Budapesti Hírlap, 1884. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1884-01-01 / 1. szám

1884. január 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (1. sz.) halljuk, csaknem kizárólag azon ellenzék bár csendes, de annál intenzívebb agitáció­­j­á­n­a­k következménye, amely a főrendiházban a keresztények és zsidók közti házasságkötés­ről szóló törvényjavaslat ellen alakult, és amely frakció Budapesten a legutóbbi napokban számos értekezletet tartott. Ami egyébként ama fő­rendiek királyi meghívólevelét illeti, akik csak most óhajtják azt kieszközölni, arra nézve felemlíti a „B. C.“, hogy ha a főrendiház igazoló bizottsága a kér­vényeket indokoltnak találja is, azok először a belügyi minisztériumba küldendők, ahonnét azok az illető­ségi hatóságtól az illetőkre vonatkozó szükséges ok­iratok beszerzése után jutnak a királyi kabinetiro­dába, — ami természetesen bizonyos időt igényel. — A főrendiház hármas bizottsága a képviselőház­nak a keresztények és zsidók egybekeléséről szóló törvényjavaslatára vonatkozó második üzenetét való­színűleg már január 10-én tárgyalni fogja. Giers Bécsi be­jövetelét most már egészen bizonyosnak mondják olyan források, melyek rende­sen jól szoktak értesülve lenni, sőt még azt is hozzá­teszik, hogy az orosz kancellárnak ez a bécsi láto­gatása kiegészíti Orlov hg. berlini orosz nagykövet látogatását Friedrichsruheban Bismarck hercegnél. A német kancellár Friedrichsruheban politikai fér­fiakat nagyon ritkán szokott fogadni, s így Orlov hg. látogatása már ezért is feltűnést okozott , de most, miután a félhivatalosok egyenesen fölhívják reá figyelmét, már bizonyos fontossággal kezd bírni. Az utóbbi hetekben oly tüntetőleg emlegették úgy Berlinben mint Pétervárott az orosz-német barátsá­got, hogy lehetetlen volt föl nem ismerni a közeledő törekvést. S ezzel a törekvéssel együtt azonnal föl­merült az a nem épen alaptalan aggodalom, hogy Né­metország és Oroszország közeledése meg fogja lazítani a barátságot Németország és Ausztria-Magyarország között, s ezzel fölfordítja az oly sokat dicsőített béke­ligát. Giers látogatása Bécsben most ezt a kelle­metlen hatást akarja ellensúlyozni. Úgy hiszszük bajos volna eltagadni, hogy az európai államok konstellációjában legutóbb bizonyos változás ment végbe, s a legközelebbi idők politikai időjósainak nagyon hálás munkát fog adni azon kérdés talál­gatása, vajjon miből áll ez a változás ? Abból-e, hogy Németország és Oroszország közeledtek egy­máshoz az osztrák-magyar német barátság rovására, vagy pedig abból, hogy Oroszország sans phrase csatlakozott a középeurópai békeligához ? A Bismarck által sugalmazott „Prov. Corr.“ az Év végén című cikkében visszapillant a lefolyt esztendő politikai eseményeire. Minden tünetben a béke és haladás jelét látja. Örömmel emlékezik meg a kancellár szociális és közgazdasági reformjairól, melyeknek a szegény osztály a közter­hek enyhítését köszönheti, — üdvözli a kormányt a kultúrharc sikeres befejezése alkalmából és a né­met trónörököst ama békemisz­szió­­b­ó­l visszatértekor, mely a spanyol, olasz és német népek szíveit egymáshoz közelebb hozta. A cikk így végződik : „Főkép az átmenet az ó évből az újba a növekvő belfejlődés s a külbéke feltételeinek látható megszilárdulása közepett megy végbe.A­hogy nyugtalanoknak látszottak, nem remélhet­tük, hogy megközelíthetjük őket. Holbeck képtelen lett volna ötven lépésről célba találni. Szerencsét próbáltam tehát én. Térdre ereszkedtem és sokáig céloztam. A lö­vés eldördült és nagy örömünkre az egyik antilóp elesett, míg a többiek megfutottak. Nagyon meg voltunk elégedve, mert a le­lőtt antilop olyan nagy volt, akár egy borjú. Hozzá láttunk a megnyúzásához és minthogy arra nem is gondolhattunk, hogy elvigyük az egészet, levágtunk három darabot, aztán mind­egyikünk vállára emelt egy darabot, s a harma­dikat annak a négernek adtuk vinni, aki elkísért bennünket, így felpakolva, a­mint a nap előre haladt, kettőztetett lépésekkel siettünk visszafelé. Már fele utján voltunk, midőn egyszerre közelünkben oroszlánordítást hallunk. — Végre, itt az oroszlán! kiáltották egy­hangúlag a hallgatók. ■— Igen, ez az oroszlán volt ! mondá Bar­barous, és szerettem volna önöket helyembe látni. Mikor észrevettem, tíz lépésnyire állott előttem az út közepén, és biztosíthatom önöket, hogy látása nem nevettetett meg, mert rögtön eszembe jutott, hogy elég ostoba voltam nem fogni rá karabélyomat. De végre is nem értem rá sokáig gondolkodni. Holbeck, ki utánam jött, rásütötte puskáját az oroszlánra, amely egy ug­rással rám ugrott és nagy ordítással földhöz vágott. Eszemben még láttam, hogy megfutottak Holbeck meg a néger. Azután elvesztettem esz­méletemet. Derék társam jól tudja, hogy én soha sem haragudtam azért így elhagyott, mert joggal holtnak hihetett és mit sem tehetett volna se­gítségemre. Mennyi ideig voltam eszmélet nélkül, nem tudom, de végre lassanként kezdtem érezni, hogy magamhoz térek. Eleinte nagyon zavaro­san emlékeztem arra, hogy mi történt velem és megkísértem felkelni­­ egy mozdulatomra, mély mozgás volt a válasz és éreztem, hogy egy óri­ási teher a földhöz szegez. Az oroszlák rajtam aludt. Ez a felfedezés megreszketteté minden ta­gomat, de ez semmi ahhoz, mikor később észre­vettem, hogy a vadállat elevenen elnyelni készül. Hallottam csontjaimat ropogni hatalmas fogai alatt és saját vérem folyt le nyakamon és ar­comon. S mindennek dacára, csodálatos tünemény, nem éreztem semmi fájdalmat, csak borzasztó nyomást. Ekkor eszembe jutott az a mese, hogy a fenevadak által megragadott embereket és ál­latokat gondviselésszerű kábultság fogja el, amely megfosztja őket az érzés képességétől. De ha nem is éreztem amint a fenevad fo­gai húsomat marcangolták, ehelyett agyvelő­met oly kimondhatlan szorongatás fogta el, hogy gondolataim összezavarodtak és én el­ájultam. Midőn magamhoz tértem egészen sötét éj­szaka volt s égő fáklyákat tartó négerek által képezett körben feküdtem. Felnyitván szememet, a feketéknek fáklyafénytől megvilágított, arcfin­torai oly borzasztó benyomást tettek reám, hogy a pokolban vagy mivel nem emlékeztem semmi bűnös cselekedetemre, legalább a tisztító helyen véltem magamat. Hanem csak hamar észrevet­tem a Holbeck jóságos arcát, amint fölém­ hajolt és könyezve így szólt: — Szegény jó Barbarousom ! Erre megpróbáltam felemelkedni, és mily nagy vert csodálkozásom, midőn ez minden ne­hézség nélkül sikerült. Lábaimon állva megtapo­gattam karomat, combomat, mellemet. Nem volt semmi bajom ! Mindösszesen néhány karcolás , még csak egyetlen seb sem !“ Kétkedő moraj fogadta ezt az elbeszélését, és az egyik kapitány az átalános hangulatnak adott kifejezést, midőn így kiáltott fel: — Micsoda meséket tálal ön föl nekünk, Barbarous ! Bizonyára álmodott, s az oroszlán, miután elzavarta önt útjáról, békén tá­vozott. — Ebben csalódnak, ellenkezett Barba­rous. Szóról-szóra úgy folyt le az egész eset, amint szerencsém volt épen most előadhatni. Olyannyira, hogy midőn Holbeck visszasietett holttestem fölkeresése végett, saját szemeivel látta amint az oroszlán húsomat falta, és nem is mozdult addig, amig az emberek nem közeled­tek az égő fáklyákkal. — Nos, és azután ? — Én Istenem, a dolog nagyon egyszerű, jegyzé meg Barbarous egészen szerényen. Arc­cal estem a földre, és az oroszlán, midőn azt hitte, hogy engemet marcangol szét, a hátamra kötött szép antilop darabot falta föl. Tapsvihar jutalmazta ezt a váratlan meg­oldást : a társaság tagjai fölugráltak, s telt po­hárral kezükben lelkes Éljen Barbarous! Éljen a marseilli utazó! Kiáltásokkal üdvözölték a vö­rös embert. Ő maga pedig diadalmas mosolylyal nyakán igy szólt: — Ugy­e előre megmondtam ! Louis Rousselet. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Adóbevallás. A fővárosi tanács köz­hírré teszi, hogy a pénzügyminiszter rendelete sze­rint a III. és IV. osztályú kereseti adókötelesek, tőkekamat- és járadékadókötelesek az 1884. évi adó­kivetés alapjául szolgáló vallományaikat jan. hó 15-ik napjáig, az általános jövedelmi pótadó-kötelesek pe­dig vallományaikat jan. hóban benyújtani kötelesek. III-ik osztályú kereseti adóvallományt beadni kö­telesek: a) a haszonbérlők; b) a gyárosok és ipa­rosok ; c) a bankárok, kereskedők, kalmárok, sza­tócsok, továbbá gyógyszerészek és átalában mind­azok, kik valamely haszonhajtó üzletet folytat­nak ; d) mindazok, kik évi vagy havi fizetés­sel, vagy tiszteletdíjjal egybe nem kötött szellemi (értelmi) vagy művészi foglalkozást űznek, úgy­mint ügyvédek, mérnökök, orvosok, írók, művé­szek, tanárok stb. IV-ik osztályú kereseti adóval­­lomány beadandó: az állandó fizetést, nyug-, kegy­vagy tiszteletdíjat hozó állami, törvényhatósági, községi, egyházi, és magántisztek, tisztviselők, hiva­talnokok, nyug- vagy kegydijat hozó özvegyek to­vábbá állandó alkalmazásban levő üzletvezetők s a 40 forintnál több havidijt húzó segédek. Ezen tör­vény szabta kötelesség alól kivétetnek a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyesületek tiszt­viselői. Tőkekamat- és járadékadó tárgyát mindazon vagyon képezvén, mely föld-, ház- és kereseti adó, va­lamint a nyilvános számadásra kötelezett társulatok és egyesületek adója által közvetve vagy közvetlenül nem érintetik, jelesül: mindazon kamatok, osztalékok és jutalékok, melyeket az ország valamely lakosa (egyén vagy erkölcsi személy) húz, az ebbeli vallo­­mány benyújtására tehát mindazok kötelesek, kik: a) bel- vagy külföldről folyó életjáradékból, özvegyi ellátásból vagy rokonsági évjáradékból; b) kézi vagy jelzáloggal biztosított, vagy egyszerű adóslevelekre, váltókra vagy bárminemű magánkötvényekre, bel­vagy külföldön kölcsön adott, továbbá hitbizományi, családi és alapítványi tőkékből; c) belföldi birtok­kal összekötött s a földadó tárgyát nem képező dologi jogosítványokból; d) külföldön fekvő föld­vagy házbirtokból, ipari vagy kereskedelmi és bármi nevezet alatt értendő külföldi részvények­ből ; e) magyar állami és f) törvényhatóságok által kibocsátott és külön törvények által adó­­mentességben nem részesített kötvényekből jöve­delmet húznak. Az általános jövedelmi pótadóról szóló törvény értelmében a ház és illetve földbir­tokosok által bevallandók, ezen adónem kivetésé­nél tekintetbe veendő adóssági kamatösszegek. A III. oszt. keresetadó alá tartozók az adóévet meg­előző három évi jövedelmüket a IV. oszt. keresetadó alá tartozók az 1884. évre megállapított évi fizeté­süket s ha ez 1884. évre megállapítva nem lenne, 1883. évi fizetésüket, a tőkekamat és járadékot fize­tők pedig az adóévet megelőző évben élvezett jöve­delmüket kötelesek bevallani, illetőleg a bevallási űrlapot minden rovatában kellően kitölteni. Azon III. osztályú kereseti adókötelesek, kik segédekkel dolgoznak, tartoznak a vallomáshoz segédeik jegyzékét csatolni, mely jegyzékben a segédek nevei, lakásuk, az üzletbe vagy foglalkozásba belépésük ideje, havi vagy évi fizetésük pontosan kiteendő. A vallományi űrlapok pontos és lelkiismeretes kitöltése és benyúj­tása ez alkalommal már azért is kiváló fontossággal bír, mert az új adókezelési törvény szerint a III. osztályú kereseti adó három évre való érvénynyel fog kivettetni. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (Népszínházi hírek.) A népszínházban holnap, kedden „Rip van Winkle“-t adják szerdán és csütörtökön ugyanezt ismétlik. A népszínház igaz­gatósága a következő darabokat nem fogadta el előadásra u. m.: „A két rossz“, „Az életmentő“, „A cigány leány“, „Az erdőcsősz“, „Urhatnámság“, „A hetvenötös“, „Kosa Modol“, „A bujdosó és leánya“, „A hűtlen asszony leánya“, „A demokraták“, „A falu java.“ Szerzők kézirataikat átvehetik a titkári hivatalban naponként i. e. 11 —12 óráig. — A nép­színházban „Kék Feri“ (Frangois les bas bleus) című operette próbáit már megkezdték. Ez újdonság még januárban fog színre kerülni Hegyi Aranka, Vidor, Solymosy és Kassaival a főbb szerepekben. * (Ábrányi Emiln­és W­ein Margit asszony) föllépte tegnap a „Fekete dominó“-ban zsúfolásig megtörte a budai várszínházát. A közön­ség meleg érdeklődéssel kisérte egész este a rokon­szenves fiatal énekesnőt, törekvését élénken s taps­sal és kihívásokkal méltányolta. * (Ú­j opera Pétervárott.) Először esett meg, hogy az orosz fővárosban olyan dalművet adjanak elő, mely még sehol sem került színre Európában. Két opera között volt választása a pé­­tervári olasz operának, Rubinstein „Nero“-ja és Salvagre párisi zeneszerző „III. Rikhárd“-ja közül az utóbbit választották. A folytonosan nagy deficitről megfeledkezve 50,000 rubelt szavazott meg a színház igazgatósága ez opera kiállítására, sőt még a szerzőnek is 5000 rubelt küldtek, hogy Pá­riából jöjjön Pétervárra, a­ki aztán el is jött szö­vegírójával , Br­a­v­o­­ Emillel együtt. Sal­vayre Párisban már aratott sikereket „Bravo“ című operájával és „Fandanto“ című hallét­jével. „III. Rikhárd“ című operája már öt éve kész, de eddig nem bírt vele boldogulni, a­mi különben nem csuda. A szövege gyönge és

Next