Budapesti Hírlap, 1883. szeptember (3. évfolyam, 241-268. szám)

1883-09-17 / 256. szám

ill. évfolyam 256. szám. Budapest, 1883. Hétfő, szeptember 17. Budapesti Hírlap Előfizetési árak : Égési évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy héra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai Jó 11 ef. Egyes szám ára 4 kr. — Hirdetések dijszabálya szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal IV. kerület, talap-utca 16. szám. Fiume ügye. Leszámolni a horvátokkal elkerülhetetlen szükséges. Régóta beteg a viszony köztünk és köztük, s csak, mert mindenik fél kerülte a konfliktust, és az abból származó veszedelmet, húzódott oly számos esztendeig a kelletlen állapot. Elvégre kitört a válság, nagy erővel tört ki. A horvátok bontották fel a létező rendet, botot fogott a csőcselék, fegyvert a nép s szitokkal támadta Magyarország állami fensőbbségét és becsületét. A horvát kormány tehetetlennek és korrumpáltnak bizonyult s azonnal elpártolt tőlünk a felkelőkhöz ; a horvát nemzeti párt, mely a törvényes alapot elfogadta s mint kormánypárt szerepelt Zágrábban s Budapesten, rögtön Magyarország ellen fordult, szította és bátorította a zendülőket. Bécsbe bizakodtak. Nem hitték, hogy Magyarországnak módjában lesz megfékezni a lázadást. Most, mikor mindnyájan kudarcot vallottak, kompromisszumot szeretnének, hogy minden maradjon úgy amint volt, csak még egy pár horvát „sérelem“ orvosoltassék, azaz újabb befektetéseket kérnek s hogy a számlát Magyarország fizesse. Mi azonban nem igy képzeljük a horvát kérdés megoldását, mintha nem történt volna semmi, mert mi nem akarjuk, hogy Horvátországban akkor legyen felkelés, mikor pár úriembernek eszébe jut csinálni, hanem tartós rendet akarunk és végleges megoldását minden „kérdésnek.“ Clara pacta, boni amici. E kérdések közt egyik legelső a fiumei. Ki ne gondolt volna rá e napokban, a tenger gyöngyére ? Vasutaink — a magyar pénzen épült magyar államvasutak — síneit felszaggatták, indóházait megtámadták, hivatalnokaik életét fenyegették, Fiumétól elszakítanak bennünket, ha a katonaság meg nem szállja a vonalat. 1848—49-ben horvát bandák megtámadták a várost, kiűzték Fiuméból a magyar hatóságokat s elfoglalták a magyar korona drága kincsét maguknak. Mégis Fiume hű maradt és nem vált horváttá. Azóta lett csak Fiume igazán nagy jelentőségű magyar várossá, mióta kikötője a bolti termények kapuja jön. És ezen Fiume forog a legnagyobb veszélyben, hogy a horvátok elveszik tőlünk, mint mondják is követelőleg minduntalan. Hogy Horvátországgal mi lesz, megválik később, hogy Fiume birtoka Magyarországnak örökre biztosíttassék, tovább ne halasztassék. A regnikoláris deputációk ki voltak küldve, a törvény betűjének elég létetett. Nem egyeztek meg semmiben, nem végeztek semmit. Jelentéseiket elő fogják terjeszteni mandatáriusaiknak, lesz tehát alkalma foglalkoznia a fiumei kérdéssel, az ottani városi tanácsnak valamint a magyar országgyűlésnek. Miként fogja a magyar kormány és az országgyűlési többség a fiumei kérdést elintézni ? Ez a nagy dolog, mely elől kitérni nem lehet és nem szabad. Azon hir érkezik — a Bilancia írja — hogy Szapáry Géza gróf kormányzó és Csotta János lovag polgármester lemondanak állásaikról. Miért ? Azon sötét gyanú keletkezik lelkünkben, hogy a fiumei ügy tervezett megoldása miatt? Talán tudják, hogy a kormány mint akar eljárni s nem tudnak vele egyetérteni, szándékaiban megnyugodni ? Nem akarnak osztozni vele a felelősségben ? Horvátországért feláldozni Fiumét ? Lehetséges volna ez ? Nekünk e város fontosabb, mint amaz ország. Ha csak Szapáry gróf távozásáról volna szó, nem tűnnék fel, ő már esztendő óta készül fényes és kellemes állását elhagyni, családi okokból és mert nem mindig értett egyet a kereskedelmi minisztériummal. De hogy Ciotta is lemond, igen feltűnő. Nem a személykérdésre fektetjük a súlyt, hanem az azok mögött rejtőző dolgokra. Mik készülnek Fiumére vonatkozólag; mit főznek a kormány konyhájában? Szapáry Géza gróf jóindulatú magyar mágnás volt, ki tudott reprezentálni és kit Fiuméban kedveltek. Ám helyére, ha távozik, a jelen viszonyok közt, erélyes és tevékeny kormányzót kívánunk Faimének, ki a közigazgatást is értse, politikát is tudjon csinálni. Politikát többféle irányban: hogy a várost és kereskedelmét fejleszsze, hogy a horvátokat kiszorítsa, hogy a magyar nemzeti szellemet terjeszsze. De hol talál a magyar kormány erre alkalmas embert a felső házban? A polgármesteri állás Filmében nem kevésbé fontos reánk nézve, mert a város municipális szervezete folytán igen sok függ attól, milyen szellemben vezettetik a polgárság ? Ciotta úr tizenegy év alatt sok szolgálatot tett polgártársainak és hazájának. Minek kell a horvát válsághoz fiumei válság ? A „BUDAPESTI MAP“ TÁRCÁJA. Az ember tragédiája a színpadon. (Paulay Ede ur székfoglalója a Petőfi-társaságban.) — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. —* „Híres, borongós őszi nap- gyülekezők egybe a „saison morte“ után ma először az ország második szépirodalmi társasága , a Petőfi társaság. Megszoktuk már a fővárosi közönségtől, hogy, ha csak szerét ejtheti, tömeges megjelenésével adja jelét a szépirodalmi felolvasások iránt való — mondhatjuk előszeretetének. A szépnem és a tanuló ifjúság : e kettő a leghálásabb és legállandóbb publikuma a felolvasó üléseknek, s ugyancsak szakadjon az eső, hogy e kettő a dicséretes tradícióhoz hűtlenné váljék. A magyar sajtó országra szóló ünnepélyt rendez, a főváros előkelő közönsége már hetek óta készül a nagy napra. Azonközben beborul az ég, minden pillanatban félünk, hogy na most szakad nyakunkba az eső, s ime a mi közönségünk nem riad vissza, délelőtt tódul komoly múzsák hajlékába , szellemi villásreggelire, délután meg a főváros paradicsomába . A Margitszigetre, élvezve áldozni a felebaráti szeretet, a könyörületesség oltárán. Hanem mi ez ? Minő új alakok itt a „Kisfaludy “-teremben ? A diákság az ott szorong a korlátok mögött, mint rendesen s mohó étvágygyal szed magába prózát és verset. A hölgyközönség soraiban is sok kedves ismerős arcra találunk, kiket talán csak itt láttunk és másutt soha. De hát amazok az ismerős és itt mégis ismeretlen arcok? Talán az eső elől menekültek ide? Itt egy színésznő, ott egy színész, emitt egy harmadik, negyedik s a jó ég tudná , hányadik. Ha jól megnézem, itt van az egész nemzeti színház ! Na persze, hisz ezt előre is tudhatom róla. Paulay úr, a nemzeti színház drámai igazgatója tartja székfoglalóját, őt jöttek meghallgatni a szokatlan vendégek. Aztán még egy másik magyarázatja is van a dolognak. Tudják már önök miben fáradozik Paulay úr. Az Ember tragédiájának, Madách ez örökbecsű drámai költeményének a színre hozatalán. Több mint 90 személynek jut e remekműben tenni való, több mint 90 művésznek és nem művésznek kellene bebizonyítania, hogy az „Ember tragédiája“ színpadon is végig játszható. Természetesen, Madách műve, úgy amint van, nem vihető színpadra. Drámai költemény ez, melyben a cél is drámai, a cselekvény is drámai, de nincs korlátok közé szorítva, eldobja magától a dráma szigorát, egyszóval: nincs színpadra írva. A nemzeti színház igazgatója tehát, mint azt mai székfoglaló beszédében mindjárt előre bocsátó, arra vállalkozott, hogy színre alkalmazzon egy oly művet, mely nem íratott színpadra. Hogy és miként járt el e munkájában, arról székfoglalójában adott számot. Mindenek felett Göthe Faustjának színre hozatala volt az, mi föltett szándékában támogatta. S itt rövid történetet adván a Faust-előadásoknak, megjegyzi, hogy ő nem követte ama bécsi színház példáját, mely a Faustot három részre osztva, három este hozta színre. Ez fáradságos, s ha még annál műértőbb is a közönség, kimeríti azt. És különben is, amit nem lehet drámailag érdekessé tenni, azt nem is lehet színpadra vinni. Szerinte, ha Faust két részét egynek vesszük, az Ember tragédiája alkalmasabb az előadásra, mint amaz. Mindezeknek előre bocsátása után számot ad arról, amit mert. Kimutatni kívánja, hogy a színpadnak nem hozta áldozatul a költeményt. Mindössze 4000 versből áll a költemény, a dalok leszámításával. Két estére nem oszthatta, mert a cselekvénynek nincs megálló pontja. Több színből kihagyott egész részeket, jeleneteket- így az első színből a csillaggömbök stb. elvonulását az úr trónja előtt, és pedig egyszerűen azért, mert nem lehet valószínűvé tenni s csak ártana a hatásnak. A 3-ik szinből a nymphák megjelenését, a 6-ikból az égő városokból özönlő vad csoportot, a 8-dikban veszedelmesnek tartotta egy csalódott öreg embert mutatni be, ki borba fullasztja bánatát, a végső szinből pedig kihagyta a sírba ugrándozó embereket és a 13-ikból, hol Lucifer Ádámmal repül. A 4000 versből 2500 maradt meg s ilyenformán az egész darab előadása nem tart tovább, mint pl. az Othellóé vagy a Lear királyé. Az egészet öt szakaszra osztotta, egy előjátékkal. Az öt szakasz egyes képei egy-egy fontosabb mozzanatot mutatnak fel az emberiség történetéből. Ádám mindvégig öntudatos, Éva ssexuunk 8 oldalt tartalmaz.