Budapesti Hírlap, 1883. április (3. évfolyam, 90-119. szám)
1883-04-20 / 109. szám
m. évfolyam. 109. szám. Budapest, 1883. Péntek, április 20. B18fls«téal árak igen évre 14 fr félévre 7 frt, negyedéire S frt 60 kr., egy hón IfrtSSOkr. Bejelenik »indem map, hétffin és ímnep Titánul napon ig. 0■ a feleld* szerkesztő: Egye» szán ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály iseria". k&an Jósus Szerkesztőség és kiadóhivatal, XV. kerület, kalap-utca 16. alám. A megváltás müve. — A bukovinai magyarok hazatelepítő»«. — Helyreigazítás. A tegnapi kimutatás nem volt helyes. Nyomdai hiba folytán régebb adakozások újra közöltettek, amiért a tegnapi kimutatást ezennel megsemmisítjük és adakozásaink legutolsó eredményét újra konstatáljuk . Hügel Lipót szászrégeni lakos Kajts István Sághi Tamás Novák Lajos m. k. csendőrmester Gálffy Lajos Földes Bálint, Szegedi Béla, Nagy József egyenkint 50 kr Pap Lujza, Kotcauer Teréz, Major János egyenkint 20 kr Balos Bertalan Összesen: Ehhez a tegnapi kimutatás 10899 10 frt— 2 » — 1 J»— 1 » — 1 »— 1 n50] _ » 60 — *»10 17 20 46 Főösszeg: 10916 frt 66 kr A mai nap folytán a következő adományokat vettük véreink útiköltségére : Faulinyi János gyűjtése 12 frt 30 kr. Tóth Irma 2 „ — „ Láng László ______1 . — » Összesen : 15 frt 30 kr. Ehhez az előbbeni kimutatás 10916 , 66 , Főösszeg : 10931 frt 96 kr. A gyűjtés részletes kimutatását lapunk mellékletén adjuk. kr. A JDEAPS8TI HTBIAFI TM.fl Kossuth és a békepárt. Kovács Lajostól. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. II. A harc, melyet eddig történelmi vitáinkban folytattunk, komolyabbá lett. Rendezetlen, silány fegyverzetű basi-bozukféle csatározó helyett kellően fegyverzett illetékes harcos lép fel a csatatéren. Pulszky helyett Irányi. Pulszky csak Párisból figyelte volna a „debreceni dolgokat, melyeknek híre Madarász postaminiszter jóvoltából még a szomszéd megyékbe sem igen juthatott el. Írott hagyományaink azon egész időből Pulszkyről csak kétszer tesznek említést: 1. Az országgyűlés naplójában ott fordul elő, hol mint távozását nem igazolt képviselő a lajstromból töröltetik. 2. Az akkori lapok egyikében a muzeum számára gyűjtött ráritások közt ezt találjuk: „Egy hat kötetes utleirás Pestről Párisig. Irta Pulszky Ferenc az országgyűlés költségén és a világ bolonditására.“ (1. Esti lapok 17. sz. 1849 márc. 13.) A forradalom nagy napjaiból az írott hagyományokban, nyilvános és magán feljegyzésekben Pulszkytól semmi mást nem tartott fenn számunkra a történelem kegyetlen múzsája. Egészen máskép állunk Irányival. Ott találjuk őt az országgyűlési napló feljegyzéseiben az egyik pártszínezet élén. Találkozunk vele, mint a Március Tizenötödike munkatársával az irodalomban. Megtaláljuk gyakran megemlítve a békepárt közlönyében az Estilapokban. Ő jogosult szemtanú. Ő köztünk volt. A parlamenti „küzdelmekben (Debrecenben) nagy része volt. Ő volt ellenfeleink legtisztességesebb szónoka, ki bár határozott ellenpárt előttünk infensus egyéniség soha sem volt. Sajnálnom csak egyet kell őszintén mostani felszólalásában. Azt t. i., hogy a letelt 34 évnek viszontagságai és gazdag tapasztalatai mit sem változtattak nézeteinek tévedésein, és a békepártról ma is úgy szól, mint egykor Debrecenben érezett. Pártjának akkori vádjait eleveníti fel ma is, melyeket most olvasva egyszerre a debreceni oratóriumban amaz emlékezetes parlamenti ülésben képzeltem magamat, melyben egyik társunk a híres „mi és ti* féle filippikáját elmondotta. Előttem fekszik most is a békepárt akkori közlönyének 40. és 41. számában „Mi és ti* cím alatti cikke, mely tükröt tart a pártok működése elé. Akkor is — mint sajnálva látom ma is — ők mindig a Kossuth palástja alá vonulnak. Akkor is, ma is a békepárt minden ároni békéltetéséről, Kossuth elleni titkos ármánykodásról, Kossuth megbuktatásáról, Kossuth elleni gyűlöletről s isten tudja miről beszélnek. Ellenfeleink ilyetén eljárása akkor igen érthető volt. Ma már ismét Kossuth palástját használni annyival kevésbé diszkrét dolog, mert ők jól tudják, hogy a személyes vonatkozások ma kényesebbek mint akkor, de azt is tudják, hogy a szabad szólásnak ma bizonyos téren szűkebb korlátai vannak mint Debrecenben. Ez szomorú dolog, de igaz. Azonban mi akkor is kimondottuk: nincs okunk előlük kitérni, nem térünk ki ma sem. Itt van az országgyűlési napló itt vannak lapjaink azon időből. Szólnak az elvitathatlan tények Párt, melyet a forradalom alatt békepártnak neveztek csak 1849-ben Debrecenben létezett. Ha Irányinak tetszik pesti magunk tartásáról is beszélni, elfogadom azt is és megfelölem viszonyunkat Kossuthhoz eleitől végig. Pozsonyban szentesítetvén a 48-as törvények a magyar minisztérium a minden viszonyok át alakítását követelő annyi gondot hozott magával Pestre, hogy minden józan ember csak arra gondolhatott, mikép fogja a kormány a dolgok egészen új rendét átvinni az alakítás válságain, s megszilárdítani. Arra tehát, hogy a megnyert és törvényesített álláspontnál tovább menjünk — erre sem Kossuth, sem más akkor nem gondolt, nem gondolhatott. Volt azonban akkor a légkörben valami, mi nem engedte a kedélyeket csillapodásra jutni. Látható ok nem volt, mégis forrongott minden. Bizonyos volt előttünk, hogy ha nem bírja a kormány e hangulatot lecsillapítani, a válságok csak ezután következnek. A Horvátországból érkezett hírek, az alföldi A kiutasított Verhovay. Egy csodálatos politikai pálya, rövid és hirhedt, a Verhovay Gyuláé oly fordulóhoz ért, melyről lebukni és nyakát szegni vajmi könnyű lesz e nyak tulajdonosának. A függetlenségi párt, annak köre, Verhovay Gyulát megtagadta, elitélte, pellengérre állította, lapját a „Függetlenség “-et kitiltotta s ezen végzését hosszú indokolással hivatalos nyilatkozattal az egész országban kihirdeti. Világos, hogy Verhovaytól nemcsak szabadulni akar, de sőt erkölcsileg tönkretenni, politikailag megölni kívánja, hogy szereplésének vége legyen, vége örökre. E dicséretes törekvésre és elhatározásra a függetlenségi párt csak most jutott, mikor az önvédelem rákényszerítette; amíg Verhovay mások, nem pártjabelien becsületében gázolt, addig hagyták grasszálni. De ne legyen ez szemrehányás azért, amit most tettek, jobb késő, mint soha . Verhovay tőlük régen megérdemelte, hogy így bánjanak vele, avagy nem évek múltak azóta, hogy a körben Verhovay és Eötvös Károly összeverekedtek, nem sorba támadta-e őket valamennyit, Ugront, Barthát, Csávolszkyt, Hoitsyt, Mezeit, Hermant, Polónyit és sok mást ? A párt tűrte, mert félt tőle, némelyek pártját fogták, mert felhasználhatni vélték. A válság lappangott, mindig suttogták, hogy Verhovayt ki kell dobni, de nem merték megtenni se, nehogy felelősségre vonhassák, be nem lépett a körbe és a kör a belső konfliktust felidézni röstelte, részint a párttaktika, részint a választók miatt, kik között a „Függetlenség“ el van terjedve s Verhovay némi népszerűségnek örvend. A minapában még sikerült valahogyan kiegyenlíteni a dolgot, persze nem sokat ért, a válságnak ki kellett törni újra s ez egyszer elbántak Verhovayval úgy, mint még eset nincs rá a magyar pártéletben, hogy a saját pártja így meggyalázott és megtagadott legyen valakit. A jövő fogja megmutatni, hogy Verhovaynak marad-e szerepe Magyarországon, vagy kénytelen lesz kivándorolni Amerikába, hol őt még nem ismerik? Hogy vége van-e a botrányoknak, vagy még ezentúl következnek a legnagyobbak? Mindenesetre az, amit a függetlenségi párt tett, az egyedüli mód a rágalmazókkal elbánni, ha a tisztességes emberek, kik a saját és mások becsületére egyaránt féltékenyek, egyesülnek avégből, hogy megbélyegző nyilatkozatokkal amazoknak lehetetlenné tegyék exisztálni a társadalomban. Verhovay magán és közélete gazdag a botrányokban. Azon kezdte, hogy mint írnok a honvédelmi minisztériumban ebből ami hivatalos titkot vagy pletykát megtudott, elvitte Csernátonynak az „Ellenőribe. Az „Ellenőr” fedezte őt fel, vezette be az irodalomba s nevelte nagyra s Csernátony iskolájához tartozik, annak legkitűnőbb képviselője. Soha sem okoskodik tárgyilagosan, mindig személyesen támad , keveset tud, bár sokat olvas össze-vissza, a kérdéseket felületesen ismeri és bírálja, de nagy határozottsággal; igazságszeretete nincs , de pártszenvedélye nagy; számító mindig, mégis fanatikus, gyűlöli a hatalmasokat, a nemeseket, a gazdagokat, a nálánál nagyobb tehetséget, mert szegény volt, nemtelen szülőktől származott, s nem ő kormányoz, nem őt dicsérik; irigységét csak hiúsága, hiúságát csak lelkiismeretlensége, lelkiismeretlenségét csak nagyravágyása múlja felül, a függetlenségi párthoz csak azért tartozik, hogy ha elűzik a királyokat, ő legyen akkor- Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.