Budapesti Hírlap, 1884. október (4. évfolyam, 271-301. szám)

1884-10-10 / 280. szám

néről; az évtizedek szemétjének eltakarítása már las­sabban ment, de ezt is összekaparták és eltakarították valahogy, s ezzel egy kolerafészket semmisítettek meg. Eltűnt egy pár fapalota is : a timár-szin, a a szücsszin, az asztalosszin, ahol mind e mesterségbe vágó portékákat árultak. Csak a piac végén maradt még egy hosszú akolszerü kőpajta a következő rejté­lyes felirattal : „E 1 s. N. K. C z i z. E é s z. t á r. t u 1.“ Hogy elejét vegyem régészeink fejtöréseinek s annak, hogy egy római feliratot betűzzenek ki, ha­marosan elárulom, hogy ez magyarul van, s annyit tesz, hogy „Első nagykárolyi csizm­adia-részvénytár­­sulat tulajdona.“ Valóban ennél rövidebb már csak a Jókai-féle „H­álpaklacs“ lehet (Hála a pap­nak megvan a kulacs.) A komoly csizmadiák, kik a magyar kob­urnust gyártják, lakonice kezelik a nyelvet.* Ennyi az egész változás Nagy­ Károlyon. És most következik a skiz, a legfőbb ütő. Ez a székes­­egyház előtt emelt diadalkapu a la Potemkin : azt hiszi az ember, hogy masszív szürke márvány, pedig deszka és ponyva az egész. De oly művészien szi­lárdan és tetszetősen van összeállítva, hogy megér­demelné, hogy három győztes császár vonuljon el alatta — egyszerre. A trónörökös-párt minden­esetre kellemesen fogja meglepni. A I.­károlyi mes­teremberek rendkívüli ügyességükről tettek tanúbi­zonyságot. A megyének kerek szám 1050 forintjába került, amit minden olvasó keveselne, ha én olyan szépen ide tudnám rajzolni a kaput, mint amilyen szép a valóságban.* Mindenesetre érdekes a látogatás, melyet a trónörökös a leggavallérabb magyar mágnásnál,Károlyi Pista grófnál tesz. őt, kinek eddig hű csehek nyúj­tottak hús cseppet, immár hetek óta magyar mágná­sok környezik, s most a rengeteg borította bércek közül ellátogat még a magyar rónaságra, hogy a kaszinó híres gavallérjánál látogatást tegyen. Mint­egy „megszerzi“ magyarországi tartózkodását, amiből úgy látszik, hogy jól érzi magát itt. Hajlandók va­gyunk e látogatásnak politikai jelentőséget tulajdo­nítani. Sipurisz. Trefort a művészeti iparért. Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter a művészeti ipar érdekében a következő levelet intézte Széchenyi Pál gróf földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterhez: „Hosszú ideje már — mert 1838. december hó 22-én volt, — hogy én a „Társalkodódban a művé­szet érdekében egy cikket tettem közzé. E cikk igy kezdődik: „Hőslelkü hadvezérek s derék státusfér­fiak nem árasztanak el Görögország történetére több fényt, mint ama lángelméjü művészek, kiknek lélekemelő szüleményei minden időre remek példá­nyokul fognak szolgálni.“ — E tónusban megy to­vább — s ebből látni, hogy e cikk írója igen fiatal ember lehetett, s igaz is, mert én akkor 22-ik éve­met még nem töltöm be. — De a felszólalás az író fiatalsága s a frázisok dacára kedvező talajra talált. Mert a felszólalás folytán 1839-iki február 3-án meg­jelenhetett már a Pesten felállítandó művészeti egye­sület programmja tiz név aláírásával, u. m.: Des­­sewfffy Aurél gr., Eckstein Frigyes, Eötvös József báró, Grimm Vince, Jósika Miklós b., Lukács Mó­ric, Prónay István b., Rupp János, Serényi László gr. s Trefort Ágoston. E programm nem maradott papiroson s életbe lépett az első pesti művészeti egyesület. Bár­meny­nyire gyenge volt annak kezdete, de az adta az uj korban a képző­művészeteknek hazánkban az első lendületet. Ezen reminiszcenciák bátorítanak fel jelen fel­szólalásra a művészeti ipar érdekében. A művészeti ipar középen áll a képzőművé­szet s a kézmű közt — dolgozik nemcsak a fantázia s a kedély számára, hanem a mindennapi élet szük­séges kielégítésére, — mert ide tartozik az edény s üveg, a bútorzat, az építészet dekoratív része és sok egyéb, — s így a művészeti ipar a közgazdaság egyik tényezője. — örvendetes, hogy a művészeti ipar hazánkban ma már nem oly parlag tér, mint a minő a képzőművészet volt 1838-ban. Van művé­szeti iparmúzeumunk, van művészeti ipariskolánk, vannak kitűnő gyárosaink, iparosaink s műhelyeink, s a gyakorlati téren minden törekvés a kereske- ÜUÖAFB8T£ HXB nAF. *380. «,) 1384. október 10.A delmi miniszter részéről támaszt talál, mint azt a Testőri vállalat s a herendi gyár legjobban tanúsít­ják. Csakhogy a létezőt tovább is kell fejleszteni s pedig többféle irányban. Mindenekelőtt a közönség tudomására kell hozni, mi létezik s mi történik e téren,­­ serken­teni kell a produkciót minőség s mennyiség tekinte­tében , és végre, ami gyakorlati szempontból a fő­dolog, szoktatni kell a közönséget, hogy itthon vá­sároljon és tegyen megrendeléseket s rokonszenvez­zen a hazai készítménynyel; — mert ha rossz szo­kásunknál maradunk s mindent rendszeresen lené­zünk, ami itthon készül, úgy Magyarországnak nem lesz soha művészeti ipara s ipara általában. Hogy kell e célt elérni, arra nekem nincs kész recipém, s nem is lehet arra nézve egy embernek magának sem kellő ismerete s tapasztalása, sem elég befolyása. Itt a célt csak különböző társadalmi erők szövetke­zése érheti el. Én tehát felkérem, mindazon t. fér­­férfiakat, kik a művészeti ipar jelentőségét felismerik s közgazdasági állapotaink javulását szívükön vise­lik, hogy velünk kezet fogva, társulatot képezzenek a művészeti ipar ápolására, fejlesztésére s előmozdí­tására. A célszerű eszközök keresése és érvényesítése — tehát a részletes programm kidolgozása leend az első összejövetelből kiküldendő bizottság teendője. Én hiszem, ha a szerencse kedvez, s mi ügye­sen operálunk — meg lesz a siker — s azzal egy nem jelentéktelen lépés közgazdasági állapotaink ja­vulásában. Trefort:“ A trónörököspár útja. I. Az utolsó nap Görgényben. Görgény.-Szt.-Imre, okt. 9. Az udvari ven­dégek reggel 8 órára reggelire és délután fél egyre bucsu-ebédre hivatalosak. Görgényben kora reggel megindult az élénk mozgalom. A kastély udvarán podgyász­szekerekre csomagolták a Laxenburgba és Nagy­ Károlyba indítandó szállítmányokat. Az udvari személyzet külön fogaton előre megy. A trónörökös­pár délután 2 órakor indult Nagy Károlyba T­e-r­e ki gr. és Emich udv. tanácsos kíséretében. A trónörököspár tiszteletére rendezett népmulatság kitűnően sikerült. A trónörököspár délelőtt 11 óra­kor jött le a kastély udvarára, a népmulatság meg­szemlélése végett. A trónörökös tábornoki egyenru­hát, Stefánia trónörökösné pedig barna utikön­­töst és tollal díszített barna utikalapot viselt. Mi­dőn a trónörököspár és Ferenc főherceg előtérbe léptek, a berendelt táncospárokat csoportokban fel­állították. A trónörököspár lakosztálya előtt a job­bágytelki, bodosi és ebedi székelyek, a gernye­­szegi magyarok , aztán a petelei szászok és a görgényvidéki románok foglaltak állást. A trónör­ököspár a székelyek elébe állott, Teleki grófot magához kérette és hozzá több kérdést inté­zett az itteni táncnemekről és népszokásokról. A tánc alatt görgény szent­imrei cigány zenészek ját­szottak. Elsőnek a magyar táncot mutatták be. Ez­után a szász táncospárokat vezették elő, melyek sza­bályosan járták el az egyes táncnemeket. Erre a román táncosok következtek, kik nemzeti viseletben és saját zenéjökkel jelentek meg. Először a férfiak bo­tokkal, azután a párok táncoltak. Ő fenségeik érdek­lődéssel nézték végig a táncokat s több ruhaneműt vásároltak F­e­r­e­n­c főherceg részére. Ő fenségeik 12 órakor tértek vissza lakosztályaikba, az egybe­gyűlt nagy közönség lelkes éljenzése közben. A nép­mulatságról a táncospárok a nagyvendéglőbe men­tek a mulatság folytatására. A táncosok külön-külön ajándékot kaptak. 12 és fél órakor a kastélyban villásreggeli volt, melyen a vadásztársaság teljes számban vett részt. A villásreggeli után előkészüle­tek történtek az elutazásra. Előbb Beck udvari főtiszt és a szolgaszemélyzet néhány tagja utazott el. Pontban 2 órakor jöttek le ő fenségeik az indulásra készen álló kocsikhoz. Rezső trónörökös és Stefá­nia trónörökösné az elindulás előtt búcsút vettek a vadásztársaság minden egyes tagjától, azután G­i­r­s­i­k erdőigazgatótól és P­a­u­s­i­n­g­e­r fő­rendezőtől, végül a papság és a hatóságok jelen volt képviselőitől, és mindenkivel személyesen kezet fog­tak. Ő fenségeik a következő búcsúszavakat mondták : „A viszontlátásig! Jövőre látjuk egymást“ — mire kocsiba ültek. (J fenségeiket távozásukkor a kastély udvarán egybegyült közönség élénken megéljenezte. II. Nagy Károly felé. Marosvásárhely, okt. 9. A trónörököspár 5 2*/1 órai utazás után szerencsésen ide érkezett. Az­­ útközben egybegyűlt nagyszámú közönség mindenütt­­ lelkesülten üdvözölte a magas párt. Marosvásárhely­­ határán Borosnyai polgármester és L­á­z­á­r fő­­­­kapitány fogadták a trónörököspárt. A legtöbb ház­­ zászlókkal, szőnyegekkel és virágokkal volt díszítve,­­ az utcákon az eső dacára nagy tömegekben hullám­zott az egybegyűlt nagyszámú közönség. A trónörö­köspár üdvözlésére B­á­n­f­f­y báró főispán, Sán­dor alispán, Kovács lelkész, J­a­n­k­y honvéd­ezredes és T­ö­r­z­s alezredes gyűltek össze a pálya­udvarban, kiknek tisztelgését a trónöröspár szívesen fogadta. Rezső trónörökös a főispánnal néhány szót váltott, mire az udvari váróterembe vonult vissza. Nagy­ Károly, okt. 9. A trónörököspár holnap reggel 8 órakor érkezik ide. A vasúti pályaháznál először Károlyi István gr. üdvözli a magas ven­dégeket, azután Kovács Leó honvédalezredes és katonai állomási parancsnok jelentését veszi át a trónörökös, mely után Domahidy főispán üd­vözli a trónörököspárt a hatóságok és összes küldött­ségek nevében.­­ A város külső díszítése be van végezve, magán és középületek díszben vetekednek. A­ városháza sötétvörös aranyrajtú szövettel van dí­szítve, az ablakok között az ország, közepén a város címereivel; ettől két oldalt a trónörö­köspár monogrammja és számtalan zászló van elhelyezve. A Szatmár megye által emelt 20— 25 méter magas diadalkapu impozáns, szürke már­ványutánzat oszlopokon fél kör­nyezettel, tetején a királyi koronát két angyal tartja, ez alatt főher­cegi korona, az oszlopon pedig a megye címere van elhelyezve. A diadalkapu előtt két alacsonyabb osz­lop virágfüzérek által a főépülettel van összekötve. Az egész diadalkapu arany rojttal ellátott bíborpiros bársonykelme és számtalan zászlóval van díszítve. Az idő kiderült és így a magas vendégeknek kitűnő vadászmulatság ígérkezik. A mérki vadaskert 5—600 db őz és 100 db vaddisznó állományában, valamint a Nagy-Károlyhoz két kilométernyire fekvő Nyiresen berendezett nagyszerű fácányosban valószínűleg több száz áldozat fog zsákmányul esni. A mérki vadas­kertben F­a­r­k­a­s Rezső, Nyiresen Molnár Ká­roly uradalmi tisztek rendezik a vadászatot. TÁVIRATOK. Horvát tartomány­gyűlés. Zágráb, okt. 9. A tartománygyűlés mai ülésén folytatták az igazolási vitát. Obad (Szarcsevics-párti) azzal vádolja a többséget, hogy igazságtalan és erőszakoskodó! Az a vádja, hogy a nemzeti­ párt nem tekinthető a nép képviselőjé­nek, mert pénzzel és erőszakoskodással győze­delmeskedett, zajos ellenmondást kelt. H­a K­u­­micsics választását nem igazoljá­tok, majd meglátjátok, hogy bánunk el veletek! (Kiáltások: Ohó ! Ez fenyegetés !) Drnkovics indítványát igazolja, melylyel csak azt akarja elérni, hogy elég­tétessék az igazságnak, me­lyet a Szarcsevics-párt állítólag zászlajára irt. In­dítványa elfogadását ajánlja. Gyurkovics előadó sajnálja, hogy a megelőző szónokok nézeteiben nem osztozhatik. Föntartja az osztály indítványát. Erre a tartománygyűlés szavazattöbbséggel a C­r­n­k­o­­vics indítványát elfogadta. Ismét konferencia. Páris, okt. 9. A „Temps“ jelenti: A n­y­l­­gát­ afrikai kérdés rendezése tárgyában Né­metország konferenciát hív egybe Berlinbe, meghi­vatnak az érdekelt hatalmak : Anglia, Franciaország, Portugál, Spanyolország, az Egyesült­ Államok (mint a Liberia köztársaság protektora), Hollandia és Bel­gium. Franciaország és Németország a konferencia tárgyaira nézve alkövetkező megállapodásra jutottak : A kereskedelem szabadsága és bármely lobogóju hajó szabad közlekedése a Congónál; hasonló szabadság a Niger folyamon, az uratlan területek foglalási jogá­nak meghatározása. A konferencia november havá­ban ül össze. Szudán, London, okt. 9. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Két jelentékeny lázadó törzs Shendy és Khartum között meghó­dolt az egyiptomi kormánynak. A m­á­d­i kény­telen volt visszafordulni, hogy megfenyítse az e­l­­lene föllázadt jebeldavei lakosságot. O­s­­man Digma nem fenyegeti többé Szuakimot, de legyilkolja az angolbarát törzsek családjait. Francia-kínai konfliktus, Páris, okt. 9. Mint a Havas-ügynökségnek , Shang-Haiból távírják, Tam-Sui városát és kikötőjét a franciák okt. 2-án kezdték lövetni; a lövetés még okt. 6-án tartott. Valamennyi erőd romban hever. A lövegek az európaiak által lakott háza­kat is érték, a lakók azonban nem szenvedtek sérü­lést. A kínaiak erősen elsáncolt állá­­­­sokban védik magukat. Páris, okt. 9. Ha-Noiból érkezett távirat hi­­hi­vatalosan megerősíti, hogy a Looch-Nan folyó part­­­­jain október 6 dikán vívott ütközetben a k­h­i­n­a­i

Next