Budapesti Hírlap, 1883. október(3. évfolyam, 270-300. szám)

1883-10-10 / 279. szám

l­ tozott, mert tévesen alkalmaztatott. A vezetés volt rész. Jól kell tehát vezetni, nehogy az újabb áldozatok is kárba veszszenek. Not measures, but men. The right man, on the right place, — magyarán, embert a gátra — ez lesz a csángó ügy legjobb megoldása. Nagy érdeklődéssel tekintünk a viták elibe, de nem mintha szép beszédeket szeret­nénk hallani, hanem mert a kormány elhatá­rozásairól kívánunk értesülni. Hogy akarja-e folytatni a magyarok hazatelepítését vagy sem és ha igen, jövőre mi módon fog gondoskodni arról, hogy a jövevények azonnal új tűzhelyeik és családi exisztenciájuk megalapításához fog­hassanak, a­helyett, hogy vállalkozóknak ki­adassanak haszonbérbe. Mert nekünk erős meggyőződésünk, hogy az első kísérlet kudarcát a telepítés elhibázott módjában, a kormány félrendszabályaiban kell ke­resnünk s okulva a múltakon jövőre a telepítést több szerencsével folytathatjuk, ha a kormány nem lesz zsugori, ha a kormánybiztos nem lesz könynyelmű. Mert hogy az alsó megyékben a magyarság szaporítása nagy politikai fontos­sággal bír, hogy ott hely van elég, és hogy a bukovinai és moldvai magyarokat behozni és nemzetünknek megtartani helyes és szüksé­ges , az iránt bennünk nincs kétség ma sem, és mi e célt fel nem adjuk, kívánjuk, hogy az országgyűlés is felkarolja. Nagy György úr kormánybiztosi működésé­ről s a csángó telepítésről veszszük a következő adatokat: Letelepíttetett, Hertelendyfalván 151 család 401 lélekkel Nagy-Györgyfalván 262 „ 860 „ Gyurgyevón 645 , 2199 , Összesen 1058 „ 3460 * Ebből vissza is mentek, el is széledtek, el is haltak. Mennyi van meg e népből, kérdés? Ezek között Nagy György által kiosztatott leginkább ideiglenesen és befizetés mellett Nagy Györgyfalván 175 házhely és 417 kát. híd. f. Gyurgyevón 560 * és 1603 „ „ „ Hertelendyfalván________________62 „ , „ Összesen 735 házhely és 2082 „ „ „ A nagy-györgyfalviak 400 négyszögöles, a gyurgyevóiak csak 20 négyszögöles belsőséget kaptak, a hertelendyfalvaiak a régi marienfeldi községben helyeztettek el. E földek leginkább tengerivel vettettek be. Szántásra azoknak, kiknek igájuk nem volt 939 frt előleg lett kiosztva. Ingyen vetőmag 100 mé­termázsa osztatott ki. A népből elszegődött Cselédnek 34. Hónapszámosnak 280. Aratónak 691. Összesen 1005 lélek. Július 10-ig, míg Nagy György kormány­biztossága tartott, az élelmezés 3 hétig az után adott élelmi­szerekből futotta, azután élelmezés került 7394 frtba ; az összes kiadás volt 71.587 frt, az összes bevétel 15.312 frt, a csángók függő adóssága volt 6307 frt, melylyel leginkább a faanyagokért tartoztak. A fát a dunai szigete­ken a kincstár ingyen engedte vágatni s az ácsok, az ideig 1605 nyárfát vágtak volt ki. A kórházra 1000 irtot a csángó egyesület adott s az 29 ágyra volt berendezve. Minthogy azonban múlt hóban 800 beteg volt, a kórház igen szűknek bizonyult. Nagy György a telepeket Gromon Dezső­nek úgy­szólván leltározva adta át s a jegyző­könyvet­­mindketten aláírták- A számadásokat a minisztérium egyik tisztviselője vizsgálta át. Ezenkívül Nagy György véleményes je­lentést is nyújtott át Gromon úrnak, a helyzet­ről és a teendőkről. E jelentésben elmondatik, hogy a két öböl­­zetben van 17,914 hold, de ebből a vallásalap, a régi telepesek, az ármentesítő konzorcium jussa és a vízszabályozási előterek elvesznek annyit, hogy új telepítésre marad .... 5773 kát. hold és a kiirtandó vojlovici erdő . 1200 „ „ Összesen 6973 kát. hold, a mi 10 holdjával számítva 697 családnak elég, bejött pedig 1058 család s igy 3—400 családnak az „ígéret földjéből“ ezúttal nem jut. De azon földek sem mind készek, részint irtandók, részint a belvizek még ezentúl leveze­tendők. Kioszthatók leendettek­tésnél Nagy György szerint Hertelendyfalván Nagy-Györgyfalván Gyurgyevón a végleges telepi­ 2200 hold 2514 „ 5259 „ Összesen 9973 hold ebből 3400 hold rétség, 3600 hold erdő. E földek minőségére nézve jellemzők a kö­vetkező sorok : „kiválóan kívánatos a belvízsza­­bályozásnak mielőbb keresztülvitele, miután e nélkül az egész ármentesítés célját téveszti.“ Más szóval e földek nagy része mocsár s a csán­góknak az egész nyáron földeiket vízmentesíteni kellett volna, hogy őszi el szánthassanak. Persze, hogy ez irányban semmi se történt. Nagy György „számítása szerint e helyen véglegesen telepíthető lesz 500—600 család, a többiek végleges telepítésére elegendő föld van a többi dunai öbölzetekben s ezek ármentesi­­tése iránt az intézkedések már most megteen­dők lennének“. Természetesen ez irányban sem történt semmi intézkedés. A népnek addig „családonként 2 hold föl­det bevetve adni“ s az embereket dolgoztatni kellene úgymond. Minthogy mindeniknek első gondja, hogy kenyér után lásson „ha lakházaik felépítésére a legnagyobb szigorral nem ösztönöztetnek, félő, hogy a bekövetkező tél, hajlék nélkül fogja őket találni.“ Ezen jóslata Nagy Györgynek, sajnos, beteljesült. „Méltóságod megbízatásának legfontosabb része — írja július közepén Nagy György Gro­­monnak — a községek rendszeres szervezése. Ezt csakis azáltal vélem elérhetőnek, ha azok számára jó elöljárókat, jegyzőt, tanítót és papot alkalmaz, miután ilyenek­­ nélkül a községek rendszeres fejlődése és jóléte nem képzelhető.“ Azt hisszük, ha e tanácsot Gromon megfogadja, a csángó telepek bomlása be nem következik. Audiatur et altera pars. Mit végzett, mit dolgozott három hónap alatt Gromon ? A nehéz viszonyok már akkor kezdődtek, mikor ő hiva­talba lépett s őszszel mindenesetre beállott volna. De következik a tél és az a borzasztó. Arra le­gyen most gondja a kormánynak és az ő bizto­sának. —s r. A közlekedési minisztériumban a Rába és Rábca elleni védelemre vonatkozólag két törvény­­javaslat készült el. Az egyik Győr város és Győr­­sziget védelmére vonatkozik s — értesülésünk sze­rint — felhatalmazza a minisztériumot arra, hogy a szükséges védelmi munkálatokat saját hatáskörében készítesse el. Az érdekeltekkel alkudozások indítan­­dók, a­melyek fonalán meghatároztatik azon arány, a­melyben ezen védelmi munkálatokhoz hozzájárulni tartoznak. A másik törvényjavaslat a Rábca és Rába elleni védelmi munkálatokról szól. Ezen védelmi munkálatok társulati úton állítandók elő, de a szük­séges költségek financ­írozását — néhány millióról van szó — a kormány fogja eszközölni törlesztéses kölcsönnel. Egyúttal felhatalmaztatik a kormány, hogy a munkálatokat hajtassa végre. Mindkét tör­vényjavaslat legközelebb beterjesztetik a képviselő­házhoz. — Üljék kentek veszteg, ha a­nyu nem csípi, csak a tiszturak bomlanak. A „karzat“ elhallgat, de megszólal a vád­lott : — Uram ! szolgálati ügy nem tartozik ide. — Ohó ! kiált bíróság és karzat egyhan­gúlag, — szó sincs itt szolgálatról. — Ítéletet! A bíróság sebten kimondja az ítéletet. — Fölebbezek ! kiált kétségbeesve a vádlott. — Fölebbezése elfogadtatik, — válaszol még komolyabban az elnök, — s miután a ka­tonaságnál az elmarasztalt csak a büntetés ki­állta után fölebbezhet, a költségén eszközölt áldomás után fölterjesztem fölebbezését az őr­nagy ur által megalkotandó másodfolyamodású törvényszék elé ; de biztosíthatlak róla pajtás, — tette hozzá nevetve, — hogyha megnyered is a pörödet, ott az általunk megivott bor nem fog „visszakozni.“ Nyelvőreink háta ugyan borsózott volna e díszes szó hallatára, a bíróság és a „karzat” azonban elég jónak találta e szót, hogy az ötle­ten nevethessen. Ha a honvédség intézményeibe oly hamar belejöttek az újonnan áthelyezett tartaléktisztek, mint mi Füzes-Telep városkában a furcsa hadi­törvényszéki eljárásba, akkor az 1883: XXXV. t.-c. által eszközölt „magyar fordítása“ a tarta­­lék­ Dienstlcknek alaposan sikerült. Hogy e hadi­törvényszéki elmarasztalások azonban nem ksap­­tak tulságba, azt bizonyítja azon eset is, hogy a közvádlót egészben „alaptalan vádaskodás“ címen és oly érzékenyen elmarasztalta a bíróság, mint addig a vádlottakat, a per- és egyéb költségeket rajta, mint a kincstár képviselőjén hajtva be ugyancsak sör alakjában.* Helyes-e az, hogy a zászlóalj tisztjeinek összes szórakozását szolgálaton kívül csak a sör­ház nyújtotta, nem akarom vitatni, a tény azonban az, hogy egy oly kis város, melyben semmi szellemi mozgalom nincs, egyebet úgy sem ad­hat s másrészt reggel 5 órától 11-ig, délután fél 2-től esti 7-ig gyakorolva, jól esik egy kicsit pihenni, egyébről is beszélgetve, mint a baka kiképzéséről, egyebet is hallatva és hallgatva mint káromkodást, szitkozódást, mely nélkül a katonaságnál tanítani nem lehet — régi prakszis szerint. A katona legjobban érzi magát bajtársai körében, azok értik meg legjobban, azok a vol­­taképen­ családja, — csoda-e, ha pihenőjét is legszívesebben közöttük tölti. S a füzes-telepi honvédzászlóalj tisztikara fölebbvalóitól se látott egyebet. Mikor a dandárparancsnok, Jánossy ez­redes megjött, tiszteletére diszkoglizást rende­zett a tisztikar ; az ezredes ebben valódi mű­vész, az első díjat nyerte el és igen boldog volt vele. Mikor aztán a zászlóalj bemutatására ke­rült a sor, az ezredes úr legfőbb gondját a bak­­kancsok szögei, a hátbőrönd fehérítése, a szijak festése, a gombok fényes volta képezte. A sze­gény honvédek ruházata pedig oly rongyos, fol­tos, piszkos, hogy mikor esős időben fölhúzzák a folt­ hátán-folt köpönyegeket, a tisztek szégyen­lik a Falstaff hadseregét végigvezetni a városon, az őrmesterre bízzák s maguk mellékutcákon bujdokolnak a laktanyáig. Hja­ szegény az or­szág, a honvédnek jó ruhára nem telik, mert a kedvenc fiú, a közös hadsereg elnyevi az újat, a mostohának csak a letett, a rongyos jut. Láttunk ott a diszkivonuláson olyan ta­risznyákat, mely hat-hét nemzedék „rezervistá­­nak“ volt hosszú, mindenik varrt föl a szalag­jából egy réteget, végre a lgutolsón egész gor­­diusi csomóvá lön a kérdéses szalag, melyen pe­dig egy koldusnak is derogáló tarisznya fityegett. Volt olyan vörös nadrág, melybe szintén hat-hét nemzedék őszült bele, az alját, hogy hosszú ne legyen mindig följebb varrta az apróbb honvéd, most már csaknem a térdéig föl van varrva s a kurta bakkancs térdig ér rajta csakugyan. S midőn ezt az öltözet-tömeget végigszem­lélte az ezredes úr a legaprólékosabb műgond­dal, igy szólott végül a tisztikarhoz : — Meg nem foghatom, uraim, hogy ezek az öltözetek, ahelyett hogy napról-napra jobbak lennének mindig rongyosabbak, roszabbak lesznek. S ez emlékezetes szavak után megparan­csolta a legénységnek, hogy az egyenruhát min­dig javítgatni kell, s a harmincöt napi nyúzás után sokkal jobb állapotban szolgáltatni vissza, mint ahogy kikapták. — Nem is kellene egyéb ezekre, — mondá egy bölcs káplár, — minthogy az ember egy-egy ócska nadrágra ráfoldjon vagy másfél újat, mindjárt jobb lesz. BUDAPESTI HÍRLAP. (279. tiz.) 1883. október 10 FŐVÁROSI ÜGYEK. — Dobra került templomalap. A fővárosi gyámpénztár végrehajtást vezetett a Buda krisztinavárosi templomalap ellen. A bíróság el is rendelte az árverést a Krisztinavárosban 628 hrsz. alatt fekvő ház és udvartelekre s árverési napul november hó 6-ikát tűzte ki, midőn is az ingatlan a megállapított kikiáltási áron alul is el fog adatni.­­ Az 1884-iki költségvetés össze­állítását a tanács mai ülésén befejezte s a számve­­vőségileg előirányzott 146,000 frt deficitet mintegy 30—35,000 frtra szállította le. Azonban függőben maradtak még a városligeti beruházások, a köve­zések, csatornázások és pótépítkezések rovatai, me­lyek a tanács tárgyalása előtt még a szakbizottsá­gok által fognak átvizsgáltatni. A tanács azon hely­zetben lesz, hogy a költségvetést még a jövő hét végén a pénzügyi bizottság elé terjesztheti.

Next