Budapesti Hírlap, 1883. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1883-07-05 / 184. szám

1883. julius. 5. BUDAPESTI HÍRLAP. (184. sz.) 3 a kezénél fogva oda kötötte a hetedik tábla szélére. A gúzs mogyoróveszsző­­b­e 1 volt fonva s lehetett 3 láb hoszszu. Heumann : Azzal a három láb hosszú guzs­­zsal húzta a parton a hullát, mely bent volt a Ti­szában ? Tolmács : Nem volt az messzire, csak mint­egy 2 ölnyire. Elnök : Akkor nem is húzhatta a 3 láb hosz­szú gúz­zsal ? Tolmács : Lehetett, azt hiszi húzni, mert a gúzsnak vékonyabb végénél húzta és nem voltak útjában a többi táblák. Ein. : Hogy ért a vízbe? Jankel a szárazon volt és fogta azt a 3 láb hosszú gúzst, nem lehet, hogy oly közel lehetett volna Jankel a vízhez. Tol­mács : Érte a vizet. Ein. : Hát egészen a víz szélén ment Jankel? Tolmács : A víz szélén, a part alatt, az emelkedés alatt, a víz szélén ment. Henmann: Azelőtt azt mondta, hogy fent volt a parton, hisz ebben mintegy ellentmondás van? Tolmács: Hersko azt kérdi, hogy ez a Jankel a hátán hozta-e Herskonak a testet, vagy pedig a gúzsnál fogva. Matej erre azt mondja, hogy lehet az emelkedés alatt menni, ott olyan kis keskeny ösvény van a partemelkedés alatt, és azon lehet menni. Hersko azt állítja, hogy a part emelkedése alatt nem mindenütt van ilyen gyalogjáró ösvény. Heumann : Az igaz. Tolmács : Matej azt mondja, hogy a protokolomban ő már elmondta ezt a dolgot, hogyan adta át. Heumann : Tehát csak arra hivatkozik, úgy, amint ott van ? Tolmács : Úgy, amint ott van. Smilovics : Ha szabad nekem egy szót be­szélni, én azt képzelem, hogy azon helyen, ahol vol­tunk kikötve, az agárdi határon, zsindelyt csinálnak a tárkányi gazdáknak. Gondolom az az a hely. Ott pedig, ahol ők voltak kikötve, oly magas, leg­alább négy ölnyire a part alatt, hogy ott nem lehet menni. Mondja meg, arról felülről, hogyan mentek azzal a guzszsal ? Magas part van ott, nem lehet lemenni ? Ein.: Megmondta már. Heumann visszavonul. Heumann kérdéseire a tolmács folytatólag közvetíti Matej válaszait. Elmondja, hogy Hersko azután a guzszsal kezében végigment a hullával a saját tutaja szélén s átment Matej tutajára. Társai ezalatt a parton aludtak, még pedig oly mélyen, hogy pénzt is el lehetett volna tőlük venni. A tuta­jon csak maga volt Előadja továbbá, hogy a pénzt Tokajon kapta. Útközben Herskoval nem érintkezett, de Venesellőn magához hívta őt Hersko, mikor nem látta senki, Eszlárnál és Párkányon pedig rögha­­jitással figyelmeztető. Heulmann még a tokaji zsidó felül kérdezi, mire a tolmács utján azt a választ kapja, hogy Matej beszélt azzal a zsidóval, még pedig előbb tó­tul s azután — nem értve meg egymást — magyar­ral vegyest, mert pár szót tud. Utóbb Herskónak mondta, beszéljen ez, mert tud zsidóul. Végre Heyl­mann aziránt tesz kérdést, hogy Dadánál Matej tu­taja mikép ment szét ? Tolmács azt a választ köz­vetíti, hogy Dadán e szerencsétlenség miatt szombat­tól hétfőig maradtak, s nagy volt a víz különben is. A tutaj közepén levő tábla ment szét s többen segítettek összekötni. Újabb leleplezés. Eötvös kérdésére azt vallja tolmács ut­ján Mate­j, hogy Szeklencén az elöljáróság­hoz ment a tutajozási bérért, ott voltak m­e­g­­b­i­z­ó­i is : S­r­é­t­e­r és Hillman bás­­tyaházi lakosok a fogadóban, s ezeknek elmonda, hogy nem fejezhette be a tutajjal a kikötött utat Szolnokig, mert T.­Beőnél őt elfogták s Nyíregyházára hozták. Az elöljáróságnál a b­i­r­ó, az esküdt s a jegyző hallgatták ki: ezeknek is azt mondta, hogy semmi baja nem volt, s be volt zárva, mig az igazat meg nem mondta. Eötvös: Emlékszik-e arra, mikor Mára­­maros-Szigeten a kir. bíróság által ki lett hall­gatva ? Tolmács: Emlékszik, hogy ki lett hall­gatva, mire visszaemlékszik, azt meg fogja mon­dani, hogy mire volt kihallgatva. Eötvös: Hogy került ő Máramaros-Szi­­getre ? Tolmács : A zsidók vitték őt Szigetre szekéren. Eötvös: Szekéren ? Tolmács: Szekéren. Eötvös : És ő idézést nem kapott ? Tol­mács : Kaptak idézést és a zsidók azután utá­nuk mentek a faluba, a községi biró sem adta nekik tudtul, csak a zsidók jelentek meg a fa­luban, hogy menjenek ők el arra az idé­zésre. Eötvös : Micsoda zsidók ? Tolmács : Egy gazdagabb zsidó és egy olyan szegény zsidó. A gazdagabb zsidót hívják Kucsmás Moskónak, a szegényebbet nem tudja, hogy kicsoda, nem odavaló. Eötvös: Hát az a Kucsmás Moskó hova való ? Tolmács: Szeklencére. Azok jártak a faluban utána, hajtani őt Szigetre és nem mond­ták, hogy miért. Eötvös: Mármaros-Szigeten azt vallotta, hogy innen Nyíregyházáról két hajdú és egy lo­vas pandúr kisérte őket ki Tisza-Lökre ? Tol­mács : Ezt nem mondta, mert csak egy pan­dúr és hajdú ment velük, hogy több nem ment, ezt a többiek is megmondhatják. Eötvös: Éjjel kisérték-e őt vagy nappal Tisz-Lökre? Tolmács: Egy estefelé indultak el innen és megérkeztek Tisza-Lökre reggel, délelőtt tájban. Eötvös: Délelőtt tájban, innen este indul­tak el ? Tolmács : Sötét volt, nem tudja bizo­nyosan, hogy hajnalhasadtakor vagy azelőtt, csak hogy sötét volt még. Eötvös: Előbb azt mondta, hogy este. Tolmács: Nem állította bizonyosan, hogy este, hanem hajnal felé. Elnök kontra Eötvös. Elnök : Tegnap már erre mind megfelelt. Eötvös: Nem emlékszem reá. Elnök: Azért van a tárgyalás, tessék figyelemmel kisérni, mert azt, hogy mind az öt védő egymásután ugyanazokat a kérdéseket te­gye meg, nem engedhetem, s akkor kénytelen lennék a kérdéseket magam tenni. Erre nézve tegnap nyomról-nyomra ugyanezen kérdés volt neki feltéve. Eötvös : Nem méltóztatik arról értesülve lenni, hogy még milyen kérdést csatolok ehhez : gyalog ment-e, vagy szekéren Tisza-Lökre ? Tolmács: Gyalog. Eötvös kérdéseire tolmács által Matej azt feleli, hogy a végtárgyalásra orosz pünkösd vasárnapján kapta meg az idézést a járásbíróság útján. A többi tutajosokkal együtt jött meg s az orosz esperesnél szálltak meg, hol az ellátás fe­jében a kertben dolgoznak. A városba csak ak­kor mennek ki, ha kenyeret, hagymát vagy pá­linkát akarnak venni. Eötvös : Erről az ügyről, amely most it­ten folyik beszélgetett-e a tanú valami ismeret­len úrral vagy urakkal ezen pár hét alatt ? Tolmács : Egyszer észrevették, hogy a kapunál valami ur megállott, de nem tudják, hogy ke­resztény vagy zsidó volt-e, mert mostan min­denki ur. Heumann : Azt mondja, hogy itt a zsidó úgy néz ki, mint az ur ? Tolmács : És az azt mondta, hogy csak igazat mondjanak. Eötvös : De azt nem tudja, keresztény volt-e vagy zsidó ? Tolmács: Nem tudja. Eötvös indítványozza az említett Sréter és Hiliman bástyaházi lakosok, valamint Kucsmás Mosko m.-szigeti lakos beid­é­­zését. Egyúttal kéri Matej előleges letartóztatását. A börtön titkaiból. Braun Ábrah­ám : Aláson instálom a tek. tör­vényszéket, ez a Matej Ignác tavaly velem volt az egész idő alatt egy kamrában, és mi fogadkoztunk, mikor láttuk, hogy egy egész csapatot hoznak, hogy miért, mi iránt. Emn.: Hát hogy beszélt maga vele, minő nyel­ven ? hát tud ő magyarul? Matej Ignác nem tud. Braun Ábrahám: Tud. Hát kérdeztük, hogy milyen volt, honnan jött és mi iránt, ő csak mindig azon töprenkedett­­— mert ketten voltak, egy öreg Vaszil nevű is, hogy­­ hogyan kell nekik itt ártatlanul szen­vedni. Kérdeztem: ha ártatlan vagy, hogy lehetett téged elfogni ? Azt mondja : csak azért, mert Dada alatt kikötöttünk, és ott a víz hozott egy holttestet, egy kerülő oda jött és kifogta. Ein. : (tolmácshoz) tessék megmondani Matej­­nek, igaz-e, hogy a börtönben beszélt ezzel az em­berrel, hogy csak azért fogták el ártatlanul, mert egy hullára akadtak rá. Braun Abrahám : Érti ő azt jól magyarul is. Tolmács : Azt mondja, hogy ezt az embert (Braunra mutat) nem ismeri, magya­rul nem beszél. Azt mondja továbbá, hogy beszélt a többieknek, hogy azért vannak bezárva, mert nem mondtak igazat, és hogy ők nem vették észre a tábla alatt mindjárt a testet, mert nem előttük jött ki. Braun Ábrahám: Azt mondta, elfogták az embere­ket, mert azt mondták, hogy a zsidók azért ölték meg, mert keresztény vér kell nekik. Elnök: Hiába fejtegeti maga, ha ő tagadja, hogy beszélt magával. Braun Ábrahám : Azt is tu­dom, mikor jött és mikor elment. Székely : Mikor volt az ? Braun Ábrahám : Júniusban. Székely: Ki volt magával bezárva ? Braun : Voltak többen, de azok már nincsenek ott. Székely: Talán tudja a fogház felügyelő, mi­kor volt együtt Matejjal ? Braun : Azt tudja, mind­járt mikor oda hoztak, oda tettek és még egy vén embert, Vaszil nevezetűt. Elnök: Tessék folytatni e tanú kikérde­zését. A másik két ostromló. Most Funták és Friedmann fogják egymás­után Matejt keresztkérdések alá. Funták kérdéseire tolmács útján megjegy­zi Matej, hogy a hullával tett dolgokat nem fontolta meg, mikor Herskoval megegyezett. Külön­ben se volt józan a tutajozás alatt, Hersko folyvást tartotta pálinkával. Aztán meg az ígért pénz csábí­­totta, de nem kapott többet 50 írtnál. Friedmann kérdéseire tolmács által felelve elmondja, hogy a hullaöltöztetéskor előbb a festéket kendőbe kötötték s azután a kendőt a markába nyomva, a kezére kötözték. A pénzt szerette volna megtartani, de Hersko mondta, hogy adják a tokaji zsidónak. Friedmann: Hát akkor, midőn öltöztették, akkor józan volt-e, részeg volt-e ? Tolmács: Akkor részeg volt, mert hát azelőtt ittak Herskó Dá­viddal. Friedmann : Azt szeretném tudni, hogy hon­nan tudja felsorolni a ruhákat, mikbe felöltöztették ? Tolmács : Nem volt olyan részeg, hogy emlékezetét elveszítette volna. Friedmann : Hát miképen segített az öltözte­tésnél ? Ein.: Ezt elmondta már. Tolmács : Hóna al­jánál fogva tartotta. Friedmann : Azért kérdezem ezt, mert ehhez akarok egy másik kérdést kapcsolni. (Matejhoz :•) Hát ha úgy fogta a hóna alatt, meg tudná-e mon­dani, hogy milyen színű haja volt és hogy rövid volt-e, vagy hosszú ? Tolmács : Semmiféle haj nem volt a fején. Elnök : Azt állítja, hogy mikor Smilovics Jankel azt a testet hozta, akkor este a holdvilág bujkált a fellegek közt, pedig a kalendárium szerint akkor utolsó fertály volt, és így este holdvilág nem lehetett. Tolmács : Biztosan nem tudja, úgy tetszik neki, hogy akkor felleges volt, de azt nem tudja, hogy tiszta holdvilágos este volt-e. Elnök : A holttest alatt mikor Smilovics húzta, volt-e deszka ? Tolmács : Nem volt semmiféle deszka alatta, csak a holttest magában. Zsidó avita a börtönből. Elnök: Smilovics, maga letartóztatása alatt irt-e a börtönből levelet valakinek? Smi­­loVICS: Írtam Rosenbergnek. Elnök: Mi volt annak a tartalma? Smi­lovics : Azért, hogy ártatlan emberek voltak bezárva, írtam­, hogy ha azon tárgyban tudnak valamit, valljanak, hogy mind, kik ártatlanok vagyunk, szabaduljunk ki. Elnök: Ez-e azon levél? (felmutatja). Smilovics: Ez. Elnök: Hát egyebet nem irt ebben a le­vélben? valami leányról nem irt semmit ? Smi­lovics: Azt nem emlitem itt. Elnök: Valami szolgálóról nem irt? Smi­lovics: Azt nem eralítém. Elnök: Talán nem emlékszik? Smilovics: Nem emlékszem. Elnök: Hát fel fogom olvasni, a zsidó levél le vant fordítva magyarra (olvassa): „Is­ten ismer engem, hogy én maguknak jó ba­rátja vagyok, jelentkezzenek és beszéljenek el mindent, mit tudnak, hát mindnyájunknak könnyebb lesz, mert úgy is marad magukra minden, mert mi hárman már kivallottuk.“ Tehát maga a börtönben is úgy beszélt, hogy beismerte és önvallomását ezzel is megerő­sítette. Smilovics: Igen, mint itt beszéltem a törvényszék előtt, hogy még akkor azon val­lomás alatt voltam, a­meddig vissza nem cá­foltam­. Elnök : Maga azt írja, hogy már „mi hárman kivallottuk a második felől“ — kit ért maga ez alatt a második alatt ? Smilovics: (Gondolkozik.) Hallottam a börtönben a metszett leány történetét, hát én tudtam, csak hallottam, hogy ez a második lett volna. Elnök : Ezután ezt írja : „jelentkezzenek még egyszer, megmondani mindent az első szolgálóról, és a másodikról szintén, mert ha nem, nekünk nagyon rosszul üt ki, tisztelem és kívánok boldog újévet, mindennap fogok önöknek írni.“ (Derültség a közönség kö­zött.) Maga tehát e levélben világosan beis­meri, hogy maguk hárman bevallásban vannak .

Next