Budapesti Hírlap, 1883. április (3. évfolyam, 90-119. szám)
1883-04-18 / 107. szám
y ama javaslatok céljuknak megfelelő, céljukat biztosító és szentesítéseket lehetővé tevő törvényalakban el ne fogadtassanak. Elismeréssel és megelégedéssel láttuk azt is, hogy a betegpénztáraknak szentelt tanácskozás komoly munkája az összfeladat eme részét már annyira előre vitte, hogy e tekintetben való várakozásaink beterjedése már alig látszik kétségesnek. Gonddal tölt el azonban bennünket, hogy elvileg fontosabb s a balesetek ellen való biztosításról szóló törvényjavaslat, eddig nem mozdíttatott előbbre, hogy tehát ennek mielőbbi letárgyalására nem lehet, hasonló biztonsággal számítani. Ha e javaslat most elintézetlen maradna, úgy teljesen elenyésznék az a remény is, hogy a következő ülésszakban további javaslatok lennének elintézhetők az aggok és rokkantak ellátását illetőleg, ha az 1884—85-iki birodalmi költségvetés tárgyalása a birodalmi gyűlés idejét és erejét még a téli ülésszak alatt is igénybe venné. Szükségesnek ítéltük tehát a szövetséges kormányok beleegyezését oda javasolni, hogy az 1884— 85-ki költségvetés most újólag előterjesztessék , ha a balesetek elleni biztosításról szóló javaslatot, miként kidolgozásának mostani állásából félhető, a folyó tavaszi ülésszakban a birodalmi gyűlés már nem tárgyalhatja, úgy a jövő évi költségvetés előzetes letárgyalása által a téli ülésszakra nézve legalább más halaszthatatlan ügyekhez nyeretnek meg az a szabad idő, mely szükséges ahhoz, hogy szociálpolitikai téren hathatós reformok érleltessenek meg. Az ehhez szükséges idő hosszú amaz érzelmekhez képest, melyekkel mi életkorunknál fogva ama feladatok nagyságára tekintünk, amelyek megoldandók, mielőtt az 1881. november 17-iki üzenetben kifejezett intencióink csak annyiban is megvalósulnak, hogy az illetők részéről teljesen átértetnek, ennélfogva teljes bizalommal is találkoznak. Császári kötelességeink parancsolják azonban, hogy egyetlen hatalmunkban álló eszközt se mulaszszunk el arra nézve, hogy a munkások helyzetének javítását és az egyes osztályok egymás közt való békéjét elősegítsük, ameddig isten működnünk időt enged. Ennélfogva emez üzenetünk által a birodalmi gyűlésnek újból, és bizalommal hivatkozva a császár és birodalom iránt való kipróbált hűségére, sürgősen szivére kötjük az itt jelzett fontos javaslatok mielőbbi elintézését. Adtuk Berlinben, 1883. április 14-én. Vilmos, Bismarck. Bulyovszky Gyula f. (1829-1883.) A veterán írói gárda egyik ismert nevű bajnoka dűlt ki ma hosszú szenvedés után. Közel másfél évtizede már, hogy a sajtó és irodalomtól a beteges öreg úr végkép visszavonult. De neve, élénk stílje egykori írói egyénisége még élénk emlékében maradt azoknak, kik szellemes tárcacikkeit, elmeéllel írt kritikáit, vonzó rajzait fejlődése zenitjén olvasták. 1829-ben Rákoskeresztúron született, a fővároshoz közel. Iskoláit Budapesten, majd Debrenben s Győrött végezte. 1846-ban mint győri jogász tűnt fel először az irodalomban. A győri „Hazánk“ című lap tárcájában akkor jelent meg tőle egy érdekes elegia Hetényi színigazgató korán elhalt szép leányának emlékére. A költemény sorai akként váltakoznak rövidebb-hosszabb mondatokba, hogy a lenyomatott versszak egy sírkereszt formáját adja ki. Ezóta folyvást jelentek meg tőle rajzok, kisebb beszélyek a Honderű-ben ésÉletképek-ben. A forradalmi mozgalmakban élénk részt vett. Az ifjúságnak egyik vezetője volt a márciusi napok alatt, Petőfi és Jókai oldalán. Az 50-es években a hivatalos lap tárcaírója volt s e minőségében az első alkotmányos mozgalmakig működött. 1853-ban vette nőül a nemzeti színház akkori elsőrendű drámai művésznőjét, Szilágyi Lillát, ki később német színésznővé lett s férje neve alatt szerepelt Németország udvari színpadain. 1860-ban alapítá Bulyovszky Gyula legjelentékenyebb szépirodalmi vállalatát, a „Nefelejts”-et, melyet 1867-ig maga szerkesztett s csak ezután szerződtető Friebeisz Istvánt a lap élére, maga megmaradt kiadótulajdonosnak. A „Nefelejts “-ben jelentek meg hires gmundeni tárcalevelei, melyeket neje nyári lakából irt. E tárcák egyik legszebbikét mai számunk mellékletén közöljük. 1870-ben visszavonult az Írói pályától s ügyvédi hivatásának élt, melyhez az oklevelet még 1847-ben nyerte. A társaséletben élénk részt vett, hol az élénk, elmés, élces társalgót igen kedvelték. Az irodalomtörténet lapjai meg fognak emlékezni belletrisztikus és kritikai működéséről s méltatni fogják azt az élelemet, hogy a napi szellemira BUDAFESTI HÍRLAP (107. as.) gyasztás számára akkor dolgozott, midőn a nemzet elnyomva, az Írás üldözve volt s a nagy költők csak ritkán szólaltak meg. Számos víg elbeszélés, 2 kötetnyi verses epi- gramm, nehány szatirikus rajz versekben az 1847 és 1848-ki országgyűlés alakjairól, több ezerre menő tárcalevél és csevegés, néhány kísérlet a színmű- írásban stb. marad fenn utána. Béke poraival* A család a következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak mint hitves, fiú és meny maguk, valamint számos rokon és jó barát nevében, mélyen szomorodott szívvel jelentik gyulafalvai Bulyovszky Gyulának, 1883. évi április hó 17-ik napján déli 12 órakor, hosszabb szenvedés után történt gyászos elhunytát. A szeretett hült tetemei folyó hó 19-én délután 4 órakor, lakásáról: IV., zöldfa-utca 42-ik szám, az ágostai hitvallású gyászszertartás után a kerepesi temetőbe a családi sírboltba fognak örök nyugalomra tétetni. Budapest, 1883. április hó 17-én. Áldás emlékére 1 özv. Bulyovszky Gyuláné szül. Szilágyi Lilla, Bulyovszky Aladár, Bulyovszky Aladárné szül. Melléky Irma. A rablógyilkosság. I. A vizsgálat. A Fortunában nagy erélylyel foly a vizsgálat s sok fontos körülményt derített már ki, melyek a vádlottak makacs tagadása dacára is tisztán láttatják e borzasztó bűntényt. A bizonyítási anyag öszszegyüjtése képezte s képezi még ma is a vizsgálat fő feladatát. És ez nem könnyű dolog, mert a vizsggálatot nemcsak a vádlottak tagadása nehezíti meg, hanem főleg az a körülmény, hogy az elrablott tár- gyak közül semmit sem találtak a vádlottak birto ’kában. A vizsgálóbíró megkereste azokat a községeket, melyekben a vádlottak születtek, vagy huzamos ideig tartózkodtak, hogy ezek múltjára nézve adjanak felvilágosítást. E megkeresésekre eddig csak részben érkezett válasz. Bereczet majdnem naponként hallgatja ki Tóth Gerő bíró. Vallomásai tervek ellentmondásokkal s a vizsgálóbíró minden kísérlete, hogy ezt a vádlottat beismerésre bírja, eredménytelen maradt, s úgy látszik már nem is lesz eredménye. Pozsonyból is érkezett ma az ottani törvényszéktől átirat az ott felvett tanúvallomások eredményéről, s Spanga egészségi állapotáról. A rendőrségnél tegnap és ma hallgatták ki Spanga szeretőjét, volt szállásadóját s egy urasági inas barátját. Ezeknek vallomása nagyon lényegtelen s újabb momentumot nem szolgáltatott. — Q. Az elfogott Spanga. Pozsony, ápr. 17. (Saját tudósítónk távirata.) A tegnap szerencsésen foganatosított operáció folytán Spanga sebe rohamosan gyógyul. A mostan előállott utálatos kórtünet, habár ez nem is valami kisebbszerű, gondos kezelés mellett rövid időn el fog múlni, utókövetkezményektől pedig a kötélre valónak nem kell félnie. Ma reggeli 9 órakor nála voltak kezelő orvosai valamennyien és sokáig tanácskoztak még a folyosón is: valamennyien azt hiszik, hogy immár az operáció után nem kell tartani sebláztól. A Spanga jól érzi magát, tegnap este jó étvágygyal evett s ma reggel szintén , éjje pedig nyugodt volt. Bámulatos, hogy micsoda változáson ment keresztül ez a gazember; azelőtt nyomott kedélyű volt mindig és most bizonyos cinizmus szállotta meg : az őröknek elmondja szerelmi kalandjait s ötleteit sziszegő röhögéssel kiséri; őreinek szigorúan meg van tiltva kérdezgetésére felelni: némán állanak ágya mellett e szállás fegyveresek. Csak az ápolók szólhatnak vele. Csodálatos dolgokat rebesgetett tegnap a kórház személyzete, hogy Spanga úgy akart volna véget vetni életének a minap, hogy magába sziván sok levegőt, lélekzetvételét megakasztotta s csak a hozzá rohant őrök ráncigálására hagyta abba a négerek öngyilkosságára emlékeztető szándékát. Utánajárván a dolognak, kitűnt, hogy ez nem áll, de az igen, hogy öngyilkossági ki- 1883. április 18 Bérleteitől mindig tartanak s ezért szigorúan őrzik. — Tegnap nála volt K oz s e h u b a város-kapitány délben 11 s 12 óra között, — vallatta, hogy Pozsonyban tartózkodása alatt hol fordult meg; mert erős a gyanú, hogy Spangának, ki 5 napig el tudott észrevétlenül lézengni Pozsonyban, helyben cinkostársai ia lehetnek, akik hajlékukba fogadták, s utasításokat adtak neki. Pozsony, ápr. 17. (Saját tudósítónk távirata.) Spanga most sokkal bőbeszédűbb. Sokat beszél katona korából, szerelmi kalandjairól és elfogatásáról. Ez utóbbi tárgyról beszélve Schwingenschlegel vörös szakállára céloz e közmondással: „Vörös kutya, vörös ló, vörös ember egy se jó.” Az első perctől, hogy észrevette Schwingenschlegelt nem jót sejtett, mert teljes életében félt a vörös emberektől, akik mindig bajt okoztak neki. Ha üldözője — mondja — csak még egy percig gondolkodott volna egyenesen a Dunába ugrott volna. Azt is mondja, hogy csak három lövést tett, de izgatottságában „nagy sajnálatára“ eltévesztették a tulajdonképi célt: agyát. A rendőrség még egyre kihallgatja a rossz hírű házak tulajdonosait. Bachó biztos eddig 13 jegyzőkönyvet vett fel mintegy 21 személylyel. Pozsony, ápr. 17. (Másik tudósítónk távirata.) Spanga állapotában ma éjjel hirtelen fordulat állt be. A beteg sokkal roszszabbul érzi magát, mint eddig. Igen nagy fájdalmai vannak. Arca nagyon meg van dagadva. Kank a kórházi orvos személyesen meglátogatja a beteget, kit egyelőre nem lehet elszállítani. — TÁVIRATOK. A miniszterelnök Bécsben, Bécs, ápr. 17. Tisza Kálmán miniszterelnök ma huzamosabb ideig értekezett a közös miniszterekkel és az osztrák miniszterelnökkel. — A magyar országgyűlés második ülésszaka május hóban mindenesetre be fog rekesztetni és a harmadik ülésszak szeptember végére vagy október elejére hivatik össze. A delegációk csak novemberben fognak itt egybeülni. — Az országbírói méltóság betöltése iránt eddigelé még semminemű elhatározás sem történt. — Tisza Kálmán miniszterelnök, ki ma este visszautazik Budapestre, innen távirati úton intézkedett, hogy Füzessérynek itteni politikai körökben is nagy szenzációt okozó interpellációjára vonatkozó összes okmányok, a miniszterelnöknek Budapestre való érkezése után azonnal eléje terjesztessenek. Tisza miniszterelnök ezen interpellációra a képviselőház holnapi nyilvános ülésén szándékozik válaszolni. Bukovinai véreink készülődése. Milleschoutz, ápr. 17. (Rendes levelezőnk távirata.) Tegnapi táviratomban tévesen jeleztem, hogy a szekeres gazdák első csapatja 18 án indul. Legutolsó megállapodás, hogy 20-án körülbelül száz gazda elindul Hadikfalváról és Istensegitsről. Ezeket még több csapat fogja követni, mert csak tisztán Andrásfalváról 300 gazda készülődik s csak napok kérdése elindulásuk. A hadikfalvi állomásnál a délutáni órákban mindennap tengernyi nép nyüzsög, kik Odescalchi herceg megérkezését várják. Tőle várnak mindent. Maguk a gazdák nem teszik teljesen függővé elindulásukat Odescalchi herceg megérkezésétől, de annyival inkább kerül elő 1 300 család, mely 800 lelket tesz ki, amelyek földhöz ragadt szegények, s ami kevés ingóságuk és ingatlanuk volt is, eladták, hogy Magyarországba mehessenek munkára. Ezek abban való birtokban, hogy a józseffalviakkal, — illetve, kiket az itt járt expedíció akkor el nem vihetett felkészületlenségök miatt — együtt fogják majd vasúton elhozni, nem is szegődtek el Moldvába s igy a legnagyobb nyomor a legsiralmasabb vég vár rájuk, ha a központból gyorsan nem intézkednek és leg-