Budapesti Hírlap, 1883. április (3. évfolyam, 90-119. szám)
1883-04-01 / 90. szám
1883. április 1 BUDAPESTI HÍRLAP. (90. sz.) 3 gyort helyen vonultak a gyászház felé. Szemközt a palotával, a tér közepén foglalt állást a tisztikar, élén körülbelül 18—20 szolgálatban levő és nyugalmazott tábornokkal, közöttük százra menő törzs- és főtiszt. A kiváló méltóságok fogatai itt állottak meg. Az egész disztért elrekesztő kordon mögött harminc lovasrendőr teljes díszben egy szakaszban állott. A disztér ablakai és erkélyei természetesen szintén el voltak lepve néppel. A gyászházba kevesen léptek be, mert így is roppant tolongás volt benn. Mindenütt feketével vonva be minden, plafondtól padlatig, lépcsők, folyosói, gyér lámpafény által megvilágítva. A szalon falain egymás mellé sűrűn agigatva függtek a pompás koszorúk, fehér, fekete, lila, sárga, kék szalagjaik egészen a padlat fekete szőnyegét söpörték. Az ebből nyíló dolgozószobában már délután három órakor ott állott a ravatal mellett a minisztérium, csaknem teljes számmal, Tisza, Trefort, Pauler, Szapáry, Ráday, Széchenyi, Kemény, mellettük altábornagyi díszöltönyében Andrássy Gyula gróf; az egész ravatal körül zsúfolásig ember ember hátán, tikkasztó hőséget idézve elő. A lakásban magában mindenütt Jekelfalussy Lajos rendőrfőnök honvédőrnagyi díszegyenruhájában maga tarta fönn a rendet, csinálva helyet az érkező néhány főrangú hölgynek, majd a kevéssel 4 óra előtt érkezett papságnak. A papság élén Bogisich és Maszlaghy plébánosok, I. Hornig püspök, Pellet és Cselka apátok haladtak, köztük Simor János hercegprímás, fényes mise ornátusában, környezve egész sereg segédkező pap, karénekes és ministráns által.* Ott láttuk: Haynald Lajos bibornok-érseket, Pauer székesfehérvári püspököt, Petrovics Basilián bácsi görög püspököt, gr. Andrássy Gyulát honvéd tábornoki egyenruhában az arany gyapjas renddel, Szlávy József koronaőrt, Péchy Tamást, a képviselőház elnökét, Somssich Pált, Bittó Istvánt, Széll Kálmánt, gr. Andrássy Manót és Aladárt, br. Edelsheim Gyulayt, br. Fejérváry Gézát, gr. Cziráky Jánost és Bélát, gr. Károlyi Gyulát, Istvánt és Tibort, gr. Zichy Jenőt, Nándort, Gézát, és Antalt, gr. Károlyi Sándort, br. Bánffy Bélát, gr. Szapáry Istvánt, gr. Széchen Antalt, gr. Karácsonyi Guidot, br. Atzél Bélát, hr. Odescalchy Gyulát, gr. Wilcaeket, gr. Andrássy Tivadart, gr. Kornisst stb. kis legtöbbnyire diszmagyarban jelentek meg. A testületek közül a főrendiház és képviselőház tagjain kívül, megjelentek : a kir. kúria Percel Béla vezetése alatt, a kir. tábla Szabó Miklós vezetése alatt, a főváros képviseletében Ráth főpolgármester, Kammermayer és Gerlóczy polgármesterek, dr. Nagy Lajos főjegyző, Hamza, Alker és Viola tanácsnokok, az akadémia küldöttségében gr. Lónyay Menyhért, Fraknói Vilmos, Mailáth Béla, Hunfalvy, a Kisfaludy-társaság tagjai Gyulai Pál vezetése alatt, az igazságügyminisztérium személyzete Kovács Kálmán miniszteri tanácsos vezetése alatt, a budapesti ügyvédi kamara tagjai Hodossy Imrével élükön, a főhad- és térparancsnokság, a budapesti törvényszék tagjai Csernák elnökkel, a pestvidéki törvényszék Bogisich elnökkel, a váltó és kereskedelmi törvényszék Csanády György elnökkel, a kereskedelemi testület Straszszer Alajos vezetése alatt, az orsz. m. gazd. egyesület a képzőművészeti társulat Lipthay Kornél vezetése alatt, Pécs város küldöttsége Eidinger polgármesterrel, Baranya megye küldöttsége Jeszenszky alispán vezetése alatt, Fehér vármegye küldöttsége Bónó Géza alispánnal élén, a pécsi ügyvédi kamara Erreth János elnök vezetése alatt, a pécsi közjegyzői kamara Bánffy Simon elnökkel, a szt. István társ. stb. Ő felsége a király képviselője br. Mendel főhadsegéd fél 4 kor érkezett meg, alig pár perccel előzve meg József főherceget, ki br. Nyári főudvarmester kíséretében jött. A főherceg a halottas ház kapujában szívélyesen üdvözölte Tisza Kálmánt s a többi notabilitásokat és dr. Mondellel együtt a gyászoló családot kereste fel külön lakosztályában. * A gyászleplek félhomályában gyászosan hangzott föl reszketeg hangon a „eircum dederunt me“, mely után a bibornokérsek beszentelé a holttestet. A beszentelés alatt benn a gyászszobában mindenki térdreborult és az ezután mondott imát az egész gyászvendégsereg utána mondá egyhangúlag az agg bíboros reszkető ajkainak. A gyászlakban ezzel végződött a szertartás, a tömeg lassacskán elkezdett mozogni kifelé. Kívül a koszorúkat vivő kocsira fölrakták a koporsóval együtt elvinni szándékolt koszorúkat, a gyászkocsira pedig az arckoporsót. Csaknem félóra telt belé, amíg sikerült a koporsót kihozni a házból s föltenni, ezalatt a jelenvoltak részint elhagyták fogataikon a disztért, részint a gyászmeneten részvétel végett rendezkedtek. Az előkelőbb urak egy része, kik ezzel megbizva voltak, ezalatt a családot keresték föl s mély részvétüket tolmácsoltak nehány szóban.Vogy 5 óra tájban hullámzásba jött az óriási tömeg. „Jön a menet!“ hangzott ajakról-ajakra, mindenki előretolongott s tompa moraj töltötte meg a levegőt. Az Albrecht-útról lassú ügetéssel jöttek be a díszbe öltözött lovasrendőrök, hogy szabadon tartsák az utat a gyászmenetnek. Utánuk az Entreprise lóhátas fekete huszárai jöttek, kezükben sárga lámpával. Két lovas kocsi haladt nyomukban, telides-teli koszorúval, szalagjaik hosszan söpörték a szürke poros utat. Ezután haladt Vasvári Kovács a kereszttel. A koszorús kocsi után kis távolságra a papság következett, egyházi gyászpompában. Nyomban utánuk a hat fekete paripa által vont gyászkocsi a koporsóval, melyet szintén elborítottak a koszorúk. A koporsó két oldalán fáklyás emberek lépegettek, távolabb pedig lovasrendőrök, hogy messze tartsák a szorongó sokaságot. Utána jött egy fényes gyásztömeg, 20—25 tábornok, és a honvédtisztek nagyszáma , a sötét civilközönség tömegében a fényességet a zöld tollas tábornoki kalapok és a honvédek piros-aranyos csákói tették. Ezek élén lépdelt József főleg, egyik oldalán Tiszával, a másikon Edelsheimmel. És a gyászolók tömege után gomolyogtak le az Albrecht út lejtőjéről a nép ezrei, folyton a gyászkocsi nyomában tartva. A lánchídra is egyszerre tódultak, s a nagyszerű alkotmány rengett hullámzott és imbolygott az óriási teher alatt. Végül jött a fogatok beláthatatlan sora, így haladt a gyászmenet az osztrák állam vaspálya időházához. A lánchíd, s számos ház fel volt gyászlobogózva, s a dunai hajókon a nemzeti zászlók — gyász jeléül — fél árbocra voltak eresztve. * Bár a gyászmenet megérkezése a pályaudvarba csak 6 órára volt jelezve, mégis már jóval 4 óra előtt az indóház környéke, valamint az udvar, honnan az elindulás történt, el volt lepve ezerekre menő kiváncsiakkal. Öt óra felé jelentek meg az osztrákmagyar vasúttársaság tisztviselő in corpore és kettős sorfalat képezvén, hajadonfővel fogadták a bejáratnál, a már háromnegyed 6 órakor megérkezett gyászmenetet. Itt az elhunyt újra beszenteltetvén, a koporsó az Entreprise szolgái által az e célra készen álló 11.635 sz. vagyonba helyeztetett át, a rendeltetési helyére való szállítás végett. Az elhelyezésnél csakis az elhunyt fiai voltak jelen, kik csak holnap külön vonaton utaznak Pozsonyba. A halottat az Entreprise egyik szolgája kiséri. — József félig a pályaudvarig kikisérte a koporsót. II. A gyilkos nyomozása. — Újabb részletek. — Saját tudósítónk illetékes helyről vett információk alapján a következőket írja: A rendőrség által üldözött Sponga Pál ellen mindinkább szaporodnak a nyomós gyamokok. Konstatált tény, hogy Sponga jó barátja volt Berecz Jánosnak, az is kétségtelen, hogy Sponga volt az, akivel Berecz 27-én este felé az Albrecht-úton beszélgetett, maga a Mailáth huszárja is azt vallja, hogy meglehet, hogy Sponga barátja ölte meg a kegyelmes urat. Mindezeknél fontosabb azonban az a vallomás, melyet Spongának legutóbbi szállásadója Lászlló né tett. Lászlóné azt vallotta, hogy Berecz János, a Mailáth huszárjaj sokszor látogatott el éjjelenként Sponga Fáihoz és az utóbbi időben többször zárt ajtók mögött voltak együtt. A házbeliek Bereczet fináncnak nézték, azért, mert hosszú szürke köpenyet és kéksujtásos katonasapkát viselt. A házbeliekkel Berec egyáltalában nem érintkezett. Igen erős gyamok végre Sponga ellen az a körülmény, hogy a gyilkosság éjjelén nem volt otthon, csak reggel tért haza, átöltözött, eltávozott s azóta eltűnt, minden holmijának hátrahagyása mellett. Holmija egy szép nagy utazó ládában Zsarnay Győző kapitány hivatalos szobájában van. Ha ártatlan volna, miért szökött volna meg ? * Sponga Pál jellemzésére, a következő érdekes értesítést nyerte egyik dolgozótársunk hiteles forrásból: Sponga Pál Almása György gróf szolgálatában volt. A gróf halála után a hagyatékból 1500 írt végkielégítést kapott. Ezután Forgách Antal grófhoz került huszárnak, a gróf kékkői várkastélyába Nógrádmegyében. Spongia éjjelenként a várfalon át él a járhatatlannak hitt sziklákon lejárni szokott a faluba szeretőjéhez. A dologra úgy jöttek rá, hogy egyszer, midőn éjjel szükség volt rá, keresték, de nem találták, reggelre azonban már ágyában feküdt. Megképeztetvén az iránt, hogy hol volt, elmondta részletesen a dolgot és nagyobb bizonyíték kedvéért meg is mutatta, hogy szokott éjjelenkint leszökni a várkastélyból. Bár nagyon gyanúsnak tetszett Spongának ez a tehetsége, ezért mégsem bocsátották el rögtön. Erre a következő eset adott alkalmat: Sponga indulatos és igen erős ember. Egy ízben az urasági vadászszal valami szóváltásba elegyedett, miközben Sponga e fölkiáltással: „Megállj kutya megöllek ! Neki rontott a vadásznak és fojtogatni kezdte. A vadász segélykiáltására jöttek emberek, akik közül csak hatan bírtak Spongával, akit nagy erőmegfeszítéssel a földre tepertek és gúzsba kötöttek. 48 óráig volt igy gúzsba kötve s aztán eresztették szabadon és bocsátotta el a gróf. Ezóta facér volt és Pesten élt. Egy év óta lakott a vas-utca 18. számú ház egyik pincelakásában, honnan március 9-én hordozkodott el molnárutca 17. szám alá. Egész télen foglalkozás nélkül volt s ez idő alatt mindig volt pénze, rendezett viszonyok közt élt ; volt ezenkívül arany órája, lánca, gyémánt gyűrűje s több más ékszere, melyeket állítólag az elhunyt Almássy György gróftól kapott ajándékba.* A gyilkossággal legalaposabban gyanúsított Sponga Pál elfogatása iránt a főkapitányság 17.951 szám alatt a következő körözvényt bocsátotta ki, melyet a gyanúsított arcképével és személyleirásával együtt az ország valamennyi rendőri hatóságainak megküldött: „A tekintetes kapitányi hivatalnak. Néhai Mailáth Györgyön f. évi márc. hó 28. és 29-én este elkövetett rablógyilkosság egyik tetteséül alaposan gyanúsítható Sponga Pál Nyitramegye, rideki születésű, 30 éves, római kath. urasági szolga, kinek fényképe és személyleirása ./. alatt csatoltatik, elfogandó s a budapesti főkapitányi hivatal azonnal távirati uton értesítendő. Budapest, 1883 évi március 31-én. Thaisz Elek kir. tanácsos, főkapitány. * A körözött Sponga Pál személyleirása a következő : neve Sponga Pál, születéshelye Nyitramegye, Ribek, illetőség helye ugyanaz, kora 30 éves, vallása rém. katholikus, állapota nőtlen, foglalkozása urasági szolga, beszél magyarul, németül és tótul, nagysága 108 centiméter, testalkata közép, zömök, arca hosszas, gömbölyű, arcszine egészséges, halvány sárgás, haja szőke, kissé sárgába játszik, homloka rendes, szemöldöke szőke, szeme kék, orra rendes, bajusza szőke sárgába játszik, szakálla ugyanolyan ; álla rendes, ruházata eltávozásakor félhosszú sötétkék kabát, fekete pörge kalap, különös ismertető jele : lábnagyságúas katonai mérték, arcának bal részén egy hosszú sebhegedés. A körözött fényképét a rendőrség 8000 példányban sokszorosittatta s ezeket részint saját közegei közt osztotta ki, részint a többi rendőrségeknek küldte meg, az egész országban. * Az országbírótól elrabolt óra pontos leírását Marenzeller Ignác bécsi órástól nyerte a rendőrség, a kitől azt a meggyilkolt országbíró vásárolta s legutóbb 1880. februárban nála javíttatta. Marenzeller sürgönylevélben tudatta ezt a fővárosi rendőrséggel. A meggyilkolt országbírótól elrabolt óra pontos leírása a következő. Az óra arany remontoranker, dupla fedéllel. Egyik fedelén M. G. monogramm, a másikon a Mailáth-család címere van bevésve. A belső fedéllapon következő felirat van: lg. Marenczeller in Wien, Patak, Philippe et comp. Geneve 43752. * Sponga Pál — szállásadója, Lászlóné vallomása szerint — nagyszombaton délután hazajött molnár utcai lakására és kérdezte, hogy ha-