Budapesti Hírlap, 1884. október (4. évfolyam, 271-301. szám)
1884-10-10 / 280. szám
néről; az évtizedek szemétjének eltakarítása már lassabban ment, de ezt is összekaparták és eltakarították valahogy, s ezzel egy kolerafészket semmisítettek meg. Eltűnt egy pár fapalota is : a timár-szin, a a szücsszin, az asztalosszin, ahol mind e mesterségbe vágó portékákat árultak. Csak a piac végén maradt még egy hosszú akolszerü kőpajta a következő rejtélyes felirattal : „E 1 s. N. K. C z i z. E é s z. t á r. t u 1.“ Hogy elejét vegyem régészeink fejtöréseinek s annak, hogy egy római feliratot betűzzenek ki, hamarosan elárulom, hogy ez magyarul van, s annyit tesz, hogy „Első nagykárolyi csizmadia-részvénytársulat tulajdona.“ Valóban ennél rövidebb már csak a Jókai-féle „Hálpaklacs“ lehet (Hála a papnak megvan a kulacs.) A komoly csizmadiák, kik a magyar koburnust gyártják, lakonice kezelik a nyelvet.* Ennyi az egész változás Nagy Károlyon. És most következik a skiz, a legfőbb ütő. Ez a székesegyház előtt emelt diadalkapu a la Potemkin : azt hiszi az ember, hogy masszív szürke márvány, pedig deszka és ponyva az egész. De oly művészien szilárdan és tetszetősen van összeállítva, hogy megérdemelné, hogy három győztes császár vonuljon el alatta — egyszerre. A trónörökös-párt mindenesetre kellemesen fogja meglepni. A I.károlyi mesteremberek rendkívüli ügyességükről tettek tanúbizonyságot. A megyének kerek szám 1050 forintjába került, amit minden olvasó keveselne, ha én olyan szépen ide tudnám rajzolni a kaput, mint amilyen szép a valóságban.* Mindenesetre érdekes a látogatás, melyet a trónörökös a leggavallérabb magyar mágnásnál,Károlyi Pista grófnál tesz. őt, kinek eddig hű csehek nyújtottak hús cseppet, immár hetek óta magyar mágnások környezik, s most a rengeteg borította bércek közül ellátogat még a magyar rónaságra, hogy a kaszinó híres gavallérjánál látogatást tegyen. Mintegy „megszerzi“ magyarországi tartózkodását, amiből úgy látszik, hogy jól érzi magát itt. Hajlandók vagyunk e látogatásnak politikai jelentőséget tulajdonítani. Sipurisz. Trefort a művészeti iparért. Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter a művészeti ipar érdekében a következő levelet intézte Széchenyi Pál gróf földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterhez: „Hosszú ideje már — mert 1838. december hó 22-én volt, — hogy én a „Társalkodódban a művészet érdekében egy cikket tettem közzé. E cikk igy kezdődik: „Hőslelkü hadvezérek s derék státusférfiak nem árasztanak el Görögország történetére több fényt, mint ama lángelméjü művészek, kiknek lélekemelő szüleményei minden időre remek példányokul fognak szolgálni.“ — E tónusban megy tovább — s ebből látni, hogy e cikk írója igen fiatal ember lehetett, s igaz is, mert én akkor 22-ik évemet még nem töltöm be. — De a felszólalás az író fiatalsága s a frázisok dacára kedvező talajra talált. Mert a felszólalás folytán 1839-iki február 3-án megjelenhetett már a Pesten felállítandó művészeti egyesület programmja tiz név aláírásával, u. m.: Dessewfffy Aurél gr., Eckstein Frigyes, Eötvös József báró, Grimm Vince, Jósika Miklós b., Lukács Móric, Prónay István b., Rupp János, Serényi László gr. s Trefort Ágoston. E programm nem maradott papiroson s életbe lépett az első pesti művészeti egyesület. Bármenynyire gyenge volt annak kezdete, de az adta az uj korban a képzőművészeteknek hazánkban az első lendületet. Ezen reminiszcenciák bátorítanak fel jelen felszólalásra a művészeti ipar érdekében. A művészeti ipar középen áll a képzőművészet s a kézmű közt — dolgozik nemcsak a fantázia s a kedély számára, hanem a mindennapi élet szükséges kielégítésére, — mert ide tartozik az edény s üveg, a bútorzat, az építészet dekoratív része és sok egyéb, — s így a művészeti ipar a közgazdaság egyik tényezője. — örvendetes, hogy a művészeti ipar hazánkban ma már nem oly parlag tér, mint a minő a képzőművészet volt 1838-ban. Van művészeti iparmúzeumunk, van művészeti ipariskolánk, vannak kitűnő gyárosaink, iparosaink s műhelyeink, s a gyakorlati téren minden törekvés a kereske- ÜUÖAFB8T£ HXB nAF. *380. «,) 1384. október 10.A delmi miniszter részéről támaszt talál, mint azt a Testőri vállalat s a herendi gyár legjobban tanúsítják. Csakhogy a létezőt tovább is kell fejleszteni s pedig többféle irányban. Mindenekelőtt a közönség tudomására kell hozni, mi létezik s mi történik e téren, serkenteni kell a produkciót minőség s mennyiség tekintetében , és végre, ami gyakorlati szempontból a fődolog, szoktatni kell a közönséget, hogy itthon vásároljon és tegyen megrendeléseket s rokonszenvezzen a hazai készítménynyel; — mert ha rossz szokásunknál maradunk s mindent rendszeresen lenézünk, ami itthon készül, úgy Magyarországnak nem lesz soha művészeti ipara s ipara általában. Hogy kell e célt elérni, arra nekem nincs kész recipém, s nem is lehet arra nézve egy embernek magának sem kellő ismerete s tapasztalása, sem elég befolyása. Itt a célt csak különböző társadalmi erők szövetkezése érheti el. Én tehát felkérem, mindazon t. férférfiakat, kik a művészeti ipar jelentőségét felismerik s közgazdasági állapotaink javulását szívükön viselik, hogy velünk kezet fogva, társulatot képezzenek a művészeti ipar ápolására, fejlesztésére s előmozdítására. A célszerű eszközök keresése és érvényesítése — tehát a részletes programm kidolgozása leend az első összejövetelből kiküldendő bizottság teendője. Én hiszem, ha a szerencse kedvez, s mi ügyesen operálunk — meg lesz a siker — s azzal egy nem jelentéktelen lépés közgazdasági állapotaink javulásában. Trefort:“ A trónörököspár útja. I. Az utolsó nap Görgényben. Görgény.-Szt.-Imre, okt. 9. Az udvari vendégek reggel 8 órára reggelire és délután fél egyre bucsu-ebédre hivatalosak. Görgényben kora reggel megindult az élénk mozgalom. A kastély udvarán podgyászszekerekre csomagolták a Laxenburgba és Nagy Károlyba indítandó szállítmányokat. Az udvari személyzet külön fogaton előre megy. A trónörököspár délután 2 órakor indult Nagy Károlyba Te-re ki gr. és Emich udv. tanácsos kíséretében. A trónörököspár tiszteletére rendezett népmulatság kitűnően sikerült. A trónörököspár délelőtt 11 órakor jött le a kastély udvarára, a népmulatság megszemlélése végett. A trónörökös tábornoki egyenruhát, Stefánia trónörökösné pedig barna utiköntöst és tollal díszített barna utikalapot viselt. Midőn a trónörököspár és Ferenc főherceg előtérbe léptek, a berendelt táncospárokat csoportokban felállították. A trónörököspár lakosztálya előtt a jobbágytelki, bodosi és ebedi székelyek, a gernyeszegi magyarok , aztán a petelei szászok és a görgényvidéki románok foglaltak állást. A trónörököspár a székelyek elébe állott, Teleki grófot magához kérette és hozzá több kérdést intézett az itteni táncnemekről és népszokásokról. A tánc alatt görgény szentimrei cigány zenészek játszottak. Elsőnek a magyar táncot mutatták be. Ezután a szász táncospárokat vezették elő, melyek szabályosan járták el az egyes táncnemeket. Erre a román táncosok következtek, kik nemzeti viseletben és saját zenéjökkel jelentek meg. Először a férfiak botokkal, azután a párok táncoltak. Ő fenségeik érdeklődéssel nézték végig a táncokat s több ruhaneműt vásároltak Ferenc főherceg részére. Ő fenségeik 12 órakor tértek vissza lakosztályaikba, az egybegyűlt nagy közönség lelkes éljenzése közben. A népmulatságról a táncospárok a nagyvendéglőbe mentek a mulatság folytatására. A táncosok külön-külön ajándékot kaptak. 12 és fél órakor a kastélyban villásreggeli volt, melyen a vadásztársaság teljes számban vett részt. A villásreggeli után előkészületek történtek az elutazásra. Előbb Beck udvari főtiszt és a szolgaszemélyzet néhány tagja utazott el. Pontban 2 órakor jöttek le ő fenségeik az indulásra készen álló kocsikhoz. Rezső trónörökös és Stefánia trónörökösné az elindulás előtt búcsút vettek a vadásztársaság minden egyes tagjától, azután Girsik erdőigazgatótól és Pausinger főrendezőtől, végül a papság és a hatóságok jelen volt képviselőitől, és mindenkivel személyesen kezet fogtak. Ő fenségeik a következő búcsúszavakat mondták : „A viszontlátásig! Jövőre látjuk egymást“ — mire kocsiba ültek. (J fenségeiket távozásukkor a kastély udvarán egybegyült közönség élénken megéljenezte. II. Nagy Károly felé. Marosvásárhely, okt. 9. A trónörököspár 5 2*/1 órai utazás után szerencsésen ide érkezett. Az útközben egybegyűlt nagyszámú közönség mindenütt lelkesülten üdvözölte a magas párt. Marosvásárhely határán Borosnyai polgármester és Lázár főkapitány fogadták a trónörököspárt. A legtöbb ház zászlókkal, szőnyegekkel és virágokkal volt díszítve, az utcákon az eső dacára nagy tömegekben hullámzott az egybegyűlt nagyszámú közönség. A trónörököspár üdvözlésére Bánffy báró főispán, Sándor alispán, Kovács lelkész, Janky honvédezredes és Törzs alezredes gyűltek össze a pályaudvarban, kiknek tisztelgését a trónöröspár szívesen fogadta. Rezső trónörökös a főispánnal néhány szót váltott, mire az udvari váróterembe vonult vissza. Nagy Károly, okt. 9. A trónörököspár holnap reggel 8 órakor érkezik ide. A vasúti pályaháznál először Károlyi István gr. üdvözli a magas vendégeket, azután Kovács Leó honvédalezredes és katonai állomási parancsnok jelentését veszi át a trónörökös, mely után Domahidy főispán üdvözli a trónörököspárt a hatóságok és összes küldöttségek nevében. A város külső díszítése be van végezve, magán és középületek díszben vetekednek. A városháza sötétvörös aranyrajtú szövettel van díszítve, az ablakok között az ország, közepén a város címereivel; ettől két oldalt a trónörököspár monogrammja és számtalan zászló van elhelyezve. A Szatmár megye által emelt 20— 25 méter magas diadalkapu impozáns, szürke márványutánzat oszlopokon fél környezettel, tetején a királyi koronát két angyal tartja, ez alatt főhercegi korona, az oszlopon pedig a megye címere van elhelyezve. A diadalkapu előtt két alacsonyabb oszlop virágfüzérek által a főépülettel van összekötve. Az egész diadalkapu arany rojttal ellátott bíborpiros bársonykelme és számtalan zászlóval van díszítve. Az idő kiderült és így a magas vendégeknek kitűnő vadászmulatság ígérkezik. A mérki vadaskert 5—600 db őz és 100 db vaddisznó állományában, valamint a Nagy-Károlyhoz két kilométernyire fekvő Nyiresen berendezett nagyszerű fácányosban valószínűleg több száz áldozat fog zsákmányul esni. A mérki vadaskertben Farkas Rezső, Nyiresen Molnár Károly uradalmi tisztek rendezik a vadászatot. TÁVIRATOK. Horvát tartománygyűlés. Zágráb, okt. 9. A tartománygyűlés mai ülésén folytatták az igazolási vitát. Obad (Szarcsevics-párti) azzal vádolja a többséget, hogy igazságtalan és erőszakoskodó! Az a vádja, hogy a nemzeti párt nem tekinthető a nép képviselőjének, mert pénzzel és erőszakoskodással győzedelmeskedett, zajos ellenmondást kelt. Ha Kumicsics választását nem igazoljátok, majd meglátjátok, hogy bánunk el veletek! (Kiáltások: Ohó ! Ez fenyegetés !) Drnkovics indítványát igazolja, melylyel csak azt akarja elérni, hogy elégtétessék az igazságnak, melyet a Szarcsevics-párt állítólag zászlajára irt. Indítványa elfogadását ajánlja. Gyurkovics előadó sajnálja, hogy a megelőző szónokok nézeteiben nem osztozhatik. Föntartja az osztály indítványát. Erre a tartománygyűlés szavazattöbbséggel a Crnkovics indítványát elfogadta. Ismét konferencia. Páris, okt. 9. A „Temps“ jelenti: A nylgát afrikai kérdés rendezése tárgyában Németország konferenciát hív egybe Berlinbe, meghivatnak az érdekelt hatalmak : Anglia, Franciaország, Portugál, Spanyolország, az Egyesült Államok (mint a Liberia köztársaság protektora), Hollandia és Belgium. Franciaország és Németország a konferencia tárgyaira nézve alkövetkező megállapodásra jutottak : A kereskedelem szabadsága és bármely lobogóju hajó szabad közlekedése a Congónál; hasonló szabadság a Niger folyamon, az uratlan területek foglalási jogának meghatározása. A konferencia november havában ül össze. Szudán, London, okt. 9. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Két jelentékeny lázadó törzs Shendy és Khartum között meghódolt az egyiptomi kormánynak. A mádi kénytelen volt visszafordulni, hogy megfenyítse az ellene föllázadt jebeldavei lakosságot. Osman Digma nem fenyegeti többé Szuakimot, de legyilkolja az angolbarát törzsek családjait. Francia-kínai konfliktus, Páris, okt. 9. Mint a Havas-ügynökségnek , Shang-Haiból távírják, Tam-Sui városát és kikötőjét a franciák okt. 2-án kezdték lövetni; a lövetés még okt. 6-án tartott. Valamennyi erőd romban hever. A lövegek az európaiak által lakott házakat is érték, a lakók azonban nem szenvedtek sérülést. A kínaiak erősen elsáncolt állásokban védik magukat. Páris, okt. 9. Ha-Noiból érkezett távirat hihivatalosan megerősíti, hogy a Looch-Nan folyó partjain október 6 dikán vívott ütközetben a khinai