Budapesti Hírlap, 1884. szeptember (4. évfolyam, 242-270. szám)

1884-09-01 / 242. szám

1884. szeptember 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (242. o.) hegyi Ferenc, dr. Gombár Tivadar, Hoffmann Sán­­­­dor, Huszár Adolf, Kárffy Titus, dr. Klempa István,­­ Koputany Géza, Lasz Károly, Mayer Miksa, Much­­mayer Ferenc, dr. Ország Sándor, Scheich Károly, Walheim János, Ghiczy Emil, dr. Hegedűs János, Hirsch István, Lakner Nándor, dr. Laszy József. Póttagok : Baróthy Jenő, Frey Alajos, Kassics Pé­ter, Légrády László, dr. Oeffner Ferenc, Péchy Imre, Pirchala Imre, dr. Soós Kálmán, dr. Tőry Ödön, Werther Albin. — A tabáni iskolaszék tagjainak választása már nagyobb érdeklődés közt folyt le. Itt két párt küzdött egymás ellen s 196 sza­vazatot adtak be. Megválasztottak az aug. 24-én tartott értekezlet által kijelöltek. És pedig: Adamsky József, Bogisich Károly, Eisdorfer Gusztáv, Kohn Dávid, Gulyás Béla, Havasi Ignác, dr. Heinrich Kálmán, Hofer Viktor, Kerntler Ferenc, dr. Kovács, Magyar Gyula, Mauks János, Olhauser Pál, Osz­­toics Mihály, Pozsonics István, Spuller Károly, Sztojanovics József, Szelestey Géza, Szuknovics Má­tyás, Wohlrab Flóris. Póttagokul: dr. Szabó József, Drexler Ignác, Domonkos György, Furmann Rezső, Malmarich Ignác, Patrovics Lajos, Szegedinácz Ferenc, Virker János, Vargha József, Wolf Márton. A Krisztinavárosban, hol 75 szavazatot adtak be, szintén egyhangú választás volt. Rendes tagok lettek: Bervinkler Károly, Beranek Elek, Bertsik József, dr. Budenz József, Horn Ede, Kállai Bertalan, Kelety Mátyás, Lerch Károly, B. Máthé Domonkos, dr. Niedermann Gyula, Proh­ászka Mi­hály, Püspöki Géza, dr. Romy Béla, dr. Schwartzer Ferenc, dr. Sch­wartzer Ottó, Stöckl Alajos, dr. Szé­­nássy Sándor, Szuper László, Telkes Simon, Újhelyi Sándor. Póttagok: Demel Károly, dr. Draskóczy Miklós, Hauszmann Károly, Hincs Gábor, Kun Géza, Kertseher István, Linzbauer Fülöp, Löwenstein Fe­renc, Szaib Lipót, Werner Ferenc. (Folyt. köv.) TUDOMÁNY és IRODALOM. * („N­­aza és külföld“) címmel egy új tudományos és szépirodalmi havi folyóirat indult meg, melynek felelős szerkesztője és kiadótulajdo­nosa Thewrewk Árpád. Az előszó sze­rint a folyóirat tartalma rendkívül változatos, s nem képzelhető műveit magyar ember, kit az egyik vagy másik cikk kiválóan nem érdekelne. S ha csakugyan úgy van, a­mint az előszó mondja, a fo­lyóirat nem is drága, lévén az előfizetés ára egész évre 2 frt. —*• („R­égi képe­k“) címmel egy 178 lapra terjedő könyv jelent meg. D. T­ö­r­ö­s Ferenctől Mis­kolcon. Ára 1 frt. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (A népszínházban holnap hétfőn már 7 órakor kezdik az előadásokat. * (A krisztinavárosi színkör­ben) szerdán a „B­u­k­o­v“ előadásai miatt mellő­zött „Eleven ördög“ kerül ismét színre. Her­­min szerepét B­o­c­z­k­o Jozefa kisasszony fogja játszani, ki vendégként lép föl a színkörben. Csü­törtökön Ebergényiné asszonynak, a társulat egyik legszorgalmasabb tagjának jutalomjátéka lesz. Ez alkalommal Rosen vígjátéka: „Őh azok a férfiak“ kerül színre , a főszerepet Ebergényiné ját­­sza. Pénteken „O r f e u s“ operette, szombaton, Follinus Aurélnak a népszínházban is előadott „Szeget szeggel“ című népszínműve kerül színre, átdolgozással. A népszínmű zenéjét Konti József, az „Eleven ördög“ szerzője írta. * (A magyar színész-egyesület) központi igazgató tanácsa legutóbb megtartott ülé­sében B­á­r­o­d­i Károlynak színigazgatói engedély iránti kérvényét a tanács pártolólag terjeszti fel a belügyminisztériumhoz. — Miklósi Gyula szín­igazgató lemondása, miután tagjai iránt szerződésből folyó kötelezettségei nincsenek, tudomásul vétetett. — Kükemezey Vilmát, aki nemrég lelépett a szinipályáról, saját kérelmére a tanács újból fölvette az egyesületbe. — Végül az irodaigazgató jelenti, hogy Balassa Károly, összes szinigazgatása alatt még sem a tag­ sem a nyugdíjra egy krajcárt sem küldött, elvállalt kötelezettségeinek meg nem felelt, hivatalos iratokra nem válaszol, sem társulata név­sorát, sem a műsort soha be nem küldi s egyáltalá­ban az alapszabályoknak egy pontját se tartja meg. Az igazgatótanács Balassa eljárása felett megbot­ránkozásának adott kifejezést s engedélyének rögtöni bevonását kérelmezi a bel­ügyminisztériumnál. * (M­agyar színház Rákospalo­­t­á­n.) Hétfőn, szeptember 1-én a rákospalotai park­vendéglő szinkörhelyiségében: T­o­l­n­a­y Andor úr, Tolnayné Dömjén Rózsa úrhölgy és B­a-­l­a­s­s­a Jenő úr a fővárosi szinkör tagjainak fel­léptével szinre kerül „M­argitalma“ és „A nőgyűlölő“ egy felvonásos vígjátékok. Kezdete 7 órakor. Közlekedésről gondoskodva lesz. * („L y d i­a“) a címe C­s i­k­y Gergely leg­újabb drámájának, melyet a költő a nyáron írt vi­segrádi villájában. A három felvonásos mű hősnője — egy fiatal szép leány, ki végzetes szerelemnek­­ esik áldozatul, mert oly férfihoz ment feleségül, ki­nek halálba űzött testvére ellen nagyot vétett. * (Munkácsy Mihály). A műcsarnok felül­világított nagy termében a meghívott vendégek nagy száma gyönyörködött ma Munkácsy legújabb remek­művében. A „Krisztus a Kálvárián“ ugyanazon a helyen áll, a­hol a „Krisztus Pilátus“ előtt állott. Még most egy kis baj volt a világítással, mert a fény nem a főcsoportra , a keresztfán függő meg­váltó alakjára esett, hanem a kálváriáról már elvo­­nulókra. Holnapig azonban e bajon is segítve lesz. A festménynyel lapunk mai tárcája foglalkozik, s így e helyen csak a külsőségekről adhatunk tudósí­tást. A terem berendezése ép olyan, mint volt har­madéve a Pilátus-kép kiállítása alkalmával. A mára meghívott vendégek között láttuk az arisztokrácia több tagját s első­sorban Zichy Jenő grófot. Ipolyi püspök természetesen szintén ott volt és a 11 órakor oda érkezett Munkácsyval társalgott sokáig. Mun­­kácsyné asszony az ő szeretetreméltó modorával szívesen ciceronéskodott egyik-másik ismerősének, miközben nem mulasztá el megjegyezni, hogy meny­nyi dolga volt az ő „Miskájának“ a képpel. Munkácsy maga sokáig nézte a képét s azután igy szólt mellette álló egyik festő barátjához: „M­i­­kor készen voltam vele, szerettem volna levakarni, s újra kezden­i.“ — A valódi zsenik soha sincsenek megelégedve — ön­­magukkal. Munkácsy itt időzése ideje alatt meg­akarta látogatni az idevaló festők műtermeit, mint­hogy azonban a lépcsőjárás nehezére esik, elállt ettől a szándékától. A dolgon pedig — mint értesü­lünk — oly formán fognak segíteni, hogy a fiatal művészek egy külön kiállítást rendez­­nek Munkácsy számára. Hogy meddig marad itthon, még maga sem tudja, annyi azonban bizonyos, hogy az operaház megnyitásán jelen lesz. Ipolyi Arnold püspök holnap délben Munkácsy tiszteletére dejeunert rendez a Hungária szállóban, a melyre több festőt és előke­lőséget hivott meg. Körmöcbányáról. — Levelek a szerkesztőhöz. — I. Budapest, aug. 30. A „Budapesti Hirlap“ 239-ik számában egy körmöcbányai turista levele több tévedést foglal ma­gában, melyeket az igazság kedvéért nem ártana helyreigazítani. Ilyen a hétszáz éves templom me­séje, mely csak a tizenötödik század végéről való ; azonban a lebontott nagy templom már csak azért sem lehetett régi, mert csak az úgynevezett jezsuita­­stilban épült. Ilyen hibás állítás az is, mintha a kaszinó tagjai közt járna a „csöndes“. Legnagyobb hiba azonban, midőn azt mondja, hogy „itt még a tanítók is csak törik nyelvünket“. Ellenkezőleg, a levél írójának örömmel kellene eltelni, mikor oly kis félreeső városka, mint Körmöc, egy gyönyörű főreáliskolát épit, melyben magyarul tanítanak, mi­dőn egy egészen akkora polgári leányiskolát emel­tet, melyben az oktatás nyelve magyar; midőn Felső- Magyarország egyik legjobban berendezett kisdedóvó­ját szemlélheti, melyet a körmöcbányai német nők és a város tartanak fenn, hogy magyarul tanuljanak meg gyermekeik. A kisdedóvó nyelve kizáró­­lag magyar és hogy a szegények is járathassák gyermekeiket, csak iíz krajcár a havi díj. Julius hóban kilencvenre rúgott a bejáró apró nemzedék száma, az óvónő zalai származású kisasszony, ki egy árva német szót sem ejt ki a gyermekek körében. A kis német és tót apróságok csupa magyar dalokat énekelnek, magyarul felelgetnek. A város számos ta­nítója közül csak egypár beszél olyan magyarsággal, min­t azok ajkáról hallani, a­kik férfi korukban tanulnak meg valamely nyelvet. E pár emberről tehát el lehet mondani, hogy töri a nyelvét és nyel­vünket, de úgy a hogy mégis beszélnek magyarul , ezek azonban maholnap nyugalomba lépnek. Én több vakációt töltöttem e legszebb fekvésű városkában s évről-évre tapasztalom, mennyit hódít a magyar nyelv. Évekkel ezelőtt egyetlen magyar cselédet sem lehetett látni, ma már több családnál magyar leány szolgál, kiktől jó kiejtést tanul a gyermek. Szóval csak azt szeretném, hogy felső vidéki városaink annyit tegyenek a magyarság érdekében, mint Kör­möc, s 20—30 év múlva majd minden városi polgár és családja beszéli nyelvünket. Egyúttal meg kell említenem, hogy újabb idő­ben több fővárosi család tölti e kies városban a­­ nyarat. 15 — 30 forintért két bútorozott szobát, kony­hát kapni egy pár hóra. Piaca rendkívül olcsó. He­gyi levegője olyan tiszta és üde, hogy kivált tüdő­betegeknek nem lehet eléggé ajánlani. Fenyvesekkel borított hegyei mindennap más és más kiránduló helyül szolgálnak, ezer meg ezer forrása minden lépten felüditi a járó­kelőt, úgy hogy alig találni vízben dusabb, gazdagabb vidéket. Azért aki olcsón és gyönyörű vidéken óhajt nyaralni, akinek nincs szüksége drága fürdőink vizeire, de szabadulni akar az Alföld porából és hőségéből, menjen Körmöcre, ott talál tiszta, portalan levegőt és nem bántja a nyári forróság. Bodnár Zsigmond: II. Körmöc, aug. 30-án. A szerkesztő úr engedelméből, becses lapjának tegnapi számában megjelent: „Az aranyak városá­ból“ című tárcacikk egyes téves adatait bátor va­gyok helyreigazítani. Először Körmöcbánya siri csendjét említi fel tárcaíró úr, melylyel szemben állíthatom, hogy lakosságához képest korántsem oly csendes, mint a minőnek festik. Kivált most, midőn az új pénzverő intézete, a vártemplom stílszerű re­noválása, a városi polgári, elemi és ipariskola szá­mára impozáns épület van épülő­félben, épen nem lehet nagy csendről panaszkodni. Tévedés különben, hogy az említett iskolai épület Trefortnak köszöni létét, mert azt C­h­a­b­a­d­a József lelkes polgár­mesterünk indítványozására Körmöcbánya közönsége építteti nagy áldozatokkal. A­mi pedig tárcaíró urnak azon állítását illeti, hogy tanítóink csak törik a magyar nyelvet, ellent­mond ennek az a körül­mény, hogy egynek kivételével mindnyájan tudnak jól magyarul és az összes városi intézeteknek ma­gyar a tannyelve , úgy az újonnan alapított polgári iskola tanítói egytől-egyig mind magyarok. Sajnos azonban, hogy Markusovszky ur a vendég­lőben csak németekre akadt és hogy a gonosz sors úgy akarta, hogy Körmöcbánya magyarul beszélő közönsége nem vetődött azon vendéglőbe, melyet Markusovszky úr látogatásával szerencséltetni ke­gyeskedett. Biztos lehet azonban, hogyha városunkat egy nemzeti ünnep napján meglátogatandja, más véle­ménynyel lesz. Ellenben áll, hogy a vendéglősök nem járatnak magyar lapot, mert a város intelligen­sebb közönségének elég szép számmal szolgáltatja azokat a német című kaszinó, melyben a legolvasot­tabb hírlapok mellett számos szépirodalmi magyar lap található. A vendéglőben talált német példányok tehát nagyobbára az idősebb iparosok számára jár­nak, a fiatalabb része az iparos osztálynak pedig mind jobban magyarosodik. Kiváló baj, hogy Mar­kusovszky úr a kaszinóban sem hallott magyar szót, a­hol pedig a Markusovszky úr által is magyarok­nak deklarált hivatalnokok és tanárok képezik a lá­togatók többségét. Igaz továbbá, hogy a tűzoltó­­egyesület vezényszava német, de oka abban áll, hogy a magyarul keveset értő tót-német legénységgel egyelőre nem lehet magyar vezényszóval boldogulni. Téves az, hogy a lakosság a cselédség kedvéért tó­tul tanul, mert mind szélesebb körben kezd lábra­­kapni az a dicséretes szokás, hogy a kis­gyermekek mellé mind több magyar leányt hoznak Körmöcbá­nyára, hogy a hazai nyelvet már zsenge korukban elsajátíthassák. Ha huzamosabb ideig köztünk tar­tózkodott volna Markusovszky úr, talán kedvezőb­ben nyilatkozik Körmöcbánya magyarosodása felől. L­áng Károly: A király Aradon. A szent­mise. Arad, aug. 31. Ma reggel 7 órakor ünnepi szentmise volt a minorita atyák templomában. Már kora reggel zsúfolásig megtelt ünnepiesen öltözött közönséggel a templom. A törvényhatóságok kül­döttségei, a papok és tábornokok a templom kapu­jában díszbe öltözve várták ő felségét, ki hét órakor fényes kisérettel jelent meg és helyet foglalt az oltár alján a számára felállított ülőhelyen, mely fölött bordeaux vörös bársonymennyezet volt, az ima­zsámoly is vörös bársony takaróval, gazdagon arany­nyal volt díszítve. Ugyancsak az oltár alján foglalt helyet József főherceg, míg az udvari kíséret, a küldöttségek tagjai és a tábornokok az első padso­rokban helyezkedtek el. Az egyházi szertartásokat Németh József csanádegyházmegyei felszentelt püspök végezte Dobó Miklós, F­á­­­y Emil kano­nokok és a minorita atyák segédlete mellett. Az szentmise félóráig tartott, mely alatt az egyházi kar remekül elénekelte a himnuszt. Mise után a király és 8

Next