Budapesti Hírlap, 1883. október(3. évfolyam, 270-300. szám)

1883-10-27 / 296. szám

IIi. évfolyam. 296. szám. Budapest, 1883. Szombat, október 27. Előfizetési árak : Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Lukássi József. Egyes szám ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kerület, Kalap­ utcza 16. szám, Esztergom ünnepe. Kétszáz éve volt annak, hogy — októ­ber 9-ikén — Sobieszki János lengyel király vitéz seregével s Lothringen Károly herceg a német császári hadak vezére Párkánynál ta­lálkoztak a Bécstől menekülő török hadak egy részével, kik útjukat erre vették, hogy Esz­tergom és Buda őrségeit erősítsék. Csata fej­lődött, a lengyelek nagy vitézül harcoltak, a tizenhatezer török megfutamodott, a híd lesza­kadt, a seregből csak kilencezer ember mene­­kedett át Esztergomba. Utána ákeltek a len­gyelek és a császáriak. Október 20-ikán ost­rom alá vették a várost s még az­nap elfog­lalták a vizi várost. A török had demorali­zálva volt, máskülönben a hires vár nem jut egyhamar a keresztények hatalmába. Október 27-ikén a pasa a várat feladta s hatezer em­berével szabadon elvonult Budára. Itt gyáva­ságáért megöletett. Sobieszki pedig ezen újabb győzelme dicsőségét is az Úristennek köszön­vén, a Bakacs-kápolnát, mely akkor török mecset vala, felszenteltette s benne. 1543 óta az első misét hallgatta a magyar prímások székvárosában. Ez volt kezdete Magyarország felszaba­dításának a török járom alól. A fényes fegyver­tényt hódolatteljesen tisztelt királyunk ősének s a lengyel nemzetnek köszönhetjük, vajha vissza­adhatnék ennek a szolgálatot, felszabadítván a muszka járom alól Lengyelországot. Magyar sereg nem igen harcolt Eszter­gomnál. Esterházy Pál nádor ötezer emberé­vel a Dunántúli megyékből üldözte ki a tö­rököket s a Tököly párthiveit fenyítette. Szo­­bieszki méltányosabbb volt a magyar pártosok iránt, mint a nádor; közvetíteni iparkodott a császár és a nemzet között. „Je suis le médi­­ateur entre les deux partis envenimés“ írja nénjének Esztergomból, — én közvetitek a két elkeseredett párt között: „Je n’ ai aucun faible pour Tekeli, c’ est la nation hongroise, qui m’ inspire une grande compassion; ils sont bien malheureux“ — Tököly iránt nem érzek semmi rokonszenvet, a magyar nemzet az, mely nagy sajnálkozásra indít, mert igen szerencsétlenek! így a nemes király, ki felszabadítója lett Bécsnek és Magyarországnak, méltó hogy Esztergommal egész hazánk népe őt dicsőítse. Valóban a magyarság akkor igen boldogtalan volt, országa fel volt osztva három részre, a török szultán, a német császár és Apaffy Mi­hály erdélyi fejedelem között, földje elpusz­tult, népe rabságra elhurcolva, urai pártvi­szályban és polgárháborúban; a török ment, a német jött, Esztergomból is német város vált egészen. És ma kétszáz évvel később Magyaror­szág egységes és szabad, Budán székes ki­rálya s városai visszamagyarosodtak, köztük Esztergom már egészen magyar. E példa biztató lehet Lengyelországra, neki is felvirrad még valaha. Ami pedig Esztergomot illeti, melynek prímásai sokáig laktak Pozsonyban s Nagy Szombatban, a város ismét a magyar katholi­­kus egyház központja, mert 1820-ban vissza­jöttek a prímások is ide lakni, s Szent Ist­ván örökét nem többé német egyházfejedel­mek birják haszonbérbe, hanem magyar főpa­pok kormányozzák jelesül. Ezek építettek Esz­tergomnak messze híres templomot, virágzó iskolákat alapítottak, műkincseket halmoztak össze, hercegi palota tekint a Dunába, jóté­kony intézetek veszik körül . Esztergom a magyar uralom és műveltség egyik nevezetes székhelye lön. A tatárok és törökök által el­pusztított város ismét népes, 15.000 lakója iparkodik és kereskedik s igyekszik előre a civilizációval. Esztergomot a pogányság két­szer feldúlta, a katholicizmus háromszor ala­pította . Szent István, IV. Béla és Szobieszki János királyok nevei fénylenek történetében, mely a prímások hosszú sorában külön egy­házi dinasztiával bir. E prímások között sok van, kinek érdemei a haza körül halhatat­lanok. Az esztergomi ünnepély szerény lesz, a krakói és bécsi ünnepeknek kis utójátéka , de történeti jelentősége nekünk nevezetessé teszi. Esztergom vívását követte Budavár bevétele, melyet a főváros is megülni készül. Egyet sajnálunk, hogy az esztergomiak kőoszlopot nem emelnek a nap emlékére. A históriai események legjobban bevésetnek az utókor emlékezetébe, ha kő, vagy ércbe véset­­nek. Ünnepi beszédek elhangzanak, harangok zúgása elnémul, fáklyafény elalszik, a szívek is m­eghidegülnek, az emlékkő áll és miden­­nap mindenkinek elbeszéli újra a történteket. Nem szükség drága művészetnek lenni a kövön, egy emléktábla, egy oszlop is megteszi. A halott vitézek, kik Esztergom körül har­colva elestek megérdemelnék, hogy a felsza­badított város keresztet emeljen dicsőségüknek.­ ­ „BUDAPESTI HIT TÁRCÁJA Az új érseki palota Esztergomban­ — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Esztergomnak, mely most üll a török já­rom alól felszabadulásának kétszázados ünnepét, bármely világváros által méltán megirigyelt két monumentális épülete van: hírneves bazilikája és az új érseki palota, mely méltón zárja be a nova urbe condita számított történelmének második századát. Székesegyházának méltóságos kupolája ma­gasan ragyogtatja a kereszt vallásos jelvényét messze, regényes vidéke fölé, emelve a várhegy történelmi emlékű dombjától. A hercegprimási uj palota ennek lábánál, egyik homlokzatával századok­barnította szikla­tömbjeire és regényes várromjaira, a másikkal a kanyargó Duna tükrére s azon túl a sorsa fölött hajdan határozott párkányi ütközet csatasíkjára tekint. József főherceg, az uj palota magas ven­dége, ki jelenlétével fokozza Esztergom polgárai­nak nagy fénynyel megült örömünnepét, Magyar­­ország történetének egy egy jelentős emlékével találkozik, fejedelmi szállásából kitekintve min­den nyomon. A várhegy északkeleti ormán máig ott áll ujkodott fényében a kisded kápolna, melyben szent Adalbert Géza fejedelem utódjának Vajk­nak, István néven a magyarok első királyának keresztvízzel illette fejét. A magyar Sión dombja századokon által emelte magasba a hazai kereszténység fő székes­­egyházát. Mátyás király idejében s a török hó­doltság korában nagy szerepet játszott erősitett vára. Egy nagy költőnk vére áztatta oldalát, lelte sáncaiban jeltelen sirját. Itt érte halálát Balassa Bálint egy buta török fegyver által, mi­dőn 1594. május 20-kán a Pálffy-vezér lette ke­resztény ostromló sereg soraiban hősiesen vívott a félholdat uraló vár ellen. Vitéz János érsek korában e vár urának, a humanizmus hazai úttörőjének dicsősége, mű­vészi és tudományos alkotásai beragyogták hi­­rekkel Európát. Mint Galeotti említi a földré­szünkön „szétszórva élő tudósok tömegesen gyűl­tek hozzá, mint a tudományok atyjához és ő az újkor múzsáinak lakhelyévé varázsolta Esz­tergomot.“ E tudósok nagyérdekű vitái közben nem ritkán ragyogtató széles ismereteit, elméjének élét és klasszikus latinságát az érsek gyakori vendége Mátyás király. Itt, „in arco strigori­­ensi“ készültek a híres „tabulae directiorum“ Regiomontanus Jánosnak Vitéz felhívására szer­kesztett csillagászati táblái, Európa asztronómu­­sainak két századon át nékülözhetlen e segéd­könyve. Magának Vitéznek kézírását viseli szé­leinek jegyzeteiben most is számos kódex, a külföld által gondosan őrzött s elszórt marad­ványai egykori hires könyvtárának. A hegy tetején olasz stylü fejedelmi palo­tája tekintett szét s fürösztötte képét a Duna habjaiban. Mint Bonfin „Decas”-aiban leírja, a vár ormán emelkedő épület két emeletén vörös márvány folyosó futott végig. Étterme falait a magyar vezérek és királyok s kápolnaszerű csar­nokának oldalait a sybillák művészi freskói érit­­ték. A hegy oldalait és alját jól gondozott lige­tek és virágágyak borították. A szikla falára dűlő egy nagyobb toronynak kristálytükrökkel fedett falai a pompás környék képét verték vissza. Maga a nagy érsek e kerti házból szeretett elmerengeni a szép vidéken erdőbori­­totta halmaival, termékeny síkjaival s a közben kanyargó hatalmas folyammal. Bonfin lelkesülten kiált fel, hogy „valóban oly hely, mely nagy mértékben alkalmas az elmélkedésre és philo­­sophálásra! Simor hercegprímás is előszeretettel von­zódik az előtte rég ismerős és mindig kedves vidékhez. A várhegy ormát gyakorta megmássza sétáin és elkontemplálódik pompás panorámáján, melyet Sattler és Ligeti ecsetjei által is meg­­örökíttetett. Nagymérvű elődjétől azonban nemcsak a természeti szép érzékét örökölte. Hanem a ne­mes ambíciót is : a művészet és tudomány al­kotásaival díszíteni érseki székhelyét, maradan­dóvá tenni főpapsága emlékét. Vitéz egykori alkotásainak a török barba­rizmus által pusztává feldúlt helyein új emléke­ket varázslott elő a hajdan romjaiból. Új palotáját is az egykori érseki lak­he­lyére tervezte. A hetvenes évek közepén még kedvenc eszméje volt, hogy a várhegy magasla­tán, a bazilika egyik oldalán építteti primási lakát, míg a másik oldalra fejedelmi vendégei elfogadására hivatott palotáját szánta. A nékem Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.

Next