Budapesti Hírlap, 1883. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1883-11-01 / 301. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP, (301. sz.) 1888. november 1. Szapáry Géz­a gr. fiumei kormányzó le­mondását a király elfogadta s kormányzóvá gróf Zichy Ágostont nevezte ki. Az erre vonatkozó legmagasabb kéziratok a legközelebbi napokban je­lennek meg. Egy uj honvédelmi miniszternek kine­vezésére vonatkozó összes közlemények — amint félhivatalosan jelentik — alaptalan kombinációk. Gr. Ráday, ki magát szerencsésen sikerült műtétnek vetette alá, előreláthatólag a legközelebbi időben újból felveszi hivatalos működését. A honvédelmi minisztérium vezetésére nézve személy változásról tel­jességgel szó sincs. FŐVÁROSI ÜGYEK. A főváros közgyűlése. Az igen nagy számmal megjelent tagokat a főpolgármester üdvözölvén, megnyitotta a közgyűlést azzal a jelentéssel, hogy a költség­­vetés tárgyalására november 20-ikára rendkí­vüli közgyűlés hivatik össze. Azután beje­lentő, hogy ő felsége királyi köszönetét küldi a név­napjára küldött üdvözletért. Kortes-tűz és cirkusz-tűz. Most Folényi Géza interpellált, előzőleg a mostani jegyzőválasztás alkalmából azt a nyílt ké­relmet intézte a polgármesterhez, hogy a választá­sokat megelőzőleg a tisztviselők által a fővárosi kép­viselőknél tenni szokott zaklató látogatásokat, sza­vazatkéréseket valahogy akadályozza meg. Interpel­lációja tulajdonképen a tegnapi cirkusztűzre vonat­kozik. Ő maga is jelen volt és látta, hogy a tűzoltóság késedelmes volt. Kérdi, mi ennek az oka ? Kamermayer polgármester erről a késede­lemről olvasott már valamit, de személyes tapaszta­lata meg az volt, hogy kevéssel 6 óra után a hat­vani­ utcán menvén, látta a tűzoltók rohamos kivo­nulását. Ha történt késedelem s ez mulasztást derit ki, ő vizsgálatot indít e tárgyban s tudni fogja kö­telességét.­­ A polgármester szavaihoz még Hor­váth János tanácsnok szolgáltatott hivatalos ada­tok alapján felvilágosításokat. A központi főőrségre az első távirati értesítés a cirkuszszal szomszédos budapesti gőzmalomból 6 óra 5 perckor jött, azután érkezett magából a cirkuszból távirat 6 óra 7 perc­kor, a „Pannónia“ malomból 6 óra 10 perckor é s ekkor rögtön kivezényeltetett és elindult t. i. e táv­iratok vétele közben, az I., II. és III. őrség a IV-ikkel együtt. A városházi torony 6 óra 57 perc­kor jelezte a tüzet s ekkor a VI. őrség is kiment. A válaszokat úgy a közgyűlés mint interpel­láló is tudomásul vette. Sok hűhó semmiért. Welsz B. F. a „Neues Pester Journal“ és „Neues Politisches Volksblatt“ című lapok egy köz­leménye alap­ján interpellált­­ egy munkásról, aki esés következtében szenvedett lábzúzódás miatt a Rókus-kórházba vitetvén, ott 5 és fél óra múlva ka­pott orvosi segélyt. A haladék miatt a lába fené­­sedésbe esvén, amputálni kellett. Kamermayer válaszolt, hogy miután a hír­lapi közleményeken kívül az általános munkásegye­sület küldöttsége is panaszta előtte ezen esetet, a kórház vezetőitől felvilágosítást kért. Dr. Lumni­­erer és dr. Gebhardt jelentéseiből az említett lapok közleményeinek alaptalansága tűnik ki s az bizonyodik be, hogy az illető munkás azon­nal orvosi segélyben részesült, mihelyt kórházba vitték, a fenésedés a törés és zúzódás folytán állt be. A lábat levágták, a seb heged s a beteg szépen gyógyul. A válasz úgy az interpelláló, mint a köz­gyűlés részéről elfogadtatott. Elegy-betegy. .’_ $PS?-Erre a napirend tárgyai gyors egymásutánban intéztettek el. A Margit-hidi feljárók helyreállítása végett a közlekedési miniszterhez felirat fog intéz­tetni Az izr. siketnéma intézet virtulfogyasztási dija segély címén elengedtetett. A duna-jobbparti szemét­kotrás jogát kiadták Schleisz Mihálynak. Több vá­rosi telek és helyiség bérbeadását jóváhagyták. A köztemetői pénztárnál tartott pénztárvizsgálat ered­ményét tudomásul vették. Horváth János tanácsnok előadta az éj­jeli csendháborítások meggátlása, s a magánhirdet­mények utalma végett készült szabályrendeleti ja­vaslatokat, a­mik szó nélkül elfogadtattak. Az Er­­zsébet-szegényházban három ápolónői állomás szer­­veztetik. Elfogadták a Koháry-féle alapítványi ok­iratot, a régi ferencvárosi temető helyén ágyú­fél­szer építésére kellő költségek fedezésére vonatkozó javaslatot s megszavazott 200 frt segélyt az ó­budai ref. egyház részére. Az új Jegyző. Bejelentetvén a jegyzőválasztás eredménye, kitűnt, hogy a beadott 296 szavazat közül nyert K­u­l­l­m­a­n Lajos 144, V­o­s­s­i­t­s Károly 55, M­á­t­r­a­y J­ó­z­s­e­f 97 szavazatot, minél fogva Kullman Lajos lipótvárosi kerületi jegyző válasz­tatott meg II- oszt. jegyzőnek. A III. oszt. jegyző­­választás a jövő közgyűlésen lesz. A napirend esti 6 órára befejeztetett. — Kinevezések. A tanács tegnap kato­nai ügyosztályi 2-ik segéddé Lángért, 3-ad oszt. se­géddé Róbert, írnokká Borsos Szabót; az I. ker. elöljárósághoz írnokká Funták Dezsőt, a kézbesítő hivatalhoz írnokká Fegyveres Ernőt s a ferencvá­rosi marhalerakó állomáshoz állatorvossá Majorlakit nevezte ki. — Az újlaki gi­­ébános választásához. Tegnap telt le a pályázat határideje ezen plébá­niára. Hárman versenyeznek: V­e­s­e­­­i Alajos jó­zsefvárosi káplán, ki már 23 év óta szolgál e minő­ségben s azonkivül végzett jogász is; Némethy Lajos belvárosi káplán és magyar hitszónok, ki 19 év óta szolgál, fővárosi születésű és Kirchh­of­­f­e­r Károly óbudai káplán, ki 12 év óta szolgál. Elsőnek előnyül betudandó, hogy a fővárosban a segédlelkészek legidősbike; a má­sodiknak előnye az, hogy a főváros történelmével prímássá, Haynald föl sem veszi, hanem hogy gyermekkora óta riválisa ütötte őt el az ország legnagyobb egyházi méltóságától, — azt zokon vette, és azzal boszulta meg, hogy nyakára nőtt Simor prímásnak az egyház orszá­gos vezetésében! Mert igaz ugyan, hogy a primási címet Simor János viseli, de a primási befolyást hatalmat és tekintélyt, tényleg Haynald gya­korolja, mióta tudniillik Horváth Mihály meghalt. Mert addig ez volt a magyar prímás, aki nem uralkodott ugyan, de kormányzott, S­i­­m­o­r érezte, mint vonják ki kezei kö­zül a primási polcának országos hatáskörét ; kezdetben zúgolódott, aztán a gazdálkodásban keresett vigasztalást. Horváth Mihály mi­után legalább pro fero externo egyházilag rehabilitáltatott, és ígéretet tett, hogy Genfben kötött polgári házasságának hasznát itthon nem veszi, nyitva látta maga előtt az utat, hogy az egyház ügyeire döntő befolyását érvényesítse a­­­ kormánynál és a kormány által. Mikor aztán Horváth Mihály meghalt a közdolgok iránt elkedvetlenedett Simor prímás kezeiből ismét nem volt nehéz feladat kiragadni a magyar kath. egyház publico-eccle­­siastikus ügyeinek vezetését, olyan erős szellem­nek, milyen a kalocsai érsek. Ő ezidőszerint nem csak a prímás, hanem az egész püspöki kar. Az ő feje gondolkozik, az ő keze is, az ő nyelve beszél Simor helyett is meg a püspökök helyett is, a kormánynál, a fő­rendiházban, a bizottságokban mindenütt. Tre­­for­t Simorral is beszél, de csak ha előbb ér­tekezett Haynalddal, és Simor semmit sem hatá­roz, mielőtt nem érintkezett volna Haynalddal ! Mielőtt S­a­m­a­s­s­a egri érsek Treforttal és a kormánynyal oly pogány oppozicióba keve­redett volna, Haynald befolyása nem volt kizárólagos. A kormány kegyeivel oly bőven el­árasztott Samassa körül kivált a Trefortianus püs­pökök tömörültek. És a püspöki konferenciákon gyakran igen izgalmas jeleneteket provokált ezen két pártnak ellentétes álláspontja. Mert Haynald oppozicionalista volt kezdet óta. Eötvösnek makacssága a kath. autonómia sordirozásában Haynaldot ellenségévé tette. Mert Eötvös hitt a kath. autonómia lehetségében, mert azt akarta és Haynald nem hitt annak lehetősé­gében, mert nem akarta. Eötvösnek és oly elkeseredett vitái voltak a kalocsai érsekkel, mint Trefortnak. És mégis Bart­al Györgyre sem volt oly ideges nehez­telése a zseniális főpapnak, mint báró Sen­­n­y­e­y­r­e. A kath. kongresszusi bizottságokban ez a két egyaránt jeles férfiú folytonos tusában állott egymással. Sennyey a magas politika ekzigenciának szempontjából fogta fel a kath. ügyeket. Haynald az egyházi hierarchia au­­tokráciáját tartá főleg szem előtt. A vita gyak­ran az elkeseredésig ment. Ekkor történt, hogy Eötvös azt vetvén Apponyi grófnak oda, miszerint a konzervatívok a liberálisoknak neveztek ki prímást Simor­­b­a­n. Apponyi sietett visszavágni, hogy a libe­rálisok is csizmadiát fogtak Haynaldban! Pedig Haynald nem is oly merev a gya­korlat terén, mint az elméletben. O rigorista a formákban, de nem aszkéta a lényegben. Ő egy bevégzett udvari főpap, a legmagasabb társadal­mi műveltség, ízlés és modor minden kellékével ellátva, mint volt Bossuet vagy Fene- Ion. Külsőkben világi, lelkében pap. Emellett bir érzelmei és hajlamai nyiltságával. Elmegy koncertekre, mulatságokra, bá­lokba, bankettekre. — Körébe fölvesz tudósokat, írókat, művészeket, színészeket, énekeseket, ha mindjárt nők is. Meghallgatja a konzervatórium növendékeinek vizsgáját és egyáltalán nem lát­szik egy véleményen lenni Páduai szt. Antallal arra nézve, hogy a nő — sátán ! Pedig szegény Haynaldnak ezen nyíltsága néhányszor indiskrét nyelvek fecse­gése következtében már kellemetlenségeket is okozott. Egyebek között egy színészi banketton tör­tént, hogy a főhelyet Haynald és egy hí­res szépségű énekesnő foglalta el. P­a­u-­­ i n­é az érsek baljára jutott. Azonban hogyan hogyan nem történt­­ Paulinának Hay­nald figyelméből, galantériájából bizony semmi sem jutott. Paulinét ez sértvén, coszut forral és másnap Lonkaynak lapjában a papi „Idők Ta­nújában“ egy szörnyűségesen sikamlós és kétértelmű cikk jelent meg az illető bankettről az azon jelen volt egy nagyon is kivágott ruhája szép nőről s bizonyos reverendás szemekről, me­lyek sehogysem akartak megbotránkozni a ru­hátlanul hagyott bőkeblüségen! Hogy Haynald nem maradt az „Idők Tanú­jáénak adósa, felesleges mondani, s hogy a zene­kedvelő főpapot ezen kényes incidens sem tette mizantróppá, emberbaráti lelkének becsületére válik. Koncertről lévén szó, felemlítem, miként főzte le H­a­y­n­a­­­d Büchnert és annak imádóit Budapesten. Ezek ugyanis elhitták az foglalkozik és különben is igen népszerű ember; a harmadikról mondják, hogy a kerület prépost-espe­resének pártfogását bírja. EGYESÜLETEK és INTÉZETEK. — A „M­agyar jogászegyesület“ november hó 3-án (szombaton) délután 6 órakor a budapesti ügyvédi kamara helyiségében teljes­ ülést tart, melynek tárgya a Dr. Nagy Dezső előadása feletti vita. Első szónok: Dr. Emmer Kornél. — Az álatvédő egyesület f. év nov. hó 4-én d. e. 10 órakor az újvárosház (Lipót-utca) közgyűlési társalgó termében évi közgyűlést tart. TUDOMÁNY­os IRODALOM. * (A Kisfaludy-társaság) ma délután Gyu­­lay Pál elnöklete alatt ülést tartott. Az ülés elején B­o­e­t­h­y Zsolt titkár tett rövid jelentést a társaság ünnepélyes közüléséről, melyet Arany János emlékének szentelt. A meghívottak közül Szalonta város egy iratban mentette ki magát, a­miért az ünnepélyen nem képviseltethette magát. — Jelenté továbbá a titkár, hogy a felső magyaror­szági közművelődési egyesület meghívta a társasá­got Nyitrán rendezendő ünnepélyére. A társaság Pulszky Ferencet bízta meg képviseletével, de mivel az ünnepélyt elnapolták, Pulszky elutazása is el­maradt. A felolvasások sorát G­y­ő­r­y Vilmos nyitotta meg. Bemutatta Alauconnak „Az igazság és gyanú“ („La verdad sospeciosa“) című vígjátékának fordítását. A mű ismertetése s a szerző jellemzése után pár jelenetet olvasott fel az első felvonásból, melyek élénk tetszést arattak. Ezután Balázs Sándor olvasott fel „Mi­lyen jó, hogy tudok hegedülni? címmel egy kalan­dos színész életéből. Az elmés humoreszk gyakori derültséget keltett. Szász Károly felolvasott Ábrányi Emil­nek Don­ Juan fordításából néhány részletet. A fordítást neki adta ki a társaság véleményezés vé­gett s felolvasó sok elismeréssel nyilatkozott róla. Beöthy Zsolt két ódát olvasott fel K­o-­­­o­s­i Lajos Horatius-fordításából. Végül Szász Károly tett jelentést a sze­gedi ünnepélyességekről, melyeken mint a társaság kiküldöttje vett részt. * („A­z erdő­törvény magyará­zat­a.“) Ily címen adott ki közelebb egy becses munkát ifj. S­á­r­o­s­s­y-K­a­p­e­nt­e­r Ferenc, mint titkár. A meglehetős vaskos kötet kimerítő utasítá­sokat tartalmaz az erdő­törvény használatára utalt egyének nem kis előnyére, oly modorban és szak­­avatottsággal, hogy a szakember ép úgy megtalálja benne a legszükségesebbeket, mint a törvény végre­hajtására hivatott közegek. Szerző az erdőtörvény minden szakaszát alapos tanulmányt eláruló magya­rázattal látja el s ott, ahol a törvény némileg ho­mályos, a földm.­miniszter által kiadott rendeletek és utasítások felölelése által kellő világot nyújt. E munka, amennyiben az eddig még tág körben nem ismert erdőtörvényt s az erre vonatkozó egészen új utasításokat tartalmazza, valóban szükséget pótol.

Next