Budapesti Hírlap, 1883. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1883-07-05 / 184. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP. (184. sz.) 1883. julius 5 jelen esetben komplikált bűnténye saját vallomása által igazoltnak látszik lenni, ennélfogva én azt indítványozom, hogy ezen Matej Ignác nevű em­ber tanuk sorából ki- és a vádlottak sorába bevé­­tessék. A tek. törvényszék ezt — és itt bocsánatot kérek egy indok felhozásáért, melyet hivatalos kö­telességem felhozni, alázatos nézetem szerint meg kell tenni, annyival inkább, mert ezen Matej Ig­nác, ki ellen ilyen súlyos vád objektíve és szubjek­­tíve beigazoltnak látszik, szemben áll Yogel Am­sei vádlottal, ki sem maga be nem ismert semmit, sem egyetlen tanú nem vallott ellene, és alibijét is igazolta, és mégis itt ül a vádlottak padján. Ennélfogva indítványozom Matej Ignácra nézve a vád alá helyezést és a letartóztatás elrendelését legalább addig, míg a végtárgyalás teljesen befe­jeztetik, és a tek. törvényszék felette ítéletet mon­dani idővel, alkalommal és hivatással fog bírni. Szeyffert: Meg fogja engedni nagyságod, hogy ezen indítványokra nyilatkozatot, illetőleg megjegyzést tehessek. Matej Ignác ellen a védő urak részéről a bűnvádi eljárás elrendelése indít­­ványoztatik vagylagosan ; azt mondják a védő urak, hogy ezen tanú vagy hamis tanúzás bűncse­lekményét, vagy pedig a gyilkosság bűnpalástolá­­sának vétségét követte volna el. Ami az elsőt il­leti, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy még nin­csenek meg azon feltételek, melyek alapján hamis tanúzás és hamis eskü miatt a bűnvádi eljárás megindítását már most szorgalmazni lehetne. A büntetőtörvénykönyv 213. §-a szerint az követi el a hamis tanúzás bűntettét, a­ki bűnvádi ügy­ben a bíróság előtt az ügynek lényeges körülmé­nyeire nézve hamis vallomást tesz s azt esküvel megerősíti. Ezen tanú­esküt még nem tevén, egyetlen egy vallomására nézve sem létezik az ügy jelen állásában azon feltétel, hogy ezen bűn­tett miatt már most lehessen ellene a bűnvádi eljárás megindítását elrendelni. Ami pedig a kér­désben forgó bűntettre nézve a bűnpártolás vétsé­gét illeti, minthogy ezen tanú határozottan kije­lentette, hogy neki azon esetről, mely végből ama hullausztatás történt, tudomása nem volt, és en­nek ellenkezőjére nézve eddig egyébb pozitívebb adat nincs, ennélfogva ez irányban szintén nem találom a bűnvádi eljárást elrendelhetőnek, meg­indítható­nak. Elnök: Mindkét irányú indítvány felett a törvényszék határozni fog, azonban már most is meg kell azt jegyeznem Matej Ignácra vonatkozó­lag, hogy ő eddig mint tanú nem állt a törvény­szék előtt, ő egész mostanig vádlott volt és ed­digi kihallgatása mindenkor úgy történt, mint vád­lotté. Ő csak most van mint tanú itt, miután el­lene a bűnvizsgálat jogerősen beszüntetve lett. Friedmann: A mélyen t. közvádló urat bátor vagyok figyelmeztetni, hogy nem a 213. §, hanem a 226. §. alapján kértük a bűnvádi eljárás elrendelését. Ezen szakasz szerint pedig nem szükséges, hogy letette legyen az esküt, hanem elég, ha a bíróság előtt tett vallomását később visszavonja, habár nem is tett esküt; e miatt a 226. §. szerint büntetendő. Szeyffert: Bocsánatot kérek, kell egy előző vallomásnak lenni a büntetőtörvénykönyv 226. §-a szerinti esetekben is. Elnök : Kérem méltóztassanak bevárni ez­iránt a törvényszék határozatát. Van valami kérdés a tanúhoz? A tutajozás elmélete. Heumann védő keresztkérdései alá fogja Matejt s első­sorban az iránt kérdezi ki, hogy a tutaj mily alkatrészekből áll és mikép kormányoz­zák, szóval miből áll a tutajozás? Hellmann e kérdéseire a tanú tolmács utján elmondja, hogy az ő tutaja hat táblából állt, a töb­bié is 6—7 táblából. Egy táblában 20—25 szálfa van egymás mellett s a tábla hossza 9—10 öl. A szálfák egymás mellett feküsznek, mint a kéz ujjai, minden szálfát a végin megfúrnak s egy keresztfával a fúrásnál összekapcsolják szegekkel. Ezen kivül mindkét végükön gúzs köti össze a szálfákat. A táb­lák, melyek egy tutajt képeznek, szintén összekötvek gúzszsal, még pedig oly szorosan, hogy egyik táblá­ról a másikra át lehet lépni. Négy legény van egy tutajon, kettő a szálfák vastagabb végén, kettő a vé­konyabbikon, — itt szokták az ebédet is késziteni. Itt jönnek össze, ha nem dolgoznak. A tutajok egy­másután 10—12 ölnyire haladnak s a tutajosok kö­zösen határozzák el, hol fognak kikötni, — a kikö­tésre alkalmas helyeket minden jóravaló tutajos is­meri. Ha kikötnek, egyik jelt ad s kimegy a partra, hol cöveket ver a földbe. Heumann: Ki köt ki először ? Ki mondja, hogy kikössenek? Tolmács: Van a tutajon egy fel­vigyázó ember, ki figyelmezteti a többieket. Heumann: No ezt akartam tudni. Ki volt ezen felvigyázó ember a tutajosoknál ? Tolmács: Matej Petro. Heumann: Ez volt az úgynevezett kormányos bíró, ő határozta meg a kikötés helyét ? Tolmács: A hol szél hajtja nagyon őket, hogy bár ne történ­jék, megállanak. Heumann: Csak a szél akadályozta őket a továbbmenetelben ? Tolmács : A szél meg a nagy víz. Heumann : Ü­nnepnapon és éjszaka is mennek ? Tolmács: Ünnepnapon nem mennek, éjszaka pedig csak Tisza Bő körül, mert ott nincsenek oly nagy akadályok, a­mikor láthatni, mikor világos éj­szaka volt. Heumann további kérdéseire elmondja Matej a tolmács útján, hogy Karádon azért álltak meg, mert sötét éj volt, — Tárkányban azért, mert nagy szél fújt, — Tokajból indulva Eszlár alatt azért, mert a kis Tiszát érték, — Dadán pedig azért, mert az ő tutaja parthoz ütődött. Ha ez a szeren­csétlenség nem történik, tovább mentek volna Pol­gár felé. Heumann ostroma Matej ellen. Heumann kérdéseire Matej azt vallja tol­mács közvetítésével, hogy neki a bére 25 frt. Ebből útiköltségre kap 5—6 frtot Szolnokon, előbb pedig kevés foglalót Bástyaházán, Váriban és Tokajban. E pénzből a tutajon maguk élelmezik magukat, s ha elfogy az eleség s a pénz, a legközelebbi városban sürgönyözni szoktak a gazdához pénzért. Heumann: Bustyaházától elindulva a tutajok sorrendje milyen volt ? Ki ment elől, ki volt a má­sodik, harmadik helyen ? Tolmács: Bustyaházán még nincsenek oly nagy táblák, mint lejebb Váriban és ott a Tisza vize se oly alkalmas úsztatásra mint lejebb, tehát Bustyaházáról lejebb nem mennek bi­zonyos rendben, csak Váriban állapítják meg a ren­det maguk közt. Heumann: A sorrend meg lett tartva az egész út alatt? Tolmács: Nem lett megtartva. Heumann: Hol lett­ megváltoztatva a sorrend? Tolmács: Nem tudja biztosan. Heumann: Hát mikor Dada felé indultak To­kajból, ugyanazon sorrendben mentek, mint mikor Váriból kimentek? Tolmács: Nem, ott megváltoz­tatták, ott aki jobban tud haladni, előre megy, a másik visszamarad. Heumann kérdéseire elmondja még tolmács utján, hogy Herskóval 8—9 év előtt már egyszer tutajozott, akkor sót szállítottak, onnét is­meri. Smilovicsot pedig indulás előtt látta Bustyaházán s tudta róla, hogy ez a gazda első sáfárja. A gazdát S­r­éternek hívják s Matej húsvét előtt járt nála Bustyaházán munkát keresni. Ott látta Smilovicsot először, de vezetéknevét akkor még nem tudta. Heulmann: Kerecsenyben elhaladván, azt mond­ja, hogy látta Jankelt a parton ülni. Mit csinált akkor ott Jankel? Tolmács: Ott ült és a többi em­berek vitték a fát. Heumann : A jegyzőkönyvben az a kifejezés van, hogy lábát lógatta. Mit ért ezalatt ? Tol­mács : Ült a parton és a lábait leengedte a víz­parton. Heumann : A vízben volt a lába ? Tolmács: Nem volt a vízben csak függött lefelé. Heumann: Hát oly meredek az a part ott, hogy a lábát lógathatja? Tolmács: Meredek, ma­gas part. Heumann: Messze van-e Tárkánytól az a hely, a­hova ők a kanyarulatnál, amint mondja ki­kötöttek ? Tolmács : Nem nagyon messze van, de nem tudja meghatározni, mert ott több falvak vannak. Heumann: Kikötött ő már máskor is itt Tár­­kány, Agárd körül ? Tolmács : Addig Tárkánynál nem kötött ki. Heumann : Azt sem tudja, hogy messzebb-e Tárkány felé, vagy Agárd felé, hol ő kikötött ? Tol­mács : Nem nagyon messze van Agárd, de így meg nem tudja mondani biztosan. Heumann: Tehát határozottan állítja, hogy a tárkányi kanyarulatba? Tolmács Biztosan tudja, hogy ott. Heumann : Van ott egy rövidebb út is, mondja meg neki ezt, mert ott átmenet van, a tiszai átvá­gás. Tolmács : Azt ők áthaladták, azt az új átme­netet. Heumann : Akkor nem lehetett a kanyaru­latban kikötni, hanem azon túl, különben ez nem tartozik ide. Hát az új Tisza átmetszetén túl kikö­töttek, ő Agárd felé indult vasárnap, mint mondja túrót venni, igaz-e ez ? Tolmács : Agárdra mentek pálinkát inni és mikor Agárdról visszajöttek, akkor lefeküdtek aludni , ő felébredt és megéhezett, elment túrót venni. Heumann : És mely időtájban feküdt le alud­ni ? Tolmács : Úgy délután feküdt le és mikor fel­ébredt, lehetett 8—9 óra este felé. Heumann : 8—9 óra felé ébredt fel, csak ma­gának ment túrót venni, vagy a többi társainak is ? Tolmács : Csak magának. Heumann: Látták Csepkanics és a többi tár­sai, hogy ő elment a tanya felé ? Tolmács : Nem látták, mert aludtak. Heumann: Ő indult a tanya felé, volt-e a ta­nyán ? Tolmács: Volt a tanyán, de azt mondták ott, hogy nincs eladni való túró. Heumann : Hát a szállás felé mentében látta ő Herskot ,Tankellel ? Tolmács : Akkor nem látta, mert ő igy oldalt ment a füzes ír­ellett. Heumann: Csak visszafelé jövet látta ? Tol­mács : Visszafelé jövet egyenesebb utat választott magának a Tisza vize mellett. Heumann azt hiszi, hogy győzött. Heumann: (Az örökhöz.) Méltóztassák a főkönyvnek ezen részét felolvasni és­ elmondani neki, hogy ez ellenkezésben áll a törvényszék előtt tett v­­llomá­sávaal, ott ő menet vette észre és nem ment a tanyára, hanem visszafordult stb. Elnök: (Olvassa.) „Társaimat a füzesben hagy­va, a parton a tanya felé indultam és akkor láttam, hogy egy zsidó felülről a parton lefelé jött és a vi­zen valami tárgyat gázszsal kötve, húzta maga után. Ezt észrevéve, láttam, mint húzza fel közelebb Herskó Dávid a part felé, akkor visszamentem a füzesbe és Csepkanicsnak azt mondtam . . . Heumann : Tessék neki megmagyarázni, hogy mit mondott akkor ? Elnök : Nem értem, miben tetszik keresni az ellentmondást. Heumann: Ő a jegyzőkönyvvel ellentétben most azt mondja, hogy igenis volt a tanyán, vett tú­rót és csak jövet látta Herskot. Elnök (olvassa a jegyzőkönyv illető pontját): Tehát kihallgatása alkalmával azt mondta, hogy ő Hersko Dávidot azon zsidóval akkor látta beszélgetni, mikor túrót venni ment, most pedig azt mondja, hogy akkor látta, mikor már visszajött. Tolmács : Mikor túrót vásárolni ment, ő nem látta Herskot, hanem Szavinecz Petra látta, de nem ismeri ő, hogy kik voltak. Heulmann : Nem az az ellentét, hogy Szavi­necz Petra látta,­­ hanem mondja meg, volt-e a tanyán, vett-e túrót ? Elnök : Azt mondta először, hogy mikor ment a tanyára, akkor látta a partról lefelé menni a zsi­dót felőlről. Heumann : Mikor ment, akkor nem látta ? Tolmács : Aludtak. Heumann : Csepkanics is ? Tolmács : Igen. Heumann : Nem is beszélt velük, mikor a tanyáról visszajött ? Tolmács : Nem. Heumann : Utóbbi ellentét, mert a jegyző­könyv szerint azt mondta: „elbeszéltem barátaim­nak, hogy nem lehetett túrót kapni.“ Elnök: Mondta-e társainak ezt ? Tolmács : Azt állítja, hogy annak már egy éve, ő bizonyosan már ilyenekre vissza nem emlékszik. Heumann : De arra már most emlékszik, hogy társai aludtak ? Tolmács : Emlékszik, de megengedi, hogy mondta nekik, hogy nem lehet túrót kapni. Heumann újabb ostrom­rohama. Heumann : Hát Jankel a parton volt vele, fenn a gyalog­járón-e vagy lenn ? Tolmács : Elül, az emelkedés alatt. Heumann : Hát ő hol volt akkor ? Tolmács : Akkor a füzesben közel a Tiszához. Heumann : Hát fenn volt ? Tolmács : Ő alantabb volt, Smilovics pedig fentebb állott tőlük. Heumann : Smilovics tehát fenn állott a magas parton? Tolmács: Feljebb állott. Emn. : De kérem a lássan, ezt tessék megkülön­böztetni, hogy a parton állott-e magasabban, vagy pedig felfelé a Tiszán állott feljebb. Tolmács : Azt mondja, hogy a parton kicsit fentebb állott az ő tutajuktól. Heumann : Mindenesetre tehát a magas par­ton is feljebb, de ha ő azt mondja, hogy ő lejebb állott a füzesben, ha a tanyáról visszajött, láthatta azt a két embert messziről is, akkor neki nem kel­lett lemenni a Tiszára, hogy láthassa. Tolmács : Ő nem azért ment arra, mint ha szándékosan akarta volna őket nézni, ő véletlenül ment arra. Heumann kérdéseire elmondja Matej tolmács közbejöttével, hogy mikor a tutajhoz leért, akkor látta, hogy Smilovics gúzson húz valamit a part szélén. Heumann: Hát hogy láthatta azt is ? akkor már késő este volt ? Holdvilág volt ? Tolmács : Holdvilág volt és még nem egészen esteledett be. Heumann: Világos éjjel volt ? Tolmács : Bo­rús volt, de nem volt egészen sötét, úgy a felhők között járt a hold. Heumann: Kérem a tekintetes törvényszéket a naptárból meghatározni, hogy azon a kérdéses na­pon utolsó negyed, még­pedig már negyedik napja az utolsó negyednek volt, tehát akkor a holdvilág még nem igen volt 8—9 óra tájban. Hersko és Jan­kel soká beszélgettek egymással? Tolmács: Nem sokáig, mindjárt átadta Smilovics a holttestet. Friedmann : Konstatálom, hogy újhold tartott 20-ig. Hellmann további kérdéseire a tolmács utján Matej azt feleli, hogy Hersko a hullát ugyan­azon gázszsal, melylyel azt Smilovics hozta.

Next