Budapesti Hírlap, 1884. március (4. évfolyam, 60-90. szám)
1884-03-16 / 75. szám
4S.U&4P2TCX HISLAF, VZS. si.) 1984 március 16. Hugó hátul jött. Hirtelen lökést éreztem — ez volt a jeladás — hátra néztem és Hugót felvont revolverrel pillantottam meg. Erre remegő kézzel sújtottam. (Nagy mozgás a közönség között. A Ferenczy kezeire esett, én eldobtam a baltát és kőért futottam. Most Hugó fogta fel a baltát és egyre ütötte a leányt. Elnök: Schenk máskép mondta el. Vádlott : Én igazat mondok. Elnök: Mi történt, mikor visszatért ? Vádlott: Schenk azt mondta, hogy keressem meg a holttestnél az órát, mely az övé. Én nem találtam semmit. Hugó mondá, hogy még egyszer kutassam ki. Mind a ketten kerestünk, de nem találtunk semmit. Azután a partról ledobtuk a holttestet. Elnök: A viaskodás nagyon erős lehetett, mert a Ferenczy ruháiról (felmutat egy fekete kabátot és egy felöltőt) leszakadt valamennyi gomb és kapocs. Vádlott: Hallgat. Elnök: A viaskodás annál borzasztóbb lehetett, mert a ruhák a parton feküdtek, a holttest pedig a vízben, a ruhák tehát letépettek. Vádlott : Nem , hamar meghalt. Amint a holttest a partról nem akart legurulni, fogtam a baltát és kivágtam egy fát. Ezalatt Schenk leszedte a Ferenczy fülbevalóit. Mikor a holttest már vízben volt, Schenkegg nagy kendőt adott nekem, hogy eligazítsam a havat, melyen vérnyomok látszottak. Az elnök további kérdéseire elmondja vádlott, hogy visszatérés közben a baltát a Dunába dobta, azután a Pozsonyba, illetőleg Bécsbe való visszautazást beszéli el. Az államügyész kérdések által konstatálja, hogy Ferenczy, mikor Schlossarek a Dunába dobta, már meg volt halva. Schenk Károly kihallgatása. Schenk Károly kihallgattatván, a Ferenczyesetről azt vallja, hogy ő csak bátyja szolgája volt és jóhiszeműleg cselekedett, anélkül, hogy tudta volna, hogy a Ferenczy meggyilkolásáról van szó. Elnök: Hisz ön jelen volt, mikor a tett színhelye fölött tanácskoztak. Vádlott: Az nem igaz . Hugó csak azt kérdezte, hogy milyen világ van Pozsonyban ? Elnök: Bizonyosan nem volt ilyen ártatlan ez a kérdés. Az elnök keresztkérdésekkel arra a vallomásra kényszeríti vádlottat, hogy tudott a Ferenczy meggyilkolásáról, de abban tényleg részt nem vett. Elnök: Kitől tudta meg, hogy a gyilkosság megtörtént ? Vádlott: Bátyámtól. Csak röviden közölte velem. Schenk Károly a rablott pénzből nem kapott osztalékot. Csak a Ferenczy ládája tartalmának elzálogosításából befolyt pénzt kapta. Tanuk. Kihallgatják Boffa, s Popovicz Leopoldine tanukat. Ez utóbbi azt mondja Ferenczy Rózáról, hogy az egy „elragadó, izgékony és mélabúsz természetű leány volt. Hotze asszony tanú, akinél Ferenczy Róza november és december hónapban, tehát közvetlenül megöletése előtt lakott, vallja, hogy a Ferenczy - leány mindig igen szomorú volt, s Sche nk őt bízta meg, hogy a lányt vidítsa fel. Felolvastatik Hennler Máriának, a pozsonyi Farkasvölgyben levő vendéglő tulajdonosnőjének írásbeli vallomása. Hensler Mária azt vallja, hogy az utazók, vagyis a két férfi a vendéglőben való tartózkodásuk alatt feltűnő nyugtalanságot árultak el. Nyolc újabb viszony! Elnök: Meg kell jegyeznem, hogy Schenk Hugó, ki Schlossarekre folyton terhelőleg vall, decemberi és januári tevékenysége közt nyele újabb viszonyt kezdett szőni. (Nagy szenzáció a közönségben.) Egy laibachi tábornok özvegyével, bizonyos Spitaler-Zimmermann kisaszonynyal, Heider nővérekkel, kik közül az öregebbiket és csúnyábbikat Schlossarekre bízta. Az ezekhez intézett leveleket nem olvashatom fel, mert nem akarok fölösleges derültséget előidézni. Egy ilyen újabb viszonyával a Ferenczy megöletését követő éjszakán át a Fuchs-hotelben éjjelezett. Csodálatos, hogy e viszonyokat mind eszébe tudta tartani! Schenk tagadja, hogy ezekkel is gonosz szándékai lettek volna. Ezzel a bizonyítási eljárás befejeztetett. A vádló és védő beszédek. Az ezután következett szünet után dr. Peser államügyész emel szót. Vádbeszédét így kezdi : „A lelkiismeret szavát a jóságos alkotó minden ember szívbe beleolta, hogy egyúttal védő szelleme is legyen neki, mely őt egész életútján kísérje, a bölcsőtől a koporsóig. Szerencsés az, ki mindig kész volt a lelkiismeret szavára hallgatni, a szemeit nyugodtan hunyhatja be abban a tudatban, hogy soha semmi helytelent el nem követett. De szomorú a sorsa annak, ki elnémítá magában a lelkiismeret szózatát, mert ezt elhagyta védő angyala s föltarthatatlanul rohan alá az elaljasodás és bűn útján. Csak ritkán történik, hogy ily helyzetben mentő kéz nyúljon az áldozat felé, mely őt az örvény széléről elragadja. E kiváltságos lényekhez tartozik az elsőrendű vádlott: Schenk Hugó. Alig egy éve, hogy a fegyházból kiszabadult s neje, mint egy második védő szellem, oltalma alá fogadta őt. Ez a nő páratlan nagylelkűséggel egész vagyont áldozott a Schenk-féle ügyek rendezésére, hogy férjét ismét visszavezérelje a becsületes megélés útjára. A vádlott e ritka nemeslelkű törekvést a legrutább hálátlansággal viszonozta s a törvényszék pár óra múlva abban a helyzetben lesz — ezt prófétai adomány nélkül is előre jelezhetem , hogy ítéletében kimondja, hogy a szegény, szerencsétlen Schenk Vanda nemcsak egy megbüntetett gonosztevőnek, hanem egy négyszeres rablógyilkosnak lett a nejévé. (Mozgás). Ezért kötelesség ez emberi társaság előtt nyilvánosságra hozni e helyről, hogy e nőt a legcsekélyebb erkölcsi súly se terhelheti férje elaljasodása miatt, sőt ellenkezőleg köszönetet és elismerést érdemel. Mint valami blaszfémia, úgy hangzott tegnap a vádlott nyilatkozata, hogy szükségét érze egy autobiográfia írásának, mert így akart nejének némi jövedelmet biztosítani. Joggal kijelenthetem, hogy Schenk Vanda már előre lemondott minden ilyen segélyről. 300 írt készpénzzel Schenk Hugó becsületes állást szerezhetett volna magának. De mi történt ? Alig szabadult ki a fogságból, fivére és Schlossarek, kik érkezéséről tudósítva lettek, a pályaudvaron már vártak reá s már akkor volt szó köztük újabb bűntényekről s gonosz tervekről. Azt hiszem e pár vonással Schenk Hugót eléggé jellemzem s még csak azt emelem ki, hogy ő a vádak hallatára még itt is úgy nyilatkozott, hogy ő Schlossarekkel „közös munkára“ szövetkezett, sok pénzt akartak keresni, szólt „kamatokról“, jövedelemről és pokoli megelégedést tanúsított, amiért Timal lemészárlása oly kevés „költségébe került. (Megdöbbenés a hallgatóság közt.) A közvádló a három vádlott általános jellemzése után a terhekre rótt egyes bűncselekmények jogi indokolására tér át. Világosan s terjedelmesen bizonyítja be a gyilkos-triász bűnösséget. Ez annál inkább sikerült az államügyésznek, mert maguk a gyilkosok a legapróbb részletekig menő vallomást tették. A vádhatóság fejtegetésének második részéből csak azt a passusst említjük, melyben ez Podpera nyilatkozatát adja vissza : „Csak azt sajnálom, hogy semmi fegyver sem volt nálam, hogy Schlossareket lelőhettem volna.“ „Teljesen egy nézeten vagyok Podperával, — mondá az államügyész — helyeselhető lett volna az mind Schlossarek, mind az emberiség érdekében.“ Az államügyész így végzi szavait : „Tekintetes törvényszék, mondják ki bűnösnek e tigrisszívü embereket a vádnak minden pontjában; mondják ki, hogy ugyanazt játszották el, amit másoknál oly csekélyre becsültek — az életet.“ Az államügyész vádbeszéde alatt Schenk Károly és Schlossarek egészen megtörve ültek a vádlottak padján. Az előbbi több ízben törölte le alápergő könnyeit, Schlossareknek szögletes, erős jellegű arca is többször megrándult. Schenk Hugó folyton nyugodt maradt, csöppet sem volt megindulva. Kezeit felöltőjének hátsó zsebeibe mélyesztve, komoran tekintett maga elé, mialatt a közvádló nehéz vádjai hatalmas csapásokként hulltak rá és cinkostársaira. Az államügyész után a védőkre került a sor. Becsületesen igyekeztek megfelelni hivatalból rájuk rótt kötelességeiknek. A törvényszék ezután visszavonult ítélethozatal végett. Az ítélet kihirdetése. Bécs, márc. 15. (Saját tudósítónk távirata.) A szakácsnék gyilkosainak perében a kivételes törvényszék kimondta a halálos ítéletet. Az államügyész terjedelmes vádbeszédet mondott, melyben a vádat Schenk Károly ellen a bizonyítási eljárás alapján még több tényre terjesztette ki. A védők rövid védőbeszédei után a törvényszék visszavonult tanácskozni. A tanácskozás két óra hosszat tartott. Öt órakor Lamezan gr. elnök a sűrü sorokban ülő közönség néma figyelme közben fölolvasta az ítéletet, mely szerint Schenk Hugó bűnösnek mondatik a véghez vitt és megkisérlett orv- és rablógyilkosságban, rablásban és lopásban való bűnrészességben. — Schlossarek Károly bűnösnek a véghez vitt és megkisérlett orv- és rablógyilkosságban és rablásban. Schenk Károly bűnösnek mondatik az orv- és rablógyilkosságban és a rablásban való bűnrészességben. Schenk Hugó, Schlossarek Károly és Schenk Károly ezért kötél általi halálra ítéltetnek. Az ítélet először Schenk Károlyon, azután Schlossareken és végül Schenk Hugón hajtatik végre. A közönség e várt ítéletet a meglepetés minden jele nélkül fogadta. Az elitéltek lemondtak a semmiségi panaszról és így az ítélet azonnal jogerőre emelkedett. Schenk Hugó igy szólt: ,Én meg vagyok elégedve a törvényszék ítéletével, kész vagyok meghalni.“‘ Schenk Károlyra vonatkozólag, hire jár, hogy a törvényszék megkegyelmezésre fogja ajánlani és a halálos büntetés helyett megfelelő börtönbüntetést fog indítványozni. Az Ítélet. Az Ítélet igy hangzik : A Landesgericht a befejezett bünfenyítő eljárás után, a beszerzett bizonyítékok alapján bűnösnek mondja ki 1. Schenk Hugót és Schlossarek Károlyt a Podpera ellen elkövetett rablógyilkossági kísérletben, az utóbbit bűnrészességben. 2. Schenk Hugót és Schlossarek Károlyt, mint (mindketten) közvetlen tetteseket, a Baueren elkövetett rablásban. Schenk Károlyt mint bűnrészest. 3. Schenk Hugót és Schlossarek Károlyt a Timal Jozefinen elkövetett rablógyilkosságban, melyben Schenk Károly bűnrészes . Mind a három vádlottat a Timal Katalinon elkövetett rablógyilkosságban. 5. Schenk Hugót a Ketterl Terézián elkövetett rablógyilkosságban. 6. Schenk Hugót és Schlossarek Károlyt mint közvetlen tetteseket a Ferenczy Rózán elkövetett rablógyilkosságban, melyben Schenk Károly bűnrészes. 7. Schenk Hugót részesnek a Malfatti Hedvignél elkövetett lopásban. Önbeismerések alapján a három vádlott, a meggyilkoltak örököseinek fizetendő kártérítésre és kötél általi halálra ítéltetett, oly formán, hogy előbb Schenk Károly, azután Schlossarek Károly, végül pedig Schenk Hugó végeztetik ki. LEGÚJABB. A nagykanizsai kormánypárt egy küldöttsége tisztelgett ma Fáik Miksa képviselőnél, hogy őt a jelöltség elfogadására fölkérje. A küldöttség szónoka Egressy Sándor volt, kinek szavaira Fáik Miksa hosszabb beszédben válaszolt , kijelentette, hogy ha teljesen szabad keze volna, azonnal föltétlenül elfogadná a nagykanizsai jelöltséget, de ő jelenleg még a keszthelyi kerület képviselője. A keszthelyi kerület a jövő választásnál elejtheti őt, ő azonban nem ejtheti el e kerületet mindaddig, míg ez maga ki nem jelenti, hogy mandátumát más kezekbe óhajtja letenni. Mihelyt a keszthelyi kerület ily értelemben nyilatkozik, Fálk szívesen fogja elfogadni a nagykanizsai jelöltséget. A küldöttség Tisza miniszterelnöknél is tisztelgett és a kanizsai szabadelvű párt részére pártfogását kérte ki, amit a miniszter, ki a küldöttséggel huzamosb ideig beszélgetett, meg is ígért. Délután a küldöttség tiszteletére az Európában diszebéd volt.• A leszámítoló- ás pénzváltóbank, mint közraktári vállalat, bemutatta a főv. tanácsnak a szerződés 6.§-a értelmében a tiszta raktározási üzlet eredményét ; ez szolgál a fővárosi évi segély megállapításánál alapul. A tanács ez üzleteredményi kimutatás megvizsgálására Horváth János tanácsnok elnöklete alatt Toldy főügyész, Lampl főszámvivő, Buzeczky Pál, Naszti Mór, Fuchs Gusztáv tagokból álló bizottságot küldött ki. Az eljárás itt az lesz most már, hogy a bizottság a bank összes számlakönyveit átvizsgálja, s esetleg észrevételeket tesz némely tételekre, mely észrevételek a bankkal közöltetnek. Végső esetben, ha megegyezés nem jön létre, porra kerül a dolog. Tavaly is perre került s az most van, folyamatban.