Budapesti Hírlap, 1884. március (4. évfolyam, 60-90. szám)

1884-03-16 / 75. szám

4­S.U&4P2TCX HISLAF, VZS. si.) 1984 március 16. Hugó hátul jött. Hirtelen lökést éreztem — ez volt a jeladás — hátra néztem és Hugót felvont revolverrel pillantottam meg. Erre remegő kézzel sújtottam. (Nagy mozgás a közönség között. A Ferenczy kezeire esett, én eldobtam a baltát és kőért futottam. Most Hugó fogta fel a baltát és egyre ütötte a leányt. Elnök: Schenk máskép mondta el. Vádlott : Én igazat mondok. Elnök: Mi történt, mi­kor visszatért ? Vádlott: Schenk azt mondta, hogy keressem meg a holttestnél az órát, mely az övé. Én nem találtam semmit. Hugó mondá, hogy még egyszer kutassam ki. Mind a ketten kerestünk, de nem találtunk semmit. Azután a partról ledobtuk a holttestet. Elnök: A viaskodás nagyon erős lehetett, mert a Ferenczy ruháiról (felmutat egy fekete ka­bátot és egy felöltőt) leszakadt valamennyi gomb és kapocs. Vádlott: Hallgat. Elnök: A viaskodás annál borzasztóbb lehetett, mert a ruhák a parton feküdtek, a holttest pedig a vízben, a ruhák tehát letépettek. Vádlott : Nem , hamar meghalt. Amint a holttest a partról nem akart legurulni, fogtam a baltát és kivágtam egy fát. Ezalatt Schenk leszedte a Ferenczy fülbevalóit. Mikor a holttest már vízben volt, Schenkegg nagy kendőt adott nekem, hogy eligazítsam a havat, melyen vérnyomok látszottak. Az elnök további kérdéseire elmondja vádlott, hogy visszatérés közben a baltát a Dunába dobta, az­után a Pozsonyba, illetőleg Bécsbe való visszautazást beszéli el. Az államügyész kérdések által konstatálja, hogy Ferenczy, mikor Schlossarek a Dunába dobta, már meg volt halva. Schenk Károly kihallgatása. Schenk Károly kihallgattatván, a Ferenczy­­esetről azt vallja, hogy ő csak bátyja szolgája volt és jóhiszeműleg cselekedett, anélkül, hogy tudta volna, hogy a Ferenczy meggyilkolásáról van szó. Elnök: Hisz ön jelen volt, mikor a tett szín­helye fölött tanácskoztak. Vádlott: Az nem igaz . Hugó csak azt kérdezte, hogy milyen világ van Pozsonyban ? Elnök: Bizonyosan nem volt ilyen ártatlan ez a kérdés. Az elnök keresztkérdésekkel arra a vallo­másra kényszeríti vádlottat, hogy tudott a Ferenczy meggyilkolásáról, de abban tényleg részt nem vett. Elnök: Kitől tudta meg, hogy a gyilkosság megtörtént ? Vádlott: Bátyámtól. Csak röviden kö­zölte velem. Schenk Károly a rablott pénzből nem kapott osztalékot. Csak a Ferenczy ládája tartalmá­nak elzálogosításából befolyt pénzt kapta. Tanuk. Kihallgatják Boffa, s Popovicz Leopoldine tanukat. Ez utóbbi azt mondja Ferenczy Rózáról, hogy az egy „elragadó, izgékony és mélabúsz termé­szetű leány volt. Hotze asszony tanú, akinél Fe­renczy Róza november és december hónapban, tehát közvetlenül megöletése előtt lakott, vallja, hogy a Ferenczy - leány mindig igen szomorú volt, s S­c­h­e n­k őt bízta meg, hogy a lányt vi­dítsa fel. Felolvastatik Hennler Máriának, a pozsonyi Farkasvölgyben levő vendéglő tulajdonos­­nőjének írásbeli vallomása. Hensler Mária azt vallja, hogy az utazók, vagyis a két férfi a vendéglőben való tartózkodásuk alatt feltűnő nyugta­lanságot árultak el. Nyolc újabb viszony! Elnök: Meg kell jegyeznem, hogy Schenk Hugó, ki Schlossarekre folyton terhelőleg vall, de­cemberi és januári tevékenysége közt nyele újabb viszonyt kezdett szőni. (Nagy szenzáció a közönségben.) Egy laibachi tábornok özvegyé­vel, bizonyos Spitaler-Zimmermann kisaszonynyal, Heider nővérekkel, kik közül az öregebbiket és csúnyábbikat Schlossarekre bízta. Az ezekhez intézett leveleket nem olvasha­tom fel, mert nem akarok fölösleges derültséget elő­idézni. Egy ilyen újabb viszonyával a Ferenczy megöletését követő éjszakán át a Fuchs-hotelben éjjelezett. Csodálatos, hogy e viszonyokat mind eszébe tudta tartani! Schenk tagadja, hogy ezekkel is gonosz szándékai lettek volna. Ezzel a bizonyítási eljárás befejeztetett. A vádló és védő beszédek. Az ezután következett szünet után dr. P­e­­­­s­e­r államügyész emel szót. Vádbeszédét így kezdi : „A lelkiismeret szavát a jóságos alkotó minden ember szívbe beleolta, hogy egyúttal védő szelleme is legyen neki, mely őt egész életút­­ján kísérje, a bölcsőtől a koporsóig. Szerencsés az, ki mindig kész volt a lelkiismeret szavára hall­gatni, a szemeit nyugodtan hunyhatja be abban a tudatban, hogy soha semmi helytelent el nem köve­tett. De szomorú a sorsa annak, ki elnémítá magában a lelkiismeret szózatát, mert ezt elhagyta védő an­gyala s föltarthatatlanul rohan alá az elaljasodás és bűn útján. Csak ritkán történik, hogy ily helyzetben mentő kéz nyúljon az áldozat felé, mely őt az örvény széléről elragadja. E kiváltságos lényekhez tartozik az elsőrendű vádlott: Schenk Hugó. Alig egy éve, hogy a fegyházból kiszabadult s neje, mint egy má­sodik védő szellem, oltalma alá fogadta őt. Ez a nő páratlan nagylelkűséggel egész vagyont áldozott a Schenk-féle ügyek rendezésére, hogy férjét ismét visszavezérelje a becsületes megélés útjára. A vádlott e ritka nemeslelkű törekvést a leg­­rutább hálátlansággal viszonozta s a törvényszék pár óra múlva abban a helyzetben lesz — ezt prófétai ado­mány nélkül is előre jelezhetem , hogy ítéletében kimondja, hogy a szegény, szerencsétlen Schenk Vanda nemcsak egy megbüntetett gonosztevőnek, ha­nem egy négyszeres rablógyilkosnak lett a nejévé. (Mozgás). Ezért kötelesség ez emberi társaság előtt nyilvánosságra hozni e helyről, hogy e nőt a legcse­kélyebb erkölcsi súly se terhelheti férje elaljasodása miatt, sőt ellenkezőleg köszönetet és elismerést ér­demel. Mint valami blaszfémia, úgy hangzott tegnap a vádlott nyilatkozata, hogy szükségét érze egy autobiográfia írásának, mert így akart nejének némi jövedelmet biztosítani. Joggal kijelenthetem, hogy Schenk Vanda már előre lemondott minden ilyen segélyről. 300 írt készpénzzel Schenk Hugó becsületes állást szerezhetett volna magának. De mi történt ? Alig szabadult ki a fogságból, fivére és Schlossa­rek, kik érkezéséről tudósítva lettek, a pályaudva­ron már vártak reá s már akkor volt szó köztük újabb bűntényekről s gonosz tervekről. Azt hiszem e pár vonással Schenk Hugót eléggé jellemzem s még csak azt emelem ki, hogy ő a vádak hallatára még itt is úgy nyilatkozott, hogy ő Schlossarekkel „közös munkára“ szövetkezett, sok pénzt akartak keresni, szólt „kamatokról“, jövedelemről é­s pokoli meg­elégedést tanúsított, amiért Timal lemészárlása oly kevés „költségébe került. (Megdöbbenés a hallgató­ság közt.) A közvádló a három vádlott általános jellem­zése után a terhekre rótt egyes bűncselekmények jogi indokolására tér át. Világosan s terjedelmesen bizonyítja be a gyilkos-triász bűnösséget. Ez annál inkább sikerült az államügyésznek, mert maguk a gyilkosok a legapróbb részletekig menő vallomást tették. A vádhatóság fejtegetésének második részéből csak azt a passusst említjük, melyben ez Podpera nyilatkozatát adja vissza : „Csak azt sajnálom, hogy semmi fegyver sem volt nálam, hogy Schlossareket lelőhettem volna.“ „Teljesen egy nézeten vagyok Podper­ával, — mondá az államügyész — helyeselhető lett volna az mind Schlossarek, mind az emberiség érdekében.“ Az államügyész így végzi szavait : „Tekinte­tes törvényszék, mondják ki bűnösnek e tigrisszívü embereket a vádnak minden pontjában; mondják ki, hogy ugyanazt játszották el, amit másoknál oly cse­kélyre becsültek — az életet.“ Az államügyész vádbeszéde alatt Schenk Ká­roly és Schlossarek egészen megtörve ültek a vádlot­tak padján. Az előbbi több ízben törölte le alápergő könnyeit, Schlossareknek szögletes, erős jellegű arca is többször megrándult. Schenk Hugó folyton nyu­godt maradt, csöppet sem volt megindulva. Kezeit felöltőjének hátsó zsebeibe mélyesztve, komoran te­kintett maga elé, mialatt a közvádló nehéz vádjai hatalmas csapásokként hulltak rá és cinkostársaira. Az államügyész után a védőkre került a sor. Becsületesen igyekeztek megfelelni hivatalból rájuk rótt kötelességeiknek. A törvényszék ezután visszavonult ítélethoza­tal végett. Az ítélet kihirdetése. Bécs, márc. 15. (Saját tudósítónk távirata.) A szakácsnék gyilkosainak peré­ben a kivételes törvényszék kimondta a halá­los ítéletet. Az államügyész terjedel­mes vádbeszédet mondott, melyben a vádat Schenk Károly ellen a bizonyítási eljárás alap­ján még több tényre terjesztette ki. A védők rövid védő­beszédei után a törvényszék vissza­vonult tanácskozni. A tanácskozás két óra hosszat tartott. Öt órakor La­mez­an gr. elnök a sű­rü sorokban ülő közönség néma figyelme közben föl­olvasta az ítéletet, mely szerint Schenk Hugó­­ bűnösnek mondatik a véghez vitt és megkisér­­lett orv- és rablógyilkosságban, rablásban és lopás­ban való bűnrészességben. — Schlossarek Károly bűnösnek a véghez vitt és megkisérlett orv- és rablógyilkosságban és rablásban. Schenk Ká­roly bűnösnek mondatik az orv- és rablógyilkos­ságban és a rablásban való bűnrészességben. Schenk Hugó, Schlossarek Károly és Schenk Károly ezért kötél általi halálra ítéltetnek. Az ítélet először Schenk Károlyon, azután Schlossareken és végül Schenk Hugón hajtatik végre. A közönség e várt ítéletet a meglepetés minden jele nélkül fogadta. Az elitéltek le­mondtak a semmiségi panaszról é­s így az ítélet azonnal jogerőre emelkedett. Schenk Hugó igy szólt: ,É­n meg vagyok elégedve a törvényszék ítéletével, kész vagyok meghaln­i.“‘ Schenk Károlyra vonatkozólag, hire jár, hogy a törvényszék megkegyel­mezésre fogja ajánlani és a halálos büntetés helyett megfelelő börtönbüntetést fog indítványozni. Az Ítélet. Az Ítélet igy hangzik : A Landesgericht a befejezett bünfenyítő eljárás után, a beszerzett bizonyítékok alapján bűnösnek mondja ki 1. Schenk Hugót és Schlossarek Károlyt a Podpera ellen elkövetett rablógyilkossági kísérletben, az utóbbit bűnrészességben. 2. Schenk Hugót és Schlossarek Károlyt, mint (mindketten) közvetlen tetteseket, a Baueren elkövetett rablásban. Schenk Károlyt mint bűnrészest. 3. Schenk Hugót és Schlossarek Károlyt a Timal Jozefinen elkövetett rablógyilkosságban, mely­ben Schenk Károly bűnrészes . Mind a há­­rom vádlottat a Timal Katalinon elkövetett rablógyilkosságban. 5. S­c­h­e­n­k Hugót a Ketterl Terézián elkövetett rablógyilkosságban. 6. Schenk Hugót és Schlossarek Károlyt mint közvetlen tetteseket a Ferenczy Rózán elkövetett rablógyil­kosságban, melyben Schenk Károly bűnrészes. 7. Schenk Hugót részesnek a Malfatti Hedvig­nél elkövetett lopásban. Önbeismerések alapján a három vádlott, a meggyilkoltak örököseinek fize­tendő kártérítésre és kötél általi halálra ítélte­tett, oly formán, hogy előbb Schenk Károly, azután Schlossarek Károly, végül pedig Schenk Hugó végeztetik ki. LEGÚJABB. A nagykanizsai kormánypárt egy küldött­sége tisztelgett ma Fáik Miksa képviselőnél, hogy őt a jelöltség elfogadására fölkérje. A küldöttség szónoka Egressy Sándor volt, kinek szavaira Fáik Miksa hosszabb beszédben válaszolt , kije­lentette, hogy ha teljesen szabad keze volna, azon­nal föltétlenül elfogadná a nagykanizsai jelöltséget, de ő jelenleg még a keszthelyi kerület képvise­lője.­­ A keszthelyi kerület a jövő válasz­tásnál elejtheti őt, ő azonban nem ejtheti el e ke­rületet mindaddig, míg ez maga ki nem jelenti, hogy mandátumát más kezekbe óhajtja letenni. Mi­helyt a keszthelyi kerület ily értelemben nyilatko­zik, Fálk szívesen fogja elfogadni a nagy­kanizsai jelöltséget. A küldöttség Tisza miniszter­elnök­nél is tisztelgett és a kanizsai szabadelvű párt ré­szére pártfogását kérte ki, amit a miniszter, ki a küldöttséggel huzamosb ideig beszélgetett, meg is ígért. Délután a küldöttség tiszteletére az Európában diszebéd volt.• A leszámítoló- ás pénzváltóbank, mint közraktári vállalat, bemutatta a főv. tanácsnak a szer­ződés 6.§-a értelmében a tiszta raktározási üzlet ered­ményét ; ez szolgál a fővárosi évi segély megállapítá­sán­ál alapul. A tanács ez üzleteredményi kimutatás megvizsgálására Horváth János tanácsnok elnök­lete alatt Toldy főügyész, Lampl főszámvivő, Bu­­zeczky Pál, Naszti Mór, Fuchs Gusztáv tagokból álló bizottságot küldött ki. Az eljárás itt az lesz most már, hogy a bizottság a bank összes számlaköny­­­­veit átvizsgálja, s esetleg észrevételeket tesz némely­­ tételekre, mely észrevételek a bankkal közöltetnek.­­ Végső esetben, ha megegyezés nem jön létre, porra kerül a dolog. Tavaly is perre került s az most van, folyamatban.

Next