Budapesti Hírlap, 1884. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1884-01-01 / 1. szám

Saldagre nem tudta magát ez alól emancipálni. Csupa tragikus zene, harcias indulók minden felvo­násban és sehol egy kis lírai enyhülés. Dobszó és trombita harsogás majdnem egyhangúvá teszik az egész művet. Hangszerelése, melyet különben nagyon dicsérnek, nagy feladatot ró az énekesekre, kiknek folyton küzdeni kell a zenekarral. Az előadás mind­­azáltal kitűnő volt és főleg Stahl k. a. aratott nagy sikert úgy kiváló éneke, mint pompás drá­mai játéka által Margit királyné szerepében. — —1 iii'iii . !■' g —sssss ■■ '---------------saarags .y .u—a-■ ■ v ."m Szilveszter-est a nemzeti színházban. A Szilveszter esti hagyományos „jól mulatásra“ kívánt alkalmat adni az igazgatóság, midőn felele­venítő mai előadásra Buckstone angol bohózatát, a „Szökő é­v“-et, mely évek előtt némi hatással adatott. Van benne néhány mulatságos alak, némi helyzet komikum, de tárgya annyira elütő a mai íz­léstől, s cselekménye oly vontatott, párbeszédei any­­nyira szellemtelenek, hogy kár volt elővenni a könyv­tár polcáról s kárbaveszett betanulással fárasztani az előadókat. A darab rövid tartalma az, hogy Flower­­d­e­n Flóra fiatal özvegy köteles egy határnapig férjhez menni, különben elveszti férje örökségét s kénytelen ezt a férj egyik rokonának átengedni. Ez a rokon nem más, mint a fiatal Walker Vilmos, ki Flórát még nem ismeri, csak hallott szépségéről. Érdeklődve iránta, beáll hozzá a inasnak. Az öz­vegy a határidőre szeretne férjhez menni s három nevetséges kérő: Solus, Mouser és Dimple által ostromoltatja magát, de végre is az inasba szeret, kiben a darab végén örvedve ismeri meg a férj rokonát. H­e­­­v­e­y Laura k. a. e furcsa szerepből na­gyon is komoly alakot csinált, s ezért felfogását té­vesnek tartjuk. Az a szentimentális hang és drámai akció, melyet e bohózatos cselekménybe vegyített, idegen elem volt ott s hiába apellált meghatottsá­gunkra, midőn környezetében minden kizárta azt, hogy az egész darabot színházi tréfánál komolyabbá vegyük. A komikai szerepekben Náday és Víz­vári urak, Lendvayné és Györgyné, Vizváriné és Palotai Piroska hölgyek eleven játékukkal, tűntek ki. Az előadást az első felvonásban egy kis affair alaposam megzavarta. H­e­­­v­e­y Laura kisasszonynak egy érzelgős jelenete volt Mihályfi úrral (Walker Vilmos), midőn a villanyvilágítás észrevehetőleg gyengült az egész színházban, a lám­pákban a fény percenként halványult, végre a terem s színpad tökéletesen elsötétedtek. A közön­ség előbb nyugtalanul suttogott, majd hangosan adta jelét idegességének, az előadók beszüntették a játékot, többen a körszékekről felálltak s távozni készültek,­­ szerencsére a gépész jókor segített a bajon, a fény ismét fellobbant s az előadást foly­tatni lehetett. Roszsz nyelvek szerint a lámpák az ódon bohózat unalmassága miatt aludtak el. Tisza Lajos búcsúja Szeged városától. — Távirati tudósítások. — Szeged, dec. 81. Szeged város törvényható­sága Tisza Lajos királyi biztos búcsúja alkalmá­ból ma délelőtt 10 órakor a városháza nagytermé­ben díszközgyűlést tartott. — A termet díszbe öltö­zött közönség töltötte meg. Jelen volt az egész tör­vényhatóság és mint meghívottak a katonaság pa­rancsnokai, az államhivatalok főnökei, az összes egyházak lelkészei, mind teljes katonai és egyházi díszben. A tanács asztala körül a hatóság tagjai mind diszm­agyarban ültek. A teremben is sokan voltak fényes diszmagyar ruhában. A karzatokat Szeged hölgyközönsége foglalta el. P­á­l­f­y polgármester elfoglalván elnöki he­lyét, megnyitotta a közgyűlést és elmondva, hogy a királyi biztosság megszűntével a város újjá­terem­­tője Tisza Lajos távozik körünkből, lelkes sza­vakkal emlékezett meg a királyi biztos nagy ér­demeiről. Erre a közgyűlés a királyi biztos meghívására Szabados tanácsnok vezetése alatt 15 tagú bizottsá­got küldött ki. Mintegy 15 perc elteltével a bizottság kísére­tében megjelent a királyi biztos díszmagyarban, a Lipót-rend nagy keresztjével, nagy szalagjával és a kamarási jelvényekkel diszitve. A jelenvoltak Tisza királyi biztost percekig tartó frenetikus éljenzéssel fogadták, mely mindegyre megújult, mig a királyi biztos az emelvényre lépve, meleg, bensőségteljes hangon hosszú beszédet mondott. Beszéde elején visszapillantást vet Szeged re­­konstrukciójára, a királyi biztosság ötödfél évi mű­ködésére, s a működés eredményére. Azután kifejti, hogy mennyire megszerette Szeged városát, melynek lakossága őt mindig őszintén támogatta törekvései­ben. Szellemileg mindig e városban lesz s min­denütt mintegy szegedinek fogja magát érezni. Majd köszönetet mond mindazoknak, akik Sze­ged újjászületése és segélyezése körül érdemeket szereztek maguknak : a királynak, az országgyűlés­nek, a kormánynak, az adakozó hazának és külföld­nek. Szeged jövő munkásságát következőkép képzeli magának: „Szeged ezentúl sem fogja kezét tunyán az ölébe ereszteni hiú légvárak után ábrándozva. „Ábrándozás az élet megrontója“ mondja koszorús költőnk. Szeged polgársága dolgozni fog, nélkü­lözni fog, áldozni fog ha kell, hogy a város továbbra is fentarthassa magát azon színvona­lon, melyre most szomorú vértanusága árán fel­küzdötte magát, királya és hazája iránti hű­ségében elutasítván magától azokat, kiknek ke­resetük, mindenfelé csak a visszavonás konko­lyát hinteni el. E város polgársága nemzeties, józan, gyakorlati irányt fog követni, nem hallgatva ra­jongókra és ámitókra, testvéri egyetértésben, rend­szeres munka, szigorú gazdálkodás és a helyes köz­­igazgatás útján fog törekedni az eszközk megszerzé­sére, hogy irányadó városias jellegét fentarthassa, hogy a közművelődés és a jótékonyság intézményeit tovább fejleszthesse. Beszéde további folyamán a jövő Szegedjét, ő, aki kétségkívül kompetens erre, a következőkép ecsetelte, előreb­ocsátván, hogy ez akkor lesz, mikor mindazon tényezők, melyeknek alapja most meg van, teljesen ki lesznek fejlődve . „Szeged akkor már senki által kétségbe nem vonhatólag az országnak második, az alföldnek pe­dig első városa lesz, nem csak népességre és kiterjedésre, de tekintélyre és befolyásra is. Köz­pont, a­melybe összefutnak az állami közigaz­gatás egyes ágainak szálai, az alföld nagy vidékéről, gyapontja a tudományos műveltség­nek, a szellemi haladásnak; — forrás, amelyhez tódul az egész alföld ifjúsága, hogy tudományszom­­ját olthassa, hogy elsajátíthassa a magasabb fokú magyar műveltséget s aztán mint annak apostola széledjen el a különböző életpályákra az országban; A gócpontja az alföldi kereskedelmi forgalomnak és iparnak, hol a mezőgazdaságnak vasutakon, folyó­kon és tengelyen szállított nyerstermékei megálla­podnak, hogy első átdolgozásukat itt nyerve, mint felkészítmények és iparcikkek folytassák útjukat a világpiacokra. — Fel lesznek találhatók benne a szellemi élet kellékei és a becsületes mun­ka által való vagyonszereztetés feltételei mel­lett a kényelmes életmód követelményei, vala­mint az életet fűszerező nemesebb szórakozások. Már a távolból láthatók a körtöltések lombkoszorú­­övezte bástyaszerű gyűrűjéből, az általa nyújtott biztosság érzetében kiemelkedő sugár­tornyok, köz­épületek, kupolás paloták és a magas gyárkémények serege széles, jól kövezett tisztántartott, fasoros ut­cák, díszes lakályos házak által szegélyezve szelik át a várost minden irányban. A folyó, melynek part­ján helyezkedtek el a tágas közterek és sétányok, a teljesen kifejlett vízvezeték és csatornahálózat a leg­egészségesebb tartózkodási helyek egyikévé teszik azt és a palotasorokat nem környezik itt mint a legtöbb városban, szennyes kuszált külvárosok nyo­morgó népséggel, itt ugyanazon rendszer van ke­­resztülvive mindenütt, az egyöntetű rendes ut­cák takaros egészséges lakházakkal egész a vá­ros végéig vonulnak, csak a lakházak kisebb mé­­retei s a telkek nagyobb kiterjedése jelzi, hogy itt már nem annyira a nagyvárosias jellegű, mint inkább a mezőgazdasággal foglalkozó polgárság helyezkedett el az életmódjának megfelelő kényelemmel, és e ké­nyelemben mozog a minden izében magyar polgár­ság kebelében az isten tisztelete a hitfelekezetek és nemzetiségek iránti türelmességgel párosulva.“ Beszédét azzal végezte, hogy adjon az isten Szegednek a jövő nemzedékben is oly hű s a város javát annyira szivükön viselő polgárokat, mint ami­lyenek kezeibe ő most a város sorsát leteszi s ak­kor mindez valósulni fog. A beszédet több ízben viharos éljenzés szakí­totta félbe, a végén pedig szűnni nem akaró éljen­­vihar tört ki. Azután Pálfy polgármester emelt szót, s Szeged nevében köszönetét és háláját fejezvén ki Tisza Lajosnak, azon reményének adott kifejezést, hogy Tisza nem feledkezik meg a városról, jövő küzdelmeiben is segítségére lesz, s Szeged javának szenteli idejét és erejét. Percekig tartó, viharos éljenzés hangzott föl a­­ beszéd végeztével, miközben Tisza Lajos királyi biz­tos a szeretet és lelkesedés zajos tüntetései mellett távozott a tizenötös bizottság kíséretében. A közgyűlés a beszédeket mind állva hallgatta végig. Tisza Lajos kir. biztos távozása után foly­tattatok a közgyűlés és felállt Fodor István bi­zottsági tag, s lelkes szavakban emelve ki Tisza Lajos kir. biztos érdemeit, a város összes közönsége nevében indítványokat terjesztett elő Szeged há­lája kifejezésére és Tisza Lajos emléke megörökí­tésére. Az előterjesztett három indítványt a közgyű­lés egyhangú, lelkes éljenzéssel elfogadván, határo­zatba ment: 1. A város Tisza Lajos képét valame­lyik hazai művész által életnagyságban lefestett s a közgyűlési teremben elhelyezi. 2. Művészi díszalbu­­mot készíttet, melybe a polgárság, hálóirat mellett, névaláírásait bejegyzi és ez album emlékül Tisza Lajosnak nyujtatik át. 3. A város Tisza Lajos örök emlékére szobrot emel, erre évenként bizonyos össze­get vesz föl előirányzatba és szoborbizottságot ala­kit. — Végül határozatba ment, hogy a mai disz­­beszédek jegyzőkönyvbe vétetnek. Ezzel d. e. fél 12 órakor befejeztetett a bucsu­­zás ezen örökszép emlékű mozzanata. Szeged, dec. 81. A királyi biztos bucsues­­télye alkalmából a Széchényi-tér ünnepi mézbe öl­­­tözött. A palotasorok ki vannak világítva, a város­háztéren gyönyörű színes lámpalángok égnek.­­ A városház első emeleti homlokzatnak ablaksora fény­árban úszik. A 46. gyalogezred zenekara bucsusze­­renádot ad. A Zsótér palota előtt összegyűlt tömeg folyton éljenzi Tisza Lajost. A Széchenyi-téren hul­lámzik a nép. A szerenád programmja 7 piecéből állott, választékosan összeállítva Suppe, Strausz, Planquette, Erkel stb. szerzők darabjaiból.­­ A szerenád után 8 órakor Tisza királyi biztos két helyen a bankettre gyűlt polgárságot láto­gatta meg L­e­c­h­n­e­r miniszteri tanácsos, Pálfy polgármester, Szabados tanácsnok, Kovács Albert kir. tanácsos és dr. Rózsa kíséretében. Előbb az ipartársulat termeiben rendezett diszlako­­mából küldöttség jött a királyi biztos meghívására, aki kíséretével fogatokra ülve, az ipartársulat há­zába hajtatott. A hatóságok és testületek megkezdték búcsú­tisztelgésüket. Ma délben a sövényháza-szegedi ármentesítő társulat tisztikara tisztelgett a királyi biztosnál, Kende Kanut kormánybiztos vezetése alatt. Holnap délelőtt tömeges búcsutisztelgés lesz. L­e c­h­n­e­r min. tanácsosnál ma bucsutisztelgésen volt a műszaki osztály egész tisztikara, és emlékül remekművű albumot nyújtottak át a tisztviselők fényképeivel. Az album sötét diagjain, négy sarkán gyönyörű medaillonszerű miniatűr festmények, me­lyek a rekonstrukció alkotásaiból négy nagyszerű művet, a színházat, városházát, református templo­mot és a hídfőt ábrázolják. Az első lapon szép initiale betűkkel e fölirat olvasható : „Méltóságos Lechner Lajos miniszt. tanácsos urnak, örök hálája jeléül a szegedi királyi biztossághoz beosztott állami tisztviselők.“ Szeged, dec. 31. Az ipartársulat házában összegyűlt polgárság körében Tisza Lajos kir. biztos esti 8 óra után jelent meg és nagy lelkese­déssel fogadtatott. A bankett mintegy 200 terítékű volt. Tisza kir. biztos fél órát időzött itt, szívé­lyesen társalogva a jelen, voltakkal. B­a­k­a­y Nán­dor a polgárság és főleg az iparosok hálájának adott kifejezést, Tisza Lajos királyi biztos pedig a polgárságot és az iparosokat köszön­tötte fel, lelkesítve őket, hogy az 1885-ki országos kiállításon tegyenek ki Szegedért. A kir. biztos tá­vozásakor a polgárság lelkes éljenzéssel fejezik ki bacsu üdvözletét. Az iparosok házából a királyi biztos és kísérete a felsővárosi kaszinóba ment, hol tiszteletére polgári táncvigalom volt s itt szintén félórát időzött szívélyesen társalogva. Juhász György beszédet tartott, kifejezvén a polgárság iránta érzett háláját, mit Tisza királyi biztos meg­köszönve, élteti a polgárságot. Az esti ünnepélyek fénypontját a városháza nagytermében rendezett bál képezte, mely fényre nézve az itteni elite bálok szín­vonalát meghaladta. Ott volt Szeged elitjének egész társadalma, a katonai notabilitások, a tisztikar tag­jai, a polgári kitűnőségek és pazar szépségű öltö­zékekben Szeged bájos hölgyei. A múltságon fel­váltva a katonai zenekar és Erdélyi Náci zenekara játszott. Tisza királyi biztos ré­szére drapériákkal és délszaki növényekkel díszí­tett emelvény volt.­­ A királyi biztos kíséretével 9­/­ órakor jelent meg és a fényes társaság zajos és lelkes éljenzéssel fogadta. A zenekarok tushúzása után jelt adtak és megindult a tánc. A terem zsú­folva lévén, a párok csak nehezen táncolhattak. Tisza királyi biztos szintén belevegyült a társa­ságba, többekkel társalgott és láthatólag igen kelle­mesen mulatott és csak 11 óra után, a közönség zajos éljenzése közt, távozott a teremből. _____ ~gfi- BUDAPESTI HÍRLAP, (1. sz.) 1884. január 1.

Next