Budapesti Hírlap, 1884. február (4. évfolyam, 32-59. szám)

1884-02-17 / 47. szám

1884. február 17. BUDAPESTI HÍRLAP, Thé dansant. Február hó 19-én, kedden, a várszínházban tartandó „thé dansant“ alkalmából, a budai gőzsikló éjfélutáni 2 óráig fog közlekedni. * A kezdi vásárhelyi kereskedő-ifjúság f. hó 9-én fényes sikerű bált rendezett. Jelen voltak : Baricz Antalné, Dr. Barabás Sándorné, Bogdán Fe­­renczné, Csiszár Mihályné, Csiszár Pálné, Csiszár Imréné, Csiszár Dénesné, Dávid Istvánné, Dávid Gyuláné, Dézsi Bálintné, Fejér Lukácsné, Gábor Im­réné, Kis Károlyné, Kovács Albertné, Kovács Jó­­zsefné, id. Kupán Józsefné, ifj. Kupán Józsefné, Ko­vács Károlyné, Kósa Mózesné, id. Jancsó Mózesné, ifj. Jancsó Mózesné, Nagy Ferenczné, Pap Andrásné, Rápolti Gáborné, Szőcs Mózesné, Szőcs Samuné, Se­bők Józsefné, Székely Jánosné, Szentpéteriné, Török Sándorné, Török Samuné, Török Ferencné, Barta Gizella, Bogdán Nina, Bogdán Róza, Csiszár Emilia, Demény Ilona, Demény Berta, Dávid Mariska, Fejér Nina, Fejér Kata, Gábor Ágnes, Horacsek Lujza, Jancsó Arnás, Kovács Marika, Könczey Juliska, Ko­vács Etelka, Kun Jolán, Szőcs Vilma, Szentpéteri Mariska, Szőcs Etel, Snelka Róza, Török Mari, Zsig­­mond Berta, Zonda Irma (Márkosfalváról.) TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Lónyai kontra Fráter. E rágalmazási per tárgyalásának második nap­ján mindenekelőtt dr. Friedmann Bernát annak igazolására, hogy tényleg Fráter Sándor fizeti a kótályi kastély és belsőség után az ártéri költséget, becsatolja Jármy Mártonnak, vádlott sógorának le­velét, melyben az érintett körülmény konstatálva van. Ezután következtek a vád- és védbeszédek, melyek befejeztével Fráter Sándor vádlott emelt szót s a többek közt azt monda, hogy nem nagyzási viszketegből szólalt fel ez ügyben. Beszéde nem tar­talmaz mást, mint a közügyekben megengedett, gya­korta szükséges kritikát. Igaz, hogy egy bizonyos nemével a cinizmusnak akarta ostorozni azon em­berek cinizmusát, kikre nézve a közpálya nem egyéb jövedelmező hivatalok és hivatali kitüntetések hajhászásánál. Vérig ható ostorcsapást óhajtott mérni azon kielégíthetlen étvágyú éhesekre, kik rá­rohannak a közügyre és mint prédát mar­cangolják szét. Nevet nem említett. Hogy a panaszló és egy pár érdekelt magukra vették állításait arról nem tehet. De hogy teljes jog­gal vették magukra, azt világításba helyezi a vizs­gálati jegyzőkönyv. A bíróságot nem arra kéri, hogy mentse fel a méltatlan zaklatástól, hanem hogy ítél­jen lelkiismerete és a törvény szerint. A bíróság tanácskozás után következőkben hir­dette ki az ítéletet: Fráter Sándor a btk. 258. § értelmében a rágalmazás alól fölmentetik. Ellenben a 261. §-ba ütköző becsületsér­tés vétségében vétkes s 15 nap alatt fizetendő 300 frt pénzbüntetésre, behajthatlanság esetén 30 napi fogságra ítéltetik. Magánvádló részére 100 frt költség állapittatik meg. Az ítélet jogerőre hogy előttünk eddig ismeretlen légáramlatok el­­söprik onnét, vagy, hogy a hamu leesik. A parányi porszemek esése igen lassú folyamat. Ha valami előre nem látható zavaró körülmény nem jő közbe, a hamu még éveken keresztül esketik, amíg az atmosz­féra azon részeibe jut, hol már víz is van jégkristá­lyok alakjában. Innét az esés valószínűleg gyorsab­ban fog végbemenni: a lefelé szálló jégkristá­lyok a porszemeket magukkal hozzák. Tehát a je­lenségek elmaradása egyhamar nem várható. A fe­lettünk lebegő vulkáni hamu esésének lassúsága egyúttal azokat is megnyugtathatja, kik annak vá­ratlan bekövetkezése által egészségüket látják fe­nyegetve. Organikus részek a hamuban lehetetlenek, s ha a hamu egyszerre nagyobb tömegekben kezdene enni legfelebb oly kellemetlenséget okozhatna, mint a futóhomokkal terhelt alföldi szél. Ehhez pedig hozzá vagyunk szokva! Összefoglalva a tényeket és adatokat melyek Lockyer magyarázata mellett szólnak, e nézet rend­kívül valószínűnek látszik. Valószínűségét igen emeli az, hogy másféle magyarázat eddig számbavehető bizonyítékokat felhozni egyáltalában nem bír. De ha igazuk volna is azoknak, akik azt mondják, hogy az ilyen „merész theória a fellármázott népség fantáziáját kellemesen izgatja“ s ha e magyarázat csakugyan hibás, oly tévedés, melynek érveiért szá­mos „igazság“ adná cserébe a magáéit. P. Smith szavaival fejezem be soraimat: „Fes­sék le festőink most az eget úgy, amint azt a leg­nagyobb fantázia: a természet fantáziája megal­kotta s a tudósok többet foglalkozzanak a atmosz­féra tanulmányozásával.“ Amazok a leirónak, ezek­­pedig a magyarázónak könnyítik meg a feladatát! Bartonlek Géza­ emelkedése után az Egyetértés-ben közzététetni ren­deltetik. Vádlott felebbezést és semmiségi panaszt je­lent be. Magánvádló az Ítéletnek azon része ellen, mely vádlottat a rágalmazás alól felmenti, szintén felebbezést jelentett be. — A börtönben felejtett Schwarz Mária börtönben felejtésének története, oka, immár végkép ki van derítve, mint a „N. P. Journal“ írja. Dr. Székely államügyészi helyettes szigorú vizsgálatot indított, mely kideríti, hogy az egész börtönben fe­lejtés tulajdonképeni oka Apáthy vizsgálóbíró szórakozottságában rejlik, aki midőn Schwarcz Mária lopási ügyét letárgyalták, szórakozásból szabadonbo­­csátó űrlap helyett egy elfogató űrlapot állitott ki; de egy börtönőrnek meg azt mondotta, hogy ezt az asszonyt szabadon kell bocsátasi, s a börtönőr — az űrlapot meg sem nézve, — ugyanazt mondta a börtön­­felügyelőnek. A börtönfelügyelő még rá is rivallt az erre „tréfája“ miatt, és ismét elcsukatta az asszonyt. Ez iratot csak hat hónap múlva találták meg vélet­lenül, amidőn a bíró szórakozottságának kellemet­len következményeit meg lehetett szüntetni. Tegnap délelőtt találta meg egy hivatalnok az eldobott ira­tok között a tévedésből kiállított elfogatási paran­csot, mely miatt a félreértés támadt.­­ A kápolnai zendülök bűnügyét tárgyalta tegnap a kir. kúria IV. büntető tanácsa Tóth Lőrinc elnöklete al­tt. Mint előadó S­ü­m­e­g­h­y István szerepelt. A ritka kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosság, melyet a kápolnaiak Z­e­n­e­y János végre­hajtón elkövettek, annak idején részletesen ismertetve volt azért most csak az ítéletre szorítkozunk. Az óriási bűnügy tárgyalása a Dárián is egy egész napot vett igénybe. Az első bíróság tudvalevőleg a vádlottakat a gyilkosság büntette kísérletében, illetve az abban való részességben mondotta ki bűnösöknek. A kir. tábla ellenben a btk. 279 §-ába ütköző erős felindu­lásban elkövetett szándékos emberölés kísérletének minősítette a bűntettet s ehhez mérten id. Csőgör Jánost 6 évi, R. Tót Józsefet 5 évi, Szalóki Barna Istvánt 6 évi, Sándor Józsefet 5 évi, Sándor Lajost 3 évi fegyházra, Debreczeni Sámuelt 2 évi börtönre, Nagy Sámuelt 2 és félévi fegyházra, Tardy Lajost 2 évi börtönre, ifj. Benics Károlyt 7 évi fegyházra, Sipkás Tóth Lajost 3 évi fegyházra, ifj. Tardy Mi­hályt 1 évi börtönre és Budai Ádámot 6 havi börtönre ítélte. Mellékbüntetésképen pedig 3-3 évi tartamú hivatalvesztéssel sújtotta őket. A kir. kúria az ítéletek megváltoztatásával mindannyit a gyilkoság kisérletében találta bűnösöknek s vala­mennyi büntetését tetemesen fölemelte. Id. Csőgör J.-ét 12 évi, R. Tót Józsefét 10 évi, Sz. Barna Ist­vánét 10 évi fegyházra, kitöltöttnek vévén abból 1 évet, Sándor József büntetését 7 évi, Sándor Lajo­sét 6 évi, Debreceni Sámuelét 10 évi, Nagy Sámuelét 4 évi fegyházban állapitotta meg, vizsgálati fogságuk által kitöltöttnek számítván 11 hónapot. Ezeken kívül Tardy Lajost 4 évi, ifj. Benics Károlyt 13 évi, S. Tóth Lajost 10 évi fegyházra ítélte, melyből 1 év álta­luk kitöltöttnek vétetik, ifjú Tardy Mihályt pedig 2 évi, Budai Ádámot 1 évi s a felmentett Kelemen Istvánt 1 évi börtönbüntetéssel sújtotta. A mellék­büntetésképen kiszabott hivatalvesztést jóváhagyta. — Magyar szocialisták üldözése. Imént jelentettük, hogy a Bécsből kiutasított szocialis­­ták közül Kosztorics József és Olhauser János asztalosokat a magyar hatóságok is tovább toloncolták. A két kiutasított magyar alattvalót tegnapelőtt Budapestre hozták. A rendőrségnél idő­közben egy fővárosi asztalosmester jelentkezett, hogy a két munkást hajlandó műhelyébe munkára fölvenni, nehogy rég elhagyott szülőhelyükre hurcoltatván ott minden támasz és megélhetés nélkül maradjanak. A főkapitány azonban nem adott helyet a kérelemnek s jóllehet Olhausernek Budapesten rokonai is vannak mindaketten végrehajtották az osztrák hatóság to­­lonclevelét és ma reggel tovább szállították őket Temesvárra, ahonnan szülőföldjükre toloncoltatnak. Hasonlóképen járt J­a­c­k­l József szocialista is, akit annak idején az osztrák hatóságtól reklamáltak ki s bírói után izgatás miatt 6 havi államfogházra ítél­tek. Jackl február 14-én töltötte­ ki Vácott büntését, de nem helyeztetett szabad lábra, hanem gyalog Budapestre kísértetett s itt a rendőrség épü­letében van letartóztatva. Hir s­zerint őt is szü­­letéshelyére Horvát-Krapinára toloncolják. Jackl az osztrák és magyar hatóságok terén már 1882. nov. hava óta folytonos büntetésben és fogságban van s mint tolonc még jó ideig kénytelen végig próbálni az azzal járó szenvedéseket, föltéve, hogy a horvát hatóság is végrehajtja a magyar tolonclevelet.­­ illetékesebb helyről, az érdekelt kir. törvényszéktől nyerte. A sajnálatos tévedés csakugyan megtörtént, de az erre vonatkozó körülményeket a „nem rendes levelező“ nem írta le mindenben híven. Nem felel meg ugyanis a valóságnak az az állítás, hogy a tör­vényszék a szabadlábra helyezési tárcát kiállította s azt az ügyésznek átadta. Épen ez volt a tévedés oka, hogy a törvényszék nemcsak hogy az előírt tárcát ki nem állította, de a szabadlábra helyezési határozatot sem hir­dette ki a fogoly Marosán előtt, mint ezt a bent felejtett fogoly a kir. ügyész által felvett jegyzőkönyvben önmaga előadja. Ez esetnél nemcsak hogy semmi mulasztás nem terheli a m.-szigeti kir. ügyészt, de egyenesen az ügyészségnek köszönhető a dolog földerítése. U. i. a kir. tábla felmentő ítéletének kihirdetésekor je­len volt Bergraffer Vilmos alügyész rántotta elő a homályból az elkövetett visszaélést s azonnal jelentést téve, a kir. ügyész rögtön megtartotta az előzetes vizsgálatot s az összes iratokat a kir. főügyész­séghez terjesztette föl. — Alkalmam volt az ügyre vo­natkozó adatoknak illetékes helyen való megtekintésé­ből a föntebb mondottak valódiságáról meggyőződni, miért is tisztelettel kérem a t. szerkesztő urat, hogy alaptalanul gyanúsított s meghurcolt m.-szigeti kir. ügyésznek a jelen helyreigazító közlemény felvételé­vel addig is, mig a vizsgálat eredménye közölhető lesz, némi elégtételt adni szíveskedjék. — A váci határban, az osztrák-magyar ál­­lamvasut mentén, egy az állomáshoz vezető út meg­szüntetése válván szükségessé. Pest megye f. hó 21-én helyszíni vizsgálatot rendelt el s annak foganatosí­tására bizottságot küldött ki, mely Bossányi László és dr. Szivák Imre megyebizottsági ta­gok, az államépítészeti hivatal, a vasúti felügyelő­ség az érdekelt osztrák-magyar államvasút kiküldöt­tei , Fazekas Ágost megyei aljegyzőből áll. * — Sopron város kölcsöne. Sopronból ír­ják: A városi nagy kölcsönre nézve múlt csütörtö­kön azt határozta a közgyűlés, hogy a 360 ezer forint a kitűzött feltételek alatt a törlesztéssel együtt 6 százalékra, az osztrák nemzeti banktól felvétes­sék ; ha azonban a helybeli takarékpénztár ugyan a feltételeket elfogadja, ez esetben ettől fog felvétetni a kölcsön.* — A békebírói hivatal Intézménye ellen olvasunk vezércikket a „Borsodmegyei Lapok“-ban. Több nyomós érvet hoz fel, így pld. hogy az alpol­gármester, ki a békebírói tisztet viszi, hivatalos teendői miatt nem végezheti azokat pontosan, de másfelől ez az intézmény nagy anyagi kiadással is jár. Nincs is értelme ez intézménynek, mikor a vá­ros és megye területére a járásbíróság, a járás terü­letére a szolgabirói hivatal van ellátva békebirói hatáskörrel. Igazságot fog szolgáltatni a járásbíró­ság, mely három város és pedig Pozsony, Gyöngyös és Miskolc kivételével az egész ország területén gyakorolja e tisztet. A békebirói intézmény alaku­lásával a legtöbb város magáévá tette ez intéz­ményt, ma azonban már a leggazdagabb városok, mint Szeged, Debrecen, Arad, Temesvár belátva a helyzet tarthatatlanságát, felmondták a békebirói hivatalt s csak a szerény hangzású községi bírásko­dást gyakorolják. He ezek a jólétben úszó városok tehették, — írja tovább a nevezett lap — mennyi­vel inkább teheti azt Miskolc, amelynél szükség van az anyagira, de még inkább számításba jön azon szellemi munkaerő, melyet a békebirói hivatal for­gácsol el, a város többi ügyeinek rovására. * — A miskolci általános ipartársulat a napokban tartotta rendes évi közgyűlését, mely lá­togatott volt, 63 általános érdeklődés mellett folyt le. Az ipartörvény szakaszonként vétetett tárgyalás alá, majd felolvastatott a bizottságnak az egyes sza­kaszokra vonatkozó észrevétele. — Általános visszatetszéssel találkozott, az ipartörvény azon rendelkezése, hogy az egyes iparosoktól szakképzettséget nem kíván­ó ipart bárki önállóan kezdhet és gyako­rolhat. Ezzel szemben a bizottság az ipar tanulását hangsúlyozta, ami el is fogadtatott, s a módosít­­vány ily értelemben rendeltetett eszközöltetni. A kor tekintetében, amidőn valaki önálló ipart kezd­het, a törvény rendelkezésével szemben, mely a 18 évet írja elő, Pfliegler Ferenc felszólalására a 24 éves életkor határoztatott jegyzékbe vétetni é s ily értelemben fog a miniszterhez felterjesztés intéz­tetni. Dr. Cs. Szabó István felszólalására a szó­davíz gyártás a bejelentést és hatósági ellenőrizetet igénylő iparágak közzé vézetett. Több kevésbé lé­nyeges módosítás után a gyűlés feloszlott, s a mó­ 8 A VIDÉK. Ismét egy, akit börtönben feledtek. M. Sziget, febr. 14. Lapunk febr. 13-ai számában közlött ily című cikkre vonatkozólag kaptuk hitelt érdemlő kézből a következő sorokat, melyeket tárgyilagos voltuknál fogva, minden megjegyzés nélkül adunk. A „nem rendes levelező“ oly híven közli a m.-szigeti fogházban felejtett Marosán bűnügyére vo­natkozó adatokat, hogy kétségtelen adatait a leg­

Next