Budapesti Hírlap, 1883. december (3. évfolyam, 331-359. szám)
1883-12-01 / 331. szám
Rövid, de annál meghatóbb beszéde ez vola : „Mélyen meghat az a baráti szívesség, melylyel önök a mai napon elhalmoznak művészi pályám ötvenedik évfordulóján. Ötven év minden pályán nagy idő , hát még a mienken, akiknél a napok kétszeresen számítanak , mert két világban élünk. Kevesen vannak már fenn azok közül, akik e kettős világban velem együtt szerepeltek ; a legtöbb már csak a néma játékot játszsza. De jól esik a tudat, hogy akik helyükbe léptek, azok sem feledkeztek meg úttörő elődeikről, hogy a pályatársak emlékezése sírunkig és még azon túl is elvilágít. Engem a lelkesedés szent lángja vezetett ötven év előtt a színpadra, s ez a láng még most is melegít, midőn fényt nem vet utamra többé. Az előttem jártak balsorsa vissza nem riasztott, az utánam jövők dicsősége, jólléte örömmel tölt el ; a honi művészet minden diadala nekem is diadal. Nekem ez a szívből jött üdvözlés pályatársaimtól legnagyobb jutalmam, adja az ég, hogy önöknek művészi élete is ily jutalomban részesüljön, a pályatársak megbecsülésében. És most engedjék meg, hogy hadd vegyek búcsút az én eszményeim világától, mit épülni láttam, mit emelkedni látok, a magyar színpadtól.“ Nem volt szem, mely e rövidke beszéd elmondása alatt száraz maradt volna s bizony nem egy színész kénytelen volt újra festeni magát, mert az arcán lopva legördülő könyek barázdát szántottak a festéken. A felviharzott éljenzés után Hegyi Aranka és Pálmai Ilka nyújtották át a népszínház személyzetének ezüst koszorúját Lukácsi Sándor következő beszéde kíséretében: „Mélyen tisztelt nagyságos asszonyom! Fogadja a budapesti testvérszínház őszinte hódolatának e szerény kifejezését, a budapesti népszínházét, mely ha nem is szárnyal a tragédia magas szférájában, de nem felejtheti el, hogy Szigligeti „Szökött katonájának“ első Kamillája én volt nagyságos asszonyom. Adja az isten, hogy hosszú éveket éljen még a magyar színészet dicsőségére !“ Még Újházi Ede adta át a miskolci színház tagjainak ezüstkoszorúját néhány szó kiséretében, és ezzel véget ért a szép és megható családi ünnep, hogy teret engedjen a nagyobb, a zajosabb ünnepnek, melyet a magyar közönség készített a búcsúzó magyar tragikai művésznőjének. II. Az előadás. A terem szinig van megtelve ünnepi közönséggel, amely, ha rendes utón jutott hozzá, a mai tragédia előadására egy-egy széket 4 írtjával fizetett meg. Aki kerülőn volt kénytelen szerezni, az 10—20 írtjával fizette. Nem mindig ily kelendő, sem itt, sem másutt Coriolán. Az első jelenet izgalmaival, a nép türelmetlenkedésével, Nagy Imre Coriolán forrongó tüzével versenyzett a közönség izgalmas Menenius-Szigeti szép meséje a tagok lázadásáról a gyomor ellen, Vizvári demagóg szája s a plebs eleven képe csak fél figyelemben részesült. A második képben kis római asztal mellett ül arany hímzéssel szegett bordeaux-színű római ruhában az est hőse. Feje leomló patyolatba burkolva, mely elül főkötőszerün van fejéhez szorítva egy ékszerekkel kirakott félabroncscsal. Amint a függöny felrebben, taps riad a házon át, a színfalak mögül egy zenekar tussá hangzik elő tompán. A zsinórpadról zöld koszorúk sokasága szalagcsokrokkal ékesen ereszkedik alá, virág és más koszorúk röpülnek fel a zenekarból a színpadra. A taps hoszszú és lelkes. Az ünnepelt nemes alakja felemelkedik az alacsony asztal mellől, s meghatottan, meghajolva, reszketegen fogadja az ovációt. Hölgyek sietnek elő összeszedni a virágot s koszorút. A taps mégis tart, éljenzéssel meg-megszerezve. Végre lecsillapul, Jókainé leereszkedik újra székére s az asszonyok kisded jelenetét lejátsza összeszorult szívvel, izgalomba fűlt lélekzettel. Szerencse, hogy oly rövid e jelenet, épen elég arra, hogy a „lámpalázon“ túlessünk. Mert hat ! mi a valóban komolyabb helyzet: az első fellépés-e, vagy az utolsó ? . . . A közönség a szín végén ismét megragadta az alkalmat arra, hogy tüntessen a jubiláns mellett. Újra meg újra kitapsolta őt, s lelkesen üdvözölte, valahányszor kijött. Az előadást az est izgalmai befolyásolták végig, itt-ott csikorgott is sarkaiban egy-egy jelenet. Mindazonáltal a harmadik felvonás nagy jelenete, melyben Coriolan a patríciusok élén megszalasztja a plebset, rendkívüli hatást idézett elő, s Coriolán déli alakjának (Nagy Imre) háromszoros kihívást szerzett. Jókainé ott kezdett magához közeledni, ahol fiát hasztalan ostromolván arra, hogy könyörgéssel és színleléssel csendesítse le a népet, végül a hasztalan ostrom után elfordul tőle e szóval: „légy amint tetszik.“ E jelenet után egy ötszörös kihívás ovációjában részesült. Egy további jelenete Coriolan anyjának kimaradt, amelyből e szók lettek régen híresek Jókainé ajkáról: „Haraggal élek, magamat eszem!“ Megtalálta magát Jókainé végső jelenete elején, amint fia előtt könyörgésre nyitja ajkát. A megrettent lélek, a megtört anyai szív tördelt hangjai omlottak reszketegen ajakáról. Külsőleg nem volt ereje felfokozni a küzdés hatását, de a meghatottságot nem bocsájtotta ki többé kezéből s a függöny legördülvén, viharos tetszés tört ki a házban. E jelenetben Volumnia a nagy női kísérettel jelent meg a volszk táborban. Jókainé fejedelmi kíséretéhez csatlakoztak: Prierre K., Ferekiné, Helvey L., Jászai M., Szathmáryné, Csillag T., Fáy Sz., Vizváryné, Adorján B., Császárné és mások, köztük néhány a római gyászruha mesteri drapériáiban festői alak. A jelenet után számtalan kihívásban részesült az est hősnője s zajos tüntetés fakadt ki a következő jelenetben is, amelyben Volumnia csak keresztül siet a színpadon, a nép — a közönség — ujjongásai közben. A függöny borul a zajos jelenetre. Ő rá pedig utólszor s örökre . . . De nem, a közönség ebbe nem kívánt belenyugodni : az előadás után is újra kívánta látni utólszor, s felharsant a taps valóban — utólszor. —8. BUDAPEST HIRLAP. (331. sz) 1883. december 1. LEGÚJABB. A vasutak magyarosodása. A vasúti főfelügyelőség legújabban egy az osztrák-magyar államvasút budapesti igazgatóságához intézett átiratával felszólította ezen igazgatóságot, hogy a társulat magyarországi vonalain alkalmazott tisztviselők és szolgák magyar nyelvismerete felől megállapított osztályozás alapján rövid idő alatt tegyen tüzetes előterjesztést. Az osztályozás négy fokra terjed ki, melynek utolsója a magyar nyelv teljes nemtudását jelzi. Amint halljuk, a folyamatban levő felvétel eddigelé kedvező eredményt szolgáltatott annyiban, hogy csak sporadikus esetekben, még pedig a műszaki személyzetnél konstatáltatott a magyar nyelv nemtudása. TÁVIRATOK. Udvari hírek. Bécs, nov. 30. A királyasszony ma délben Hohenlohe hercegasszonynyal a főudvarmester nejénél hosszabb látogatást tett. — A királyasszony és Mária Valéria királykisasszony holnap délelőtt Gödöllőre utaznak. Magyar-oláh határsértés. Bukarest, nov. 30. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) A Vulkán-szorosügyben kiküldött magyar-oláh bizottság befejezte munkálatait és pedig Oláhországra nézve kedvező eredménynyel. A tengerészet köréből. Bécs, nov. 30. Manfroni sorhajókapitány, a pólai tengerészeti fegyvertár, — és Schröder sorhajókapitány a tengerészcsapat parancsnokává neveztetett ki. A külügyminisztériumból. Bécs, nov. 30. Asbóth János ismert jónevű magyar publicistát, ki a külügyminisztérium sajtóosztályában hosszabb ideig sikeresen működött, ő felsége a külügyminisztériumban osztálytanácsossá nevezte ki. Restauráció, Temesvár, nov. 30. A kisbecskereki kerületből ma mintegy 200 választó tisztelgett Rácz Athanáz királyi tanácsos alispánnál, hogy a képviselőjelöltség elfogadására felkérje. A választók osztatlan tiszteletét Igaz László magyar, Schmidt német és Barbosa román nyelven tolmácsolták, mire Rácz szintén magyar, német és román nyelven válaszolva ígéri, hogy feladatát mindig úgy fogja betölteni, miszerint a magyar államegységet, a magyar állameszmét soha megsérteni, megcsonkítani nem engedi, s szavazatát mindig csak hazafias ügyekre adja. Dörgő, szűnni nem akaró éljenek szakították többször félbe beszédét, melynek végeztével a választók lelkesülten emelték vállaikra a szeretett képviselőjelöltet, kinek egyhangú megválasztatása teljesen biztos. Arcképleleplezés. Újvidék, nov. 30. Ma nagy ünnepélyességgel leplezték le Fa 11 Endre újvidéki volt főispán arcképét, melyet a város tanácskozási terme részére készíttetett. A zsúfolásig megtelt teremben az ünnepeken kívül jelen voltak többek közt Angelica patriarcha, Petrovics püspök, Köves tábornok és péterváradi várparancsnok ; a városi bizottsági tagok közül Szende és Polyt orsz. képviselők, Lobmayer törvényszéki elnök. — Parcsetich Félix főispán megnyitó beszédében kiemelte, hogy ez alkalommal is, midőn egy politikai téren működő férfiúnak vallás- és nemzetiségkülönbség nélkül egyhangúlag nyújtatik az elismerés koszorúja, örömmel látja újólag bebizonyulni a nemrég Szegeden ő felsége a királyhoz mondott szavait, hogy Újvidéken a nemzetiségek békés egyetértésben élnek. Az újvidék-péterváradi dunai hid. Újvidék, nov. 30. Az Újvidék és Pétervárad között épített nagy dunai vasúti híd terhelő próbái szerencsésen és teljesen kielégítő eredményekkel mentek végbe. A megfigyelt sülyedések az ívek központján az állandó megterhelés alkalmával következők voltak: a két 76 méter szélességű ívnél 35 miliméter, a két 92 méteres ívnél 46 miliméter és a 96 méteres nagy ívnél 52 miliméter. A mozgó terhelésnél a következő sülyedéseket figyelték meg , és pedig a két 76 méteres ívnél 30 miliméter, a 92 méteres ívnél 41 miliméter és a 96 méteres ívnél 43 miliméter. Az állandó sülyedések a különböző íveknél 3 és 4 miliméter közt váltakoztak nemkülönben az oldalingásoknál. A trieszti bombák. Trieszt, nov. 30. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) A „Triester Tagblatt“ nyomdáján ma éjfélkor dróthálóval burkolt petárda robbant szét. Reggel három órakor újabb petárda robbanás volt. Egyik sem okozott semmi bajt. A rendőrség szigorú vizsgálatot indított. Oláhország fegyverkezik. Bukarest, nov. 30. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) A kormány a steyri fegyvergyárban 15,000 db. puskát rendelt meg. Tong-King, Paris, nov. 30. A képviselőház tegnapi ülése rendkívül érdekes volt s Clémenceau beszéde elé nagy kiváncsisággal néztek. A szónok mindenekelőtt azt sajnálta, hogy a képviselők csak a lapokból nyernek értesülést a tongkingi dolgokról. Azután ezeket mondá : A khinai emlékirat megváltoztatja a helyzetet; nem többé tengeri rablókkal van dolgunk, hanem Khina jelzi a casus bellit. Igaz-e, hogy mi ezt tudva, nem voltunk rá tekintettel s Bao-Ninh ellen támadást tervezünk ? Ez alkotmányellenes lenne. Ezért a kamara kiküldött bizottsága is felelős s a ház a kormány bűnrészesévé lenne, ha hallgatna. (Nagy mozgás.) Kéri a kamarát hozzon férfias határozatokat. Jules Ferry ezeket felelte: A kamara kötelessége a nehéz helyzettel szemben hideg vért és megfontolást tanúsítani. (Nagy zaj.) A jelen helyzetben a vitát csak úgy kezdhetik meg, ha a sárga könyvet ismerik. Csak akkor lesznek képesek az ügyet alaposan megvizsgálni. Szónok a vita elhalasztását kívánja a kívánt hitelek tárgyalásáig. A legutóbbi emlékirat nem szakítást jelent, hanem új tárgyalások kiinduló pontja. Szónok felelt reá s a pekingi válasz nemsokára itt lesz. (Gúnyosközbekiáltások.) Ha a parlamenti regime arra kényszerítené a kormányt, hogy a fennforgó tárgyalásokról diplomáciai iratokat nyilvánosságra hozzon, úgy ez a regime búcsút mondhat a diplomáciának s a külpolitikának. (Tetszés és zaj.) Rbot védi a kamara bizottságát Clémenceau válaszában azt mondja, hogy a kormány a kamarával szemben titkolódzik. A szavazás nagy izgatottság közt ment , végle s Ferry elnapolási indítványát 308 szóval 195