Budapesti Hírlap, 1883. április (3. évfolyam, 90-119. szám)

1883-04-18 / 107. szám

ama javaslatok céljoknak megfelelő, cóljokat bizto­sító és szentesitésöket lehetővé tevő törvécyalakban el ne fogadtassanak. Elismeréssel és megelégedéssel láttuk azt is, hogy a betegpénztáraknak szentelt ta­nácskozás komoly munkája az összfeladat eme ré­szét már annyira előre vitte, hogy e tekintetben való várakozásaink beterjedése már alig látszik két­ségesnek. Gonddal tölt el azonban bennünket, hogy elvi­leg fontosabb s a balesetek ellen való biztosításról szóló törvényjavaslat, eddig nem mozdittaíott előbbre, hogy tehát ennek mielőbbi letárgyalására nem lehet, hasonló biztonsággal számítani. Ha e javaslat most elintézetlen maradna, úgy teljesen elenyésznék az a remény is, hogy a következő ülésszakban további javaslatok lennének eiintézhetők az aggok és rok­kantak ellátását illetőleg, ha az 1884—85-iki biro­dalmi költségvetés tárgyalása a birodalmi gyűlés idejét és erejét még a téli ülésszak alatt is igénybe venné. Szükségesnek ítéltük tehát a szövetséges kor­mányok beleegyezését oda javasolni, hogy az 1884— 85-ki költségvetés most újólag előterjesztessék ; ha a balesetek elleni biztosításról szóló javaslatot, miként kidolgozásának mostani állásából félhető, a folyó tavaszi ülésszakban a birodalmi gyűlés már nem tárgyalhatja, úgy a jövő évi költségvetés előzetes letárgyalása által a téli ülésszakra nézve legalább más halaszthatatlan ügyekhez nyeretnek meg az a szabad idő, mely szükséges ahhoz, hogy szociál­politikai téren hathatós reformok érlelt essenek meg. Az ehhez szükséges idő hosszú amaz érzelmekhez képest, melyekkel mi életkorunknál fogva ama fel­adatok nagyságára tekintünk, amelyek megoldandók, mielőtt az 1881. november 17-iki üzenetben kifeje­zett intencióink csak annyiban is megvalósulnak, hogy az illetők részéről teljesen átértetnek, ennél­fogva teljes bizalommal is találkoznak. Császári kötelességeink parancsolják azonban, hogy egyetlen hatalmunkban álló eszközt se mulasz- szunk el arra nézve, hogy a munkások helyzetének javítását és az egyes osztályok egymás közt való békéjét elősegítsük, a meddig isten működnünk időt enged. Ennélfogva emez üzenetünk által a birodalmi gyűlésnek újból, és bizalommal hivatkozva a császár és birodalom iránt való kipróbált hűségére, sürgő­sen szivére kötjük az itt jelzett fontos javaslatok mielőbbi elintézését. Adtuk Berlinben, 1883. április 14-én. Vilmos. Bismarck. 4 Bulyovszky Gyula f. (1829-1883.) A veterán Írói gárda egyik ismert nevű baj­noka dűlt ki ma hosszú szenvedés után. Közel másfél évtizede már, hogy a sajtó és irodalomtól a beteges öreg ur végkép visszavonult. De neve, élénk stílje egykori Írói egyénisége még élénk emlékében maradt azoknak, kik szellemes tárcacikkeit, elmeóllel irt kritikáit, vonzó rajzait fejlődése zenitjén olvasták. 1829-ben Rákoskeresztúron született, a fővá­roshoz közel. Iskoláit Budapesten, majd Debrenben s Győrött végezte. 1846-ban mint győri jogász tűnt fel először az irodalomban. A győri „Hazánk“ cimü lap tárcájában akkor jelent meg tőle egy érdekes elegia Hetényi színigazgató korán elhalt szép leányá­nak emlékére. A költemény sorai akként váltakoz­nak rövidebb-hosszabb mondatokba, hogy a lenyo­matott versszak egy sírkereszt formáját adja ki. Ezóta folyvást jelentek meg tőle rajzok, kisebb be- szélyek a Honderű-ben és „Életképek-ben. A forradalmi mozgalmakban élénk részt vett. Az ifjúságnak egyik vezetője volt a márciusi napok alatt, Petőfi és Jókai oldalán. Az 50-es években a hivatalos lap tárcaírója volt s e minőségében az első alkotmányos mozgal­makig működött. 1853-ban vette nőül a nemzeti szín­ház akkori elsőrendű drámai művésznőjét, Szilágyi Lillát, ki később német színésznővé lett s férje neve alatt szerepelt Németország udvari színpadain. 1860-ban alapitá Bulyovszky Gyula legjelen­tékenyebb szépirodalmi vállalatát, a „Nefelejts*-et, melyet 1867-ig maga szerkesztett s csak ezután szer­ződtető Friebeisz Istvánt a lap élére, maga megma­radt kiadótulajdonosnak. A „Nefelejts “-ben jelentek meg hires gmundeni tárcalevelei, melyeket neje nyári lakából irt, E tárcák egyik legszebbikét mai szá­munk mellékletén közöljük. 1870-ben visszavonult az Írói pályától s ügy­védi hivatásának élt, melyhez az oklevelet még 1847-ben nyerte. A társasóletben élénk részt vett, hol az élénk, elmés, élces társalgót igen kedvelték. Az irodalomtörténet lapjai meg fognak emlé­kezni belletrisztikus és kritikai működéséről s mél­tatni fogják azt az élelemét, hogy a napi szellemifo­gyasztás számára akkor dolgozott, midőn a nemzet elnyomva, az Írás üldözve volt s a nagy költők csak ritkán szólaltak meg. Számos vig elbeszélés, 2 kötetnyi verses epi- j gramm, nehány szatirikus rajz versekben az 1847 és ; 1848-ki országgyűlés alakjairól, több ezerre menő j tárcalevél és csevegés, néhány kísérlet a színmű- j írásban stb. marad fenn utána. Béke poraival 1 * A család a következő gyász- jelentést adta ki: Alulírottak mint hitves, fiú és meny maguk, valamint számos rokon és jó barát nevében, mélyen szomorodott szívvel jelentik gyulafalvai B u- ly o vszky Gyulának, 1883. évi április hó 17-ik napján déli 12 órakos, hosszasb szenvedés után tör­tént gyászos elhunytát. A szeretett hült tete­mei folyó hó 19-én délután 4 órakor, lakásá­ról: IV., zöldfa-utca 42-ik szám, az ágostai hitval­lású gyászszertartás után a kerepesi temetőbe a csa­ládi sírboltba fognak örök nyugalomra tétetni. Bu­dapest, 1883. április hó 17-én. Áldás emlékére 1 özv. Bulyovszky Gyuláné szül. Szilágyi Lilla, Bulyovszky Aladár, Bulyovszky Aladárnó szül. Melléky Irma. A rablógyilkosság. I. A vizsgálat. A Fortunában nagy erélylyel foly a vizsgálat s sok fontos körülményt derített már ki, melyek a vádlottak makacs tagadása dacára is tisztán láttat­ják e borzasztó bűntényt. A bizonyítási anyag ösz- szegyüjtése képezte s képezi még ma is a vizsgálat j főfeladatát. És ez nem könnyű dolog, mert a vizs- • gálatot nemcsak a vádlottak tagadása neheziti meg, j hanem főleg az a körülmény, hogy az elrablott tár- ; gyak közül semmit sem találtak a vádlottak birto- ’ kában. A vizsgálóbíró megkereste azokat a községe­ket, melyekben a vádlottak születtek, vagy huzamosb ideig tartózkodtak, hogy ezek múltjára nézve adja­nak felvilágosítást. E megkeresésekre eddig csak részben érkezett válasz. Bereczet majdnem naponkint hallgatja ki Tóth Gerő biró. Val­lomásai telvék ellentmondá­sokkal sa vissgálóbiró minden kísérlete, hogy \ ezt a vádlottat beismerésre; bírja, eredménytelen maradt] s úgy látszik már nem is lesz; eredménye. Pozsonyból is érkezett ma az ottani törvény­széktől átirat az ott felvett tanúvallomások eredmé­nyéről, s Spanga egészségi állapotáról. A rendőrségnél tegnap és ma hallgatták ki Spanga szeretőjét, volt szállásadóját s egy urasági inas barátját. Ezeknek vallomása na- j gyón lényegtelen s újabb momentumot ] nem szolgáltatott. — Q. Az elfogott Spanga. Pozsony, ápr. 17. (Saját tudósítónk távirata.) A tegnap szerencsésen foganatosí­tott operáció folytán Spanga sebe rohamosan gyó­gyul. A mostan előállott utálatos kórtünet, habár ez nem is valami kisebbszer ü, gondos kezelés mellett rövid időn el fog múlni; utó­következményektől pedig a kötélre valónak nem kell félnie. Ma reggeli 9 órakor nála voltak kezelő orvo­sai valamennyien és sokáig tanácskoztak még a fo. lyosón is: valamennyien azt hi­szik, hogy immár az operáció után nem kell tartani sebláz­tól. — Spanga jól érzi magát, tegnap este jó ét- vágygyal evett s ma reggel szintén : éjjé pedig nyu­godt volt. Bámulatos, hogy micsoda változáson ment keresztül ez a gazember; azelőtt nyo­mott kedélyű volt mindig és most bizonyos ciniz­mus szállotta meg : az őröknek elmondja szerelmi kalandjait s ötleteit sziszegő röhögéssel kiséri. őrei­nek szigorúan meg van tiltva kérdezgetésére felelni: némán állanak ágya mellett e szállás fegyveresek. Csak az ápolók szólhatnak vele. — Csodálatos dol­gokat rebesgetett tegnap a kórház személyzete, hogy Spanga úgy akart volna véget vetni életének a minap, hogy magába sziván sok levegőt, lólekzetvételét megakasztotta s csak a hozzá rohant őrök ráncigálására hagyta abba a négerek öngyilkosságára emlékeztető szándékát. Utánajárván a dolognak, kitűnt, hogy ez nem áll? de az igeD, hogy öngyilkossági ki­BUD AFESTI HÍRLAP (107. as.) Bérleteitől mindig tartanak s ezért szigorúan őrzik, — Tegnap nála volt K o- z s e h u b a város-kapitány délben 11 s 12 óra között, — vallatta, hogy Pozsonyban tartózkodása alatt hol fordult meg; mert erős a gyanú, hogy Spangának, ki 5 napig el tudott észrevétlenül lé­zengni Pozsonyban, helyben cinkostársai la lehetnek, akik hajlékukba fogadták, s utasításokat adtak neki. Pozsony, ápr. 17. (Saját tudósítónk távirata.) Spanga most sokkal bőbeszédűbb. Sokat beszél katona korából, szerelmi kalandjairól és elfogatásáról. Ez utóbbi tárgyról beszélve Schwin- genschlőgel vörös szakállára céloz e közmondással: „Vörös kutya, vörös ló, vörös ember egy se jó.* Az el6ő perctől, hogy észrevette Schwingenschlögelt nem jót sejtett, mert teljes életében félt a vörös emberek­től, a kik mindig bejt okoztak neki. Ha üldözője — mondja — csak még egy percig gondolkodott volna egyenesen a Dunába ugrott volna. Azt is mondja, hogy csak három lövést tett, de izgatott­ságában „nagy sajnálatára“ eltévesztették a tulaj- donképi célt: agyát. A rendőrség még egyre kihall­gatja a rossz hírű házak tulajdonosait. B a c h ó biztos eddig 13 jegyzőkönyvet vett fel mintegy 21 személylyel. Pozsony, ápr. 17. (Másik tudósí­tónk távirata.) Spanga állapotában ma éjjel hirtelen fordulat állt be. A beteg sokkal rosz- szabbul érzi magát, mint eddig. Igen nagy fájdalmai vannak. Arca nagyon meg van dagadva. K a n k a kórházi orvos személyesen meglátogatja a beteget, kit egyelőre nem lehet elszállítani. — TÁVIRATOK. A miniszterelnök Bécsben, Bécs, ápr. 17. Tisza Kálmán miniszter- elnök ma huzamosabb ideig értekezett a közös miniszterekkel és az osztrák miniszterelnökkel. — A magyar országgyűlés második ülésszaka május hóban mindenesetre be fog rekesztetni és a harmadik ülésszak szeptember végére vagy október elejére hivatik össze. A delegációk csak novemberben fognak itt egybeülni. — Az or­szágbírói méltóság betöltése iránt eddigelé még semminemű elhatározás sem történt. — Tisza Kálmán miniszterelnök, ki ma este visszautazik Budapestre, innen távirati utón intézkedett, hogy Füzessérynek itteni politikai körökben is nagy szenzációt okozó interpellációjára vonat­kozó összes okmányok, a miniszterelnöknek Bu­dapestre való érkezése után azonnal eléje ter­jesztessenek. Tisza miniszterelnök ezen inter­pellációra a képviselőház holnapi nyilvános ülé­sén szándékozik válaszolni. Bukovinai véreink készülődése. Milleschoutz, ápr. 17. (Rendes leve­lezőnk távirata.) Tegnapi táviratomban tévesen jeleztem, hogy a szekeres gazdák első csapatja 18 án indul, Legutolsó megállapodás, hogy 20-án körülbelül száz gazda elindul Hadikfalváról és Istense- gitsről. Ezeket még több csapat fogja követni, mert csak tisztán Andrásfalváról 300 gazda készülődik s csak napok kérdése el­indulásuk. A hadikfalvi állomásnál a délutáni órákban mindennap tengernyi nép nyüzsög, kik Odescalchi herceg megér­kezését várják. Tőle várnak mindent. Maguk a gazdák nem teszik teljesen függővé el­indulásukat Odescalchi herceg megérke­zésétől, de annyival inkább k ő r ü 1 b e 1 ő 1 300 család, mely 800 lelket tesz ki, amelyek földhöz ragadt szegények, s ami ke­vés ingóságuk és ingatlanuk volt is, eladták, hogy Magyarországba mehessenek munkára. Ezek abban való blztuk- ban, hogy a józseffalviakkal, — illetve, kiket az itt járt expedíció akkor el nem vihetett felkészületlen- ségök miatt — együtt fogják majd vasúton el­hozni, nem is szegődtek el Mold­vába s igy a 1egnagyobbnyomor a legsiralmasabb vég vár rá­juk, ha a központból gyorsan nem intézkednek és leg­1883. április 18

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék