Budapesti Hírlap, 1883. április (3. évfolyam, 90-119. szám)

1883-04-08 / 97. szám

, hogy lármás propagandájukkal ide át célt érnek, mikor a Száván túl is már végüket jár­ják, és hogy Angyelicset kitúrják a patriarká­­tusból, mikor ez épen ennyire benső embere a kormánynak. Angyelics tekintélye a szerbek közt nagyot nő s állása megszilárdul. Mert mint két fejede­lemnek kedves s két kormánynak bizalmi em­bere áll előttük s azon politika, melyet ő ja­vasolt és ajánl Magyarországon, követtetik Bel­­grádban is a szerb nemzeti kormány által. Nem paktál az ellenzékkel, mert illegális és pán­szláv. S magyarjaink, kik a Zasztavának s a szerb képviselők panaszlevelének Tiszához felültek, ime láthatják, hogy tévedtek, mert ugyanazon párt küzd Magyarországon Angyelics ellen, mely Belgrádban a muszkabarát Mihály érsek mellett áll. Hiszen természetes Polyt és a szerb kon­gresszusi többség s Mihály és Risztics, az mind egy párt csak, és nem kétféle. Ennek a pártnak most kiharangoztak, mikor Miaovitsnak beharan­goztak. Reméljük, hogy a szerb egyházi viszály, mely nálunk is Szerbiából szittatott, ezen elinté­zés által lohadni fog s a fényes ünnepély és Angyelics pátriárkának Milán király részéről történt kitüntetése a magyar szerbekre is meg­nyerő hatással fog lenni. Angyelics ne féljen semmit s haladjon csak előre bátran, lesz ő még népszerű ember is hí­veinél nemsokára, ha a szerb egyházban ren­det csinált. Az anarchistákkal paktálni akarni képtelenség, még akkor is, ha a „Pester Lloyd“ és az “Egyetértés“ tanácsolják. A hivatalos lap holnapi száma közzéteszi be­­lysi Baross Gábor orsz. képviselőnek közleke­désügyi minisztériumi államtitkárrá történt ki­­neveztetését. Baross Gábor, a félhivatalos „Bud. Corr.“ szerint, valóságos politikai államtitkárrá ne­veztetett ki és jövő hétfőn délelőtt megkezdi hiva­talos működését. EGYESÜLETEK és INTÉZETEK. — A „Budapesti torna-egy­let“ f. u. április hó 21-én d. u. 6 órakor saját csarnokában (I. ker. Krisztinaváros, Attila­ utca 52. sz. a.) tartja évi rendes közgyűlését.­­ A nemzeti kerékpár-egy­let vasárnap délután 6 órakor a budapesti csó­nakázó egyesület csónakdájában (vámház rakpart) értekezletet tart, melyen az ideigl. választmány az alapszabálytervezetet nyújtja be,­tékonyságával hihetővé téve, hogy a naiv közönsé­get elementáris erővel ragadja magával, a kitanul­­tabb, szkeptikusabb részt bámulatba, izgalomba ejtve csodás tökéletességeivel. Mert a tényeket az gondolta ki s az fűzte logikus rendben egy­máshoz, a kinek fölényes szelleme az elkápráz­tató szöveget adja a személyek alakára s kinek e szelleme előttt kénytelenek vagyunk meghajolni. Ha két embere Sardounak ott­hőn a színpa­don egy kérdés vagy egy helyzet esélyeit latol­gatja, egy elkövetett vagy elkövetendő tett kö­vetkezményeit mérlegeli: nincs az az erősség, az a fordulat, az az eshetőség, a­melyet ki ne merítenének. Minden ok és minden cáfolat, a­mi a nézők legokosabbjától kikerülhet, ott­hon latba vettetik. Impozáns fürgesége, találékonysága Sardou elméjének az, mely diadalmaskodik rajtunk, párosulva nyelvének szellemével és eleganciájával, dialógjának tömörségével és könnyedségével egyben. Valóban azt lehet mondani, hogy e tulajdonságai súlyos és borzasztó anyagának aetheri szárnyakat adnak s bizton emelik fel a magasba. Semmikép se bámulom Fedorat, semmikép sem gyönyörködöm benne, de el vagyok telve szerzőjének rendkívüli adományaival, és a mon­strum előtt is hódolok az emberi szellemnek, mely alkotásában, ragyogva nyilatkozik. Tetszik benne kettő. Helvey Laura játéka a második felvonásban, midőn azt, a kibe szerelmes, kiben azonban vőlegénye gyilkosát rejti, a meg­­vallatásra előkészíti. Az érdeklődés, szerelem, aggodalom, remény, a szándékosság, az ön­kényt­elenség, izgalom és tettetés, meg-meg egy őszinte hang: mind­ez kaleidoszkopikus váltakozásban, játszv­, könnyedén, mégis mély­séggel, tartalommal célfelé törekvő örvény-­­­ben forogva, majd cikázatosan hirtelen s igen­­ rövid idő alatt, párosulva bájjal a hangból a szembe szökve, az arcon cikázva, a kéz mozdula­tában, a legyező lapján táncolva , egy érdekes, szép, tiszta művészi ábrázolás. Ehez képest szere­pének többi s külső hatásban sokkal gazdagabb részei alig több mint egy kissé hogy úgy mond­jam műveltebb színfalszakgatás. Hozzá­teszem, nem mindig az ő hibája, néha pedig épen az ő erénye. A szereppel járt, a­melynek minden anyagát fel­dolgozni felülmúlja az ő erejét. A fent leírt jele­nethez hasonlót tudom hogy Sarah minden felvonás katasztrófájához csinált bevezetésül, előkészítőnek. Ezekben a jelenetekben Laura csak egy igen jeles színésznő volt, de sab­lon színésznő. Játszta e jeleneteket „szokás sze­rint“, eredetiség nélkül. Eredeti és művészi ott volt, a­hol tisztán szalon­asszony lehetett, szeretni, olvadni, hazudni, kacérkodni, félni és remélni kel­lett. Szemeinek tengermély vize bűvösen játszott, s impozáns telt alakja szikrázott a villamosságtól. A másik a mi tetszett Fedórában egy bolon­dos életunt muszka grófné, a­ki már mindent pró­bált, de mindent megunt, csak egyet nem: a vál­tozatosságot a szeretőtartásban; férjet kiszolgált néhányat, 15 éves korától tán a 20-ig minden év­ben egyet. Mindenen keresztül ment, de semmi sem képes őt lebilincselni. Ő az a szerencsétlen, a­kihez mindenki szánakozólag így szól: el édesem, mért nem megy tanácsért az alvajáróhoz? És a­­­ki mindenkinek erre így felel: el, édesem, épen s most jövök tőle! ■ E pillanatban egy Boleszláv nevű lengyel men­­ nekültet részesít kegyeiben annyira, hogy szonátáit is elbájolóknak tartja. A jó Boleszláv azonban el­­kezd féltékenykedni, s nem is nyugszik addig, a­mig a szerencsétlen grófné íróasztala kulcsait meg nem keríti, összes levelezéseit át nem vizsgálja. Ezt megtévén, egy érzékeny levélben örökre búcsút vesz a sajnálatra méltó grófnétól. Miért ? Mi talány ? Ki fejti meg ? Megfejti a francia kormány egy előkelő hi­vatalnoka , a jó Boleszláv nem féltékeny volt, hanem orosz — kém! A grófné elájul, de csakhamar magához tér és elhatározza, hogy — új szerető után fog látni. A régi Szatyr, a régi Sardou kandikál, ki ebből a kis epizódból, melynek hősnőjét Lendvayné igen jól adta. Játékának tetszés eleme egy neme a naiv életuntságnak volt, és ez azt hiszszük a szerep lényege, a mely által a bolondos grófné ked­vessé lesz. A darab többi szereplői közt nagy rang il­leti Nagy Imrét, a ki különösen az utolsó fel­vonásban kitűnő energiával játszott s a harmadik felvonás nagy sikerében is becsületesen részes. A mi szerep még ezeken kívül a darabban van, az a rekvizitumok és bútorok szolgálatánál alig van fontosabb szolgálatra hivatva. Azokat simán a figyelemnek magára vonása nélkül lejátszani a fő érdem. —6. BUDAPESTI ŰRLAP. (97. sz.) 1883. április 8 TUDOMÁNY és IRODALOM. * (A magyar földrajzi tár­sa­s­á­g) f. évi április hó 12-én délután fél 6 óra­kor a tudományos akadémia kis termében felolvasó ülést tart. Az ülés tárgya : Tauscherné Geduly Her­mina r. tag : „Úti rajzok a waliisi alpesekről. * Országos régészeti és ember­tani társulat­ kedden, április hó 10-én, dél­után 5 órakor a m. t. akadémia kis termében­­I. emelet ülést fog tartani. Tárgysorozat: Pulszky Károly : A niello (fekete zománcz) történetéről. A n. muzeum és magánosok gyűjteményeiből összeállí­tott gazdag mutatványokkal. Titkári jelentés, tagbe­­jelentések, pénztári kimutatás. * (A m. t. akadémia)­l-ső (nyelv- és széptudományi) osztálya ápril 9-én, hétfőn d. u. 5 órakor ülést tart, melynek tárgyai a következők : 1. B­u­d­e­n­z József, r. t. „Nyelvészi észrevételek Vámbéry Árminnak: „A magyarok eredete“ című munkájára. 2 Wolf György 1. t. bemutatja dr. Kiss Ignác urnak mint vendégnek : „Káldi nyelve“ című értekezését. 3. Folyó ügyek. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * („A kegyencnő“) Donizetti ez ócska, le­járt operája került ma este színre a nemzeti szín­házban. Nem tudjuk, ki ötletéből keresik elő a pad­lásról egymás után az ely­avult partitúrákat: ha Roveri baritonista fellépte miatt kell vissza­­nyúlniok a régi nemzedék repertoirjához,­­ akkor inkább ne lépjen fel Roveri úr. A mai közönség nem éri be a régi olasz iskola szerény effektusaival s három óra hosszat lelkesedni a belkanton nem tud. A vendégénekes Boldizsár szerepé­ben használható hanganyagot mutatott be ezút­tal is, melynek azonban kitartó ereje nincs s könnyen fárad, vibrál, mi kellemetlen hatású. Az előadásnak érdeket és művészi értéket B­i­­g­n­­­o­ur adott a király szerepében. Kifejezésteljes hangja egész művészetét érvényesítő a második fel­vonás búcsudalában. Ezzel elragadta a közönséget. Nyílt jelenet alatt háromszor tapsolták ki. Kivüli még Bartolucci k. a.-nak voltak sikerült jelenetei a címszerepben. Perotti úr nem volt jó dispozicióban s a harmadik felvonás alatt elrekedt. Az opera után a „Kisértés“ című táncegyveleg kö­vetkezett. —gh. * (Nemzeti színház) jövő heti műsora. Ápril 8. Fedóra. 9. A zalameai biró. 10. Teli Vilmos (Bignio h. ur és Perotti Gyula ur m. v.) 11. Fedóra. 12. Lohengrin (Dévai Janka k. a. fellépte.) 13. Stomfay család. 14. A troubadour (Bignio és Perotti urak mv.) 15. Fedora. 16. Rang és mód. V­ersz­inház. Ápril 8. Bűvös vadász. 12. Egy párisi regény. 14. Gyöngéd roko­nok. 15. Carmen. * (A vigadó kistermének) szo­bor-díszítményei tárgyában a pályázat eredménye felett a főv. képzőművészeti bizottság múlt ülése nem döntött, hanem felhívta Kiss György, Vasadi, Scheff­csik A. és Donáth szobrászokat, hogy a kijelölt alle­góriás alakok közül maguk választván, egyet-egyet dolgozzanak ki s útj kis mintákat mutassanak be. Ehez képest kidolgozta és bemutatta Kiss György a szavalatot (Lendvay), Vasady a költészetet (Tinódy), Scheffcsik pedig a zenét (Bihari) . Donáthnak maradt volna a népdal, de ő új mintát nem mutatott be. * (A népszínházban) holnap va­sárnap és hétfőn Vidtor új népszínműve „A szá­razmalom“ kedden „Üdvöske“, csütör­tökön „A furcsa háború“, szombaton „Hoffmann meséi“, a többi napon pe­dig „A szárazmalom“ kerül színre. — A népszinház legközelebbi újdonsága Offen­bach operettje „A hercegasszony“ lese melyben a főbb női szerepeket Pálmai Ilka és Hegyi Aranka fogják játszani. * (Magyar művészek a mün­cheni nemzetközi kiállítá­son.) A müncheni nemzetközi kiállításra újabban Mészöly Géza és Ebner Lajos hazánkfiai jelentettek be Páriából nagyobb szabású festményeket és ala­pos kilátás van reá, hogy Benczúr Gyula hírneves művész hazánkfia nagy képe, melyet az I. magyar ált. biztosító társulat megbizásából festett és mely néhány nap múlva a műcsarnokban is látható lesz szintén át fog engedtetni a kiállításra, miáltal, az eddig bejelentett művekkel együtt, a magyar mű­vészetnek Münchenben leendő monumentális képvi­selete biztosítottnak tekinthető. * (A Zichy kiállítás) iránt, mely mindössze még csak három napig, vagyis 10-ikéig lesz nyitva, az utolsó napokban fokozódottab érdek­lődés mutatkozik. A mester nagy alkotásai iránt ér­deklődő közönség az eddiginél sűrűbben látogatja a kiállítást és számosan vannak, akik azt többször is megtekintik. Fedóra, avagy a költői önkényből származott boszu­­álló félreértés. Paródia négy felvonásra nyújtva. Sardou nyomán U. L. E. Első felvonás. Csileff: Mondja csak kedves Désirée, miért jöttem is én voltakép ide s mit kell tennem ? Desirée: (a csupán corpus delicti gyanánt létező Janiskin Vladimir komornyikja.) Az ön köte­lessége és létjogosultsága röviden a következő : Be­szélgetése által segít nekem, hogy a darab az egész estét kitöltse. Egyéb célunk egyikünknek sincs. (Nyelvészeti vitát nyit meg a magyar kötőszók fö­lött, majd megtölti vízzel a poharakat s az egész felvonást. Csileff szedi kalapját és elgyalogol.) Fedóra : (Szenvedélyesen lép be.) Hol Vla­dimir ? Desiree : Sajnálom , nincs a színlapon. Fedóra : Akkor valami baleset történt vele.

Next