Budapesti Hírlap, 1883. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)

1883-08-01 / 211. szám

1883. augusztus 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (211. sz.) Mus lépés, melyért nincs eset, hogy kimenthetné magát az itt fungáló kir. alügyész, mert sem az első feltevésre, sem a másikra, sem a harma­dikra nézve azon aktákban egyetlenegy jelen­séget sem talált, hanem ráfogta, hogy akár erőszakos nemi közösülés, akár ellopás és ide­gen kézre juttatás, akár megölés céljából történt erőszak által, az eltűnt. A vizsgálóbíró május 16-án elrendelte a vizsgálatot. Gyer­­mekrablás illetve gyermekgyilkosság gyanúja miatt. Nem forgott fenn sem a gyermekrablás, sem a gyilkosságra nézve egyetlen egy jelenség sem. A leány eltűnt , elevenen látták 12­ 1 óra közt, de hogy gyermekrablás vagy gyilkosság történt volna, annak semmi nyoma. Május 22-én már a vizsgálóbíró, a bíróság elrendeli, az ösz­­szes most fogva levő vádlottak és még egy csomó embernek letartóztatását, azt mondván végzésében is : „Állítólag vallási célból elköve­tett gyilkosság címén.“ Itt jelentkezik először tel. törvényszék a rituális gyilkosság gondolata. Állítólag vallási célból elkövetett gyilkosság, hogy ki állítja az nincs az aktákban , hogy a károsult, a sértett fél, vagy a fiskus állítja-e, az nincs megmondva. Mikor az megtörtént, beavatkozik a parla­ment a dologba, beavatkozik a sajtó, és bele­viszik a közvéleményt a kérdésbe, pedig sem a parlamentnek, sem a sajtónak semmi köze a do­loghoz. Az ítélő, vagy ítélni hivatott bíróság né­zetének függetlenségét tisztelni kell mindenki­nek a koronától le, egész a csapszékig. Ez az ügy azonban csapszéki tárgyalássá tétetett, de nem a tisza­eszlári sakterek ellen, — hiszen ha csak azok ellen tétetett volna! — hanem tétetett a világon létező összes zsidók ellen, az antiszemitizmus összes erejét közpon­tosította e közül az ügy körül, és ha beszél is a magán­vádló úr a félvilágról és nem tudom, mi­féle pénzről. Mondhatom, hogy az a félvilág, meg az a sok pénz nem csinálta azt, hogy a tisza­eszlári zsinagóga kapujában támadtassék meg a világ összes zsidósága, hogy onnan támadtassék meg Saul és Jefte és onnan támadtassék meg, mint a magán vádló úr tette, még maga Jehova is, aki szerinte nem szeret, hanem csak haragszik és gyűlöl, hogy annak a zsinagógának kapujá­ban támadtassanak meg a zsidók szent könyvei, melyek nekünk keresztényeknek is szent köny­veink és hogy onnan hirdettessék az a féktelen, az az ádáz gyűlölet minden ellen, ami zsidó, akár magyar, akár nem magyar, akár birto­kos és gazdag, akár szegény, és kiadassák a jelszó, hogy Magyarországot meg kell menteni a zsidóktól. Azt mondja magánvádló úr, hogy Európa zsidósága vagy hatalma, nem is emlékszem ho­gyan mondta, mozgásba jött a sakterek érdeké­ben. Nem, én nem láttam, hogy mozgásba jött volna. Igenis, érdeklődés utóbb volt, de volt ak­kor, mikor egy lelkiismeretlen sajtó és lelkiis­meretlenül felizgatott közvélemény az összes zsi­dóságot tette felelőssé egy állítólagos gyilkos­ságért, amely, hogy elkövettetett volna, még be sem volt, máig sincs bebizonyítva s amikor az összes zsidóságot tette felelőssé, akkor igenis, erkölcsi kötelessége lett volna az összes zsidó­ságnak talpára állani és tiltakozni az ellen és elkövetni a törvényes becsület utján mindent, egy ily irtóztató vádeljárásnak meggátlására. Ha nem tette a zsidóság, ha nem tette volna, gya­lázat nevére ! ha megtette ezt s amennyiben megtette , becsületére válik, mert nevét, múltját, becsületét, vallásának tisztaságát védelmezte, hogy ilyen szenynyel ne mocskoltassék az be. Mert minden felekezet, — nemcsak a zsidók — minden felekezet azt tette volna annak a he­lyén, sőt sokkal többet tett volna. A sajtó kimondta a gyilkost mielőtt a gyil­kosság be lett volna bizonyítva. Napról-napra irtóztató cikkek jöttek, melyekben minden vád­lott, minden sakter oly egyénként lett leírva, hogy vérszomjazó szemekkel miként várja szűz leány áldozatát, miként feni kését, miként gyil­kolják, miként veszik vérét, miként tobzódnak a szűz lány vérével. Szemközt állíttatott a zsidó sakterrel, a szenynyessel, a piszkossal, az em­­berevővel, az embervért ivóval, a gyilkossal, a szenvedő anya és annak képe glóriába foglalva, hogy a keresztényben és emberben, minden em­berben rejlő s boszul lihegő hiénavérnek utolsó esepje is boszúért kiáltson az égbe. És mikor történt ez? Akkor, mikor még a bíróságnak nem volt módjában, hogy igazságos és hatalmas szavát hallassa ez ügyben. És miért történik ez ? Azért hogy akasztófára juttassanak olyanok, kik ellen­­ a bíróság még nem tudott összeszedni egy jótányi bizonyitékos sem. Megtámadtatott maga a védelem ; barátom és védőtársam Funták előterjesztésének első szavaiban megemlékezett erről. A társadalomnak nem ismerem szentebb jogát mint a védelmet. Mikor Istennek szolgája a haldoklót meggyón­tatja, mikor a tudományok bajnoka halálos se­besültnek sebeit bekötözi és mikor a jogász és az emberbarát az ártatlanul vádoltakat, vagy a bár bűnösöket is törvényesen védelmezi, akkor sem az isten szolgájához, sem az orvoshoz, sem a védőhöz tilos, bűnös szennyes kézzel hozzá­nyúlni nem volna szabad. Irtassék ki valamely népből vagy nemzet­ből a védelem jogának szentségébe vetett hit, legyen közzsákmánya az az intézményének, a maga szentségében ép oly magasan áll mint maga az igazságszolgáltatás és mely sokszor a vádlottaknak utolsó menedéke, akkor majd meg­lássa magánvádja, nem igazságszolgáltatás lesz többé azon népnél, azon nemzetnél, hanem a szen­vedélyeknek gonosz,embertelen, becstelen és szeny­­nyes játéka. Akkor nem a bírónak lelkiismerete szabja meg az igazságot, hanem a felzaklatott töme­gek szenvedélye és akkor nem lesz a kérdés hogy mi az enyim, azaz enyim maradjon, és ami tied legyen a tied, hanem akkor az lesz a megoldás, hogy a mi a tied az legyen az enyém, és ha ez nem megy sima kézzel, megy gyilokkal és üszőkkel. Voltak idők nemzetünk történetében, midőn a védelem joga megszoríttatott, de azok az idők szomorú idők voltak. Legjobb hazánkfiainak ki­hullott vére jelzi azokat a nyomokat, amelyek azon idők emlékezetéhez vezettek, és itt egy lelkiismeretlen izgató tömeg nem irtózott vissza attól, hogy magát a védelmi jog szentségét meg­támadja, nem azt mondta,­­ még a támadás is álnok volt, — nem azt mondta, hogy a védelmi jogot korlátozni kell, hanem amely bűnnel alap­talanul vádolta a vádlottakat, azon bűnténynek minden utálatát akarta reá­venni magukra a védőkre, és nem volt ember, aki ne bántalmaz­­tatott volna a gyanúsítások legundokabb nemé­vel, a megvesztegetéssel. Azon sajtó előtt meg volt vesztegetve a tudománynak, a közéletnek minden bajnoka. Azon sajtó előtt a nemzet képviselőtestületében is alig volt már 50 ember, aki nem a zsidók zsebében lett volna. — Hozzászóltak a kérdés­hez nagy elmék, nagy jellemek korszakunknak fényes büszkeségei : Renan, Hugó Viktor, Kos­suth Lajos, és ha nem mondta is ki nyíltan a sajtóban, mert talán nem merte, de terjesztette némely antiszemita a nép közt még azt is, hogy egy Renan, egy Hugo Viktor, egy Kossuth La­jos is meg van a zsidók által vesztegetve. Idáig fajult el az az eszme és az az irány. Nem ! Sem eszme, sem irány. Egyszerűen csak buta szenvedély. Idáig fajult el, hogy nem volt előtte más semmi sem. De meg volt ennek a maga célja, meg volt ennek a maga rendszere. Célja volt terrorizálni a bírákat, célja volt ter­rorizálni a vizsgálat közegeit, célja volt terrori­zálni a sajtót, hogy a terrorizmus terhe alatt minden féktelenséget el lehessen követni a zsi­dók ellen, hogy Eszláron ki lehessen fosztani a a templomukat, beszenyezni szentségüket és az ország minden részében piszkolni, a gyűlölet a megvetés sorába letiporni lehessen őket és az ország egyik-másik részében éjjel-nappal neki lehessen rontani a holtaknak, hogy ki lehessen azokat rabolni. Ez volt a célja s e terrorizmus ezen nap­jaiban folytattatott a vizsgálat tovább, hogy ri­tuális gyilkosságot akartak készitni, nemcsak világosan benne van a hivatkozott végzésben, hanem amint védőtársaim és barátaim nem egyszer hivatkoztak rá, azért lett a peéri akta is megszerezve. De megszerezve lett nem a törvényes ítélet, nem az első, másod és har­­madbíróságok ítélete, még legalább hű képét nyújtotta volna annak, hogy milyen bolond­ság történt akkor. Nem az, hanem megsze­rezve lett egy szegény együgyű lelkipásztornak a maga beadta szimplicitásával matrikulába bevezetett képzelődése, az u. n. peéri rituális gyilkosságról, az lett megszerezve, hogy kirívó színben legyen feltüntetve a rituális gyilkos­ságnak történeti bizonyossága; de nemcsak ez, hanem beküldetett ide a vizsgálóbíróhoz , mert a vizsgálóbíróság, itt megjegyzem, nemcsak minden szennyes feladás letéteményezésének tekintetett, s azért örömmel jöttek ide névtelen levelek, és a rituális gyilkosságra vonatkozó fel­világosítások. Beküldetett ide gondolom a buda­­­pesti postáról a receptum, hogyan kell készíteni kóser lisztet, és hogyan kell készíteni az áldozó lisztet keresztény szüzek vérével. Itt van a vizsgálati iratokban az iratjainak 90 tételszáma alatt s abban a következő foglal­tatik : — nem olvasom el mind, mert a tek. törvényszék becses figyelmét nem akarom ily haszontalansággal fárasztani. — Az áldozóliszt készítése ártatlan keresztény szárított vérével történik. Rendesen szüzeket választanak a tal­­mudnak azon tana szerint: „az eretneknek — kereszténynek — legjobbikának vedd vérét !* Az igaz, hogy ez a talmudban nincs. „A jelen­lévők a vérből haza is visznek, mivel a küszöb körül a falat befrecskelik, mi tekintélyüket nö­veli. Az áldozatot összedarabolják, kiki egyrészt elás, vagy más módon eltünteti.“ íme, ilyet küldtek ide a vizsgálóbiró úrhoz s az rávezette „figyelembe vétel végett a vizsgálati iratok­hoz létetik.* S nemcsak figyelembe vétel vé­gett, hanem amint fel lett az már egy alkalom­mal olvasva a vizsgálati iratoknál egy végzés­ben világosan kimondja, hogy mindinkább vilá­gossá válik, hogy Solymosi Eszter holttestét is eldarabolták és különböző helyeken ásták el. És e nézethez hozzájárul a főügyészi helyettes. Pe­dig miért vált az eldarabolás bizonyossá ? Látta valaki? Nem­ senki. Mondta valaki, hogy meg­talált egy darabot ? Nem, nem abból egy mor­zsát sem. Hát mire alapította a vizsgálóbíró azt, hogy szétdarabolták? Itt van a receptum, hogy az áldozatot szétdarabolják és abból kiki­álás egy darabot. De még ez sem elég jellemzésére a vizsgálati eljárásnak, és azon eszmének, mely a vizsgálat közegeit vezérelte. Egy esetet modok el a vizsgálati aktákból. Nagyon ajánlom a magánvádló urnak is. Tanul­mányozza azokat, mert sok tanulság van azokban. Ezt a szerencsétlen vádlottat, Braunt egy napon elfogják, házkutatást tartanak nála, és ta­lálnak nála egy kis papirosban valami vörös port és arra rá van irva: „Krachmetblüh.“ A vizsgáló­biróság és közegei a szót nem értik, Ballagi szó­tárában nem találják, a Talmudban hiába keresik, nézik a port, színe veres, csaknem mint a vér, szagolják, ízlelik, bizonyosan keresztény vérnek, szűz lány vérének kell lenni, megkérdezik a gyógyszertárost, mint szakértőt, mi lehet ez, és hogy csinálják-e, és hogy árulják-e ezt a gyógy­szertárban, mert Braun kihallgatatván azt mondta, hogy ez vércsillapító, elállító por és a gyógytár­­ban árulják, ő is ott vette, de neki a sakternek el nem hitték. Megkérdezték a patikában a patikárus is azt mondja, de neki sem hisznek, hanem felküldik a port az országos művegyész­­hez, megkérdezve mi ez, hol veszik, miből készül, mi a neve, mit jelent, mire használják. És ott van az iratok mellett dr­ Feldetár Emil orszá­güvegyész véleménye, hogy az bizony nem egyéb, mint gyanta, hozzátörve valami olyan formaszerű, a­mivel a cigány a hegedű vonóját keni. (Derültség.) Veres azért, mert olyan a ter­mészete, hogy veres. A neve Drachen-Bluth a gyógyszertári neve Languis draconis. És hajdanában és most is használják seb­zések alkalmával a vér elállítására. Igaz, hogy a vizsgálóbíróság nem sietett ezen orszá­gvvegyé­­szeti véleményt a hírlapokban köztudomásra hozni, mert a magyar nemzet, a mi jó magyar népünk bármiként izgassák és gerjeszszék fel benne a szenvedélyeket, hogy józan eszét elveszítve, mi­kor ily komikumot lát, észre ne vegye, hogy mi­ként komponálta a vizsgálóbiróság a rituális gyil­kosság egész meséjét. Névtelen levelek mint depozitumok találtattak a vizsgálóbiróságnál. Következnek aztán a tömeges elfogatásos, zsidókkal telnek meg a börtönök itt is, másutt is. Tavaly volt az nálunk, mikor minden zsidó törvényen kívüli állapotban volt, mikor nem kérdeztek tőle, hogy igen-e vagy nem igen, ha alibijét nem tudta bebizonyítani, elvele a börtönbe. Felügyelet alá veszik, vagy pandúr­­lovasok előtt hajtják. Azt mondja a magánvádló úr, hogy a fél világ pénze és hatalma működött itt. No ugyan gyönyörűséges hatalom volt az, a­mikor a zsidóknak nem volt nyugta, mikor Magyarországnak egy nagy val­lásfelekezete terrorizmus alatt állt, mikor nem volt egyetlen egy Magyarországon, mely pártját merte volna fogni, nem a zsidóknak, hanem a törvénynek s felszólalt volna az elkövetett tör­vénytelenségek ellen. Ha a fél világ hatalma és pénze lett volna itt, akkor ez a tunya per nem tartott volna egy évig, hanem eldőlt volna hamar. De nem csak az itteni hatóság és ebben látom egyénileg a mentséget a vizsgálóbíróság ** 3

Next