Budapesti Hírlap, 1884. február (4. évfolyam, 32-59. szám)
1884-02-17 / 47. szám
1884. február 17. BUDAPESTI HÍRLAP, Thé dansant. Február hó 19-én, kedden, a várszínházban tartandó „thé dansant“ alkalmából, a budai gőzsikló éjfélutáni 2 óráig fog közlekedni. * A kezdi vásárhelyi kereskedő-ifjúság f. hó 9-én fényes sikerű bált rendezett. Jelen voltak : Baricz Antalné, Dr. Barabás Sándorné, Bogdán Ferenczné, Csiszár Mihályné, Csiszár Pálné, Csiszár Imréné, Csiszár Dénesné, Dávid Istvánné, Dávid Gyuláné, Dézsi Bálintné, Fejér Lukácsné, Gábor Imréné, Kis Károlyné, Kovács Albertné, Kovács Józsefné, id. Kupán Józsefné, ifj. Kupán Józsefné, Kovács Károlyné, Kósa Mózesné, id. Jancsó Mózesné, ifj. Jancsó Mózesné, Nagy Ferenczné, Pap Andrásné, Rápolti Gáborné, Szőcs Mózesné, Szőcs Samuné, Sebők Józsefné, Székely Jánosné, Szentpéteriné, Török Sándorné, Török Samuné, Török Ferencné, Barta Gizella, Bogdán Nina, Bogdán Róza, Csiszár Emilia, Demény Ilona, Demény Berta, Dávid Mariska, Fejér Nina, Fejér Kata, Gábor Ágnes, Horacsek Lujza, Jancsó Arnás, Kovács Marika, Könczey Juliska, Kovács Etelka, Kun Jolán, Szőcs Vilma, Szentpéteri Mariska, Szőcs Etel, Snelka Róza, Török Mari, Zsigmond Berta, Zonda Irma (Márkosfalváról.) TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Lónyai kontra Fráter. E rágalmazási per tárgyalásának második napján mindenekelőtt dr. Friedmann Bernát annak igazolására, hogy tényleg Fráter Sándor fizeti a kótályi kastély és belsőség után az ártéri költséget, becsatolja Jármy Mártonnak, vádlott sógorának levelét, melyben az érintett körülmény konstatálva van. Ezután következtek a vád- és védbeszédek, melyek befejeztével Fráter Sándor vádlott emelt szót s a többek közt azt monda, hogy nem nagyzási viszketegből szólalt fel ez ügyben. Beszéde nem tartalmaz mást, mint a közügyekben megengedett, gyakorta szükséges kritikát. Igaz, hogy egy bizonyos nemével a cinizmusnak akarta ostorozni azon emberek cinizmusát, kikre nézve a közpálya nem egyéb jövedelmező hivatalok és hivatali kitüntetések hajhászásánál. Vérig ható ostorcsapást óhajtott mérni azon kielégíthetlen étvágyú éhesekre, kik rárohannak a közügyre és mint prédát marcangolják szét. Nevet nem említett. Hogy a panaszló és egy pár érdekelt magukra vették állításait arról nem tehet. De hogy teljes joggal vették magukra, azt világításba helyezi a vizsgálati jegyzőkönyv. A bíróságot nem arra kéri, hogy mentse fel a méltatlan zaklatástól, hanem hogy ítéljen lelkiismerete és a törvény szerint. A bíróság tanácskozás után következőkben hirdette ki az ítéletet: Fráter Sándor a btk. 258. § értelmében a rágalmazás alól fölmentetik. Ellenben a 261. §-ba ütköző becsületsértés vétségében vétkes s 15 nap alatt fizetendő 300 frt pénzbüntetésre, behajthatlanság esetén 30 napi fogságra ítéltetik. Magánvádló részére 100 frt költség állapittatik meg. Az ítélet jogerőre hogy előttünk eddig ismeretlen légáramlatok elsöprik onnét, vagy, hogy a hamu leesik. A parányi porszemek esése igen lassú folyamat. Ha valami előre nem látható zavaró körülmény nem jő közbe, a hamu még éveken keresztül esketik, amíg az atmoszféra azon részeibe jut, hol már víz is van jégkristályok alakjában. Innét az esés valószínűleg gyorsabban fog végbemenni: a lefelé szálló jégkristályok a porszemeket magukkal hozzák. Tehát a jelenségek elmaradása egyhamar nem várható. A felettünk lebegő vulkáni hamu esésének lassúsága egyúttal azokat is megnyugtathatja, kik annak váratlan bekövetkezése által egészségüket látják fenyegetve. Organikus részek a hamuban lehetetlenek, s ha a hamu egyszerre nagyobb tömegekben kezdene enni legfelebb oly kellemetlenséget okozhatna, mint a futóhomokkal terhelt alföldi szél. Ehhez pedig hozzá vagyunk szokva! Összefoglalva a tényeket és adatokat melyek Lockyer magyarázata mellett szólnak, e nézet rendkívül valószínűnek látszik. Valószínűségét igen emeli az, hogy másféle magyarázat eddig számbavehető bizonyítékokat felhozni egyáltalában nem bír. De ha igazuk volna is azoknak, akik azt mondják, hogy az ilyen „merész theória a fellármázott népség fantáziáját kellemesen izgatja“ s ha e magyarázat csakugyan hibás, oly tévedés, melynek érveiért számos „igazság“ adná cserébe a magáéit. P. Smith szavaival fejezem be soraimat: „Fessék le festőink most az eget úgy, amint azt a legnagyobb fantázia: a természet fantáziája megalkotta s a tudósok többet foglalkozzanak a atmoszféra tanulmányozásával.“ Amazok a leirónak, ezekpedig a magyarázónak könnyítik meg a feladatát! Bartonlek Géza emelkedése után az Egyetértés-ben közzététetni rendeltetik. Vádlott felebbezést és semmiségi panaszt jelent be. Magánvádló az Ítéletnek azon része ellen, mely vádlottat a rágalmazás alól felmenti, szintén felebbezést jelentett be. — A börtönben felejtett Schwarz Mária börtönben felejtésének története, oka, immár végkép ki van derítve, mint a „N. P. Journal“ írja. Dr. Székely államügyészi helyettes szigorú vizsgálatot indított, mely kideríti, hogy az egész börtönben felejtés tulajdonképeni oka Apáthy vizsgálóbíró szórakozottságában rejlik, aki midőn Schwarcz Mária lopási ügyét letárgyalták, szórakozásból szabadonbocsátó űrlap helyett egy elfogató űrlapot állitott ki; de egy börtönőrnek meg azt mondotta, hogy ezt az asszonyt szabadon kell bocsátasi, s a börtönőr — az űrlapot meg sem nézve, — ugyanazt mondta a börtönfelügyelőnek. A börtönfelügyelő még rá is rivallt az erre „tréfája“ miatt, és ismét elcsukatta az asszonyt. Ez iratot csak hat hónap múlva találták meg véletlenül, amidőn a bíró szórakozottságának kellemetlen következményeit meg lehetett szüntetni. Tegnap délelőtt találta meg egy hivatalnok az eldobott iratok között a tévedésből kiállított elfogatási parancsot, mely miatt a félreértés támadt. A kápolnai zendülök bűnügyét tárgyalta tegnap a kir. kúria IV. büntető tanácsa Tóth Lőrinc elnöklete altt. Mint előadó Sümeghy István szerepelt. A ritka kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosság, melyet a kápolnaiak Zeney János végrehajtón elkövettek, annak idején részletesen ismertetve volt azért most csak az ítéletre szorítkozunk. Az óriási bűnügy tárgyalása a Dárián is egy egész napot vett igénybe. Az első bíróság tudvalevőleg a vádlottakat a gyilkosság büntette kísérletében, illetve az abban való részességben mondotta ki bűnösöknek. A kir. tábla ellenben a btk. 279 §-ába ütköző erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés kísérletének minősítette a bűntettet s ehhez mérten id. Csőgör Jánost 6 évi, R. Tót Józsefet 5 évi, Szalóki Barna Istvánt 6 évi, Sándor Józsefet 5 évi, Sándor Lajost 3 évi fegyházra, Debreczeni Sámuelt 2 évi börtönre, Nagy Sámuelt 2 és félévi fegyházra, Tardy Lajost 2 évi börtönre, ifj. Benics Károlyt 7 évi fegyházra, Sipkás Tóth Lajost 3 évi fegyházra, ifj. Tardy Mihályt 1 évi börtönre és Budai Ádámot 6 havi börtönre ítélte. Mellékbüntetésképen pedig 3-3 évi tartamú hivatalvesztéssel sújtotta őket. A kir. kúria az ítéletek megváltoztatásával mindannyit a gyilkoság kisérletében találta bűnösöknek s valamennyi büntetését tetemesen fölemelte. Id. Csőgör J.-ét 12 évi, R. Tót Józsefét 10 évi, Sz. Barna Istvánét 10 évi fegyházra, kitöltöttnek vévén abból 1 évet, Sándor József büntetését 7 évi, Sándor Lajosét 6 évi, Debreceni Sámuelét 10 évi, Nagy Sámuelét 4 évi fegyházban állapitotta meg, vizsgálati fogságuk által kitöltöttnek számítván 11 hónapot. Ezeken kívül Tardy Lajost 4 évi, ifj. Benics Károlyt 13 évi, S. Tóth Lajost 10 évi fegyházra ítélte, melyből 1 év általuk kitöltöttnek vétetik, ifjú Tardy Mihályt pedig 2 évi, Budai Ádámot 1 évi s a felmentett Kelemen Istvánt 1 évi börtönbüntetéssel sújtotta. A mellékbüntetésképen kiszabott hivatalvesztést jóváhagyta. — Magyar szocialisták üldözése. Imént jelentettük, hogy a Bécsből kiutasított szocialisták közül Kosztorics József és Olhauser János asztalosokat a magyar hatóságok is tovább toloncolták. A két kiutasított magyar alattvalót tegnapelőtt Budapestre hozták. A rendőrségnél időközben egy fővárosi asztalosmester jelentkezett, hogy a két munkást hajlandó műhelyébe munkára fölvenni, nehogy rég elhagyott szülőhelyükre hurcoltatván ott minden támasz és megélhetés nélkül maradjanak. A főkapitány azonban nem adott helyet a kérelemnek s jóllehet Olhausernek Budapesten rokonai is vannak mindaketten végrehajtották az osztrák hatóság tolonclevelét és ma reggel tovább szállították őket Temesvárra, ahonnan szülőföldjükre toloncoltatnak. Hasonlóképen járt Jackl József szocialista is, akit annak idején az osztrák hatóságtól reklamáltak ki s bírói után izgatás miatt 6 havi államfogházra ítéltek. Jackl február 14-én töltötte ki Vácott büntését, de nem helyeztetett szabad lábra, hanem gyalog Budapestre kísértetett s itt a rendőrség épületében van letartóztatva. Hir szerint őt is születéshelyére Horvát-Krapinára toloncolják. Jackl az osztrák és magyar hatóságok terén már 1882. nov. hava óta folytonos büntetésben és fogságban van s mint tolonc még jó ideig kénytelen végig próbálni az azzal járó szenvedéseket, föltéve, hogy a horvát hatóság is végrehajtja a magyar tolonclevelet. illetékesebb helyről, az érdekelt kir. törvényszéktől nyerte. A sajnálatos tévedés csakugyan megtörtént, de az erre vonatkozó körülményeket a „nem rendes levelező“ nem írta le mindenben híven. Nem felel meg ugyanis a valóságnak az az állítás, hogy a törvényszék a szabadlábra helyezési tárcát kiállította s azt az ügyésznek átadta. Épen ez volt a tévedés oka, hogy a törvényszék nemcsak hogy az előírt tárcát ki nem állította, de a szabadlábra helyezési határozatot sem hirdette ki a fogoly Marosán előtt, mint ezt a bent felejtett fogoly a kir. ügyész által felvett jegyzőkönyvben önmaga előadja. Ez esetnél nemcsak hogy semmi mulasztás nem terheli a m.-szigeti kir. ügyészt, de egyenesen az ügyészségnek köszönhető a dolog földerítése. U. i. a kir. tábla felmentő ítéletének kihirdetésekor jelen volt Bergraffer Vilmos alügyész rántotta elő a homályból az elkövetett visszaélést s azonnal jelentést téve, a kir. ügyész rögtön megtartotta az előzetes vizsgálatot s az összes iratokat a kir. főügyészséghez terjesztette föl. — Alkalmam volt az ügyre vonatkozó adatoknak illetékes helyen való megtekintéséből a föntebb mondottak valódiságáról meggyőződni, miért is tisztelettel kérem a t. szerkesztő urat, hogy alaptalanul gyanúsított s meghurcolt m.-szigeti kir. ügyésznek a jelen helyreigazító közlemény felvételével addig is, mig a vizsgálat eredménye közölhető lesz, némi elégtételt adni szíveskedjék. — A váci határban, az osztrák-magyar államvasut mentén, egy az állomáshoz vezető út megszüntetése válván szükségessé. Pest megye f. hó 21-én helyszíni vizsgálatot rendelt el s annak foganatosítására bizottságot küldött ki, mely Bossányi László és dr. Szivák Imre megyebizottsági tagok, az államépítészeti hivatal, a vasúti felügyelőség az érdekelt osztrák-magyar államvasút kiküldöttei , Fazekas Ágost megyei aljegyzőből áll. * — Sopron város kölcsöne. Sopronból írják: A városi nagy kölcsönre nézve múlt csütörtökön azt határozta a közgyűlés, hogy a 360 ezer forint a kitűzött feltételek alatt a törlesztéssel együtt 6 százalékra, az osztrák nemzeti banktól felvétessék ; ha azonban a helybeli takarékpénztár ugyan a feltételeket elfogadja, ez esetben ettől fog felvétetni a kölcsön.* — A békebírói hivatal Intézménye ellen olvasunk vezércikket a „Borsodmegyei Lapok“-ban. Több nyomós érvet hoz fel, így pld. hogy az alpolgármester, ki a békebírói tisztet viszi, hivatalos teendői miatt nem végezheti azokat pontosan, de másfelől ez az intézmény nagy anyagi kiadással is jár. Nincs is értelme ez intézménynek, mikor a város és megye területére a járásbíróság, a járás területére a szolgabirói hivatal van ellátva békebirói hatáskörrel. Igazságot fog szolgáltatni a járásbíróság, mely három város és pedig Pozsony, Gyöngyös és Miskolc kivételével az egész ország területén gyakorolja e tisztet. A békebirói intézmény alakulásával a legtöbb város magáévá tette ez intézményt, ma azonban már a leggazdagabb városok, mint Szeged, Debrecen, Arad, Temesvár belátva a helyzet tarthatatlanságát, felmondták a békebirói hivatalt s csak a szerény hangzású községi bíráskodást gyakorolják. He ezek a jólétben úszó városok tehették, — írja tovább a nevezett lap — mennyivel inkább teheti azt Miskolc, amelynél szükség van az anyagira, de még inkább számításba jön azon szellemi munkaerő, melyet a békebirói hivatal forgácsol el, a város többi ügyeinek rovására. * — A miskolci általános ipartársulat a napokban tartotta rendes évi közgyűlését, mely látogatott volt, 63 általános érdeklődés mellett folyt le. Az ipartörvény szakaszonként vétetett tárgyalás alá, majd felolvastatott a bizottságnak az egyes szakaszokra vonatkozó észrevétele. — Általános visszatetszéssel találkozott, az ipartörvény azon rendelkezése, hogy az egyes iparosoktól szakképzettséget nem kívánó ipart bárki önállóan kezdhet és gyakorolhat. Ezzel szemben a bizottság az ipar tanulását hangsúlyozta, ami el is fogadtatott, s a módosítvány ily értelemben rendeltetett eszközöltetni. A kor tekintetében, amidőn valaki önálló ipart kezdhet, a törvény rendelkezésével szemben, mely a 18 évet írja elő, Pfliegler Ferenc felszólalására a 24 éves életkor határoztatott jegyzékbe vétetni é s ily értelemben fog a miniszterhez felterjesztés intéztetni. Dr. Cs. Szabó István felszólalására a szódavíz gyártás a bejelentést és hatósági ellenőrizetet igénylő iparágak közzé vézetett. Több kevésbé lényeges módosítás után a gyűlés feloszlott, s a mó 8 A VIDÉK. Ismét egy, akit börtönben feledtek. M. Sziget, febr. 14. Lapunk febr. 13-ai számában közlött ily című cikkre vonatkozólag kaptuk hitelt érdemlő kézből a következő sorokat, melyeket tárgyilagos voltuknál fogva, minden megjegyzés nélkül adunk. A „nem rendes levelező“ oly híven közli a m.-szigeti fogházban felejtett Marosán bűnügyére vonatkozó adatokat, hogy kétségtelen adatait a leg