Budapesti Hírlap, 1883. június (3. évfolyam, 150-179. szám)
1883-06-22 / 171. szám
1883. június 22. BUDAPESTI HÍRLAP KÖZGAZDASÁG. A vetések állásáról beérkezett hivatalos jelentések szerint az ország nagyobb részében a legutóbbi napokban beállott kisebb-nagyobb mérvű esőzések a veteményekre általában jótékonyan hatottak, míg több helyt, nevezetesen Gömör-, Baranya-, Somogy-, Bács-Bodrog-, Hunyad- és Kis-Küküllő megyék némely járásaiban a vetések a túlságos esőzések folytán sok helyen megdőltek. Felhőszakadás és jég pedig Nyitra-, Ung-, Bihar- és Csikmegyék egyes járásaiban okozott nagyobb mérvű károkat. Ellenben Bereg-, Nógrád-, Zemplén- és Szabolcs megyék egyes járásaiban az eső hiánya folytán a vetések és a kapásnövények helyenkint elsatnyul- k itt. Scharf Móric: Más miatt nem lehetett azt elvégezni. Scharf József: Hát miért nem lehetett elvégezni? Scharf Móric : Azt én tudom. Azt nem lehet tudni másnak. (Nagy mozgás a közönség közt.) Elnök : Nem kell neki felelni, ha nem akar. Eötvös : Nagyságos elnök úr ! Én kérdem tanútól, miért nem lehetett a vizsgálatot befejezni és miért tartott 13 hónapig. Scharf Móric: Azért, mert a Tisza-Eszláron maradt zsidók felöltöztettek egy hullát Solymosi Eszter ruhájába. Ezt én olvastam az újságban. Az pedig nem Solymosi Eszter volt. Eötvös : Hátha Bátori Gáborné azt fogja mondani, hogy szombaton ő vette le a gyertyákat. Scharf Móric: Azt nem fogja mondani! Eötvös : Mikor beszéltél Bátori Gábornéval ? Scharf Móric : Ma. Eötvös : Ma ? Hol beszéltél vele ? Scharf Móric: Az udvarra bejött és kérdezett valamit. Elnök : Akar még Scharf valamit beszélni ? Scharf József: Nem lehet vele beszélni! (A fiú ahol állott, helyére megy s azután ismét elébe áll) Hát mond meg, imádkozol te mindennap ? Scharf Móric : Imádkozom. Scharf József: Hadd lássam, van-e rajtad „czaciz.“ Elnök : Ezt hagyja el, ez nem tartozik a dologra. Eötvös : Elmondtad-e fiam édesapádnak a mit kulcslyukon láttál? Móric : Igen, elmondtam. Scharf József: Hát a tányérokat hova tették? Móric : Azt már ők tudják. Scharf József : Hát nem együtt mentünk mi a házba ? Móric : De a többiek ott maradtak. Eötvös : Azt kérdeztem az előbb, hogy az nap, mikor állításod szerint láttad, hogy a lányt megölték, elmondtad-e ezt apád előtt a szobában ? Mond szemébe, hogy elmondtad-e , vagy nem ? Móricapjával szembe.) Elmondtam. Scharf József: Mikor mondtad el ? Móric : Mikor bementem a templomajtótól. Scharf József: Hát te nem mentél be velem, hiszen be volt zárva a templom ; a kis Rozika vitte be a kulcsot. Móric : Nem vitte be. Scharf József : Ilazudol. Hát ha anyád is úgy fogja mondani, mint én ? Móric : Hiszen, mikor én megmondtam neki, ő mondta nekem, hogy hallgassak. Eötvös : Arra feleljen Scharf, azt mondja Móric, hogy rögtön aznap elmondta, hogy mit látott a pitvarban. Mit szól erre ? Scharf József: Hazudik még az is, aki tanította, hazudik .Lázadást akartak tenni az országban. II. Az izgalmas végjelenet. Mikor a védőügyvédek Móricot keresztkérdések alá vették, a tárgyalás végén következő fordulat állt be. Friedmann : Mikor Eszter leányt hívtad, micsoda szavakkal hívtad őt ? Móric : Azt mondtam, legyen szíves a gyertyatartókat levenni. Friedmann : És ő mit felelt ? Móric : Azt mondta, hogy megyek. Friedmann : Hát mikor Wolfner hívta be Esztert — az mit mondott ? Móric : Azt mondta, jöjjön a templomba, ki kell onnan valamit hozni. Friedmann : Hát mikor Esztert felszólítottad, hogy jöjjön, — nem láttál azon a tájékon embereket? Móric : Nem. Friedmann : Hát a közeli legelőn voltak-e akkor emberek vagy gyerekek? Móric : Voltak gyerekek. Friedmann: Mikor behívtad Esztert, a templom előtt, ott álltak-e a sakterek, vagy valaki közölök, vagy már benn voltak-e a templomban? Móric : Már benn voltak. Friedmann : Hát mikor bejött hozzátok a szobába az Eszter, te ott voltál, s láttad, hogy a gyertyatartót hova tette ? Móric: Láttam. Friedmann: Hát apád hol állott ? A szoba melyik helyén volt? Móric: Nem tudom. Friedmann: Nem ment ki? Bent maradt? Móric : Bent. Friedmann : Mikor aztán Wollner elment Eszterrel a templomba, nem kérdezte-e apád, hogy nem látta-e valaki Esztert bejönni ? Móric : Nem. Friedmann : Hát mikor Wollner ismét bejött és elhozta a kulcsot nem beszélt-e apáddal valamit. Móric : Nem. Friedmann : Hát nem is intett neki? Móric : Nem láttam. Friedmann : Nem láttad ? De láttad Wollnert ? S ha intett volna, ha valami gesztust csinált volna, észrevehetted volna ? Móric : Észrevehettem volna, de nem láttam , úgyis csinálhatott, hogy én nem láttam. Friedmann: Hát mikor Wollner elment, mit tétél? Móric: Én csuktam be a templomot. Friedmann : Nem néztél mindjárt körül, mi van benne ? Móric: Nem néztem körül, hanem becsuktam a templomot; a kulcs a pitvar ablakán volt. Friedmann : Apád akkor mit csinált odabent ? Móric: Ebédelt. Friedmann: Még csak ebédelt ? Mit gondolsz, hány óra lehetett akkor ? Móric: 12 óra lehetett. Friedmann : Régen harangoztak akkor már ? Móric: A templom messze volt tőlünk. Friedmann : Hogyan tudod hát mégis, hogy 12 óra volt ? Móric : Ezt tudom, mert ismerem körülbelül a napot, arról számítjuk az időt. Friedmann: Te az ebéd után hova mentél ? Móric : Kimentem a legelőre. Friedmann : Van-e Essláron kis barátod ? Móric : Van. Friedmann : A te korodban van ? Móric : Igen. Friedmann : Kicsoda? (Scharf Móric egy idő óta korláthoz támaszkodik.) Scharf József: Hogyan állsz az urak előtt ? Elnök: Ez az én dolgom. Ha én megtűröm, magának nem lehet kifogása. Móric : Süszman Jakab fia egyik barátom. Friedmann : És más barátod nincs? Móric: Vannak sokan. Friedmann : Hát kivel voltál még jó baráti viszonyban ? Móric : Lichtmann fiával és többekkel is. Friedmann : Mikor ezt a dolgot láttad, nem beszélted el és miért nem ? Móric: Én nem beszéltem el. Friedmann : De a faluban beszéltél, és Samu öcséd is beszélt? Móric: Én azért nem szóltam, mert féltem. Azt mondták, nem szabad. Friedmann : Mért féltél, hiszen apád nem tett semmit? Móric : Anyám azt mondta, ne szóljak soha semmit. Scharf József: Hanem a kést szabad volt anyádhoz lökni? Móric Azért kikaptam magától. Scharf József :Hát én csak „maga“ vagyok teneked? Móric : Ha nem akarja, hogy azt mondjam, maga, hát azt mondom, hogy „méltóságos úr“ (Mozgás.) Eötvös Károly: Kérem ezt jegyzőkönyvbe vétetni. Friedmann: Hát ebéd előtt, miután valamit falatoztál és kimentél az udvarra, és ott hallottad a kiabálást, nem szólott apád valamit, hogy ne menj ki? Móric: Nem. Friedmann : Hát szombaton délelőtt 9 és 10 között bent voltál-e te is a templomban ? Nem láttál ott valami sugdosást vagy valami nagyobb tárgyat elrejteni ? Móric: Nem néztem utána. Ekkor Friedmann védő hoszszas vallatás alá fogja Móricot a gyilkosság részletei felől. A kérdések előbb arra vonatkoztak, hogy a tettesek hova rejthették a véres edényeket. Móric a templomban levő két szekrényt vallja erre alkalmasnak. A kis Samu fecsegései — szerinte — abból erednek, hogy a fiúcska hallotta, mikor ő (Móric) a szobában elbeszélte szüleinek a templomba történteket. Nem hiszi, hogy Samu őt is emlegette volna a gyilkosok közt. Védő kérdésére, hogy nem lett-e izgatott Móric a rettenetes bűntény láttára, — a tanú hallgat. Az első kihallgatásokról azt vallja, hogy Újfaluba érkezve szabadon járhatott, elment a pandúrok közé a konyhába, kik vacsoráltak, — maga nem kért, mert nem volt éhes. Azután kihallgatta őt Péczely Kálmán, éjfélkor elkészült a jegyzőkönyv, s akkor lefeküdt. Almából felébreszték a második kihallgatásra, mely hajnalig tartott. A vizsgálat alatt Bary egyszer hallgatta ki, s ez alkalommal felhivatta őt hivatalába. (Mozgás.) Ezt Eötvös jegyzőkönyvbe kéri vétetni. Friedmann: Hanem valakinek mégis elmondtad a dolgot. Emlékezel ? Móric : Nem. Friedmann : Hátha szembe állítanak azzal ? Mi lesz akkor ? Móric : Ki az ? Én nem mondtam senkinek. Most Székely védő kérdezte ki a fiút. Székely : Mondja meg, ki hívta be Solymosy Esztert ? Móric: Én hívtam be, mert azt mondták, hogy hívjam be. Székely: Hát hogy van mégis, hogy két kihallgatáson azt mondta, hogy az édesanyja hívta be ? Móric: Az első kihallgatásnál álmos is voltam és nem is tudtam így beszélni, mint azután. Mikor kialudtam az egészet, az már nem az első kihallgatáson volt. Székely : Hát mit mondott akkor ? Móric : Hogy apám hívta be, de engem küldtek érte. Székely : Hát mondja meg, ki vetkőztette le a leányt ? Móric: Azt nem tudom, mert akkor már le volt vetkőztetve mikor én láttam. Székely : Hisz azt mondta egy kihallgatásnál, hogy a koldus zsidó vetkőztette le. Móric : Mert láttam, hogy ő tette le az asztalra a ruháját. Székely: Mondja meg, mikor ment a templomajtóhoz ? Móric : Mikor hallottam a kiáltást. Székely: És mi történt tovább? Móric: Láttam, hogy Esztert lenyomták a földre, két sakter és a kolduszsidó, a másik pedig elvágta a nyakát. Székely: Hát mit tettek akkor ? Móric : tartották. Székely: Akkor nem vetkőztethették le. Móric: Ki mondja, hogy akkor vetkőztették le ? Azt mondtam, hogy láttam, hogy Wolfner tette le a ruháját az asztalra. Székely: Hát a templomnak belső ajtaja nyitva volt-e ? Móric: Azt nem tudom, mert a kulcslyukon nem láttam. Székely: Nem látni, de rendesen be szokott téve lenni az ajtó ? Móric: Bezárva. A védő további kérdéseire elmondja a tanú, hogy a templom belső ajtajából Weiszstein, Junger, Lusztig és Braun jöttek ki a pitvarba, hol körülállták a hullát és nézték a vért. Hogy mily sorban álltak és mit beszéltek, arra nem emlékszik. A lányt a három sakter öltöztette fel. Védő: figyelmezteti, hogy a kihallgatás alatt a koldus zsidót vallotta öltöztetőnek. Móric : A kolduszsidó öltöztette, de hát tartani is kellett. Védő: Jelen volt Taub is? Móric : Nem. Elnök : Láttad, midőn hazament ? Móric: Láttam. — A tanú ezt vallá a vizsgáló bíró előtt is. De konstatáltatik, hogy e vallomás nincs a jegyzőkönyvben. Heumann védő: A sakterek miért ölték meg a leányt ? Móric: Talán a törvényben van, hogy szükségük van a keresztény leány vérére. Heumann: Honnan tudod ezt ? Móric : Hallottam beszélni nagy papoktól. Heumann: Zsidó papoktól ? Móric: Nem, keresztény papoktól hallottam, hogy azok kikerestették a bibliából s azt mondták,hogy ez szükséges.. Friedmann Kitől hallottad ezt mondani? Móric : Egy paptól hallotta beszélni valaki, s ez nekem beszélte. Friedmann: Nevezz meg egyet! Más körülményekre jól emlékezel, csak egyet nevezz meg ! Móric : A katholikus pap. Friedmann : Ki tanított téged ? Móric: Osztovszky katholikus tanító. Tanultam a negyedik osztály tantárgyait. Friedmann: Hát erkölcsi oktatásban részesültél-e ? Móric : Azt nem tanultunk. Friedmann : Mondd meg, nem lehet, hogy ne tudjad a tíz parancsolatot, ugye tudod? Móric : Tudom. A zsidó tanítótól. Friedmann : Hát azt tudod, hogy a tízparancsolatban benne van, hogy ne ölj ? Móric : Tudom. Friedmann: Hát azt is tudod, hogy benne van. „Tiszteld atyádat és anyádat ?“ Móric : Igen. Elnök : Nem vagy kifáradva ? Móric : Nem igen. Funták védő: (Nagy nyugtalanság a közönség körében.) (Elnök csönget.) Csak egy kérdést kívánok intézni Schwarcz Salamonra vonatkozólag. Móric, maga elmondott,mindent, amit akkor látott, midőn Esztert a pitvarban levetkőztették, de egyet még nem mondott, hogyan folyt a vér, midőn a tányért alája tartották ? Sebesen folyt, vagy csak lassan ? Móric : Nem folyt sebesen, csak lassan. Elnök : Vastagon vagy vékonyan folyt ? Móric : Azt nem tudom, nem igen vastagon. Funták : Elég világos volt a pitvarban ? Móric: Elég világos volt. Funták: Ha a vért látta folyni, midőn megvágták Eszter nyakát, annak nagy ívben kellett kiszökellni. Gondolja meg, ha látott már sertést, vagy bármilyen kis állatot leölni, milyen nagyon jött a vér, néha egy ölnyire is kibugygyan, eztá 1ta ? Móric : Igen,de az nem ment annyira szét. Schwarz Salamon: Scharf Móric azt állította, hogy a kérdéses lány fejjel felfelé és lábbal az ajtó felé feküdt, azután azt mondotta, hogy körülállották. — Ha a feje arra volt, hogy láthatta, hogy én vágtam el a nyakát. Móric: Azok, akik körülállották, később jöttek oda. Szeyffert közvádló Bakó Ignác tanút kéri megidéztetni, ki Scharf Móricot kocsin Nagyfaluba vitte; továbbá minthogy úgy értesült, hogy mióta a fiú letartóztatva van, oly nyilatkozatot tett a gyilkosságra vonatkozólag, hogy az nem igaz, — kéri Barcza Dániel pandúrt megidéztetni, ki jelenleg Nyíregyházán van. Elnök: Szükségesnek tartja a vád e tanú beidéztetését, midőn a fiú most is megmarad vallomása mellett? Friedmann védő : Mi e tanút most is úgy tekintjük, mint aki kényszer alatt áll, még most is fogva van. Vallomása csak akkor lehet meggyőző, ha minden aggály, mely ezen irányban fennforog, eloszlattatik. De azon aggály nem oszlattatik szét akkor sem, ha a fiú szabadon bocsáttatik. Hiszen látjuk, hogy hitétől eltérítik, megtanítják, hogy apját, anyját gyűlölni lehet. Ily körülmények között nekünk mindent, ami igazolni látszik azon nézetet, hogy a gyermek nem szabadon vall még most sem, hogy még most is azon hiedelemben van, hogy meg fog fenyíttetni, ha máskép vall. . . Elnök : (Mórichoz.) Vagy te azon hiedelemben, hogyha nem úgy vallasz, amint eddig vallottál, akkor meg fognak büntetni ? Móric : Nem vagyok. Friedmann: Nem meri mondani ezt sem. Hiába, amíg nem lesz teljesen szabad, addig a vallomását nem ismerjük el szabadnak. (Nagy nyugtalanság a hallgatóság körében.) Az engem nem tusíroz, tetszik-e vagy nem, amit mondok. (Mórichoz) Mond csak meg azt, hogy történt. . . Elnök : (közbeszólva Mórichoz.) Az midőn mostoha anyádba ütötted a kést ? Móric : Nyilván mérges voltam akkor és oda vágtam. Elnök : Tehát mérges voltál és a kést oda dobtad hozzá vagy csak úgy elhajintani akartad. Móric : (Hallgat.) Elnök : Régen volt már ? Móric : Két esztendeje. Elnök: Hol érte a kés ? Móric : Itt! (könyökét mutatja) Elnök : Láttad hogy vérzett vagy fájt? Móric : Nekem is megvágta ő is. Elnök : Tehát ő azután neked ment és a kést bevágta ? Móric : Nem vágta be csak felvette és oda jött és megvert. Scharf József: Hol voltam én akkor? Móric: Oda volt Tokajban bort taposni. Scharf József: Mikor volt az ? Móric : (Hallgat. Nyugtalanság a közönség körében.) Elnök : Tessék csendben lenni! Még Heulmann védő tett indítványt tanúk beidézése iránt. Ezzel a tárgyalás véget ért.