Budapesti Hírlap, 1884. március (4. évfolyam, 60-90. szám)

1884-03-01 / 60. szám

. Hivatalvesztésre ítéltetett a miniszterelnök, főleg azért, mert királypárti. Erre a királyi párt azt feleli, hogy az ítélet alkotmányelle­nes, mert a minisztereket kizárólag a király választja. S a király nem bocsátotta el­­Sel­mert és társait, dacára a storthing ellenzésé­nek és a birodalmi törvényszék ítéletének. Oszkár király sokkal alkotmányosabb és felvilágosodottabb fejedelem, semhogy ok nél­kül ily végletekig hajtaná a dolgokat, s ma­gatartását csak az magyarázza, miszerint meg van róla győződve, hogy a királyság veszve van Norvégiában, ha az ellenzék hatalomra kerül. A konfliktus érdekelni kezdi Európát. Mindenütt republikánusok és monarkhisták áll­nak egymással szemben, de hogy éppen a hideg északon legyen a republikanizmus leg­erősebb, senki se hitte volna. A norvég alkotmányharc végét belátni lehetetlen. A politikusok remélik, hogy Osz­kár király személyes jelenlétének sikerülni fog norvégjeit kibékíteni. Ezek makacsok, de Osz­kár király szeretetreméltó. S talán a paraszt­urak is meghódolnak a királynak, csupán a radikális ügyvédekkel nem lehet bírni. Képviselőválasztási mozgalmak a fővá­rosban. A VII. kerületi választók f. é. márc. 2-án délutáni 3 órakor az erzsébetvárosi klub helyiségei­ben (István­ tér 14. sz.) a választás ügyében értekezletet tartanak.­­ A ferencvárosi választópolgárok kö­zül többen értekezletre gyűltek össze tegnap este és elhatározták, hogy a Ferencvárosban a független­­párti jelöltség elfogadására dr. Halász Gézát, az országgyűlési függetlenségi párt alelnökét kérik föl s egy küldöttséget is választottak, melynek fel­adata leend ez ügyben eljárni s az összehívandó ér­tekezletnek eljárása eredményéről jelentést tenni. Képviselőválasztási mozgalmak a vidé­ken. Kecskeméten a kormánypárt f. hó 24-én szervezkedett. Megválasztottak: elnökké dr. S­z­e­­­e­s­s József, alelnökké dr. Tassy Pál ; ezenkívül a párt ügyeinek vezetésével egy 15 tagú szűkebb körű és ismét egy 100 tagból álló szélesebb körű bizottság lett megbízva. — A csikmegyei kormánypárt Csik-Szeredán f. hó 25-én tartotta újjá­alakuló gyűlését. Megválasztottak: elnökké Madár Imre, jegyzőknek : C­z­i­k­ó Sándor, ifj. Erőse És több a zálogház, a tőkepénz. — A sürgés forgás, az örök zsivaj, A bűn, a pompa, a könny és sóhaj, A harc az életért, a végtelen Verseny, mely annyi új csodát terem. — Ez azt jelenti mind, mind, hogy hazánkat Fölkapta, mint a forgószél, a század! Önérzetünk nő, verjük melleinket. Kezd a világ becsülni, látni minket. A Duna-part, a fényes paloták, A lánchíd, a gőzmalmok, a buták, Királyi udvar csalfa, vak reménye, Gyarapodásunk ámító regéje, A bányák kincse, rónák aranya, Az öncsalás zsongító balzsama — És még ezer más, édes, drága álom Lebeg fölöttünk gyenge cérnaszálon. Hozzánk került a legfőbb földi jó, Más szóval: a civilizáció ! De még ez mind kevés volt, semmi csak, Tinéktek, óh nagy államférfiak! Azt harsogtátok a fülünkbe váltig, Hogy a faj-jelleg szégyenünkre válik, Hogy addig élni sem méltó e nemzet, Míg egy vonása van, mely tőrülmetszett, Uj bőrbe kell egészen bújnia, Különben frakkban is csak a múmia. Nos, jó urak, hát megtörtént ez is: Nem áll utunkban már a genezis ; Tapsoljatok, nincs többé semmi baj : A nemzet él, de elpusztult a faj. Végkép kiforgatott természetünket Épp­úgy ledobtuk, mint a szennyes inget; Nehogy bűnünkül rója a világ, Leráztuk a nyakunkról Ázsiát. Szokást, emléket, eszmét, hagyományt, Megvetve gúnyolt ócskaság gyanánt, Mindent, mi volt, azért, mi lesz, lerontunk, Az árral úszva, arra semmi gondunk, Hogyan zokog hazánk sok hű fia, Csak tapsoljon a burkus, francia! Nem gyászolunk hazafias toron, Téged, kihalt fény, régi hatalom , Hitvány bagoly bánkódik ilyenért, Kit a modern kor napvilága sért; Az új idők bölcs kozmopolitája, Kinek a számtan vesszőparipája, Kacagva a kegyelet babonáit, Sírok helyén pálinkagyárat állít. S mert mindenütt oly szellő fújdogál, Hogy percre is megállni kész halál, Hát kézzel-lábbal nyargalunk mi is, Mint szélben a kivágott szerb­ tövis , S érted, külföldi vállveregetés, Szivünk akármily áldozatra kész ! Mindig a szomszéd nyomdokán futunk, Habár hínárba visz nem egy utunk ; Célunk : csak a korszellemhez simulni, Az idegen bálvány elé borulni ! Hogy villogtatva éles kardjainkat, Büszkén, haraggal védjük jogainkat, Hogy mennydörögve, villámló szemekkel, Versenyt romboljunk a vad fergeteggel, És mert vetésünk k­öli már a gyom, Tiporjuk irgalmatlan él agyon ? Eszünkbe sem jut .... a testvériség jogával megdézsmálhat a pribék; Aki kisujjunkat követeli, Egész kezünket kínáljuk neki ; Fejünkre nőhet a jött-ment piszok: Azért vagyunk mi liberálisok! Nem zúgolódunk senki, semmi ellen, Elégedetten élünk a jelenben; Mihelyt kátyús a vicinális út, Nem deklamáljuk: „Óh, jövel Kossuth!“ S ha egy bozontos eb megugatott, Nem hívjuk vissza a Bach-korszakot, Midőn, ha gonddal, nem csupán után, Házunkban is megőrzött a szurony. Nem restarálunk, nem korteskedünk, Nem mutogatjuk föltépett sebünk’; S az alkotmánynak védelmére kelvén, Nem csatatér a szónoki emelvény, Melyen, ha már a szép szóból kifogytunk. Ököllel védtük azt, amit papoltunk: Óh, most egészen máskép szpícselünk, Nem kell erőszak, biztosabb cselünk, Mely minden durva, nyers önérdeket A közjó bársonyába rejteget. Szunnyadnak a vulkáni szenvedélyek, Csak játszi fodrot vetnek a kedélyek; Ki elveinkben fő­ ellenfelünk, Vígan kocint a banketten velünk. Az ősi buzogány, az ősi kard, Mely nagygyá tette egykor a magyart. Öreg csodául a sáton hever; Korunk fiának óriás teher, Melyet ha satnya ivadék emelget, Gyöngén leroskad őse szobra mellett. Ha költő regedalban emleget Dicső időket, hős erényeket, Világra szóló tetteket, csodákat, Letűnt nagyságot, hódító apákat, Kik e hazát vitéz karral szerezték, S a más tetszését éppen nem keresték : Az élő nemzedék oly korcs, kicsi, Hogy e meséket már alig hiszi. Magunk is álmélkodva hallgatunk . . . Ki mondja még, hogy magyarok vagyunk ?" BUDAPESTI HÍRLAP, (60. sz.) 1884. március 1. Elek és Móricz Gyula. Központi választ­mányi tagoknak: Éltes Elek, Lorencz Albert, id. Erős Elek, Orbán János, dr. Fejér Antal, dr. Molnár József, Böjthy Endre, Bakcsi Gáspár, Száva Lukács, Lázár Domokos és Dávid István. Vidéki választmányi elnököknek a gyergyó­­szt.-miklósi választó kerületben : Mikó Árpád, a szép­­vizi kerületben Mihály Ferenc, a csik­szeredaiban Becze Antal és a szentmártoni kerületben Nagy Jó­zsef. A vidéki választmányi elnökök utasíttattak arra nézve, hogy a vidéki választmányokat 8 napon belül megalakítsák és oda törekedjenek, hogy men­tül rövidebb idő alatt a községi szervezkedés is meg­­ej­tessék. A francia-magyar-osztrák kereskedelmi szerződést a francia képviselőház tegnapi ülésén elfogadta, a szavazatok aránya volt: 258 szavazat a szerződés mellett, 157 ellene. A szerződés heves vitát keltett, különösen annak negyedik pontja, a­mely a húsbevitelről szól. Ezt az intézke­­­dést Guichard, de Retours, Demarcy báró, Sellain élesen megtámadták, úgy, hogy a miniszterek részé­ről a legerélyesebb felszólalásokra volt szükség, a­melyekben kifejtették, hogy a marhavész kö­vetkeztében a francia kormány bár­mikor elrendelheti a határzárt. A szegénység kölcsönös biztosítása iránt Svájc és Ausztria-Magyarország között kötött szerződést a kormány ma terjesz­tette a képviselőház elé. A szerződés öt cikkből áll. Az I. cikk következőleg határozza meg, hogy m­i­­kor részesülhet valaki a szegény­jég kedvezményében: „Az osztrák és a magyar honosok Svájcban és a svájciak Ausztriában és Magyarországban a sze­gényjog kedvezményében mindazokban az esetekben részesülnek, amelyekben e jog maguknak a honosok­nak engedélyeztetik, feltéve, hogy ama törvényekhez alkalmazzák magukat, amelyekben az államban ér­vényben vannak vagy lesznek, ahol a kedvezményt igénybe veszik.“ A II. cikk szerint a szegénységi bi­­zonyítvány mindig az illető lakóhelyének ha­tósága által állítandó ki. A belföldi ellen perelő szegényjogot élvező külföldit a III. cikk fölment minden biztosíték adása alól. Az egyezmény­t, ha föl nem mondatik, azután még egy évig érvényben marad (IV. cikk). Az V. cikk az egyezmény ratifiká­lása és érvénybeléptetése iránt intézkedik. A cseh koronázás. „Ha már a bécsi sajtó szóba hozta a cseh királykoronázást, — mondja a prágai „N­árodni Listy“ — úgy hozzászól ez ügyhez ő maga is. A cseh lapok ke­rülik e tárgyat , ok nélkül teszik ezt. Tagadni nem lehet, hogy a csehek forrón óhajtják a királynak megkoronáztatását s hogy ez bennfoglaltatik a nem­zeti programmban. Ez ügyet csak azért nem boly­gatják most, mert kedvezőtlenek a po­litikai viszonyok és körülmények. Másrészt pedig a csehek meggyőződtek, hogy a cseh koronázás, mint oly aktus, mely egyedül törvénye­síti a három cseh tartomány egységes leírását a dinasztia részére, még előbb áll a habsburgi di­nasztia érdekében, mint magának a cseh nemzetnek érdekében. Ausztriának nincs egy ausztriai koro­nája, a cseh korona tehát a habsburgi háznak egyik első diszét képezi. A cseh politikusok meg vannak arról győződve, hogy ha Ausztria exisztálni fog, úgy a cseh koronázások is meg fognak tartatni. Meg fognak tartatni akkor is, ha azokat a csehek nem követelik, mert a dinasztiának érdekében áll, hogy birtokát a történelmi jogokat és formákat még mindig kiven őrző Európa előtt legiti­málja. Puska és kenyér. 1. Az új katonaparkok. (*) A gyors tüzelés, különösen a lovassági ro­hamok ellensúlyozására mentül gyorsabb s­o­r­­ tí­ze­k pusztító hatásának előidézése, — ez ama probléma, mely a gyalogsági fegyvernem fejlesztésé­nél a hadügyi kormányoknak legtöbb gondot ad. A hátul­töltő puskák tűzhatásával most már nem akarják beérni, mert a töltésre szükséges 4—5 másodperc olykor a döntő pillanatokban oly drága, hogy azt nem szabad veszni hagyni. Ha nagyobb lovas tömegek attakra indulnak a gyalogsági töme­­gek ellen, pár másodperc egész dandár sorsa fölött dönt. Ha ez idő alatt a gyalogság nem tüzelhet a lovasságra, az letipor zászlóaljat zászlóalj után, ho­lott egy sortűz megbonthatja a támadók sorait, a nyomban következő második dósarzs pedig felére leolvaszthatja a közelebb érkezett ellenséges lo­vasságot. Ez okok bírták a közös hadügyi kormányt arra, hogy a gyalogsági lőfegyvereket ily irányban tökéletesíttesse és a gyalogezredeknek ismétlő puskákkal felszerelésének tervét fontolóra vegye. Az ismétlő puskák az említett célnak a döntő eivékl.

Next