Budapesti Hírlap, 1884. október (4. évfolyam, 271-301. szám)

1884-10-10 / 280. szám

ÜUÖAFB8T£ HXB uAF. *>80. «,) 1384. október 10. 4 néről; az évtizedek szemetjének eltakarítása már las­sabban ment, de ezt is összekaparták és eltakarították valahogy, s ezzel egy kolerafészket semmisítettek meg. Eltűnt egy pár fapalota is : a timár-szin, a a szücsszin, az asztalosszin, ahol mind e mesterségbe vágó portékákat árultak. Csak a piac végén maradt még egy hosszú akolszerü kőpajta a következő rejté­lyes felirattal : „E 1 s. N. K. C z i z. E é s z. t á r. t u 1.“ Hogy elejét vegyem régészeink fejtöréseinek s annak, hogy egy római feliratot betűzzenek ki, ha­marosan elárulom, hogy ez magyarul van, s annyit tesz, hogy „Első nagykárolyi csiztnadia-részvénytár- sulat tulajdona.“ Valóban ennél rövidebb már csak a Jókai-féle „H álpaklacs“ lehet (Hála a pap­nak megvan a kulacs.) A komoly csizmadiák, kik a magyar kothurnust gyártják, lakonice kezelik a nyelvet. * Ennyi az egész változás Nagy-Károlyon. És most következik a skiz, a legfőbb ütő. Ez a székes- egyház előtt emelt diadalkapu a la Potemkin : azt hiszi az ember, hogy masszív szürke márvány, pedig deszka és ponyva az egész. De oly művészien szi­lárdan és tetszetősen van összeállítva, hogy megér­demelné, hogy három győztes császár vonuljon el alatta — egyszerre. A trónörökös-párt minden­esetre kellemesen fogja meglepni. A n.-károlyi mes­teremberek rendkívüli ügyességükről tettek tanúbi­zonyságot. A megyének kerekszám 1050 forintjába került, amit minden olvasó keveselne, ha én olyan szépen ide tudnám rajzolni a kaput, mint amilyen szép a valóságban. * delmi miniszter részéről támaszt talál, mint azt a Testőri vállalat s a herendi gyár legjobban tanúsít­ják. Csakhogy a létezőt tovább is kell fejleszteni s pedig többféle irányban. Mindenekelőtt a közönség tudomására kell hozni, mi létezik s mi történik e téren, — serken­teni kell a produkciót minőség s mennyiség tekinte­tében ; és végre, ami gyakorlati szempontból a fő­dolog, szoktatni kell a közönséget, hogy itthon vá­sároljon és tegyen megrendeléseket s rokonszenvez­zen a hazai készitménynyel; — mert ha rossz szo­kásunknál maradunk s mindent rendszeresen lené­zünk. ami itthon készül, úgy Magyarországnak nem lesz soha művészeti ipara s ipara általában. Hogy kell e célt elérni, arra nekem nincs kész recipém, s nem is lehet arra nézve egy embernek magának sem kellő ismerete s tapasztalása, sem elég befolyása. Itt a célt csak különböző társadalmi erők szövetke­zése érheti el. Én tehát felkérem, mindazon t. fér- férfiakat, kik a művészeti ipar jelentőségét felismerik s közgazdasági állapotaink javulását szivükön vise­lik, hogy velünk kezet fogva, társulatot képezzenek a művészeti ipar ápolására, fejlesztésére s előmozdí­tására. A célszerű eszközök keresése és érvényesítése — tehát a részletes programm kidolgozása leend az első összejövetelből kiküldendő bizottság teendője. Én hiszem, ha a szerencse kedvez, s mi ügye­sen operálunk — meg lesz a siker — s azzal egy nem jelentéktelen lépés közgazdasági állapotaink ja­vulásában. Trefort.“ Ä trónörököspár útja. Mindenesetre érdekes a látogatás, melyet a trónörökös a leggavallérabb magyar mágnásnál,Károlyi Pista grófnál tesz. őt, kinek eddig hű csehek nyúj­tottak hüs cseppet, immár hetek óta magyar mágná­sok környezik, s most a rengeteg borította bércek közül ellátogat még a magyar rónaságra, hogy a kaszinó hires gavallérjánál látogatást tegyen. Mint­egy „megszerzi“ magyarországi tartózkodását, amiből úgy látszik, hogy jól érzi magát itt. Hajlandók va­gyunk e látogatásnak politikai jelentőséget tulajdo­nítani. Sipulns*. Trefort a művészeti iparért. Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter a művészeti ipar érdekében a következő levelet intézte Széchenyi Pál gróf fóldmivelós-, ipar- és kereskedelmi miniszterhez: „Hosszú ideje már — mert 1838. december hó 22-én volt, — hogy én a „Társalkodódban a művé­szet érdekében egy cikket tettem közzé. E cikk igy kezdődik: „Hőslelkü hadvezérek s derék státusfér­fiak nem árasztának ős Görögország történetére több fényt, mint ama lángelmójü művészek, kiknek lélekemelő szüleményei minden időre remek példá­nyokul fognak szolgálni.“ — E tónusban megy to­vább — s ebből látni, hogy e cikk Írója igen fiatal ember lehetett, s igaz is, mert ón akkor 22-ik éve­met még nem töltóm be. — De a felszólalás az iró fiatalsága s a frázisok dacára kedvező talajra talált. Mert a felszólalás folytán 1839-iki február 3-án meg­jelenhetett már a Pesten felállítandó művészeti egye­sület programmja tiz név aláírásával, u. m.: Des- sevrffy Aurél gr., Eckstein Frigyes, Eötvös József báró, Grimm Vince, Jósika Miklós b., Lukács Mó­ric, Prónay István b., Rupp János, Serényi László gr. s Trefort Ágoston, E programm nem maradott papiroson s életbe lépett az első pesti művészeti egyesület. Bár meny­nyire gyenge volt annak kezdete, de az adta az uj korban a képző művészeteknek hazánkban az első lendületet. Ezen reminiszcenciák bátorítanak fel jelen fel­szólalásra a művészeti ipar érdekében. A művészeti ipar középen áll a képzőművé­szet s a kézmü közt — dolgozik nemcsak a fantázia s a kedély számára, hanem a mindennapi élet szük­ségei kielégítésére, — mert ide tartozik az edény s üveg, a bútorzat, az építészet dekoratív része és sok egyéb, — s igy a művészeti ipar a közgazdaság egyik tényezője. — örvendetes, hogy a művészeti ipar hazánkban ma már nem oly parlag tér, mint a minő a képzőművészet volt 1838-ban. Van művé­szeti iparmuzeumunk, van művészeti ipariskolánk, vannak kitűnő gyárosaink, iparosaink s műhelyeink, s a gyakorlati téren minden törekvés a kereske­I. Az utolsó nap Görgényben. Görgény.-Szt.-Imre, okt. 9. Az udvari ven­dégek reggel 8 órára reggelire és délután fél egyre bucsu-ebédre hivatalosak. Görgényben kora reggel megindult az élénk mozgalom. A kastély udvarán podgyász-szekerekre csomagolták a Laxenburgba és Nagy-Károlyba indítandó szállítmányokat. Az udvari személyzet külön fogaton előre megy. A trónörökös­pár délután 2 órakor indult Nagy Károlyba T e­1 e ki gr. és Emich udv. tanácsos kíséretében. A trónörökö3pár tiszteletére rendezett népmulatság kitünően sikerült. A trónörököspár délelőtt 11 óra­kor jött le a kastély udvarára, a népmulatság meg­szemlélése végett. Ä trónörökös tábornoki egyenru­hát, Stefánia trónörökösné pedig barna utikön- töst és tollal diszitett barna utikalapot viselt. Mi­dőn a trónörököspár és Ferenc főherceg előtérbe léptek, a berendelt táncospárokat csoportokban fel­állították. A trónörököspár lakosztálya előtt a job­bágytelki, bodosi és ebedi székelyek, a gernye- szegi magyarok , aztán a petelei szászok és a görgényvidóki románok foglaltak állást. A trónöl ököspár a székelyek elébe állott, Teleki grófot magához kérette és hozzá több kérdést inté­zett az itteni táncnemekről és népszokásokról. A tánc alatt görgény szent-imrei cigány zenészek ját­szottak. Elsőnek a magyar táncot mutatták be. Ez­után a szász táncospárokat vezették elő, melyek sza­bályosan járták el az egyes táncnemeket. Erre a román táncosok következtek, kik nemzeti viseletben és saját zenéjökkel jelentek meg. Először a férfiak bo­tokkal, azután a párok táncoltak. Ö fenségeik érdek­lődéssel nézték végig a táncokat s több ruhaneműt vásároltak F e r e n c főherceg részére. Ő fenségeik 12 órakor tértek vissza lakosztályaikba, az egybe­gyült nagy közönség lelkes éljenzése közben. A nép­mulatságról a táncospárok a nagyvendéglőbe men­tek a mulatság folytatására. A táncosok külön-külön ajándékot kaptak. 12 és fél órakor a kastélyban villásreggeli volt, melyen a vadásztársaság teljes számban vett részt. A villásreggeli után előkészüle­tek történtek az elutazásra. Előbb Beck udvari főtiszt és a szolgaszemélyzet néhány tagja utazott el. Pontban 2 órakor jöttek le ő fenségeik az indulásra készen álló kocsikhoz. Rezső trónörökös és Stefá­nia trónörökösné az elindulás előtt búcsút vettek a vadásztársaság minden egyes tagjától, azután G i r s i k erdőigazgatótól és P a u s i n g e r fő­rendezőtől, végül a papság és a hatóságok jelenvolt képviselőitől, és mindenkivel személyesen kezet fog­tak. Ö fenségeik a következő búcsúszavakat mondták : „A viszontlátásig! Jövőre látjuk egymást“ — mire kocsiba ültek. (J fenségeiket távozásukkor a kastély udvarán egybegyült közönség élénken megéljenezte. If. Hagy Károly felé. Marosvásárhely, okt. 9. A trónörököspár 5 2*/j órai utazás után szerencsésen ide érkezett. Az | útközben egybegyült nagyszámú közönség mindenütt j lelkesülten üdvözölte a magas párt. Marosvásárhely ! határán Borosnyai polgármester és L á z á r fő- j kapitány fogadták a trónörököspárt. A legtöbb ház ! zászlókkal, szőnyegekkel és virágokkal volt díszítve, ’ az utcákon az eső dacára nagy tömegekben hullám­zott az egybegyült nagyszámú közönség. A trónörö­köspár üdvözlésére B á n f f y báró főispán, Sán­dor alispán, Kovács lelkész, J a n k y honvéd­ezredes és T e r z s alezredes gyűltek össze a pálya­udvarban, kiknek tisztelgését a trónöröspár szívesen fogadta. Rezső trónörökös a főispánnal nehány szót váltott, mire az udvari váróterembe vonult vissza. Nagy-Károly, okt. 9. A trónörököspár holnap reggel 8 órakor érkezik ide. A vasúti pályaháznál először Károlyi István gr. üdvözli a magas ven­dégeket, azután Kovács Leo honvédalezredes és katonai állomási parancsnok jelentését veszi át a trónörökös, mely után Domahidy főispán üd­vözli a trónörököspárt a hatóságok és összes küldött­ségek nevében. — A város külső díszítése be van végezve, magán és középületek díszben vetekednek. A- városháza sötétvörös aranyrojtu szövettel van dí­szítve, az ablakok között az ország, közepén a város címereivel; ettől két oldalt a trónörö­köspár monogrammja és számtalan zászló van elhelyezve. A Szatmármegye által emelt 20— 25 méter magas diadalkapu impozáns, szürke már­ványutánzat oszlopokon fél kör ivezettel, tetején a királyi koronát két angyal tartja, ez alatt főher­cegi korona, az oszlopon pedig a megye címere van elhelyezve. A diadalkapu előtt két alacsonyabb osz­lop virágfúzórek által a főépülettel van összekötve. Az egész diadalkapu arany rojttal ellátott biborpiros bársonykelme és számtalan zászlóval van díszítve. Az idő kiderült és igy a magas vendégeknek kitűnő vadászmulatság Ígérkezik. A mérki vadaskert 5—600 db őz és 100 db vaddisznó állományában, valamint a Nagy-Károlyhoz két kilométernyire fekvő Nyiresen berendezett nagyszerű fácányosban valószínűleg több száz áldozat fog zsákmányul esni. A mérki vadas­kertben F a r k a s Rezső, Nyiresen Molnár Ká­roly uradalmi tisztek rendezik a vadászatot. TÁVIRATOK. Horvát tartomány gyűlés. Zágráb, okt. 9. A tartománygyülés mai ülésén folytatták az igazolási vitát. Obad (Starcsevics-párti) azzal vádolja a többséget, hogy igazságtalan és erőszakoskodó! Az a vádja, hogy a nemzeti-párt nem tekinthető a nép képviselőjé­nek, mert pénzzel és erőszakoskodással győze­delmeskedett, zajos ellenmondást kelt. H a K u- micsics választását nem igazoljá­tok, majd meglátjátok, hogy bánunk el veletek! (Kiáltások. Ohó ! Ez fenyegetés !) Crnkovlcs indítványát igazolja, melylyel csak azt akarja elérni, hogy elég tétessék az igazságnak, me­lyet a Starcsevics-párt állítólag zászlajára irt. In­dítványa elfogadását ajánlja. Gyurkovics előadd sajnálja, hogy a megelőző szónokok nézeteiben nem osztozhatik. Föntartja az osztály indítványát. Erre a tartománygyülés szavazattöbbséggel a C r n k o- vics indítványát elfogadta. Ismét konferencia. Páris, okt. 9. A „Temps“ jelenti: A n y li­gát'afrikai kérdés rendezése tárgyában Né­metország konferenciát hiv egybe Berlinbe; meghi­vatnak az érdekelt hatalmak : Anglia, Franciaország, Portugal, Spanyolország, az Egyesült-Államok (mint a Liberia köztársaság protektora), Hollandia és Bel­gium. Franciaország és Németország a konferencia tárgyaira nézve alkövetkező megállapodásra jutottak : A kereskedelem szabadsága és bármely lobogójuhajó szabad közlekedése a Congónál; hasonló szabadság a Niger folyamon, az uratlan területek foglalási jogá­nak meghatározása. A konferencia november havá­ban ül össze. Szudán. London, okt. 9. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Két jelentékeny lázadó törzs Shendy és Khartum között meghó­dolt az egyiptomi kormánynak. A m á d i kény­telen volt visszafordulni, hogy megfenyítse az e 1- lene föllázadt jebeldavei lakosságot. O z- man Digma nem fenyegeti többé Szuakimot, de legyilkolja az angolbarát törzsek családjait. Fr&ncia-kinai konfliktus. Páris, okt. 9. Mint a Havas-ügynökségnek I Shang-Haiból távirják, Tam-Sui városát és kikötőjét a franciák okt. 2-án kezdték lövetni; a lövetós még okt. 6-án tartott. Valamennyi erőd romban hever. A lövegek az európaiak által lakott háza­kat is érték, a lakók azonban nem szenvedtek sérü­lést. A kínaiak erősen elsáncolt állá— | sokban védik magukat. Páris, okt. 9. Ha-Noiból érkezett távirat hi- jj vatalosan megerősíti, hogy a Looch-Nan folyó part* ' jain október 6 dikán vívott ütközetben a k h i n a i

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék