Budapesti Hírlap, 1884. november (4. évfolyam, 302-330. szám)

1884-11-08 / 308. szám

hogy kára ne legyen, szolgálatainak jutalmá­ról gondoskodtak. Beteljesedett itt is, hogy addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. S ha a vizsgálat tovább foly, még több nagy korsó is eltörhetik. A fővárosi közönség, a rendőri vissza­élések által évek óta zaklatva, izgatott figye­lemmel kiséri a rendőrségről szóló híreket, Thaisz elbocsátása s a rendőrközegek ellen folytatott bírói vizsgálat némi elégtételül szol­gál neki s erkölcsi felháborodása megnyugszik a reményben, hogy jobb lesz ezután. Csak erről lennénk biztosak. A fővárosi polgárok közérzülete a városi képviselőtestületet arra indítja, hogy komolyan foglalkozzék ő is a rendőrség kérdésével. És ámbár Szát­ főpolgármester minapában a kor­mány kedvéért elütötte a dolgot, hogy ne tár­­gyaltassék, legközelebb fel fog az merülni újra s a vita nem lesz elkerülhető. Mert ez a polgárok alkotmányos joga, hogy saját ügyei­ket megbeszélhessék és panaszaikat, vagy kí­vánságaikat a kormánynak előterjeszszék, s nem jó, ha a kormány képviselője ebben a polgárokat megakadályozza. Ha egyebet nem, a vita meg fogja mu­tatni a minisztériumnak, hogy az indignáció általános, erős és mély s hogy nem elég a vihar megszüntetésére a tengerbe dobni Jó­nást, hanem jól meg kell fogni a kormányrudat s irányt változtatni. Thaisz bukása a rendszer bukása. Az egész rendőrséget más szellemben kell vezetni, európai értelemben át kell szervezni. Erkölcsi alap nélkül nem képzelhető jó rendőrség. A törvény szolgáinak törvénytiszte­let kell. Gorombaság helyett szigor, latorság helyett ügyesség szükséges. Összejátszás a tolvajokkal, ki hallott valaha ilyet rendőrség­ről? De itt már inficiálva van az egész intéz­mény a hosszas gyakorlat által. Hírlik, hogy a kormány Horváth Gyula képviselőt szándékszik Thaisz helyére kinevezni. A választás nem rossz, Horváth eszes és erélyes ember, hogy elég szigorú ellen­sége-e a korrupciónak, az Augiasz istállójának kitisztítására, Tisza feleljen érte. Egy képvi­selő elutazott Érsekújvárra Lancsikot, a Ráday segédjét Szegeden felhívni a budapesti rend­őrséghez, ki most ott közjegyző. Ez majd tud hozzá, ha a viszonyokat kiismerte. Szóval a kormány sem tréfál többé, de még nem hatá­rozott egészen. Még Tisza lesi a vizsgálatot, mely minden nap újabb leleplezéseket hoz a beavatott köröknek, szomorúnál szomorúbba­kat. Új tanuk jelentkeznek és új vallomások léteznek, a vádak és vádlottak száma nőttön nő. Beláthatatlan ennek a vége. De az adminisztráció meg nem akadhat s Thaisz megüresedett helyét be kell tölteni minél előbb. Jekelfalussy iránt nincs közbiza­lom, hiszen ő volt Thaisz kartársa és főnöke, ellensége és barátja. S mit tett jót a rendőr­ügyek élén? Erről senki nem tud semmit. Thaisz elment, de ne legyen barátainak igaza, kik azt mondják, hogy utóda nem lesz különb. Kétségbe kellene esnünk, ha nem ta­lálkoznék Magyarországon ember, kit az állami rendőrség élére állítani méltán lehetne. Az igaz, hogy egy jó rendőrfőnök többet ér, mint öt rossz miniszter. Fauler Tivadar miniszter, mint a „P. N.“ írja, a miniszterelnök előtt azon óhaját fejezte ki, hogy a kúria elnöki állására neveztessék ki. Az „O. E.“ megcáfolta ezt a hírt, de a „P. N.“ esti kiadásában a cáfolattal szemben is föntartja érte­sülését. A képviselőválasztás az abrudbányai kerületben f. hó 12-én lesz. A kormánypárt jelöltje Ő­­­s­­ Imre a „Nemzeti szerkesztője. A kerület Hegedűs Sándor leköszönése folytán ürese­dett meg. Starcsevicsék politikája. Zágrábi levelezőnk a következő érdekes dolgokról értesít: E hó 8-kán és 9-kén nagy ünnepek lesznek Zágrábban. Stross­­mayer djákovári püspök ekkor avatja föl a dél­szláv akadémiát, s ekkor nyílik meg a h­orvát kép­tár. Ez alkalomból kivilágításra, fáklyászenére lako­mára stb. készül a zágrábi polgárság. Starcsevicsék azonban haragusznak Strossmayerre és pártjára (mér­sékelt ellenzék), s ezért ellentüntetést akartak rendez­ni, ami nem kevéssé zavarta volna meg a szép ünnepet. Az utolsó órában azonban kompromisszum jött létre az ellenzék két frakciója között, s ez nem más, és kath. templomot megszállotta, s hogy a nép a harangokat félre ne verhesse, a harangköteleket elvágta, aztán a templom előtti téren sorbaállván, a rettegő nép szeme láttára fegyvereiket megtöltöt­ték, szuronyaikat feltűzték és úgy rontottak a sze­gény nép házaiba. A katonaság egész rendszeres utasítást ka­pott arra nézve, hogy miként viselje magát. Be­szállásolás előtt rendesen egy nagy vésőt és négy hosszú vasszöget kapott mindegyik. A véső a bútorok feszítésére, a vasszeg a falak lyuggatá­­sára volt adva. Aztán meg lett mondva, hogy kinél gorombáskodjanak legjobban, és kinél ke­­gyetlenkedjenek minden kímélés nélkül. A főispá­nok, az országgyűlési képviselők, a városi és me­gyei hivatalnokok kiválóan részesíttettek ezen ta­tárjárás áldásaiban. Böszörményi házát Nagy-Kállón kira­bolták. Tállyán S­ó­h­a­l­m­i János képviselő első nap 8 katonát kapott, másnap tizenhatot, harmadnapon huszonnégyet, tizednapra már egy egész tábor ta­nyázott az udvarán. Ő maga az országgyűlésen volt, beteg nejét a lakásból kizavarták. Az egész város ostromállapotban volt. A nyitrai főis­­p­á­n­h­o­z 50 lovas állított be 50 lóval s ott traktáltatta magát heteken át. Persze a jó ételek és italok csak ott jártak, ahol jó mód volt. Megtörtént azonban nem egy­szer, hogy a beszállásolt katonák a koplaló éhség­nél egyebet nem találtak, így Budapesten a három dob­ utcában egy szegény s­uszterhez három katonát adtak. A suszternek három gyermekén és beteg feleségén kívül semmije sem volt. Mikor a katonák hozzá beléptek, első szavuk volt, hogy jó vacsorát kérjek. Magam is megenném, ha volna, mondá a szegény ember. De legyen, mert muszáj g­orditá az egyik, aztán mentek csavarogni. A suszter pedig fogta mindhárom köpönyegét, el­adta és hozott jó vacsorát. Épen ott ült a vaskos tőkéjénél háromlábú suszterszéken ő is meg gyer­mekei is, és ették mohó étvágygyal a sajtot meg szalámit, mikor visszatértek a katonák. Isten hozta vitéz urak, — tessék itt a jó vacsora! kinálá őket. A katonák ettek, ittak és nagyon meg voltak elé­gedve a vacsorával. Másnap keresik köpönyegüket — hát akkor sül ki, hogy biz azt tegnap este meg­ették ! A suszter szegénységére való tekintetből egy napi börtönnel megszabadult a katonáktól is meg az adótól is. De voltak jószívű katonák, akik lehetőleg iparkodtak enyhíteni az exekució keserveit. Mezőtúron is megkapták a katonák a parancsot, hogy csak gorombáskodjanak és pusz­títsanak, rontsanak mindent. A katonák azonban ezt tenni vonakodtak. A kapitány ezért többet közülök kurtavasra veretett. Kassán a katona­ság vizet hordott, dolgozott, fát vágott a népnek. Z­e­n­t­á­n a szegény népnél a katonák maguk osztogattak kenyeret és szánakozva kértek bocsá­natot, hogy nekik engedelmeskedni kell, különben bizon nem zaklatnának senkit, hisz ki tudja, az ő szüleiknél nem történik-e hasonló kegyetlenség ! Az ilyen példák azonban ritkák voltak s csakis a magyar fiuknál fordultak elő. Annál számosabb volt a brutalitás. Egy szegény n­y­i­t­r­a­i ci­pésznek egy szobája volt s három katonát kapott. Neje éppen lebetegedőben volt és sehogy se tudta összeteremteni azt a 3 forintot, amivel adóba tartozott. Elment B­e­z­e­v­n­i cs. k. ta­nácsoshoz panaszra. Az eredmény az lett, hogy még három katonával fenyegették, ha rögtön nem fizet. Arad mellett Glogovácon éppen búcsú napja volt, midőn dob és trombita hangja hirdeté, hogy jön az exekució! A nép templomba vonult és egyáltalán nem engedő magát zavartatni sem vallásos áhítatában, sem pedig bucsúnapi örömei­ben. A katonaság fegyverbe állva fogta körül a községházát. De a biró bátor ember volt, odament a bucsupecsenyére éhező hadfiakhoz és tudtukra adá, ha azonnal nem kotródnak a faluból, hát úgy megvereti őket a néppel, hogy belekoldulnak ! El is mentek szépen. Baján már nehezebben ment a dolog. A cseh katonák ugyancsak szót fogadtak tisztjeiknek a gorombáskodásban. Romboltak, pusz­­­títottak, s mikor egy öreg földmives szóvátette, hogy szobabútorait ne hasogassák tűzifává, hisz van fa az udvaron elég, kegyetlenül elverték. Egy másik háznál az asszonyt, mivel csak birkapör­költet adott ebédre és nem rántott csirkét, az ablakfához kötözték, aztán korbácscsal verték. Egy nő éppen sonkát főzött, mikor a katonák hozzá beléptek. Az egyik katona a nőt a szobába ci­peli, mintha valami mondani­valója lenne, a má­sik ezalatt a fazékból kilopja a sonkát. Az asszony visszajön és lármát csap az el­tűnt sonkáért, a katonák megragadják, megkötö­zik és a földre rántják, hogy 25-öt verjenek rá. A szegény nő iszonyú sírására nagy néptódulat lett; a katonák és a tömeg között dulakodás támad, a bíró ezalatt a szüléshez közel álló asszonyt meg­szökteti. A nép haragját a katonák hallatlan szem­telensége még jobban ingerelte. A bántalmazott asszony férje kemény kifakadásokban ad méltó felháborodásának kifejezést, mire az egyik katona fogja fegyverét, rácéloz az emberre, a kakas csat­tan, de a puska el nem sül, mivel nem volt kapszli rajta. Most kapszlit vesz elő, ráteszi, céloz, lő és, és a szegény ember halva rogy össze. Az embervadászat ekkor általános sport volt az adót szedő katonák között. Csongrádon azzal mulatták magukat, hogy az utcákon járó­kelő emberekre célozgattak puskáikkal. Egyszer az egyiknek fegyvere elsült s egy 18 éves szép leány halántékon találva rogyott össze! Laconá­­s o­n W­e­b e 1 cs. kir. pénzügyi biztos elment 30DAPBBT); HIBLJLP 308. »S 1384. november 8. a«aga»?.wa»á«® . í»gtá»ÉáHta9giagffiBS««WBáa«btjBts$i$­aHaBs^ mint hogy a lakomán az első felkö­szöntőt Strossmayerre, a másodi­kat Starcsevicsre mondják. Ezért az­tán elmarad a demonstráció. — A Starcsevicsék kü­­lönben tanácskoznak jövendő maguktartása tárgyá­ban. A legradikálisabb elemek a mellett vannak, hogy a képviselők tartsák meg mandátumaikat, eset­leg pótválasztásoknál iparkodjanak újakat szerezni Abban az esetben, ha a tartománygyűlés megfosz­taná őket a mandátumtól, feladatuk lesz megme­teni a választókerületeket, saját híveiket megválasztatni és az ország többi részét is megnyerni a p­a­s­z­­szív ellenálló politikájának. Hogy mire men­nek ezzel, a jövő mutatja meg. Szentendrei választás. Ma délelőtt 9 órakor folytatták a megyeháza kisebb termében a tanúkihallgatást a kérvénynyel megtámadott szentendrei képviselőválasztás ügyében. Elnök Literáti Ödön kiküldött biztos, Debre­ceni Miklós törvényszéki bíró, mint a törvényszék kiküldöttje, Komjáthy Béla és D­i­m­s­i­c­h István kérvényt beadók ügyvédjei, Schvák Imre és dr. Robitsek József, a választás védői, jegyző M­u­k­i­t­s Simon. Kihallgatták ma a perbáliakat. Első tanú Eisenkammer G­yörgy vallja, hogy a válasz­tás előtt egy két nappal a falu kisbirája kidobotta, hogy a Kraus­z párti szavazók estére gyűljenek össze az urasági korcsmában áldomásra, s hogy minden szavazó­b­irtot fog kapni szavazatáért. — Ugyanezt vallja a két utána következő tanú. Val­ter Lipót, Payer György a dobolást hallották ugyan, hanem, hogy a kisbíró mit hirdetett, nem tudják, azt a feleségeik hallgatták. Reich Lőrinc annyira átengedte magát az áldomás gyönyörei­nek, hogy ama bizonyos nyolc forintokról mit sem tud. Kaiser György aláírt egy nyilatkoza­tot, melyben állítja, hogy mindkét párt érdeké­ben történtek a féle fentebb említett kidobolá­­sok, hanem most jó lélekkel állíthatja, hogy csak K­r­a­u­s­z érdekében történtek azok. Nem ér­tette a nyilatkozatot s a jegyzőt okolja a ferde magyarázatért. Az áldomáson ő is ivott K­r­a­u­s­z egészségére, hanem azért­­ Luppára szavazott. A tanuk mindannyian meghiteltettek s a tárgyalás 1 órakor felfüggesztetett, hogy d. u. 4 órára újra folytattassék. Délután négy tanút hallgattak ki. Első közöttök Perbál község jegyzője, intelligens ember (a többiekhez viszonyítva), tagadja, mintha neki tu­domása lett volna arról, hogy a kisbiró áldomásokat s kiosztandó pénzeket dobol ki. Határozottan állítja, hogy a kisbirónak megtiltotta az ilyent, amint ama bizonyos K­r­a­u­s­z részére való dobolásról tudomása lett. Különben a dob a tanácsteremben szokott csüngni a falon, azt onnan ki lehet vinni, mert két bejárás van s ő csak az egyiket szokta bezárni, ha megy vala­hova, — a másik a konyhából nyilik. A dobolás alatt ő valószínűleg a malomban volt, vagy a föld­jein, — hallani nem hallott semmit. A kisbiró két

Next