Budapesti Hírlap, 1884. október (4. évfolyam, 271-301. szám)
1884-10-27 / 297. szám
IV. évfolyam 297. szám, Budapest, 1884. Hétfő, október 27. Előfizetési árak Egész évre 14 frt, félém 7 frt, negyedévre 8 frt 50 fa., egy hóra 1 frt 20 fa. Megjelenik Mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Cinkin Jóllét Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap-utcza 16. b*. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szóra ára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. A költségvetés. (*) Nem vállalkozhatunk arra, hogy oly fontos és részleteiben komplikált akta fölött, milyen az állami költségvetés s az ezt kisérő miniszteri expozé, hevenyészve bírálatot rögtönözzünk. Az ily hirtelen kritikák vagy az első benyomás hangulatának hőmérői, vagy pedig felületesek s azért nem éppen igazságosak szoktak lenni. Tárgyilagos mértékkel mérünk s ezért tartózkodunk a részletekre kiterjedő vélemény kimondásától, időt hagyva az előirányzati tételek gondos egybevetésére. Az eredményre lesz alkalmunk úgyis bőven visszatérni a budgetviták első napjaiban. Annyit jeleztünk már tegnap, hogy a budgetet a bizalmatlanság érzésével vettük kezünkhöz. örülni fogunk, ha a számok bizonyító ereje kapacitálni fog. Egyelőre a tételek átlapozása után azt a benyomást nyertük, hogy a számok a fedezeti részben optimisztikusak, mert a két év előtti jó termés, nagy kivitel zárszámadási adataira vannak alapítva. A miniszter úr az egyenes adóknál 95 milliót, tehát a két év előtt befolyt 97 millióval szemben csak két millióval kevesebbet hoz előirányzatba, holott az 1883. évi eredmény s az idei közt csak a gabonaárak közel 20 százaléknyi csökkenése folytán sokkal jelentékenyebb különbözetet kell konstatálni, s a jövő évi előirányzat reálisan csak e különbözet alapján preliminálható. Az meg épen érthetetlen, hogy a miniszter úr expozéja befejezett rentekonverzióról szól, s ennek eredményét 2-2 millió kamatmegtakarításra becsüli, a kiadás ez apadásának azonban a budget államadósságirovatában semmi nyoma, ellenkezőleg: ott a fizetendő összeg 1,864,000 írttal magasabbra van előirányozva ázsió és kamatszaporodás címén, mint volt a múlt évben. Márpedig ha való az, hogy az „összes 6 százalékos rente a f. év végéig“ be fog váltatni, ennek eredményét szükségkép meg kell már a jövő év budgetének érezni, — de miután az előirányzat lemondani látszik az eredményről, fel kell tennünk azt is, hogy az expozé e része csak pillanatnyi effektus előidézését célozta. A börzének szólt ez az expozé, nem pedig a magyar képviselőháznak. S ezért a politikai hatásától eltekinthetünk: inkább a bécsi lapokra, e börze-orgánumokra figyelünk, melyek a tőzsde benyomásait tolmácsolni s a magyar állampapírokkal spekulálók számára közvetitni szokták. Ezek nyilatkozatai szerint konstatáljuk az expozénak hatását: a tőzsde hangulata nyugodt. A bécsi tőzsdére hatással bíró bécsi sajtóorgánumok kritikáját a budgetről a következőkben ismertetjük : BT. Fr. Presse: „Magyarországnak ismét deficitje van s új kölcsönre szórni , de azért igaztalanság volna a nagy gyarapodást félreismerni, melyet a szükségletek számtételei kifejeznek. Mily szomorú volt még egy éve a pénzügyi helyzet! A konverzió befejezése homályos bizonytalanságban leledzett s Szápáry gróf szivét némely érában gondok szorongatása szállhatta meg, hogy a nehéz művelet meghiúsulta mily következéseket vonhat az állam hitelére. Akkor kínos benyomást tett a pénzügyminiszter ama nyilatkozata, hogy ötven milliót kellett a szükségletek fedezésére rendeltetésétől elvonni. Ma a helyzet egészen más. A deficit a rendes kezelésből eltűnt s egészben 9 millióval apadt a múlt évihez képest. A kölcsön vagy 20 milliót teend s a konverzió maradandó emléke lesz az erélynek, melylyel a pénzpiaci, egy kedvező időszaka Magyarország tehermentesítésére kihasználtatott. Ezzel megtétetett egy óriási lépés a rendezett viszonyok kiegyengetésére, s bármily sok kívánni valót hagy is fenn a magyar költségvetés, nem szabad feledni, hogy mily sokat valósított meg .... A kormánynak már most az a kötelessége, hogy a költségvetés készítésénél a hitel ápolására mindig tekintettel legyen“. A cikk azonban itt fordít a kritika szemüvegén s igy folytatja : A magyar paraszt a múlt évben búzájáért csaknem 11 irtot vett be, most alig kap 8 irtot, s ez árhanyatlás a pénzügyminiszter előirányzataiban nyomtalan mellőztetik. A mezőgazdaság a bevétel apadását 20*/,-nél magasabbra teszi, s a kormány mégis oly bevételre számít, mely 30®/.-kal múlja fel az időbeli bevételét, mikor a mezőgazdasági viszonyok átalakulása még nem nyert a gabonaárakban oly drasztikus kifejezést.... A piac a magyar pénzügyminiszter expozéját jóakarattal fogadta, de a legrosszabb budgetet is legalább is közönynyel fogadta volna. Ma ugyanis oly fázisban vagyunk, melyre az ékes francia egy jellemző kifejezést talált: „La hausse automatique !“ vagyis az értékek automataszerű emelése. Fremdenblatt: „Az előirányzat, melyet a magyar pénzügyminiszter az országgyűlés elé terjesztett, valamint az expozé is, melylyel Szapáry gróf a maga előterjesztését kisérte, bizonyítékot szolgáltatnak, hogy a mostani kormány célt követő pénzügyi politikája helyes utakon mozog, melyeken a nagy feladat megoldása, az egyensúly helyreállítása a magyar állami háztartásban létesíthető, s ha nagy nehézségek nem lépnek közbe, létesülni is fog. . . . A kendőzetlen igazsággal szemben el kell némulnia minden kétségnek, hogy Magyarország pénzügyi a „BUDAPESTI HÍRLAP tárcsa. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Castor úr a „Harmonia“ című szaklap múlt heti számában bejelentette, hogy kritikájáról e helyen megjelent cikkemre válaszolni fog, s ma vasárnap pedig ebbeli ígéretét beváltja. Castor úr tudvalevőleg Munkácsy új képét bírálta, melyről azt mondá, hogy „remeknek van kikiáltva.“ Azután fejtegette, hogy „a remekmű csak idővel lesz azzá.“ Egy befejező cikkében pedig elmondotta, hogy Munkácsy képén a rajz silány, a csoportok nem jók, az egész kép egy — a jelzőre már nem emlékezem, — de mondjuk a legjobbat, mondjuk, egy geniális „dekoráció“ se több, se kevesebb. Van-e hivatva ez a „dekoráció“ arra, hogy „idővel remekműve legyen“, azt ezek után felesleges kutatni. Hogy a kép Castor műbiró úr lenézésének jelentékeny tiszteletében részesül, az ennyiből teljesen világos. Ezen se idő, se ellenkező vélemény nem változtat. Én nem is remélem, egy pillanatig sem reméltem, hogy Castor urat más nézetre térítem. Én tudom, hogy nincsen jogom akárkitől követelni, hogy valami tessék neki, ami neki nem tetszik. Ha Castor úr szemével vizsgálván egy képet, nem talált benne elegendő gyönyört a szeme számára, akkor az én okaim, az én betűim se az általa látni vélt hibákat a képben, se esetleg a hibákat a szemében meg nem korrigálhatják. Ennek tulajdonítja, amit magától ki nem talált, hogy mert én polémiámban ki nem terjeszkedtem az EMarc-M»*» \*fa**r**W*i*'t általa felsorolt állítólagos hibákra; ellenben lehető részletesen foglalkoztam művészeti elveivel, tanításaival, okoskodásával. Ezek az ily fejtegetésekben a döntők. Ha ketten a kép előtt állunk, ott talán kapacitálhatjuk egymást némely részletekről , de írván, csak tanításaink helyességéről és helytelenségéről szólhatunk haszonnal és eredménynyel. És én Castor úr tanításait vizsgálván, arra a meggyőződésre jutottam, hogy ő mint mű bíró nem illetékes részt venni egy tanácsban, amely Munkácsy alkotásának műbecséről dönt. E véleményemben megerősít Castor ur újabb polémiája is. A baj ez : Castor ur nem értette meg a tanításokat, melyeket olvasott. Tud mindenfélét, de csak szókat tud, nem tud értelmet is. ő azt hiszi, hogy én így az ő képességét bírálván, személyeskedem vele, de az megszokott dolog, hogy a szakmányos kritikusok, akik tele vannak betanult szabályokkal és műszókkal, ellenben eleven ízlésnek és ítéletnek végzetes szüleiben vannak, legkevésbbé képesek eltűrni képességeik (a non lucendo) bírálatát. Újabb polémiájában Castor úr kirukkoltatja ellenem Taine-t, Eötvös Józsefet, Keleti Gusztávot és Lessinget. Az ő baja, nem az enyém, hogy ezeket az előkelő szellemeket is félreérti. Részben azt bizonyítja tőlük vett idézetekkel, hogy „a remekmű csak az idővel lesz azzá“, részben (Lessinggel) a képbeli tartalom hármas momentumáról, a múltról, jelenről és jövőről való fogalmait támogatja. Ami az első tételt illeti, hogy t. i. „a remekmű csak idővel lesz azzá“, ez egy tétel, amely így megfogalmazva és szó szerint értve, értelmetlen. A műalkotás, ha remekmű, ha nem remekmű, nem körte, se nem alma, amely idővel „C a s t o r.“ megérik. Amint az alkotó művész a kezét róla leveszi, a mű abban a pillanatban vagy remekmű, vagy nem az. Az idő semmit hozzá nem tehet, semmit tőle el nem vehet. Taine igen távol is volt ahoz, hogy a Castor ur tételéhez hasonló képtelenséget leírjon. Tessék megolvasni, amit belőle Castor ur a maga védelmére idéz: „Az olasz újjászületés (renaissance) három művésze, Leonardo da Vinci, Michel Angelo és Raphael egyhangúlag a többi fölé emeltetik. Azonkívül ama végleges ítéletek, melyeket az utókor kimond, igazolják tekintélyüket oly mértékben, mint azt kiérdemelték. Legelőször a művész kortársai jönnek annak megítélésére s ezen vélemény, melyhez annyi vérmérték és különböző nevelés járul, jelentékeny, mivel az egyéni ízlés elégtelensége mások ízlésének különfélesége által van kiegyenlítve; az előítéletek harcolnak egymással, ellensúlyozzák egymást s igy a kölcsönös és folytonos kiegyenlítés lassanként a végső véleményre s végre az igazságra vezet. Ez megtörténvén, uj szellemtől áthatott más század veszi kezdetét s azután újra más ; mindkettő felülvizsgálta a függő ügyet, s mindenik a maga szempontja szerint; igy keletkeznek a mélyreható kiigazítások és határozott megállapítások. Midőn a ma így haladt törvényszéktől törvényszékhez, az arról hozott ítéletek fokonként átjutnak a századok sorompóin, a vélemények végre egy végső ítéletben egyesülnek, s így valószínűvé lesz, hogy ezen ítélet találó , mert ha a mű nem lenne kiváló, nem egyesíthette volna az oly különböző szimpathiákat egy szövetségben.“ Hol van itt az, vagy csak ahhoz hasonló is, hogy „a remekmű csak idővel lesz azzá.“ Persze, Castor úrnak először általában Tainet kéne magát,’ egész irányát megértenie, hogy azután megérthesse a belőle vett saját idézetét. De én nem tard Kai támnak 8 oldalt tartalmaz.