Budapesti Hírlap, 1883. június (3. évfolyam, 150-179. szám)
1883-06-01 / 150. szám
1883. junius 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (150. sz.) családja mit csinál ? szaporodnak-e az előfizetők ? stb. stb., e kérdésekre persze a reporternek felelni kellett már csak köteles udvariasságból is, hanem ő egyetlen választ se kapott Hoyos gróftól, legalább nem olyat, melytől bölcsebb lett volna mint azelőtt volt. A másik kiváncsi ur a hires mr. Peyramont, alias Rigondeau volt, kinek egykor Goresakoff herceg meginterviewálása oly nagy hírnevet szerzett, s ki azután Kossuth Lajosnak is alkalmatlankodott, s ezen utóbbi párbeszédről oly hamis és ferdített leírást tett közzé a „Soleilban“, hogy Kossuth indíttatva érezte magát, a merész fantáziájú urat kategorice megcáfolni. Miután e meghazudtolásról az összes európai sajtó tudomást vett, Peyramont-Rigondeauur néhány évig felhagyott az interviewálással s egymásután kezdett lapokat alapítani, melyek egymásután meg is buktak. Úgy látszik, hogy régi mesterségét jövedelmezőbbnek tartja, mert újra szerepel a reporterség tág mezején. Amit a Beust gróffal való beszélgetésről közölt, az e nemben is a legvakmerőbb ferdítések közé tartozik s aki ezen interview leírását, mely a magyar lapokba is átszivárgott, elolvasta — bizony hiába tékozolta el az idejét, ha csak az nem érdekelte különösen, hogy mit gondol Peyramont ura külpolitikai viszonyokról, mert Beust gróf gondolataiból és nyilatkozataiból ugyancsak kevés van az említett közleményben. Általában az efféle dolgokban nem lehet elég óvatosságot ajánlani a párisi lapok legnagyobb részével szemben, melyeknek reporterei nem lelkiismeretesebbek és nem tapintatosabbak akármelyik budapesti vagy bécsi német lap sajtósuhancánál. Beust gróf, mint említém néhány óra előtt távozott, az osztrák-magyar követség és a kolónia számos tagja elkisérte őt a vasútra, s mindnyájan egyetértünk abban, hogy monarchiánknak még nem volt rokonszenvesebb képviselője Párisban az ősz államférfinál, kitől valamennyien sajnálkozva vettünk búcsút a jövő évi viszontlátásig — akár diplomáciai küldetéssel, akár anélkül. Huszár Imre: A „Budapesti Hírlap“ és a csehek. A „Politik“, a csehek prágai német orgánuma tegnapi számában ismételve visszatér a „Pester Lloyd“ ismeretes cseh támadó cikkére. A „Politik“ örömmel konstatálja, hogy a magyar sajtó nem osztja a „P. L1.“ nézeteit, s többi között ezeket mondja : Figyelemre méltó, hogy a magyar sajtó mily erélyesen tiltakozik a „P. L1.“ magatartása ellen, így a „Budapesti Hírlap“ figyelmezteti a „P. Ll“-ot, hogy a magyaroknak semmi közük az osztrák kormány intézkedéseihez, nincsen joguk azokba beleszólni, és hogy a cseh országgyűlés feloszlatásából Magyarországra semmi veszély sem káromolhat. A Egy szép reggel bejelenteti magát Y. úrnőnél. Kezében imakönyvvel, zsebében két tucat szent képpel, azt a jó véleményt akarván ezáltal maga iránt ébreszteni, hogy megtért, s jelenleg az égnek szentelé, amit előbb a földnek ajándékozott. Úgy látszott tehát , hogy imádkozni jött Y. úrnővel. Alkalmilag igen, mert a födő jog az, hogy a méltóságos ur falura ment, s csak néhány nap múlva tér vissza. Mily kedvező alkalom az otthon maradt úrnőre nézve : az égnek szolgálni, s szabad óráit Cz. úrral — imádságban tölteni. — Jó napot, kedves Cz. ur ! fogadá a szép hölgy, hogy’ aludt ? — Isten kegyelméből jól; válaszolt Cz. ur ájtatos fohászszal. — Kissé merésznek tartom oly korán betörni budoáromba. Cz. az ég felé fordított szemekkel az imakönyvet az asztalra teszi, leül a szép hölgy mellé a székre, s halk hangon susog : — Ha az ember ily szent dolgokkal foglalkozik, melyek fölülállnak az etikett szabályain, nincs mit félnie a világ incselkedéseitől. — De a világ véleménye ? replikázott Y. úrnő, s helyet mutatott Cz. urnak maga mellett a s pamlagon. Persze, hogy Cz. ur nem késett oly helyet elfoglalni, mely őt még nagyobb ájtatosságra buzditá. Fölnyitá az imakönyvet. Y. úrnő feszült * (Gr. Teleki Sándorné) kitűnő munkatársunknak Teleki ezredesnek szellemes neje, befejezte már férje, Teleki Sándor „Garibaldi alatt“ c. művének francia fordítását, mely mint említettük volt, a párisi „Rappelben“ jelenik meg. De a figyelemmel kisérte minden mozdulatát s felcsigázott vallásos hangulatában addig tépte feledékenységből mellkendőjét, mig Czur azt hitte, hogy a szép Magdolna ül mellette. Olvasni kezd. De mikép láncolhatnák le figyelmét a száraz hetük ? Mit tehet ő róla, hogy szemei eltévednek s azon menybe mélyednek, melyet a nyakkendő rejt ? Ah mily hamar kezdjük belátni, mily gyarló az emberi erény, s mint kell a szentekkel való társalgás közben óvakodnunk a rossz lélek csábításaitól. Az új Tartuffe ájtatos képpel lapozgat a könyvben, megmagyarázza annak szebb helyeit, s mind közelebb ül a szép hölgyhöz. A lelkesedés nőttön-nő ; lelkük az angyalokkal mulat, térdeik véletlenül érintkeznek. Ki fog ebben valami rosszat találni ? senki kevésbé, mint e jámbor pár ; s hogy is tehetnék, midőn a felhők fölötti röptükben nem marad idejük ily világi dolgokra gondolni. — Igaza van önnek, szólal meg a hölgy egy ájtatos pauza után: az ily épületes elmélkedések kiragadják az embert szűk köréből, s túlvilági lénynyé változtatják. — Oh még nincs vége ! sóhajtott a zsoltárhős, s karját átfonta szomszédnéja karcsú derekán ; a legjava csak most következik. Az egész könyv égi manna, melyet önnek is végig kell kóstolni, hogy áthatva legyen, úgy mint én, annak fölséges izétől. Az ájtatos pár mind ájtatosabb lett, s ha nem szólttá is nevüknél az angyalokat és szenteket, mégis a menyország örömeit élvezte ! „Bp. H.“ határozottan kárhoztatja, hogy a „P. Lt.“ ily módon viszonozza Rieger loyális nyilatkozatait; a cseheket a magyarok iránt barátságos nemzetnek nevezi, és legalább is feltűnőnek találja, ha a cseheket Budapestről ily tapintatlanul és igazságtalanul megtámadják. A „Budapesti Hírlap“ ezután egészen helyesen ismerteti a csehországi viszonyokat, és arra az eredményre jut, hogy a jelenlegi cseh országgyűlés anomália úgy politikai, mint közjogi tekintetből. A csehek láthatják ezekből, mondja a „Politik“, hogy kiki tévútra vezetné magát, ha a „P. Lt.“ után indulna; a magyar nemzet másképen gondolkozik mint a „P. Lt.“ ; a magyar nemzet nem közönyös, csak óvatos. A középiskolai törvény szentesített szövegét ma kezdi közölni a hivatalos lap. Az uj v. b. t. tanácsosok : Széchenyi Pál gróf miniszternek és Széll Kálmánnak val. belső titkos tanácsossá kineveztetését a mai hiv. lap közli. A delegációkról írja a félhivatalos prágai „Bohémia“, hogy üléseiket október közepén kezdik meg Bécsben. A delegacionális ülésszak alatt a magyar országgyűlés valószínűleg szünetelni fog. A fiumei ügyben kiküldött regnikoláris bizottság ma délben 12 órakor ülést tartott. A fiumeiek kijelentették, hogy elaborátumukat, az igazságszolgáltatásra vonatkozó pont kivételével, visszavonják és a magyar munkálathoz csatlakoznak. A horvátok azon óhajuknak adtak kifejezést, hogy az ő előterjesztésük vézessék tárgyalás alapjául ; indítványukat a bizottság elfogadta, s tárgyalta az előterjesztést délután 2 óráig, amikor az ülés véget ért. A bizottság ma délután 5 órakor tartott ülésében folytatta a horvát küldöttség javaslatának tárgyalását és azt be is fejezte. A tárgyalás közel két óra hosszat tartott, azonban a javaslatnak egyetlen pontjára nézve sem jött létre a kiegyezés. A kiegyezés nem jövén létre, abban történt megállapodás, hogy úgy a horvát küldöttség mint a fiumei, zárnyilatkozatukat a közelebbi ülésre be fogják nyújtani, mely szombaton délben fog tartatni s a küldöttség zárülése lesz. E nyilatkozatok a küldöttség zárülésének jegyzőkönyvébe fel fognak vétetni. TUDOMÁNY és IRODALOM. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. • (A népszínházban) ma volt az utolsó búcsúelőadás „Li“-vel, ezzel a kedves operettel, melyet a fővárosi közönség oly nagyon megszeretett. A színház meglehetősen tele volt, ami tekintettel a nagy hőségre sokat mondó szó. Hegyi Aranka kisasszony a legjobb szerepeinek egyikét sok versvel, művészettel és kedvességgel játszotta, amiért sok tapsot is kapott. Az urak közül Tihanyi és Kassai részesültek jól megérdemelt elismerésben. Kihívásokban nem volt hiány , de utóvégre is várni kellett : a viszontlátásig. • (Wagner Sándor), a kitűnő festő hazánkfia, s a müncheni művészeti akadémia tanára egy pár nap óta Hortobágyon időzik, hogy ott tanulmányokat tegyen. Wagner nem először készít stúdiumokat a Hortobágyon. „Debreceni paraszt lóversenye“, a „Debreceni ménes“, s több más kitűnő képe szintén a délibábos Hortobágyon tett tanulmányok eredménye. A művész egy hétig marad „künn a pusztán“, s azután visszamegy Debrecenbe , de meglehet, hogy egyenesen Püspök-Ladányba indul, ahonnan aztán azonnal tovább utazik. • (Műkedvelői előadás M.-Szigeten.) A műkedvelői társaság — írja levelezőnk — e hó 28-án előadást rendezett az állandó színház javára. Ezúttal Sardou Viktor „Az utolsó levél“ című vígjátéka került színre. A női szerepeket Morvay Ilonka, Hegyessy Ferike, Müller Irma, Riesenberger Emma és Sichermann Carola úrhölgyek, a férfi szerepeket pedig Dobay Sándor, Hollóssy István, Visán Elek, Péterfy Kálmán, Lator István és Komáromy István urak adták, mindannyian sok tapsot arató ügyes játékkal. Az előadás a szinkörben volt, mely színig megtelt közönséggel. • (Nagyszőllősi koncert.) Levelezőnk írja: A helybeli m. k. állami polgári fiú- és leányiskola tanári testülete által a kisdedóvoda és a polgári fiúiskola árva növendékei javára rendezett koncert minden tekintetben sikerült. A megyeház szépen díszített nagytermét zsúfolásig megtöltötte a válogatott közönség. Úgy a magán dalkör énekei, mint Gecser Béla és Vargha Lajos urak szavalatai köztetszésben részesültek. Ascher „La Favorité“-jét nagy szabatossággal adta elő Thoma Karola k. a. Néher Paula kisasszonynak magyar dalai meglepték a közönséget, mert ez alkalommal mutatta be először a nagy közönségnek iskolázott szép hangját. Kapott is virágot, „ujrá“-t és tapsot. A koncertet, melyet Láng Mihály, a polgári iskola lelkes igazgatója kezdeményezésére rendezett az intézet tanártestülete a nemes célra, tánc követte, világos kivirradtig tartó tánc. Barna Zsigmond öngyilkossága. Városszerte nagy megdöbbenést keltett Barna Zsigmond fővárosi tanácsos öngyilkossága. A széles körben tisztelt férfi unoki testvére volt Barna Ferdinánd ismert nyelvészünknek és Barna fogorvosnak, utóbbi időben ideges szórakozottság volt észrevehető s a legutóbbi napokban meg épen komor kedélyű, szótalan volt. Ma már kora reggel 8 óra előtt megjelent hivatalszobájában, mely az uj városháza első emeletén levő jogügyi osztály helyiségeiben van. Kilenc óra felé a régi városházba ment s ott Kamermayer polgármester után kérdezősködött. A polgármestert nem találva, ismét visszatért hivatalszobájába. Visszatérte után kevés idővel hatalmas dördülés rázta meg az uj városház ablakait. A 3 szellemes tollú úrnő nem pihen, hanem most Jókai Mórnak „Egy játékos, aki nyer“ c. regényét fordítja, melyet valószínüleg a „Gazette de Hongrie“ fog közölni. •(Széchényi István hátrahagyott iratai) kiadása iránt ma kötötték meg az akadémia megbízottjai : Fraknói Vilmos és Deák Farkas, az Athenaeum részvénytársasággal a szerződést. Egyelőre száz év kiadása iránt egyeztek meg, melynek első része Széchényi István nagyérdekű naplójegyzeteit fogja tartalmazni, Zichy Antal feldolgozásában , a többi pedig Széchényi cikkeit és beszédeit, melyek összegyűjtve még sehol sem voltak. Az első kötet, mely mint az egész munka, abban a díszes kiadásban fog megjelenni, melyben Kossuth Iratai az emigrációból, valószínűleg még ez évben elhagyja a sajtót. • („Negyven év alatt“) címmel Jókai tudvalevőleg gyűjteményes kiadást rendez sajtó alá összes megjelent művei emlékezetes lmondásaiból, részleteiből, gondolataiból. Jókai e gyűjteményhez bevezetésül egy önéletrajzszerű előszót írt, melyben azt mondja el, hogy szokott dolgozni, s hogyan szokta regényeit írni.