Budapesti Hírlap, 1883. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1883-06-20 / 169. szám

. Scharf Móric: Amit tudok, azt meg­mondom. Elnök: De önként akarsz e szólni, ha nem kérdeznek. Scharf Móric: Szólok. Eötvös Károly: Szembe mondja atyjának! Szeyffert főügyészi helyettes: Néhány kér­dést kívánok a tanúhoz intézni Friedmann Bernát: A keresztkérdésekre csak az esetben méltóztassék áttérni, ha azok be­fejezhetők, és azért arra kérem a közvádló urat, hogy csak az esetben bocsátkozzék keresztkérdé­sekbe, ha azok egyfolytán megtörténhetnek, ha méltóztatnak kívánni, nem bánom, ha 8 óráig is itt maradunk. Elnök : Amennyiben a tárgyalásra kitűzött idő vége felé közeledik, nem akartam a kereszt­kérdéseket megkezdeni, csak a szembesítést akar­tam eszközölni. Scharf József: Vagyok bátor a szembesí­tést kérni. Szeyffert: Én kívánatosnak tartanám, hogy a keresztkérdéseket most ne kezdnék meg, hogy azokat azután egyfolytában lehessen elvégezni. Friedmann: A keresztkérdéseket ne kezd­jük meg, nehogy felmerüljön azon gyanú, hogy a további kérdésekre nézve informáltak, hanem meg legyen győződve mindenki, hogy kérdéseinkre ké­születlenül felel. Elnök: E szerint a tárgyalást a mai napra befejezem, és annak folytatását holnap dél­előtti 9 órára tűzöm ki. * Scharf Móricot el akarták lopni! Nyíregyháza, jan. 19. (Megkésve érke­zett.) Tegnap este fél 9 órakor két izraelita egyént láttak a megyeház udvarán leskelődni. Azt állítják, hogy Scharf Móricot akarták ellopni. A két zsidó észrevétetvén, megugrott. Nyíregyháza, jan. 19. (Saját k­ü­­lön tudósítónk távirata.) Átalá­­nos meglepetést keltett, hogy a törvényszék mindjárt a tárgyalás elején kihallgatta Scharf Móricot. Ennek oka az, hogy Scharfot az éj­jel el akarták lopni. Két zsidó bemászott a vármegyeház udvarára, s ott ólálkodtak, mi­­képen juthatnának a várnagy lakására, hol Scharf Móric tartózkodik. Az őr azonban észre vette őket. Rögtön óriási riadalom keletkezett. Min­denki talpon volt egy pillanat alatt. A csend­őrök a menekülők után iramodtak, de nem tudták elfogni őket. Ma a tárgyalás befeje­zése után a várnagy homlokon csókolta Scharf Móricot és igy szólt hozzá: J­ó­l vi­selted magadat fiam! táviratok! József frg szemleútja, Marosvásárhely, jun. 19. J­ó­z­s­e­f főherceg G­r­a­e­f­adtatus lovassági tábornok, N­y­á­r­y b. főudvarmester, Becker ezr­des főparancsnoksági segédtiszt, továbbá Lázár és Dorner parancs­­őrtisztek kíséretében ma délután 12 óra 18 perckor megérkezett. A főherceget a pályaudvarban B­á­n­f­f y b. főispán fényes díszmagyarban fogadta. A fogadta­tásnál Marostorda megye és Marosvásárhely törvényha­tóságok képviseletében S­ándor alispán, Kovács polgármester és Lázár rendőrfőkapitány voltak jelen. Az üdvözlet után a főherceg P­a­c­o­r tábornok ke­rületi parancsnok, J­a­n­k­y alezredes honvéd-állo­­másparancsnok, Grosschmi­ed őrnagy sorez­­redbeli állomás-parancsnok és M­á­t­h­é százados ál­lomási parancsőrtiszt jelentését fogadta. Ezután a főherceg a jelen voltak éljenzése közt kocsira ült és a Transylvánia szállodába hajtatott. Marosvásárhely, jun. 19. József főher­ceg d. u. 1 órakor a megyei és a városi hatóságok tisztelgését fogadta. Ezután H­e­n­n­e­b­e­rg altábor­nagy lovassági főparancsnok s Pacor és Mangesius tábornokok tisztelegtek a főhercegnél. D. u. 2 órakor tizenegy terítékű ebéd volt. Fél 5 órakor Pacor és Mangesius tábornokok előre lova­goltak a céllövöldéhez. 5 órakor a főherceg kilo­vagolt kíséretével. A főherceget Henneberg altábor­nagy, Janky alezredes és a lovasság lovagló tanosz­tályának tisztikara követték. A főtéren fölállított tisztikar festői látványt nyújtott. Henneberg altábor­ BUDAPESTI HÍRLAP. (169. sz.) 1883. junius 20. nagy megvizsgálta a honvédlovasságot és megelég®é­dését fejezte ki annak képzettsége fölött. A népszínház Bécsben. Bécs, jun. 19. A népszínház ma a „nap és hold“ című operettet adta telt ház előtt. A közönség a szereplőket sok tapsban részesítette. Különösen Hegyi Aranka k. a. és Kassai arattak nagy tetszést. Hegyi k. a. babérkoszorút is kapott az egyetemi magyar ifjúságtól. Holnap a „Koldusdiák“ című operett kerül színre. A dunakérdés. Róma, jun. 19. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Egy olasz lapnak azon híre, hogy Olaszország európai megbízás folytán vállalta ma­gára a Dunakérdésnek félhivatalos közvetítését, alaptalan. A dunakonfederáció, Moszkva, jun. 19. (A „Bp. H.“ ere­deti távirata.) A cárkoronázáson részt­­vett négy bolgár miniszter egész itt időzése alatt a legbuzgóbb tevékenységet fejte ki azon irány­ban, hogy nézeteiknek és szándékaiknak Orosz­ország legkiválóbb politikusait megnyerjék. Azon­ban mindenütt s különösen Akszakovnál és Kat­­kovnál a leghidegebb fogadtatásban részesültek. Ezzel szemben azonban sikerült a szabadelvű hivatalnokság és a vezérkar tisztjei között szá­mos új párthívet szerezniük. A cári család Londonban. London, jun. 19. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) A „Standard“ sürgönye szerint a cári pár júliusban ideérkezik. A carevna itt ma­rad, míg a cár Vilmos császárt látogatja meg. Innen mind a két császár Gasteinba utazik, hol az osztrák császárral találkoznak. Az albán lázadás. Kattare, jun. 18. Pénteken a hotti törzs területén nagy küzdelem folyt az albá­nok és a nizámok között. A harc korán reggel kezdődött és délig álló albánoknak kedvezett a sze­rencse. Ekkor két ágyúval segítséget kaptak a törökök. Az albánok ettől fogva lassan hátrál­tak. Az ágyúdörgést teljes tíz óra hosszat lehe­tett hallani. Az albánok vesztesége e napon ál­lítólag igen nagy volt. A törökök vesztesége 250 halott és sebesült. Azt állítják, hogy ugyan­ezen a napon a Dibra hegyek közt is volt csata, de mindeddig nem erősítették meg ezt a hírt. Kattaró, jun. 19. Albániából érkezett hí­rek szerint a fölkelő törzsek nagyobb része kijelentette, hogy kész meghódolni. Krasszevszki, Drezda, jun. 19. (A. „Bp. H.“e­r­e­d­e­ti távirata.) Kraszevszki s a más két elfo­gott lengyel még mindig fogságban van, Kra­­szevszkinek azonban az írást és rajzolást meg­engedték. A költő vasárnap rosszul lett s kény­telen volt orvosi segélyhez folyamodni. Olasz-francia ölelkezés, Páris, jun. 19. C­a­n­z­­­o tiszteletére 200 teritékiü lakoma volt, melyen számos pohárkö­szöntő mondatott Francia- és Olaszország egye­sülésére és a népek testvérisülésére. Madagaskar, Páris, jun. 19. Pierre tengernagy Tamataveból junius 13-iki kelettel a követke­zőket táviratozza: Ultimátumunk elutasittatván, Tamataveot és az ottani vámhivatalt elfoglaltuk. Foulepoint, Monamoo és Fenerife szétromboltattak. Katonáink közül senki sem sebesült meg, állásunk erős. A hovák futásban kerestek menedéket. A fő hadiműveletet befejez­tük. A lakosság vegyes volta miatt ostromál­lapot hirdettetek ki. Budapest, Rudnyánszky A. könyvnyomdájából Kalap-utca 22. sz. Közgazdasági táviratok. Bécs, jun. 19. (E­ste 9 órai magán­­f­o­r­g­a­l­o­m.) Osztrák hitelrészvény 302.201.301.80 Magyar 4° 0-os aranyjáradék 89.50. Mozgalmas. Frankfurt, junius 19. (A­b­e­n­d­s­o­c­i­e­t­ä­t.) Osztrák hitelrészvény 257.50. Paris, junius 19. (Boulevard forga­­l­o­m.) Francia 5 °/s-os járadék 108.37. Magyar 4 °/„-os aranyjáradék 77.50. N A P IH I R E K. — (Új törvény) van készülőben. Mint érte­sülünk, az orsz. kisdedóvó egyesület felkérésére a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízta P. Szath­máry Károlyt, az egyesület titkárát, hogy a kisdedóvásra törvényjavaslatot dolgozzék ki, oly intencióval, mely szerint a városok és községek mintegy erkölcsileg lennének késztetve kisdedóvó in­tézetek felállítására. Amely község kimutatja, hogy az ily felállítandó intézet költségeinek két­harmad­részben való fedezésére képes, ott a kormány állí­tana kisdedóvodát és a fenntartási költségek egy harmadrészének fedezését magára vállalná. — (Kraszevszky elfogatása alkalmából) érdekesnek tartjuk feleleveníteni, hogy az agg len­gyel költő körülbelül egy év előtt Ignatievsxez for­dult, hogy meglátogathassa betegen fekvő nejét. A tábornok azt válaszolta, hogy ezt csak a cár enged­heti meg. A költő erre is rászánta magát, de a cár meg azt mondotta, hogy Yolchyniát meglátogathatja, de Varsóba nem mehet, mert az tüntetésekre ad­hatna alkalmat.­­ (Elnapolt végtárgyalás.) Kolozsvárról írják: Csekéné gyilkosainak folytatólagos perében ma tartatott meg a végtárgyalás a helybeli törvény­széknél. A jegyzőkönyv felolvasása után Biró Já­nos kir. ügyész tette meg vádindítványát, mely sem­miben sem különbözik az első végtárgyalásétól; t. i. mindkét vádlottra kötél általi halált kért. A rövid védbeszédek után a bíróság visszavonult és három­negyed órai tanácskozás után A­­­b­a­c­h elnök ki­hirdető, hogy a törvényszék a végtárgya­­lás elnapolását és a vizsgálat másodszori kiegészítését határozta el.­­ (Kilenc hét múlva.) Kelemen Kál­mán marosvásárhelyi születésű 30 éves nőtán buda­pesti gyógyszerész mintegy 2 hó előtt Miskolcon volt látogatóban , egy katonatiszt barátjával kiment mulatni egy közeli hegyi korcsmába. Itt a katona­tiszt a vendégek mulattatására elkezdett dresszíro­­zott kutyájával különféle produkciókat mutogatni. Majd figyelmeztette barátját, hogy ezenkívül kutyája még arról is nevezetes, hogy szemei különböző szí­nűek. Kelemen lehajolt,­­vog­y a kutya e tulaj­donságáról meggyőződjék, de abban a pillanatban a kutyán düh tört ki, ráugrott Kelemenre, felső ajkába harapott s aztán tajtékzó szájjal futásnak eredt. — Kelemen sérülése oly csekély volt, hogy nem is tartotta szükségesnek az orvosi kezelést. A sebet ott mindjárt jól kimosta s aztán begyógyította, ami alig vett igénybe két napot. Tegnap a gyógyszerész — épen 9 héttel a megmarás után — megjelent a Ró­­kus-kórházban, elmondta esetét és kérte megvizsgál­­tatását, mert pár nap óta különös izgatottság ural­kodik rajta s különösen nagy megerőltetéssel iszsza a vizet. Felvették a belgyógyászati osztályra. Itt az éjjel kitört rajta az ebdüh, a víziszony. 4 óra táj­ban, midőn a zápor zuhogása megindult, hirtelen felugrott az ágyáról, az ablakhoz rohant, azt fel akarta tépni, de az ápolónő megkapta s a segítsé­gére sietett kórházi szolgák segélyével ágyába visz­­szatette. Azonban a düh ekkor már a legmagasabb fokot érte el. Ütött, rúgott, tépett, harapott, úgy hogy az ágyhoz kellett őt kötözni és igy átvinni a megfigyelő osztály külön szobájába, hol a szeren­­csétlen ember borzasztó halálküzdelem után ma dél­előtt fél 12 órakor meghalt. Ágyát, amelyben feküdt, azonnal megsemmisítették s a szobákat kellőleg de­­zinficiálták.­­ (A Szobieszki-jubileum.) Lembergből távirják tegnapi kelettel. A Szobieszki-jubileum ren­dezésére alakult bizottság teljes ülést tartott tegnap S­z­m­o­­­k­a elnöklete alatt, ki panaszkodva emlitette fel, hogy a németek Szobieszkitől, aki Bécset a tö­rök uralom alól hősileg megszabadította, megtagad­ják az illető kegyeletet és érdemeit kissebbíteni igye­keznek. Dr. Szmolka idézett lengyel lapokból és monográfiákból, s azok után kimutatja, hogy a len­gyel lovasság volt az, mely 1683-ban Bécsnél az ütközetet eldöntötte, Zulinszki tanár azt indít­ványozta, hogy a lembe­rgi F­eren­c­ J­ó­z­s­e­f­­gimnázium ezután Szobieszki Já­­nos néven neveztessék. A gyűlés egy működő bizottságot választott, melynek külföldi la­pokban a Szobieszki-ünnepnek lengyel szempontból való jelentőségét kell feltüntetni. (Folytatás a mellékleten.)

Next