Budapesti Hírlap, 1884. október (4. évfolyam, 271-301. szám)

1884-10-18 / 288. szám

.... Tfflrm-nxrrirmmmnT1 mir —>—■— néptömegben a hatóság részére lophasson anynyit, amennyit bir. Ez az eset jellemző, azért emeljük ki a többi közül. Mert voltaképen mindegy, akár sipisták, akár zsebtolvajok, akár orgazdák, akár kerítőnők által jutnak az államhivatalnok urak és a rend mindenféle biztosítói a mások pénzének birtokába , rablás ez így is, úgy is, bárhogy címezze a büntető kódex. De hogy a társadalom vagyona, élete és egészsége fölött őrködők követik el e gaztetteket, az minősített csalás, lopás, kerítés, orgazdaság, sikkasztás és hivatalos hatalommal való visszaélés. Ilyen nem történik Európában, hacsak még Orosz-és Törökországban nem. S dacára, hogy a közönség évek óta tudja és panaszolja ezeket a dolgokat, s botrány a botrányt követi : nem történt semmi. A minisztérium nem kutatta mi igaz a közönség vádjaiban s a rendőrség Pesten lent és Budán fent eltussolt mindig mindent. Akárki mit mondott „rágalomnak“ kvalifikálták. Bebizonyítani a rendőrség ellen legkevésbbé lehet valamit, mert a rendőrség — mint jelenleg is — maga vezeti az előnyomozást maga ellen. Persze nem sült ki soha semmi. És most is el fogják tussolni az egészet, ez a közvélemény. Mert amit Majthényi felderít, azt a többi leplezni iparkodik s még kiütik, hogy az összes vádak, mind alaptalanok, csupa „rágalom“. Jegyzőkönyveket lehet fabrikálni, pro et kontra. Hetek óta folynak a leleplezések és még mindig nincsenek az akták bírói kézben. Még mindig a minisztérium magáninformációjára szolgálnak. A vádlottak hivatalaikban vannak, fel sincsenek függesztve, ahelyett, hogy be lennének csukva, nehogy a vizsgálatot meghiúsíthassák. És Thaisz és Jekelfalussy vezetik a rendőri ügyeket úgy mint idáig. Uralkodnak egyik gorombasággal, a másik intrikával. Tisza Kálmánnak pedig referálnak rendesen az állami rendőrség viselt dolgairól. Ez igen kedélyes állapot. Az összes tolvajok, orgazdák, hamis játékosok és kerítőnők egy véletlenül, mikor a ragyogó nap sugaraiban fürödve néztünk le a Svábhegyről. („Mégis kár volna összelődözni ezt a szép várost“ — mondá akkor Tr—) Azóta is gyakran búgott fülemben ez a sötét, jóslatszerű aggodalom. Sime most új élénkségre korbácsolja egy igénytelen polgártárs álomlátása. „De hát ki is lődözné össze ezt a várat ?“ kérdem fürkésző hangon. „Kicsoda?“ Bámult rám az egyszerű kézműves. „Hát a német!?“ „Igen ám, ha ott leszünk mi.“ Mondom kétkedést mutató arccal. „De hát ha épen a német lesz abban a várban . . . ?“ „Micsoda? A német!“ Szóla elképedve az ember, s mintha nagy gondolatot nyelt volna el, oly nagyot kortyant a torka. S mégsem bírta lenyelni. Egyszerre csak kiszaladt a száján: „Akkor — akkor mi lődözzük össze! Ott vannak a mi fiaink!“ „Ne keserítsük magunkat ily szomorú ábrándokkal“ mondom nyugtatólag. „Arra csak nem kerül a sor.“ „Ábránd? De, uram, nem ábránd ez!“ Mondá fölhevülten a nemzetőr. „Én úgy szoktam aludni mint a halott: minden három-négy évben csak egyszer álmodom, de amit akkor álmodom, az beteljesedik mindig. Megálmodtam ezelőtt két évvel, hogy le, fogunk égni. Le is égtünk három hétre rá, de porig. Csak a rajtunk valót tudtuk megmenteni. Azóta vagyok ilyen koldus Megálmodtam leányom halálát. Olyan szépen feküdt ott a menyasszonyi ravatalon! Meg is halt négy hónap múlva, csakhogy iszappal eléktelenítve, a Dunába ölte magát. Igen, mert szeretett volna menyaszszony lenni, de anyja ellenezte, ki uriasabb embert szeretett volna fogni leányának. S most meg álmodtam, hogy ég ez a vár. Égni fog ez uram. Tessék elhinni!“ Hiábavaló harc lett volna ennyire megcsontosodott babona ellen küzdenem. Ráhagytam tehát, hogy az bizony megtörténhetik. De ott leszünk mi is. Ott bizony kiáltá amaz oly erős hangon, hogy a biliárdon heverő két nemzetőr egyike nagyot horkantott álmában s nyöszörögve fordult másik oldalára. „No, nézze meg az ember — mondá halkan a felhevült vitéz — még ez is megmozdul. Egészen megfeledkeztem, hogy publikum is van körülöttünk. Pedig nagyon röstelném, ha ez meghallaná beszédünket.“ Kérdő tekintetet vetek a beszélőre s a gyanúsított alvóra. Emberem gyöngéden karon fogott , egy távolibb fülkébe vezetett. Egész bizalmasan suttogátt, hogy az, aki ott alszik, vagy talán nem is alszik, tulajdonképen nem egyéb, mint egy veszedelmes „spitzli.“ őrizkedni kell attól nagyon. Mert az minden felfogott szót kész elferdíteni s olyan helyen besúgni, hol nagyon szeretik az embert bejegyezni a „fekete könyvbe“. Van ám ilyen több is. De csak hadd kerüljön „kravall“-ra a dolog : legelőször is ezeket kell agyonütni, így vélekedek a suttogó hős. Alig bírtam csillapítni emberem vérengző kedélyét. Előhordtam mindent nyugtató eszközeim tárházából: a hazafiságot, polgártársat, békeszeretetet, az egyetértést, bocsánatot, szelídséget, emberiséget, a közjót, sőt az Úristen ötödik parancsolatát is. S ő már némileg hajlott is jó tanácsaimra. Véletlenül azt találtam érinteni, hogy az a bizonyos adó, úgy tetszik mik földije is. „Az ám a gazember!“ Fakadt ki ekkor a nemzetőr. „Evvel talán azt akarja mondani, hadnagy uram, hogy alkalmasint én is egy húron pendülök vele? Ott verjen meg az Isten, ahol ilyen álnokságra tudnékvetemedni! Igaz uram, mi földiek vagyunk“ folytató önérzettel. „Mind aketten Németországból szakadtunk ide, de én bajor vagyok, ő meg darmstadti. Ő még most sem simult hozzá a magyar élethez, én testestül-lelkestül magyarrá lettem, kivévén, hogy nem tudom egészen jól beszélni a nyelvet. De ő feleannyit se tud, mint én: nem is akar. Én feleségül vettem egy tisztességes magyar mesterember leányát, ő hozott magának Grácból. Az ő házánál most is csupa német szó uralkodik; az én fiaim nem is tudnak németül. Szóval én ezt az országot vallom hazámnak huszonhat esztendő óta, mely kenyeret adott és becsületes polgár barátokat. S habár a tűzvész óta szegény vagyok is, lehet megint jobb dolgom. Kivált, ha a mi ügyünk győzelemre jut.“ A nemzetőr annyira neki lelkesedett, hogy bizonyos tisztelettel tekintettem reá. „Igen, a mi ügyünk !“ szól a halkan, de benső melegséggel. — Én szeretem ezt a nemzetet ; megszerettem mindjárt, mikor ide kerültem ; nem azért csupán, — ne gondolja — mivel nagyon csinos volt a leány, akibe beleszerettem, hanem, mert tapasztaltam, hogy ez a nép olyan józan eszű, egyenes lelkű, becsületes, éppen, mint az én régi hazámfiai, a bajorok. Aztán kivált most, hogy ez a nemzet, az urak, a fényes nagy urak megosztották velünk jogaikat, hogy alkotmányos szabadságot nyertünk ! Ki nem ragaszkodnék ily nemes nemzet sorsához ? Sokan, igen sokan vagyunk ám ilyenek, kik külföldről származtunk ide, esünket, vérünket ez országért ! Ez a mi hazánk ! — Csak az ott, meg egy pár hasonszőrű gézengúz . . . No, de bocsásson meg neki az úristen. Mondhatom: élvezet volt végighallgatnom az egyszerű ember beszédét. Szó nélkül kezet szó- BUDAPESTI HÍRLAP288 n.) 1884. október 18 a legnagyobb bizalommal viseltetnek a kormány iránt s tekintenek a jövőbe. A delegáció ez idei ülésszakában régi szokás szerint a képviselőház tagja— valószínüleg Tisza Lajos gróf — fogja az elnöki tisztséget viselni. Ugyane szokás szerint Haynad bibornoknak kellene alelnöknek lenni, — ha azonban ő eminenciája egészségi tekintetekből nem vehetne részt a delegáció tárgyalásaiban, a főrendiház az alelnökségre Szávy József koronaőrt fogja kijelölni. Sennyey Pál báró két nap óta a fővárosban időzik, de makacs hurutja következtében nem hagyhatja el szobáját. A báró úr tegnapelőtt Tisza Kálmán miniszterelnök látogatását fogadta. A képviselőház bíráló bizottságai. A VII. bírálóbizottság a Storacskovics Sándor verseci választása ellen beadott kérvényt tárgyalván, ezt külső kellékek tekintetében teljesen helyesnek találta. A kérvény érdemleges tárgyalása f. hó 23-án d. u. 5 órakor lesz. A II. bírálóbizottságban Tisza László bogsáni választása ellen beadott kérvényt alakszerűség szempontjából viszutasitották s igy a választás igazoltatott. A VI. bíráló bizottság Károlyi Sándor gr. tasnádi választása ellen beadott kérvény folytán szótöbbséggel vizsgálat megindítását rendelte el. Új képviselőjelöltek. Az illyefalvai kerület szabadelvű pártja, mint halljuk, Tanárky Gedeon államtitkárt fogja képviselőjelöltül felléptetni. — A dicsőszent-mártoni kerületben, ahol szintén új választás lesz kiírva, mint bennünket értesítenek, a szabadelvű párt részéről Kemény János báró lesz kijelölve. — Trencsén megye illavai kerületében, mint egy ma hozzánk érkezett táviratból értesülünk, az ottani szabadelvű párt Beniczky Ferenc belügyminiszteri államtitkárt kérte fel a jelöltség elfogadására. EGYESÜLETEK ÉS INTÉZETEK. — (Az állatvédő egyesület) e hó 19-én vasárnap d. e. 10 órakor a régi városháza tanácstermében tartja ez évi közgyűlését. Tárgyak : A választmány évi jelentése. Az üresedésben levő tisztségek betöltése. A megszavazott jutalmak kiadása. Tiszteletbeli tagok választása. A pénztárnok jelentése az egyesület vagyonáról. Javaslatok az elnökség részéről. — A budapesti ügyvédi kör nov. 23-án d. e. 10 órakor tartja meg ez évi rendes közgyűlését, a kör helyiségében (Ferenciek bazára.) Az indítványok a közgyűlés előtt 8 nappal az elnöknél bejelentendők. — (A magyar jogászifjuság egyesülete) e hó 19-én d. u. 3 órakor tartja közgyűlését az egyesület helyiségében, a nemzeti szállóban. A közgyűlésen a tisztikart újra választják. Az elnökjelölt dr. Pásztély Jenő, kinek tiszteletére bankettet rendeznek az egyesületi tagok a nemzeti szálló kis termében. — A „Balatonvidéki kör“ holnap szombaton este 8 órakor — saját helyiségében — Páris szálloda — igen fontos Ügyekben ülést tart, melyen a t. tagok minél nagyobb számban megjelenni szíveskedjenek. Sümegi Vilmos, I. jegyző: TUDOMÁNY és IRODALOM. * (Érdekes könyv) kerül a napokban sajtó alá. A könyv szerzője gr. Andrássy Géza, aki a tavalyi amerikai útjában szerzett tapasztalatait írta meg a munkában. Igen behatóan foglalkozik a munka az agrárkérdéssel s érdekesen és vonzóan ismerteti az amerikai gazdasági és társadalmi viszonyokat is. A munka igen díszes kiállítású lesz, az illusztrációkat a legjelesebb művészek készítik hozzá . * (A soproni pályázat.) A soproni irodalmi és művészeti kör irodalmi és zenei pályázata felett már döntöttek az illető bizottságok. 50—50 frank aranyban volt kitűzve komoly prózai értekezésre, komoly vagy humoros költeményre, zeneműre és humorisztikus felolvasásra. Az előbbi háromnak van eredménye, az utóbbi meddő maradt. A komoly prózai értekezésre beérkezett művek közt a bíráló bizottság — előadó Gombócz Miklós — egyhangúlag a 10. sz. „A boldogságról“ cimü pályaműnek ítélte oda a jutalmat s a jeligés levél felbontatván, kitűnt, hogy a pályanyertes mű szerzője Szüts Miklós székesfehérvári kir. aljárásbiró. — Dicséretre méltatta a bizottság a „Klasszikus iskola triásza“ és a „Szépről“ cimü pályaműveket. A verses pályázatot a bizottsági jelentés — előadó Ujváry Béla — általában sikeresnek mondja, mert 18, beérkezett mű között 5 komolyan számba vehető akadt. A kitűzött díjat a bizottság egyhangúlag a IX. sz. „Pusztavár“-nak ítélte oda. A jeligés levél e mű szerzőjének Varsányi Gyulát Budapesten vallotta. Dicséretre méltatta a bizottság „Rigó Kata“, „Szöktetés“ és „A menyasszonynak“ című költeményeket. A beérkezett 11 darab zenemű megbírálására az irodalmi és művészeti kör által a budapesti zeneakadémia kéretvén fel, az ettől beérkezett bírálati hiteles jegyzőkönyv alapján a pályadíj a „Távol te tőled oly bús életem“ jelige alatt beküldött „Vándordal“ c. műnek ítéltetett oda. A pályanyertes műnek jeligés levele felbontatván, kitűnt, hogy annak szerzője Gaál Ferenc zenedei igazgató s karnagy Szabadkán. A „Győzzön a legjobb“ jeligével beküldött „Hó felhőkkel“ című zenemű dicséretre érdemesítetett. A dicséretre méltatott művek szerzői, ha műveiket a kör valamelyik nyilvános előadásán felolvastatni, illetőleg előadatni kívánják, szíveskedjenek ebbeli óhajtásukat a kör elnökségével tudatni,, illetőleg a művek felett rendelkezni. A beérkezett 10. humorisztikus mű közül — előadó Szakonyi Kálmán — egy sem volt jutalmazható.