Budapesti Hírlap, 1884. szeptember (4. évfolyam, 242-270. szám)
1884-09-01 / 242. szám
1884. szeptember 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (242. o.) hegyi Ferenc, dr. Gombár Tivadar, Hoffmann Sándor, Huszár Adolf, Kárffy Titus, dr. Klempa István, Koputany Géza, Lasz Károly, Mayer Miksa, Muchmayer Ferenc, dr. Ország Sándor, Scheich Károly, Walheim János, Ghiczy Emil, dr. Hegedűs János, Hirsch István, Lakner Nándor, dr. Laszy József. Póttagok : Baróthy Jenő, Frey Alajos, Kassics Péter, Légrády László, dr. Oeffner Ferenc, Péchy Imre, Pirchala Imre, dr. Soós Kálmán, dr. Tőry Ödön, Werther Albin. — A tabáni iskolaszék tagjainak választása már nagyobb érdeklődés közt folyt le. Itt két párt küzdött egymás ellen s 196 szavazatot adtak be. Megválasztottak az aug. 24-én tartott értekezlet által kijelöltek. És pedig: Adamsky József, Bogisich Károly, Eisdorfer Gusztáv, Kohn Dávid, Gulyás Béla, Havasi Ignác, dr. Heinrich Kálmán, Hofer Viktor, Kerntler Ferenc, dr. Kovács, Magyar Gyula, Mauks János, Olhauser Pál, Osztoics Mihály, Pozsonics István, Spuller Károly, Sztojanovics József, Szelestey Géza, Szuknovics Mátyás, Wohlrab Flóris. Póttagokul: dr. Szabó József, Drexler Ignác, Domonkos György, Furmann Rezső, Malmarich Ignác, Patrovics Lajos, Szegedinácz Ferenc, Virker János, Vargha József, Wolf Márton. A Krisztinavárosban, hol 75 szavazatot adtak be, szintén egyhangú választás volt. Rendes tagok lettek: Bervinkler Károly, Beranek Elek, Bertsik József, dr. Budenz József, Horn Ede, Kállai Bertalan, Kelety Mátyás, Lerch Károly, B. Máthé Domonkos, dr. Niedermann Gyula, Prohászka Mihály, Püspöki Géza, dr. Romy Béla, dr. Schwartzer Ferenc, dr. Schwartzer Ottó, Stöckl Alajos, dr. Szénássy Sándor, Szuper László, Telkes Simon, Újhelyi Sándor. Póttagok: Demel Károly, dr. Draskóczy Miklós, Hauszmann Károly, Hincs Gábor, Kun Géza, Kertseher István, Linzbauer Fülöp, Löwenstein Ferenc, Szaib Lipót, Werner Ferenc. (Folyt. köv.) TUDOMÁNY és IRODALOM. * („Naza és külföld“) címmel egy új tudományos és szépirodalmi havi folyóirat indult meg, melynek felelős szerkesztője és kiadótulajdonosa Thewrewk Árpád. Az előszó szerint a folyóirat tartalma rendkívül változatos, s nem képzelhető műveit magyar ember, kit az egyik vagy másik cikk kiválóan nem érdekelne. S ha csakugyan úgy van, amint az előszó mondja, a folyóirat nem is drága, lévén az előfizetés ára egész évre 2 frt. —*• („Régi képek“) címmel egy 178 lapra terjedő könyv jelent meg. D. Törös Ferenctől Miskolcon. Ára 1 frt. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (A népszínházban holnap hétfőn már 7 órakor kezdik az előadásokat. * (A krisztinavárosi színkörben) szerdán a „Bukov“ előadásai miatt mellőzött „Eleven ördög“ kerül ismét színre. Hermin szerepét Boczko Jozefa kisasszony fogja játszani, ki vendégként lép föl a színkörben. Csütörtökön Ebergényiné asszonynak, a társulat egyik legszorgalmasabb tagjának jutalomjátéka lesz. Ez alkalommal Rosen vígjátéka: „Őh azok a férfiak“ kerül színre , a főszerepet Ebergényiné játsza. Pénteken „O r f e u s“ operette, szombaton, Follinus Aurélnak a népszínházban is előadott „Szeget szeggel“ című népszínműve kerül színre, átdolgozással. A népszínmű zenéjét Konti József, az „Eleven ördög“ szerzője írta. * (A magyar színész-egyesület) központi igazgató tanácsa legutóbb megtartott ülésében Bárodi Károlynak színigazgatói engedély iránti kérvényét a tanács pártolólag terjeszti fel a belügyminisztériumhoz. — Miklósi Gyula színigazgató lemondása, miután tagjai iránt szerződésből folyó kötelezettségei nincsenek, tudomásul vétetett. — Kükemezey Vilmát, aki nemrég lelépett a szinipályáról, saját kérelmére a tanács újból fölvette az egyesületbe. — Végül az irodaigazgató jelenti, hogy Balassa Károly, összes szinigazgatása alatt még sem a tag sem a nyugdíjra egy krajcárt sem küldött, elvállalt kötelezettségeinek meg nem felelt, hivatalos iratokra nem válaszol, sem társulata névsorát, sem a műsort soha be nem küldi s egyáltalában az alapszabályoknak egy pontját se tartja meg. Az igazgatótanács Balassa eljárása felett megbotránkozásának adott kifejezést s engedélyének rögtöni bevonását kérelmezi a belügyminisztériumnál. * (Magyar színház Rákospalotán.) Hétfőn, szeptember 1-én a rákospalotai parkvendéglő szinkörhelyiségében: Tolnay Andor úr, Tolnayné Dömjén Rózsa úrhölgy és Ba-lassa Jenő úr a fővárosi szinkör tagjainak felléptével szinre kerül „Margitalma“ és „A nőgyűlölő“ egy felvonásos vígjátékok. Kezdete 7 órakor. Közlekedésről gondoskodva lesz. * („L y d ia“) a címe Cs iky Gergely legújabb drámájának, melyet a költő a nyáron írt visegrádi villájában. A három felvonásos mű hősnője — egy fiatal szép leány, ki végzetes szerelemnek esik áldozatul, mert oly férfihoz ment feleségül, kinek halálba űzött testvére ellen nagyot vétett. * (Munkácsy Mihály). A műcsarnok felülvilágított nagy termében a meghívott vendégek nagy száma gyönyörködött ma Munkácsy legújabb remekművében. A „Krisztus a Kálvárián“ ugyanazon a helyen áll, ahol a „Krisztus Pilátus“ előtt állott. Még most egy kis baj volt a világítással, mert a fény nem a főcsoportra , a keresztfán függő megváltó alakjára esett, hanem a kálváriáról már elvonulókra. Holnapig azonban e bajon is segítve lesz. A festménynyel lapunk mai tárcája foglalkozik, s így e helyen csak a külsőségekről adhatunk tudósítást. A terem berendezése ép olyan, mint volt harmadéve a Pilátus-kép kiállítása alkalmával. A mára meghívott vendégek között láttuk az arisztokrácia több tagját s elsősorban Zichy Jenő grófot. Ipolyi püspök természetesen szintén ott volt és a 11 órakor oda érkezett Munkácsyval társalgott sokáig. Munkácsyné asszony az ő szeretetreméltó modorával szívesen ciceronéskodott egyik-másik ismerősének, miközben nem mulasztá el megjegyezni, hogy menynyi dolga volt az ő „Miskájának“ a képpel. Munkácsy maga sokáig nézte a képét s azután igy szólt mellette álló egyik festő barátjához: „Mikor készen voltam vele, szerettem volna levakarni, s újra kezdeni.“ — A valódi zsenik soha sincsenek megelégedve — önmagukkal. Munkácsy itt időzése ideje alatt megakarta látogatni az idevaló festők műtermeit, minthogy azonban a lépcsőjárás nehezére esik, elállt ettől a szándékától. A dolgon pedig — mint értesülünk — oly formán fognak segíteni, hogy a fiatal művészek egy külön kiállítást rendeznek Munkácsy számára. Hogy meddig marad itthon, még maga sem tudja, annyi azonban bizonyos, hogy az operaház megnyitásán jelen lesz. Ipolyi Arnold püspök holnap délben Munkácsy tiszteletére dejeunert rendez a Hungária szállóban, a melyre több festőt és előkelőséget hivott meg. Körmöcbányáról. — Levelek a szerkesztőhöz. — I. Budapest, aug. 30. A „Budapesti Hirlap“ 239-ik számában egy körmöcbányai turista levele több tévedést foglal magában, melyeket az igazság kedvéért nem ártana helyreigazítani. Ilyen a hétszáz éves templom meséje, mely csak a tizenötödik század végéről való ; azonban a lebontott nagy templom már csak azért sem lehetett régi, mert csak az úgynevezett jezsuitastilban épült. Ilyen hibás állítás az is, mintha a kaszinó tagjai közt járna a „csöndes“. Legnagyobb hiba azonban, midőn azt mondja, hogy „itt még a tanítók is csak törik nyelvünket“. Ellenkezőleg, a levél írójának örömmel kellene eltelni, mikor oly kis félreeső városka, mint Körmöc, egy gyönyörű főreáliskolát épit, melyben magyarul tanítanak, midőn egy egészen akkora polgári leányiskolát emeltet, melyben az oktatás nyelve magyar; midőn Felső- Magyarország egyik legjobban berendezett kisdedóvóját szemlélheti, melyet a körmöcbányai német nők és a város tartanak fenn, hogy magyarul tanuljanak meg gyermekeik. A kisdedóvó nyelve kizárólag magyar és hogy a szegények is járathassák gyermekeiket, csak iíz krajcár a havi díj. Julius hóban kilencvenre rúgott a bejáró apró nemzedék száma, az óvónő zalai származású kisasszony, ki egy árva német szót sem ejt ki a gyermekek körében. A kis német és tót apróságok csupa magyar dalokat énekelnek, magyarul felelgetnek. A város számos tanítója közül csak egypár beszél olyan magyarsággal, mint azok ajkáról hallani, akik férfi korukban tanulnak meg valamely nyelvet. E pár emberről tehát el lehet mondani, hogy töri a nyelvét és nyelvünket, de úgy a hogy mégis beszélnek magyarul , ezek azonban maholnap nyugalomba lépnek. Én több vakációt töltöttem e legszebb fekvésű városkában s évről-évre tapasztalom, mennyit hódít a magyar nyelv. Évekkel ezelőtt egyetlen magyar cselédet sem lehetett látni, ma már több családnál magyar leány szolgál, kiktől jó kiejtést tanul a gyermek. Szóval csak azt szeretném, hogy felső vidéki városaink annyit tegyenek a magyarság érdekében, mint Körmöc, s 20—30 év múlva majd minden városi polgár és családja beszéli nyelvünket. Egyúttal meg kell említenem, hogy újabb időben több fővárosi család tölti e kies városban a nyarat. 15 — 30 forintért két bútorozott szobát, konyhát kapni egy pár hóra. Piaca rendkívül olcsó. Hegyi levegője olyan tiszta és üde, hogy kivált tüdőbetegeknek nem lehet eléggé ajánlani. Fenyvesekkel borított hegyei mindennap más és más kiránduló helyül szolgálnak, ezer meg ezer forrása minden lépten felüditi a járókelőt, úgy hogy alig találni vízben dusabb, gazdagabb vidéket. Azért aki olcsón és gyönyörű vidéken óhajt nyaralni, akinek nincs szüksége drága fürdőink vizeire, de szabadulni akar az Alföld porából és hőségéből, menjen Körmöcre, ott talál tiszta, portalan levegőt és nem bántja a nyári forróság. Bodnár Zsigmond: II. Körmöc, aug. 30-án. A szerkesztő úr engedelméből, becses lapjának tegnapi számában megjelent: „Az aranyak városából“ című tárcacikk egyes téves adatait bátor vagyok helyreigazítani. Először Körmöcbánya siri csendjét említi fel tárcaíró úr, melylyel szemben állíthatom, hogy lakosságához képest korántsem oly csendes, mint a minőnek festik. Kivált most, midőn az új pénzverő intézete, a vártemplom stílszerű renoválása, a városi polgári, elemi és ipariskola számára impozáns épület van épülőfélben, épen nem lehet nagy csendről panaszkodni. Tévedés különben, hogy az említett iskolai épület Trefortnak köszöni létét, mert azt Chabada József lelkes polgármesterünk indítványozására Körmöcbánya közönsége építteti nagy áldozatokkal. Ami pedig tárcaíró urnak azon állítását illeti, hogy tanítóink csak törik a magyar nyelvet, ellentmond ennek az a körülmény, hogy egynek kivételével mindnyájan tudnak jól magyarul és az összes városi intézeteknek magyar a tannyelve , úgy az újonnan alapított polgári iskola tanítói egytől-egyig mind magyarok. Sajnos azonban, hogy Markusovszky ur a vendéglőben csak németekre akadt és hogy a gonosz sors úgy akarta, hogy Körmöcbánya magyarul beszélő közönsége nem vetődött azon vendéglőbe, melyet Markusovszky úr látogatásával szerencséltetni kegyeskedett. Biztos lehet azonban, hogyha városunkat egy nemzeti ünnep napján meglátogatandja, más véleménynyel lesz. Ellenben áll, hogy a vendéglősök nem járatnak magyar lapot, mert a város intelligensebb közönségének elég szép számmal szolgáltatja azokat a német című kaszinó, melyben a legolvasottabb hírlapok mellett számos szépirodalmi magyar lap található. A vendéglőben talált német példányok tehát nagyobbára az idősebb iparosok számára járnak, a fiatalabb része az iparos osztálynak pedig mind jobban magyarosodik. Kiváló baj, hogy Markusovszky úr a kaszinóban sem hallott magyar szót, ahol pedig a Markusovszky úr által is magyaroknak deklarált hivatalnokok és tanárok képezik a látogatók többségét. Igaz továbbá, hogy a tűzoltóegyesület vezényszava német, de oka abban áll, hogy a magyarul keveset értő tót-német legénységgel egyelőre nem lehet magyar vezényszóval boldogulni. Téves az, hogy a lakosság a cselédség kedvéért tótul tanul, mert mind szélesebb körben kezd lábrakapni az a dicséretes szokás, hogy a kisgyermekek mellé mind több magyar leányt hoznak Körmöcbányára, hogy a hazai nyelvet már zsenge korukban elsajátíthassák. Ha huzamosabb ideig köztünk tartózkodott volna Markusovszky úr, talán kedvezőbben nyilatkozik Körmöcbánya magyarosodása felől. Láng Károly: A király Aradon. A szentmise. Arad, aug. 31. Ma reggel 7 órakor ünnepi szentmise volt a minorita atyák templomában. Már kora reggel zsúfolásig megtelt ünnepiesen öltözött közönséggel a templom. A törvényhatóságok küldöttségei, a papok és tábornokok a templom kapujában díszbe öltözve várták ő felségét, ki hét órakor fényes kisérettel jelent meg és helyet foglalt az oltár alján a számára felállított ülőhelyen, mely fölött bordeaux vörös bársonymennyezet volt, az imazsámoly is vörös bársony takaróval, gazdagon aranynyal volt díszítve. Ugyancsak az oltár alján foglalt helyet József főherceg, míg az udvari kíséret, a küldöttségek tagjai és a tábornokok az első padsorokban helyezkedtek el. Az egyházi szertartásokat Németh József csanádegyházmegyei felszentelt püspök végezte Dobó Miklós, Fáy Emil kanonokok és a minorita atyák segédlete mellett. Az szentmise félóráig tartott, mely alatt az egyházi kar remekül elénekelte a himnuszt. Mise után a király és 8