna, miért szökött volna meg ? * Sponga Pál jellemzésére, a következő ér­dekes értesítést nyerte egyik dolgozótársunk hiteles forrásból: Sponga Pál Almása­ György gróf szolgálatában volt. A gróf halála után a hagyaték­ból 1500 írt végkielégítést kapott. Ezután F­o­r­­g­á­c­h Antal grófhoz került huszárnak, a gróf kékkői várkastélyába Nógrád­­megyében. Spongia éjjelenként a vár­falon át él a járhatatlannak hitt sziklákon le­járni szokott a faluba szeretőjéhez. A dologra úgy jöttek rá, hogy egyszer, midőn éjjel szükség volt rá, keresték, de nem találták, reggelre azon­ban már ágyában feküdt. Meg­képeztetvén az iránt, hogy hol volt, elmondta rész­letesen a dolgot és nagyobb bizonyíték kedvéért meg is mutatta, hogy szokott éjjelenkint leszökni a várkastélyból. Bár nagyon gyanúsnak tetszett Spongának ez a tehetsége, ezért mégsem bocsátották el rögtön. Erre a következő eset adott alkalmat: Sponga indu­latos és igen erős ember. Egy ízben az urasági va­­dászszal valami szóváltásba elegyedett, miközben Sponga e fölkiáltással: „Megállj kutya megöllek ! Neki rontott a vadásznak és fojto­gatni kezdte. A vadász segélykiáltására jöt­tek emberek, akik közül csak hatan bírtak Spongával, akit nagy erőmegfeszítéssel a földre tepertek és gúzsba kötöttek. 48 óráig volt igy gúzsba kötve s aztán eresztették szaba­don és bocsátotta el a gróf. Ezóta facér volt és Pesten élt. Egy év óta lakott a vas-utca 18. számú ház egyik pincelakásá­ban, honnan március 9-én hordozkodott el molnár­utca 17. szám alá. Egész télen foglalkozás nélkül volt s ez idő alatt mindig volt pénze, rendezett vi­szonyok közt élt ; volt ezenkívül arany órája, lánca, gyémánt gyűrűje s több más ékszere, melyeket állí­tólag az elhunyt Almássy György gróftól ka­pott ajándékba.* A gyilkossággal legalaposabban gyanúsított Sponga Pál elfogatása iránt a főkapitányság 17.951 szám alatt a következő körözvényt bocsátotta ki, me­lyet a gyanúsított arcképével és személyleirásával együtt az ország valamennyi rendőri hatóságainak megküldött: „A tekintetes kapitányi hivatalnak. Né­hai Mailáth Györgyön f. évi márc. hó 28. és 29-én este elkövetett rablógyilkosság egyik tetteséül alapo­san gyanúsítható Sponga Pál Nyitramegye, rideki születésű, 30 éves, római kath. urasági szolga, kinek fényképe és személyleirása ./. alatt csatoltatik, elfo­gandó s a budapesti főkapitányi hivatal azonnal táv­irati uton értesítendő. Budapest, 1883 évi március 31-én. Thaisz Elek kir. tanácsos, főkapitány. * A körözött Sponga Pál személyleirása a kö­vetkező : neve Sponga Pál, születéshelye Nyitrame­gye, Ribek, illetőség helye ugyanaz, kora 30 éves, vallása rém. katholikus, állapota nőtlen, foglalko­zása urasági szolga, beszél magyarul, németül és tótul, nagysága 108 centiméter, testalkata közép, zömök, arca hosszas, gömbölyű, arcszine egészséges, halvány sárgás, haja szőke, kissé sárgába játszik, homloka rendes, szemöldöke szőke, szeme kék, orra rendes, bajusza szőke sárgába játszik, szakálla ugyanolyan ; álla rendes, ruházata eltávozásakor félhosszú sötétkék kabát, fekete pörge kalap, külö­nös ismertető jele : lábnagyság­ú­as katonai mérték, arcának bal részén egy hosszú sebhegedés. A körözött fényképét a rendőrség 8000 pél­dányban sokszorosittatta s ezeket részint saját kö­zegei közt osztotta ki, részint a többi rendőrségek­nek küldte meg, az egész országban. * Az országbírótól elrabolt óra pontos leírását Marenzeller Ignác bécsi órástól nyerte a rendőrség, a kitől azt a meggyilkolt országbíró vásárolta s legutóbb 1880. februárban nála javíttatta. Maren­­zeller sürgönylevélben tudatta ezt a fővárosi rendőr­séggel. A meggyilkolt országbírótól elrabolt óra pon­tos leírása a következő. Az óra arany remonto­r­anker, dupla fedéllel. Egyik fedelén M. G. monogramm, a másikon a Mai­­láth-család címere van bevésve. A belső fedéllapon következő felirat van: lg. Marenczeller in Wien, Pa­tak, Philippe et comp. Geneve 43752. * Sponga Pál — szállásadója, Lászlóné vallomása szerint — nagyszombaton délután haza­jött molnár­ utcai lakására és kérdezte, hogy ha-

Next