Budapesti Hírlap, 1884. szeptember (4. évfolyam, 242-270. szám)

1884-09-29 / 269. szám

4 W0DA2PBBTÍ HIBtfaJüF. $269. m.) »mäßmSSltmm IBM. szeptember 29. fehér nehéz selyemből készültek, lecsüngő újakkal, dús ezüst hímzéssel. A királyné kíséretét képező lmerániai hölgyet arany- és ezüsttel hímzett bársony ■ jelmezek díszítik. A ballettáncosnők magyar levenjtéknek öltözve, aranynyal hímzett zöld bársony jel-mezeikkel, ezüst páncélaik és sisakjaikkal vonták magukra a közönség figyelmét. Lohengrin jelmezei, melyek a legnagyobb gonddal és legválogatottabb ízléssel, eredeti és történelmi képek s festmények, valamint Gaul és Kreisner eredeti rajzai után ugyancsak Árvai J. és társa cégnél készültek, általán feltűnést keltettek. Kiváló tetszésben a Madarász Henrik jelmeze részesült. Fehér alapon, aranynyal átszövött hosszú tunique, széles aranyba hímzett bársony szegélyzet- étel. A ruhát királyi — tört vörös szín — palást egészíti ki, drága kövekkel kirakva, páncél, pajzs és nadrággal. Lohengrin tetőtől talpig apró pikkelyes páncél öltözékben jelenik meg és mellén — kék alapon — ezüst hímzésű, kiterjesztett szárnyú galamb tűnik fel, valamint a pajzs és sisakon szintén a kral-lovagok galambjelvénye látható. Tel-Traumund páncélosan jelenik meg, aranynyal a hímzett fekete bársony felöltőben. Elza tiszta feíhérben lép föl, míg Ortrud arany rojtokkal és him- ■ zéssel díszített sötétvörös nehéz damaszt ruhát visel. Érdekes alak a király hírnöke. Korhű történelmi kép után készült jelmez, páncél, nadrág, hosszan leérő és veres aranyból készült áltatvető és földig érő veres palást. A brabanti nemesek jelmeze : kék acél páncélzat, fehér hímzésű fehér áltatvetők, a szász nemeseké vaspáncélzat és vörös szegélyű sötétzöld általvető. A királyi harci apródok ezüst páncélzatot viselnek bőrszín általvetőkkel; a brabanti katonaság jelmeze korhű X. századbeli minta szerint kétszínű bőrből készült. Egyáltalán a jelmezek korhűség, nemes dísz és gondos kiállítás tekintetében teljesen ki-elégítették az igényeket és dicséretére válnak a ma 5 gyárszállító cégnek. . . Az operaház építésének befejeztével álljon itt névsora mindazoknak, kik e gyönyörű palota építésében, művészi díszítésében és berendezésében közreműködtek. Az építkezés élén állott az építési bizottság, mely a következő tagokból állt: Elnök: dr. Podmaniczky Frigyes, előadó : dr. Országh Sándor miniszteri tanácsos, tagok: Supp Ferenc a főudvarmesteri hivatal képviseletében, Weber Antal a mérnök és építészek egyesülete részéről, Szurmák Pál a fővárosi közmunkatanács, Ger-óczy Károly a fővárosi törvényhatóság részéről. Ezenkívül Ybl Miklós, művezető építész, Szilágyi Lajos miniszteri mérnök, építési ellenőr, ki ma főmérnökké s az operaház felügyelőjévé neveztetett ki. — Az építési iroda tagjai voltak: Schmahl Henrik építésvezető, Schikedanz Albert, Györgyi Géza, Medetz Lajos, Sonheid Lajos, Húsz Gyula és Keller Ottó építészek, Haffner Antal fő- és Miehl Alajos másodpallér. Az épület anyaga legnagyobb részben magyar föld terméke, az operaház sokféle és változatos munkái a magyar, különösen pedig a fővárosi hírneves vállalkozóknak adtak foglalkozást. A vállalkozók és iparosoknak, kiknek szemre szép és ízléses munkáját az operaház külseje és annak belső berendezésében nyilvánuló összevágó csín dicséri, ritkán kínálkozó alkalom nyilott, hogy a fővárosi ipar haladottságát ily kolosszális egészben mutassák be. A kőműves munkát 1882. év augusztus haváig Hofbauer Lajos végezte, ezentúl annak végeztetése a művezetőség részéről házilag eszközöltetett. A kőfaragó munkára a sóskúti kőbánya részvénytársaság, s a besztercebányai kőbánya-társulat volt a vállalkozó, a márvány és gránitneműek Silleti, Scalmanini és társa, továbbá az Exerciciolara Rontana és Senger Bélától származnak. Az ácsmunkát a Neu- Schloss Ödön és Marczell cég, a bádogos munkát a Schlick-féle gyár végezte. Ugyancsak a Schlick-féle gyárból valók a vasneműek és vasszerkezetek. Az öntött vasmunkát az Oetl-féle gyár végezte, a díszrácsokat Jungfer Gyula szálította, valamint ő vállalkozott a palafedő munkára is. A hullámos vaslemezek Winiwartertől valók. A színpadi berendezés terme a bécsi Aszfaleia társulattól származik, annak kivitelét pedig a Schlick féle vasgyár eszközölte. A fűtési, világítási és vízvezetéki készülékeket Zellerin Mátyás rendezte be. A szobafestő, aranyozási és mázolási munkák Scholtz Róberttól származnak. A műmárvány-tárgyak és díszpárkányok Fink Péter művei. — Depoli Luigi a márvány-mozaik és terrazzi padozatmunkáknak volt vállalkozója. — A remek kárpitos munkán Kramer Samu, Kozilek Ferenc és Hoffman T. osztozkodtak meg. Az üvegnemüek, tükrök Forgó István gyárából származnak, a görfüggönyöket és függönypálcákat Schadli Ferenc gyára állította ki. Szobrászmunkák és díszítmények Marschanke Vilmos műtermében készültek, a bronz és horgany díszítményeket a Schlick gyárban készítették. Az operaház festményei Lotz Károly, Vastagh György, Feszly Árpád, Than Mór, Székely Bertalan és Kovács Mihály ecsetjéből szár- maznak, a szobrok Huszár Adolf, Feszler Leo, Strobl Alajos, Donáth, Brestyánszky, Brzorád Gyula, Sebeftsik Ferenc, Kiss György és Szász Gyula mű- terméből valók. * És most ismét azokra a sajnálatos esemé- j nyekre kell visszatérnünk, melyeket részben ugyan a kiváncsi tömeg rakoncátlansága, legnagyobb rész-ben azonban a rendőrség tehetetlensége, tapintatlan-sága és durva brutalitása idézett elő. A rendőrség eljárásával lapunk első helyén foglalkozunk s így itt csak a történtek elmondására szorítkozunk. Vérlázító látvány volt az, midőn a rendőrség nem téve különbséget a sugár után nyugodtan álló polgárok és az operaház közvetlen közelében álló csőcselék között, kegyetlenül tipratni kezdte a lo- tvakkal a csendesen álló és a szorongás miatt el nem mozdulható polgárokat és gyermekeket. Alig ugral tott tova a lovasrendőr, jött a gyalogos s tekintet nélkül nőre, férfira, gyermekre, kivétel nélkül mindenkit lökdösött, ütött, vert és szidott. Valóban csoda, hogy a közönség tettleg, nem bántalmazta a durva rendőrséget és csak fütyüléssel, sivalkodással adott kifejezést boszankodásának. A kordon áttörése is egyenesen a rendőrséget terheli. A főkapitány úr, ahelyett, hogy polgári biztosokat és intelligens tisztviselőket állított volna az opera környékére, a rend fenntartását tisztán lovaspandúrjaira és műveletlen konstablerjeire bízta. Ezek aztán annyira mentek, hogy még az opera tagjait, énekeseket és zenészeket sem akarták átbocsátani, úgy hogy benn a házban már kezdtek kétségbeesni, s a színház egy tisztviselője volt kénytelen kimenni az opera elé, s hangosan kiabálni, hogy „nincs-e itt énekes, zenész ?“ Erre aztán sokan felhasználva az alkalmat, azt mondták, hogy ők is a színházhoz tartoznak és átrontottak a kordonon. A többiek is vérszemet kapva tódultak a házba és a rendőrség már nem bírta őket feltartóztatni. Midőn már a színház csarnokai és lépcsői megteltek a hivatlanokkal, az opera néhány tisztviselője szép szóval igye-kezett a tömeget távozásra bírni. Ez már-már sikerült is, midőn megérkeztek a goromba poroszlók és döfödni, lökdösni kezdtek, mire természetesen a leg- , borzasztóbb zűrzavar és botrány keletkezett. A legsajnosabb eset kétségkívül a Kehrer, cukrász tragikus sorsa. Kehrer teljesen diszmagyarba öltözve nejével akart jelen lenni az ünnepi megnyittáson. Kocsijával nem férhetvén a bejáráshoz, ki- szállt és gyalog akart nejének utat törni. A nagy tolongásban hirtelen rosszul lett, szélhűdös érte és ■ odaesett az egyik szfinxhez. Néhány ismerőse, köztük Mayer is, a Szemek és Mayer cég tagja, » gyorsan kocsiba tette és Sebestyén tér 8. számú lakására küldte. Mire hazaért, meg is halt. A házánkban már 8 év óta alkalmazásban levő üzletvezetőnő gyorsan az asszonyért sietett. A rendőrök azonban durván meglökdösték, sőt egy szemtanú szerint meg is ütötték. Végre néhány úr, köztük Gyöngyösyi úr kiszabadította a szegény nőt borzasztó helyzeté- ből és bevezette a házba, hogy elmondhassa asszonyának a szomorú hírt. Egy másik szemtanú beszéli, hogy egy rendőr a sugárúton úgy mellbe lökött egy tisztességes nőt, hogy az menten elájult és kocsiban kellett haza- szállítani. De ki bírná mind felsorolni ez undorító részleteket, ezért mi is sötét fátyolt borítunk rá. * f A mai második megnyitóelőadás ha kevesebb pompával is, de ünnepiesen folyt le, dacára annak, hogy a remek nézőtér nem telt* meg egészen. Ez utóbbi körülményt részben s annak tulajdonítják, hogy híre járt, hogy már minden jegy elkelt, részben pedig annak, hogy ma kez-dődik a zsidók legnagyobb ünnepe, a hosszú nap. A közönség ma fesztelenebben érezte magát és kedvére tapsolt, elsősorban az ősz Erkelnek, aki személyesen dirigálta a „Hunyady“ nyitányát és „Bánk bán“ első felvonását. Midőn Pauli Otto I szerepében énekelte „Isten éltesse a királyt“, a közönség tüntetőleg tapsolt. Az előadás különben kifogástalanul folyt le. Az utcán ma is óriási néptömeg állta körül kiváncsiak a pompás házat, de mivel a rendőrség nem avatkozott bele, a közönség csöndesen viselte magát és a legcsekélyebb rendzavarás sem fordult elő. Teljesen fölösleges volt a negyven sorsú rendőr kivonulása, kik az opera háta mögött nyugodtan és zavartalanul pipáltak. ................. " ' ' ''■.....................- - ' ............................. s 1838- ban Eperjesre ment a jogi pályára. Itt 1839-ben a magyar nyelvművelő társaság egyik ülésében egy kisebb műve tetszésben részesült, a midőn önbizalmat nyerve, 1841-ben az Athenaeumban „Laura“ című művével lépett föl Áldor név alatt. 1843 ban Pozsonyba ment, s ekkor irta az Életképekbe „Yele pozsonyi leveleit“, számra 80 at, melyek mint a fejlődő magyar tárca-irodalom jobb cikkei, nagy figyelmet ébresztettek. 1845-ben nevelő lett Esterházy Károly gróf győri főispán házánál, mely hivatalában harmadfél évet töltött. 1845. az „Életképekében Élet című beszélye Pálfy-dijat nyert. 1848. a belügyminisztériumnál lett alkalmazva mint titkár, 1849. pedig a jászkunok turkevei kerületéből képviselőnek választatott. 18.0. a „Pesti Napló“-ba több beszélyt és cikket irt, 1852. a természettudományokat, különösen a vegytant tanulmányozta, s néhány ide vonatkozó cikket irt „Közlemények az iparról“ cím alatt. 1853. kiadta beszélyeit, (Beszélyek, Pest 1853. 2 köt.),melyek közül a Clarissa és a Két hölgy szerelme a „Belletristisches Lesekabinet“-ben német fordításban is megjelentek. 1855. a „Pesti Napló“ újdonság rovatát kezelte, s e téren komoly nemzeti irányban négy erélyt fejtett ki. Ő pendítette meg először a Garay-árvák ügyét, fényes eredménynyel. A magyar írók segélypénztára ügyében is hasonló buzgósággal járt el, azonkivül számos egyesületi és színházi ügyekben, mígnem végre a „Magyarország“ szerkesztését vette át. Ennek szerkesztésétől azonban októberben visszalépve, az „Ország“ című nagy politikai lapot indította meg, melynek szerkesztője Gregus Ágost lett. E lapot sem tűrte az akkori hatalom, s mind a szerkesztőt mind P.-t a katonai törvény börtönbe vetette. Ezután P. sok ideig nem foglalkozott politikával, mignem 1867. a magyar minisztérium felhívására újra felélesztette a „Magyarországot“, melynek szerkesztését később egészségi állapota miatt volt kénytelen abbahagyni. 1846. Homonnay költeményeit bíráltameg az Életképekben s 1853. adta ki „Novelláit“ (Pest 1853. 2. köt.) Utóbb P., az első magyar általános biztositó társaság igazgatósági és választmányi jegyzője s központi főügynöke volt 1883. két kis mű jelent meg tőle : az egyik gróf Szécseny-nak az 1839— 40. országgyűlésről irt tanulmányának bírálata, melyben Széchenyi Istvánt védelmezi ; a másik az Első magy. ált. biztositó társaság fennállásának negyedszázados évfordulójára irt műve a társaság történetével. P., mióta a publicisztikától visszavonult, ismételve beutazta Német-, Angol-, Francia-, Olasz-, Svéd-, Oroszországot, Svájcot, Hollandiát, Németalföldet stb. Pompéry Jánost. A fővárosi társas élet egy kiváló s közbeeső ■ lésben álló tagja hunyta be ma szemeit hosszú szenvedés után. Pompéry János évtizedek óta a szalonok kedvence volt. Előkelő műveltsége, irodalmi neve, me-lyet még az ötvenes években szerzett, lovagias gavallér-jelleme s jó magyar érzelmei a legszélesebb körökben tették őt kiváló rokon szere tárgyává. Életrajzát következőkben adjuk : Pompéry János szül. 1819. junius 21. Miskolcon. Tanult előbb Miskolcon, majd Pesten, végre Testvérgyilkosság és öngylkosság. (Saját levelezőntöl.) Zimony, szept. 27. Tegnap Belgrádban egy tisztességes külsejű idegen fiatal ember a „Fehér lóhoz“ címzett szállóban vett lakást. Szobájába bezárkózott és másnap reggelig semmi életjelt nem adott magáról. A hotelbeli cselédség reggel szobáját feltörte. Az idegent ágyában halva találták. A földön egy üres üvegcse feküdt, mely mérget tartalmazott. Az előhívott orvos a holttestet megvizsgálván, konstatálta, hogy a halál okát mérgezés okozta. Az öngyilkos szobájában az asztalon egy az osztro-magyar konzulhoz címzett lepecsételt levelet, ékszereket pénzösszeget és egy végrendeletet találtak. A végrendeletből kitűnt, hogy az öngyilkos , Petrovics György batajnicai (Zimony mellett) illetőségű 28 éves nős földbirtokos. A hatóság az esetet rögtön tudatta a Batajnicán lakó rokonokkal, honnan az öngyilkos neje és rokonai már mély gyászban öltözve jelentek meg a ravatalnál. Ezek elbeszélése szerint az öngyilkosságot egy valódi rémdráma előzte meg: Petrovics tegnapelőtt összeveszett fiatal feleségével. A civakodásnál Petrovicsnak jelen volt István nevű 19 éves fivére és Julia nevű 17 éves nővére. A férj és feleség közt kitört perlekedés oda fajult, hogy a két testvérnek kellett magát közbevetni, nehogy Petrovics ismételten és tettlegesen bántalmazza feleségét. A megrémült asszony civakodás közben a dühös férj elől elmenekült. Petrovics György most a két testvérrel folytatta a perpatvart, miközben oly dühbe jött, hogy revolvert rántott elő és egyik töltést fivérére, a másikat nővérére süté. A lövés Istvánt gyomránál talált, minek következtében pár perc múlva kiadá lelkét. Juliskának teste alsó felébe fúródott a golyó, s életveszélyes sebet ejtett rajta. A lövésre a szomszédok mind a dráma színhelyére futottak. Az udvaron Petrovics Györgygyel találkoztak, ki futóléptekkel hagyta el a házat. A való megtudásakor rendőröket küldtek a gyilkos fivér