Budapesti Hírlap, 1883. december (3. évfolyam, 331-359. szám)
1883-12-03 / 333. szám
1633. december 3 .2023A PESTI HÍRLAP 333. az. C, i nini i "ii A közjegyzői törvény módosításáról szólótörvényjavaslat által behozatni szándékolt hitelesítési kényszer ellen Sopron megyében megindult mozgalom nagymérveket ölt. Az ügyvédi kamara dec. 8-án rendkívüli közgyűlést fog tartani, a kormányhoz és a képviselőházhoz intézendő felterjesztés elfogadása végett. Sopron város törvényhatósági bizottsága a november 28-án tartott közgyűlésen egyhangúlag elhatározta az ez érdemben való felírást ; a megyei bizottságtól hasonló határozat várható. A közjegyzői egyesület és minden egyes megyebeli község szintén fog kérvényezni a famátus 20-ik §. ellen. Tong-King: Párisból távirják dec. 1.-ről . A kamara tegnapi ülésén a pénzügyi tárca költségvetését tárgyalták, midőn Renault a tong-kingi jelentéssel a terembe lépett s kérte, hogy a jelentést felolvashassa. A kamara azonnal elhatározta a tárgyalás megszakítását s Renault általános figyelem közt adta elő a következőket : A katonai műveletek célja eleinte az volt, hogy az ország biztonsága a tengeri rablók ellen megvédelmeztessék. Ezért valamint az 1874 évi szerződés érvényesítése okáért is szükséges volt a tong-kingi francia csapatok létszámának felemelése. Azóta a francia akció célja nem változott, csupán tágabb lett. A körülmények kötelezték Franciaországot, hogy erőteljesb eszközökhöz nyúljon. Khina beavatkozása a fekete zászlók mögött új helyzetet teremtett. Franciaország kénytelen 32 hadihajóból és 8000 főnyi ekszpedíción hadtestből álló erőt Tong-Kingba küldeni. Ez okból a kormány 9 milliónyi hitelt kér a kamarától. A bizottság az összes okmányok előterjesztését kívánta s ez meg is történt, de a francia külpolitika megvitatása a kormány és kamara közt még hátra van. Ha e kettő megegyezése korábban kerestetett volna, az akció gyorsabb és sikeres lehetett volna eddig is. Nehézségek nem forognak fenn, Khina aligha fog közbelépni. A Tong-king ügyet elégtelen erővel kezdtük megoldani. Igaza volt a Gambettakabinetnek, midőn az ekszpedíció küldését egy tekintélyes gyarmatsereg szervezésének befejeztéig elhalasztó. Az előadó ezután elmondja a Tong-kingügy történeti előzményeit és sajnálja, hogy nem nagyobb erélylyel járt el az ország. Most a békés megegyezés útját kell keresnünk, máskép a bonyodalom kikerülhetlen. Franciaország a kereskedelmi érdekekre veszélyes összeütközést ily módon fogja a bátorság erélyével elkerülni. A dolgok mai állása még nem zárja ki a békés kiegyezést. Várja be az ország az alkudozások befejezését. A csapatok a legroszabb eshetőségekre valók s a kért 9 millió január 1-ig elég lesz. A kamara tudomásul véve az előadói jelentést, a vitát jövő péntekre halasszá. Zsikné Zsidelaié. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárca. — Azt hogy kicsoda Judikné, vagy magyarán mondva Zsüdikné, körülbelül minden magyar ember tudja, aki fővárosi lapot olvas ; de fogadni mernék, hogy száz közül kilencvenkilenc nem tudja ■— akármiféle újságot olvas — hogy ki volt Zsidekné. Pedig ő is grande nation szülötte volt; ő is mozgalmas életet élt, de hajlamai és tehetségei nem vezérelték őt a művészet Olympusára. Ő más téren küzdött, és viszontagságos élete pályáját a muzslai temető egyik szerény sirhalma alá temette, melynek ma talán már a nyoma se látszik. Öreg apám mint huszár őrmester küzdött a franciák ellen Mura (Murat) herceg és I. Napóleon idejében. Egyszer amint kémszemlére ment hetedmagával, társaitól néhány pillanatra elválva egy útszéli kurta korcsmába tért be. Tudvalevő dolog, hogy az ilyen kémlelő csapatnak minden árkot bokrot jól meg kell vizsgálni, sőt nem térni ki bármely ház avagy gúnyhó elől sem, még ha e ház vagy gúnyhó netalán útszéli fogadó is volna. Az ember nem tudhatja hova rejtőzik az ármányos ellenség , s a közlegények a dolgot könnyen is vennék, annál lelkiismeretesebben be kell tekinteni az őrmesternek minden zegzugba — még az izces üvegbe is, mert őt terheli a legnagyobb felelősség. Atyust ilyetén részletes kémlelődéséből cifra káromkodás és kardok csattogása riaszta föl. Az ablakon keresztül meghökkenve látta , hogy társai néhány francia sasérossal csak úgy kaszabolják egymást. Kiugrani, lovon teremni ilyenkor a huszárnak csak egy pillanat kell, hanem ebben az esetben ez a pillanat elkésett pillanat volt. Mire őrmester uram szárnyas lován a küzdelem helyére ért, társai közül éppen akkor sújtotta le a hatodikat lováról egy fiatal francia saséros, aki különben ekkor saját társai közül is csak egyedül ülte már a nyerget. A magyar karvaly nyílsebesen csapott a diadalmas francia kakasra. Lehet, hogy a karvaly ügyesebb lehet hogy erősebb, lehet az is, hogy pihentebb is volt, de ő lett a győztes. Az első fogásra csak úgy repült a francia sasor sisakja a levegőbe, a másodikra egy tátongó seb volt az arcán, melyhez kardját elejtve, mindkét kezével hozzá kapott és eszméletét veszítve lefordult a lóról. Akkor időben a szabad zsákmány hívott a hadi szokások egyáltalán a mostaniaknál nyersebbek voltak. Akit akkor a katona leterített annak a tárcáját, ékszereit sem derogált elvenni. Atyus hozzáfogott legyőzött ellenfele vizitálásához. A fiú még igen fiatalnak és jó családból valónak látszott. Már kívülről látható volt, hogy a dolmány alatt telebugyelláris duzzad. Oldozza szíját, gombjait kigombolja.........hát a gyönyörűségűt! ilyent huszár se polpázott még — a domborodás nem is egy volt, hanem kettő, piros is volt, de nem bugyelláris. A fiatal francia sasőr-őrmester — vászoncseléd volt. A huszárok egyike, akit ez az asszony-katona lekaszabolt muzslai fiú volt és Zsiedeknek hívták. A kórházban megsebzője mellé került. Szomszédos ágyaikról eleinte fájdalmaik közepett is agyarkodtak egymás ellen, később azonban Zsidek barátunk némi fölfedezések következtében nyájasabb lett legyőzőjével szemben. Amaz meg arc sebéből előbb kigyógyulván, úgy súlyosan megsebesített ellenfelét ápolnia lovagias kötelesség. Mind jobban megbarátkoztak egymással , s mire Zsidek is teljesen felépült, a a francia sasér őrmesterből Zsidekné lett és markotányosnő a magyar huszárok közt. Csepreghy János. A porta és a konstantinápolyi gör.-fael. patriarchatus közt kiütött konfliktus három kérdés körül forog. Először is az egyházi bíróságok döntési joggal bírtak első és utolsó fokban végrendeleti és örökösödési vitás ügyekben, míg a porta csak egy fölebbezést enged. Másodszor a porta eltörölte az egyházi törvényszékek kizárólagos jogát, a püspök és más lelkészek közt fölmerült magánjogi viszályok eldöntésére. Harmadszor a porta a patriarchátus és az egyházközségek által a községi iskolák fölött eddig gyakorolt felügyeleti jogot egy állami közegre bízta, akit az iskola esetleges bezárásának joga is illet. Ily viszonyok közt a patriarcha állásáról lemondani szándékozik. A pénzügyi bizottságból. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma tartott ülésében rövid vita után elfogadta az indemnitásról szóló törvényjavaslatot, mely szerint a rormány a jövő év első negyedében az állami költségek kezelésére a múlt évi budgettörvény keretében felhatalmaztatik. Ezután tovább folyt a pénzügyi tárca budgetének a múlt pénteki ülésben megszakadt tárgyalása. Az állami jószágok tételénél Hegedűs Sándor a biztosítatlan bérhátralékok nagy összegére figyelmeztet. Szápáry gróf miniszter megjegyzi, hogy e hátralékok régebbi időből valók. Andrássy Manó gróf szerint minden bérbeadás nagy kockázattal jár, ha a kormány nem elég óvatosan köti szerződéseit. Szápáry gr. miniszter szerint a hátralékok 20—30 évi keltűek ; ma minden szerződés a jogügyi igazgatóság ellenőrzése alatt köttetik. A fémbányászat tételénél Andrássy Manó gróf az állami fémbányák eladását sürgeti, mert a házi kezelés sokba kerül. Zsigmondy Vilmos szerint a bányák eladása egyértelmű volna azok tönkretevésével. Az állam a 17. században akkor vette azokat birtokába, mikor azokat egyesek is csak kárral művelhették. A baj oka az, hogy a bányákat a hét éves háború alatt kizsákmányolták, beruházásokat pedig nem tettek. Láng, Szápáry gróf és Hefy felszólalása után a tétel megszavaztatott. Kisebb vita fordult elő a fémkohászat, állami nyomda EGYESÜLETEK ÉS INTÉZETEK. — A budapesti (budai) tanítóegyesület ma délelőtt tartotta évi rendes közgyűlését Frajtler Károly elnöklete alatt. Elnök jelentést tett a II. orsz. tanítógyűlésen kifejtett működéséről. Jelezte a pártok állását s fejtegette azokat az okokat, amelyek őt azon állami és községi tanítók sorába állam késztették, kik a felekezetek ellenében az iskola államiságának védelmezői szoktak lenni. Az elnök jelentésének tudomásulvétele után a közgyűlés a választmány javaslata folytán 50—50 írttal az Eötvös-alap és a magyarországi tanítók árvaházának alapítói közé lépett. Beicz a jegyző az egylet évi működéséről terjesztette elő jelentését. Végül az évi költségvetés 285 írtban megállapittatván, megejtetett a tisztújítás, elnök lett Tráttler Károly, alelnök Pinczel János, jegyzők Benicza József és Almási János, pénztárnok Jurman János, ellenőr Garay Antal, könyvtárnok Könyves Károly. Választottak még ezenkívül 7 rendes és 4 póttagból álló választmányt s ezzel a közgyűlés véget ért. A szegény iskolás gyermekek felruházása végett az V-ik kerületben alakult „Budapest, V. ker. jótékony egyesület“ ma tartotta alakuló közgyűlését Burián János elnöklete alatt. A jelentés felolvastatván, kitűnt, hogy a múlt évben 150 gyermeknek 194 pár cipőt, 198 db. ruhaneműt s egyéb kisebb adományokat osztottak ki. A pénztárba befolyt 1697 frt 49 kr, kiadatott 1475 frt 91 kr. A jelentéseket tudomásul vették. Az ülés végén dr. Kresz Géza bejelentette, hogy Ehrlich Manó egyesületi célokra 100 frtot adományozott. A tisztikar így alakíttatott meg: Burián János elnök, dr. Gerlóczy Gyula és Neuwelt Ármin alelnökök, dr Vajda Adolf titkár, Hajnal Adolf jegyző, lovag Faik Zsigmond pénztárnok, dr. Kresz Géza ellenőr. Megalakíttatott továbbá a száztagú választmány, 60 férfiból és 40 nőből. — Az állatvédő egyesület f. hó 1-jén tartotta közgyűlés utáni első választmányi ülését, melyben az újonnan megválasztatott alelnök Békey Imre s több újonnan választott választmányi tag vett részt. — Királyi Pál elnök a hivatalos helyiség kezelésének fölvetésével nyitja meg az ülést. E szerint az egyesület helyisége a régi város-Öreg apánknak különös alkalma volt később maga iránt szintén kiengesztelni, sőt lekötelezni Zsideknét. Egy kritikus ütközet alkalmával középszerű patakon átgázoltatva, egy kis erdő szélén félig összerombolt markotányos szekér mellől fájdalmas nyögést és jajgatást hallott. A szekér mellett fetrengett teljesen elhagyatva nagy kínok között Zsidekné. Nem volt sasornak öltözve, hanem asszonyruhában volt, megsebesülve sem volt, mert hiszen nem forgatott ez ütközet alatt gyilkos acélt kezében, nem osztott sebeket, nem adott halált senkinek, hanem inkább féltet és ez volt az ő nagy fájdalmainak okozója. Háborús időben sok olyan megesik, amire békében gondolni is borzadalmas volna. Öreg apánk kemény katonalétére olyan assistenciára kényszerült, amilyent itt Budapesten a Mária- és Stáció-utca sarkán amaz állami intézetben tanulnak, melyből tucatonkint szokták vinni a kis babákat a józsefvárosi templomba keresztelőre. A gordiusi csomót, mely a picike Zsideknek szabadságát feszélyezte Nagy Sándorként karddal vágta ketté, a patakban meg is füröszté a kis porontyot, aztán fölrakta anyjostul a szekérre s úgy vontatta lovával biztos helyre őket. Évek múlva Zsidekné mint muzslai lakos tiszta magyarsággal szidta össze öreg apám teremtését, amiért akkor arcát úgy elcsúfította és degradálta őt francia chasseur őrmesterből szoptatós falusi asszonynyá. Ennyiből áll Zsidekné históriája, Zsadikné az oka, hogy elmondtam, és állami épületek címénél. Az állami hidakra vonatkozólag Hefy azt kérte, hogy a budapesti Duna-hidak személyforgalmában a hidvámot nem lehetne e megsüntetni ?Hegedüs előadó szerint inkább a teherforgalomnál volna a vám megszüntetendő. Wahrmann a 21 kr. tehervámot 20 krra leszállitni ajánlja. A bizottság a kérdésben nem határozott. Az állambudget tárgyalása ezzel véget ért. A volt határőrvidékre nézve az 1883. évi költségvetés vétetik alapul. A bizottság jelentése a szerdán este tartandó ülésben fog hitelesíttetni.