Budapesti Hírlap, 1883. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1883-11-01 / 301. szám
983 november 1 BUDAPESTI HÍRLAP, 301. bs.) Melegen ajánljuk e munkát úgy az erdőügyekkel foglalkozó közigazgatási közegeknek, mint az erdőbirtokosoknak, az előbbieknek nemcsak azért, mert a felsőbb helyről jövő rendeleteknek célszerű végrehajtásában könnyűséget szerezhetnek, de azért is, mert e könyv által alaposan megismerkedhetnek a közigazgatásnak eme törvény létesítette újabb ágával. * (A magy. történelmi társulat) novemberi választmányi gyűlését 1-éről a csütörtökre és péntekre eső ünnepek miatt a hónap második csütörtökére (u. m. nov. 8-ára) halasztja. * (Dömötör Pál) zombori aljárásbiró előfizetést hirdet újabb költeményeire. A kötet január elején fog megjelenni. Az előfizetés ( írt) dec. 10-ig a szerzőhöz, Zomborba küldendő. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (A népszínháznak) ma jó estéje volt. A Hoffmann meséi“, e művészi becsű Operette került színre, amelynek főszerepe tudvalévőleg Hegyi Aranka k. a. egyik legkiválóbb alakítása; úgy látszik, a közönség méltányolja is ezt, mert majd egészen megtölte a házat és sokat tapsolta nemcsak Hegyi Aranka k. a.-t, kit a harmadik felvonás után ötször hivtak a lámpások elé, hanem Vidor Pál urat is, ki szintén becses alakot teremtett szerepéből. Különben az egész előadás jól ment s nem látszott meg rajta, hogy oly ritkán veszik elő ezt a szép operettet. * (Blaháné Pozsonyban.) A pozsonyi Toldy-kör a védnöksége alatt álló magyar gyermekkert javára december első felében műkedvelő előadást rendez, melyben Pozsony előkelő hölgyein kívül Blaháné is részt fog venni. * (Pálmai Ilka mint színműíró) A bájos primadonnáról, kit a múltkor mint lyrai költőt mutattunk be, ma azt újságolja egy kőnyomatos lap, hogy énekes bohózatot irt, melyet legközelebb benyújt a népszínházhoz. Címe „Ki a gyilkos?“ (Csaknem célzás arra a kritikusra, ki a darabot bírálni fogja ?) 5 (Hetényi Béla) drámai segédszínész megvált a nemzeti színháztól s Szegedre szerződött Nagy Vincéhez. * (A nemzeti színház igazgatósága) Glózer Adél kisassszonyt, aki közvetlen a szünidők után vendégszerepelt színpadunkon, Maleczkyné mellé segéd-koloratur szerepekre szerződtette. * (Ba ha L.ássz.), ki az egész héten át ágyban fekvő beteg volt, szombaton lép fel ismét a népszínházban „A koldusdiák“ címszerepében. * (N a n o u“) Geneé operettje tegnap Berlinben, mint onnan távírják, óriási sikert aratott, a Walhalla színházban. Az előadás alatt szerzőt többször hívta ki a közönség zajos tapsaival, ,Erő és Anyag“ tudós íróját felolvasásokat tartani Budapestre. Az eljött, a felolvasást meg is tartotta — üres székek előtt. Haynad ugyanis Liszt-matinéét rendeztetett a belvárosi plébánián tartózkodó maestrónál, amelyre aztán ingyen meghivatta egész Budapestet. No egy ingyenes koncert, amelyben Liszt játéka is kilátásba helyeztetett, vonzóbb leve, mint Büchner biztos felolvasása. Mikor aztán a tudós német az ő mondókáját elvégezte, hogy Budapest nevezetességeit megmutassák a német professzornak, elvitték a Liszt-koncertre! Büchner belép, az Erzsébet oratórium egyik duettjét a Liszt-egyesület kara épen befejezte, megszólal a déli harang s Haynald Büchner felé kacsintva azt mondja: „ez a hang minden emberi tudománynyal szemben is megtartja jogosultságát“ — aztán keresztet vetett magára és imádkozott. A vendégek, akik ott voltak, mind felálltak székeikről és szintén imádkoztak. Büchner és emberei úgy álltak ott, mint egy darab fa. De ha idehaza sikerül is neki kivágni magát egyes kényelmetlen szituációkból, sokkal nehezebb volt neki elsimítani azt a konfliktust, mely közte és a római kúria között támadott, amivel, hogy részt vett az olasz nemzetközi kongresszuson, és elment az olasz király ebédjére ! Azonban Haynald okos ember, a pápa sem kannibál. Az érsek felhagyott az infallibilitás elleni opponálással, elfogadta azt, a Vatikán pedig fátyolt borított a múltra és bíbort Haynald nyakába ! * (Szomorú véget ért operette társulat.) Az elmúlt júliusban Peralta k. a hírneves operette-énekesnő vezetése alatt, egy 25 tagból álló olasz társulat indult ki Mekszikóba vendégszerepelni. A társulatot a mazatlani kikötőben a legnagyobb örömmel fogadták. Peralta k. a. kocsija elől kifogták a lovakat s a szinészek útja diadalut volt. Nem tartott soká. A sárgaláz kiütött Mazatlanban s első áldozata Peralta kisasszony lett. Temetésén alig volt öt ember. A társulat többi tagjai visszatértek New Orleansba. * („Gio con do“-t.) Ponchielli 4 felvonásos operájának november hó 17-ére kitűzött első előadását a nemzeti színház operai igazgatósága egy héttel későbbre, november 24-ére halasztotta, amikor a darab a következő szereposztással kerül színre : Gioconda Turolta Emma k. a., Laura Bartolucci Viktoria k. a., Enzo Perotti, Barnabás Láng Fülöp, Alvise Ney és koldusasszony Saxlehner Emma asszony. A darabban egy nagyobbszabású ballet is fordul elő, melyben a főszerepet Coppini Zsófia fogja sejteni. Ponchielli olasz zeneszerzőnek e műve 1875-ben került először szinte hazájában és azóta Olaszország valamennyi színpadát bejárta általános tetszés mellett, külföldön azonban eddig még sehol sem adták elő. Első volt, a bécsi opera s második a nemzeti színház, melyek az előadás jogát Olaszországon kívül megszerezték, de a darab Bécsben még nem került színre. * (Hangversenyt) fog rendezni november hó 9-én Székesfehérvárott az ottani „Magyar király“-hoz címzett szálló termében két fiatal fővárosi zongoraművész, Rausch Károly és Gosztonyi Béla, kik két zongorán fognak játszani. * (A filharmonikusok) november 7-iki első hangversenyük műsorát Volkmann Róbert halála következtében teljesen megváltoztatják és azt Volkmann műveiből fogják összeállítani. A „Harmonia“ igazgatósága, mely Davidoff gordonkaművészt annak idejében szerződtette, ma táviratot menesztett a művészhez Szentpétervárra, hogy lenne szíves a Schumann-féle gordonkaverseny helyett Volkmann Róbert gordonkaversenyét játszani. Válasza beérkezte után újabb falragaszok fogják hirdetni az új és érdekes műsort. 8 Tong King a francia képviselőházban. Páris, okt. 30. A tongkingi ügyben a kormányhoz intézett interpellációra várt válasz nagy közönséget csalt a Bourbon-palotába. Az ülés kezdetén, a szélsőbal egyik tagja, Granet emelt szót az interpelláció indokolására. Eleintén mérsékelten beszélt, később azonban izgatott hangulatba csapott át és folyvást hevesebb lett. „A kormánynak“ — így szólott — „midőn azt a biztosítást adta a kamarának, hogy Khina nem fog beavatkozni, tudnia kellett már akkor, hogy ép az ellenkező fog történni. A kért hitel csakis a Khina be nem avatkozásának föltételezése folytán ajánltatott meg. — Kárhoztatni kell azt a politikát, amely az országot veszedelmes bonyodalmakba sodorta csak azért, hogy aztán bevégzett tényekkel álljon elő. (Tetszés.) A kormány sikerre számított! — Hát hol van az?“ A többség ismételve félbeszakítja a szónokot, mire a szélsőbal tagjai, helyükön felállva, ingerülten kiáltják : „Ez már tűrhetetlen!“ Granet folytatja: Hogy kétkedhetnek önök abban, hogy bennünk is épp annyi hazafiság van, mint önökben ? Az ily félbeszakítások méltatlanok e testülethez (felkiáltások a szélsőbalon: „Azok az orleanisták !“) Minthogy a Tongkingban alkalmazott eszközök elégteleneknek bizonyultak, a kormánynak kötelessége lett volna összehívni a kamarát. Most az az idő állott be, midőn nehéz áldozatokra kell készen lennünk. A diplomáciai viszonyok Khinával megszakadtak, s a háború valószínüleg elkerülhetetlen. (Mozgás.) A kormány hibát hibára halmozott, és oly bonyodalmakba sodorta az országot, melyeket előre nem látott. Most már a kamara feladata helyrehozni az elkövetett hibákat. Granet emlékeztet a mexikói expedícióra, amely Franciaországnak állását Európában megingatta és egyik oka volt Sadovának. Beszédét végezvén, Gambetta szavait idézi : „Nézzenek önök a résre, melyet a Vogesek által ütöttek Franciaország bástyáin!“ (tetszés balfelől). Challemel Lacour válaszában kiemeli, hogy nincs oly vállalat, mely többé kevésbé a kalandosság színét ne viselje magán, de a következményektől való túlságos félelem kiszámíthatatlan veszteségeket okozhat. (Viharos tetszés.) A tongkingi ügy 1868-ban, sőt talán még egy évvel ezelőtt is kalandosnak tűnhetett föl, de ma, érett megfontolás után épen nem. Ha most valaki azt mondaná nekünk, hogy vonuljunk ki Tong-Kingból, azt válaszolnék neki, hogy Rivière parancsnok halála óta senki sem követelte tőlünk. (Felkiáltások : „Mert nem voltunk tisztában a helyzettel.“) Az önök szavazata után azt kellene tennünk, amit már megtettünk. Nem mi vagyunk az okai, ha a nehézségek még leküzdve nincsenek és bevallanunk kell, hogy még nehéz munka vár reánk. (Mozgás.) A miniszter megkísérli bebizonyítani, hogy a khinaiak beavatkozását előre látta. (A szélsőbal és a jobboldal viharosan félbeszakítja a minisztert.) Challemeu Lacour azután kijelenti, hogy a kamarát nem lehetett előbb egybehívni. A minisztériumot gyalázták, fenyegették, elítélték. (zaj és felkiáltások : „Nem itt e házban !“) . A kormány csupán azért nem hívta egybe a kamarát, mert arra kevés volt az idő, aztán a közvéleményt sem akarta felizgatni, nem akarta, hogy higgjenek oly veszélyben, amely tulajdonkép nem is létezik. (Mozgás. Egy hang : ön határozottan megígérte !) Egyébiránt a műveletek nem terjedtek túl az előre megállapított határon. (Tiltakozások.) A kamarák szünetelése miatt az egész felelősség a kormányra nehezül és ez óhajtotta volna, hogy a kérdéses időben a kamara ülésezett volna, de a kamara üléseinek permanenciája nincs szokásban nálunk, (gúnyos felkiáltások) és az oly műveletek, melyekre a kormány felhatalmazva volt, nem csak megengedhető, hanem elmulaszthatatlanok is, s mindazok akik e felől ítéletet mondani hivatvák, helyeselték is azokat. Celémenceau közbekiált: „Az ítéletre egyedül mi vagyunk följogosítva!“ Challemes Lacour egészen kimerülve kérdi: „A kamara talán nem akar végig hallgatni engem?“ (Felkiáltások: „Beszéljen! Beszéljen! A miniszter halk hangon folytatja, de minthogy az ellenzék ismét félbeszakítja, összeszedi papírjait és elhagyja a szószéket. Az elnök erre kijelenti, hogy a miniszter kimerültnek érzi magát, és az ülést egy negyedórára felfüggeszti. Paris, okt. 31. A francia képviselőházban szünet közben a kormánypártiak nem minden aggodalom nélkül beszélgettek egymás közt a külügyminiszter beszédének hatásáról és sokan nyilvánították azt a nézetet, hogy Challemmel-Lacour egészségi tekintetből kénytelen lesz lemondani; sokan szívesen vették volna, ha a külügyminiszter nem bocsátkozott volna részletekbe. Challemel-Lacour hamarjában jobban lett és elfoglalta helyét. A külögyminiszter oly lassan beszólt, hogy a karzatokon alig lehetett érteni őt. Azon helyek biztonsága — mondta a miniszter — ahol megvetette lábát Franciaország, soha sem forgott veszedelemben, ámbár Bouet tábornok működésének eredménye nem felelt meg a várakozásnak, mi mégis urai vagyunk a deltának és nem vagyunk körülzárva, mint Granet képviselő állította. Mozgósítás és egyetlen ezred kára nélkül végrehajtottuk ezt és örülünk, hogy katonáink ily hősiességet tanusítottak. (Élénk tetszés.) Az expozéval ki akarta fejteni a kormány az ország előtt a helyzetet. Nagy zajjal leleplezéseket ígértek , de ezekből csak a khinai kormány igényeinek határozatlansága tűnik ki, valamint az, hogy Franciaország ebben a kérdésben mindig ugyanazt az irányt követte, hogy t. i. szerződéseken alapuló jogokról nem mond le. (Tetszés.) Más tekintetben nem terjesztettek világosságot e leleplezések. De egykor meg fogja tudni a világ, hogy mely befolyás és mely áskálódás indította Khinát mostani magatartására és a fegyveres ellenállásra. Most én nem akarom ezt kutatni, azt sem, vájjon nem számított-e Khina némely parlamenti intermezzokra. (A centrumban helyeslés. Clémenceau közbeszól: „Ezt önöknek a saját kerületükben kell kifejteniük.“) Mi Tongkingot illetőleg méltányos egyezséget és békés megoldást kísértettünk