Budapesti Hírlap, 1883. szeptember (3. évfolyam, 241-268. szám)
1883-09-01 / 241. szám
2 SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (A nemzeti színház) drámabiráló bizottsága, egyhangúlag elfogadta előadásra Dóczy Lajosnak „Az utolsó szerelem 14 című négy felvonásos vígjátékit, melyből húsvéti számunkban közöltünk egy kitűnő részletet. * (Sarah Bernhardt színháza.) A Bernhardt Móric, vagyis helyesebben anyja, Sarah Bernhardt igazgatása alatt levő párisi Port- Saint-Martin színház szeptember 15-én nyílik meg. Színre kerül „F r o u F r o u“ a címszerepben Sarah Bernhardtdal. Ez alkalommal a művésznő e szerepet először fogja Párisban játszani. * (A párisi opera új csilllaga.) F i g u e t k. a. a párisi konzervatórium kitüntetett növendéke, legközelebb lép fel mint szerződött tag a párisi nagy operában .Hamlet11 Ofélia szerepében, örült, mint bármely kedvező sürgönynek, amely pedig főkép Sedan eleste után sűrűn érkezett Franciaországból. A frohsdorfi királyi udvar ime ma már szétmállott, mert a jámbor lélek, ki V. Henrik nevén ez udvar feje volt, ott fekszik a liliomos koporsójában. Bármily jelentéktelen volt is Chambord gróf politikai szereplése, azt az egyet senki nem tagadhatja, hogy jó ember volt, nemes ember volt és lovag a szó teljes értelmében. Chambiorti. Egy francia író, ki az elhunyt trónkövetelővel többször érintkezett, a következő érdekes sorokban emlékezik meg róla : Chambord gróf társaságban a legszeretetreméltóbb gavallér volt, és áldott jó szivéről sokan tehetnek tanúságot. A sors nagyot hibázott, midőn bíboros bölcsőbe helyezte, ha egyszerű gazdag nemesnek születik, ki saját kedvteléseinek élhet, százszor boldogabban éli le földi világát, mint Szent Lajos „fehér zászlójának“ örököse. Egyszer leesett lováról, s ez esés következtében egész életében béna volt, s hozzá oly sérülést szenvedett, hogy örökösre többé nem is gondolhatott. Szelid kedélyére ez bobta a mélabús felhőt, mely koporsózártáig el nem hagyta. Mária Terézia modenai hercegnőt vette nőül, ki gyermekkora óta zárdába készült. Állítólag csak azzal a föltevéssel nyújta kezét Ghambord grófnak, hogy nem hitvesének, hanem nővérének fogja tekinteni, s még így is csak gyóntató atyja rábeszélésére adta rá fejét a házasságra. Egy édes reménynyel indult neki az új életnek, hogy talán sikerülend a királyt a római egyház és a pápának teljesen megnyernie. És valóban Chambordból nejének, és gyóntató atyjának befolyása tökéletes bábut alkotott. A modenai hercegnő hozománya tíz millió líra volt, melyhez járult még este- Miksa hercegről, nagybátyjáról reá szállt örökség is, mely szintén több millió forintra rúgott. Az uj házasok Frohsdorfot választék fészekül. A fehér herceg úgy élt itt, mint egy király s környezetét a legrégibb francia nemesség fiai képezték. XIV. Lajos korabeli szertartások szigorúan megőriztettek s minden egyes lovagnak meg volt kiszabott hivatala, így például a „monseigneur“ fölkelésénél több udvari egyénnek kelle jelen lenni s az inget nem volt szabad másnak oda nyújtani, mint Habbénak. Az első reggeli után a gyóntató atya prédikációszerü beszédben fölsorolta a jó keresztény uralkodó összes kötelességeit. Az udvari kápolnában naponta tartatott udvari mise, melyen a gróf, grófné és az udvari személyzeten kívül résztvett az a sok apáca is, kik Franciaországból sereglettek ide s a közeli Lanzenkirchen helységben zárdát is alapítottak. A villásreggelire és a késő esti ebédre az egész udvar a nagy terembe gyűlt. Miután a főmirsall ezüst pálcájával háromszor jelt adott, föltárultak a szárnyajtók és „monseigneur et madame de la France“ belépett s „vive le roi“ üdvözléssel fogadtatott. Ekkor következett a cercle, mely alkalommal a „sire“ megszólítást a világért el nem hagyta volna senki. Az összes épületeken ott díszelegnek a Bourbon királyok liliomos címerei s a királyi korona egyetlen fogatról, livreéről, szerszámról, kocsiajtóról nem hiányzik. Szóval a frohsdorfi élet valóságos királyi udvartartás volt, melyhez képest az egykori hannoveri királynak, Györgynek hietzingi udvartartása szegényes kísérlet volt, pedig itt is ugyancsak igyekeztek, hogy a régi méltóságot megőrizzék. A mi ideje a szegény grófnak a mindennapi áhitatoskodások, mise, udvari ceremónia, elfogadások és a végtelenre nyúló ebédek közben még fönn maradt ; ezt vadászattal szokta tölteni. A környéken órák hoszszant elnyúló bozót benőtte kúszó növényekkel elbontott síkságot bérelt ki, hol Franciaországból hozatott nyulakat tenyésztett ezrivel. Ide lovagolt ki a gróf naponként vadászatra kurta lábú pocnyján s űzte, hajtotta e fürge kis állatokat, melyeket utolérni nem a legkönnyebb dolog volt. És az ily vadászatok eredményének a jó gróf sokkal inkább BUDAPESTI HÍRLAP. (241. sz.) 1383. szeptember 1 A horvátországi zavargások. Tele van a levegő kombinációkkal, mióta a magyar kormány és a volt bán közt kitört a konfliktus, Tisza Kálmán miniszterelnök Bécsbe utazott, hogy ő felségének a halaszthatlan előterjesztéseket megtegye. A politikai körökben a legizgatottabb a hangulat, mert minden oldalon döntő események bekövetkezését várják. Beszélnek magyar kormányválságról, amiből csak annyi felel meg a valóságnak, hogy a Tisza-kabinet utolsó tanácsülésében hozott határozatainak végrehajtásához bizalmi kérdést kötött, de semmi ok nem forog fenn a kétkedésre, hogy e határozatokat a korona jóvá fogja hagyni. Nem ismerjük a kabinettanács által javasolt intézkedéseket, nem vagyunk azon helyzetben, hogy felettük ítélhessünk, következményeiket mérlegeljük. De reméljük, hogy a kormány feladata magaslatán áll s az eljárásban nem téveszti szem elől se az alkotmányos állam tekintélyét, se a magyar politika érdekszféráit. A nap eseményei a következők: I. Tisza Kálmán Bécsben, A félhivatalos „Bud. Corr.“ Írja : Tisza miniszterelnök ma reggel Bécsbe érkezett, rövid ideig tanácskozott Orczy b. és Bedekovics miniszterekkel s azután ő felsége által hosszabb kihallgatáson fogadtatott. Szemben a csaknem példátlan ténynyel, hogy Pejacsevich gróf minden indokolás nélkül vonakodik a legutóbbi miniszteri értekezleteken hozott azon határozatokat végrehajtani, meyek a közös cimtábláknak Zágrábban újból való kifüggesztésére vonatkoznak, habár Pejacsevich gróf maga előbb késznek nyilatkozott azok kivitelére, sőt kötelezte is magát erre, mivel különben a királyi kézirat bizonyára nem utalt volna arra. Tisza miniszterelnök előterjesztette ő Felségének a magyar kormány javaslatait a módzatok iránt, melyek mellett ama határozatoknak végrehajtása most szándékoltatik. A határozat ezek iránt a legrövidebb idő alatt meg fog hozatni. II. A helyzet Zágrábban. A horvát fővárosból jelentik, hogy a nemzeti pártnak jövő hó 6-ra hirdetett gyűlése aligha lesz képes tisztázni a helyzetet, mert a párttagok nincsenek egymással a szükséges egyetértésben, a szélső ellenzék nem szándékszik tényleges hatalmát elejteni s a pártérdekekre a személyes tekintetek vannak befolyással. Nagy feltűnést keltett az a hir, hogy Sengi pénzügyi tanácsos leánya cédulát talált az utcán, melyre fel voltak írva mindama német és magyar lakosok, valamint magyar érzelmű horvátok nevei, akiknek ablakait a csőcselék beverni készül. A cédula átadatott a rendőrségnek. A helyzet a városban egyre komolyabbá válik : a városi nép nem mer a környékre kirándulni, mert a nép minden úri népet inszultál. Általán az a benyomása az egész népmozgalomnak, hogy azt nem politikai eszmék, hanem osztályérdekek és szenvedélyek mozgatják s a nép előbb csak a magyarok ellen lázong, de aztán az urak ellen készül fordulni. Hoffmann polgármester kérdést intézett az iránt, ki állította Dávid pénzügyi igazgató lakásához az őrséget és miután ez nem a város részéről történt, óvást fog ellene tenni, nehogy e miatt a városnak költsége és kellemetlensége legyen. Valami nagy mester azt írta Budapestről egy zágrábi vendéglősnek, hogy tartson készen tizenkét szobát Pesty Frigyes számára, akit Horvátország kormányzójává nevez ki a király. Ezt a tréfából költött hírt nemcsak a vendéglős hitte el, hanem elhitték komoly horvát politikusok is, akiknek a szemében nagy szálka ez a mi derék tudósunk, a mióta könyvet irt Horvátországról. Szörnyen félnek tőle s az a tréfás hit nagy ijedelmet okozott. III. A hivatalos körökből. A „N e m z e t“ igen élesen kel ki a volt bán vakmerő eljárása ellen s csodálkozását fejezi ki, hogy most ellent mond a koronatanács ama határozatának, királyi parancs ellenére, melynek végrehajtására Bécsben késznek nyilatkozott, sőt még a katonaságot is sokallta, melyet a kormány az ő rendelkezése alá bocsátott. A volt bán utóda felől sokféle kombináció kering. Legerősebben tartja magát Joszipovics gróf jelöltsége. A zágrábi horvát körök újabban Erdödy István jászkai nagybirtokos nevét emlegetik. A Vukovárott megjelenő „Sriemski Horvát“ című hetilap az osztályfőnök lemondásáról szólva, megjegyzi, hogy Voncsina visszalépése valószínű, Zsivkovicsé azonban nem. A nemzeti párt ismert nyilatkozatához újabban Draskovics János gr., Bartovics István és Zindl Antal járultak hozzá. IV. A helyzet a vidéken. Zágrábból jelenti az „O. ÉM” ismét kétszázad gyalogos ment Zagoriába egy őrnagy vezetése alatt. A katonaság rendeltetési helye Szent-Kereszt (Oroslanje és Krapina közt), minthogy e kerületben az izgalom növekvőben van. A súlyosan megvert bistricai községi jegyzőről azt beszélik, hogy a parasztok irányában tanúsított kegyetlen bánásmódja miatt rendkívül gyűlölt volt s dacára ennek s azon körülménynek, hogy elmozdítása végett földbirtokosokból és parasztokból álló küldöttségek jártak a kormánynál, ez utóbbi mégsem mozdította el. A helyzetet lényegesen komplikálja az a jelentés, hogy Hostárból nyugtalanító hírek érkeznek. E szerint az okkupátt terület horvátjai máris egy követ fújnak a Dráva és Száva közt lakó testvéreikkel Nagy Horvátország érdekében. V. A horvát sajtó Az „Agpr. Ztg.“ hasábjain Miskatovics folytatja cikkeit a helyzetről. A nemzeti pártot veszi pártfogása alá, melyet — mint írja — Budapesten félre ismertek és halottnak nyilvánítottak. Pedig ez a párt az egyedül kormányképes a mai viszonyok közt s ezzel kell Magyarországnak számot vetnie. A „Posor“, a szélső párt közlönye felállítja az alternatívát, hogy vagy a bán fog győzni, vagy a miniszterelnök. A címerkérdésben — írja többek közt — ám hajtsa végre a magyar határozatokat Tisza Kálmán maga, de arról tegyen le, hogy horvát ember akadjon reá. E lap várja a döntést, bármilyen legyen is az, de elvárja egyúttal a horvát országos pártoktól, hogy egyetértve fognak nyelvük és nemzetiségük védelmében állást foglalni a harmadik személy- igel szemközt. VI. A bécsi sajtó. Feltűnő, hogy a bécsi lapok közül az úgynevezett „Volkspartei“ lapjai a horvátokkal kacérkodnak, a centralista alkotmányhűek pedig, a magyarság e régi ellenségei most velünk tartanak, reményük, hogy a magyarok segélyével megbuktathatják túl a Lajthán a szlavofil Taaffe kormányt. A „Treue Freie Presse“ többek közt így nyilatkozik : Nem kételkedünk, hogy a magyar miniszterelnök ép oly könnyen megszerzi a korona jóváhagyását azokra a javaslatokra nézve, melyekkel Bécsbe jön, mint ahogy az augusztus 21. és 22-iki értekezleteken a bánnal szemben javaslatai elfogadtattak. Pejacsevics grófot hihetőleg oly férfiú fogja felváltani, akire a magyar kormány számíthat, akit nem tartóztat a minisztertanács határozásának végrehajtásában a posthumus alkotmányos aggodalom, aki, ha ily aggodalmai vannak, azokat érvényesíti, mielőtt megbízásokat elfogad s tudja, hogy a horvátorsz. kormány főnöke a magyar minisztérium orgánuma s okvetlenül kötve van ennek határozásaihoz. De a Pejacsevics vonakodása a magyar minisztérium auktoritását annyira kompromittálta s a horvát ellenzéknek annyi okot adott, hogy kérdenünk kell, honnan vett a bán bátorságot a korona nyilvános s ünnepélyesen kijelentett akaratával szembeszállni ? Mióta vannak az osztrák császár és a magyar király kormányában oly tisztviselők, akik átveszik a megbízást s utólag alkotmányos aggodalmak ürügye alatt a végrehaj-