Budapesti Hírlap, 1883. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1883-07-05 / 184. szám
1883. julius. 5. BUDAPESTI HÍRLAP. (184. sz.) 3 a kezénél fogva oda kötötte a hetedik tábla szélére. A gúzs mogyoróveszszőbe 1 volt fonva s lehetett 3 láb hoszszu. Heumann : Azzal a három láb hosszú guzszsal húzta a parton a hullát, mely bent volt a Tiszában ? Tolmács : Nem volt az messzire, csak mintegy 2 ölnyire. Elnök : Akkor nem is húzhatta a 3 láb hoszszú gúzzsal ? Tolmács : Lehetett, azt hiszi húzni, mert a gúzsnak vékonyabb végénél húzta és nem voltak útjában a többi táblák. Ein. : Hogy ért a vízbe? Jankel a szárazon volt és fogta azt a 3 láb hosszú gúzst, nem lehet, hogy oly közel lehetett volna Jankel a vízhez. Tolmács : Érte a vizet. Ein. : Hát egészen a víz szélén ment Jankel? Tolmács : A víz szélén, a part alatt, az emelkedés alatt, a víz szélén ment. Henmann: Azelőtt azt mondta, hogy fent volt a parton, hisz ebben mintegy ellentmondás van? Tolmács: Hersko azt kérdi, hogy ez a Jankel a hátán hozta-e Herskonak a testet, vagy pedig a gúzsnál fogva. Matej erre azt mondja, hogy lehet az emelkedés alatt menni, ott olyan kis keskeny ösvény van a partemelkedés alatt, és azon lehet menni. Hersko azt állítja, hogy a part emelkedése alatt nem mindenütt van ilyen gyalogjáró ösvény. Heumann : Az igaz. Tolmács : Matej azt mondja, hogy a protokolomban ő már elmondta ezt a dolgot, hogyan adta át. Heumann : Tehát csak arra hivatkozik, úgy, amint ott van ? Tolmács : Úgy, amint ott van. Smilovics : Ha szabad nekem egy szót beszélni, én azt képzelem, hogy azon helyen, ahol voltunk kikötve, az agárdi határon, zsindelyt csinálnak a tárkányi gazdáknak. Gondolom az az a hely. Ott pedig, ahol ők voltak kikötve, oly magas, legalább négy ölnyire a part alatt, hogy ott nem lehet menni. Mondja meg, arról felülről, hogyan mentek azzal a guzszsal ? Magas part van ott, nem lehet lemenni ? Ein.: Megmondta már. Heumann visszavonul. Heumann kérdéseire a tolmács folytatólag közvetíti Matej válaszait. Elmondja, hogy Hersko azután a guzszsal kezében végigment a hullával a saját tutaja szélén s átment Matej tutajára. Társai ezalatt a parton aludtak, még pedig oly mélyen, hogy pénzt is el lehetett volna tőlük venni. A tutajon csak maga volt Előadja továbbá, hogy a pénzt Tokajon kapta. Útközben Herskoval nem érintkezett, de Venesellőn magához hívta őt Hersko, mikor nem látta senki, Eszlárnál és Párkányon pedig röghajitással figyelmeztető. Heulmann még a tokaji zsidó felül kérdezi, mire a tolmács utján azt a választ kapja, hogy Matej beszélt azzal a zsidóval, még pedig előbb tótul s azután — nem értve meg egymást — magyarral vegyest, mert pár szót tud. Utóbb Herskónak mondta, beszéljen ez, mert tud zsidóul. Végre Heylmann aziránt tesz kérdést, hogy Dadánál Matej tutaja mikép ment szét ? Tolmács azt a választ közvetíti, hogy Dadán e szerencsétlenség miatt szombattól hétfőig maradtak, s nagy volt a víz különben is. A tutaj közepén levő tábla ment szét s többen segítettek összekötni. Újabb leleplezés. Eötvös kérdésére azt vallja tolmács utján Matej, hogy Szeklencén az elöljárósághoz ment a tutajozási bérért, ott voltak megbizói is : Sréter és Hillman bástyaházi lakosok a fogadóban, s ezeknek elmonda, hogy nem fejezhette be a tutajjal a kikötött utat Szolnokig, mert T.Beőnél őt elfogták s Nyíregyházára hozták. Az elöljáróságnál a biró, az esküdt s a jegyző hallgatták ki: ezeknek is azt mondta, hogy semmi baja nem volt, s be volt zárva, mig az igazat meg nem mondta. Eötvös: Emlékszik-e arra, mikor Máramaros-Szigeten a kir. bíróság által ki lett hallgatva ? Tolmács: Emlékszik, hogy ki lett hallgatva, mire visszaemlékszik, azt meg fogja mondani, hogy mire volt kihallgatva. Eötvös: Hogy került ő Máramaros-Szigetre ? Tolmács : A zsidók vitték őt Szigetre szekéren. Eötvös: Szekéren ? Tolmács: Szekéren. Eötvös : És ő idézést nem kapott ? Tolmács : Kaptak idézést és a zsidók azután utánuk mentek a faluba, a községi biró sem adta nekik tudtul, csak a zsidók jelentek meg a faluban, hogy menjenek ők el arra az idézésre. Eötvös : Micsoda zsidók ? Tolmács : Egy gazdagabb zsidó és egy olyan szegény zsidó. A gazdagabb zsidót hívják Kucsmás Moskónak, a szegényebbet nem tudja, hogy kicsoda, nem odavaló. Eötvös: Hát az a Kucsmás Moskó hova való ? Tolmács: Szeklencére. Azok jártak a faluban utána, hajtani őt Szigetre és nem mondták, hogy miért. Eötvös: Mármaros-Szigeten azt vallotta, hogy innen Nyíregyházáról két hajdú és egy lovas pandúr kisérte őket ki Tisza-Lökre ? Tolmács : Ezt nem mondta, mert csak egy pandúr és hajdú ment velük, hogy több nem ment, ezt a többiek is megmondhatják. Eötvös: Éjjel kisérték-e őt vagy nappal Tisz-Lökre? Tolmács: Egy estefelé indultak el innen és megérkeztek Tisza-Lökre reggel, délelőtt tájban. Eötvös: Délelőtt tájban, innen este indultak el ? Tolmács : Sötét volt, nem tudja bizonyosan, hogy hajnalhasadtakor vagy azelőtt, csak hogy sötét volt még. Eötvös: Előbb azt mondta, hogy este. Tolmács: Nem állította bizonyosan, hogy este, hanem hajnal felé. Elnök kontra Eötvös. Elnök : Tegnap már erre mind megfelelt. Eötvös: Nem emlékszem reá. Elnök: Azért van a tárgyalás, tessék figyelemmel kisérni, mert azt, hogy mind az öt védő egymásután ugyanazokat a kérdéseket tegye meg, nem engedhetem, s akkor kénytelen lennék a kérdéseket magam tenni. Erre nézve tegnap nyomról-nyomra ugyanezen kérdés volt neki feltéve. Eötvös : Nem méltóztatik arról értesülve lenni, hogy még milyen kérdést csatolok ehhez : gyalog ment-e, vagy szekéren Tisza-Lökre ? Tolmács: Gyalog. Eötvös kérdéseire tolmács által Matej azt feleli, hogy a végtárgyalásra orosz pünkösd vasárnapján kapta meg az idézést a járásbíróság útján. A többi tutajosokkal együtt jött meg s az orosz esperesnél szálltak meg, hol az ellátás fejében a kertben dolgoznak. A városba csak akkor mennek ki, ha kenyeret, hagymát vagy pálinkát akarnak venni. Eötvös : Erről az ügyről, amely most itten folyik beszélgetett-e a tanú valami ismeretlen úrral vagy urakkal ezen pár hét alatt ? Tolmács : Egyszer észrevették, hogy a kapunál valami ur megállott, de nem tudják, hogy keresztény vagy zsidó volt-e, mert mostan mindenki ur. Heumann : Azt mondja, hogy itt a zsidó úgy néz ki, mint az ur ? Tolmács : És az azt mondta, hogy csak igazat mondjanak. Eötvös : De azt nem tudja, keresztény volt-e vagy zsidó ? Tolmács: Nem tudja. Eötvös indítványozza az említett Sréter és Hiliman bástyaházi lakosok, valamint Kucsmás Mosko m.-szigeti lakos beidézését. Egyúttal kéri Matej előleges letartóztatását. A börtön titkaiból. Braun Ábrahám : Aláson instálom a tek. törvényszéket, ez a Matej Ignác tavaly velem volt az egész idő alatt egy kamrában, és mi fogadkoztunk, mikor láttuk, hogy egy egész csapatot hoznak, hogy miért, mi iránt. Emn.: Hát hogy beszélt maga vele, minő nyelven ? hát tud ő magyarul? Matej Ignác nem tud. Braun Ábrahám: Tud. Hát kérdeztük, hogy milyen volt, honnan jött és mi iránt, ő csak mindig azon töprenkedett— mert ketten voltak, egy öreg Vaszil nevű is, hogy hogyan kell nekik itt ártatlanul szenvedni. Kérdeztem: ha ártatlan vagy, hogy lehetett téged elfogni ? Azt mondja : csak azért, mert Dada alatt kikötöttünk, és ott a víz hozott egy holttestet, egy kerülő oda jött és kifogta. Ein. : (tolmácshoz) tessék megmondani Matejnek, igaz-e, hogy a börtönben beszélt ezzel az emberrel, hogy csak azért fogták el ártatlanul, mert egy hullára akadtak rá. Braun Abrahám : Érti ő azt jól magyarul is. Tolmács : Azt mondja, hogy ezt az embert (Braunra mutat) nem ismeri, magyarul nem beszél. Azt mondja továbbá, hogy beszélt a többieknek, hogy azért vannak bezárva, mert nem mondtak igazat, és hogy ők nem vették észre a tábla alatt mindjárt a testet, mert nem előttük jött ki. Braun Ábrahám: Azt mondta, elfogták az embereket, mert azt mondták, hogy a zsidók azért ölték meg, mert keresztény vér kell nekik. Elnök: Hiába fejtegeti maga, ha ő tagadja, hogy beszélt magával. Braun Ábrahám : Azt is tudom, mikor jött és mikor elment. Székely : Mikor volt az ? Braun Ábrahám : Júniusban. Székely: Ki volt magával bezárva ? Braun : Voltak többen, de azok már nincsenek ott. Székely: Talán tudja a fogház felügyelő, mikor volt együtt Matejjal ? Braun : Azt tudja, mindjárt mikor oda hoztak, oda tettek és még egy vén embert, Vaszil nevezetűt. Elnök: Tessék folytatni e tanú kikérdezését. A másik két ostromló. Most Funták és Friedmann fogják egymásután Matejt keresztkérdések alá. Funták kérdéseire tolmács útján megjegyzi Matej, hogy a hullával tett dolgokat nem fontolta meg, mikor Herskoval megegyezett. Különben se volt józan a tutajozás alatt, Hersko folyvást tartotta pálinkával. Aztán meg az ígért pénz csábította, de nem kapott többet 50 írtnál. Friedmann kérdéseire tolmács által felelve elmondja, hogy a hullaöltöztetéskor előbb a festéket kendőbe kötötték s azután a kendőt a markába nyomva, a kezére kötözték. A pénzt szerette volna megtartani, de Hersko mondta, hogy adják a tokaji zsidónak. Friedmann: Hát akkor, midőn öltöztették, akkor józan volt-e, részeg volt-e ? Tolmács: Akkor részeg volt, mert hát azelőtt ittak Herskó Dáviddal. Friedmann : Azt szeretném tudni, hogy honnan tudja felsorolni a ruhákat, mikbe felöltöztették ? Tolmács : Nem volt olyan részeg, hogy emlékezetét elveszítette volna. Friedmann : Hát miképen segített az öltöztetésnél ? Ein.: Ezt elmondta már. Tolmács : Hóna aljánál fogva tartotta. Friedmann : Azért kérdezem ezt, mert ehhez akarok egy másik kérdést kapcsolni. (Matejhoz :•) Hát ha úgy fogta a hóna alatt, meg tudná-e mondani, hogy milyen színű haja volt és hogy rövid volt-e, vagy hosszú ? Tolmács : Semmiféle haj nem volt a fején. Elnök : Azt állítja, hogy mikor Smilovics Jankel azt a testet hozta, akkor este a holdvilág bujkált a fellegek közt, pedig a kalendárium szerint akkor utolsó fertály volt, és így este holdvilág nem lehetett. Tolmács : Biztosan nem tudja, úgy tetszik neki, hogy akkor felleges volt, de azt nem tudja, hogy tiszta holdvilágos este volt-e. Elnök : A holttest alatt mikor Smilovics húzta, volt-e deszka ? Tolmács : Nem volt semmiféle deszka alatta, csak a holttest magában. Zsidó avita a börtönből. Elnök: Smilovics, maga letartóztatása alatt irt-e a börtönből levelet valakinek? SmiloVICS: Írtam Rosenbergnek. Elnök: Mi volt annak a tartalma? Smilovics : Azért, hogy ártatlan emberek voltak bezárva, írtam, hogy ha azon tárgyban tudnak valamit, valljanak, hogy mind, kik ártatlanok vagyunk, szabaduljunk ki. Elnök: Ez-e azon levél? (felmutatja). Smilovics: Ez. Elnök: Hát egyebet nem irt ebben a levélben? valami leányról nem irt semmit ? Smilovics: Azt nem emlitem itt. Elnök: Valami szolgálóról nem irt? Smilovics: Azt nem eralítém. Elnök: Talán nem emlékszik? Smilovics: Nem emlékszem. Elnök: Hát fel fogom olvasni, a zsidó levél le vant fordítva magyarra (olvassa): „Isten ismer engem, hogy én maguknak jó barátja vagyok, jelentkezzenek és beszéljenek el mindent, mit tudnak, hát mindnyájunknak könnyebb lesz, mert úgy is marad magukra minden, mert mi hárman már kivallottuk.“ Tehát maga a börtönben is úgy beszélt, hogy beismerte és önvallomását ezzel is megerősítette. Smilovics: Igen, mint itt beszéltem a törvényszék előtt, hogy még akkor azon vallomás alatt voltam, ameddig vissza nem cáfoltam. Elnök : Maga azt írja, hogy már „mi hárman kivallottuk a második felől“ — kit ért maga ez alatt a második alatt ? Smilovics: (Gondolkozik.) Hallottam a börtönben a metszett leány történetét, hát én tudtam, csak hallottam, hogy ez a második lett volna. Elnök : Ezután ezt írja : „jelentkezzenek még egyszer, megmondani mindent az első szolgálóról, és a másodikról szintén, mert ha nem, nekünk nagyon rosszul üt ki, tisztelem és kívánok boldog újévet, mindennap fogok önöknek írni.“ (Derültség a közönség között.) Maga tehát e levélben világosan beismeri, hogy maguk hárman bevallásban vannak .