Budapesti Hírlap, 1884. február (4. évfolyam, 32-59. szám)

1884-02-01 / 32. szám

IV, évfolyam. 32. szám. Budapest, 1884. Péntek, február l lléflaefcesl árak Sgéts évre 14 űrt, félévre 7 Irt, negyedévre I frtöO fa., egy hóra 1 írt 20 fa. Megjelenik mindennap; hétfőn és ünnep Etán valé napon 1b* Felelés szerkeszti 0 Bakául Jóllét. Egyes uám ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerinte Szerkesztéség és kiadóhivatal: XV. kerülőt, kalap-atoia 16. axám. A temetés. Ma kezdte el a képviselőház szertartás o- san eltemetni azt a törvényjavaslatot, melyet a főrendiház két szavazással kivégzett. Minden temetés szomorú ; ha néha van is olyan halott, akinek jobb helye van a föld alatt, mégis, minden temetés szomorú, de a mai valóban a Jegszomorubhak közé tartozik, melyeket valaha láttunk. Sanyaruságos helyzetben van a kor­mány a többséggel, sanyaruságosban vannak az ellenzéki töredékek, melyek a többség­nek ebben a kérdésben felöltek s most kez­denek hozzá a nagy oppozicióhoz, amidőn voltaképen azt kellene mondaniok: blamiroz- tuk magunkat mindnyájan, mea maxima culpa, térjünk gyorsan és zajtalanul napirendre! Mily mulatságosak ezek a nagyfejü urak mind sorban, akik egy »égető szükségnek“ — szél ellen akartak eleget tenni, s kik most ijedten fordulnak szinte kommandó-szóra h á t- t a 1 a szélnek. Most mind belátják, egy sincs aki ne hangoztatná, hogy a mai időben nem a legsürgősebb dolog, lehetővé tenni zsidó és keresztény között a házasságot. A hangulat e felekezetek között e pillanatban nem az ösz- szeházasodásnak kedvez. Ez a mondat, amely november havában kizárólag csak a „Buda­pesti Hírlap“ hasábjain volt olvas­ható, a képviselőház mai szónokai közül majd valamennyinek az ajkán megfordult. Yalahára kitalálták a dolgot. Persze, előbb kétszer is nagy vitézül neki mentek fejükkel a falnak. Bölcseségük nem belátás, hanem vereség dolga. Istóczyés Hérics Antal plébános triumfálnak a házon és miniszteren. Az előbbi maró gunynyal hirdeti, hogy az ő antiszemita programmja 9-ik pontjának teljesítése foglalta­tik a miniszterelnök határozati javaslatában; a többi, teszi hozzá, következni fog. Elszomorító látvány valóban ez az ágo- nizáló törvényhozó test. Egy ministerelnök, egy óriási többség élén előterjeszt egy törvény- javaslatot, melynek provokátiv jelleme a közhangulattal szemben nyilvánvaló. A ház­ban alig van ember, aki elvi pártolója lenne a javaslatnak. Mégis, ki egy, ki más okért, melléje áll, és összeverődik egy oly többség mellette, amely az unanimitással egyrangu. Csak néhány pap szól és voksol ellene bit­elvi okokból és nehány bevallott antiszemita a maga szempontjából. Minden más elem sora­kozik a csodaszülött mellett, hogy életet ad­jon neki. Senki sem meri a közönség ellen­kező hangulatát számba venni, mindenki a bécsi újságok Ítéletére néz és nem a válasz­tókéra. Azt gondolják, és méltán: hiszen jófor­mán együtt szavaz az egész ház, valamennnyien benne vagyunk, hát külön súly nem esik egyre- egyre. És a szép egyetértés mellett a névszerinti szavazást kért aláírások is, mint ma egy szónok beszédéből megtudtuk, eltüntethetők voltak, és senki sem volt kénytelen neve felhívására ki­áltani a harsány igent; felálltak tömegesen leültek tömegesen, aztán megvolt a dolog. De már a főrendek bátrabb fellépése egyet fordított a képviselő urak sorsán. A főrendek nem fogadták el a törvényt, s most a vita újra megindult a házban. Az oppoziciók erre fölébredtek. Összeszedik, ami összeszedhető a csatatéren maradt, hogy megmentsenek vala­mit, ha már megverettek. Teljesen méltánylom Irányi Dániel állás­pontját, aki egy higgadt beszédet mondott teli ugyan primitiv közhelyekkel, de tisztelet­reméltó formában és loyális magatartással azok iránt, akikkel együtt ment vala harcba. Mind fölültek a kor­mánynak: Irányi is a maga frakciójával, S z i 1 ágyi Dezső és Pulszky Ágost is a magáéval; de Irányi vereségében is önérzetesen és méltósággal vonul vissza; mig ellenben a mérsékelt ellenzék vezérszóno­kai azt a visszatetsző látványt nyújtják, me­lyet a hadak történetében néha. megtalálunk, midőn a vert hadsereg töredékei maguk közt vesznek össze, civakodást támasztanak s akik nem tudtak az ellenségen győzni, egymáson iparkodnak virtuskodni, igy iparkodván a kö­zös szégyent áthárítani a szövetségesek egyik részére. Ez a virtuskodás ma későn van, bántó és tiszteletlen dolog. Ha a mérsékelt ellenzék novemberben nem volt rábírható, hogy oppo­náljon a kormány inopportunus és a sza- badelvüség szempontjából csonka és idét­len javaslatának ; ha a másodszori tárgyalás­kor is nem vette magát észre, hogy a kecske szerepét játsza, melynek hátán a róka a kutból kimászik: a publikum szé­pen megköszöni neki a mai, elkésett le­génykedést. Hiszen roppant jól áll Szilágyi Dezsőnek filippikázni, hogy miért nem engedi magát a kormány a főrendek által megbuk­tatni egy kérdésben, amelyet Szilágyi a kormánynyal együtt szavazott meg. Ez nem csak méltatlan, hanem nevetsé­ges helyzet is. Ha ma a javaslat törvény volna: mindenik párt részes volna benne. Irányi ildomossága abban rejlik, hogy ő a bukásért a főrendek szervezetét teszi felelőssé, s nem iparkodik magának elégtételt venni a vert hadon, melynek auksziliáriusa volt, A mér­sékelt ellenzék mai föllépése ellenben méltó volna egy parlamenti párthoz, ha kezdettől fogva oppozicióban lett volna a javaslat ellen. Ezt nem tette. Osztozkodni kívánt a javaslat kétes dicsőségében a kormánypárttal: ne vo­nakodjék hát vele osztozkodni sorsa kétségte­len szégyenében. A függetlenségi-párt és a zsidókérdés. — Pártnyilatkozat. — Már mai számunkban, midőn kivonatosan ismertettük a függetlenségi-párt tegnapi ülésén elfogadott nyilatkozatot, utaltunk arra, hogy e nyilatkozat legfontosabb része az, amely a zsi­dókérdésre vonatkozik. Most előttünk fekszik egész terjedelmében és hivatalos szövegében a nyilatkozat, szükségesnek tartjuk tehát szó sze­rint lenyomatni azokat a pontokat, melyek az antiszemitizmusról szőlanak. * „Van azonban még egy kérdés, melyről ez al­kalommal nyilatkoznánk kell. E kérdés a kedélye­ket izgalomban tartja és megoldást követel. „Ez : a zsidóság kérdése. „Tagadhatatlan, hogy ez oly kérdés, mely a történelem tanaságaként, nemcsak létezett minden korban, hanem időről-időre, az adott viszonyok sze­rint, el is mérgesedett. Tagadhatatlan, hogy gazda­sági helyzetünk sanyarú volta, a zsidóság egyoldalú fejlődése, egy részének a kor és nemzeti szellemhez 8imnlni vonakodó irányzata, másrészről, hogy min­denkor alkalmazkodni igyekszik a létező hatalom­hoz : alkalmasak voltak anyagot nyújtani ahhoz, hogy e kérdés nálunk is elmérgesedjék. „De hogy ez oly alakban lépett fel, mint ta­pasztaltuk: annak főoka szintén azon politikai rend­szerben fekszik, mely a függő és szomorú gazdasági helyzetet s a hatalom mesterkélt fen tartását ered­ményezte s a mely elmulasztotta a hazai zsidóság rendezetlen helyzetét tisztázni s a zsidókérdésnek az emancipáció után megoldatlanul maradt részeit meg­oldani. Erős meggyőződésünk, hogy ezen kérdésből felmerült bsjoknak is, első és főorvosszere, Magyar- ország állami és közgazdasági önállásának helyreál- litása. Addig is azonban, mig ez bekövetkeznék, sürgősen szükségesnek tartjuk, hogy részben az 1849-ki nemzetgyűlés által e tárgyban tett kije­lentések nyomán haladva, részint a környező álla­mokban azóta beállott viszonyokat figyelembe véve, a következő intézkedések tétessenek: „1. Minthogy a zsidóságnak, mint vallásfele­kezetnek helyzete, máig sincs azon színvonalon, me­lyen egyenlővé tehető volna a többi felekezetekkel: szólittassék fel a hazai zsidóság, hogy nyilatkoztassa ki kellő határozottsággal hitágazatait, reformálja s esetleg szüntesse meg a korunkkal s a jelen társa­dalommal össze nem férő szokásait és ezek eszköz­lése végett tartson országos zsinatot. Lépjen, most már egyenlő polgári s politikai jogok talaján, az 1846-ik évi zsidó nagygyűlés nyomdokaiba és töre­kedjék a magyar nemzetével egyenlő történelmi s közerkölcsi alapra helyezkedni. „2. Szervezze a zsidóság, a kor jogos kívánal­mainak megfelelőleg egyházát és hitközségeit s az utóbbiakat egyszersmind tekintettel az anyakönyvek helyes vezetésének igényeire. „3. Rendezze és fejleszsze kebelében a közok­tatást, a rabbi-képzéstől kezdve, az oktatás minden fokán, magyar nemzeti szellemben. „4. Akadályoztassák meg a külföldi zsidóság heözönlése, a telepedés föltételeinek szigorúbbá té­tele által, sőt a beköltözésnek bizonyos időre való megtiltása által is. „Ezek szerint tehát addig is, mig a közgazda- sági önállással hekövetkeznék a teljesebb és gyöke­res orvoslás, határozottan követelnünk kell, hogy legalább ezen intézkedések, melyek nagy részének üdvös hatása a hazai zsidóság magatartásától is függ, haladéktalanul megtörténjenek. Ha meg nem történnek, ka elodáztatnak, azok, kiktől létesitésök függött, fogják viselni a felelősséget az ebből eredő súlyos társadalmi és .politikai következményekért. „Polgártársak ! Megjelöltük ezzel álláspontun­kat ezen kérdésben is. Fontos és mélyreható e kér­dés és megoldást követel. De ne feledjétek, hogy a mire mindenekfólött törekedni kell, ami a zsidó- ügygyei kapcsolatos bajokat is orvosolni képes s a mit semmi körülmények közt nem szabad más tö­rekvésnek alá rendelnünk, az : hazánk önálló állami létének, önrendelkezési jogának szabad mozgásának megszerzése !“ Hal «simánk 14 oldalt tartalmai.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék