Budapesti Hírlap, 1884. február (4. évfolyam, 32-59. szám)

1884-02-23 / 53. szám

IV. évfolyam. 53. szám. Budapest, 1884. Szombat, február 23. Előfizetési árak Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn ég ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő : Csukászi József. Egyes szám ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kerület, kalap-utoza 16. szám. Bismarck és Ausztria-Magyarország. Busch­ könyve Bismarckról nem íratott ok és cél nélkül. Ha politikusaink nem vol­nának annyira pártkérdésekkel elfoglalva, fürkésző és aggódó szemmel figyelnének a német kancellár leleplezéseire. A könyv hite­les, Bismarck titkára írta s a „Norddeutsche Alg. Ztg“ jóvá hagyja. E könyvben Bismarck megszokott cinikus őszinteségével találkozunk, élők és halottak, múlt és jelen felett ítél, oly kegyetlen erővel, hogy meglep és megdöbbent mondásaival. De az őszinteség nem árt ra­vaszságának,sőt leplezi valódi céljait. Senki a jövőre nézve tájékozást e könyvből nem me­ríthet, csak annyit éreztet, hogy Bismarck­nak tervei vannak, melyek még nem tel­jesültek s melyeken dolgozik ; s nem épen megnyugtató, hogy tervei monarkhiánkat il­letik. Ellensége Bismarck Ausztriának vagy ba­rátja? Magyarországnak barátja vagy sem? E kérdésekre nem oly könnyű válaszolni. A Busch előadása szerint Bismarck Ausz­triában nem bízott soha , sem annak német, sem európai politikájában s az osztrák diplo­matákat, Andrássyt kivéve, lenézte mindig. Ausztriát pedig objektumnak tekinté, mely­nek rovására Poroszország sokat és tartósan nyerhet Mindazonáltal előbb osztozni kívánt vele Németországon, majd kidobni Németországból, s ezt meg is tette. Szövetkezni Ausztriával először Franciaország ellen akart, hogy elfog­lalják együtt Elzászt, mint közösen elfoglal­ták Slezvig-Holsteint. Bismarck itt is dupírozni kívánta Ausztriát, s ha ez neki sikerül, az 1866-os hadjárat később történik. Azután, hogy Franciaországgal a munkát elvégző egye­dül, az osztrák szövetséget már csak azért ke­reste, nehogy Franciaországgal szövetkezzünk, de másodszor komolyan szövetkezni akart és tényleg szövetkezett monarkhiánkkal II. Sán­dor cár halála után, mikor a francia-orosz szö­vetségtől tartott. Mi pedig a keleti kérdésre való tekintetből léptünk Németországgal Irigyre, anélkül, hogy keleti politikáját ismernék, vagy a magunk keleti politikájának kivitelét az által biztosítottuk volna. A szövetség defenzív természetű s tehát negatív. Csakhogy Bismarck pozitívebb alakban tervezte, ő törvénybe akarta i­g­­láttatni Ausztriában és Ma­gyarországon. Ezt Andrássy nem akarta. Most Bismarck visszatér előbbi gondolatához s ezért íra­tott a könyv. Bismarck vámközössé­get tervez Németország és Ausztria-Magyar­­ország között és vádközössséget. Most, midőn a szövetség meghosszabbításáról van szó, szeretné ezeket keresztül vinni és termé­szetesen az ilyen nemzetközi szer­ződést a törvénybe kellene i­k­t­a­t­n­i, Ausztriában úgy, mint Magyaror­szágon. Miért óhajt Bismarck ily á­ll­a­m­i kö­zösséget? Ez nem világos előttünk. A barát­ságból házasságot akar csinálni s minthogy ez szerelmi nem, csak érdekházasság lehetne, föl­merül a kérdés, hogy minek neki e házasság s jó lesz-e nekünk, ha Németország mint szerződő fél védelmi és gazdasági ügyeinkbe beleavatkozhatik ? Ausztriában úgy látszik a régi gyanako­­dás még ki nem halt s a timneo Danaes et dona ferentes elve szerint tartózkodó magavi­seletet tanúsítanak az ily propozicióval szem­ben. Magyarországon senki sem foglalkozott az eszmével idáig. Az önállóságára féltékeny s nagyobb függetlenségre vágyó Magyarország azonban bajosan fogadná el a védközösséget Németországgal, miután az osztrákkal közös hadsereg tekintetében is oly keserves tapasz­talatokat tett s az osztrák vámközösségben nem kevésbbé. Így is Magyarország nem bír Ausz­triával, ha még nagy Németország is hozzá­járul . Magyarország viszonylagos súlya igen csekély lenne. Nem jó nagy urakkal egy tál­ból cseresznyét enni, mondja a német. De Bismarcknak Ausztria belpolitikájára nézve is vannak nem titkolt nézetei ama könyvben. Ez nem igen kedvez Taaffenak, de annál kevésbé Herbstnek. Szerinte a német liberalizmus is hibás experimentum Ausztriá­ban, a nemzetiségi politika is hibás. Mit ajánl tehát? „Konzervatív politikát“, azaz német abszolutizmust. De Magyarországot kiveszi s mindig megkülönbözteti. A könyvben ismétli, hogy „a monarkhia súlypontja Budára helyeztessék“. Bismarck úgy látszik elég jó véleménynyel van rólunk ma­gyarokról. Hanem alárendelt tényezőnek ítél, kik nem vagyunk hivatva politikát csinálni. Más­különben könyve nem lyukadna ki a három császár szövetségre, melynek szük­ségét látja a köztársasági és forradalmi törek­vésekkel szemben. Ez hát a másik célja, melyre dolgozik s jelenleg ezen fárad. Ezt tanúsítja Griers utazása Berlinbe s Bécsbe s Orlov kineveztetése ber­lini nagykövetté. Most már a császárok talál­kozását is emlegetik. Ez a muszka szövetség nekünk nem lehet kedves, mert az a kelet fölosztása. Busch könyve Bismarckról sok fejtörést fog okozni Bécsben, de elég gondot ad nekünk is. Mert nem tudjuk, hová visz bennünket a német szövetség ? midőn utólszor számolunk le vele, más körül­mények indítanak e cselekedetünkre. Az orvosok holnap föl fogják fűrészelni ez ember koponyáját, hogy megkeressék ala­kulásának abnormitásait, melyek eltévedt er­kölcsének magyarázatát adhatnák, fognak ta­lálni dudorodásokat, szemcséket, izzadmányokat, melyeket följegyeznek, de ez alakulások oki összefüggését a cselekménynyel, mely Bereczet az akasztófára vitte, csak állítani fogják, ki­mutatni nem lesznek képesek. Berecz már csak mint gonosztevő vonta magára a jogi és or­vosi tudomány embereinek figyelmét és a lélek búváraiét. Homályban lett, homályban élt, egész fejlődésének története, amely kulminált egy cégéres bűntettben, ismeretlen az emberek előtt. Gyermekkorának epizódjai: hány ütés, esés, minő betegség, minő példák és minő tanítások; utóbb mily pajtásság, mily viszo­nyok, mily erkölcsök formálták agy­velejét, azaz gondolkozását, szivét, azaz érzéseit; és végül embernyi ember korában mely tapaszta­latok érlelték lelkét oda, ahol végezte: ez mind ő nála számításon kívül esik. Nemzeteknek, az emberiségnek nagy alak­jait bölcselöktől nagy tetteikig kísérik a búvárok, a gyermekben keresni már nyomait a férfiúnak. Apja, anyja, családja lesz vizsgá­lat tárgyává, hogy az áldások forrása kiderít­­tessék, a­melyek jelleméből, tehetségeiből öm­löttek korára, kortársaira. A társadalmak át­­kos alakjaival szemben beérjük gonosz csele­kedeteik ténybeli kiderítésével, hogy vissza ki­mérhessük számukra a büntetés kellő mérté­két. Nem kérdezzük, nem kérdezhetjük: miké­pen lett gyilkossá, csak azt, hogy az-e való­ban? És ha az, akkor ott van a kódexben a paragrafus, ráolvassuk és felakasztjuk. És holnap akasztunk mindjárt egyszerre hármat. Az ember tele van bűnnel, hibával. A társadalom tele van emberrel, tehát a társa­dalom tele van bűnnel, hibával. Világos, hogy a társadalom intézményei is tele vannak a társadalom tulajdonságaival. De tartozik ma­gát védeni s nem védheti magát mással, mint ama saját intézményeivel, amelyek tele van­nak saját tulajdonságaival. Ebből magyarázzátok meg magatoknak azt a csodás jelenséget, hogy amig a nép a gyilkosság napján, izgalma alatt egy rémes éj eseményeinek, beáll a rendőr mellé rendőrnek s ha a bűnöst megfogja, képes a foglyon rög­tön kegyetlen igazságot is gyakorolni , addig ma egy évi eljárás hosszadalmassága után szánalma helyet cserélt, s a törvényes eljárás­ban nem az igazságot látja többé. Amit haj­landó volt elkövetni szilaj fölháborodásában maga, azt ma gáncsolja, hogy elköveti bölcs és részrehajlatlan bírák ítélete alapján a tár­sadalom által kirendelt végrehajtó hatalom. Asszonyok sírnak az utcán, kezükben a gyilko­sok arcképével. Mondhatatlan, lázhoz hasonló izgalom tartja fogva a lelkeket; a rendőrség­­óvó intézkedéseket tett, mert nem tartja lehe­tetlennek, hogy az idegesen fölzaklatott nép Berecz János. Mire e soraim napvilágot látnak, Berecz János nem ember többé, hanem egy fizikai bomlásnak indult anyag; fővárosi olvasóink kö­rülbelül akkor veszik kezükbe ez újságlapot, a­mikor a gyilkos szövetkezet e forgója, mint utolsó társai közül, rálép a végzetes dobogóra, ahonnan már idegen kezek veszik le, hogy szégyennel tetézett nyugvó helyére szállítsák. A kriminalisztika meg fogja őrizni nevét, a büntetőjog foglalkozni fog esetével, minket. Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.

Next