Budapesti Hírlap, 1883. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1883-07-01 / 180. szám

Ill, évfolyam. 180, szám, Budapest, 1883. Vasárnap, julius 1. Budapesti Hírlap Előfizetési árak : Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik minden nap, hétfőn és ünnep ntánni napon is. Felelős szerkesztő : Csukásai József. Egyes szám ára 4kr. — Hirdetések dijszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal IV. herület, kalap-utca 16. szám. Az osztrák császár útja. Múlt évben Triesztben volt Ferenc József császár, megünnepelni, hogy a város 500 év óta tartozik Ausztriához; az igaz, hogy nem sok öröme telhetett ama jubileumban. Most Styriába és Krainba indul ismét, fogadni ezen örökös tartományok hódolatát, melyek immár 600 esztendeje képezik a Habsburg-báz tulajdonát. 1282. évi december 27-ikén adta Habsburg Rudolf német császár az augsburgi birodalmi gyű­lésen Ausztria, Styria és Krain hercegségeket Al­brecht fiának hübérbe, ki egy 1283-ban kötött csa­ládi egyezség alapján Styriát és Kraint birtokába vette. Most ennek emlékezetét ülik meg, s Ferenc József hű rendei és népe közé megy, megújítani és megerősíteni a kapcsokat, melyek ez országokat hozzá és családjához fűzik. Oly jámbor tartományok ezek, hogy hat év- Síázad alatt semminemű gondot uralkodóiknak nem okoztak. Akárki akármit kívánt tőlük, ők engedel­meskedtek. El sem valának kényeztetve, mert a (Ijedelem mindig Bécsben lakott s ők provincia valának csak. Urok a császár igen nagy ur volt s rúgásán állott felettük, ők csak szolgálni tartóz­lak. ha valamit tőlük kívánt, katonát, pénzt. A Habsburgok különben természettől jóindu- atu emberek s ha valamely tartomány szép csön- les magaviseletü, annak alattuk nincs rósz dolga. 5 minthogy politikát se Styria, se Krain nem igen ‘sicáltak, tehát a jogarból nem lett se buzogány, le bot, se vessző, hanem fejedelmeik a kormány- )álcával igazgatták őket, mint karnagy dirigálja igy kézmozdulatával az egész orckesztrumot. Styria i- Krain idylli századokat éltek és boldogultak, -’árosaik gyarapodtak, földmivelésük, bányaiparuk iugyra fejlődött és Ők igen meg voltak elégedve. Most azonban a múlt édes emlékei közé a s'en keserűsége vegyül, mert egyik igy élteti a iászári, hogy „Hoch“, a másik meg igy hogy Zsivió.“ És az annyit tesz, hogy németek és szlá- ok összevesztek, mert azelőtt, ha valamely fő- icrceg arra keresztülutazott, mind unisono igy iabált, hogy „vivát“ ! Hol vannak a régi jó idők? Mikor az örő- Ös tartományok mintegy privát dominiumát épezték a családnak. Most a bécsi lapok linden délben megérkeznek a gyorsvonattal és íihös cikkeket Írnak a kormány ellen, szid- ik a papokat és csúfolják, akinek neve nem errel végződik, de az sem elég, hogy ndenki legyen német, mert ha nem polgár, ha m paraszt, vagy sőt nemes ember, vagy épen ávmunkás akkor már gyanús, hogy nem igazi •erális német, ami az egyetlen igazság itt a Földön és m a menyben is. Ugyanezt beszéli a Gracer ' gespost és a Laibacker Zeitung s ime Styria is ■ponál, Krain is opponál, mert a német valamint szlovén elégületlen. A bécsi Stefansthurm-politika okozta ezt. Ferenc József császár lemegy hát maga egmutatni a népeknek, hogy még mindig érde- 9s osztráknak lenni és az uralkodóban bízni, ki­te legalább is van annyai érdeke Styriát és *aint még ezentúl is megtartani az osztrák ház nti hűségben, mint a „Neue freie Presse“ szer. sztőségének. És meg fogja mutatni a merre jár, bogy a német neki csak olyan alattvalója, mint a szlo­vén, az ur, mint a pór, a pap mint a polgár. És reméli, hogy a nép lelkesedése lohasztólag fog hatni a pártoskodás tüzére s az ünnepélyek szívé­lyes öröme demonstrálni fogja a világnak, hogy még nem bomlik szét Ausztria azért, mert nem Herbst a császár minisztere, hanem Taaffe. A körút egy hétig fog tartani, az ovációknak nem lesz se hossza, se vége. Ha Styria és Krain hűségének egy kis sziverősitő kellett: a császár lá­togatása, beszédei, a fogadtatások, ebédek, fáklyás­zenék, kivilágítások és a kiosztogatott rendjelek megadják neki. Az alkotmánypárt fanyar képpel tekint utánna. A sok cifra deputáció között, mely audien­ciára jelentkezik, feltűnik nekünk egy, mely kar­dosán, mentésen ismerősnek tűnik fel előttünk. De nem, megcsalatkoztunk : ezen Pejacsevich, Erdődy nem magyarok az a kardinális a zágrábi érsek, ama patriarcha pedig a karlovici metropo- lita; ez a horvát küldöttség. Mit keresnek ezek Laibachban? El akarják kérni Kraint Ausztriától, hogy adja nekik a császár ajándékba, vagy talán Hor­vátországot akarják csatolni Krainhoz , Laibach fővárossal ? Tudják az urak a határt a magyar királyság és az osztrák császárság közt? ügy látszik meg kellene azt nekik magyarázni. Mert mi része van abban Horvátországnak, hogy Krain a Habsburg-háznak adatott ? A horvá- tok hűsége még nem oly régi s hűségük Ausztria iránt hűtlenség Magyarországgal szemben. Mit akarhatnak a horvát urak? Miben sánti- kálnak ? Erre vagyunk kiváncsiak. Hogy valamit ki akarnak kunyorálni, az ép oly valószínű, mint az, hogy árulkodni fognak a magyarokra. Nem ngyan nyilvánosan, hanem titokban. De azért majd kiüti magát a szeg a zsákból. Minket tehát az osztrák császár hódolati kőrútjában legkivált azon fejezet érdekel, melynek cime: A horvátok Laibachban. Erre ügyelni fo- guuk. És igen örvendenénk, ha az osztrák császár megtanítaná a horvát urakat arra, hogy miféle hű­séggel tartoznak a magyar királynak. Sajtóper Istóczy ellen (*) A „törvényszéki csarnok“ rovat máskor szerényen megfér a lap végiben, vagy a melléklet hasábjain. Most egy idő óta ide kerül a főcikk mellé s kiszorítja sarkából, kifordítja rendes formá­jából csaknem az egész lapot. A nagy perek idejét éljük s mindegyikben zsidómotivumok szol­gáltatják az izgató tartalmat. Tíz nap óta röpíti Nyíregyházáról a táviró monstre-sürgönyeit hozzánk az eszlári szemiták részéről. Most pedig, hogy ott egy kis szünet állt be, a helybeli sajtóbiróság — változatosság ked­véért — egy antiszemita ügyében tartott nyilvános tárgyalást. Ma dűlt el Istóczy Győző sajtópere a Fortunában. S az alábbi tudósítás­ban közölt eredmény szerint a Fortuna kedvezett Is- tóczynak. A u d a c e s Fortuna juvat! Az a cikk, mely­ért Istóczyt felelősségre vonták az esküdtszék előtt, tartalmában s formáiban elég merész. Mokány dol­gok vannak ott elmondva a zsidók ellen; a kifeje­zések, a modor szerzőjének fanatizmusára és nagy adag parlagiasságára vallanak. De sietek megje­gyezni: nem Istóczy ur irta.A szerző anony- mus s igy nem perelhető. Istóczy azonban helyt állt érte, mert a cikk az ő lapjában: a „12 röp- irat“ egyik múlt nyári füzetében jelent meg s ő nem akarta az irót megnevezni. A főügyészség csak hónapok múlva vetett szemet a cikkre s a vádlevél csak e télen nyujta- tott be a törvényszékhez. A vádat Fekete Ödön ur képviselte. A perre, melynek tagadhatlan politikai háttere van, nagy ambícióval készült s tanulmányozta a zsidó­kérdés óriási anyagát, a talmudirodalmat, a kultur történetet s a zsidókra vonatkozó régi kivételes tör­vényeket. E nagy apparátussal — miut hallom — bosszú vádbeszédet dolgozott ki, de a gondolatmenet adöntő körök tetszé- sétuem nyerte meg, s elmondását quasi betiltották. Ü tehát ma egy rővidebb és erőtlen plaidoyert rögtönzött, — no ez meg az esküdtek­nek nem nyerte meg tetszését. Ebben az eszme­menet hézagos a stil pongyola volt. A védelem egy fiatal kezdő kezébe vala letéve. Ez Yadnai Andor ur ügyvédjelölt. Két év előtt még az egyetemen járt. Istóczy nagy bizalmat helyezett tehetségébe, melynek ma szép jelét adta. Yédbeszóde ugyan nem egészen a mi ízlésünk szerint való: de a fiatal szónok kellő hi­degvérrel, nyugalommal, minden tréma és lámpa­láz nélkül adta elő, ami egészséges önérzetre mu­tat. Igen szép bariton hangja van s előadása csep­pet se modoros. Van érzéke úgy a páthosz, mint a humor iránt, de Ízlése fejletlen, páthosza hamar átcsap a banálisba, humora meg a triviálisba. A replika, melylyel Fekete ur válaszolt fiatal ellenfelének, az imént hallott gyenge vádbe­széd után meglepte a hallgatóságot. Csaknem más­fél óra hosszat beszélt s polemikus formában érté­kessé azt a tanulmányt, mely a „betiltott“ beszéd­nek volt szánva. A nehéz tartalom dacára könnye­dén bánt a tárgygyal s erős sarkazmusával pi­kánssá tette azt. E beszéd olvasmánynak Í3 érde­kes és tanulságos, azért bőven közlünk belőle, — bár tartalmát nem mindenben irnók alá. Vadnai duplikája után, melyben Istóczyt gondviselésszerü politikusnak nevezte el, közfigye­lem közepett szólalt fel a nap hőse: I s t ó c z y. De akik tőle a zsidók ellen katilinai beszédet vártak, ugyancsak megcsalódtak. Igen röviden szólt, s ki­zárólag ama pszichikai okokról, melyek őt az antiszemitizmus zászlóját kibontani kényszeriték. Elbeszélte röviden az ismert baltavári ügyet, melyben neki 14 év előtt egy zsidó ligával kellett küzdenie s melynek mozgatója Budapesten Wahr- mann Mór vala. A szónok gyengéden megjegyzé még, hogy ez ur már 14 év előtt megérdemelte volna tőle a tavali nagy jelenetet, mely ké­sőbb sok dolgot adott a — Komjáthy pisztolyoknak. Az esküdtek, hamar készen voltak a fel­mentő verdikt-tel. A közönség, mely tulnyomólag Istóczy barátaiból s tisztelőiből állt, zajos éljen­zéssel üdvözlé ez eredményt, Istóczy meghajtá magát a jury előtt, a közvádló pedig busán sem­miségi panaszt jelentett be. Kriszt János elnök nagy tapintattal vezette a tárgyalást és sakkban tartá a derültsé­gekre hajló közönséget, mely a terembeli afrikai hőség dacára reggel fél tíztől vitézül kiállta az őtid délután 3-ig. Az esküdtszék megalakulása. A tárgyalás 10 órakor kezdődött. A bíróság tagjai voltak : K r i s z t János elnök­lete alatt Zsigm ndovits és Brinkmann szavazó birák. Jegyző Krenedics. A főügyészsé­get Fekete Ödön főügyészi helyettes képviselte. Vádlott, Istóczy Győző, személyesen jelent meg védője, Vad nay Andor kíséretében. Az esküdtek igen lassan gyülekeztek s igy hét esküképes tagot kelleti az elmaradt esküdtek helyett bevenni. — Mai számunk 14 oldalt tartalmaz,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék